2012. február 29., szerda

Mokele-mbembe cikkem a Hihetetlen! magazinban

Korábban O. István "kolléga" cikke jelent meg a Hihetetlen magazinban a Fanyűvőről, most végre elmondhatom magamról, hogy Én is írtam egy cikket egy kriptidről az újságnak, mégpedig a Mokele-mbembéről ( a szöveg nem egyezik meg teljesen a blogban íródott Mokelés bejegyzéssel). Három oldalas lett, elolvasni lehet a 2012-es márciusi számban. De lefotóztam Nektek, ha lementitek és ránagyítotok tökéletesen ellehet olvasni. Valamint csatolok még képet is, amin állítólag az állat látható, Én eddig ezt a képet még nem is láttam.

2012. február 22., szerda

Hamis Pterodactylus fotók

Ebben a bejegyzésben most nem tárgyalom külön a repülő őshüllő kriptideket.
A Kongamato-ról már írtam itt: -LINK- , a Ropenről és hasonló társairól pedig majd valamikor hamarosan. Sokan láttak elvileg még élő őshullőket, ezekről nagyon ritkán van fotó vagy valamilyen homályos videó. Most fényképeket fogok kitárgyalni, amik különböző időpontokban készültek. A cikket részben magamtól írtam, részben segítséget vettem egy másik oldalról.
Elsőként vegyük azt amit Pápua Új Guineán készítettek. Eredetileg ez egy videóban található meg. Sajnos a felvételt direkt elhomályosították, hogy ne lehessen kivenni teljesen a repülő állatot, valamint a hasát is elsötétítették. Sajnálattal közlöm, hogy ez csak egy egyszerű és ismert madár... a fregettmadár.

Következő képünk az 1800-as években készült Arizónában. A fénykép elhíresült az interneten és számos fórumon beszéltek róla. 1890-ben az "Tompstone Epitaph" c. folyóirat leközöl róla egy cikket: " A szárnyas szörny nagyon hasonlít egy krokodilra megnyúlt farokkal és bőrszerű szárnyakkal. A sivatagban találták a Whetsone Huachuca hegyek között két farmer, akik épp hazafelé mentek." A cikk említi, hogy a madár elérheti a 160 láb hosszt is, ami persze lehetetlen mert az majdnem 50 méter.
Sajnos az internetnek és a fotómanipulációs programoknak hála már szinte lehetetlen nyomon követni, hogy melyik fotó hamis és melyik nem, valamint melyik készült előbb és melyik később. De egyenlőre úgy tűnik, hogy az eredeti kép teljesen másként nézett ki és csak egyszerű farmereket ábrázol, akik földmunkát végeztek lapáttal a kezükben, míg az őshüllős képen azt hihetnénk, hogy fegyver van náluk. A kép egyébként a korához hűen igen rossz minőségű, a háttér szinte kivehetetlen, úgyhogy könnyű lehet szerkeszteni a képet.

