2012. október 21., vasárnap

A Lambton féreg


Észlelés: a középkorban
Hely: Északkelet-Anglia

Nos, kezdjük azzal, hogy ezt az élőlényt sokszor nem kriptidként tartják nyilván, hanem pusztán legenda és folklór, amit a keresztény egyház talált ki. Azonban ha az ember jobban bele ássa magát a dolgokba, rájöhetünk, hogy ez lehetett egy valós állat, egy igazi vízi enigma, aminek lehet némi valóság alapja. A lény híres volt Északkelet-Angliában az Egyesült Királyságban, az egyik leghíresebb ránk maradt sárkány legenda.

Történetünk egy bizonyos John Lambton körül forog, aki megörökölte a Lambton Estate birtokot Durham városban és ő harcol a féreggel/sárkánnyal, ami folyamatosan terrorizálja a környező helyi falvakat.
John eléggé lázadó karakter és egyszer kihagyta a vasárnapi misét, inkább elment horgászni a közeli Wear tóhoz. Számos változata a történetnek megemlíti, hogy a férfi kapott pár figyelmeztetést egy ismeretlen öreg úrtól, hogy semmi jó nem fog abból származni ha hiányzik majd a templomból. Ennek ellenére mégis ellógott.

Már jó ideje horgászott és még nem fogott semmit, amikor egyszer csak megrándult a kötél és nagy viaskodás kezdődött, mire Johnak sikerült kirántania a fogását úgy, hogy hátraesett a földre.
Mikor felkapta a fejét meglepődött: egy apró, hüvelykujjnál nem nagyobb lény volt a parton, mely úgy nézett ki, mint egy kis fekete szalamandra és kb. 3 méter hosszú volt. ( Itt a történet több változata írja, hogy van lába, míg valamelyik kígyónak írja le. ) A lény vonaglott a parton és hősünk megfigyelhette jobban külsejét: feje akár egy szalamandráé, tű éles fogai voltak. A fején két oldalt kilenc lyuk volt, ami valamiféle kezdetleges kopoltyú lehetett.

Ekkor ismét találkozott a korábbi öregemberrel, aki figyelmeztette, hogy ne engedje vissza a fenevadat a folyóba, mert nagy csapás sújtja ha nem hallgat a tanácsára. John szívére vette a szavakat, majd egy kosárba tette az apró fenevadat és hazafelé otthagyta egy ősi helyen, mely egyesek szerint Penshaw Hill volt. Ez egy kisebb hegy, domb melyen fák is találhatók, valamint egy kút is. Most egy emlékmű is található rajta.

John elfelejti a történteket, felnő és csatlakozik évek múltán a keresztes hadjáratokhoz és a Szentföldre igyekezett. Míg ő távol volt, a féreg addigra már óriásira nőtt, a kútban bújt meg, nem pusztult el és elkezdi tizedelni a helyi lakosok állatállományait. A szemtanúk akik látták úgy írták le, mint egy lábatlan és szárnyatlan sárkány borotvaéles fogakkal. Ahogy kúszik a földön látni a vastag izomszöveteit is. Bőre színe ébenfekete volt. Élőhelyét hamarosan Worm Hillnek kezdték el hívni és sokszor már a távolból lehetett látni az élőlényt a dombon, annyira kitűnt a színével a zöld fűből és a nyomait is meglehetett látni amerre járt.

A féreg juhokat fal fel, tehenek tejét issza és később kisgyermekeket is elkapott. Kis idő múltán a Lambton kastély felé indult, ahol a kastély ura, az Atya elkapta és sikerült ott tartania sok tejjel, tehénnel, de a lény újra elszabadult. Számos bátor falusi próbálta megölni a szörnyet, de mind hiába, sosem sikerült nekik. Ha sikerült is kivágni belőle egy darabot, mindig visszanőtt neki, regenerálódott. Lovagok is próbálták megölni, nekik sem sikerült. Az állat egyre agresszívabb lett, már fatörzseket is összemorzsolt ha rátekeredett és gyökerestül is kitépte őket. Sokan meghaltak, vagy a folyóba találták meg a hullájukat, vagy szét lettek tépve.

John Lambton visszatér hazájába és hall a féreg tetteiről. Úgy dönt harcol a féreg ellen, de előtte beszélnie kell egy boszorkánnyal. Ez meg is történik és a boszorkány elmondja neki, hogy felelősséget kell vállalnia a féregért, ölje meg minél hamarabb. Vegye fel páncélját, helyezzen rá valahogy éles tárgyakat. Most annál a folyónál találja meg, ahol kifogta és épp egy nagy szikla köré van tekeredve. A boszorkány azzal folytatja, hogy miután megölte a szörnyet ölje meg az első dolgot amit ezután látni fog, különben a családja 9 generáción át átkozott lesz és saját maga sem tud majd nyugodtan meghalni halálos ágyában.


