Kriptozoológia

Hamis Pterodactylus fotók

2012-02-22T08:53:00.011-08:00

Ebben a bejegyzésben most nem tárgyalom külön a repülő őshüllő kriptideket.
A Kongamato-ról már írtam itt: -LINK- , a Ropenről és hasonló társairól pedig majd valamikor hamarosan. Sokan láttak elvileg még élő őshullőket, ezekről nagyon ritkán van fotó vagy valamilyen homályos videó. Most fényképeket fogok kitárgyalni, amik különböző időpontokban készültek. A cikket részben magamtól írtam, részben segítséget vettem egy másik oldalról.
Elsőként vegyük azt amit Pápua Új Guineán készítettek. Eredetileg ez egy videóban található meg. Sajnos a felvételt direkt elhomályosították, hogy ne lehessen kivenni teljesen a repülő állatot, valamint a hasát is elsötétítették. Sajnálattal közlöm, hogy ez csak egy egyszerű és ismert madár... a fregettmadár.

Következő képünk az 1800-as években készült Arizónában. A fénykép elhíresült az interneten és számos fórumon beszéltek róla. 1890-ben az "Tompstone Epitaph" c. folyóirat leközöl róla egy cikket: " A szárnyas szörny nagyon hasonlít egy krokodilra megnyúlt farokkal és bőrszerű szárnyakkal. A sivatagban találták a Whetsone Huachuca hegyek között két farmer, akik épp hazafelé mentek." A cikk említi, hogy a madár elérheti a 160 láb hosszt is, ami persze lehetetlen mert az majdnem 50 méter.
Sajnos az internetnek és a fotómanipulációs programoknak hála már szinte lehetetlen nyomon követni, hogy melyik fotó hamis és melyik nem, valamint melyik készült előbb és melyik később. De egyenlőre úgy tűnik, hogy az eredeti kép teljesen másként nézett ki és csak egyszerű farmereket ábrázol, akik földmunkát végeztek lapáttal a kezükben, míg az őshüllős képen azt hihetnénk, hogy fegyver van náluk. A kép egyébként a korához hűen igen rossz minőségű, a háttér szinte kivehetetlen, úgyhogy könnyű lehet szerkeszteni a képet.

Harmadik képünk már jobb minőségű. A képen amerikai polgárháborús katonák láthatóak, tehát a kép készítésének időpontja 1961-65 között történhetett. A lábuk alatt egy repülő őshüllő és mivel kezükben puska, azt a látszatot kelti, hogy ők lőtték le az állatot.
A képet a "Freak-o-Pedia" egyik szerzője találta egy 70'-es évekbeli könyv lapjai között, legalábbis az állítása szerint. A megtaláló és pár társa utána próbált járni a képnek. Eszükbe jutott, hogy ez nem lehet hoax, azaz átverés fotó, mert Pterodactylus fotónak ki hinne, inkább egy lelőtt kondor keselyűvel pózolhatnának, ugyanis ez Észak-Amerika egyik legnagyobb madara. De a képen egyértelműen nem ez az állat látható, ráadásul még tollai sincsenek.
Időközben a képet szakemberek is megvizsgálták, többek között Larry Novelle fényképész is. Véleménye szerint a fénykép papírját 1960 és 1974 között gyártották, a kép tehát reprodukció egy korabeli, eredeti felvételről. Ismeretes, hogy 1961-ben a Kongresszusi Könyvtár több mint hétezer olyan üveglemezen lévő negatívot vásárolt, melyek eredetileg a híres polgárháborús fényképész, Matthew Braddy tulajdonában voltak. A könyvtár szakemberei rögvest hozzáláttak a negatívokon lévő mentéséhez, lényegében újra lefényképezték az eredeti képeket, most már a modern időknek megfelelően fényképpapírra. Ehhez hasonló eljárással készülhetett a régi könyvben talált fotó is. Erre utalnak a képen látható foltok is, melyek jellemzően a kolloidos üvegnegatívokon keletkeznek. Ez a technikát jellemzően a polgárháború idején használták tömegesen, de egészen az 1880-as évekig készítettek még így fényképeket. Később eljutott egy paleontológushoz is a kép, aki megállapította, hogy ha a kép hamis akkor kitűnően ismerhette az alkotó a dinoszaurusz vázát, ugyanis méretre és kinézetre megegyezik a talált csontvázakkal. Azonban az első leletek felfedezése 1871-re esik, eleve kizárható, hogy a modell (ha az) és így a fénykép a polgárháború idején készült volna.
David Petters a pteranodonok szakértője szerint viszont egyértelműen kamu az egész, fel is sorolja, miért gondolja így:
- Az állat feje kétszer olyan széles, mint amilyennek lennie kéne.
- Az orrlyuknak előlről hátrafelé kéne húzódnia és nem függőlegesen állnia, ahogy a képen látszik.
- A szárny anyaga leginkább egy összeesett rongydarabra hasonlít, különösen a katona lába alatt. Élő, de még a halott állatnál is sokkal feszesebb lenne az alatta lévő szövetek kitámasztása miatt.
- Hiányzó propatagia (a szárny elülső része a csukló és a váll között).
- A "pteranodonnak" láthatóan nincs alsó állkapcsa. A valóságban egy ilyen helyzetben az alsó állkapocs sokkal inkább felemelné a koponyát.
- Szintúgy hiányoznak az alkar csontjai és a kéztőcsontok is.
A képen szerinte polgárháborús hagyományőrzők láthatók egy farsangi jelmezzel vagy egy múzeumi pteroszaurusszal. Mellesleg a Freak-o-Pedia által kikérdezett "szakértők" nevei sehol sem találhatók meg az interneten...
Mások alaposan megnézték a bedigitalizált képet és különböző érdekességeket fedeztek fel rajta. Swan, a Freak-O-Pedia egyik olvasója szerint is fake-ről van szó. A kép jobb sarkának negatívja (B) például különleges hasonlatosságot mutat egy Darwin-arckép elhomályosított változatával (C).

Negyedik, egyben utolsó képünk hasonlít az előzőre. Itt is katonák pózolnak egy repülő hüllővel.
Ez azonban egyből kiderült, hogy hamisítvány. Aki dolgozik képszerkesztő programokkal egyből meglátja a hibákat. Például a kép szerkesztője használta a szárnyak felső részénél a blur szűrőt, de a szárny aljánál már nem. Aztán ott van a legszélső bal katona, akinek érdekes módon lemaradtak az ujjai amivel a puskáját fogja. Ezenkívül számos háttérhiba és más apróság is megtalálható.

És egy utolsó fotó, amiről semmi infóm nincs. Ez is réginek néz ki, de én szintén csalásnak vélem. A fej hasonlít egy pulykáéra, a szárnyak mintha nem is élők lennének hanem csak valamilyen hajlékony alapú anyagból készültek volna. Valamint ha az állat döglött lenne, akkor a feje egyértelműen lógna, de mivel itt nem ez történik, ezért kétlem, hogy akárki is megtudna így fogni egy élő pteroszauruszt, hogy még a szárnyával sem csapkodna..
Összességében lelomboztam az összes Pterosaurus kriptid fant, mi? Nem ez volt a célom, de ezen fotók nagy többsége hamisítvány. Sajnos ilyenekkel járatják le ezt az érdekes témát. Persze ezek a fotók nem azt jelentik, hogy a számos őshüllő észlelés mind hamis és átverés lenne, ezek még nem zárják ki a kriptidek létezését. Valamint van egy pteroszaurusz jelentés is 1856-ból, melyet az Illustrated London News közölt: Egy ÉLŐ 3 méteres repülő őshüllő röppent ki egy sziklafalból, amikor vasútépítés közben robbantottak. A cikk nem hoax és az eset sem. Számos esetben bizonyították, hogy békákat zártak különböző körülmények között kőben és életben maradtak, nem fulladtak meg...

A Mamut

2012-02-09T09:47:00.001-08:00

Első észlelés: - nincs pontos adat, már az 1500-as években is
Hely: Szibéria, Oroszország

A mamutok kb. 10 ezer évvel ezelőtt tűntek el a föld színéről. Áldozatul estek az utolsó jégkorszakot követő éghajlati változásoknak és az ősvadászoknak, akik húsukért, agyarukért és bőrükért irtották őket. A századforduló óta több száz megfagyott mamuttetemre bukkantak Alaszka, Kanada és Szibéria hideg tundráin. Azonban a szibériai Bereszovka folyó partján talált lelet megdönteni látszik a mamutok kihalásáról szóló legelterjedtebb elméletet, ugyanis találtak egy tökéletesen konzerválódott tetemet. Olyannyira gyorsfagyasztott állapotban volt, hogy a tudósok ehettek a húsából. Szerencsére senki sem betegedett meg tőle, bár nem találták túl finomnak. Ez a mamutból evés pedig nem is egyszer történt meg, többször is találtak épen megfagyott tetemeket. A régészeti feltárásokon dolgozó építőmunkások egy csoportjának többször is meggyűlt már a baja a paleontológusokkal, amikor azok mamuthússal etették a kutyáikat.
A mamutok szöveteiről Helsinkiben tartott konferencián egyes tudósok megkockáztatták, hogy Szibéria elhagyatott tájain talán élnek még mamutok és volt aki indítványozta, hogy a régen elpusztult állatok sejtjeiből klónozással hozzanak létre új mamutcsordákat.
De lehetséges-e, hogy szibéria még feltérképezetlen, hóval borított tájain napjainkban is élnek még mamutok?
A Szibériában dolgozó orosz őslénykutatók vezetője, Nyikolaj Verescsagin igazán annak az esetnek az ismertetésével döbbentette meg tudós kollégáit, amely a jakutföldi Batamaj városától mintegy száz kilométerre történt. A csoportot kísérő vadászok egyik éjjel ismeretlen, nagytestű állat elmosódott lábnyomait fedezték fel a napokkal korábban leesett hóban. Kilométereken át kitartóan követték a nyomokat egészen a mély szurdok széléig, ám ide a jeges, csúszós sziklákon már nem tudtak leereszkedni. A katlanba vezető ösvény végén azonban leírhatatlan látvány fogadta őket. Amerre csak a szem ellátott, mindenfelé sötétbarna, véres szőrcsomók és gigantikus mérető agyarak hevertek a földön. A megdöbbent vadászok több kilónyi, látszólag egészen friss és a hideg által is konzervált húst vittek vissza a kicsi táborhelyre, ahol kíváncsiságból megsütötték a zsákmányt.
A tudóstársadalom persze kétkedve és gúnyosan fogadta ezt a beszámolót. Az Oroszország északkeleti részétől egészen a Csendes-óceánig húzódó végeláthatatlan erdők és mocsarak borította tajgavidék - amely közel nyolcmillió négyzetkilométer területű - még ma is jórészt lakatlan, eltekintve az itt élő nomád törzsektől.
1581-ben egy Szibériába vezényelt kozák kapitány, Ernak Tyimofejevics arról számolt be, hogy az első állatok egyiket, amit az Urálon túl megpillantott, egy hatalmas szőrös elefánt volt. Az ottani lakosok viszont nem voltak meglepve, elmondták neki hogy az állatot már elég régóta ismerik. Egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg Evert Ysbrandt Ides holland diplomata és kutató felvetette azt a lehetőséget, hogy a nagy tömegben talált mamut-elefántcsontok egy elefánthoz hasonló lénytől származnak.
A következő történet Jules Gallon nevű francia diplomatától származik, akit 1920-ban Szibériába helyeztek. Itt ismerkedett meg egy helybéli férfival, aki négy éven át járta a tajgát, medvékre és farkasokra vadászva. Az illető elmesélte neki, hogy egyszer az iszapba nyomódva óriási lábnyomokat talált. Az ovális alakú nyom úgy 60 cm széles és legkeskenyebb részén si 45 cm lehetett. A vadász négy lábnyomot vehetett szemügyre, az első kettő pontosan négy méterre volt a második pártól, amelyek valamivel nagyobbnak látszottak. A vadász azután kelet felé, egy szilfákból álló erdő irányába indult tovább. Ott nagy halom állati ürüléket talált, amelyről megtudta állapítani, hogy növényi alapanyagokból állt. Három méterrel odébb törött ágak jelezték a helyet, ahol az állat becsörtetett az erdőbe. A vadász követte a csapást, néhány nappal később felfedezte, hogy egy másik hasonló nyom csatlakozott az elsőhöz. Ezután így számol be az eseményekről: " A szél belém fújt, így könnyen betudtam cserkészni az állatokat anélkül, hogy azok megérezték volna a szagomat. Hirtelen, egészben láttam az egyiket és be kell vallanom, nagyon megijedtem. Hatalmas elefánt volt, nagy, fehér, hajlott agyarakkal. Amennyire kitudtam venni, sötétbarna bundát viselt, hátul hosszabb volt neki, míg elől rövidebb. A másik állat is a fák között állt a közelben, de azt alig láttam, bár ugyanakkorának tűnt, mint a társa." A vadásznak nem volt ekkora behemót elejtésére alkalmas fegyvere így visszahúzódott és elindult téli szállására. Gallon szerint barátja nem volt annyira művel,t hogy rájöjjön arra: ő volt az első ember hosszú ideje, aki élő mamutokkal találkozott. " Sohasem hallott még mamutokról, így amikor megemlítettem neki ezt a nevet, nem értette mire gondolok."
A legnagyobb brit napilap, a The Sun világra szóló tudományos szenzációként közölte a hírt: élő gyapjas mamutot filmeztek le Szibériában. A felvételt egy orosz mérnök készítette tavaly nyáron a Csukcs-félszigeten, Szibéria északkeleti csücskében, ahol alig pár száz kilométernyi tenger választja el a szárazföldet Alaszkától. A térség nagy része érintetlen sarkvidéki jégsivatag és tundra, a hét Magyarországnyi területen mindössze 50 ezer eszkimó él. A szkeptikusok azt mondják, hogy ez egy medve hallal a szájában.

Több évszázada gyűlnek a mamutokról beszámolók és történetek. Vadászok, paleontológusok és egyszerű emberek számolnak be a mamutokról, mely hivatalosan már nem is létezik! Bizonyíték nincs a létezésére, de több 10 millió forintnyi értékű jutalmat fizetnek annak, aki elfogja a történelem egyik legnagyobb méretű és legszőrösebb lényének valamelyik élő egyedét.
SZERKESZTÉS,ÚJDONSÁG: A videóról kiderült, hogy hamis felvétel. Ezt a videó készítője maga vallotta be. Egyik tábornak sem volt igaza. Se nem mamut és se nem medve nem látható a videón, ez egy homályosra elkészített számítógépes animáció (CGI).

SAJÁT VÉLEMÉNY: Élő helye ugyanúgy megmaradt, növényi tápláléka ugyanúgy megtalálható, mint annó a jégkorszakban. Ha a beszámolók nem hazudnak, akkor nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ezek az állatok túlélhették a jégkorszakot és vígan éldegélnek az elhagyatott havas területeken. Szerintem elég nagy esély van rá, csak annyi a nehézség, hogy ekkora területeket, ekkora hidegben nehéz az egészet átfésülni.

Ngoubou

2012-01-30T04:58:00.000-08:00

Első észlelés: - ismeretlen, talán 1919
Hely: Afrika, Kamerun (Cameroon)
Az ország a Guineai-öböl belső területén helyezkedik el,viszonylag kis szakaszon érintkezik a tengerrel. Déli részén a Kamerun-fennsík helyezkedik el, amely a Kongó medencét körkörösen körülvevő küszöbrendszerhez tartozik. Az ország északi területein terül el az Adamawa fennsík. Az ország észak-déli kiterjedése meglehetősen nagy, ennek köszönhetően a növénytakaró is széles skálán változik. megtalálható itt az esőerdő és a szavanna növényzete is. Az éghajlat mindenütt trópusi. Tehát minden életfeltétel adott, hogy itt éljen a Ngoubou, ami nem más mint egy állítólagos "dinoszaurusz-túlélő", mely a ceratopszidák családjába tartozik.
A helyiek szerint hat szarva van és akkora körülbelül, mint egy jól megtermett ökör. Mérete ellenére állítólag látták már elefántokkal is küzdeni. 2000 novemberében expedíciót szervezett a Cryptosafari és a BCSCC. William Gibbon itt kutatott a Mokele-mbembe után és David Wetzel is elkísérte az utazásra. A csapatukat kísérte pár pigmeus is, akik beszámoltak a Ngoubou lény létezéséről. Ezt a szót az orrszarvúakra használják a nyelvükön, de megjegyezték hogy ennek az állatnak 6 szarva van és gallér a fején. Tökéletes leírása egy ceratopszidának. Továbbá elmondták, hogy pár évvel ezelőtt a közösségük egy magas rangú tagjával megöltek egyet a lándzsáikkal. De mostanra már csökkenést állapítottak meg a populációban és így nehezebb megtalálni. Gibbonék az állatot egy Styracoszaurusszal azonosították, de jelenleg a zoológia és a paleontológusok úgy tartják, hogy ez a faj csak Észak-Amerikában élt. A kövületeit sem találták meg itt Afrikában, csak Ausztráliában, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában. Az is lehet, hogy köze van a Emela-ntouka nevű kriptidhez, azonban ennek csak egy szarva van.
Napokkal később két bantu férfi beszámolt róla, hogy ők is ismerik az állatot állítólag a szavannán él a nyugati folyók mentén. Biztosak voltak benne, hogy nagyon ritka, de még maradt néhány belőlük. Az egyik férfi még le is rajzolta az állatot egy papírra 6 szarval és gallérral a fején.
1958-ban megjelent Bernard Heuvelmans könyve, a "On the Track of Unknown Animals" ami kb. a kriptid fanok bibliája. Ez tartalmaz egy Ngoubou-val kapcsolatos észlelést, amit még először a híres "The Times" magazin közölt 1919 november 17.-én. Egy Lepage nevű férfi volt a felelős a vasútépítésnél Belga Kongóban. Vadászat közben egy rendkívüli szörnyeteggel találkozott és sajnálatos módon megtámadta. A férfi rálőtt, de kénytelen volt menekülni ugyanis az állat utána eredt. Az állat hamarosan feladta a hajszát és Lepage így megtudta vizsgálni távcsővel. Kb. 24 méter hosszúra tippelte, a hegyes orra fölött hatalmas agyar volt, mint egy kürt, fején több is volt. A lábai akár egy lóé, a hátsón pedig pataszerűség volt. Valamint volt egy pikkelyes púp az állat válla fölött.
1996-ban a Boumba folyó mentén állítólag egy Ngoubou esett bele egy elefánt csapdába. Az állat elpusztult, de semmiféle fizikai bizonyítók nem maradt róla. Ezek után felállítottak egy jutalmazási rendszert, hogy amennyiben bárkinek a kezébe kerül bizonyíték kürt,csont,fog, bőr vagy akármi az pénzjutalomban részesül.

SAJÁT VÉLEMÉNY: A zoológia csodája lenne, ha ez az állat valóban létezne. Bár nem a legjobb hír, hogy itt még ezen faj maradványait nem találták meg, mégis érdekes hogy a helyi törzsek tökéletesen írják le az állat kinézetét, anélkül hogy valaha láttak volna dinoszauruszokról szóló könyvet vagy esetleg képet, illusztrációt. Remélem tényleg létezik.

