2016. július 13., szerda

Bizarrium Interjú - Miskolci László

A Bizarrium.com nevű oldal, ami számtalan érdekes témával foglalkozik - köztük a kriptozoológiával is - felkeresett, hogy szeretne velem készíteni egy rövidke interjút.
Ha valakit érdekel, akkor ebben elolvasható hogyan ismerkedtem meg a témával és hogy, melyik a kedvenc kriptidem.
Az eredeti poszt ezen a linken olvasható: - LINK- 

Hogyan ismerkedtél meg a kriptozoológiával?

Még gyerekkoromban akadt a kezembe pár érdekes könyv, amiben szó volt róla. Jól emlékszem rá, az egyik volt a Misztikus Történetek Gyűjteménye, a másik pedig a Világ legkülönösebb teremtményei. Azonnal bevonzott ezeknek a témáknak a világa, hogy a Földünk milyen rejtélyes tud lenni és tele van csodás jelenségekkel és nyitott kérdésekkel.

Mit jelent ez neked személyesen?

A téma fontos lett a számomra. Egy komolyabb hobbi. Ezzel kezdődött minden: emiatt kezdtem el blogot írni, ez volt az első téma – az ufó jelenség mellett -, amivel behatóbban foglalkoztam. Manapság picit hanyagoltam és az elmúlt években jobban az ufó témába ástam bele magam. Azóta több blogot is vezetek, cikkeket és könyvet írok, előadást tartok, így egy fontos kiindulási pontként tekintek rá.

Egy előadás közben
Mennyire érdekli Magyarországon az embereket ez a téma?

Nagyon sok embert érdekel, de nézőpont kérdése. Manapság nagyobb népszerűsége van inkább az összeesküvés-elméleteknek, konteóknak. Ez szerintem részben azért van, mert azokkal itt helyben is tudnak foglalkozni, akár személyesen is utána járhatnak, míg kriptidektől és szörnyektől nem hemzseg kis országunk. Részben pedig azért, mert azok sokkal aktuálisabb témák és hétről-hétre vannak új információk velük kapcsolatban, míg a kriptozoológiával sajnos ez nincs így. Igaz, néhány kósza felvétel napvilágot lát bizonyos időközönként furcsa teremtményekről, de ezekről már nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy hamisítványok-e avagy sem.

Hazánkban más is foglalkozik ezzel?

Igen, Orosz István „kolléga”. Igazából az ő blogja előbb kezdődött, mint az enyém és emiatt is ismerkedtünk össze. Sajnos személyesen még nem találkoztunk, csak interneten beszélünk – de ami késik, az nem múlik! Ezen kívül van még  1-2 oldal, amin van pár kriptozoológiás bejegyzés, de tudtommal csak a kettőnké olyan, ami kizárólag ezzel a témával foglalkozik.

A mátranováki Fanyűvőn kívül találkoztak más lénnyel Magyarországon? Van esetleg feljegyzés róla?

Volt pár kósza hír világító halakról és óriás madarakról, de ezekről aztán nem lehetett hallani a későbbiekben és komolyabban sem lehetett utánajárni a pontatlan információk miatt.

Hogy indult az egész sztori a Mátranováki Fanyűvővel kapcsolatban?

Még annó a középiskolában hallottam egy sztorit – azaz úgy 2007 környékén -, hogy Mátranovákon van egy furcsa ember az erdőben, akinek hosszú, térdig érő karjai vannak és lehet, hogy egy torzszülött, így ezzel riogatják a gyerekeket. Évekig nem is foglalkoztam ezzel, mikor 2010-ben pár netes oldalon hasonló beszámolót olvastam, csak ott a teremtmény már szőrös volt. Ezután még két „észlelésre” találtam, egymástól függetlenül íródtak, más-más évben. Ez felkeltette a kíváncsiságomat, összegyűjtöttem mindent és elküldtem Istvánnak, aki kitette az oldalára. Ekkor kezdtem el én is a saját blogom, 2011-ben. Az embereket nagyon érdekelni kezdte a dolog, aminek az volt a velejárója, hogy mindkettőnknek elkezdtek kamu észleléseket is küldeni. Én 1-2 kivételes esettől eltekintve nem vettem komolyan őket. Közben a magyar folklórban is találtunk utalásokat egy szőrös emberi lényről, aki az erdőben él. Mivel állítólag a legtöbbször Mátranovákon látták az ismeretlent, így kétszer is elmentem a helyszínre fotózni, kérdezősködni, jegyzetelni, de nem találtam semmit. Időközben mentek a pro-kontra érvek, hogy ez miért nem lehet igaz és miért nem. Végül felkeresett egy tv-csatorna, hogy ebben a témában szeretnének műsort készíteni és hogy vállalom-e, hogy velük együtt elmegyek a helyszínre. Így is történt és meglett a fanyűvő: egy öreg bácsi, aki görnyedten jár, így olyan, mintha térdig érő keze lenne és szőrös. Kiderült, hogy több helyi legenda és történet is összeadódott ezzel, így egy összemixelt sztorit kaptunk végeredményül, amiből megszületett a Mátranováki Fanyűvő legendája. A vicces egyébként, hogy a Fanyűvő nevet mi adtuk a „lénynek” Istvánnal, amikor elkezdtünk vele foglalkozni és az öreg bácsi munkája tényleg az volt: „fát nyűtt”, szobrokat faragott. Persze utána többen erősen letámadtak, hogy ők bizony nem ezt látták és mi jogon kételkedem bennük. Azóta egy-két érdekesebb hírt kapok, amiket a fanyűvővel kötnek össze a beküldők, de érdekes módon a tucatnyi állítólagos észlelés megszűnt.