Harmadik képünk már jobb minőségű. A képen amerikai polgárháborús katonák láthatóak, tehát a kép készítésének időpontja 1961-65 között történhetett. A lábuk alatt egy repülő őshüllő és mivel kezükben puska, azt a látszatot kelti, hogy ők lőtték le az állatot.
A képet a "Freak-o-Pedia" egyik szerzője találta egy 70'-es évekbeli könyv lapjai között, legalábbis az állítása szerint. A megtaláló és pár társa utána próbált járni a képnek. Eszükbe jutott, hogy ez nem lehet hoax, azaz átverés fotó, mert Pterodactylus fotónak ki hinne, inkább egy lelőtt kondor keselyűvel pózolhatnának, ugyanis ez Észak-Amerika egyik legnagyobb madara. De a képen egyértelműen nem ez az állat látható, ráadásul még tollai sincsenek.
Időközben a képet szakemberek is megvizsgálták, többek között Larry Novelle fényképész is. Véleménye szerint a fénykép papírját 1960 és 1974 között gyártották, a kép tehát reprodukció egy korabeli, eredeti felvételről. Ismeretes, hogy 1961-ben a Kongresszusi Könyvtár több mint hétezer olyan üveglemezen lévő negatívot vásárolt, melyek eredetileg a híres polgárháborús fényképész, Matthew Braddy tulajdonában voltak. A könyvtár szakemberei rögvest hozzáláttak a negatívokon lévő mentéséhez, lényegében újra lefényképezték az eredeti képeket, most már a modern időknek megfelelően fényképpapírra. Ehhez hasonló eljárással készülhetett a régi könyvben talált fotó is. Erre utalnak a képen látható foltok is, melyek jellemzően a kolloidos üvegnegatívokon keletkeznek. Ez a technikát jellemzően a polgárháború idején használták tömegesen, de egészen az 1880-as évekig készítettek még így fényképeket. Később eljutott egy paleontológushoz is a kép, aki megállapította, hogy ha a kép hamis akkor kitűnően ismerhette az alkotó a dinoszaurusz vázát, ugyanis méretre és kinézetre megegyezik a talált csontvázakkal. Azonban az első leletek felfedezése 1871-re esik, eleve kizárható, hogy a modell (ha az) és így a fénykép a polgárháború idején készült volna.
David Petters a pteranodonok szakértője szerint viszont egyértelműen kamu az egész, fel is sorolja, miért gondolja így:
- Az állat feje kétszer olyan széles, mint amilyennek lennie kéne.
- Az orrlyuknak előlről hátrafelé kéne húzódnia és nem függőlegesen állnia, ahogy a képen látszik.
- A szárny anyaga leginkább egy összeesett rongydarabra hasonlít, különösen a katona lába alatt. Élő, de még a halott állatnál is sokkal feszesebb lenne az alatta lévő szövetek kitámasztása miatt.
- Hiányzó propatagia (a szárny elülső része a csukló és a váll között).
- A "pteranodonnak" láthatóan nincs alsó állkapcsa. A valóságban egy ilyen helyzetben az alsó állkapocs sokkal inkább felemelné a koponyát.
- Szintúgy hiányoznak az alkar csontjai és a kéztőcsontok is.
A képen szerinte polgárháborús hagyományőrzők láthatók egy farsangi jelmezzel vagy egy múzeumi pteroszaurusszal. Mellesleg a Freak-o-Pedia által kikérdezett "szakértők" nevei sehol sem találhatók meg az interneten...
Mások alaposan megnézték a bedigitalizált képet és különböző érdekességeket fedeztek fel rajta. Swan, a Freak-O-Pedia egyik olvasója szerint is fake-ről van szó. A kép jobb sarkának negatívja (B) például különleges hasonlatosságot mutat egy Darwin-arckép elhomályosított változatával (C).

Negyedik, egyben utolsó képünk hasonlít az előzőre. Itt is katonák pózolnak egy repülő hüllővel.
Ez azonban egyből kiderült, hogy hamisítvány. Aki dolgozik képszerkesztő programokkal egyből meglátja a hibákat. Például a kép szerkesztője használta a szárnyak felső részénél a blur szűrőt, de a szárny aljánál már nem. Aztán ott van a legszélső bal katona, akinek érdekes módon lemaradtak az ujjai amivel a puskáját fogja. Ezenkívül számos háttérhiba és más apróság is megtalálható.

És egy utolsó fotó, amiről semmi infóm nincs. Ez is réginek néz ki, de én szintén csalásnak vélem. A fej hasonlít egy pulykáéra, a szárnyak mintha nem is élők lennének hanem csak valamilyen hajlékony alapú anyagból készültek volna. Valamint ha az állat döglött lenne, akkor a feje egyértelműen lógna, de mivel itt nem ez történik, ezért kétlem, hogy akárki is megtudna így fogni egy élő pteroszauruszt, hogy még a szárnyával sem csapkodna..
Összességében lelomboztam az összes Pterosaurus kriptid fant, mi? Nem ez volt a célom, de ezen fotók nagy többsége hamisítvány. Sajnos ilyenekkel járatják le ezt az érdekes témát. Persze ezek a fotók nem azt jelentik, hogy a számos őshüllő észlelés mind hamis és átverés lenne, ezek még nem zárják ki a kriptidek létezését. Valamint van egy pteroszaurusz jelentés is 1856-ból, melyet az Illustrated London News közölt: Egy ÉLŐ 3 méteres repülő őshüllő röppent ki egy sziklafalból, amikor vasútépítés közben robbantottak. A cikk nem hoax és az eset sem. Számos esetben bizonyították, hogy békákat zártak különböző körülmények között kőben és életben maradtak, nem fulladtak meg...