A Mongol halálféreg ( Mongolian death worm)

2012-01-16T13:13:00.000-08:00

Első észlelés: - ismeretlen
Hely: Ázsia, Mongólia, Góbi sivatag

A góbi sivatag mindössze 3%-át képezik homoksivatagok. A többi területet homokdűnék, kanyonok, sziklák és sós tavak határozzák meg. Ez az egész hely mintegy 1 295 000 km, szóval elég nagy területről beszélünk. Mérges kígyók, skorpiók és nomádok élnek egymás mellett..a sivatagi homok állítólag egy ismeretlen élőlénynek is ad otthont. Ez nem más állítólag, mint egy féreg. Megkapta a mongol halálféreg nevet, mongolul "Alighoi khorkhoi"-nak mondják, ugyanis több emberi áldozat is írható a számlájára az elhullott állatokon kívül. Senki sem tudja megmondani hogyan végez zsákmányával, de egyesek szerint valamilyen méreganyagot bocsát ki, esetleg savat spriccel ki és volt olyan aki áramütésre tippelt.
Az őslakosok és a helyiek már elég régóta beszélnek róla, de a lény hírére az 1920-as évekig várni kellett. 1922-ben egy amerikai kalandor, név szerint Anrews Roy hallott a szörnyről a helybéliektől. Egy 1926-os könyvében ezt írja: " Meglepett az összhang a szemtanúk beszámolói között és ha nem írja le mindenki ugyanúgy az állatot, azt hittem volna, hogy egy helyi mítosz csupán."
A kinézete többek szerint olyan mint egy óriási féreg, egy tehénbél, mely olyan vastag mint egy emberi comb és hossza a fél métertől a 2m-ig is terjedhet. Színe sötétvörös néha barna foltokkal, szeme nincs ( legalábbis nem láttak rajta) így nem tudják megkülönböztetni a fejét a farkától. Néhány leírás azt említi hogy a két végén kis tüskék helyezkednek el. Mozgása érdekes és furcsa, kígyóhoz hasonló, lendületesen kisiklik oldalra és így halad. A föld alatt , belsejében él és úgy gondolják, hogy többnyire hibernálva él és csak akkor jön a felszínre, mikor a talaj nedvesebb.
Számos expedíció indult a lény felkutatására és számos zoológus próbált a nyomára akadni, de mindhiába..A brit származású Karl Shuker zoológus úgy gondolja, hogy az élőlény nem más mint az "Amphisbaenid" nevű élőlény. Ivan Mackerle - aki tanulmányozta a Loch Ness-i szörnyet is - szemtanúk kihallgatása után úgy hiszi, hogy a féreg nem több puszta kitalációnál.
Tudósok és szakértők szerint nem lehet igazi féreg, mert nem tudna megélni ezen az éghajlaton, túl forró a talaj és a levegő is. Felmerült az a gondolat, hogy az állat nem más mint egy Szkink, bár a féregnek egyszer sem tulajdonítottak lábakat. A legtöbb esély egy mérges kígyóra van, ami tényleg megölhet embereket ha elég óvatlanok.
A szörny belopta magát a köztudatba, számos dokumentum filmben és TV-showban is szerepelt, film is készült róla ( Ahová lépek ott szörny terem) és könyvek íródtak róla.
Még ha a féreg gondolata ki is zárható, egy ismeretlen élőlénynek simán adhat otthont a hely, a sivatag nagy része lakatlan, a határok mentél elvannak kerítve kisebb tartományok stb. így megbújhat egy állat, főleg ha a felszín alatt éli az életét.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Nos a zoológusok szerint nem lehet féreg. Akkor én egy mérges kígyót sejtek az állat mögött. A szkinket és a Amphisbaenid-et kizárom, mert ezek nem képesek megölni embereket, de mivel halálesetek voltak ez a két állat kizárható a listából. Ha nem csupán mítosz a lény akkor ez egy a.) mérges kígyó b.) egy hibrid féreg, mely képes ezen az éghajalton életben maradni

Sucuriju, az óriáskígyó

2011-12-25T17:43:00.000-08:00

Első észlelés: 1800-as évek vége
Hely: Afrika, Kongó, Amazonas, Rio Negro- Orinoco- Katanga folyók

A világ két leghosszabb kígyója a piton és az anakonda.
A piton 1923-as rekordja a 10 méter hosszúság, míg az anakondáé 12 méter hosszú. Ezek a hivatalos adatok. A föld korai időszakában éltek óriásibb méretű kígyók, melyek elérhették a 15 méter hosszúságot is, melyek már mára kihaltak természetesen.
Azonban legendák kaptak szárnyra nagyobb kígyókról. Az amazóniai területeken a törzsek Sucurijunak hívják ezeket az állatokat. Az európai felfedezők a dzsungelben óriás kígyóra leltek, és a helyiek matorának, azaz bikaevőnek hívták. Mérete legalább 25 méter volt!
Percy Fawcett alezredes és kalandor, felfedező állítólag 1907-ben találkozott egy óriási anakondával az amazonasnál, a Rio Negro torkolatánál. Az állat épp a partra mászott és rá is lőtt a fegyverével, de sikerült meglógnia. A mérete körülbelül 19 méter volt, de hallott már 23 métert meghaladó példányról is.
Az 1925-ös évből sem hiányzott az óriáskígyók észlelése. Egy Victor Heinz nevezetű atya látott kb.25 méter hosszúságú anakonda szerű kígyót Obidos nevű Portugál hely közelében.
1933-as években a brazil-kolumbiai határbizottság egy 30 méteres egyedről számolt be, amelyet géppuskával lőttek agyon, majd le is fotózták. A közel 7 méteres fejét is csak négyen tudták megemelni.
1944-ben egy 11,5 méteres anakondát lőttek agyon az Orinoco partjánál. A geológiai expedíció résztvevői otthagyták a döglöttnek vélt állatot, de mire visszatértek, annak hűlt helyét találták. Az adat hitelességét ezért vitatják és sokan szkeptikusak a történetet illetően.
1948-ban fényképes bizonyítók jelent meg egy óriási kígyóról. A brazil Diario január 24-i számában közölték a fotót és azt írták, hogy a kígyó 5 tonna súlyú, 80 cm átmérőjű és kb~40 méter hosszú volt! Többen szkeptikusan álltak a fotóhoz illetően, azt feltételezték, hogy az állat nincs ilyen hosszúságú és csak jó szögből fotózták le, mintha hosszabb lenne eredeti méreténél.
1959 Rene van Lierde belga ezredes épp a Kongón átfolyó Katanga felett repült el egy helikopterrel. Hirtelen egy hatalmas kígyó emelkedett ki a vízből és akart rátámadni a helikopterre, de Lierde meglógott. Képet is tudott csinálni az állatról. A teremtményt 15-18 méteresnek mondták a fotót megvizsgáló zoológusok.
Továbbá az 1970'es és 90'-es években is láttak óriási kígyókat ezeken a környékeken.
Mik lehetnek ezek? Kitalációk? Szenzációhajhász történetek? Egy új kígyófaj? Vagy csak egyszerűen nagyra nőtt kígyók? Netán pár őshüllő maradt meg a dzsungel és őserdők vidékein?
Y. Daleth Denonomicon c. könyvében ezt olvashatjuk:
"Hatalmas, gyilkos kígyódémon az Amazonasz-medence indiánjainak hitvilágában. Leginkább egy túlméretezett anakondára hasonlít. A folyókban úszkál és folyton zsákmány után kutat. Egyetlen nagyobb élőlény sincs biztonságban. Általában éjszaka bukkan fel, ilyenkor szemei lámpásként világítanak a sötétben. Néha egy folyami bárka alakját ölti magára, és így közelíti meg áldozatait. A helyiek szerint azok az óriásanakondák, amelyekről a felfedezők és az utazók tesznek említést naplóikban és könyveikben, a Boiunával azonosak."
Tehát az őslakosok is említést tesznek ezekről az óriási hüllőkről.
És hogy miért nem változtatták még meg a hivatalos adatokat a maximális méretet illetően? Több bizonyíték kell. Nincs csontváz, nincs levedlett bőr, nincs videófelvétel. Ezek hiányában a kriptozoológia témakörébe illenek ezek a teremtmények.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Simán létezhetnek. Bár az első fotó meggyőzőbb valamiért nekem, mint a második. Egy kígyó óriásira megtud nőni, ha nem zavarják élőhelyén és a adottak a körülmények. A dzsungel mélyén, az embertől távol sokáig élhetnek ezek a dögök és nagyra is nőhetnek az évek során.

ex- kriptid: Bojtosúszó hal

2011-12-25T13:40:00.000-08:00

"Eredetileg" 400 millió évvel ezelőtt élt, majd kipusztult
Első észlelés: 1938
Hely: Afrika és Indonézia

A bojtosúszó őshalak már 350-400 millió évvel ezelőtt a tengerben úszkáltak. Az állatról egészen 1938-ig úgy gondolták, hogy 70 millió évvel ezelőtt kihalt, akkor azonban Dél-Afrika partjainál hálóba akadt egy élő példány. Azóta Madagaszkártól északra, a Comore-szigetek környékén több mint 300 példányát kifogták a fajnak amit a tudósok Latimeria chalumnae-nek neveztek el.

1998. Indonézia. Ezen belül is a helyszín Celebesz, mely a föld 11. legnagyobb szigete. Egy halásznak furcsa teremtmény akadt a hálójába a partok mentén. Az állat nem volt más, mint a Latimeria menadoensis, azaz a bojtosúszó hal egy példánya. A fantasztikus az egészben, hogy ez az őshal elméletileg már kihalt. A halász a BBC-nek interjút adott, melyben így nyilatkozott : " Hatalmas volt, foszforeszkáló zöld szemekkel. ha éjszaka fogom ki, biztosan visszadobom félelmemben. " A boncolás és a DNS-vizsgálatok után kiderült, hogy az állat génkészlete 3,5 százalékban különbözik az Afrika mellett fogott példányokétól, ezért új fajként írták le, ezért másabb egy picivel a neve.

A Lahama által kifogott hal még 17 órán át élt egy parti étterem medencéjében. Az 1,3 méteres, 50 kilós állatot ezután jégre tették, és a tudósok most azt vizsgálják, hogy valóban az 1998-ban kifogott Latimeria menadoensis-szel van dolguk. Peter Forey a londoni természettudományi múzeum őshalszakértője szerint a lelet megerősítheti azt a feltételezést, hogy egy nagyobb populáció él Indonézia vizein. Talán kiderül az is, hogy mikor és miért vált ketté az ázsiai és az afrikai bojtosúszó őshalak fejlődése, és hogyan kerültek egymástól több ezer kilométerre.

A bojtosúszó őshalak megnyúlt, apró lábra emlékeztető uszonyukról kapták a nevüket. Az állatok több százmillió éve is hasonlóképpen néztek ki, mint a ma élő őskövületek, a Chicagói Egyetem tudósai éppen szerdán jelentették be, hogy találtak egy 400 millió éves bojtosúszó fosszíliát. A bojtosúszó halakat a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) a veszélyeztetett fajok között tartja számon.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Már ez bizonyítja, hogy kihaltnak hitt fajok még mindig létezhetnek. Bár egy hal nem egyenrangú egy dinoszaurusszal, de Kongó dzsungeléből számos jelentés érkezik óriási hüllőkről. Ilyen alapon ezek is létezhetnek.

Kongamato

2011-12-12T11:02:00.000-08:00

Első észlelés: - nincs sajnos adat
Hely: Afrika: Zambia, Angola, A Kongói Demokratikus Köztársaságban

A kongamato-t (breaker of boats angolra fordítva) számos bennszülött törzs és felfedezők látták Mwinilunga területén -ez egy város Zambia Észak-Nyugati tartományában - a Jiundu mocsarak közelében, valamint feltűnt még Kongóban, Zambiában és Angolában. A lény leírása egy őskori repülő sárkánygyíkhoz hasonlítható, leginkább a már kihalt Rhamphorhynchus-hoz.
Sajnos semmilyen fényképes vagy videófelvétel nem áll rendelkezésre, hogy bebizonyítsák a lény létezését, így csak a szemtanúk beszámolóira támaszkodhatunk. A szkeptikusok máris azt mondják, hogy a lény már rég kihalt ez csak egy denevér, vagy egy nagyobb gólya lehet az állat valódi kiléte mögött. Még azt is feltételezték, hogy ez egy rája ami a vízben él. A lény ha jól bele gondolunk tényleg hasonlít a gólyára, bár az tollas és nem támad meg embereket és hajókat...Egyébként ez az őshüllő annak idején ezen a területen élt.
Találkozások:
Frank Melland az 1923-as könyvében, melynek címe "Witchbound Africa" írja le a lényt, hogy egyes folyók mentén támadott meg hajókat, ha a területére tolakodtak be. A szárnyfesztávolsága úgy kb.4-7 méter széles. A helyi Kaonde törzs Frank könyvgyűjteményéből azonosították egy fényképről az állatot és a repülő ősgyík dinoszauruszra mutattak rá.
1933-ban T. Sanderson zoológus találkozott a lénnyel. A Kameruni hegységbe indított expedíciót. A folyó mentén észrevett egy "nagy denevért" amire rálőtt és a folyóba zuhant. A férfi kiakarta fogni zsákmányát, de a sodrás olyan erős volt, hogy elesett a vízben és a tetemet nem találta meg. Mikor segítséggel feltápászkodott társai felkiáltottak és egy óriási sas méretű árnyékot pillantott meg a folyó tükröződésében és a lény elsuhant. A szárnyai denevérszerűek voltak.
1956-ban egy mérnök, név szerint JPf. Brown látta a lényt Fort Rosebery, Zambia közelében a Bangweulu folyónál. Körülbelül kora reggel 6 órakor látott két repülő állatot a feje fölött, amik leginkább őshüllőhöz hasonlítottak és lassan, halkan repültek. Úgy becsülte, hogy a szárnyfesztávolság kb. 1 méter, a teste a csőrétől egészen a farka végéig 1,5 méter lehetett. A farkát nagyon hússzúnak és vékonynak mondta el, a fejét pedig keskenynek akár egy megnyolt orrú kutyáé.
1957-ben hirtelen a helyi kórházban egy beteg toppant be súlyos sebbel a mellkasán és azt állította, hogy egy madárszerű lény támadta meg a mocsár közelében. megkérték, hogy rajzolja le mit látott és egy repülő sárkánygyíkot rajzolt. Sajnos a rajz már nem maradt fenn napjainkig.
Szintén ebben az évben beszámol könyvében egy hegymászó és felfedező -név szerint B. Heuvelmans- hogy látott egy furcsa állatot a Ruwenzori régióban.
" Éppen hátat fordítottam a csúcsoknak amikor hallottam egy éles hangot. Felnéztem az égre és lenyűgözött két óriási madárszerű lény körvonalai. Sajnos a hegyekben a köd miatt nem láttam élesen őket."
1988-ban Roy P. Mackal indított expedíciót az állat felkutatására, sajnos Ő nem látta, de az expedíció egy tagja azt mondta, hogy látott egy nagy fekete madárszerű alakot siklani a levegőben, de nem tudja, hogy a Kongamato volt-e avagy sem.
A furcsa, hogy ezeken a területeken számos szabadidős madármegfigyelő tevékenykedik, de ők egyszer sem láttak ilyen állatot. Ez vagy átverésre ad indokot vagy hogy ritka fajjal van dolgunk.
Vannak beszámolók hasonló lényekről Kongóból, Tanzániából, Namíbiából is. Legutóbbiban repülő kígyónak nevezik az állatot.

A leírása:
A számos törzs, bennszülött és európai felfedező egyértelműen azt állítja, hogy a lény vöröses fekete színű és repülő gyíkhoz hasonlítható. Szárnyai bőrszerűek, csőre hosszú és éles, melyben fogak találhatóak, szárnyain kis karmok vannak. Néhány brit tudós a helyi törzseknek bemutatták a Pteroszaurusz illusztrációját könyveikből, ami rémült reakciót váltott ki az emberekből. Filmfelvételt nehéz készíteni a lényről. A dzsungel sűrű és párás, tönkremennek a filmszalagok. A helybéliek szegények, nincsenek ilyen eszközeik, még ha fel is tűnne előttük az állat akkor sem tudnának bizonyítékot készíteni róla. Ám ha a Kongamato valós nagy valószínűséggel több is létezik belőle, nemcsak egy példány.

Ne feledjük hogy ezekről a területekről - főleg Kongó dzsungeléből - számos kriptidet jelentettek és mind dinoszaurusz szerű állat. Lehetséges, hogy Kongó dzsungele egy Elveszett Világot rejteget? A dzsungel nagy része járhatatlan és még alig van felfedezve. Számos ex-kriptid is sorolható Kongóhoz, így ezek a lények is valósak lehetnek? Lehet egyszer bebizonyítják létezésüket..

Az Új Delhi-i Majom-ember ( Monkey Man of Delhi )

2011-12-03T13:15:00.000-08:00

Első észlelés: 2001
Hely: Delhi, India

Ez a lény új Delhiben tűnt fel először és utoljára is a 2001- 2002-es év folyamán.
Májusban kezdtek el terjedni olyan hírek a városban, hogy valamiféle majom szerű élőlény tűnik fel éjszakánként és megtámadja az embereket. A leírása alapján 120 centi magas, szőre fekete, de ami a legfurcsább hogy valamiféle sisak volt a fején, fém karmai voltak, izzó vörös szemei és a mellkasán három gombféleség volt látható. Sokan hasonló majom/emberszerű kriptidekkel hozták kapcsolatba és azt állították, hogy minden bizonnyal ez is az a sok közül.
Az emberek annyira megrémültek tőle, hogy már a rendőrség is foglalkozott az üggyel és rajzokat készítettek róla, ami beborította Delhi utcáit, hogy hátha valaki felismeri és elkapják a lényt. A rendőrség azért foglalkozott az üggyel, mert számos ember sebesült meg és halt meg.
2001. május 13.-án 15 fő szenvedett tőle sérüléseket, zúzódásokat és karcolásokat.
2001. május 15.-én egy terhes nő esett le a lépcsőn, miután a szomszédai kiabálták hogy látták a Majom-embert.
Egy hindu szadhu embert vert el egy dühös csőcselék, mert összetévesztették a lénnyel. A szadhuk erős arcszőrzettel rendelkeznek, valamint számos helyen festik az arcukat és testüket, így keverhették össze a lény egyes tulajdonságaival, bár ettől függetlenül nem értem hogy nem vették észre a különbséget...
2001. május 18.-án egy férfit szállítottak kórházba. Több helyen is eltört a csontja, szintén a Majom-emberrel keverték össze...
Számos ember sérült még meg. Akkoriban óriási hőség tombolt az országban. Az emberek szó szerint a tetőkön aludtak, mert a lakásokban nem lehetett megmaradni. Ilyenkor történtek olyan esetek, hogy a majmot látták vagy hallották, hogy kiabálják hogy "Itt van!" és ijedtükben leestek a tetőről, ahogy menekülni próbáltak. A lépcsőházakban is összetörték magukat az emberek mikor menekültek, legurultak a lépcsőkön.
2002 februárjában további jelentések érkeztek Kanpur-ból, valamint Delhiből júlisban. Itt az érdekesség, hogy a beszámoló alapján gépszerű volt a lény és csillogó vörös és kék fény vette körül.
Mindezek után a lény egyszerűen eltűnt és soha többé nem érkezett róla jelentés.
Ezek után számos magyarázat született a Majom-emberrel kapcsolatban.
1. Pusztán tömeghisztéria. Ezért is tűnt el olyan gyorsan, azaz sosem létezett
2. Ismeretlen állat
3. Egy Avatár, hindu istenség, azaz név szerint Hanuman
4. Titkos génmutáció eredménye. Egy állat nem rendelkezhet gépkarmokkal, sisakkal és villódzó fényekkel a mellkasán. Minden bizonnyal megszökött valahonnan, de később elkapták

Erre a rejtélyre sosem derül fény. Én vagy az első vagy a negyedik dologra tippelnék.

A Fidzsi hableány ( Fiji mermaid )

2011-11-24T10:01:00.000-08:00

Hely: Amerika
Első észlelés: - nincs, de első "feltűnése" 1842-re

A Fidzsi szigeteki hableány egy talált maradvány volt, amely az élőlény fejét és törzsét. Feje egy majoméhoz volt hasonló, míg teste halszerű uszony volt. Egy cirkusz mutatta be a kezdetekben, mint mumifikálódott lényt. Félig emlősnek és félig halnak mondták, mely alapot adott a hableány történeteknek.
A sellők már évszázadokon keresztül szerepeltek az emberiség történelmében. Tengerészek látták őket, beszámoltak róla vagy a hajónaplóikba írták le tapasztalataikat. Gyakran a dugongokat nézték sellőnek vagy a rendellenesen született gyermekeket, akik sirenomelia szindrómában szenvedtek. Ezek olyan gyerekek akiknek lábai összenőttek és erősen emlékeztet a sellők farkára.
A barokk és a reneszánsz korában is díszítették épületeiket és egyéb dolgaikat az emberek.
Visszatérve a mumifikált tetemre 1842-től PT Barnum nevű showman, üzeletember és cirkuszi igazgató népszerűsítette az Egyesült Államokban, mígnem 1860-ban a Barnum Múzeum kigyulladt, ahol éppen ki volt állítva.
Később valahogyan Bostonba érkezett a tetem, amikor is egy Mózes Kimball nevű férfihez került. 1842 június 18.-án megállapodást kötöttek, hogy Barnum bérbeadja a tetemet heti 12,50 dollárért Mózesnek. Barnum elkeresztelte a lényt "Feejee Mermaid"-nak. Állítólag 1842-ben fogta ki a lényt, egy Dr. J. Griffin nevű úriember, aki valójában Levi Lyman volt, Barnum egy közeli munkatársa.
Közel 10 000 szórólapot osztottak szét a városokban, hogy népszerűsítsék a lényt és hogy megtekinthetik majd a múzeumban. Az egész város erről beszélt, mert óriási szenzáció volt. Hamarosan egy héten keresztül megtekinthető volt a Concert Hall Broadwayben. Hatalmas érdeklődés övezte, még a New York Sun egyik számában is írtak róla 1942 augusztus 5.-i lapjukban. Miután letelt az egy hét Griffin engedélyezte hogy kiállítsák a Barnum Múzeumba, így a sellő New Yorkban maradt. Fizetséget most nem kértek érte, azonban a múzeum jegybevétele megháromszorozódott.
Sokan azonban úgy gondolták, hogy valójában összevartak két tetemet és csalás az egész ügy. Egy baba majom fejét és egy halat "egyesítettek", hogy mutogassák és ezáltal meggazdagodjanak, ugyanis Griffin és Barnum ráadásul nagy csalók hírében is álltak és cinkostársak voltak. Mivel Griffin nagy természettudós volt, így a sellőt egyből hitelesnek fogadták el, így már nem jelentett nehézséget hogy mindenki bedőljön a csalásnak.
Ráadásul a plakátokon gyönyörű hableányok képeit adták körbe, miközben a tetem egy undorító kinézetű élőlény volt.
A múzeum után egy "túrára" küldték el a déli államokba a tetemet. Itt már többen gyanakodtak csalásra, nagy viszályok alakultak ki és az újságok is próbálták leleplezni a csalást. 20 évvel később ismét visszatért a New York-i múzeumba. 1859-ben Barnum elvitte magával egy Londoni turnéra. Ez év júniusában visszatért vele és a Kimball múzeumba helyezte el. Ez volt az utolsó hely amiről biztosan tudjuk, hogy megtalálható volt a sellő. Ezután már nem tudjuk hova lett. Egyesek szerint elpusztult a tűzben, amikor is leégett a múzeum 1865-ben, bár van olyan aki úgy feltételezi, hogy az 1880-as tűzvészben égett porrá a hableány teteme.
Na de valójában honnan szerezte Barnum a tetemet? Állítólag japán halászok varrták össze 1810-ben és holland kereskedők vásárolták meg. Hamarosan egy értékesítésen 6 ezer dollárért adták el egy Samuel Barrett Eades nevű hajóskapitánynak. A kapitánynak viszont el kellett adnia a hajóját, hogy megtudja vásárolni az állatot. Ő azt tervezze, hogy majd kiállítja egy múzeumban s ezáltal visszaszerzi a pénzét. Ez nem jött össze. Miután az adósságot nem tudta fizetni, a férfi egy rokonára hagyta rá a sellőt: Griffinre! Így már teljesen kerek a történet.
Napjainkban is vannak hasonló történetek: preparálnak sellőket mindenféle anyagból. Például hajat is ragasztanak a koponyára. Vannak külön ilyenekre specializálódott emberek, akik mindenféle sellő preparációt készítenek el, majd eBayen adják el művüket. A 2000-es évtized folyamán is felröppent egy hasonló hír az interneten, hogy sellőt találtak. Szenzáció volt, de hamar kiderült, hogy ismét csak egy preparált sellőről van szó.
Bár a fidzsi hableány szinte biztosan egy hoax, átverés, számos legenda és leírás maradt a sellőkkel kapcsolatban ami még most sincs megmagyarázva. Hasonló történet Steller tengeri majma. Számos tengerész figyelt meg sellőket, így nyitva marad a kérdés: Létezhettek valaha?