Hiszel ezeknek a lényeknek a létezésében?

Úgy gondolom, hogy hiába vannak műholdjaink és hiába térképezték fel a Földön nagy részét, még élhetnek olyan lények, amiket nem fedeztünk fel. Az óceánokban és tengerekben is, de ugyanez igaz az olyan dzsungelekre, amiket ember nem tud bejárni és a műhold sem tud a dús növényzet közé bekukucskálni. De eszünkbe juthat a gyéren lakott, hegyvidéki területek is. Manapság is napvilágot látnak olyan hírek, amikor több ezer kilométer mély óriásbarlangot fedeznek fel, ami külön élővilággal rendelkezik. A lényeket több kategóriára osztom: lehetnek valós fizikaiak, amik tényleg ismeretlenek a számunkra; aztán vannak azok, amiket rosszul ismert fel az észlelő és nem tudta beazonosítani egy ismert állattal; majd pedig vannak a szándékos csalások és hoaxok, valamint a folklór lényeinek modern köntösbe bújtatása. Ám ha nagyon vad hipotézist szeretnék írni, akkor azt mondanám, hogy 1-2 lény talán egy párhuzamos világból kerül át, majd vissza, mert egy multiverzumban élünk. A kedvenc lényem egyébként a Mokele-mbembe.


Hányan dolgoztok a blogon? Hogyan írsz meg egy bejegyzést?

Egyedül dolgozom az összes blogomon. Kitalálok egy aktuális témát és az interneten megnézem a lehető legtöbb oldalt, hogy mit írnak róla. Figyelembe veszem a pro-kontra vitákat is. Ezeket lefordítom és ha van valami saját gondolat vagy személyes utánajárás (esettől/bejegyzéstől függ), akkor azt hozzáteszem. Végül megszületik a bejegyzés. Persze szoktak néha hibák becsúszni, amit aztán javítanom kell. Sajnos sok régi bejegyzés van, a kezdetekből, amit talán már átírnék, átfogalmaznék és helyesírási hibák is vannak benne, de egyesével átjavítani őket rengeteg munka lenne és sok idő kell hozzá – majd egyszer ez is meglesz. Szerintem ezekből a hibákból tanul és fejlődik az ember folyamatosan, hogy végül egy jobb bejegyzést, írást tegyen közzé az olvasóknak.

A horror témához mennyire állsz közel?

Sem közel-sem távol. Kiskoromban féltem a horrortól, de aztán mivel elkezdtek érdekelni a paranormális témák – például a poltergeist jelenség -, így ezzel együtt szívesen néztem az ilyen műfajú filmeket is. Azt hiszem manapság már kevés olyat csinálnak, ami igazán maradandót alkotna és megragadna, és nagy részük egyszer nézős klisés film lesz.

2015. augusztus 3., hétfő

Kriptozoológia és Fanyűvő a Morning Showban

Július 31.-én a Class.fm rádióadó Morning Showjában szó volt az új "Fanyűvő" fotóról és a kriptozoológiáról.
Ha csalás volt - ha nem (itt az elemzés róla: - link - ), akkor is híre ment a dolognak és felkeltette az érdeklődést. Az ezzel kapcsolatos adást itt hallgathatjátok meg:
http://morningshow.hu/egy-uj-foto-kerult-elo-matranovaki-fanyuvorol/
A három műsorvezető felvázolja a történetet - számos viccel vegyítve és elkomolytalankodva -, majd engem kerestek fel telefonon, ami 7:55-től hallható. Szerencsére velem már normálisak voltak és a téma sem ment el a vicc kategória felé! :D



2015. július 22., szerda

Fanyűvő - A "legenda" tovább él

"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak."
Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák

A 2011-es évben indult el interneten a pletyka, vagy legenda a "Mátranováki Fanyűvő" nevű lényről, amit aztán állítólag több helyen is láttak. Görnyedt járásáról, hosszú kezeiről, őszes és szőrös testéről vált híressé. Sok találgatás és érdeklődés övezte a mi magyar "kriptidünket", mígnem 2013 novemberében az egyik kereskedelmi csatorna felkeresett engem és együtt elmentünk Mátranovákra. A helyi lakosokkal való beszélgetés után rátaláltunk egy idős bácsira, aki a község fafaragója volt. A Fanyűvő részleges leírása ráillett, valamint kiderült, hogy a "legenda" más helyi elbeszélésekkel is egybekeveredett, így megoldani látszott a probléma: a mi kriptidünk csak egy öreg bácsi, akinek furcsa a járása. Minderről beszámoltam már részletesen az oldalamon, itt a link: - LINK -


Egyébként teljesen egyértelmű volt, hogy oly sokszor hoaxokat, csalásokat, szándékos félrevezetéseket is kaptam üzenetként a lény észlelését illetően. A nagy részüket meg sem osztottam az oldalon és soha nem írtam róla. De voltak olyan emberek, akiknek beszámolói hitelesnek tűntek. Miután az adás lement és leírtam az oldalra a rejtély megoldását, több levelet is kaptam, hogy ők bizony nem ezt az öreg férfit látták és ne állítsam be őket hülyének, ráadásul nem is minden ponton egyezett a leírás. Én erre számítottam is, gondoltam valakik úgysem nyugodnak majd bele, hogy a legenda véget ért.

