2013. április 30., kedd

Brosnya - A brosnói sárkány (Brosno Dragon)


Első észlelés: XIII. század
Hely: Oroszország, Tver régió, Brosno tó

A Brosno sárkányt még Brosnya néven is emlegetik, oroszul "Бросня". Ez az állítólagos szörnyeteg az Andreapol nyugati orosz városka mellett található Brosno tóban él. A tó 7,2 kilométer hosszú és 11 kilométer széles. Úgy írják le a lényt, hogy hasonlít egy sárkányra vagy dinoszauruszra és egyes regionális legendák, források visszanyúlnak egészen a 13. századig is.


 Ezek a "pletykák" több évszázadon át keringtek és azt állítják hogy egy hatalmas lény él a tó vizében. A 13. században amikor a tatár-mongol hadsereg elindult Novgord városából a Brosno tónál táboroztak le. Batu kán megállt pihenni csapatánál a tó közelében és itt állították meg a lovakat, hogy igyanak egy kicsit a vízből. Azonban nem sokkal ezután egy hatalmas lény emelkedett ki a mélyből, amely elkezdte felfalni a lovakat és a tóhoz közel lévő katonákat. A vezér és csapata annyira megrémült, hogy azon nyomban visszamenekültek Novgordba.
Régi legendák és krónikák elbeszélik, hogy egy "hatalmas száj" megette a halászokat és hogy egy "homokszerű hegy " (vélhetőleg az állat hátára céloztak) megjelent a tó felszínén időről időre.
Egy másik legenda szerint varégok (vikingek  lopott kincsüket elakarták rejteni a tóban. Amikor a tóhoz közeledtek, valami elkezdett feléjük közeledni, majd felszínre tört a sárkány és elnyelte a kincset.

A legenda(?) tovább folytatódott a 18.-19. században is. Az a hír járta, hogy néha egy szörny jelent meg a tó felületén, főleg este, szürkületkor, de azon nyomban elmerült amint emberek közeledtek hozzá. Szárnyra kapott olyan történet is, hogy a második világháború idején a szörny elnyelt egy német repülőgépet is - legalábbis a pilótáját, amikor az kényszerleszállást hajtott végre a vízen.
Mára nagyon sok szemtanú állítja, hogy látta a szörnyet, amint éppen a tó közelében sétálgattak. A leírás szerint a lény feje hasonlít egy dinoszauruszéhoz vagy sárkányéhoz, hosszú farka van és teste pikkelyes, hossza pedig 5 méter. Előkerültek feldöntött csónakok is legénység, emberek nélkül. Pár szemtanú úgy gondolta, - köztük Babushkha Tanya, akinek a háza nem messze van a parttól - hogy a lény képes kimászni akár a partra is. Még egy 7 éves kisfiú is látta a lényt, azonban mire kiértek az újságírók már sehol sem lehetett látni.


A helyi újság és média felkapta a történeteket és hamarosan világszenzáció lett. Számos expedíció indult a szörny kutatására, ám hiába. Bár voltak anomáliák a tó vízének mélyében, a szörny létezését mégsem sikerült bizonyítani. 2002 nyarán Vadim Chernobov az egyik expedíció vezetője azt nyilatkozta a helyi "Érvek és tények" c. újságnak, hogy egy anomáliát regisztráltak a tó vízében, ami akkora volt, mint egy vasúti kocsi. A tömeg mozdulatlan volt, így bedobtak a vízbe egy  petárdát, kis kapacitású robbanószerkezetet. Miután felrobbant, az ismeretlen testtömeg lassan elúszott, de nem tudták meghatározni mi az.

Sokan kétkedve kezelik Brosnya létezését. A kutatók úgy vélik, hogy nem élhet hüllő a tóban, különben az éghajlati változások következtében már rég elpusztult volna. A másik, hogy a tó túl kicsi ahoz, hogy nagy testű élőlények egy lakossága éljen a tóban és sok táplálék is kellene nekik.
Bár van egy hipotézis arra, ami Loch Nessnél már bebizonyosodott, hogy a tó néhány része vagy vízrendszere csatlakozik a nagyobb tavakhoz, tengerekhez és óceánokhoz. A harmadik pedig, hogy a tó alakult a jégkorszak idején, így dinoszaurusz nem élhet benne. ( Persze ettől függetlenül a tengerből még beúszhat valamilyen állat ).
Míg egyesek mutáns hódra vagy csukára gondolnak, mások azt sejtik, hogy néha csoportosan úsznak az állatok a víz felszínén például vaddisznók vagy jávorszarvasok. Azonban ezek nem bírnák ki huzamosabb ideig a víz alatt és a szemtanúk vérig sértődtek, mert tudták, hogy nem ezeket az állatokat látták. Helybéliek és nap mint nap találkoznak az erőben élő vadállatokkal. Néhány tudományos megoldás is szárnyra kapott: a gáz verzió azt mondja, hogy a tó fenekéről egészen a felszínig hidrogén-szulfid tör fel, majd elkezd bugyogni és egyesek ezt vélhették szörnynek. Köztudott, hogy a tó fenekén számos törés található, de a tó mélysége miatt a törések nagyságát és irányát pontosan nem lehet meghatározni. Egyesek úgy vélik, hogy ezekben a törésekben kisebb vulkáni kráterek is vannak, amik időről-időre működésbe lépnek.

