2014. december 24., szerda

Lagarfljót féreg


Első észlelés: 1345
Hely: Európa, Izland, Lagarfljót tó

A Lagarfljót édesvizű tó Egilsstaoir városka közelében található és 53 kilométer hosszú, valamint 2,5 kilométer széles. A mélysége elérheti egészen a 112 métert is. Ennek ad otthon állítólag az "Izlandi Féreg Szörny", vagy ahogy a helyiek hívják: Lagarfljótsormur. 
Az észlelést megnehezíti az, hogy a tó tele van feltöltődésekkel: jéggel, törmelékes anyaggal, iszappal és rosszak a látási viszonyok is, olyan mély sötét a színe.. Ám nemcsak a vízben látták a férget: egyesek úgy gondolják, hogy a fák között is néha-néha csúsznak, közlekednek, de főként a szerpentineket közelíti meg.
A lény létezéséről már 1345 óta beszélnek, ám egészen a XXI. századig bezárólag még most is látják olykor-olykor. Méretéről és hosszáról mindig másként szól a fáma. Hol csak pár púpot látnak, hol pedig akár nagyon hosszú "kígyózó" testet.


 A szörnyről szóló első beszámoló az Izlandi Annals nevű kéziratokban találhatóak meg, amikben különböző eseményeket örökítettek meg időrendi sorrendben
A néphagyomány szerint eredetileg sárkány volt, ami az aranyat védi. Egy régi történet szerint egy fiatal lány élt a tó partján a tanyán. Az édesanyjától kapott egy aranygyűrűt, akinek tanácsára egy dobozba tette, majd alá férget - egyes változatok szerint meztelen csigát - helyezett, mert úgy tartották, hogy így az arany majd egyre nőni fog és nagy lesz. Néhány nappal később megnézték, hogy hogyan is halad a folyamat, ám a féreg nőtt az arany helyett. A lány úgy megijedt a nagy csúszómászótól, hogy beledobta a tóba, ahol a féreg tovább növekedett.
Hamarosan terrorizálni kezdte a helybélieket, mígnem két helybéli sámán felvette vele a harcot. Sokáig küzdöttek vele, de nem tudták legyőzni, mindössze sikerült összekötniük a fejét és a farkát a tó aljára, úgy, hogy az idők végezetéig ne tudjon ártani senkinek sem.


A krónika még számos beszámolót tartalmaz: "1345. Abban az évben furcsa dolog jelent meg a tóban. Úgy nézett ki, mint a szigetek vagy nagy hurkok, amiket a víz választ el egymástól és mindegy száz ölnyi hosszú. A bámészkodók nem tudták ezt mire vélni. Azóta többször is látták a szörnyet az évszázadok során."
Egy 1589-es leírás szerint a szörny ki is emelkedett a vízből: "A szörny a tanúk szerint olyan magasra emelkedett, hogy egy vitorlás is átfért volna a nyaka alatt sértetlenül. Amikor visszaúszik a mélységbe földrengéseket okoz." - írta Oddur Einarsson izlandi püspök.
Az 1600 és 1700-as években is látták a lényt, majd egy tiszteletes is lejegyezte a látottakat. "1818-ban a jég felhasadozott és olvadozott. Reggel kilenc óra körül a tavat bámultam Ciszjordánia közelében. Ekkor észak felé egy nagy sötét púpot pillantottam meg, aminek a mérete akkora volt, mint egy nagy szánkó, ami megvan rakva fával. Tisztelettel: Stefán Árnason."
1861-ben már a fejét is megpillantotta egy házaspár, akik szerint maga a fej kicsi, de a rajta látható fülek nagyok és szélesek.



Most pedig térjünk át a modern észlelésekre. Igencsak sokszor észlelték az 1960-as években.
Például 1963-ban Sigurour Blöndal, az Izlandi Nemzeti Erdészeti Szolgálat vezetője számolt be arról, hogy a tó jegei között úszkált a hosszú, kígyószerű lény. 1983-ban egy vállalkozás keretein belül telefonkábeleket fektettek le a tó közelében a partszakaszon és a mérések közben vették észre, hogy bizonyos kábelek el voltak töredezve. A dolgozók ezt nagyon furcsálták, mert ezeket a kábeleket szándékosan úgy tervezték, hogy ellenállóak legyenek, ám 22 különböző helyen mégis el voltak töredezve, mintha valami elharapdálta volna őket vagy végigcsúszott volna rajtuk.
1998-ban a Hallormsstaoir iskola egy tanára és diákjai látták a lényt. 
Még 2012-ben is érkezett bejelentés, sőt egy videóval is szolgáltak a szörnyről. A felvételt Hjörtur E. Kjerúlf úr készítette a hálószobája ablakából, ugyanis a parton lakik egy kis házikóban. A Ríkisútvarpio közszolgálati televízió le is vetítette, ahogy a szörny úszkál a jeges, havas vízben. A szakértői zsűri úgy gondolta, hogy a videó eredeti volt és nem manipulált. Egészen sok vitát kavart a felvétel és egészen 2014-ig vitatkoztak róla. Igencsak megosztották a közönséget, a televízió munkatársait és természetesen a hívők-szkeptikusok csatája is folyamatban volt.