A napokban viszont kaptam egy érdekes üzenetet, ráadásul fotó is járt mellé. Az illető kérte, hogy ne adjam ki a személyét, mert fél a kigúnyolástól. Az üzenetét viszont most közzéteszem, mert arra megkaptam az engedélyt:

"Tisztelt CryptozoologyHungary! 
Azért keresem Önöket mert, pár héttel ezelőtt láttam valamit ami, azóta sem hagy, nyugodni.
Igazat megvallva először, a Bors napilapot kerestem fel de, azóta se kaptam választ pedig, ez volt az első amit tanácsoltak nekem az ismerőseim.
Az interneten keresve találtam rá az Önök oldalára bár, nem is igazán tudom mi is az a kriptozológia de látom miféle dolgokkal foglalkoznak. És sajnos egyre inkább kezdem hinni hogy ,az amit én láttam ide tartozhat habár ebben, Önök a szakértők.
Tudnak valamit mondani erre?
Az egyszerűség kedvéért be másolom azt a levelet amit, a Borsnak írtam (és akkor még az emlék is frissebb volt). A képeket is csatolom.
Előre is köszönöm(jük) segítségüket!
u.i.: Önöket is kérem, hogy a nevemet ne közöljék nem szeretném ha emiatt bántanának vagy ilyesmi."

Itt a levél szövege, amit állítólag a Borsnak küldött az illető:
 
"Tisztelt Szerkesztőség!
Múlt héten túrázni voltunk a Párommal és a kiskutyánkkal. A Szigetközbe mentünk mert eddig még nem jártunk arra. Nagyon szép környék!
Amiért megkerestem Önöket az, egy megmagyarázhatatlan jelenség ami, azóta is foglalkoztat bennünket. Mióta hazaértünk, több barátunknak is megmutattuk a képeket és valaki említette ,hogy a Borsban olvasott egy cikket, egy bizonyos Fanyűvőről(?). Rákerestünk és nagyon meglepődtünk mert, biztosak vagyunk benne, hogy a cikkben az alsó fotón szereplő állatot? embert? láttuk!!
http://borsonline.hu/20130926_rejtelyes_erdei_leny_kisert_magyarorszagon__foto
A töltésen gyalogoltunk Kunszigetnél ahol, konténerek vannak (építkezés lehet?) és valami furcsa éles hangra lettünk figyelmesek. A gátőr kutyái erre nagyon elkezdtek ugatni amikor, hátranéztünk észrevettünk valamit egy tűzrakóhelytől befutni az egyik faház mögé. Először azt hittük valami őz vagy vaddisznó lehet de nem úgy mozgott. Furcsa volt. A Párom azonnal a telefonja után nyúlt hátha látjuk még és sikerül lefotózni. kb. 10 másodpercig azt hittük el vesztettük mert nem láttuk hol van. Már indultunk volna tovább amikor láttuk, hogy valaki kukucskál a faház mögül. Azt hittük egy kisgyerek az. Akkor hirtelen megint hallottuk azt a furcsa hangot (talán olyan mint, amiket a majomháznál hallani az Állatkertben csak mélyebb) és láttuk, hogy a faház mögül kukucskáló alak futva elindul az erdő felé. Akkor már tudtuk, hogy nem kisgyerek mert, szürke volt kicsit szörös ,nem látszott rajta ruha és nagyon magas talán, két méternél is magasabb volt vékony hosszú kezekkel és lábakkal. A karja nagyon hosszúnak tűnt és a háta is olyan volt mintha kicsit púpos lenne. Még két képet sikerült készíteni az utolsón csak egy folt látszik a fák között, de a másikon látszik az alakja. Nagyon megdöbbentünk! A Bolognese kiskutyánk Happy, annyira megijedt hogy nyüszített és nem is akart tovább menni. Visszafordultunk és idő előtt befejeztük a túrát ,hazajöttünk! Még mindig a hatása alatt vagyunk főleg én mert, eddig semmi természetfelettivel nem találkoztunk! A képeket is elküldöm bizonyítékul, hogy nem csak a levegőbe beszélek."

Összesen három képet küldött a levélíró, de abból csak egy darabon látszik valami. Itt az eredeti kép, külön ablakba nyissátok meg, hogy teljes méretbe beadja:


A házikó mellett tényleg látszik egy szürkés alak. Sajnos azonban ha jobban ránagyítunk a képre egyre rosszabb a felbontás, és a részleteket már nem lehet kivenni. Mindenesetre tegyük fel, hogy a szemtanú igazat beszél és ez nem egy újabb átverés, és tényleg van ott valami.
A lényeges képrészlet nagyítással:


Az alaknak humanoid formája van és teljesen szürkés. Megmondom őszintén nekem teljesen valami számítógépes effektnek tűnt elsőként, annyira furcsa benyomást keltett, valamint környezettől eltérőt. Mindenki tudja, hogy képeket és videókat már könnyen lehet hamisítani, rengeteg program van hozzá. Így egy kedves ismerősömmel górcső alá vettük a képet, ugyanis ilyen csalások leleplezésére is vannak már weboldalak és programok. Létezik egy nagyon jó kis weboldal, ahová bármilyen képet feltölthetünk és az kimutatja a változásokat, ha valaki beleszerkesztett egy képbe, akár egy pixelnyit is. Ez a FotoForensics ELA. - LINK - 
A használatát természetesen mindenki elolvashatja az oldalon és azt lehet mondani, hogy kimutatja a módosított területeket, de még a kép adatait is megtekinthetjük.
Nos, amiért mégis megírtam ezt a posztot - holott elvileg a Fanyűvő ügy megoldódott - az abból az okból történt, hogy a képbe nincs belepiszkálva, nincs módosítva! Ezt a program kimutatná, de egyszerűen nincs erre utaló jel!



Hogy biztosra menjünk, a segítőm, Isti Astroman pedig egy másik programmal elemezte ki a képet. Legfőképpen neonzöld-zöldessárga hullámhosszon vizsgálta, mert ebben a tartományban a legérzékenyebb a szem. Mind az izofótás, mind az ekvidenzitometria szerint, a képhez nem nyúlt hozzá senki. Ami, vagy aki ott volt, az valóban ott volt. A zajszintes képek is egyenletesek!







Összességében van egy állítólagos megtörtént sztorink, valamint egy hitelesnek tűnő képünk.
Több lehetőségünk is adódik:
  • - Csalás, a történet kitaláció, a kép szerkesztését pedig egyetlen egy program sem ismerte fel, mert profin van elkészítve. Lehetséges-e ez?
  • - A kép hiteles
Ha utóbbit elfogadjuk akkor a következő lehetőségek adódnak belőle:
  • - a Fanyűvő tényleg létezik és tévesen ítéltük meg a kilétét
  • - a képen egy ember van be öltöve valamilyen szürkés jelmezbe, amiről a szemtanú nem tudott vagy teljesen tisztában volt vele. Ha utóbbi, akkor a kép hiteles, de a történetet már hozzá fabrikálhatták
  •  - a képen egy ismeretlen lény/állat látható, nem kell feltétlenül a Fanyűvőre asszociálnunk, ezt a beszámolót és a fotót ettől függetlenül kell kezelnünk

Végérvényesen pedig az olvasóra bízom, hogy mit hisz el ebből és melyik megoldást választja!

Miskolci Laci

2015. április 6., hétfő

Tengeri szerzetes és a Püspök hal


Tengeri szerzetes
Első észlelés: 1546
Hely: Európa, Dánia, Zealand sziget


Püspök hal
Első észlelés: 1531
Hely: Európa, Németország

A Tengeri Szerzetes nevű lényt Dánia egyik legnagyobb szigetén, Zealand keleti partján látták. A sziget 7031 négyzetkilométernyi területű, szóval igencsak nagy.  1546-ban jegyezték fel észlelését a Steenstrupia nevű állattani-zoológiai gyűjteményben. A halnak vélt lény úgy nézett ki, mint egy "szerzetes", 2,5 méter hosszú volt és egy rajzot is publikáltak róla, mégpedig Conrad Gesner svájci természettudós és bibliográfus könyvében, a Historiae animalium-ban. Az író is hivatkozik egy hasonló szörny észlelésére más partoknál is, ami állítólag 1531-ben történt és ennek ábrázolása szintén megtalálható a könyvében. A lényt Püspök halnak nevezték el és sikeresen elkapták Németországban. Azonban semmilyen ételt nem fogadott el és három nappal később meghalt. A legenda szerint a lengyel király megszerette volna tartani magának ezt az állatot, mert az ő birtokába is került egy példány, de a hal szerű lény fellebbezett és intett egy csapat katolikus püspöknek, hogy szabadítsák ki. A püspökök segítettek, mire a hal keresztet vetett és eltűnt a tengerben. Ez a leírás talán kicsit metaforikusabb lehet, mint az előbbi lény, ám azért is hívták püspöknek, mert a feje búbja hasonló volt az egyház által is használt fejfedőhöz. Sőt, egy 1187-es irat is megemlékezik egy hasonló állatról Suffolknál, amit halászok kaptak el. A lény egy szót sem szólt, később sikeresen megmenekült és soha többé nem látták.

,
Korabeli ábrázolások a lényekről
A szerzetesi lény később népszerűvé vált hála Guillaume du Bartas költő egyik epikus költeményében, a "La Sepmaine; ou, Creation du monde"-ben, ami 1578-ban jelent csak meg, bőven a szörny észlelése után.

Japetus Steenstrup (1813-1897) dán zoológus szemügyre vette az 1850-es években a Tengeri szerzetesről készült korai ábrákat és arra az álláspontra jutott, hogy az nagyon hasonlít egy óriási tintahalra, csak talán kissé eltorzították azt és kiszínezte a népi folklór. Saját grafikáját is elkészítette összehasonlításképpen.

Japetus rajzai
Bernard Heuvelmans kriptozoológus pedig úgy gondolta, hogy ez egy rozmár lehetett. Mások szerint pedig egy Angyalcápa, vagy más néven ördöghal, de felvetették a fókák különböző fajtáit is. Sőt, egyesek megvannak róla győződve, hogy ez csak egy korabeli csalás, akárcsak a modernebb Jenny Haniver preparációk.