Sigbin

2011-11-16T09:32:00.000-08:00

Első észlelés: - nincs adat -
Hely: Fülöp szigetek

Ez a kriptid nem tudni hogy csak egy mitológiai lény-e vagy egy létező ismeretlen állat. Főleg népszerű a Visayas és a Mindanao szigetek lakói körében. A Fülöp szigeteki történetek szerint éjjel garázdálkodik és a sötétben kapja el áldozatait és kiszívja a vérüket. Leírásokból tudjuk, hogy két denevérszerű szárnya van, óriási füle, az arca undorító és volt aki kecskéhez hasonlította. A lábai nagyon aprók a hosszú karmos kezeihez képest. Van egy hosszú rugalmas farka is amit ostorszerűen használ. Szaga büdös és émelyítő. Láthatatlanná is tudnak válni az emberi szem számára.
A legenda szerint vannak olyan családok akik rendelkeznek ilyen lényekkel és a parancsaikat is teljesítik. Az érdekes hogy agyagból készült edényben tárolják őket. Erősen hasonlítanak két másik Fülöp szigeteki lényekhez, az Aswang és Wak Wak-hoz akik szintén vérszívóak.
Vannak spekulációk, miszerint tényleg észleltek ilyen lényeket és nem csak a képzelet vagy a mitológia,babona szülöttei. Egyesek szerint ez egy új és még felfedezetlen faj. Mások szerint ez nem más, mint egy kenguru vagy egy erősen kengurura hasonlító állat. A lény leírása erősen hasonlít rá, tehát a behajlított lábak, a hosszabb kezek, a farok és az óriási fülek ( kivéve a szárnyakat) . Van egy harmadik verzió is, ez pedig nem más, mint a macska-róka új faj kereszteződése, amit 2003-ban fedeztek fel és erősen hasonlít a Sigbin-re, így azt feltételezik, hogy számos Sigbin észlelés ennek a fajnak a listájára írható.
Sajnos semmiféle más adat nem található a lényről.

Orang Pendek

2011-11-06T11:08:00.000-08:00

Első észlelés: 1295, 1910
Hely: Ázsia, Indonézia, Szumátra

Az Orang Pendek egy emberszerű teremtmény, mely állítólag a szumátrai hegyvidéki erdők mélyén él. Neve indonéz nyelven van, jelentése azt jelenti, hogy „alacsony ember” vagy „alacsony személy”. Már legalább 100 éve dokumentálják az állatról az írásokat és bejelentéseket mind a helyi törzstől és lakosoktól, tudósoktól és utazóktól, de még mindig nem sikerült egyetlen egy példányt sem elfogni. Egész Délkelet-Ázsiában észlelték és a Szumátrában is, de az utóbb időkben főként a Kerenci Regenci nevű központ környékén és a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban bukkan fel. Itt könnyen megbújhat az élőlény ugyanis itt van a világon az egyik legnagyobb esőerdő, valamint itt vannak a legmagasabb hegycsúcsok Indonéziában és olyan helyek is, melyeket szinte lehetetlen megközelíteni.

A leírások szerint az állat 80-150 centiméter magas, emberszerű két lábon járó teremtmény, de testét rövid szürkés-barna szőr borítja. (bár jöttek jelentések pl: pirosas-barna vagy aranybarna színűről is) A nagylábujja eltér a többitől, állítólag eltér a többi ujjtól. Lábai rövidek, de kezei hosszúak és ujjai karmosak. Az arca hasonlít a gorilláéhoz, az orra pedig teljesen humanoid szerű. A legtöbb infót egy Debbie Martyr nevű helyi kutató gyűjtötte össze, aki már 15 éve kutat az állat után, több 100 szemtanút kihallgatott és Ő maga is látta a lényt.

Többnyire a dzsungelben látták, hol a földön és hol a fákon, de szinte biztosra mondják, hogy növényevő élőlényről van szó. Volt hogy kifigyelték az erdő szélén és éppen burgonyát, kukoricát és gyümölcsöt evett. A helyiek szerint gyömbér gyökerekkel is táplálkozik, a növény ottani neve pedig „Lolo” vagy „pahur”. A gyümölcs neve pedig „Durian”, amit úgy gondolnak, hogy a kedvence.
A területről több kriptid állatról jöttek híradások. Mind majomszerű élőlény, de egyesek szerint ez mind az Orang Pendek, csak más-más neveket adtak neki. A nevek Uhang Pandak, Atoe Pandak, Atoe Rimbo, Goegoeh, Ijaoe, Sedabo, Umang és a Batutut, bár ezt egy másik majomszerű élőlénynek mondják.

Az első észlelése 1295-ben történt amikor is Marco Polo Indonéziába tette a lábát. Itt többen is beszéltek neki egy majomszerű élőlényről. Ezután a szemtanúk feljegyzéseit nem nagyon dokumentálták és 1910-től kezdődően látta meg elsőnek az európai ember, bár a helyi törzsek folyamatosan megfigyelték.

A „Suku Anak Dulam” (Az Inner-erdő gyermekei) nevű törzs és nomád népek már jó ideje az erdőkben laknak. Szerintük már évszázadok óta itt él ez az élőlény, bár ők Kubunak, Rimbának és Batin Simbilannak hívják. Ami viccesen hangzik, hogy néha dohánnyal is megkínálták, amit az Orang Pendek nagyon szeret. Ezt többen megmosolyogják, de ha ez igaz akkor nem egy buta állatról lehet szó, hanem tárgyakat is tud használni. Számos törzs úgy véli, hogy ez egy démon vagy szellem és egyáltalán nem tekintik állatnak. Azonban a leírásaik szorosan megegyeznek az Orang Pendek leírásával. Többször is megfigyelték őket, mikor halászni indultak a törzs tagjai és volt, hogy 5-6 együtt lévő Pendeket is látták. A helyi lakosoktól több 100 beszámoló érkezett. Közeli találkozások, messziről látták, kapcsolatba léptek vele, szinte mindenféle beszámoló érkezett már róla. A 20. század elején Holland telepesek érkeztek a Szumátrába és ők is látták az élőlényt. A két leghíresebb beszámoló következik:

Mr. van Heerwarden aki a földeket mérte fel 1923-ban látta az élőlényt: „ Felfedeztem egy sötét és szőrös lényt a fa ágain. A szőre elől mintha világosabb lett volna elől, mint a hátánál. A lába meglehetősen rövidnek tűnt a kezeihez képest. Az ujjai nagyon formásnak tűntek. Egyáltalán nem volt visszataszító a kinézete, még az arca sem..sőt nem volt majomszerű sem, inkább mint egy ember.”

Mr. Oosting, aki látta az erdőben sétálva a lényt: „ Rövid haja/ szőre volt, a tarkójánál nagyon piszkos volt. Azt gondoltam magamban, hogy ez a férfi nagyon koszos! A vállai vastagok és szögletesek voltak, teste közepes méretű. Úgy tűnt olyan magas, mint én. Ezután láttam csak meg, hogy ez nem ember, de nem is volt orángután. Előtte láttam majmokat, pl. Siamangot, de ez biztos hogy nem az volt!”
A nyugati kutatókat is érdekelte az állat. Sok beszámolót gyűjtöttek róla, megkísérelték lefényképezni és lekamerázni, de egyszer sem sikerült. Viszont szőrzetet és lábnyom mintát is szereztek és Cambrige egyetemen analizálták. Dr. David Chivers biológus kijelentette: „ Ez egy egyedülálló keveréke a gibbonnak, orángutánnak, csimpánznak és az embernek. nagyon valószínűnek tartom, hogy a szumátrai esőerdők mélyén egy ismeretlen főemlős él.” 2005-ben a National Geographic csatorna is megpróbálta filmre venni az állatot, de a projekt sikertelenül fejeződött be.

Többféleképpen is próbálták magyarázni az Orang Pendek „jelenséget”. Az egyik, hogy az emberek csak nem ismerték fel a majmokat, gorillákat stb. Ez eléggé valószínűtlen, hogy ennyi ember tévedjen. A második lehetőség, hogy egy nem dokumentált majomfajról van szó, esetleg egy főemlős vagy az orángután alfaja. A harmadik lehetőség pedig, hogy egy hiányzó láncszemről beszélünk. 2004-ben felfedeztek egy csontvázat a Flores barlangban (ami egy másik hely Indonéziában). Fizikai leírása, magassága megegyezett az Orang Pendekével. Ez új spekulációknak adott utat, hogy pár ilyen példány életben maradhatott, ugyanis a tudósok szerint ez a faj már 12 000 éve kihalt.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat nagyon is létezhet. Semmi okot nem látok arra hogy átverés lenne, többszáz szemtanúja is volt, a biológus is kielemezte a szőrmintát és azt mondta, hogy ismeretlen, ráadásul a 2004-ben felfedezett csontváz is nagyon gyanús.

Chupacabra

2011-10-26T10:37:00.001-07:00

Első észlelés: 1987
Hely: Amerika, Mexikó, Puerto Rico

A Chupacabra legelőször az amerikai Puerto Ricóban, Mexikóban tűnt fel 1987 tájékán. Sok-sok beszámoló és telefonhívás fogadta a helyi rendőröket, hogy egy ismeretlen állat tizedeli az emberek háziállatait. A Chupacabra ( ejtsd: Csupakabra ) neve „ kecskeszívót” jelent, nevét onnan kapta, hogy áldozatainak kiszívja a vérét, mint egy vámpír. Tyúkokat, disznókat, juhokat, kutyákat és kecskéket támad meg - főként éjjel – és másnapra már az összes állat holtan hever a gazda földjén. Az érdekes, hogy sebészeti pontosságú szúrás nyomok maradnak az áldozatain és soha sem tépi szét őket. A jelentések csak 1994-1995 tájékán kezdtek megerősödni. Madelyne Tolentino látta a lényt éjjel és több mint 150 haszonállatot megölt a farmján. Ekkor jutott eszébe a rendőrségnek, hogy az esetek meglepően hasonlítanak egy 1970-es évekbeli Texasi „vérrontásra”, de azokat sátánista szekta vérengzésének titulálták be. Bár lehetőleg a legtöbbször látott és legjobban dokumentált kriptid, sajnos az élőlény leírásai sokszor eltérnek egymástól. A leggyakoribb leírása hogy kb.1,2 méter magas, két karmos lába van, és olyan ívben hajolnak, mint egy kengurué és nagyokat szökdécsel, ugrik velük. Két keze is szintén karmos, azonban nem az áldozatok széttépésére használja, hanem – mint ahogy sok beszámolóban hangzott- ezekkel még az ólakat, ketreceket is kinyitja, hogy megszerezze zsákmányát. Ez arra utal, hogy rendkívül okos teremtménnyel van dolgunk. Fején két vörösen izzó szem helyezkedik el, ami még félelmetesebbé teszi az élőlényt. Innentől kezdve a leírások eltérnek… van aki a hátán még valamiféle taréj szerű szőrzetet/tüskéket is látott, van aki még szárnyakat is adott neki és van aki szerint négy lábon járt, nem pedig kettőn. Tudunk olyan esetről is, amikor emberekre is rátámadt. Ekkor pár szemtanú arról számolt be, hogy telepatikusan az állat kapcsolatba lépett velük és a szája nem biztosan nem mozgott. A szemtanúkra ráugrott és hatalmas karmaival elég csúnya sebeket ejtett rajtuk. Az érdekesség, hogy ezeket a sebek körülbelül 3 nap múlva úgy begyógyultak, hogy nyomuk sem volt! Ennyi idő alatt ilyen súlyos sérüléseknek nem szabadna begyógyulniuk. Az orvosok is tétlenül álltak az eset előtt. A legérdekesebb, hogy egyre több UFO észlelés is történt a környéken és olyan találgatások kaptak szárnya, hogy a Csupakabra egy földönkívüli vagy a földönkívüliek egy állata. Mások pedig egy olyan összeesküvés-elméletet híreszteltek, hogy ez a katonai kísérletek eredménye, de a „kísérleti patkányuk” elszabadult. Az észlelések egyre több helyre koncentrálódtak , mint pl. Peru, Chile, Argentína, Brazília. Hajtóvadászatot indítottak a Csupakabra után, de mind hiába, a lényt nem kapták el. A vadászok párszor azt állították, hogy megtalálták az állatot, bele is lőttek, de elfutott. A 2000-es évektől kezdődően a média, a tv csatornák és műsoraik egyre többet foglalkoztak az állattal. Hamarosan újdonságok kerültek elő: 2008 augusztusában egy rendőrségi autó kamerája felvett egy ismeretlen állatot, amint az út szélén szalad és leginkább egy rühes kutyára emlékeztetett. Ezután több felvétel is készült, hogy kint a természetben ismeretlen kutyafélék mászkálnak..Volt hogy tetemeket, csontokat találtak meg amiket laboratóriumokban vizsgáltak meg, de sokszor az derült ki, hogy csak egy kutya teteme. Volt olyan tetem amiből megállapították, hogy az állat valamiféle bőrbetegségben, rühben szenvedett ezért volt szőrtelen. A 2009-es és 2010-es években is újabb tetemeket találtak és a hatóságok bejelentették , hogy a Csupakabrát végleg nyakon csípték. Az állat nem más, mint egy rühes prérifarkas vagy egy hibrid keverék állat a prérifarkas és a kutya vagy a prérifarkas és a szürke farkas között. A durva bőr megegyezett, a karmok óriásiak, a tűhegyes fogak megvannak, ezek mind-mind a szemtanúk által leírt Csupakabra jellemzői. Még a kenguru szerű láb is stimmel.

Bár semmi köze az ufokhoz és két lábon sem jár, de a tudósok elismerték, hogy egy új hibrid fajjal van dolgunk a többit pedig a szemtanúk csak a horror filmekből vagy az ijedségük miatt képzelték oda, esetleg túloztak. Sokan ezzel lezártnak tekintették az ügyet, de a sok szemtanú még mindig elégedetlenkedik, hogy ez nem az amit őt láttak, ez nem a Csupakabra. Biztosak voltak abban, hogy a lény két lábon járt és hüllő-, nem pedig kutyaszerű volt…

SAJÁT VÉLEMÉNY:
Szerintem sem a valódi Chupacabrát találták meg. Bár szép, hogy így is megtaláltak egy új fajt, de ennyire nem nézhették „félre” a szemtanúk az állat külső tulajdonságait. A kutya féléről és a hüllőféléről is érkeztek beszámolók bőven, így szerintem ez azt jelenti, hogy két külön állattal van dolgunk. Bár biztos vagyok benne, hogy a szemtanúk olykor túloztak a lény leírását vagy pszichés képességét illetően, de biztos hogy nem láthatták rosszul hogy 2- vagy 4 lábon jár-e. A kutyafélét már elkapták, a másik még várat magára akár köze van az UFO-khoz akár nincs…

Tatzelwurm

2011-10-17T13:21:00.000-07:00

Első észlelés: pontos dátum nincs, XVI. század
Hely: Az Alpok

Az Alpok európa egyik legnagyobb hegylánca, mely több országon is keresztül nyúlik. Ez a hely megannyi állatnak ad otthont, mint például a havasi nyúl vagy az alpesi szalamandra. A sok állat között, azonban megbújik egy, melynek máig nem tudták bizonyítani létezését.
Ennek az élőlénynek a neve Tatzelwurm, mely nevét onnan kapta, hogy az elülső lábain hatalmas karmok vannak, s ezzel támad áldozataira. Mivel az Alpok több országon is áthalad, így az állatot többféleképpen is nevezik. Másik gyakori elnevezése a Springwurm, ami ugróférget jelent, a lény másik jellegzetes tulajdonságára utalva. Egyéb nevei a Dazlwuam, Stollenwurm, Steinkatze, Praatzelwurm, Bergstutzen és végül Arassas. Mint leírtam az állat kígyószerű, de két melső lába is van neki, amikkel ugrásszerűen kapja el áldozatait.
Feje részben gyíkszerű, de sokan macskáéhoz is hasonlítják. Teste pikkelyes és a mérete lehet 50 centimétertől akár több méter hosszú is. Lehetséges tehát, hogy volt aki kölyökkorában látott egy egyedet, de mire felnőnek a több métert is elérhetik, mint a kígyók. Sokszor a
sárkányokkal hozzák összefüggésbe és kicsi sárkányként tekintenek rá. Volt olyan beszámoló ami a szemtanúkat egy "pikkelyes szivarra" vagy fatörzsre emlékeztette őket. Barlangokban és sziklák repedéseiben él, valamint félénk állatnak írják le.
A XVI. században - tehát 1500-1600-ig - már említést tesz róla Conrad Gessner egy svájci természettudós az egyik könyvében Johann Jakob Scheuchzer osztrák történész és természetbúvár Itinera per Helvetiae ( Utazások Helvéciában) című, 1723-ban kiadott művében egy találkozást ír le a Tatzelwurmmal: 1711 áprilisának vége felé egy Jean Tinner néven ismert férfi a Frumsemberg-hegyen járt, ahol egy rettenetes kígyó szerű lényt látott. Színe szürkésfekete volt, hossza két méternél is több, feje a macskáéra emlékeztetett,de lába nem volt. Tinner kanócpuskájával rálőtt és megsebesítette, majd apjával ketten megölték. Elmondta azt is, hogy a környékbeliek akkoriban gyakran panaszolták, hogy a teheneiknek nincs tejük, de a probléma a kígyó elpusztítása után megszűnt.Andreas Roduner aki társaival együtt látta a lényt - sajnos nem tudni melyik évben - a Wangsberger-hegységben. Macskafejű, pikkelyes, hátán sörényt viselő szörnyként írták le, ami felegyenesedve ember nagyságú volt. Egy ideig nem érkeztek új híradások, de 1779-ben Hans Fuch nevű férfi két Tatzelwurmot is látott a hegyekben. Szörnyen megrémült tőlük és elfutott amikor megpillantotta őket. Sajnos szívrohamot kapott, de a családjának még sikerült elmondania, hogy mi is történt. 1921-ben egy osztrák településen, Raurisban látták. A 60 centiméteres
állat a szemtanúk szerint hét és fél méteres magasságra ugrált fel a levegőben. Volt olyan aki 20 percig is megfigyelte és biztos volt abban, hogy az állatnak csak két lába van és biztos, hogy nem szalamandra volt. 1828-ban a svájci Solothurn kantonban egy kiszáradt mocsárban állítólag találtak egy Tatzelwurm tetemet. El akarták vinni, hogy egy professzor megvizsgálhassa, de útközben a varjak megették a tetemet. A csontváza ezután Heidelbergbe került, ahol nyoma veszett. 1908-ban az osztrák Murauban a lény egy parasztra támadt. A támadó egy négylábú kígyó volt. 1924-ben egy 150 centiméter hosszú csontvázat talált két
hegymászó.Pár évvel ezelőtt állítólag azon a helyen megöltek egy Tatzelwurmot. A csontvázat otthagyták, azóta senki sem látta. 1928-ban azonban egy Balkin nevű férfi nem tudni miért, de egy fatörzset akart lefényképezni. A vaku villanása után kiderült, hogy az nem is fatörzs volt, hanem egy állat, ami a villanás után gyorsan kereket oldott. A képet sokan vitatták, de végül nem derült ki, hogy mégis mit ábrázol, de többen úgy hiszik ez az első bizonyíték a lény
létezésére, ugyanis pontosan úgy néz ki, mint a korabeli könyvek illusztrációin.
Van másik fotó is, amire tökéletesen illik az állat leírása, de többen úgy vélik, hogy ezen egy alpesi gőte látható, bár én hátsó lábakat egyáltalán nem látok a képen.
Az internet mostanra már egy nagyon elterjedt dolog lett, így nemcsoda, hogy újabb fotó látott napvilágot. A fényképről annyit, hogy nem tudni mikor, hol készült és az sem, hogy ki készítette, de állítólag egy tatzelwurm csontváza látható a képen. Véleményem szerint ez a fotó még viccnek is rossz, egy egyértelmű hamisítvány.
A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lényt egy állattal keverték össze a szemtanúk például szalamandrával, kígyóval, vidrával vagy valamilyen kígyófélével. Az Alpokból származik a legtöbb Tatzelwurm beszámoló, azonban vannak híradások hasonló állatokról Spanyolországban, Olaszországban és a Pireneusokból is. Egyes biológusok azt állítják, hogy a természet néha megtréfálhat bennünket. Valamiféle mutáció alakulhat ki egy-egy hüllőnél például kevesebb lába nő, vagy éppen egyel több. Lehetséges, hogy nem egy új fajt láttak a szemtanúk, hanem egy ehez hasonló mutációban szenvedő állatot.
Az utóbbi évtizedekben nem látták a lényt. Pedig az Alpokat egyre több turista látogatja és így -elméletben- egyre nagyobb eséllyel kellene összefutni vele. Egyes kutatók nem vonják kétségbe, hogy létezhetett ilyen lény, de mára kihaltnak tartják. Többen úgy gondolják, hogy az állat hibernálja magát télen és a hasadékokban, hegyoldalakban és barlangokban lel menedékhelyet. Egy névtelen mezőgazdasági termelő azt állította, hogy látott egy hibernált példányt és valamiféle zöld folyadékot eresztett ki magából.
Mindenesetre az állat az alpesi folklór részévé vált. Ösvényeket, túrákat, hoteleket neveznek el róla. Németországban vízesés is viseli a nevét. Még egy ausztriai Sturmpercht nevű tradícionális neofolk együttes is írt róla egy számot "Der Tanz des Tatzelwurms " címmel.