A szkeptikus magyarázatok arról szólnak, hogy a tómederből gázok emelkednek ki, amik megtörik a jeget és úgy látszik, mintha mozogna valami a vízben, optikai illúziók keletkeznek. Egy másik elmélet szerint egyszerűen csak felgyülemlik a már szóba került törmelékes anyagok és ezeket sodorja a víz a jég töredezései között. A gleccserek megfelelő válasz lenne, ahogy lassú folyamatos csúszást végeznek. Ezek az áramlások igencsak becsapják az emberek szemét és úgy látják, hogy hogy a Lagarfljót úszik a vízben. Mások szerint akár angolna vagy hosszabb halak is úszkálhatnak a tóban.

2013-ban a Davies és Patties házaspár szintén készített egy videót. Meggyőződésük, hogy nem delfin, lamantin vagy bálna van a videón, ugyanis annyit horgásznak, hogy ezeket az évek során már legalább százszor észlelték.


Helgi Hallgrímsson 73 éves biológus, aki német és skót egyemet is elvégzett, igencsak szakértője a témának és könyvet is írt róla. Számos észlelést összegyűjtött, de úgy gondolta, hogy ezeket külön kell választani a városi legendáktól, a korabeli folklórtól. Vélekedése szerint bizonyos észlelésekre kielégítőek a szkeptikusok érvelései, ám nem mindegyikre. "Azt hiszem van egy csomó olyan dolog, jelenség, amit a tudomány nem tud egyelőre megmagyarázni. Ez az egyik ilyen eset."- mondta.
Így tehát a vita tovább folytatódik: létezik-e a szörny avagy sem?

1999-ben megkezdte működését a Lagarfljótsormurinn nevű városnéző hajó, a Gunnar Gunnanson intézet megbízásából, hogy próbálja dokumentálni a szörnyet, hogy megőrizzék a hagyományokat kulturális és turisztikai célból is.
Hamarosan több TV-s társaság is érdeklődött a szörny után: a Discovery Sci-Fi is forgatott itt a "Fact or Faked" műsor keretein belül, valamint forgatott itt a "River Monsters" stábja is.
A Lagarfljót féreg legendája úgy látszik nem halványul napjainkban sem...

2014. május 28., szerda

A bungayi fekete kutya


Észlelés: 1577
Hely: Egyesült Királyság, Suffolk, Bungay

Sok kísérteties fekete kutyáról számoltak be a Brit-szigeteken és számtalan leírás maradt róluk.
Furcsa találkozásról számoltak be a kelet-angliai Norfolk és Suffolk határán fekvő Bungay városából. Abraham Fleming (1552-1607), aki egy angol lelkész, író és műfordító volt; elbeszélése szerint 1577. augusztus 4-én, szombaton vihar tört ki a Bungay felett.
A helyi Szent Mária templomban, az istentiszteleten hatalmas fekete kutya jelent meg, majd később a Szentháromság templománál is:
"Végigszáguldott a templom főhajóján..elrohant két térdelő hívő között és egy mozdulattal elharapta a nyakukat..Majd egy másik hívőnek úgy megmarkolta a hátát, hogy a férfi..összezsugorodott, akár az égető tűzben megperzselt bőrdarab."



Kelet-Anglia lakói hittek egy hatalmas, kísértetszerű fekete kutya létezésében, amelynek vérben forgó szeme volt. A puritánok - angliai és amerikai protestánsok - a sátán kutyáját látták benne, akit a gonosz küldött Isten parancsára. Egyes részeken az emberek még ma is rettegnek "Owd Shuck"-tól, ahogy a helybéliek nevezik. A "Shuck" egy régi angol szóból ered - a scuccából -, melynek jelentése "démon".