Egy érdekes meglátás is napvilágot látott. Volt aki szerint ez mégis csak valódi, nem tévesen leírt kreatúrák voltak eme furcsa teremtmények, ugyanis mennyire hihető az, hogy tapasztalt tengerészek nem ismerik fel az általuk már sokszor látott állatokat? Arra is hivatkoznak, hogy hasonló lények fel-fel tűntek a történelem során, amit a mitológiák és legendák megőriztek.  Ilyen például a sumer Dagon, aki egyfajta halisten volt, de más kultúrák is megőriztek hasonló alakokat.
Szóba jöhet még a híres babilóni Oannes, aki egy kultúrhősként maradt fent, mert az embereket mindenfélére megtanította, köztük matematikára, csillagászatra, törvényekre és építészetre is. Később sajnos eltűnt a tenger habjai között, mert sok ellenzője is akadt a külseje miatt, így végül elbúcsúzott az emberektől. És végül nem feledkezhetünk meg az ember-hal testű hableányokról, sellőkről sem. Azonban legvadabb teória szerint ez akár egy másik faj, sőt, talán még egy földönkívüli is lehet. Az afrikai dogon törzs beszámol arról, hogy a régi időkben leszállt közéjük Nommó istenség, aki a Szíriuszról jött és és kétéltű élőlény volt. Halként ábrázolják a sziklák falain és főként csillagászatra oktatta a törzset.

Oannes ábrázolása
Láthatjuk, hogy a választható megoldások száma igencsak nagy az egyszerű állattól kezdve egészen a földönkívüliekig. Vagy tényleg egy másik fajjal van dolgunk, akik a tengerek és óceánok mélyén élnek? Mi lehet igazság? Sajnos valószínűleg soha nem tudjuk meg, de a Tengeri szerzetes és a Püspök hal igencsak színesítik a kriptidek listáját.

2014. december 24., szerda

Lagarfljót féreg


Első észlelés: 1345
Hely: Európa, Izland, Lagarfljót tó

A Lagarfljót édesvizű tó Egilsstaoir városka közelében található és 53 kilométer hosszú, valamint 2,5 kilométer széles. A mélysége elérheti egészen a 112 métert is. Ennek ad otthon állítólag az "Izlandi Féreg Szörny", vagy ahogy a helyiek hívják: Lagarfljótsormur. 
Az észlelést megnehezíti az, hogy a tó tele van feltöltődésekkel: jéggel, törmelékes anyaggal, iszappal és rosszak a látási viszonyok is, olyan mély sötét a színe.. Ám nemcsak a vízben látták a férget: egyesek úgy gondolják, hogy a fák között is néha-néha csúsznak, közlekednek, de főként a szerpentineket közelíti meg.
A lény létezéséről már 1345 óta beszélnek, ám egészen a XXI. századig bezárólag még most is látják olykor-olykor. Méretéről és hosszáról mindig másként szól a fáma. Hol csak pár púpot látnak, hol pedig akár nagyon hosszú "kígyózó" testet.


 A szörnyről szóló első beszámoló az Izlandi Annals nevű kéziratokban találhatóak meg, amikben különböző eseményeket örökítettek meg időrendi sorrendben
A néphagyomány szerint eredetileg sárkány volt, ami az aranyat védi. Egy régi történet szerint egy fiatal lány élt a tó partján a tanyán. Az édesanyjától kapott egy aranygyűrűt, akinek tanácsára egy dobozba tette, majd alá férget - egyes változatok szerint meztelen csigát - helyezett, mert úgy tartották, hogy így az arany majd egyre nőni fog és nagy lesz. Néhány nappal később megnézték, hogy hogyan is halad a folyamat, ám a féreg nőtt az arany helyett. A lány úgy megijedt a nagy csúszómászótól, hogy beledobta a tóba, ahol a féreg tovább növekedett.
Hamarosan terrorizálni kezdte a helybélieket, mígnem két helybéli sámán felvette vele a harcot. Sokáig küzdöttek vele, de nem tudták legyőzni, mindössze sikerült összekötniük a fejét és a farkát a tó aljára, úgy, hogy az idők végezetéig ne tudjon ártani senkinek sem.


A krónika még számos beszámolót tartalmaz: "1345. Abban az évben furcsa dolog jelent meg a tóban. Úgy nézett ki, mint a szigetek vagy nagy hurkok, amiket a víz választ el egymástól és mindegy száz ölnyi hosszú. A bámészkodók nem tudták ezt mire vélni. Azóta többször is látták a szörnyet az évszázadok során."
Egy 1589-es leírás szerint a szörny ki is emelkedett a vízből: "A szörny a tanúk szerint olyan magasra emelkedett, hogy egy vitorlás is átfért volna a nyaka alatt sértetlenül. Amikor visszaúszik a mélységbe földrengéseket okoz." - írta Oddur Einarsson izlandi püspök.
Az 1600 és 1700-as években is látták a lényt, majd egy tiszteletes is lejegyezte a látottakat. "1818-ban a jég felhasadozott és olvadozott. Reggel kilenc óra körül a tavat bámultam Ciszjordánia közelében. Ekkor észak felé egy nagy sötét púpot pillantottam meg, aminek a mérete akkora volt, mint egy nagy szánkó, ami megvan rakva fával. Tisztelettel: Stefán Árnason."
1861-ben már a fejét is megpillantotta egy házaspár, akik szerint maga a fej kicsi, de a rajta látható fülek nagyok és szélesek.