Inkanyamba

2011-10-11T05:52:00.000-07:00

Első észlelés: - nincs információ-
Hely: Dél Afrika, Howick vízesés

Az Inkanyamba egy legendás lény, mely állítólag vízesések és tavak környékén él az északi erdők közelében, Pietermaritzburgnál, ami egy Afrikai város. Itt található a Howick vízesés, mélyen az őserdőben. A vízesés 95 méteres magas és a mély Umgeni folyóba érkezik le. A bennszülöttek és a sámánok a lényt ősi szellemnek vagy "Nagy Isten"-nek hívják, aki már régóta itt él a vízben és az állandó "lakóhelye" a vízesés alatti medence alján található.

Mivel azulu törzs él a legközelebb a vízeséshez, így ő szerintük az állatot ló vagy antilopfejűnek írták le és a teste akár egy óriási hosszú kígyóé. A kriptozoológusok felvetették, hogy ez egy óriáskígyó lehet vagy egy formája az angolnának.Van olyan elbeszélés is róla, ami ténylegesen óriás angolnára utal: lamellás sörény, mellső uszony és a fejét is hasonlónak írták le. Így tehát ez lehet egy "Anguilla Marmorata" is, melynek hossza elérheti a 6 métert is akár, de a bennszülöttek sokkal nagyobbnak mondják el.A törzsek mivel félnek tőle,de tisztelik az állatot szobrokat és barlangfestményeket is készítettek róla az idők során. A régészek ezeket a művészi alkotásokat "esőállatoknak" nevezték, mivel a törzs a lényt a nyári időjárás viharaihoz kötötték hozzá.

1962-ben a természedvédelmi Service Ranger, Mr. Buthelezi látta az állatot az Umgein folyó közelében, a homokzátonynál. Ám amikor közeledett felé, a lény a vízbe húzódott és eltűnt.J ohannes Hlongwane egy lakókocsi park gondnoka volt a Howick vízesés közelében az 1960-as évektől egészen az 1980-as évekig. Állítása szerint ez idő között kétszer látta az Inkanyambát: 1971-ben és 1981-ben. A fejét kiemelte a vízből, és olyan hosszú volt a nyaka, hogy 9 méterre volt a feje a tó felszinétől. A nyakán angolna szerű fodrok látszottak.

1996-ban a helyi nemzetközi újság jutalmat ajánlott fel mindazok számára, akik fényképes bizonyítékokkal állnak elő, hogy bebizonyítsák az állat létezését. Hamarosan készült is egy kép, bár ahelyett, hogy bizonyította volna a lény létezését beugratásnak és csalásnak mondták és heves vita alakult ki a lény létezése kapcsán. Volt olyan aki szerint ez nem is az Inkanyamba, hanem Afrika egy másik kriptozoológiai állata a Mokele-mbembe, mert a fotón csak a nyaka látszik.

Az állatot nem csak a Howick vízeséshez lehet kötni. Több helyen is látták, volt hogy a szemtanúk azt írták le hogy épp párzott egy másik példánnyal és volt, hogy éppen ketten egymással harcoltak. Ha ez mind igaz, akkor ezek a lények vándorló természetűek lehetnek. A Mkomazi folyónál is látták már, ami azonban az előbb említett vízeséstől 44 mérföldnyire található. Látták kisebb gátak közelében is, mint például Dargle területén. Az egymással viaskodás pedig arra adhat okot, hogy a területi fölényt szeretnék maguknak kivívni ezek az élőlények.
A lény végül kinőtte Afrikát és híre ment. A híres Animal X c. sorozat is forgatott egy részt az Inkanyambáról.

Grassman

2011-09-28T14:09:00.000-07:00

Első észlelés: 1869
Hely: Ohio, Amerika

Grassman, vagy más néven az Ohio-i Grassman egy állítólagos két lábon járó emberszabású majomféle, melyet Ohaio állam területén láttak, elsősorban Akron város erdejében, valamint Kenron közösség környékén. Az első észlelés Gallia megyében történt 1869-ben. Egy férfit és lányát támadott meg az erdőben egy lény, szerencsére a lány hozzávágott egy szikladarabot (vagy legalábbis felé), amitől megijedt az állat és eltudtak menekülni. Általában a tudósok elutasítják ezeknek a majomszerű lényeknek a létezését, azonban az államban megfelelő a klíma az ilyen élőlények megélhetésére, valamint megvannak a szükséges élelmek is a táplálkozásukhoz.
A lény megjelenése a legtöbb beszámoló alapján elég magas, akár elérheti akár a 7 métert is! Szőre vörösesbarna vagy fekete. Alkata izmos, vállai szélesek, végtagjai azaz a kezek és a lábak pedig nagyok. A láb mérete elérheti a 20 centi métert is. Néhányan azt gondolják, hogy a Grassman ugyanaz, mint a Nagylábú. Vannak akik közelebbről is látták, és az arcát is jobban
megtudták figyelni. Emberszabású arca van, széles és lapos orral a közepén, ajka és homloka kiugróak és a szeme barna,mélyen helyezkednek el. Fontos még, hogy nem agyarai, hanem normális fogai vannak. Az alkata akár egy gorilláé, de sokkal egyenesebben jár. A szaga erős és legtöbbször büdös. Hangja sikolyhoz hasonlítható, de hörögni is hallották már. Ragadozónak írják le. Találtak már barlangokban döglött szarvasokat, vagy az erdőben, de volt hogy csak a májuk hiányzott a tetemeknek.
1995-ben néhány Nagyláb kutató jött a megyébe és számos helyi lakos azt állította, hogy láttak egy furcsa lényt a Manchaster Road közelében, ami egy mocsaras terület. Egy helyi lakos már kiskora óta látta a lényt és szerinte több mint 20 éves lehet. Még a lábnyomait is megtalálta és öntvényt is készített belőlük. Egy másik lakó szerint a lény megvan vagy 300 kiló is. Az erdőben többször is találtak kunyhóhoz hasonló menedéket, ami faágakból volt elkészítve.
Azonban többen is úgy vélik, hogy bár leírása nagyon hasonló a Nagylábúéhoz, szokásai teljesen eltérnek tőle. A Grassman-t általában nem egyedül, hanem csoportokban látják, legfeljebb 5 társával együtt, ráadásul együttműködnek egymással. 1966-ban egy nő számolt be egy megfigyelésről, akinek az otthona Pleasant város közelében van, az erdő közelében. Látta az állatot. Hat évvel később egy vadász a közelben egy lábnyomból öntvényt készített, és úgy gondolták ez ugyanaz a lény.A híres sorozat, azaz a Monster Quest is forgatott egy részt a lénnyel kapcsolatban. Számos - bár nem megdönthetetlen - bizonyítékot találtak a lénnyel kapcsolatban. Ürülékeket, szőrszálakat és állítólagos Grassmann "kunyhókat".
2006-ban is látták a Grassman-t Cambridge közelében, a Salt Fork State Park-ban. A leírás szintén ugyanaz, mint a korábbi eseteknél.
2007-ben Bolíviában (Észak-Karolina) sok lakos arra panaszkodott, hogy valami megölte a házi- és haszon állataikat. Egyébként ugyanez az eset megtörtént 50 évvel ezelőtt. Akkor kutyák és pásztorok kecskéi múltak ki.
A jelentések még napjainkban is tartanak. De vajon létezik-e az állat? A jelentések kezdetekor, sokkal kisebb volt az erdős terület a megyében az eliparosodás miatt és rengeteg gyár épült. Csak később bontottak le épületeket, hogy az erdő ismét kiterjeszkedjen. Egyesek szerint kizárt dolog, hogy egy ilyen magas állat észrevétlenül maradt volna egy kis erdős területen. Mindenki abban hisz amiben akar, de az állatot már a Nagylábúval emlegetik egy lapon és körülbelül olyan híres is lett...

A fanyűvő a Hihetetlen! magazinban

2011-09-26T04:40:00.000-07:00

A Hihetetlen! magazin című újság 2011. októberi lapszámában megjelent egy két oldalas cikk a Mátrai fanyűvőről. A cikket Orosz István "kolléga" írta, aki a másik Kriptozoológia oldal írója. Gratula neki valamint köszönet, hogy a cikk végén megemlít engemet is, amiért felhívtam a figyelmet az állatra még annó a kezdetekben és infókat adtam róla. Csak így tovább emberek! :)

Altamaha-ha

2011-09-22T09:26:00.000-07:00

Első észlelés: XVIII. század
Hely: Altamaha folyó, Amerikai Egyesült Államok

A helyi mitológiai és folklór szerint az Altamaha-ha egy vízi élőlény, mely a a róla elnevezett 220km hosszú folyóban él Délkelet Giorgia-Államban. Főként McIntosh megye és Darien város közelében látták. Ez az egyik legnagyobb vízgyűjtő terület az országban és van egy csomó mellékfolyója is. Az állat létezésére sajnos semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs és keveset is tudunk róla.
A szemtanúk úgy írják le a kinézetét, hogy színe szürke, de a hasa fehéres sárga színű. Az orra leginkább egy krokodiléra hasonlít, míg a teste egy tokhaléra, beleértve a csontos gerincet a hátoldalánál. Az úszása pedig hasonlít a delfinére.
Az első észlelésekről pontos adat nincsen, de egészen a 18. századig nyúlnak vissza. Sok történet keringett már az állatról Délkelet- Giorgia partjainál és számos jelentés érkezett Floridából. A helyi Tama indián törzsek legendái is beszélnek egy óriási kígyószerű állatról, mely az Altamaha folyóban él.
Az 1920-as években számos favágó látta lovaglás közben a folyó mentén haladva. 1940-es években egy cserkészcsapat látta az állatot, míg 1950-ben két tisztviselő is a Reidsville Állami Börtönből. Az 1980-as években két szemtanú, Andy Greene és Barry Precott egy nyári sétát tettek a part mentén. Cathead Creek közelében megpillantották az állatot, félig a vízben és félig a sárban feküdt. Sötét színű bőre volt és furcsán mozgott, vergődött. 3-4 méter vastagnak és 7 méter hosszúnak írták le. 10 percig figyelték a lényt, mire az visszacsúszott a folyóba, alámerült a vízben és eltűnt.. Ebben az évben látta Larry Gwin is a lényt, amint éppen angolna halászaton volt. 15-20 láb hosszúnak és kígyószerűnek írta le. Bőre durva sötét, de néhol foltokat látott rajta. Egy ideig megfigyelte, majd eltűnt a vízben az ismeretlen állat.
A legutóbbi jelentések közé tartozik az az eset, amikor 2002-ben egy férfi húzta a csónakját a víz közelében és látott valamit a folyóban ami több mint 20 méter hosszú volt és 6 méter széles. Úgy látta hogy a lény fel-le bukik, hogy levegőt vegyen a víz tetején, majd ismét lemerüljön a mélybe.
Egy júliusi hónapban Donny Manning és testvére halászni mentek a hajójukkal, méghozzá késő este. Szokásosan bedobták a horgot és vártak. Kapás jött, és elkezdte húzni az állat a horgot. Azonban meglepődtek: az állatot 12 méter hosszúra becsülték és miután látták fel-le bukni a vízben kizárták, hogy tokhallal lenne dolguk. Miután jobban szemügyre tudták venni a lényt , aligátor szerűnek írták le az orrát, a farka pedig "tüskékben" végződött amely a gerincétől kezdődött meg. Oldalra egyszer sem mozgott, csak fel-le mint egy delfin, de egyáltalán nem úgy nézett ki. Sajnos az állat megszökött.
2009-ben a rendőrség letartóztatott egy férfit, aki majdnem balesetet okozott a halászhajójával. A rendőrség szerint ittas volt, ám a férfi azt motyogta hogy megrémült, mert egy angolnaszerű lényt látott a vízben.
A kriptozoológusok már sok esetet kivizsgáltak, de még sokuk nem sorolta a lényt a fizikai létű kriptidekhez, ugyanis se "normális" filmfelvétel, se fénykép nem készült róla. A beszámolók többségében a szemtanúk csónakjának vagy hajójának ütközött a lény, de véletlenül, így ártalmatlannak beszélik és félénknek. Még sosem érkezett olyan bejelentés, hogy embernek támadt volna neki.
A szkeptikusok szerint a szemtanúk csak ismert állatokat látnak, azaz krokodilt, delfint, hódot, tokhalat és harcsát, de nem ismerik fel őket. Ám több szemtanú is megerősítette, hogy ők ismerik ezeket az állatokat, de amit ők láttak egyik sem volt ezek közül.
Többen úgy gondolják, hogy az állat egy óceáni élőlény, amely beúszik az Atlanti óceán partjainál a folyóba.
Minden esetre a lény nagyon népszerű lett főként McIntosh és Glynn megye területein, melyek a folyó partján találhatóak.
A "Darien News' című újság többször is számolt be eseményekről a lénnyel kapcsolatban. Ezenkívül még Ann Davis még egy gyermek könyvet is írt "The Tale of a Altamaha Monster" címmel. A méltán népszerű "MonsterQuest" sorozat is készített itt egy részt, melyen egy furcsa lényt is rögzítettek kamerájukkal, amint éppen a vízben lubickol. Megtekinthető itt:
http://www.youtube.com/watch?v=eXkssF7TG_M
Akit érdekelnek még beszámolók angolul, az megnézheti egy Davis nevű férfi gyűjteményét, egészen 1960-as évektől kezdődően napjainkig az alábbi címen:
http://rhettdavisboy.angelfire.com/sighting.htm

Nahuelito

2011-09-14T16:05:00.000-07:00

Első észlelés: valamikor a 20. században
Hely: Nahuel Huapi tó, Patagónia,Argentína

A Nahuelito egy tavi szörnyeteg, mely időnként a Nahuel Huapi tóban jelenik meg. A tó 318 négyzetméter és a hegyek között fekszik. Hasonlóan a Loch- nessi szörnyhöz egy óriási testű és hosszú nyakú állatnak írják le, mint egy Pleszioszauruszt vagy egy óriási tavi kígyónak. Már sok turista jelentette, hogy látta az állatot, de a hely indiánjai is ismerik és lábakkal vagy farokkal írják le a kinézetét.

Az első jelentések egészen a 20.-ik századig nyúlnak vissza, de az első jelentés amire a sajtó is felfigyelt 1922-ben kezdődött Patagóniában. A Buenos Airesi Állatkert érdeklődést mutatott a jelentésekkel kapcsolatban és megpróbált bizonyítékokat gyűjteni az állat létezésére, de semmiféle bizonyítékot nem találtak. A fényképen az expedíció tagjai láthatóak, balról jobbra:
Albert Merkle preparátor, Emilio Frey az expedíció vezetője, Celemente Onelli az állatkert igazgatója, Santiago Andueza vadász és lövész és José Cinaghi az állatkert adminisztrátora.
A szörny egyre híresebb lett és a kis tavacskát többen is úgy hívták, hogy "Laguna del Plesiosaurio" azaz a Pleszioszaurusz-tó.

Egy amerikai aranyásó is látta a lényt szerinte " hatalmas vastag nyaka volt, úgy mozgott mint egy hattyú és a teste akár egy krokodilé".
George Garrett és fia a tavon hajóztak, amikor megpillantották a szörnyet: a hajótól mintegy 250 méterre látták meg, hossza 15-20 láb között volt.
1960-ban az argentin haditengerészet is észlelt egy furcsa anomáliát a tóban, de eltűnt a radarok képernyőjéről és soha nem találták meg az "idegen betolakodót".

A TV- csatornák is érdeklődtek az állat iránt és a Sci Fi Channel a Destination Truth című műsor keretein belül forgatott is egy részt ezzel kapcsolatban. A show házigazdája Josh Gates volt, aki a kriptozoológiát tanulmányozza már elég régóta, főként high-tech műszerekkel. Ezeket használva akarta bebizonyítani vagy cáfolatot találni a lény létezésére. Megjelent a csatorna honlapján egy elmélet, miszerint az állat létezik, de "egy nukleáris kísérlet alapján jöhetett létre", ugyanis még annó folytak kísérletek a tó környékén a Peron-rezsin uralkodásának idején.

2006 árpilis 17.-én a helyi újság az "El Cordillerano" számolt be arról, hogy egy névtelen fotós két képet küldött a lapnak és egy üzenetet amiben ez volt olvasható : " Ez nem egy fa törzs és nem is egy hullám. Ez a Nahuelito a Nahuel Huapi tóban, melyet szombaton, azaz április 15.-én fényképeztem 9:00 órakor. A személyes adataimat azért nem adom ki, hogy elkerüljem a jövőbeli támadásokat a fotóért, és nem szeretnék fejfájást az ügy miatt. "
Azonban több fotó is készült az állatról. 2007-ben és 2009-ben is. A sok kriptides képpel ellentétbe ezek tisztán kivehetőek. A 2007-es két fényképről a véleményem az, hogy nekem eléggé "műnek" láccik a lény, mintha csak valami bábú vagy játék lenne. Ráadásul a hullámok túl nagyok az állat körül, így szerintem ez csak egy kis tárgy lehet, mintha egy játékdinót tettek volna a vízbe.

A 2009-es fotóról sokat vitatkoztak. Képmanipulációról beszéltek, esetleg játékbáburól vagy pedig hogy ez egy teknős feje. Sok elmélet született... mindenki döntse el maga mi is látható a képen.
Utoljára itt egy régebbi fotó, de sajnos a pontos adatát nem tudom. Nekem ez a kedvencem. Ez már nem lehet bábú, túl távolról lett készítve a kép. Ez vagy tényleg a kriptidünk vagy csak egy fotómanipuláció ismét.
Természetesen van pár videó felvétel az interneten, amin állítólag az állat látható. A szokásos
összecsapás itt is megtörtént a hívők és szkeptikusok között, mondván hogy ezeken a felvételeken csak hullámok látszanak és nem egy le-fel bukó kígyózó szörnyeteg.