Szkeptikusok is voltak ez ügyben: szerintük a leírás gömbvillám tevékenységre utal. A viharról beszámol a bungayi egyházközösség 1577-es évkönyve, valamint a  Raphael Holinshed által összeállított "Krónikák" 1587-es kiadása is anélkül, hogy említést tenne a kutyáról. Fleming tudott erről, mivel a Krónikák kiadásának egyik új szerkesztője volt, de a puritanizmus szószólója lévén egy értekezésben, amelyben a gyarlóság miatti bűnbánatra szólított fel, a bungayi viharhoz hozzáfűzhette a fekete kutyát Isten büntetéséül, kihasználva a helybéliek babonaságát.

Viszont a régészet újabb bizonyítékai, most mégis teljesen más dolgot sejtetnek. 


Brendon Willkins projekt igazgató és régészeti vezető úgy véli, hogy a legtöbb ilyen legenda gyökerei valóságosak. 2014-ben Suffolkban találtak egy hatalmas csontvázat, ami egy kutyáé volt, miközben a Leiston Abbey apátságnál ásatásokat végeztek. A két egyháztól nem messze találták meg, ahol állítólag megölte a híveket. Akkor mégsem gömbvillám volt a jelenség? Ha az állat a hátsó lábaira állt volna, elérhette akár a  2,5 méter magasságot is. A hatalmas kutya 200 font súlyú lehetett, azaz akár 100 kilót is nyomhatott! Az ásatásokból kiderült, hogy eltemették egy sekély sírban, pontosan az idő tájt, amikor a jelentések készültek róla.

Szélsőségesebb nézetek szerint, a megoldás akár egy kihaltnak hitt óriásfarkas is lehet, amely Észak-Amerikában élt a pleisztocén során, majd eltűnt az utolsó jégkorszak végével, 10 ezer évvel ezelőtt.
A kutyafélét csak Óriásfarkasnak - Canis dirus - hívják, mert bár testfelépítése hasonló a mai farkasokéhoz, azonban azoktól sokkal "izmosabb" és robusztusabb volt. Érdekes, hogy mérete és súlya hasonló volt az előbb említett kutya leletéhez. Azonban jelenlegi tudomásunk szerint ez az egyed nem élt az Egyesült Királyságban.

A hely ezelőtt is híres volt és vonzotta a kíváncsi látogatókat, de most aztán már biztosan nem fog enyhülni a pokoli fekete kutya legendájának népszerűsége.

2014. április 3., csütörtök

Nandi medve



Első észlelés: - nincs pontos adat, az 1900-as évek eleje
Hely: Afrika, Elgon-hegy környéke

A Nandi medve nem más, mint egy állítólagos Afrikai állat, ami a bennszülött törzsek legendáiban is szerepel. Törzsek és régiók is másként-másként nevezik ugyanazt az állatot, de a leírásai megegyeznek. Duba, kerit, chimisit, chemosit, kikambangwe, gadett, vere, sabrookoo, ám mi nyugaton csak Nandi medvének hívjuk. Részben azért, mert az állat külső jegyei hasonlítanak egy nagy medvééhez. Részben pedig azért, mert a nandi törzs után kapta nevét, ugyanis szerintük az állat a Nagy-hasadékvölgy mentén, - ami 30-100 kilométer széles is lehet és mélysége helyenként eléri a több ezer métert is - a 2458 méter magas Elgon-hegy és a Mau nevű sziklás lejtő közötti hegyes-völgyes területeken él.
Állítólag vérengző ragadozó, leginkább medvére hasonlít, de felfedezhetőek benne a majomhoz és hiénához hasonló külső jellegzetességek is.

Hogy a bennszülöttek mióta tudnak a létezéséről és mióta szerepel a legendáikban, az sajnos az idő homályába vész. Pontos adat nincs, de már évszázadok óta ismerik az állatot. Azonban a fehér ember elsőként a XX. század elején találkozott vele. Az első két szemtanú Kenya-kutatók voltak, név szerint C.Kenneth Archer és Braithwaite őrnagy. Először amikor meglátták az élőlényt oroszlánnak vélték, ám miután alaposabban megfigyelték rájöttek, hogy ez bizony nem az. Magassága kb. 140 cm lehetett, az orra hosszabb volt, mint egy oroszláné, bundája pedig barna színű. A háta érdekesen lefelé lejtett hátrafelé és úgy gondolták, hogy a mozgása olyasmi, mint egy medvéé. Ráadásul még a feje is hasonlított rá, megnyúlt volt kicsike fülekkel.