Most pedig térjünk át a modern észlelésekre. Igencsak sokszor észlelték az 1960-as években.
Például 1963-ban Sigurour Blöndal, az Izlandi Nemzeti Erdészeti Szolgálat vezetője számolt be arról, hogy a tó jegei között úszkált a hosszú, kígyószerű lény. 1983-ban egy vállalkozás keretein belül telefonkábeleket fektettek le a tó közelében a partszakaszon és a mérések közben vették észre, hogy bizonyos kábelek el voltak töredezve. A dolgozók ezt nagyon furcsálták, mert ezeket a kábeleket szándékosan úgy tervezték, hogy ellenállóak legyenek, ám 22 különböző helyen mégis el voltak töredezve, mintha valami elharapdálta volna őket vagy végigcsúszott volna rajtuk.
1998-ban a Hallormsstaoir iskola egy tanára és diákjai látták a lényt. 
Még 2012-ben is érkezett bejelentés, sőt egy videóval is szolgáltak a szörnyről. A felvételt Hjörtur E. Kjerúlf úr készítette a hálószobája ablakából, ugyanis a parton lakik egy kis házikóban. A Ríkisútvarpio közszolgálati televízió le is vetítette, ahogy a szörny úszkál a jeges, havas vízben. A szakértői zsűri úgy gondolta, hogy a videó eredeti volt és nem manipulált. Egészen sok vitát kavart a felvétel és egészen 2014-ig vitatkoztak róla. Igencsak megosztották a közönséget, a televízió munkatársait és természetesen a hívők-szkeptikusok csatája is folyamatban volt.


A szkeptikus magyarázatok arról szólnak, hogy a tómederből gázok emelkednek ki, amik megtörik a jeget és úgy látszik, mintha mozogna valami a vízben, optikai illúziók keletkeznek. Egy másik elmélet szerint egyszerűen csak felgyülemlik a már szóba került törmelékes anyagok és ezeket sodorja a víz a jég töredezései között. A gleccserek megfelelő válasz lenne, ahogy lassú folyamatos csúszást végeznek. Ezek az áramlások igencsak becsapják az emberek szemét és úgy látják, hogy hogy a Lagarfljót úszik a vízben. Mások szerint akár angolna vagy hosszabb halak is úszkálhatnak a tóban.

2013-ban a Davies és Patties házaspár szintén készített egy videót. Meggyőződésük, hogy nem delfin, lamantin vagy bálna van a videón, ugyanis annyit horgásznak, hogy ezeket az évek során már legalább százszor észlelték.


Helgi Hallgrímsson 73 éves biológus, aki német és skót egyemet is elvégzett, igencsak szakértője a témának és könyvet is írt róla. Számos észlelést összegyűjtött, de úgy gondolta, hogy ezeket külön kell választani a városi legendáktól, a korabeli folklórtól. Vélekedése szerint bizonyos észlelésekre kielégítőek a szkeptikusok érvelései, ám nem mindegyikre. "Azt hiszem van egy csomó olyan dolog, jelenség, amit a tudomány nem tud egyelőre megmagyarázni. Ez az egyik ilyen eset."- mondta.
Így tehát a vita tovább folytatódik: létezik-e a szörny avagy sem?

1999-ben megkezdte működését a Lagarfljótsormurinn nevű városnéző hajó, a Gunnar Gunnanson intézet megbízásából, hogy próbálja dokumentálni a szörnyet, hogy megőrizzék a hagyományokat kulturális és turisztikai célból is.
Hamarosan több TV-s társaság is érdeklődött a szörny után: a Discovery Sci-Fi is forgatott itt a "Fact or Faked" műsor keretein belül, valamint forgatott itt a "River Monsters" stábja is.
A Lagarfljót féreg legendája úgy látszik nem halványul napjainkban sem...

2014. május 28., szerda

A bungayi fekete kutya


Észlelés: 1577
Hely: Egyesült Királyság, Suffolk, Bungay

Sok kísérteties fekete kutyáról számoltak be a Brit-szigeteken és számtalan leírás maradt róluk.
Furcsa találkozásról számoltak be a kelet-angliai Norfolk és Suffolk határán fekvő Bungay városából. Abraham Fleming (1552-1607), aki egy angol lelkész, író és műfordító volt; elbeszélése szerint 1577. augusztus 4-én, szombaton vihar tört ki a Bungay felett.
A helyi Szent Mária templomban, az istentiszteleten hatalmas fekete kutya jelent meg, majd később a Szentháromság templománál is:
"Végigszáguldott a templom főhajóján..elrohant két térdelő hívő között és egy mozdulattal elharapta a nyakukat..Majd egy másik hívőnek úgy megmarkolta a hátát, hogy a férfi..összezsugorodott, akár az égető tűzben megperzselt bőrdarab."



Kelet-Anglia lakói hittek egy hatalmas, kísértetszerű fekete kutya létezésében, amelynek vérben forgó szeme volt. A puritánok - angliai és amerikai protestánsok - a sátán kutyáját látták benne, akit a gonosz küldött Isten parancsára. Egyes részeken az emberek még ma is rettegnek "Owd Shuck"-tól, ahogy a helybéliek nevezik. A "Shuck" egy régi angol szóból ered - a scuccából -, melynek jelentése "démon".