Akár létezik a szörny akár nem, egy biztos : a hely tökéletes üdülőhely lett. A tó partján lévő Barloche falu is turisztikai látványosság lett. A szörnyről pólók, bögrék, poszterek és könyvek készültek.

ex- kriptid: Kellas macska

2011-09-08T06:05:00.000-07:00

Első észlelés: 1983
Hely: Kellas, Skócia

A Kellas macska egy kis fekete macska melyet Skóciában találtak. Eleinte egy kelta mitológiai vadmacskának gondolták, ám 1984-ben egy Ronnie Douglas nevű vadász lelőtt egy példányt. Egyértelműen kizárták a hoax/csalás esetét. Megállapították, hogy egy hibrid, mely a vadon élő és a házi macska "Felis silvestris" faj keveréke. Neve azért lett Kellas, mert a tetemet Karl Shuker zoológus és kriptozoológus vizsgálta meg és ő nevezte el Kellasnak, ugyanis ezen a helyen találták meg az állatot. Egyébként 65 centiméter a macska hossza, erős és hosszú hátsó lábai vannak és a farka megnőhet akár 30 centiméter hosszúra is. Az állatot és mintáit az Elginben található múzeumban őrzik,Skóciában.
Érdekességképp nemcsak a kelta mitológiában jelenik meg, hanem Edgar Allan Poe novellájában, aminek címe "A Fekete Macska". Itt baljóslatú macskának tünteti fel, színe fekete és mellkasán fehér folt van.

Jobbra a Kellas macska koponyája, balra a Dufftown macskáé.

Természetesen több Kellas macskát is fogtak már el vagy rosszabbik esetben lőttek le 1983-től megkezdődően, főleg folyó partok közelében. Volt eset is mikor egy vadász, oldalba lőtt egy példányt és kiderült, hogy terhes volt az állat, mert egy csíkos kiscica esett ki az oldalából. Ez az eset 1986-ban történt.
1991-ben több Kellas kölyök is ellett. Feketék voltak,de több helyen csíkosak is. Sajnos a napok elmúlásával a kicsik meghaltak. Nem tudták mire vélni a dolgot, arra gyanakodtak, hogy halálos géneket is kaptak a kicsik, valamint nem megfelelően táplálkoztak.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Ez az eset bizonyítja, hogy míg valamely állatot csak mesebelinek és mitológiainak hisznek, nem zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy létezhet. A Kellas macska a kriptidek csoportjából átkerült az ex-kriptidek és a 100%-ban bizonyított állatok létezésének csoportjába. Az eddig hitetlenkedő zoológusok is foglalkoznak vele.

Morag

2011-09-08T05:54:00.000-07:00

Első észlelés: 1887
Hely: Skócia, Morag tó körzete

A Morag egy állítólagos tavi szörny, mely az egyik Skóciai tóban él. Az észlelések 1887-ig nyúlnak vissza egészen 1981-ig. Ez idő közt 34 találkozást írtak le róla, ebből 16 találkozást több tanú is látta.
Egy folklór történetben a század elejéből, melyet Alexander Macdonnell írt ez olvasható:
" Néhány évvel ezelőtt a tó környékén voltunk egy hajóval, melyen több iskolás is tartózkodott. Egyszer csak több gyermek is izgatottan felkiáltott, hogy látnak valami nagyot a vízben. A fenevad körülbelül akkora volt, mint egy kifejlett elefánt és éppen a sziklákról zuhant a vízbe, egy fantasztikusan nagy csobbanást hagyva maga után. "
1971 április 3.-án, reggel 11 óra körül a parton sétált John,a 12 éves kisfiú édesapjával Ewen Gillies-el. A család a tó mellett lakott egy kis házban. Egészen fél mérföldnyire tőlük egy hatalmas állat feküdt a vízben, hosszú nyaka ,egy kis fejjel a tetején és 4 lába volt. A bőre fekete volt és fényes a hosszát pedig 30 láb hosszúnak írta le. Gillies berohant a házba egy kameráért, hogy lefényképezhesse a lényt. A fotókról nem lehet eldönteni mit ábrázolnak a tóban, de a Gillies-t senki sem vádolta csalással, ugyanis elismert tagja volt a közösségnek.
1984-ben egy " 20 láb hosszú kígyószerű lényt" észlelt 9 tanú egy csónakból, ugyanott mint 1887-ben.
A legismertebb találkozás 1969-ben történt. Duncan McDonnel és William Simpson halászni indultak este 9 óra körül, de még mindig világos volt. Egyszer csak egy ismeretlen állat nekicsapódott a csónakjuknak. Szerintük véletlen volt az ütközés, de féltek hogy az állat felborítja őket és a vízbe esnek. McDonnel az evezőjével csapkodott, míg William elő vette a puskáját és tüzet nyitott az állatra, ami azon nyomban elmerült és lassan eltűnt a szemük elől. 25-30 méter hosszúnak írták le, bőre barna és nagyon durva felületű volt.
1977-ben Miss M Lindsay készített pár fotót és azt állította, hogy a Morag-ot sikerült lekapnia.
A képeken úgy tűnt hogy az ismeretlen "tárgy/állat" több métert is megtett, míg az azt követő fotók elkészültek. A képen csak egy kerek valami láccódik, így szinte alig kivehető hogy mi is lenne az.
1970-ben a Loch Ness Nyomozó Iroda kiterjesztette a keresését erre a tavi szörnyre is. Több expedíció is indult, hogy bizonyítékot találjanak a szörny létezésére, de semmit sem találtak.
Egyszer észleltek csak egy fura púpot vízben, de mire leellenőrizhették volna, már eltűnt.
Többen is azt mondják, hogy hasonló állat lehet a Loch-ness-i szörnyhöz, talán egy Pleszioszaurusz.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Érdekes hogy Nessie után kezdtek el csak főként tavi szörnyeket észlelni többségében. Ráadásul új észlelésről hírt nem is láttam sehol sem. Az utolsó híradás az állatról tudtommal 1981-ben történt. Eléggé megkérdőjelezhető a létezése, főleg hogy még hiteles fénykép sem készül róla, amin valamit ki is lehetne venni.

Adjule

2011-09-08T05:52:00.000-07:00

Első észlelés: 1928 (?)
Hely: Mauritánia,Sahara régióban, Afrika

Az Adjule vagy másnéven Kelb-el-khela egy kutyaszerű kriptid, mely állítólag a Szaharai sivatag környékén él. Elsősorban a nomádok beszéltek az állatról. 1928-ban Theodora Monod nevű férfi arról számolt be, hogy ez egy teljesen ismeretlen kutya vagy farkasféle esetleg egy elszigetelt vadkutya lehet. 1992-ben is megfigyelték az állatot állítólag, bár ez nincs megerősítve. Nyugat Szaharában lévő vadászok láttak egy kutyaszerű lényt, miközben épp csomagoltak, azonban kizárták azt, hogy az afrikai vadkutyát látták volna.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Igazán sok mindent nem tudok mit írni, mindenhol csak ennyi információ van róla. A létezését elképzelhetőnek tartom, hiszen ez csak valami kutyaféle lehet, esetleg egy keverék hibrid állat.

Mokele-mbembe

2011-08-29T11:11:00.000-07:00

Első észlelés: 1776
Hely: Kongó-medence, Afrika

A Mokele-mbembe szó jelentése nagyjából azt jelenti "az, aki megállítja a folyókat", mely lingala nyelven van. Az afrikai bennszülöttek hol állatként - tehát hús-vér lényként írják le - , hol pedig szellemként. Maga az állatról annyit lehet tudni hogy növényevő, de támadott már meg embereket is, ha a közelében voltak. Kedveli a mély vizeket és magát a dzsungelt. Kinézete hüllőszerű : elefánt teste van, hosszú nyaka és farka, kis feje így többen is egy kihalt hitt szauropodának vélik. A színe barnás és szürkés féle. Még a tudósok is egyet értenek abban a kriptozoológusokkal hogyha létezik a lény, akkor az egy óriáshüllő, mivel a méretét 5-9 m-re állapították meg a beszámolók alapján, ez azonban túlszárnyalja minden eddigi ismert még élő hüllőket ( kivéve az óriáskígyókat, de azoknak ugye nincsen lábuk ).
Számos törzsnek és bennszülöttnek - akik látni vélték az állatot - könyveket mutattak, mely különböző állatok képeivel volt tele. A legtöbben a dinoszauruszokra mutattak rá, hogy erre hasonlít a Mokele-mbembe. Dinoszaurusz, amit valójában a törzsek nem ismerhettek. Tehát tényleg egy megmaradt őshüllő lenne?
2001-ben a népszerű BBC és Discovery csatorna filmet forgatott Kongóról. Interjút készítettek számos törzs tagjaival, akik egy rinocérosz fotóját a Mokèlé-mbèmbével azonosították. A tudósok ennek örvendtek, hogy a dinoszaurusz hipotézis csak egy ostobaság, azonban az afrikai orrszarvúnak egyik fajtája sem honos a Kongó-medencében.
Számos expedíció indult az állat felderítésére és néhány sikeresen meg is találta a hüllőt, de egyiknek sem sikerült megcáfolhatatlan bizonyítékot szereznie a lény létezésére.

Vegyük sorba a rengeteg expedíciót, találkozást, leírást a kezdetektől :
1776: Az első forrás Abbé Lievain Bonaventure, egy francia misszionárius könyvéből származik, aki a Kongó régióban tevékenykedett. Megfigyelte a növény és állatvilágot valamint az őslakosokat. Említést tesz könyvében, hogy óriási lábnyomokat látott melyek körülbelül 3 méteresek lehettek, de magát az állatot nem látta.

1909: Paul Gratz hadnagy említést tesz egy helyi bennszülött legendáról, melyben a helyiek ismernek egy lényt ami a Bangweulu tóban él és úgy írták le mint egy szauropodát. A leírások itt említik meg először, hogy az állat dinoszaurusz szerű.

1909: A híres vadász, Carl Hagenbeck írja le önéletrajzában, hogy több forrásból is hallott egy teremtményről amelyet "félig elefánt- félig sárkánynak" írtak le. A Bangweulu tóban azonban még vízilovak sem élnek, mellyel összekeverhették volna az állatot. Ekkor kezdték közölni az Európai és Észak-Amerikai lapok a cikkeket, hogy egy Brontoszaurusz élhet Kongóban és nagy szenzációnak számított.
1913: Freiherr von Stein zu Lausnitz német kapitány is hallott egy hüllőszerű állatról. Több forrásból is ugyanúgy írták le s hitt a létezésében. Részletesen írja le az egyik könyvében a beszámolók alapján. " Az állatnak hosszú krokodilszerű farka van, hosszú vaskos nyaka. Mérete egy elefánté, bőre barnás-szürke színű és sima. Több embert is megtámadott mikor a folyón kenuval a közelébe merészkedtek. Megölte őket, de soha sem ette meg. Az állat valószínűleg növényevő lehet. A bennszülöttek szerint a dzsungelben és a folyó álltal kimosott mély barlangokban él. Ezt a részletes leírást nem lehet csak mítosznak venni. Még a növényeket és a gyümölcsöket is megmutatták, melyeket az állat eszik."
1919-1920: Smithsonian Institution társaság 32 fős expedíciót küldött Afrikába, melynek célja további állatok és növények felfedezése.Mozgókép fotósok is kísérték az expedíciót a Universal Film Manufacturing Companytól, hogy dokumentálják az eseményeket. Útjuk során az egyik mocsárban furcsa, megmagyarázhatatlan bemélyedéseket találtak, valamint hallottak egy üvöltést ami egyetlen állatéra sem hasonlított. Később kiderült hogy egy egész törzs látta a dinoszauruszt a mocsárban, s elcsúszott, felborult benne, mely agyonnyomott 4 embert és párat megsebesített. Az eseményeket dokumentálták.
1927: Trader Horn kereskedő írt egy könyvet, melyben leírja hogy a bennszülöttek beszéltek neki egy lényről amit "Jago-Nini"-nek vagy "amali"-nak és a mérete hatalmas, három karmos lábnyomokat hagy maga után.

Egy lábnyom, mely állítólag a mokele-mbembe-é.

1932: Ivan T. Anderson kriptozoológus azt állította hogy Kamerunban tanúja volt egy hatalmas lénynek, amely a Mainyu folyóban volt. Az állat súlyosan megsérült és csak rövid ideig látta, mert eltűnt a vízben, de a feje akkora volt majdnem mint egy víziló.
1938: Leo von Boxberger felfedező expedíciót indított a Mokele-mbembe után, valamint vizsgálta az eddigi jelentéseket róla. Sok információt gyűjtött a bennszülöttektől, de a jegyzetelést és a vázlatokat abba hagyta, mert egyszer idő közben tűz ütött ki a törzseknél.
1939: Angolában közzétett egy levelet Frau Ilse von Nolde, aki azt állította hogy hallotta az állatot "coye ya menia"-nek hívni, ami annyit jelent "vízi oroszlán" és számos szemtanú látta, telepesek és bennszülöttek is. Az állatnak hosszú nyaka van leírása szerint és nagyobb mint egy víziló, melyekkel sokszor csatázik, de a húsukból sosem fogyaszt egy falatot sem.
1966: Augusztusában észak-keletre Loubomonál három ujjú lábnyomokat találtak. A különös az hogy a vízilovaknak négy lábujjuk van.
1976: James H. Powell, Jr. expedíciót szervezett még 1972-ben, de jogi bonyodalmak miatt ez nem valósult meg, mígnem 1976-ban sikerült útra kelnie Zairebe. A cél a krokodilok tanulmányozása volt, melyet az Explorer Club finnanszírozott, de Powell érdeklődött a Mokele-mbembe iránt is. Szemtanúkkal és bennszülöttekkel beszélt, melyek a lényt "n'yamala" vagy "Jago-Nini"-nek hívták és megette a virágzó kúszónövényeket, mint ahogy Stein-nek is mondták egy évszázaddal korábban. Amikor Powell megmutatta az embereknek kihalt és még élő állatok illusztrációit, általában a Diplodocus-ra mutattak, mint ami a legjobban hasonlít a "n'yamala"-ra.

1.kép: A törzsek szerint itt haladt át az állat letarolva a fákat

2.kép: A kúszónövény mellyel a mokele-mbembe táplálkozik.

1979: Powell ismét visszatért ugyanabba a régióba és mégtöbb leírást, történetet szerzett a "n'yamala"-ról. Kapcsolatot teremtett Eugene Thomas amerikai misszionáriussal is, aki mégtöbb tanúnak mutatta be. Megállapították, hogy a "n'yamala" azonos a "Mokele-mbembe"-vel. Bár látszólag növényevő állat, mégis tanúk jelentették, hogy az állat félelmetes és megtámadott már kenusokat is, akik túl közel merészkedtek hozzá.
1979: Thomas misszionárius volt az aki gyűjtötte a közeli találkozásokat az állattal egészen 1955-től kezdődően. Ismét közeli találkozás történt a Mokele-mbembevel. A Bangombe törzs a folyó közelében élt és építettek egy nagy tüskés kerítést, mivel az állat zavarta a halászatukat. A Mokele-mbembenek sikerült áttörnie - bár megsebesült a tüskéktől és életben maradt - a bennszülöttek megölték a lényt. Ahogy Thomas írta: " Két pigmeus még a lény hangját és kiáltását is utánozta. Később ünnepséget rendeztek a lény legyőzése alkalmából és megfőzték az állat húsát. Azonban akik ettek belőle ételmérgezést kaptak és meghaltak tőle.
1980: Újabb expedíció indult februárban, Powell csatlakozott Roy P. Mackalhoz. Úgy döntöttek, hogy az Északi régiókra fognak összpontosítani, főként a Likouala aux Herbes folyóra és az elszigetelt Tele-tóra (Lake Tale). Ismét interjút készítettek több emberrel akik látták a Mokele-mbembét és mindegyik elbeszélés nagyon egyértelműen elmondta, hogy 15-30 láb (5-9 m) hosszú az állat, kígyószerű fej és nyak, hosszú vékony farka van, teste vizilóra emlékeztet. Ismét fényképeket mutogattak és többen is egy szauropodára mutattak rá, hogy leginkább erre hasonlít. Ezután a két férfi szerepelt egy TV-showban, az akkoriban híres "Arthur C. Clarke Titokzatos világa"-ban és beszéltek az állatról.
1981: Mackal és Jack Bryan ugyanazon területre szerveztek expedíciót mint Powellék. Állítólag Herman Regusters is csatlakozott volna hozzájuk, de problémák voltak a finanszírozással, a felszereléssel és vezetővel így úgy döntöttek hogy megosztott és külön expedíciót szerveznek. Mackal újabb kriptid szerű dinoszauruszokat jegyzetelt fel és újabb majomfélét is. Az egyik folyó keleti partjánál pedig egy óriási csobbanást hallottak, ahol a bennszülöttek többször is látták a Mokele-mbembét. Később kiadott egy könyvet, a "A Living Dinosaur?"-t, melyben részletezi az expedíciót és leírja a következtetéseit az állatról. Tovább is próbált expedíciót szervezni Afrikába, ám sikertelenül, mert anyagi forrásai elfogytak.
1981: Herman Regusters amerikai mérnők saját expedíciót szervezett Kai feleségével együtt és két hetet töltöttek a folyóknál. Az expedíció tagjai elérték a 30 főt. Megfigyeltek a távolból egy hosszú nyakú állatot ami épp áthaladt a Lake folyón. Megpróbálták lefilmezni, de a filmtekercseket tönkretette az óriási hőség és a páratartalom. Csak egy képet készítettek, de sajnos nem lehet azonosítani rajta semmit, csak az láccik hogy egy nagy dolog van a tóban. ürüléket és lábnyommintát is vettek, melyre úgy hitték hogy a Mokele-mbembeé. Sőt, hangfelvételt is készítettek ami hasonlított egy "mélytorkú trombitálásra és morgásra ". Ezt több helyre is elküldték a zoológusok körébe, és bár nem ismerték fel egyetlen ismert állat hangját sem a felvételen, nem győzte meg őket az állat létezéséről. Mackal a korábbi expedíciók vezetője, kifogásolta a hangfelvételt, hogy nem a Mokeleé, hanem egy másik bennszülöttek által elmondott állaté, a Emela-ntouka-é, mely szintén egy dinoszaurusz szerű állat.
1983: Kongói biológus Marcellin Agnagna újabb expedíciót vezetett. Azt mondta közelről látta a Mokele-mbembét 20 percen keresztül. Azt állította megpróbálta lefilmezni, de izgatottságában elfelejtette levenni a kameráról a lencsevédőt. Egy évvel későbbi interjúban, már azt mondta, hogy egy Super 8-as kamerája volt és makro helyett teleobjektív filmet tett a kamerába, ezért nem sikerült a felvétel. Így eléggé kétségessé vált, hogy tényleg látta-e az állatot.
1985: Rory Nugent író és felfedező a bennszülöttekkel együtt látta az állatot. Nem mertek közel menni hozzá, mert féltek, de készített pár képet, amik szintén rosszra sikerültek annyira homályosak lettek.
1985-1986: Kreacionista fiatalok, William Gibbons vezetésével Kongóban tartózkodtak, akik nem észlelték a Mokele-mbembét és semmilyen bizonyítékot nem találtak a létezésére, egy új majom alfaját fedezték fel - a Tarajos mangabeyst - , valamint új rovar és halfajtákat.
1986. Új expedíció, melyet a holland biológus Ronald Botterweg vezetett, kinek volt már tapasztalata a trópusi esőerdőkben és látogatott, élt és dolgozott, számos afrikai országban. A csapat a Boha nevű faluban telepedett le a Ubangi folyótól nem messze és elakarták érni a Lake folyót. A helyi hatóságok azonban csak 3 napra korlátozták le az ott tartózkodásuk lehetséges idejét, utána vissza kellett térniük a faluba. Semmiféle jelét nem tapasztalták nagy ismeretlen állatnak. Ebben az évben még számos afrikai vezetőt és tapasztalt vadászt kikérdeztek, hogy látták-e az állatot, de a válasz egyértelműen nem volt. Sőt, a korábbi Regusters expedíció egyik vezetőjét is megkérdezték, ő azonban azt mondta nem látott semmit, míg Regusters azt állította hogy látta a Mokele-mbembét. Ezek az expedíciók egyébként némi figyelmet is kaptak rádió és tv műsorokban is.
1988: Japán expedíció Jose Bourges vezetésével. 1992-ben ismét ez a japán stáb visszatért Kongóban és állítólag megörökítették az első hiteles bizonyítékot a Mokele-mbembéről. Ahogy épp légifelvételeket készítettek egy dokumentum film számára az operatór észrevett egy zavart a vízben és egy 15 másodperc hosszúságú felvételt készítettek róla. A szkeptikusoknak ez nem volt elég, ők egy kenunak vagy egy úszó elefántnak tituéálták be. megj: én azt nem értem, hogy a filmesek miért nem repültek közelebb a tóhoz hogy egy tisztább felvételt készítsenek?