Tapasztalt halászok azt is furcsának vélik, hogy tengeri halak is élnek a tó vízében, nem tudják hogy kerültek oda. Ez azt a feltételezést támasztja alá, hogy a tó egyes pontjai összeköttetésben vannak más tavakkal, tengerrel és óceánnal. De élnek ott lazacok, sügérek és heringek is. Páran úgy vélték, hogy ez is közre játszik a szörny létét illetően: egyes fénytörések és délibábok miatt, a víz úgy tükröződhet, hogy a halak "képét" "felnagyítja", így sokkal nagyobbnak látszanak és ezt is vélhették szörnynek, bár ez igencsak gyenge magyarázat.

A szörnyeteg kiléte azonban továbbra is rejtély. Senki sem tudta bebizonyítani és senki sem tudta megcáfolni létezését. Hogy nem csak egy példány élhet ott az is biztos, mert nem bírna ki évszázadokat. Talán létezhetett egy furcsa állat a tóban, amit valóban láttak Batu kánék, de az új észlelők már nem ezt látják, ugyanis legenda nem alakul ki a semmiből és semmi miatt. Egyébként a tó, az egyik legmélyebb egész Európában, a legmélyebb pontjai elérhetik a 160 métert is.

2013. április 15., hétfő

Skvader


Első észlelés: i.u.24 és 1874
Hely: Európa, Svédország, Sundswall város

Ennek a lénynek igen érdekes története van! Egyesek szerint kitalált, míg mások szerint valaha létezett, de mára biztos hogy kipusztult állat ez, bár igaz, csontvázakat soha sem találtak.

A neve két szó kombinációja: az előtag, azaz a "Skva-a" -skattra- azt jelenti csipogás vagy kuruzsló, míg az utótag, "der" -tjader- a nyírfajd ( egy csoportja a madaraknak) siketfajdot jelentené, ami egy madárfajta.

Az állat kinézete elég furcsa, az elülső és hátsó végtagok egy európai mezei nyúl ( Lepus europeus ), a hátsó szárnyak,farok pedig a női nyírfajd megfelelője ( Tetrao urogallus ). Ez később tréfásan kapott egy latin nevet, azaz a " Tetrao Lepus pseudo-hybridus rarissimus L"-t.




A Skvader története a 20. századból származik, amit egy Hakan Dalhmark úr mesélt el egy Sundsvallban található étteremben a vendégekben. A férfi azt állította, hogy 1874-ben lőtt egy furcsa állatot vadászat közben Sundsvall erdejében északon és le is írta a külsejét. Egyes embereket nagyon megmozgatott a történet és 1907-ben a házvezetőnő viccesen megajándékozta Hakant egy festménnyel, amin a Skvader volt látható és az unokaöccse festette le az elmondottak alapján. 


1912-ben nem sokkal halála előtt ezt a festményt Hakan a helyi múzeumnak adományozta.
Egy kiállítást rendeztek Örnsköldsvik nevű településen még 1916-ban és a múzeum menedzsere, Mr. Hammarberg megismerkedett a híres preparátorral, Rudolf Granbergal. Megemlítette neki a vadász történetét és a festményt és megkérdezte a preparátortól, hogy tudná-e rekonstruálni az állatot. 1918-ban Grangergal eleget tett a kérésnek és elkészítette a Skvadert és népszerű kiállítást rendeztek vele. Azóta folyamatosan megtekinthető mind a festmény - mind a preparáció a sundsvalli Norra Berget múzeumban. Hammarberg is tett a népszerűségért, írt egy cikket a helyi újságban, majd több mint 3 000 Skvader képeslapot értékesített és világhírnévre tett szert a furcsa preparált, tömött állat.



Most mindenki azt gondolhatná, hogy a jó öreg Hakan úr találta ki az egészet, de érdekes módon idősebb Plinius (i.u.23-79) is említést tesz egy "nyúl-madár" állatról a Natural History c. művében és állítólag egy madár testű, de nyúl fejű állat élt az Alpokban. Lehetséges hogy régen élt egy furcsa hibrid? Az Alpok óriási vonulatai között már nehéz lenne megtalálni a maradványait, mert szinte biztos, hogy ritka lehetett ez a lény.

Magát a Skvadert felhasználták többféleképpen is. Közúti táblákon és jelzéseken hogy esetleg az állat átszaladhat az úton vagy a svéd köznyelvben is, mert ha valaki azt mondja hogy "skvader" olyan mintha azt mondaná, hogy "rossz kompromisszum" vagy "ellentmondó elemek kombinációja". De Skvader lett a beceneve az 1950-es és '60-as években néhány típusú kombinált kisbusznak vagy tehergépjárműnek. 1994-ben szobrot is emeltek neki így Svédország méltán híres folklórjának szereplője lett.
Egyébként hasonló preparált állat a Wolpertinger is, de későbbiekben még szó lesz pár ilyen érdekes "állatról".