Szkeptikusok is voltak ez ügyben: szerintük a leírás gömbvillám tevékenységre utal. A viharról beszámol a bungayi egyházközösség 1577-es évkönyve, valamint a  Raphael Holinshed által összeállított "Krónikák" 1587-es kiadása is anélkül, hogy említést tenne a kutyáról. Fleming tudott erről, mivel a Krónikák kiadásának egyik új szerkesztője volt, de a puritanizmus szószólója lévén egy értekezésben, amelyben a gyarlóság miatti bűnbánatra szólított fel, a bungayi viharhoz hozzáfűzhette a fekete kutyát Isten büntetéséül, kihasználva a helybéliek babonaságát.

Viszont a régészet újabb bizonyítékai, most mégis teljesen más dolgot sejtetnek. 


Brendon Willkins projekt igazgató és régészeti vezető úgy véli, hogy a legtöbb ilyen legenda gyökerei valóságosak. 2014-ben Suffolkban találtak egy hatalmas csontvázat, ami egy kutyáé volt, miközben a Leiston Abbey apátságnál ásatásokat végeztek. A két egyháztól nem messze találták meg, ahol állítólag megölte a híveket. Akkor mégsem gömbvillám volt a jelenség? Ha az állat a hátsó lábaira állt volna, elérhette akár a  2,5 méter magasságot is. A hatalmas kutya 200 font súlyú lehetett, azaz akár 100 kilót is nyomhatott! Az ásatásokból kiderült, hogy eltemették egy sekély sírban, pontosan az idő tájt, amikor a jelentések készültek róla.

Szélsőségesebb nézetek szerint, a megoldás akár egy kihaltnak hitt óriásfarkas is lehet, amely Észak-Amerikában élt a pleisztocén során, majd eltűnt az utolsó jégkorszak végével, 10 ezer évvel ezelőtt.
A kutyafélét csak Óriásfarkasnak - Canis dirus - hívják, mert bár testfelépítése hasonló a mai farkasokéhoz, azonban azoktól sokkal "izmosabb" és robusztusabb volt. Érdekes, hogy mérete és súlya hasonló volt az előbb említett kutya leletéhez. Azonban jelenlegi tudomásunk szerint ez az egyed nem élt az Egyesült Királyságban.

A hely ezelőtt is híres volt és vonzotta a kíváncsi látogatókat, de most aztán már biztosan nem fog enyhülni a pokoli fekete kutya legendájának népszerűsége.

2014. április 3., csütörtök

Nandi medve



Első észlelés: - nincs pontos adat, az 1900-as évek eleje
Hely: Afrika, Elgon-hegy környéke

A Nandi medve nem más, mint egy állítólagos Afrikai állat, ami a bennszülött törzsek legendáiban is szerepel. Törzsek és régiók is másként-másként nevezik ugyanazt az állatot, de a leírásai megegyeznek. Duba, kerit, chimisit, chemosit, kikambangwe, gadett, vere, sabrookoo, ám mi nyugaton csak Nandi medvének hívjuk. Részben azért, mert az állat külső jegyei hasonlítanak egy nagy medvééhez. Részben pedig azért, mert a nandi törzs után kapta nevét, ugyanis szerintük az állat a Nagy-hasadékvölgy mentén, - ami 30-100 kilométer széles is lehet és mélysége helyenként eléri a több ezer métert is - a 2458 méter magas Elgon-hegy és a Mau nevű sziklás lejtő közötti hegyes-völgyes területeken él.
Állítólag vérengző ragadozó, leginkább medvére hasonlít, de felfedezhetőek benne a majomhoz és hiénához hasonló külső jellegzetességek is.

Hogy a bennszülöttek mióta tudnak a létezéséről és mióta szerepel a legendáikban, az sajnos az idő homályába vész. Pontos adat nincs, de már évszázadok óta ismerik az állatot. Azonban a fehér ember elsőként a XX. század elején találkozott vele. Az első két szemtanú Kenya-kutatók voltak, név szerint C.Kenneth Archer és Braithwaite őrnagy. Először amikor meglátták az élőlényt oroszlánnak vélték, ám miután alaposabban megfigyelték rájöttek, hogy ez bizony nem az. Magassága kb. 140 cm lehetett, az orra hosszabb volt, mint egy oroszláné, bundája pedig barna színű. A háta érdekesen lefelé lejtett hátrafelé és úgy gondolták, hogy a mozgása olyasmi, mint egy medvéé. Ráadásul még a feje is hasonlított rá, megnyúlt volt kicsike fülekkel.