1989: Brit író Redmond O'Hanlon utazott a régióba és semmiféle bizonyítékot nem talált a lény létezésére. Számos helyi emberrel is beszélt, akik úgy hisznek benne, mint egy szellemben és nem pedig, mint egy fizikai lényben. Tapasztalatait megörökítette a "Kongo Journey" című könyvében.
1992: William Gibbons indított új expedíciót, mely az " Operation Kongo 2 " nevet viselte. Rory Nugenttel együtt két rosszul feltérképezett tavat keresett, a Fouloukuo és a Tibek tavat, melyekhez szorosan kapcsolódnak a Mokele-mbembe észlelések a helyi folklórban. Az expedíció nem nyújtott megfelelő bizonyítékokat, bár újabb dokumentumokkal és helyi legendákkal szolgáltak. Nugent két fényképet is készített egy azonosítatlan dologról a vízben és egyik képről azt állította hogy a lény feje.
1998: Extrém expedíciókat próbáltak szervezni a Likouala régióba, de a 1997-től 1999-ig tartó polgárháború lehetetlenné tette ezt.
1999: A "megatransect" projekt keretein belül J. Michael Fay biológus és felfedező tett látogatást Kongó medencében. Semmilyen nyomot nem tárt fel a Mokele-mbembével kapcsolatban,bár ő nem járt a Likouala és Lake Tele régiókban.
2000: Januárjában, a Kongói Millenniumi Expedíció (aka DINO2000) csapat expedíciót szervezett olyan nevekkel, mint Andrew Sanderson, Adam Davies, Keith Townley, és a svéd Jan-Ove Explorer Sundberg.
2000: Novemberben William Gibbons végzett kutatásokat a területen, s őt kísérte David Wetzel és Elena Dugan videósok. Pigemusoknál is tettek látogatást, ők egy állatról beszéltek neki, aminek neve Ngoubou egy szarvas lény. Elmondták neki, hogy ez nem egy orrszarvú, mivel több szarva is van és egy szemtanú szerint a gallérján 6 szarvat is látott. Egy magas rangú tag apja még korábban megölt egy ilyen állatot a lándzsájával. Bár ez egyértelműen nem mokele-mbembe, ismét dinoszaurusz szerű állatba botlottunk. A helyiek megállapították, hogy ezen állatok népessége folyamatosan fogy és nehéz őket megtalálni. Gibbson az állatot Styracosaurusnak azonosította be.
2001: Két közös vállalat, a CryptoSafari és a Brit Columbia Tudományos Kriptozoológia Club (BCSCC) újabb utat szerveztek Kamerunba. William Gibbons, Scott T. Norman, John Kirk és az író Robert A. Mullinnal. Pierre Sima Noutchegeni is velük tartott, a helyi idegenvezető. A csapatot kísérte a BBC stábja is. Nem találtak újabb bizonyítékot a Mokele-mbembe létezésére.
2006: januárban Milt Marcy Kamerunba utazott egy új expedíció keretében, a Dja folyóhoz közel eső területre. Ott volt még Peter Beach, Rob Mullin és Pierre Sima is. Beszéltek pár tanúval, akik két nappal ezelőtt látták az állatot, de előtte sosem. Ugyanakkor ők készítettek egy gipsz öntvényt, amely állítólag a Mokele-mbembe lábnyoma.
2006: Májusban a National Geographic egy új részt forgatott a "Dangerous Encounters" sorozatához "Super Snake" címmel. Az expedícióban részt vett Brady Barr. Nem találtak ismeretlen állatot.
2008: A Destination Truth című paranormális sorozat is forgatott egy részt itt, akik csak Zambiába, a Bangweului folyóhoz látogattak el. A helyiek az állatot itt "chipekwe"-nak nevezik, míg a 20.-ik század elején "nsanga"-nak hívták. Az epizódban szerepelt egy találkozás is, de a film nagy távolságból készült. A videót feljavították a korszerű technikákkal és kiderült, hogy csak két süllyedő vízilovat vettek fel.
2009: Újabb forgatás, ezúttal a History Channel megbízásából, mégpedig a MonsterQuest sorozathoz, melyben részt vett Bill Gibbons, Rob Mullin, a helyi idegenvezető Pierre Sima és két férfi filmes a White Wolf Productions-tól. Az epizódban szerepelt még pár interjú a 2006-os filmesekkel, Roy P. Mackal-al és Peter Beach-el. Bár semmi állatot nem észleltek, bizonyítékot találtak egy nagy földalatti barlangra rengeteg szellőzőnyílással. A vízben pedig szonárt használtak, amely kimutatta hogy hosszú kígyószerű barlangok is vannak a víz alatt pár helyen.
2011: Márciusban a National Geographic Channel új részt forgatott a "Beast Hunter" sorozatához, hogy megkeressék a Mokele-mbembét.

Tehát a kriptozoológusok szerint néhány dinoszaurusz megmaradhatott a geológiailag stabil területeken az elmúlt 60 millió évben, főként a stabil és meleg régiókban.
Ellenérv a tudósoktól, hogy most például Afrika máshol helyezkedett el azokban az időkben és az időjárás is más volt, sokkal szárazabb és a növényzet is szegényesebb volt. A Kongóban lévő esőerdők nem olyan régiek, ezek nemrég alakultak ki kb 12 ezer évvel ezelőtt, tehát a dinoszauruszok korában még egyáltalán nem létezett.

Összegezve: Ha létezik a Mokele-mbembe akkor az egy óriáshüllő és egy hosszú nyakú dinoszauruszhoz hasonló állat ( hacsak nem tényleg dinoszaurusz ), mely növényekkel táplálkozik, de védelmébe érdekében embereket is öl. Szereti a vizet és mocsarakat, de barlangokban él. Úgy láccik az idő múlásával megcsappantak a találkozások az állattal, korábban többször is észlelték. Sajnos pár beszámoló hitelessége eléggé megkérdőjelezhető, inkább hihetőbbek a helyi törzsek és bennszülöttek elbeszélései, mint az odautazott expedíció embereié. Figyelemre méltó, hogy az állat külsejéről szóló beszámolók mindig megegyeznek, bár volt szó másik szauropoda szerű lényről is, mely szintén itt él. Annyi biztos, hogy ha az állat létezik akkor legalább egy "csapatnak" kell lennie, hogy ennyi ideig fenntudjon maradni és továbbszaporodni. A feltérképezetlen mocsarak,erdők és helyek száma elég nagy a területen, így egy ismeretlen állat könnyen megbújhat itt. Egy évszázaddal korábban a gorilla is a kriptidek listáján szerepelt és szintén Kongóban találtak rá. Akkor esetleg a Mokele-mbembe is létezhet?...

Mátranovákon újra

2011-08-28T11:34:00.000-07:00

Ismét útra keltem, hátha látok Fanyűvőt a mátranováki erdőbe. "Sajnos" velem tartott haverom is, így bár nem kellett egyedül mennem, de eléggé sokszor feltartott és a végső célomat sem értem el. Még egy tónál is megálltunk eléggé hosszú időre. Mint írtam az előző kirándulásnál is elakartam jutni egy riolittufás részhez, ahol rengeteg a sziklás rész tele bemélyedésekkel. Itt simán megbújhat egy állat. Még az is lehet, hogy van valahol egy barlang. Haverom megelégelte félúton a küszködést: az út elég kemény, főleg biciklivel át a dombokon, a 35 fok melegbe. Én egyedül folytattam az utat és Ő megvárt ott ahol elváltunk. Fél óra után megpillantottam a tufának egy részének a tetejét. Ez csak egy apró része, a Google Föld programban mindenki megnézheti milyen nagy is ez a terület.

Örültem, hogy végre ott vagyok. Legurultam egy lejtőn, de az út három felé is vezetett. Nem tudtam merre is kellene mennem, kiválasztottam egy utat, de kiderült, hogy rossz irányba mentem. Egy tisztásra értem ki, sziklás rész sehol. Elkezdett esteledni, így már időm nem volt, hogy egy másik utat is bejárjak. Csalódott voltam, remélem sikerül legközelebb eljutni a sziklás részhez és feltérképezni a helyet. Egyébként út közben, hallottam mozgolódást mellettem a fák között, de látni nem láttam semmit. Meg is álltam, be is mentem amennyire tudtam a fák közé, de túl sűrű volt az erdő, alig lehetett volna a fák közé menni, szinte csak oldalazva haladva. Egy másik szakaszon pedig a fák között voltak nagyon mély bemélyedések, szakadékok. Lehet itt is van valahol valami nagyobb üreg. A képen ez nem láccik túlzottan, de ha még egy lépést teszek beesem a kb. 8 méter mély hasadékba.
Ha legközelebb megyek és remélem olyannal akit érdekel ez a dolog, akkor hamar kell elindulni. Ezt a pár helyet beletelt 2-3 órába mire bejártam, az erdő pedig hatalmas. Ráadásul a Fanyűvőt este látták, nappal sosem, de éjszakára egyedül nem mernék kimenni. Ismét nem láttam ismeretlen állatot, de ettől függetlenül létezhet, ez olyan mintha elmentem volna a Loch-nessi tóhoz és 10 métert vizsgáltam volna át belőle. Remélem senkinek nem vettem el a kedvét aki esetleg már akart oda szervezni egy kis "expedíciót", kirándulást. :)

Malawi "terror" állata ( Malawi terror beast )

2011-08-22T08:40:00.000-07:00

Hely: Malawi, Afrika
Első észlelés: 2003

A Malawi fenevad egy ismeretlen állatra utal, amely megölt legalább 3 embert és súlyosan megsebesített 16-ot a központi Dowa kerületben, mintegy 100km-re Lilongwe-tól, 2003-ban.
A halálos kimenetelű támadások áldozatai két idősebb nő és egy 3 éves kisgyerek volt.
A fenevad szétroppantotta a koponyájukat és megette a beleiket. Akik túlélték a támadásokat tartós és súlyos sérüléseket szenvedtek el, néhányuk elvesztette mindkét lábát vagy karját és volt olyan aki a fülét és a szemét. Volt egy nő akinek a száját és az orrát harapta ki a vadállat az arcából. Az emberek egy közösségi teremben találtak menedéket, a kerület központjában, annak érdekében, hogy elkerüljék a fenevadat, melyet nem kaptak el.
Augusztusban ismét felbukkant egy gyilkos állat, amely megölt 5 embert és megcsonkított másik 20-at, mielőtt a katonai rendőrség megölte az állatot.
A vadőrök azonosították a fenevadat ami egy veszett hiéna volt szerintük, de a lakosság erősen tiltakozott, mondván hogy ők nem azt látták, mert a hiénáknak a hátsó lábai sokkal rövidebbek.A 30 éves Morgan Amoni, akinek az apját megtámadta a fenevad és a kórházba került, úgy véli a fenevad nem hiéna és nem természetes vadállat.

SAJÁT VÉLEMÉNY: 1.)Az állat hiéna, csak a rémült tanúk sokkot kaptak vagy félelmükben nem mérték fel teljesen az állatot, ezért adtak róla téves leírást. 2.) Kaptam egy jó tippet. Az állat hiéna, de nem a mostani, inkább az ősrokona, melynek neve Dinocrocuta. Ráadásul ez is hiéna szerű és Afrikában élt.A lábai sokkal erősebbek és vaskosabbak voltak, mint a mostani hiénáké és olvassuk is vissza, hogy a falusiak megemlítették a lábait hogy másabbak voltak.

Mamlambo

2011-08-22T08:33:00.000-07:00

Első észlelés: 1997
Hely: Dél-Afrika

Egy kriptid, mely állítólag a Dél-Afrikai Mzintlava folyóban él az Ayliff hegy közelében. Egyes híresztelések szerint megölt 7-9 embert, akik épp átakartak kelni a folyón, de megtámadta őket az állat. Azonban erre semmiféle bizonyíték nincsen. A rendőrség kivizsgálta az ügyet és pár ember halálát egyszerű fulladásnak könyvelték el, mert a folyamatos esőzések miatt, megnőtt a víz magassága. Volt olyan áldozat is akin vágások voltak, de ezeket folyami rákok csinálhatták az ollójukkal. A környék lakói azt állítják, hogy az állatnak lófeje van, de az alsó teste hal és a nyaka kígyó szerű. A legendák szerint a Mamlambo gyakran megjelenik villámlás közben, mert azt mondják vonzhatja a villámot.
Andile Nomabhunga újságíró már számos jelentést kapott a szörnyről. A legutóbbi áldozat egy kislány volt és a helyiek már félnek az állattól, követelik hogy tegyenek valamit vele kapcsolatban. A nemzeti mezőgazdasági minisztérium küldött természetvédelmi tisztviselőket a terepre hogy vadásszák le a lényt, de sikertelenül végződött.
Az egyik faluban él egy Matshunga nevű férfi, aki látta az állatot, amely több mint 20 méter hosszú, kígyószerű, kis lábkinövései vannak, éjjel zöld színben ragyogott és a fején valamiféle tapadókorong van, amivel kiszívja az áldozata agyát és arcát.
Többen is észlelték a lényt, egy csoport tanárnő visszatért a faluba és elmondták, hogy látták a folyónál. Állították, hogy nem tudatlanok és babonások, műveltek és tanárok is és a folyón többet nem mernek átkelni. Mthokozisi Sigcobeka kisfiú - aki csak 6 éves - szerint az apját ez az állat ölte meg mikor elment vadászni.
Pár kriptozoológus szerint egy megmaradt Cadborosaurus lehet vagy valami rokona.Erre az őslényre illenek a leírások, a kígyótest, a lófej és a két kis végtag is, azonban tudtommal ez az állat tavakban és óceánokban élt nem pedig folyóban.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Elég kevés bizonyíték van a lény létezésére, ráadásul pár halálesetnél kiderült, hogy csak a folyóba fulladtak az emberek. Tehát : többen igazi állatnak vélik a lényt, de inkább egy nagyra nőtt édesvízi harcsára tippelnek, mint egy lófejű kígyószerű állatra, de szóba került már néhány őshüllő és őshal is. Szerintem a kriptid nem úgy néz ki, ahogy páran jelentették, szerintem is valami nagy halféle lehet a dolog mögött, esetleg óriáskígyó amely az áldozatot a fejénél fogva próbálta lenyelni, ezért hiszik páran azt, hogy kiszívja az áldozatai agyát.

A bunyip

2011-08-18T11:22:00.001-07:00

Első észlelés: A korai 1800-as évek
Hely: Ausztrália

A bunyip egy ausztrál szörnyecske egy titokzatos élőlény, mely a bennszülöttek szerint a mocsarakban, patakokban, folyómedrekben élnek és már évszázadok óta a hiedelemvilágukhoz tartozik a lény. Azonban ahányszor látták, annyi féle képpen is írták le, de az édesvízi mivoltát egyöntetűen hangsúlyozzák, valamint három külső jellegzetességét: lófarok, uszonyok és rozmáragyar. A lényt hívják még kianpraty-nak, moolgewake-nak is.
A bunyip több mint 150 éve tűnt fel először , és azóta átlagosan tízévente bukkan fel újra, meg újra, tehát az igen csak ritkán felbukkanó fajták közé tartozik. A legelső gyanús híradás 1846-ban, a Murrumbridge folyó térségéből származik, amely szerint e folyó partjaira sodródott egy, a tudomány számára ismeretlen koponya, amelyet 1847-ben a Sydney-i Ausztráliai Múzeumba szállítottak, ám onnét nem sokkal később nyoma veszett.
Az a példánya, melyet 1848-ban a Victoria állambeli Port Fairy mellett, az Eumeralla folyóban pillantott meg egy hüledező állattenyésztő, a hír szerint barna volt, olyan súlyos, mint egy ökör, feje akár egy kengurué, nyakán hosszú sörény díszlett, hatalmas szájában temérdek fog sorakozott. 1873-ban a queenslandi Dalby közelében állítólag egy fókafejű bunyip bukkant fel a vízből, amelynek cápaszerű uszonya volt. Az új-dél-walesi Murrumbidgee folyónak is megvan a maga jellegzetes szörnyecskéje: Az őslakosság "katenap" néven emlegeti: lófarka és lósörénye van, két pár úszóhártyás lába három-három ujjal, s a feje az emuéhoz hasonló. 1886-ban egy nagyobb kutya méretű, gyermekarcú, halovány színű bunyipot dobáltak meg a kövekkel a canberrai Molonglo folyón átgázoló lovasok.
Pár esetben talán tengeri fókát vagy krokodilt nézhettek bunyipnak. Az a példány, amelyet 1960-ban a sydneyi Centennial Parkban láttak - a szemtanúk szerint "olyan feje volt, mint egy kiscicáé, nyaka akár egy teknősé, s farka a tarajos süléhez hasonlított" -, valójában egy egzotikus vízimadárfaj: a pézsmaréce volt. A gyakran a bunyipnak tulajdonított dörgő hang élénken emlékeztet a gémfélék családjába tartozó, mocsarak, tavak sűrű nádasaiban élő bölömbika kiáltására.
Tim Flannery és Michael Archer ausztrál zoológusok 1985-ben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az efféle lények köré szövődött legendáknak esetleg azok a réges-régi megfigyelések adhatnak alapot, amely azóta már kipusztult, egykor talán a mocsaras területeken élt hatalmas, tapírhoz hasonló, erszényes növényevőkre vonatkoznak.De volt olyan tipp is más tudósoktól, hogy a Diprotodon egy fajtája lehet.
Bármi is legyen a bunyip, a köztudatban ma is él és virul,számos emlékbélyeg és cégérméken szerepel, valamint folyót és várost is neveztek el róla.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Sajnos ez egy olyan állat amiről se fotó, se film nem készült, így elég gyenge lábakon áll a létezése, főleg hogy elég sokféle képen írják le. Ráadásul csak 10 évente látják, ami arra enged következtetni, hogy iszonyat ritka lehet. Bár valamely story lehet erős túlzás a kinézetét illetően, de az igaz, hogy az alapjellemzők az állatra megegyeznek. Nekem eléggé hasonlít valami nagyobb hód félére pár leírás, de lehetséges a tapír egy ismeretlen fajtája elmélet is.

Keveréklények - Létezhettek vagy csak mitológia ?

2011-08-10T08:18:00.000-07:00

Sok-sok keverék lényt írnak le az ókorban. De létezhettek-e vagy csak kitaláció az egész?
Nem tudom mennyire tartozik ez a kritozoológiához, de mivel itt is állatokról ( vagy csak félig állatokról ) van szó, így gondoltam írok róluk.

EGYIPTOM:
Az ókori papok és írók feljegyzéseikből tudjuk, hogy az egyiptomiak egy szent bikát imádtak. A bikát Ápisznak hívták. Azonban nem ugyanaz volt, mint az átlagos tehenek és bikák. Ez az állat Szent volt, nem ölhették meg, nem vadászhattak rá, nem is tarthatták házi állatként, még hozzá sem érhettek. Más volt a szőre és más mintájú is mint az átlagos bikáké. Három pont a fején egy csillag a nyelvén.
A történet írók szörnyetegnek írják le, templomokat és házakat döntött le, tönkretette a földeket és még embereket is ölt. De az emberek nem tehettek vele semmit. Miért?
Az ókori egyiptomiak minden lényt mumifikáltak. Skorpiókat, kutyákat, krokodilokat stb, még pókokat is. Mindent!! Ezek a mumifikált állat maradványok a Szakkarai alagutakban vannak, melyek több kilométeresek. O.Mariette régésznő véletlenül talált rá egy "Ápisz" nevű sírboltra. Berobbantotta a bejáratot, lement és egy óriási szarkofág volt előtte. Úgy gondolta megtalálta a szent állatot. A szarkofág alsó része 90 tonna, a fedele pedig 30 tonna, anyaga gránit. A teteje 2 méternél is magasabban helyezkedik el!
Felnyitották és erős bithumen ( természetes aszfalt) volt benne. A bithument csak 100 kilométeres lelőhelytől hordhatták oda az egyiptomiak, ami óriási teljesítmény. Ezeket nagyon nehezen kihordták a sírból a felszínre, és állatok kis csontszilánkjait találták meg benne. Hogy lehet ez? Mint írtam az egyiptomiak mindent mumifikáltak, mert hittek az újjászületésben és ehez a testnek meg kellett maradnia. Itt pedig mindennek az ellenkezője történt.
Írásos szövegek is maradtak róla. Egy pap, Manétó leírja hogy régen itt voltak az Istenek, akik iskolákat építettek, tanították az emberek, de készítettek vegyes lényeket is. Ilyen a Szfinx és a szóban forgó Ápisz bika. Ezért is volt szent ez az állat, mert az Istenek hozták létre és megtiltották az embereknek hogy megöljék. Amikor az Istenek viszont elmentek,a bika még életben volt. Az emberek várták hogy elpusztuljanak természetes halállal..mikor ez bekövetkezett, alagutat ástak, a legnehezebb szarkofágot elkészítették, a ragadós és mérgező bithument beleöntötték és ebben helyezték el a bika összetört csontjait. És miért? Hogy ez a szörny soha ne szülessen újjá, mivel gyűlölték.