Ennek hatására 1905-ben indult meg egy expedíció, amin Mataye közelében, a Sigorit szikláknál látta az állatot az expedícióvezető, Geofrey Williams. Úgy saccolta 30 méterre lehetett tőle és éppen üldögélt, de szerinte kb.150 cm magas lehetett. Leírása hasonló a korábbi szemtanú beszámolókéhoz, kivéve, hogy itt a bundájának színe fekete volt. Észlelését megjelentette a "Journay of the East Africa" és az "Uganda Natural History Society" c. lapokban.
Ezután 1912-ben egy Toulson nevű őrnagy látta, majd egy évvel később N.E.F. Corbett is.
Toulson észlelését egy brit antropológusnak jelentette, hogy fennmaradjon a kutatók számára.
"Az egyik fiú berohant a szobámba, mondván, hogy egy leopárd volt a konyhába. Kimentem megnézni az állatot, de az nem leopárd volt. Nagy szőrzete volt és járása inkább egy medvéhez hasonlított, egyfajta csoszogóan sétált.." - állította az őrnagy.
Ez időtájt építették a Madadi vasutat és az itt dolgozó munkások is beszámoltak az állatról. Még a nyomát is felfedezték ami kutyaszerű volt, de hosszú sarokkal és 5 ujjal. 
A közelben tevékenykedő G.W. Hickess mérnök  - aki az építkezésekért volt felelős - is látta az állatot 1913-ban, ám most szerencsére igen közelről, nem úgy, mint a korábbi szemtanúk. Szerinte sokkal termetesebb egy hiénánál, a nyaka rövid és a fülei kicsik - hasonlóan az első beszámolókhoz. Hogy farka volt-e az állatnak avagy sem, nem látta, ugyanis testét vastag sűrű bunda takarta. Szavahihetőségét megerősítette az, hogy nem sokkal később egy helyi lakos is látta a lényt, amint két lábra állt.



Ugorjunk most pár évet, egészen 1919-re. Egy helyi farmer - neve Cara Buxton - szerint állatállományát megtámadta a Nandi medve. Hét birkát megölt és párat megsebesített, de a húsukat nem ette meg, csak az agyukat. Mi lehet az a ragadozó, ami csak agyvelőt eszik, de a húshoz nem nyúl? Hát, mint kiderült egy igencsak nagy, agyvelőre kapott foltos hiéna volt, ugyanis az eset után még több állatot pusztított el több helyen is, de a helyiek összefogtak és felkutatták az állatot.
A szemtanúk sokszor összetévesztik az állatot a hiénákkal vagy a páviánokkal. Azonban egy csak a nyugati szemtanúkra igazak, a natív afrikai itt élőkről ezt a hibás észlelést nem feltételezhetjük.

Az utolsó konkrét adat pedig 1927-ből való. Az egyik faluban Hutchins kapitányt azzal riasztották a többiek, hogy a medve betört az egyik kunyhóba és elragadott egy embert. A kapitány megnézte az állat nyomait és egyik ismert élőlényével sem tudta összevetni, nagyobb volt, mint egy oroszláné.
Ezután hébe-hóba észlelték még az állatot, de az észlelések nagyon lecsökkentek. Egyesek szerint csak csalás volt az egész, mások szerint az állat nem sokkal később kihalt. Persze az afrikaiak továbbra is azt állítják, hogy találkoznak vele olykor és igencsak félnek tőle.

Na de mi is lehet a Nandi medve, feltéve ha létezik? Ugyanis persze semmi kézzelfogható bizonyítékunk nincs, szokás szerint, ám lehetséges magyarázatok annál inkább!

A szkeptikusok szerint, ha létező állatról van szó, az nem más, mint a közönséges barna hiéna. Ez egy ritka afrikai faj, amiből kevesebb, mint 10 ezer él Közép-Afrika déli részénél. Általában vándorló életmódot folytatnak és éjszaka tevékenykednek. Hátuk kinézete tényleg kicsit olyan, mint amit a Nandi medve leírásában fellelhetünk, ám füleik nagyok, nem pedig apróak, valamint lábaik sem vaskosak, hanem igencsak vékonyak. Esetleg egyes egyedek megvadulhattak, ám az állat viselkedése nem befolyásolja a bennszülöttek felismerőképességeit az állat külső jegyeit illetően, tehát ők biztosan felismernék ha közönséges hiénáról lenne szó.

Szóba jött az ismeretlen hiéna faj és az ismeretlen medve faj is. Továbbá szóba került az Atlasz-medve, ám ez pont az északi régiókban élt. Mára kihalt, de 1870-es évekig érkeztek róla jelentések. Lehet mégsem pusztult el az összes példány és átvándoroltak más régiókra az állatok? Mások szerint a Nandi medve ennek a fajtának az egyik alfaja lehet.