Ennek hatására 1905-ben indult meg egy expedíció, amin Mataye közelében, a Sigorit szikláknál látta az állatot az expedícióvezető, Geofrey Williams. Úgy saccolta 30 méterre lehetett tőle és éppen üldögélt, de szerinte kb.150 cm magas lehetett. Leírása hasonló a korábbi szemtanú beszámolókéhoz, kivéve, hogy itt a bundájának színe fekete volt. Észlelését megjelentette a "Journay of the East Africa" és az "Uganda Natural History Society" c. lapokban.
Ezután 1912-ben egy Toulson nevű őrnagy látta, majd egy évvel később N.E.F. Corbett is.
Toulson észlelését egy brit antropológusnak jelentette, hogy fennmaradjon a kutatók számára.
"Az egyik fiú berohant a szobámba, mondván, hogy egy leopárd volt a konyhába. Kimentem megnézni az állatot, de az nem leopárd volt. Nagy szőrzete volt és járása inkább egy medvéhez hasonlított, egyfajta csoszogóan sétált.." - állította az őrnagy.
Ez időtájt építették a Madadi vasutat és az itt dolgozó munkások is beszámoltak az állatról. Még a nyomát is felfedezték ami kutyaszerű volt, de hosszú sarokkal és 5 ujjal. 
A közelben tevékenykedő G.W. Hickess mérnök  - aki az építkezésekért volt felelős - is látta az állatot 1913-ban, ám most szerencsére igen közelről, nem úgy, mint a korábbi szemtanúk. Szerinte sokkal termetesebb egy hiénánál, a nyaka rövid és a fülei kicsik - hasonlóan az első beszámolókhoz. Hogy farka volt-e az állatnak avagy sem, nem látta, ugyanis testét vastag sűrű bunda takarta. Szavahihetőségét megerősítette az, hogy nem sokkal később egy helyi lakos is látta a lényt, amint két lábra állt.



Ugorjunk most pár évet, egészen 1919-re. Egy helyi farmer - neve Cara Buxton - szerint állatállományát megtámadta a Nandi medve. Hét birkát megölt és párat megsebesített, de a húsukat nem ette meg, csak az agyukat. Mi lehet az a ragadozó, ami csak agyvelőt eszik, de a húshoz nem nyúl? Hát, mint kiderült egy igencsak nagy, agyvelőre kapott foltos hiéna volt, ugyanis az eset után még több állatot pusztított el több helyen is, de a helyiek összefogtak és felkutatták az állatot.
A szemtanúk sokszor összetévesztik az állatot a hiénákkal vagy a páviánokkal. Azonban egy csak a nyugati szemtanúkra igazak, a natív afrikai itt élőkről ezt a hibás észlelést nem feltételezhetjük.

Az utolsó konkrét adat pedig 1927-ből való. Az egyik faluban Hutchins kapitányt azzal riasztották a többiek, hogy a medve betört az egyik kunyhóba és elragadott egy embert. A kapitány megnézte az állat nyomait és egyik ismert élőlényével sem tudta összevetni, nagyobb volt, mint egy oroszláné.
Ezután hébe-hóba észlelték még az állatot, de az észlelések nagyon lecsökkentek. Egyesek szerint csak csalás volt az egész, mások szerint az állat nem sokkal később kihalt. Persze az afrikaiak továbbra is azt állítják, hogy találkoznak vele olykor és igencsak félnek tőle.

Na de mi is lehet a Nandi medve, feltéve ha létezik? Ugyanis persze semmi kézzelfogható bizonyítékunk nincs, szokás szerint, ám lehetséges magyarázatok annál inkább!

A szkeptikusok szerint, ha létező állatról van szó, az nem más, mint a közönséges barna hiéna. Ez egy ritka afrikai faj, amiből kevesebb, mint 10 ezer él Közép-Afrika déli részénél. Általában vándorló életmódot folytatnak és éjszaka tevékenykednek. Hátuk kinézete tényleg kicsit olyan, mint amit a Nandi medve leírásában fellelhetünk, ám füleik nagyok, nem pedig apróak, valamint lábaik sem vaskosak, hanem igencsak vékonyak. Esetleg egyes egyedek megvadulhattak, ám az állat viselkedése nem befolyásolja a bennszülöttek felismerőképességeit az állat külső jegyeit illetően, tehát ők biztosan felismernék ha közönséges hiénáról lenne szó.

Szóba jött az ismeretlen hiéna faj és az ismeretlen medve faj is. Továbbá szóba került az Atlasz-medve, ám ez pont az északi régiókban élt. Mára kihalt, de 1870-es évekig érkeztek róla jelentések. Lehet mégsem pusztult el az összes példány és átvándoroltak más régiókra az állatok? Mások szerint a Nandi medve ennek a fajtának az egyik alfaja lehet.

A vadabb teóriák szerint ez egy Chalicotherium ősemlős, amit mára kihaltnak vélnek. Ez az állat szintén fellelhető volt Afrikában is, ám többnyire növényekkel táplálkozott pl. fák zsenge hajtásaival. Mindenesetre talán hasonló állat lehet kinézetre a Nandi medve is, ugyanis ennek is dőlt a háta, nagyok a karmai, aprók a fülei és barnás színű volt.


A nandi törzs szerint azonban az állat hiába mozog úgy mint egy medve, szerintük inkább páviánra hasonlít. A pliocén időszakban élt itt egy Simopithecus nevű faj, amik igen nagyméretű páviánok voltak. A probléma ezzel megint csak az, hogy ezek nappal aktívak és csoportokban vadásznak, nem pedig éjszaka és egyedül.


Vajon mi lehet a Nandi medve? Megtaláljuk valaha vagy örökre rejtély marad kiléte? Sajnos a tudomány nem öl bele pénzt újabb expedíciókba, így többnyire - egyelőre - csak a szerencsében bízhatunk, hátha elkapnak egyszer egy példányt és megoldódik a rejtély...