GÖRÖGORSZÁG:
Görögország is bővelkedik keveréklényekben. A Minotaurusz egy félig ember és félig bika teremtmény volt.
A mítosz szerint mielőtt Minósz királlyá lett volna, jelet kért az istenektől, hogy vajon ő vagy fivére lesz-e az uralkodó. Poszeidón a tenger istene Minósznak jósolta a királyságot és ennek jeléül egy fehér bikát küldött, amelyet Minósznak fel kellett volna áldoznia a jóslat beteljesülésekor. Minószt azonban elbűvölte a tengerből előbukkant fehér bika szépsége, nem ezt áldozta fel, hanem egy másik bikát, remélve, hogy Poszeidón nem veszi észre a cserét. Poszeidón haragjában őrületet küldött Minósz feleségére, Pasziphaéra, így az asszony szerelmes lett a bikába. Az ezermester Daidalosz segítségével Pasziphaé megtalálta módját, hogyan egyesüljön a bikával, és ennek a násznak az eredménye lett a Minótaurusz. Minótaurusznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal. Amíg gyermek volt, Pasziphaé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző fiát. Miután Minósz tanácsot kért a delphoi jósdától, knósszoszi palotájában egy óriási labirintust építtetett Daidalosszal, és ott helyezte el a Minótauroszt.A történet további részét mindenki ismeri..

A hárpiák hosszú, lobogó hajat viselnek, madárszárnyaik vannak, nőies felsőtesttel rendelkeznek és gyorsan repülnek. Thaumasz és Élektra istenek teremtményei, leányai, félig nő, félig madár alakú, bűzös szörnyek. A Hárpiák Isteni parancsra zaklatták Trákia egyik királyát az írások és legendák szerint. Hésziodosz költő is ír róluk, mint valóságos lények!

A szirének csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri lények, Akhelóosz folyamisten és Melpomené múzsa ( aki egyébként szintén az istenekhez tartozik, mert Zeusz lánya ) gyermekei. Bűvös hangú, asszonyfejű, de madárszárnyakkal és karmokkal rendelkező szörnyek voltak, akik köldöktől lefelé halfarokkal rendelkeztek akárcsak a sellők. Varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudással elcsábítják a tengerészeket, majd megölik őket.

A szatírok az erdei szellemek Dionüszosz - a mámor, a bor és a zene görög istene - félig ember-, félig kecskealakú kísérői. Eredetileg az emberi természet amorális, lusta és élvhajhász oldalát jelképezték.

De vajon létezhettek-e ezek a lények?
a.) Sosem léteztek, mesékben léteztek és csak szimbolizálnak valamit.Puszta fikció az egész.
b.) Léteztek. Erich von Daniken, a sokat vitatott író azt mondja: Nem furcsa hogy az összes keveréklényt az úgynevezett "Istenek" hozták létre? Minden legendának ugyanaz az alapja? Ráadásul ezek az ókori világok elvoltak egymástól szigetelve, nem voltak kapcsolatban egymással egy ideig , így badarság lenne puszta véletlennek tituálni ezeket a történeteket. Az istenek valójában földönkívüliek voltak. Nem nagyszemű kis emberkékre kell gondolni, mint a filmekben, hanem nagyon is hasonlítottak ránk. De mivel az égen jelentek meg a hajóikkal és óriási tudással rendelkeztek, az ókori emberek azt hitték, hogy ők az Istenek és csodálták őket, mert repülni is tudtak. Nem ismerhették a technikai fejlettségüket, mert nem voltak ilyen okosak. Az óriási tudásukkal az Istenek létre tudtak hozni keverék lényeket. Miért? Kitudja, lehet egy tökéletes lényt akartak alkotni.

Tehát kérdéses hogy léteztek-e ilyen állatok valaha. Annyi biztos, hogy megannyi ókori rajzon, edényeken, festményeken, falakon stb ábrázolták őket és rengeteg történet szól róluk.

Az antibesi tengeri szörny

2011-08-07T12:56:00.000-07:00

Első észlelés: 1562
Hely: Antibes és Nizza közötti tenger

1562-ben állítólag furcsa, ismeretlen tengeri szörnyet vettek észre a tengerben Antibes és Nizza között. A svájci természettudós, Conrad Gesner lerajzolta a különleges lényt: az állat tojásdad testének mindkét végén egy-egy feje, 12 lába és az egyik fej orr-részéből kiinduló hosszú farka volt. Mindegyik lábon három vagy négy karmos ujj helyezkedett el, és a farok hosszú, tollas uszonyban ért véget. Az egyik fej agyara, szeme, ormánya és két nagy disznószerű füle a vadkanéhoz hasonlított.
A szörnyet Gesner Zürichben,a "Historiae animalium" (Az állatvilág története) című művének negyedik kötetében írta le. A nagyszabású mű első kötete 1551-ben,az ötödik, csak részben befejezett könyv 1587-ben, halála után 22 évvel jelent meg. Elképzelhető, hogy a különös állat történetének alapját egy közönséges tengeri élőlény már felismerhetetlenségig oszlott teteme szolgáltatta.
Sajnos a lényt többször nem látták, és úgy tudom még nevet sem kapott.

Itcuintlipotzotli

2011-08-07T12:23:00.001-07:00

Első észlelés: 1700-as évek
Hely: Mexikó

1780-ban a Mexikóban élő Francisco Saverio Clavigero jezsuita pap kiadta "Storia Antica de Messico" (Régi történetek Mexikóból) című művét, melyben bemutat egy állatot, a Michoacán szövetségi állambeli Tarascan területről származó itcuintlipotzotlit. A szöveghez mellékelt illusztráción egy terrier nagyságú kutyára emlékeztető groteszk lény látható: farka rövid, feje kicsi, farkasszerű, nyaka úgyszólván nincs, orra furcsán kidudorodik, szőre alig van, de a legérdekesebb hátának erőteljes púpja, mely a lapockától a tomporáig terjed. Egyes kutatók kizártnak tartják, hogy a teremtmény kutya lett volna, s inkább azt gyanítják, a tengerimalac rokonságába tartozó rágcsálóféle lehetett. Sajnos azonban a kérdés örökre megválaszolatlan marad, hiszen az állat időközben eltűnt, tehát valószínűleg kipusztult. Az utolsó híradás Madame Calderón de la Barca "Life in Mexico" (Élet Mexikóban) címen 1843-ban megjelent művében található róla. Az itcuintlipotzotli csupán élettelen példányát látta a Guajimalco-völgy egyik fogadójában, Mexikóvárostól mindössze 32 km-re északnyugatra - meséli az írónő. A fogadós nevelte fel, de kifejlett korára olyan vad lett, hogy végzett vele. Így tűnt el örökre a világ egyik legrejtélyesebb fenevada.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat létezett, bár még csontvázat tudtommal nem találtak. Mivel régi könyvekben írnak róla, így esélyesebb hogy létezzen mint a mostani kriptozoológia lények. Ráadásul ha hoax, kitaláció lenne, ebből senkinek sem jött volna be pénz / haszon, hiszen szinte alig ismerik ezt az állatot.

A mátranováki fanyűvő nyomában

2011-08-02T11:17:00.000-07:00

Mint írtam, ha jó idő lesz, elfogok biciklizni Mátranovákra szétnézni. Ez a nap ma jött el. A google föld segítségével rajzoltam egy gagyi térképet hogyan is juthatok el oda, és reménykedtem hogy nem tévedek el. Délután fél kettő körül el is indultam. Az odaút nagyon jó volt! Ahogy suhansz lefelé egy lejtőn a gyönyörű napsütésben, és egyik oldalon mező, a másikon egy tó, az valami nagyon jó érzés. :D Ezek mellett elbicikliztem, közben akadt egy két falu is, majd 1 óra alatt odaértem Mátranovákra. Ott egy kis útbaigazítást kértem egy férfitól, hogy merre kell menni a bányász emlékműhöz. Szerencsére rendes volt és segített. Emlékezzünk vissza az egyik beszámolóra amit egy öreg bányász mondott el, hogy látta a lényt. Ezért is gondoltam felkeresem ezt a bányászházat. De itt van részletesen az eset:
http://kriptid.blog.hu/2011/07/12/par_regi_tortenet_a_fanyuvorol#more3061094
Sajnos senkit nem láttam se odakint se odabent. Csak a szemben lévő házból nézegetett egy ember, hogy ugyan mit nézelődöm ott annyira. Készítettem egy képet a házikóról, és útnak indultam az erdőnek, gondoltam majd a vissza úton ismét felkeresem a házat.
Alig pár száz méterre van az erdei út a Bányászháztól. Elég meredek dombon vezet felfelé az út, de mikor kiértem nagyon szép látvány fogadott. A táj szép, csak sajnos pár terület elvan kerítve drótkerítéssel, mert magántulajdon és a környéken legeltek a juhok és szarvasmarhák. Mivel pont egy kis dombocska volt a kerítés túl oldalán, gyorsan átugrottam, hogy onnan készítsek képet a tájról. Valljuk be, ha tényleg él itt valami lény, az ebben a hatalmas erdőben biztos hogy eltud bújni. Nem hittem volna hogy ekkora ez az erdő.

Tovább haladtam. Az út dombokon át vezetett. Már a harmadik dombtetőre értem, amikor is megálltam pihenni. Ekkor néztem körbe, hogy merre felé is haladjak tovább. A távolban lehet látni pár föld utat, láccódnak a fák között. Ekkor vettem észre, hogy a messzi távolban az úton pont sétál valami hófehér alak. Ez nagyon messze volt a részleteit nem lehetett látni, de biztos vagyok benne hogy fehér volt. A fanyűvőt általában fehér szőrűnek írták le. Nem azt mondom, hogy azt láttam, csak érdekességképp említettem meg. Az is lehet hogy egy egyedül sétáló ember volt, fehér fölsőben és fehér nadrágban. Pár másodperc volt csak amíg láttam, mert ahogy haladt eltűnt a fák sűrűjében. Kitaláltam, hogy elmegyek arra felé. Ismét áthajtottam egy dombon, amikor is kétfelé ágazott az út. Emlékeztem, hogy a google föld térkép azt mutatta, hogy a jobboldali út valami helyre vezet. A baloldali pedig az erdőnek amerre az alakot láttam. Kíváncsi voltam a jobboldali hová is visz majd, így elindultam arra és majd aztán visszafordulok és elmegyek balra. Hirtelen azthittem, hogy egy sátorra bukkantam, de nem, csak szalmák voltak letakarva fával. Zsákutca :D
Elkezdett rosszra fordulni az idő. Annyira, hogy a nap is eltűnt és hamarosan esni kezdett egy kicsit az eső. Reménykedtem hogy eláll, és elindulhatok a baloldali útnak, de ez nem jött össze. Hatalmas vihar tört ki, elkezdett szakadni az eső. Túl messze voltam a házaktól, úgyhogy az erdőbe ragadtam. Gyorsan behúzódtam a fák közé és a bokrokhoz, hogy ne ázzak meg annyira. Egy ideig nyugtom volt, már lassan 20 perce ott gubbasztottam, amikor még jobban esni kezdett és teljesen átázott a ruhám. A fényképező gépemet és a telefonomat féltettem nagyon, féltem hogy az esőtől tönkremennek, hiába hoztam egy kis hátitáskába, az is teljesen átázott. A földúton is csordult le a víz patakokban, így egyből észbekaptam hogy már nem tudok tovább haladni az erdőben, főleg nem a biciklivel. Az eső szakadt és egyre jobban fáztam, már a fák és bokrok sem védtek meg. Ekkor már nagyon ideges voltam, fogtam magam és szakadó esőben elkezdtem visszafelé indulni. Az út sáros volt, szinte kapálóztam hogy ne csússzak el a hatalmas sárban. A bicikli csurom víz és sáros. Az út felénél elállt az eső. Na mondom így nagyon jó lesz haza menni...de mintha az idő ellenem dolgozna, az eső megint elkezdett szakadni, még jobban mint korábban és Én pont a dombon tartottam ahol semmi fa vagy bokor ami megvédhetne. Körülbelül majdnem 6x-or estem hátra a csupa sárba. Ennyire már rég voltam ideges. Végül nagyon nehezen visszaértem az erdei út elejére és eszembe jutott, hogy a Bányászház közelében volt erkély ahová behúzódhatok az eső elől. A Bányászház be volt zárva már. Sajnos sokat nem értem az erkéllyel, teljesen eláztam, körülbelül mintha ruhában álltam volna be a zuhanyozni, ráadásul az eső kezdett elállni. Nem láttatok még ekkora szerencsétlent mint Én, ugye?:D Ekkor megint kint állt a korábban említett férfi a szemben lévő háznál, és kikiabált hogy beakarok-e menni a bányászházba. Meglepődtem. Mondtam hogy nem, csak az eső elől bújtam el. Ekkor jutott ismét eszembe a bányász beszámolók a fanyűvőről. Kíváncsiságból visszakiabáltam, hogy az övé-e ez az épület. Azt mondta nem, hanem az apósáé, és nála van a kulcs. De mondom esőbe hova hívjam ki szerencsétlent, elég nagy pofátlanság lett volna mondani hogy na hozza a kulcsot. Az eső elállt, kitekertem a fölsőmből a vizet, megnéztem hogy rendben van-e a telefonom és a fényképezőm. Szerencsére minden működött, de vizes lett. A férfi még ekkor is engem lesett, hogy mit csinálok. Felültem a biciklire és elindultam hazafelé...volna hacsak nem gondolom meg magam és elindultam a másik kis utca irányába. Pár métert tettem csak meg, de zsákutca és visszafordultam. Ekkor épp haladok el a ház előtt ahonnan a férfi kikiabált, amikor is megállított egy 50-es éveiben járó ember. Kérdezte hogy mit csinálok itt, mert látja hogy nagyon nézelődöm. Ekkor már tudtam, hogy Ő a bányászház kulcsának őrzője :DDD Elmondtam hogy csak nézelődöm és biciklizgetek, de elkapott az eső és eláztam. Megkérdezte hogy megnézem e a házat, kihozza a kulcsot. Szerintem eléggé gyanúsnak véltek, hogy én ott sündörgök már egy ideje, rámondtam hogy rendben van megnézem. Még a végén nehogy azt higgyék hogy lopni akarok vagy ilyesmi és azért ólálkodom ott XDD Kérdezősködött hogy honnan jöttem és mi a nevem. Megmondtam neki, mert mondom úgysem ismer és nem vagyok oda valósi. A vezetéknevemről megállapította hogy biztos az egyik rokonom bányász volt. Ez így igaz, papám valóban bányász volt annak idején. Kinyitotta az ajtót és két szoba volt. Csak a kis előszobába mentem be, de sok vizet hagytam magam után a talajon, amit azonnal elkezdett feltörülni a bácsi, így gondoltam nem cseszek ki vele és nem megyek be a másik szobába csak bekukkantok. Láttam két könyvet. Ekkor jutott eszembe hogy pár könyvben írnak a fanyűvőhöz hasonló állatról, lényekről, szellemekről stb. Megkérdeztem mik azok a könyvek, de az egyik csak a Vendégkönyv volt, a másik pedig a bányászok zene könyve volt ,amiben kották voltak. Egyikbe sem olvastam bele, nem akartam összevizezni mindent. Ekkor megkérdeztem a bácsitól hogy Ő is bányász volt-e. Természetesen az volt, de csak * (*= itt egy szót mondott,amit nem jegyeztem meg mert életembe nem hallottam,de vagy valami régies már nem használt szó lehet, vagy a bányászok egy részére értették. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem bányászott csak valami segítő volt vagy valami ilyesmi)

Vettem a bátorságot és ismét kérdeztem, nincsenek-e a bányászoknak legendái vagy régi történetei,amire azt mondta hogy "Már maguk a bányászok is legendásak." :D Kimentünk a házból és megmutatta a hátsó udvart,ahol egy-két csille volt. Ez az amiben hordták ki a szenet a bányából. Reménykedve benne hogy nem néz hülyének elkezdtem mondani pár mondatban hogy olvastam bizonyos állatról ( és itt leírtam a fanyűvőt hogy néz ki ) és hogy nem-e hallott ilyesmiről. Szerencsére nem nevetett ki, de nem úgy nézett ki mintha meglepődött volna a hallottaktól. Vagy tud valamit mégis, vagy csak nem nagyon figyelt hogy mit mondok neki nem tudom. Azt válaszolta hogy "Erről még nem hallottam sosem. De voltak olyan történetek, amikor fent északon éjjel a bányászok ott maradtak az erdőben, és tüzet gyújtottak hogy melegedjenek körülötte. Ekkor azt vették észre hogy a közelben lévő szenek és pár barlangban lévő szén is magától kigyulladt." Ezt érdekes volt hallani, magától kigyulladó szenek? De nem ez miatt jöttem, így nem is kérdezősködtem erről tovább. Mindent megmutatott, ismeretlen állatról nem hallott és nem látott, így megköszöntem neki mindent és elindultam hazafelé. Örültem, hogy az elázás és sok szenvedés után, legalább sikerült beszélnem valakivel. Bár kissé bús voltam, hogy nem hallott semmi ilyesmiről. Ez még nem bizonyítja hogy a lény nem létezhet. Mivel minden sáros lett,az úticélt nem értem el, amely nem más volt mint az erdő mélyén található Riolittufás táj. Ez egy sziklás rész,ami vulkáni hamuból jött létre. Itt nagyon sok hasadék van, talán még barlangok is amiben elrejtőzhet egy állat. Bár nem voltam ott, ezeket onnan tudom hogy otthon a mi erdőnkben is van egy ilyen hely és ott már voltam. Így néz ki Mátranovákon :
Összegzésül csalódott nem vagyok, csak az eső ne esett volna. Akkor lehet több helyet is megtudok nézni az erdőben. Így körülbelül alig 15%-át sikerült megnézegetnem. Ha jó idő lesz, lehet megint elmegyek. Bár lehet ha többen mennénk többre is jutnánk és azt is vegyük számításba hogy fanyűvőt csak este és éjjel láttak még, nappal sosem!:D

A Hodag

2011-07-28T14:33:00.000-07:00

Első észlelés:1893
Hely:Wisconsin,Rhineland kisváros

Egy folklór állat az Amerikai Egyesült Államokban, Wisconsinban. A története a főként Észak-Wisconsin-ra fókuszál, Rhinelander kisvárosára, mert itt fedezték fel.
1893-ban újságok számoltak be arról, hogy felfedezték a Hodag nevű állatot. Le is írták a lényt: feje egy békáéhoz hasonlított szarvakkal a fejtetőn, vigyorgó arca van. Lábai vastagok, de rövidek és karmokban végződnek az ujjai. Hátán tüskék, akár egy régi dinoszaurusz fajtának, farka pedig hosszú, egy tüskével a végén. A jelentéseket az ismert fűrészárus és fakitermelő cég, a Cruiser kezdte meg a tréfacsináló Eugene Shepardsal (1845-1923) együtt. A férfi először egyedül találkozott az állattal az erdőben. Megrémült tőle és elfutott szólni a munkatársainak hogy mit látott. Egy csoporttal együtt elindultak keresni az állatot az erdőben. Meg is találták, de állatot el kellett pusztítaniuk mivel az túl vad volt, így sarokba szorították és dinamittal felrobbantották. Egy rajzot is készített a férfi róla és megjelent a médiában.
Az újságok azt írták, hogy a legfurcsább, leghevesebb, legfélelmetesebb szörny volt valaha a földön. Az állat azonban kihalt, ugyanis tápláléka a helyi kutyák, bulldogok voltak, amik észrevehetően megritkultak a területen.
Shepards később, 1896-ban azt állította, hogy készített fotót egy másik Hodagról is,sőt egyet el is fogtak élve. A kép nagyon híres lett,az állat farkánál gugoló és kezében botot tartó férfi, az Shepards. A képen szerepel még Layton Shepard, a férfi unokája aki ekkor 7 éves volt, előtérben pedig a gyermek apja Mary Kosloske.
Azt állította jelentésében, hogy megküzdött egy ilyen állattal, a bányában ahol éppen dolgoztak és egy kloroformmal kábította el. Ezt a Hodagot elsőnek az Oneidai kisvárosban mutatta be először. Több ezer ember özönlött ide, hogy láthassák a lényt. Egy sátort állítottak fel, ketrecben mutogatták, de tisztes távolságban az érdeklődőktől. A szemtanúk azt mondták, hogy az állat mozgott és morog is. Shepards megmutatta az embereknek az állatot otthon a fészerében is. Az újságok írták a cikkeket, és egyre figyelmfelkeltőbb volt az eset, mígnem egy tudóscsapat - a Smithsonian Intézet pár tagja - bejelentette, hogy a helyszínre utazik és megviszgálják a felfedezést. Ekkor derült ki: az állat hoax, egy átverés. Shepards kénytelen volt elismerni,hogy csupán átverés az egész és Ő maga mozgatta a bábút vezetékeken keresztül. A Hodag egy vastag farönkből volt kifaragva, rajta ökrök szarvaival és szarvasmarha bőrből letakarva. A hörgést Shepards fia adta ki, jól elrejtőzve a bámészkodók elől. Az intézet nem volt meglepve, mivel a férfi nagy tréfacsináló hírében állt.
Pár kisebb történetet is olvastam még, ám sok infót nem találtam róluk, például hogy Shepards a mocsarakban, erdőben talált hodagot ketrecbe zárta, ami később tojásokat rakott. A kis hodagokat pedig betanította trükkökre, hogy majd jó pénzt hozzanak neki. Ezt is egy bonyolult, de jóindulató átverésnek könyvelhetjük el.
Miért csinálta ezt az egészet Shepards? A városka hanyatlóban volt, a cégek zártak be, sokan elköltöztek, az ipar rosszul ment. A gazdasági csőd felé közelített a város. Azonban miután a Hodagnak híre ment sok ember özönlött a helyre, hogy láthassák és fizettek is érte.
Végül a férfinak sokat köszönhet a város, mivel híres turisztikai hellyé vált. A Hodag lett a hivatalos jelképe, de nem csak a városnak, hanem a wisconsini Rhinelander Gimnáziumnak és frizbi csapatanának, valamint cégeknek és szervezeteknek is. A legfontosabb azonban a Hodag Country Fesztivál, melyet minden évben megrendeznek és több mint 40 000 embert vonz ez a nyári zenés ünnepség.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Egyértelműen csalás, de legalább Shepards bá' jó munkát végzett és sok pénzt hozott a városkának, valamint híres turisztikai látványossággá tette ! :D

Mátranováki fanyűvő

2011-07-24T17:26:00.000-07:00

Első találkozás: 1980-as évek
Hely: Magyarország

Igazából erről már írt egy másik kriptozoológiai blog, és nem szeretném utánozni, de mivel a blog írójának,O. Istvánnak a figyelmét Én keltettem fel erre a lényre, így gondoltam írhatok róla jómagam is, bár sokkal rövidebben és tömörebben teszem. Ha valakit érdekelnek a türténetek részletesen az keressen rá a googleban "Mátranováki" vagy "mátrai fanyűvő" néven.