A vadabb teóriák szerint ez egy Chalicotherium ősemlős, amit mára kihaltnak vélnek. Ez az állat szintén fellelhető volt Afrikában is, ám többnyire növényekkel táplálkozott pl. fák zsenge hajtásaival. Mindenesetre talán hasonló állat lehet kinézetre a Nandi medve is, ugyanis ennek is dőlt a háta, nagyok a karmai, aprók a fülei és barnás színű volt.


A nandi törzs szerint azonban az állat hiába mozog úgy mint egy medve, szerintük inkább páviánra hasonlít. A pliocén időszakban élt itt egy Simopithecus nevű faj, amik igen nagyméretű páviánok voltak. A probléma ezzel megint csak az, hogy ezek nappal aktívak és csoportokban vadásznak, nem pedig éjszaka és egyedül.


Vajon mi lehet a Nandi medve? Megtaláljuk valaha vagy örökre rejtély marad kiléte? Sajnos a tudomány nem öl bele pénzt újabb expedíciókba, így többnyire - egyelőre - csak a szerencsében bízhatunk, hátha elkapnak egyszer egy példányt és megoldódik a rejtély...

2014. február 12., szerda

Lelőtték a Nagylábút vagy csalás az egész?

Híreket nem sűrűn szoktam posztolni a blogban, csak a kriptidek ismertetőjét, de ezt meg kell tennem most, hasonlóan a Fanyűvőhöz. Bár még a Nagylábúról nem volt ismertető a blogban - ami késik nem múlik - van egy aktuális hír ezzel kapcsolatban, mégpedig hogy lelőtték. Ezzel kapcsolatban keresett fel a TV2 hogy nyilatkozzak a témában. A videót most megnézhetitek, a hírt bővebben pedig a link alatt:

-VIDEÓ MEGTEKINTHETŐ ITT, KATT A LINKRE-

"2008-ban komoly botrányt kavart Rick Dyer és társa, Matt Whitton bejelentése, melyre egy hivatalos sajtótájékoztatón került sor. A két úriember akkor azt állította, hogy lelőtték a Nagylábú néven ismert lényt, ám már a tájékoztató közben lebuktak.
A lény tetemét ugyanis a Sasquatch Nyomozóként ismert (Nagylábúval foglalkozó detektív) Steve Kulls már közben vizsgálta és egy órával a sajtóesemény lezajlása után már ki is adta hivatalot véleményt, mely szerint az állítólagos tetem egy sima gumibábú. Mivel az állatot fagyott állapotában hozták be Kullshoz, így elsőre még ők is hittek a dologban, ám az olyan vizsgálatok, mint például a szőr elégetése meglepő és igen büdös eredményt hoztak. Dyer elvonult a nyilvánosság elől, ám nem adta fel a kutatását és ma újabb közleményt adott ki. Ezúttal azt állítja, hogy ő egymaga még 2012-ben ejtett el egy Nagylábút, melynek simán a Hank nevet adta és hamarosan egy hivatalos sajtótájékoztatón hozza nyilvánosságra a DNS-vizsgálatok eredményeit, illetve magát a tetemet is megmutatja a média képviselőinek.
"Nagylábú nem egy tündérmese" - nyilatkozta Dyer. "Nagylábú 100 százalékig valóságos. Számomra a legfontosabb, hogy bebizonyítsam igazam és tudassam az emberekkel: én vagyok a legjobb Nagylábú-kereső az egész világon. És nem én vagyok az egyedüli, aki ezt állítja." Dyer állítása szerint San Antonio északnyugati részén, a 151-es autóúton ejtette el 2012. szeptemberében.  A sajtótájékoztató után az úriember már bejelentette, hogy körútra indul az Egyesült Államokban, Mexikóban és Kanadában és mindenhol megmutatja a tetemet. Természetesen mindezt nem ingyen, a "rendezvényei" belépődíjasak lesznek. Hankről eddig csupán egy arcképet tett közzé Dyer, ám máris akadnak, akiknek gyanús a dolog. A képeken látható arc ugyanis nagyon hasonlít ahhoz, amit a Disney World's Epcot kalandparkjában lehet megvásárolni. Mindenesetre Dyer már előzetesen kiállította Hanket és fel is vette az emberek reakcióját. Természetesen az úriember nagyon nagy hátránnyal indul, hiszen egyszer már csaláson kapták és ezek után, még ha igazi is Hank, sokkal több kétely merül fel az emberekben a tetem valódiságát illetően. A szakemberek, a témával foglalkozó genetikusok (mint például Todd Disotell vagy Brian Sykes) pedig dühösek, hiszen minden egyes ilyen ál-Nagylábú az ő kutatásaik hitelességét is hátrányosan érinti."