John előkészül, felveszi páncélját és az apját hívja segítségül. Elmondja, hogy ha megöli a szörnyet háromszor belefúj a vadászkürtjébe. Ekkora eresszen el az egyik szó fogadó kutyát, ami majd az ő nyomába szegődik és így majd azt kell megölnie, azaz elkerüli az átkot.

John útra kél ,meg is találja a szörnyet. Harc veszi kezdetét és a féreg megpróbálja őt összetörni, ugyanis rátekeredik. Azonban a páncél és az abból kiálló éles tüskék és dárdák megvédik a férfit és szétvágják az állatot, nem tudja összezúzni Johnt. A féreg darabjait elmossa a folyó így nem tud regenerálódni és sikerül megölni. A szörnyeteg halott, John pedig megfújja kürtjét háromszor.


Sajnos, John apja annyira izgatott lesz a kürt hallatán és annyira örül, hogy nem a kutyát engedi el, hanem előre siet gratulálni a fiának. John döbbenten látja, hogy az apja fut feléje, azonban nem öli meg őt így az átok beteljesül. Szóval történetünk végül rosszul végződik, a szörny elpusztul de John és generáció átkozottak lettek.

A történet annak is köszönheti népszerűségét, hogy John pár generációjának következő tagjait erőszakos halált haltak vagy megfulladtak.

Sokak szerint a történet nem más mint egy metafora, amely megtanítsa arra a gyerekeket, hogy ne hagyjanak ki egy misét sem és folyton hűségesek legyenek az egyházhoz. Azonban az állat leírása olyan részletességgel van megadva, hogy ez szinte fölösleges lett volna, ha csak egy metaforai történetről lenne szó, amely leírja, hogy a gazember pórul jár. Sokan úgy vélik, hogy ez az állat lehetett egy gigantikus piton vagy egy óriási boa, amely valahogy átjutott az angliai földekre esetleg valamilyen kereskedelmi hajó miatt vagy akár egy visszatérő keresztes hadjárat csomagjai által. Bár ezzel még mindig nincs megmagyarázva a regenerációja, esetleg az is lehet hogy lehetett akkoriban valamiféle mutáns fajta, még ha csak pár egyed is.


A történetről és a féregről számos dal, film, opera és könyv is készült.

Akárhogyan is, biztos hogy érdekes és népszerű a történet a folklóristák és kriptozoológusok körében.

2012. október 7., vasárnap

Óriásmadarak



Első észlelés: XIX. század közepe óta
Hely: A világon mindenhol

A XIX. sz. közepet óta észlelik ezeket a gigantikus bestiákat. Embereket és állatokat egyaránt elragadó fenevadak rendszerint a semmiből bukkannak elő és a legváratlanabb pillanatban csapnak le az áldozataikra.
Észak-amerikai, uráli, nepáli és svájci legendák szólnak óriás madarakról, melyek súlyos sebeket ejtettek áldozataikon a karmaikkal.

Az 1821-es évben, James Burton nevű tudós három hatalmas kúp alakú madárfészket talált a Vörös-tenger partján. magasságuk 4 és fél méter volt, csúcsuk 80-150 centiméter, az alapjuk pedig 4 méter széles volt. Különféle anyagokból épültek: rőzséből, algákból, halcsontokból és gyapjúrongyokból. Az egyik fészekbe egy régi cipő és egy XVIII. századi óra is bevolt építve, a másikba pedig egy emberi mellcsont. A környékbeli arabok elmondták, hogy ezek óriásmadarak fészkei, akik nemrég hagyták el törzshelyüket. A helybéliek a hatalmas madarat a Kr.e. II. évezredben épült piramisokban található ábrázolásokhoz hasonlították, melyről azt feltételezték, hogy évszázadokkal ezelőtt kihaltak.