Egy régi barátomtól hallottam,hogy a Nógrád megyében elhelyezkedő Mátranováki erdőben ismeretlen lényt látnak néha az arra járók és sátorozók. A lény majom és emberszerű. Szőre van, fehér színű, de nem sűrű. Alkata vékony,de fizikailag mégis igen erős. Jellegzetessége még hogy nagyon magas, 180-230 m közöttire tippelték az esetek szemtanúi. A keze a legfurcsább, mégpedig azért, mert a térdéig érnek és az ujjai nagyon hosszúak. Hangját is hallotta valaki,ezt úgy írták le mint egy vékony sikoly, mely átmegy hörgésbe. A fanyűvő nevet azért kapta, mert rá jellemző leírásokat találtunk különböző könyvekben, mondákban és a magyar folklórban, de hol így, hol úgy hívják. A "mátrai-t" pedig azért, mert ezen a területen látták a legtöbbször, de előfordul 1-2 beszámoló Herédről is.

Miután kitette a másik blog szerkesztője az általam beküldött storykat, még hozzá tette, hogyha bárkinek van hasonló észlelése az jelezze a megadott email címen. Hihetetlen módon érkeztek a beszámolók. Legalább 5-6 új észlelés jött a lényről. Valaki eddig azért nem írt róla, mert félt és azt hitte kifogják nevetni és nem hisznek neki. Sajnos azóta 1 történetről kiderült, hogy nem volt igaz, és a többit sem tudjuk le ellenőrizni, de nem hinném hogy az összes átverés lenne. Mint írtam Én küldtem be az első storykat, amiket mások elmondása alapján és honlapokon talált, egymást nem ismerő személyektől gyűjtöttem össze. Ez azért különös nem? Mindenki ugyanúgy írja le az általuk látni vélt teremtményt, de egymást nem ismerik, és soha nem olvasták a másik írását, valamint az évek is különböznek.

Egy beküldött történetből kiderült, hogy már a 80'as években is észlelték a lényt, de pontos dátum nincs. Akkor még működtek a bányák és a munkások minden nap látogatták az erdőt, sőt a munkások az erdőben épült házakban aludtak. Egyik éjjel hangokat hallott az egyik dolgozó, kiment megnézni mi az. A tetőn egy majomszerű lényt látott, ami leugrott és a fák közé rohant.Ez az általunk ismert első eset, de lehet már találkoztak vele korábban is.
A beszámolók különböző időpontokat írnak le: 1998,2001,2006,2008. Hol csak az erdő szélén bóklászó fiatalok botlottak bele, hol pedig sátorozók és kempingezők találták magukat szembe a fanyűvővel,de mindig csak éjjel! A legutolsó ismert esetünk 2010-re datálható. Két fiatal és egy férfi sátorozni mentek a Mátraterenye melletti erdőbe. Éjjel az egyik fiatal arra kelt fel, hogy valami motoszkál a közelében. A fiú kinézett és meglátta a lényt. Ijedtében felkiáltott, amire a felnőtt felébredt, és kiugrott a sátorból. Megragadta a fanyűvőt és az hátraesett, ami annyira megrémült, hogy elfutott a fák közé.

A fontos, hogy akármelyik beszámolót is néztük végig, mindben leírták hogy embert egyszer sem támadott meg, valószínűleg félénk.

A legjobb, hogy egy cikk is megfog jelenni a Hihetetlen c. magazin szeptemberi számában az állatról, mert O. István "kolléga" volt olyan kedves és felvette az újság szerkesztőivel a kapcsolatot. :)

SAJÁT VÉLEMÉNY: Sajnos fénykép, videó nincs a kezünkben, így sokak szemében a lény létezése is kérdésessé válik. Én személy szerint szívesen tennék egy helyszíni szemlét a mátranováki erdőben, mert nem messze lakom tőle, de egyenlőre nincs aki velem tartson. Ha nem is találunk és észlelünk semmit, az még nem bizonyítja, hogy az összes történetet csak a fantázia szövi körül, az erdő nagy és kitudja hogy összefutunk-e vele. Veszteni való nincs, maximum töltünk egy nagyszerű estét a fák sűrűje között a tábortűz mellett! :)

A baziliszkusz (Basiliscus/Cockatrice)

2011-07-20T12:20:00.000-07:00

Első észlelés: 1500-as évektől(?)
Hely:Többnyire Anglia

A baziliszkusz kígyó és kakas fattya volt,melyet egy varangyos béka költ ki egy kakas tojásából a középkori leírások szerint.Tekintetével ölni tudott,kapcsolatba hozták a szemelveréssel, amelyben közrejátszhatott a kígyókra jellemző bénító tekintet is.Úgy tartották,hogy a szörny életét veszti ha tükörképét megpillantja,elpusztítására ezért állítólag tükröket használtak.Számos könyvben,festményen ábrázolták,de még szobrok és szélkakasok is készültek róla.

Baziliszkusz egy 1510-es német fametszetről

Első leírásával Pliniusnál találkozhatunk a Naturalis historia című természetrajzi enciklopédiájának VIII. könyvében,de már a korábbi századokban is észlelték.
Úgy hírlett,hogy a középkorban az egyik legnagyobb mennyiségben importált állatfajta volt Angliában.1608-ban megjelent a "History of Serpents" (A kígyók története) című könyvében Edward Topsell ezt írja: "Sokaktól hallottam azt a kijelentést,hogy egykor hazánk tele volt baziliszkuszokkal." Ezeket a lényeket minden rosszal ruházták fel: az ördög megtestesítője,
betegségek és járványok terjesztője,de az alkímiában a tüzet szinbolizálták.
Mivel a baziliszkuszt egy ártó szörnynek tartották,el akarták pusztítani.Összecsapásokról is olvashatunk a régi krónikákban,szintén Angliából.Essex megyében öltek meg egy baziliszkuszt a tükrös módszerrel,azaz Sir James Tyrell a mellvértjére erősített egy tükröt,s mikor a baziliszkusz belenézett összeesett.Egy másik történet Hampshire megyében jáccódik,a wherwelli szerzetesház alatt egy baziliszkusz szörnyeteg tanyázott.Az emberek féltek tőle,s földbirtokot ajánlottak fel annak aki megöli.Végül egy Green nevű férfi csiszolt acéltükröt lógatott le a szörny odújába,erre az addig rohamozta saját tükörképét,míg nem kékre-zöldre verte magát és kimerülten a földre rogyott.Green ekkor kihasználva az alkalmat megölte a baziliszkuszt.Jutalmát meg is kapta,egy Harewood Forestben levő Green's Acres nevű földterület az övé lett.
Az andoveri múzeumban még ma is látható egy baziliszkuszt ábrázoló szélkakas,amely valaha az említett megye templomtornyát díszítette.

1733-ban az észak-angliai Cumbria egyik falujában,Renwickiben egy templom újjáépítésén dolgoztak,amikor az épület alapjaiból egy undorító kinézetű baziliszkusz mászott elő.A helyiek rettegtek tőle,ám az építkezésen dolgozó egyik munkás,John Tallantire magához vett egy madárberkenyeágat.E fának varázserőt tulajdonítottak,azt tartották róla,hogy medvéd a szemelveréstől,amely ugye a baziliszkusz egyik "támadása".A férfi az ággal felfegyverkezve
harcba kelt a szörnyel és végül megölte.A falusiak hálásak voltak érte,bátorságát azzal jutalmazták,hogy megválthatta a házát és mentesült a községi adó alól.Erről az eseményről készült feljegyzés ma is megtalálható a renwicki templomban.
Sajnos semmi információm nincs róla,hogy mikor láttak utoljára baziliszkuszt.Az érdekesség az,hogy most is hívnak így egy állatot,mégpedig egy gyíkfélét,amely a trópusokon él.Ez az állat sokkal kisebb, mint a mitológiai lény és, nincs sem méregfoga, sem halálos pillantása.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Ha a baziliszkusz létezett is,biztosan nem volt semmiféle "különleges képessége".A legtöbb állat egyébként is megvadul,vagy furcsának találja ha tükröt teszünk elé,mert nem tudja mi az,és azt hiszi hogy egy másik állattal áll szemben.Az állat leírása sem lehet pontos,kizárt dolog hogy három különböző állatból is álljon a lény(kakas,gyíkféle,sárkány),esetleg ronda egy bestia lehetett és az emberek felnagyították a képzeletükben.A másik lehetőség,hogy egy új fajjal volt dolguk.Bár érdekesnek találom,hogy nem mendemondák vannak a lényről,hanem írásos dokumentumok is,valamint sok rajz is a középkorból,amin nagyjából megegyezik a kinézetük.Egy biztos,ha létezett is,mára már biztosan kihalt.

ex-Kriptid : Borneói szivárvány varangy

2011-07-19T07:53:00.000-07:00

Több hónapos keresés után a távoli Borneói erdőkben kutatók találtak 3 foltos Szivárvány varangyot 2011 július 13.-án.A különlegessége ennek a dolognak, hogy 87 éven keresztül egy példányt sem láttak a kutatók és azt hitték kihalt.A természetvédelmi tudósok is meglepődtek,mert csekély esélyt adtak annak,hogy valaha is találnak még pár példányt.
Utoljára 1924-ben látták - a latin neve egyébként ansonia latidisca -és számos könyvben illusztrálták még az akkori felfedezők az 1920-as években,mivel egyetlen fénykép sem készült róla a tudomásom szerint. Az újra felfedezett állat természetesen felkerült a veszélyeztetett fajok listájára.

Facebook oldal

2011-07-17T16:45:00.000-07:00

Várható volt,hogy a facebook népszerűségét kihasználva készítek a blognak egy Facebook oldalt is .Készítettem még egy logót is,igaz nem túl bonyolult,de ilyen lett :)
Az oldalt pedig Tetszik-elni tessék,hogy lássam hányan is olvasnak :) Katt rá!
http://www.facebook.com/pages/CryptozoologyHungary/142600809154216
Hamarosan új kriptidek jönnek,addig is
Üdv
M.L.

Steller tengeri majma (Steller's Sea Ape)

2011-07-15T09:13:00.000-07:00

Első észlelés:1741
Hely:Alaszkai öböl

Georg Wilhelm Steller(1709-1746) egy német botanikus,zoológus ,orvos és kutató volt.Számos állatot írt le könyveiben,mivel sokat hajózott és utazott,innen ismerős lehet valakinek például Steller tengeri tehene is.

És most jön képbe a kriptozoológia.1741 október 10.- én az Alaszkai-öbölben két órán figyelt meg egy tengeri emlőst,amelyet tengeri "majomnak" ír le:hossza mintegy másfél méter,uszonya nincs,a farka kétágú.Szürkés szőr borította volna,hasán vöröses-fehér csíkkal.Uszonya a cápáéhoz hasonlított.A hajótól nem messze egy hínárral "jáccott".
Steller megpróbálta lelőni,de elvétette a lövését.

Ezek után sok kutató,tengerész és tudós próbálta ki találni hogy mit is láthatott Steller.Többen azt mondták,hogy valószínűleg csak összekeverte egy rozmárral vagy egy fókával.Na de egy zoológus és megannyi állat felfedezője,mégis hogy a fenébe keverte volna össze más állattal ezt a lényt?Volt aki tengerben élő főemlősre tippelt, és volt aki sellőre.
1960-ban az angol Alistair Hardy tengerbiológus,azt a feltevést kockáztatta meg,hogy az előember fejlődésének egy szakaszát a tengerben töltötte,s néhányuk talán ott is maradt.
A lényt azóta senki sem látta.

SAJÁT VÉLEMÉNY:A kutató szerintem egy új faj egy példányát vehette észre,erősen kétlem hogy összekeverte volna például akár egy fókával.A csalás esete is kizárt,egy neves kutató miért tenne ilyet.Remélem egyszer megtaláljuk,ha még nem pusztult ki..

Kasai rex

2011-07-15T07:28:00.000-07:00

Első észlelés:1932
Hely:Kongói köztársaság,Afrika

1932-ben John Johnson egy svéd ültetvény tulajdonosa egy szolgával utazott a Kasai völgyben,Belgian Kongóban.Útközben egy orrszarvúval találkozott,majd nagy meglepődésére egy óriási lény rohant ki a bokrok közül,ami megtámadta az állatot.Johnson a sokktól elájult,a szolga pedig úgy megijedt hogy elfutott.Mikor Johnson magához tért,látta hogy a lény éppen az orrszarvúból lakmározik."Vöröses színe volt,fekete csíkokkal.Az orra kicsit hosszú,szájában számos fogat láttam.A lába vastag és erőteljes, mint egy oroszláné."John a lényt 13 méternek (43 láb) írta le és hasonlóan nézett ki mint egy Tyrannoszaurusz rex.
Van egy másik hasonló történet is ami a Rhodesia Herald napilapban jelent meg,szintén 1932-ben,ráadásul egy fotóval.Röviden a leírás: "Február 16-án vadászútra indultam egy szolgával,csak egy kis Winchester fegyvert vittem magammal,mert nem számítottam nagy vadra.Két órakor értem el a Kasai völgyet.Hirtelen a fiú felkiáltott hogy Elefántok!,észre sem vettem a két állatot,úgy elrejtette őket a dzsungel.Mintegy 50 méterre tőlünk,láttam valami hihetetlent, egy szörnyeteget.Körülbelül 16 méter hosszú volt gyíkszerű feje és farka.Becsuktam a szemem,majd kinyitottam,de az az állat még mindig ott volt.Mellettem a férfi,a fűben lapult és nyöszörgött, úgy félt.Hirtelen a szörnyeteg gyors mozgással eltűnt.Kellett egy kis idő mire újra helyrerázódtunk,a fiú sírt és imádkozott mellettem.Tovább mentünk,és később keresztben volt előttünk egy mocsár.Nagyon lassan haladtunk.25 méterre ismét megláttam az óriásgyíkot,amint éppen egy orrszarvúból lakmároz,még a csontok ropogását is hallottam.Tudtam,hogy lekell fényképeznem.Elővettem a gépemet,és egy képet sikerült készítenem,pontban ezután a mély vízbe ugrott a bestia.A lénnyel való találkozás teljesen tönkretette az idegrendszeremet,elájultam a bokorba.Kimerültem,féltem és miután visszaértem a táborba 8 napig ágyban feküdtem,belázasodtam...Johanson"
Sajnos a történet kitaláltnak látszódik.A szolga ugyanúgy elfut és fél,a lény megtámadja és eszik az orrszarvúból,még a férfi két neve is hasonló ,azaz Johnson és Johanson.Ráadásul mindkét férfi szintúgy elájul.Több kriptozoológiai lényt,dinoszauruszt is jelentettek Kongóból,de érthetetlen módon ezt az egyet még a helyi lakosok sem látták és nincs neve sem.

Most jöjjenek a fotók.Mindkettő hamisítvány.Az első képen két kép van összevágva,egy gyík látható rajta,körülötte fehér vonallal.A képet egy természetvédelmi magazinból vágták ki.
A második fotón látható egy t-rex, amint épp egy orrszarvúból lakmározik.A T-rexet egy régi filmből vágták ki,talán Willis O'Brien 1918-as a Ghost of Slum Montain-ből .
SAJÁT VÉLEMÉNY: Természetesen csalás,hoax az eset.Esetleg egy nagyon kevés esélyt látok arra,hogy az első story igaz,csak John készített egy hamis képet,hogy ezáltal hihetőbb legyen a története.De erre tényleg kicsi az esély,hiszen mint írtam,még a hely lakosai és a bennszülött törzsek sem látták ezt a kriptidet.1932 óta pedig senki sem észlelte.Még a kriptozoológia kutatók is kételyekkel kezelik ezt a történetet.

Start!

2011-07-14T08:07:00.000-07:00

Üdvözlök mindenkit!
Mi is az a kriptozoológia?Olyan tudomány,mely állatok létezése kérdéses, de nem bizonyítható, vagy amelyeket általánosan kihaltnak tartanak, de olykor egyes szemtanúk mégis látni vélik őket. Ezen állatok és nyomaik, vagy létük más bizonyítékai után kutatnak a kriptozoológusok.
A kifejezést Bernard Heuvelmans zoológustól találta ki, meghatározása szerint „a rejtőzködő állatok tana”.

Azért kezdtem el írni ezt a blogot,mert már kiskorom óta érdekelnek az ilyenek.A legtöbb embert mindig is vonzotta az ismeretlen a megmagyarázhatatlan.Ha talált a kérdésére választ,nem elégedett meg tovább kutatta a következőt és így tovább.Hasonló ez az égboltunk tanulmányozásához.Itt a Föld,amit még nem is ismerünk teljesen,de már az eget kémleljük.Kezdetben megismertem az "alapokat" a Loch Ness-i szörnyet,majd a Yetit és így tovább.Az már más kérdés ,hogy melyiket is hittem el ezek közül hogy létezik-e vagy sem?

A zoológusok a kriptozoológiát áltudománynak nevezik.Szerintük már minden nagyobb fajt felfedeztünk,már évente csak bogarakat és hasonló kistestű élőlényeket fedeznek fel.

Egy ókori filozófusnak egyszer a következő kérdést tették fel:"Melyik a legravaszabb állat a világon?" És ő így felelt : "Amelyiket még nem látta ember."

A zoológusok megtanulhatták volna,hogy ne kételkedjenek "valószínűtlen" teremtmények létezésében.Igaz sok az átverés ebben a témában is,de akkor se kételkedjünk az összes kriptid létezésében!

Erre példa a komodói sárkánygyík,amit a civilizált világ csak 1912-ben fedezett fel!
Ott van még az óriás panda,amit Mrs.William Harkness fedezett fel 1937-ben,és boldogan hurcolta el a chicagói állatkertbe.Ezelőtt ez is kriptid volt,hiába üldözték vadászok és állatkerti gyűjtők,fél évszázadon egy sem akadt emberi kézre!
A múlt században fedezték fel a legnagyobb termetű főemlőst a gorillát Kongóban.Aki azelőtt látta csak kinevették és mesének tartották ezt a lényt.
Na de akkor ezek alapján miért ne élhetne a Yeti és például a Mokele Mbembe?

A képen szintén egy ex-kriptid látható a Napsugár kígyó.

Inkább beszéljünk a témáról,veszekedjünk,cseréljünk eszmét,még mindig jobb mintha a szőnyeg alá söpörnénk a dolgot és tudomást sem veszünk róla.

Ezen a blogon,minden bejegyzésben egy-egy kriptozoológiai lényt fogok bemutatni,és a végén hozzá teszem személyes megjegyzésemet hogy szerintem létezik e vagy sem,esetleg mi lehet valójában.
Holnap fogok kirakni két posztot,két állatról.

Remélem sokan követitek majd a blogom!
Üdv:
M.L.