Az 1850-es években történ egy indián törzs tagjával, Fehér Medvével a következő eset. Ez év telén elhagyta törzsét és az albertai Banfftól északkeletre fekvő Devil's Head hegységben próbált élelmet szerezni. Sikerült elejtenie egy szarvast, amit aztán a hátára kötött. Hamarosan egy óriási árnyat vett észre feje fölött és óriási karmok ragadták meg a hátára kötözött szarvast és vele együtt az égbe emelte. A gigantikus madár egy szirtre vitte és beleejtette a fészkébe, amiben két fióka is volt. Az anyaállat továbbrepült más élelemért. A férfi ismerte a legendáikból az állatot, melyet nyelvükön "Omaxsapitau"-nak hívtak vagy Viharmadárnak. Fehér Medve kitépett pár tollat a fiókák testéből, kiugrott a fészekből, majd hazaindult, hogy elmesélje történetét népének és megmutassa a tollakat.
Az egyik legtragikusabb eset Missouriban történt, Tippah megyéjének egy iskolájában 1878-ban. Az egyik tanár szerint egy óriási sas mindig visszatért a környékre már évek óta. Egy tavaszi napon azonban az iskola épületétől kicsit távolabb játszó gyerekek közül felkapta a 8 éves Jemmie Kennedyt, majd felrepült vele. A gyerekek elkezdtek kiabálni, mire pár tanár is észrevette a szörnyű esetet. Megkongatták a vészharangot mire a madár megzavarodott és elengedte a magasból a gyereket. Sajnos olyan magasból esett le, hogy a kisfiú meghalt.
1895 február 22.-én a 10 éves Landy Junkist rabolta el egy madárszörnyeteg a nyugat-virginiai Webster megyében. A kislányt ezek után sosem találták meg...Néhány nappal később hasonló tragédia történt a környéken, amikor Peter Swadley medvevadászt is megragadta egy tollas óriásmadár, ami a karmait a hátába mélyesztette, majd elszállt vele a messzeségbe. Néhány nappal később két vadász látott egy 5 méteres szárnyfesztávolságú madarat, melynek a teste akkora volt mint egy emberé.
1913-ban a svájci Alpokban egy csapzott tollú madár elrabolta a testvérével játszó 5 éves Marie Delexet. A rendőrség azonnal elkezdte keresni a kislányt. Egy hatalmas fa tetején megtalálták a madár fészkét, de ott csak kecske és birkacsontokat találtak, a kislányt nem. Két hónappal később azonban egy helybéli juhász megtalálta a lány holttestét egy meredek sziklán.
1940-ben Robert Lynn író éppen a Duna forrásvidékén, a Fekete-erdőben sétált, amikor az út közepén észrevett egy kb. másfél méter magas barnás madarat, mely rövid lábakkal és vékony nyakkal rendelkezett. Az állat felröppent és az író kb. 7 méterre saccolta a szárnyak fesztávolságát!
1948. április 4.-én Walter Siegmend ezredes figyelt meg a St. Louis város közelében egy 1200 méter magasságban szálló madarat. Később katonáitól megtudta, hogy a helyiek közül már több százan látták.
1977.július 25.-én az Illionois állambeli Lawndale-ben két óriási, keselyűhöz hasonló madarat láttak horgas csőrrel, fehér gyűrűs nyakkal. A szárnyfesztávolság itt is meghaladta a három métert. Az egyik madár a 10 éves Marlon Lowet felkapta a házuk előtt, majd 10-12 méter repülés után ledobta a sivalkodó, kapálódzó gyereket.
2001 karácsonyán Rio Grandéban Joé Suárez kecskéjét érte egy támadás. Az állatot darabokra tépték, úgy találta meg gazdája. Nyomok azonban nem voltak a talajon így azt feltételezték, hogy a támadás csak az égből jöhetett.
A legutóbbi támadás tudtommal 2003. március 12.-én történt. Frank Wilkes anyósa házának kertjében üldögélt a texasi Raymond-villeben. Elmesélte a férfi, hogy amint a ház másik oldalához akart sétálni óriási karmok ragadták meg hátulról. Az óriásmadár 170 centiméter körüli lehetett és a szárnyfesztávolsága 10-12 láb. Bőre barnásfekete volt, de nem borították tollak. A férfi futni kezdett és végül egy fa alatt talált menedéket, mire az állat továbbszállt. A férfit a megyei kórházba szállították.
Az ornitológusok szerint egyetlen ma élő madár sem elég nagy és elég erős ahoz, hogy egy 27 kg-nál nagyobb súlyt eltudjon viselni és felragadjon a levegőbe. Az amerikai székhelyű Nemzetközi Kriptozoológiai Társaság kutatásai szerint a világ azon pontjain ahol legtöbb emberrabló fenevadat megfigyeltek, több ezer évvel ezelőtt valóban éltek hatalmas termetű ragadozó madarak. Ezek a "teratorn"-nak nevezett állatok a mai keselyűkre hasonlítanak, de jóval aktívabbak voltak, mint a ma élő utódaik. A kontinenseken talált kövületek alapján ezen madarak szárnyfesztávolsága elérte az 5 métert. A mára már kihalt Argentavis is ilyen volt.
Tehát ezek megmaradt, korábbi fajhoz tartozó óriásmadarak? Vagy esetleg egy új faj? A kérdés nyitott mind a mai napig.