2012. február 9., csütörtök

A Mamut


Első észlelés: - nincs pontos adat, már az 1500-as években is
Hely: Szibéria, Oroszország

A mamutok kb. 10 ezer évvel ezelőtt tűntek el a föld színéről. Áldozatul estek az utolsó jégkorszakot követő éghajlati változásoknak és az ősvadászoknak, akik húsukért, agyarukért és bőrükért irtották őket. A századforduló óta több száz megfagyott mamuttetemre bukkantak Alaszka, Kanada és Szibéria hideg tundráin. Azonban a szibériai Bereszovka folyó partján talált lelet megdönteni látszik a mamutok kihalásáról szóló legelterjedtebb elméletet, ugyanis találtak egy tökéletesen konzerválódott tetemet. Olyannyira gyorsfagyasztott állapotban volt, hogy a tudósok ehettek a húsából. Szerencsére senki sem betegedett meg tőle, bár nem találták túl finomnak. Ez a mamutból evés pedig nem is egyszer történt meg, többször is találtak épen megfagyott tetemeket. A régészeti feltárásokon dolgozó építőmunkások egy csoportjának többször is meggyűlt már a baja a paleontológusokkal, amikor azok mamuthússal etették a kutyáikat.
A mamutok szöveteiről Helsinkiben tartott konferencián egyes tudósok megkockáztatták, hogy Szibéria elhagyatott tájain talán élnek még mamutok és volt aki indítványozta, hogy a régen elpusztult állatok sejtjeiből klónozással hozzanak létre új mamutcsordákat.
De lehetséges-e, hogy szibéria még feltérképezetlen, hóval borított tájain napjainkban is élnek még mamutok?
A Szibériában dolgozó orosz őslénykutatók vezetője, Nyikolaj Verescsagin igazán annak az esetnek az ismertetésével döbbentette meg tudós kollégáit, amely a jakutföldi Batamaj városától mintegy száz kilométerre történt. A csoportot kísérő vadászok egyik éjjel ismeretlen, nagytestű állat elmosódott lábnyomait fedezték fel a napokkal korábban leesett hóban. Kilométereken át kitartóan követték a nyomokat egészen a mély szurdok széléig, ám ide a jeges, csúszós sziklákon már nem tudtak leereszkedni. A katlanba vezető ösvény végén azonban leírhatatlan látvány fogadta őket. Amerre csak a szem ellátott, mindenfelé sötétbarna, véres szőrcsomók és gigantikus mérető agyarak hevertek a földön. A megdöbbent vadászok több kilónyi, látszólag egészen friss és a hideg által is konzervált húst vittek vissza a kicsi táborhelyre, ahol kíváncsiságból megsütötték a zsákmányt.
A tudóstársadalom persze kétkedve és gúnyosan fogadta ezt a beszámolót. Az Oroszország északkeleti részétől egészen a Csendes-óceánig húzódó végeláthatatlan erdők és mocsarak borította tajgavidék - amely közel nyolcmillió négyzetkilométer területű - még ma is jórészt lakatlan, eltekintve az itt élő nomád törzsektől.
1581-ben egy Szibériába vezényelt kozák kapitány, Ernak Tyimofejevics arról számolt be, hogy az első állatok egyiket, amit az Urálon túl megpillantott, egy hatalmas szőrös elefánt volt. Az ottani lakosok viszont nem voltak meglepve, elmondták neki hogy az állatot már elég régóta ismerik. Egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg Evert Ysbrandt Ides holland diplomata és kutató felvetette azt a lehetőséget, hogy a nagy tömegben talált mamut-elefántcsontok egy elefánthoz hasonló lénytől származnak.
A következő történet Jules Gallon nevű francia diplomatától származik, akit 1920-ban Szibériába helyeztek. Itt ismerkedett meg egy helybéli férfival, aki négy éven át járta a tajgát, medvékre és farkasokra vadászva. Az illető elmesélte neki, hogy egyszer az iszapba nyomódva óriási lábnyomokat talált. Az ovális alakú nyom úgy 60 cm széles és legkeskenyebb részén si 45 cm lehetett. A vadász négy lábnyomot vehetett szemügyre, az első kettő pontosan négy méterre volt a második pártól, amelyek valamivel nagyobbnak látszottak. A vadász azután kelet felé, egy szilfákból álló erdő irányába indult tovább. Ott nagy halom állati ürüléket talált, amelyről megtudta állapítani, hogy növényi alapanyagokból állt. Három méterrel odébb törött ágak jelezték a helyet, ahol az állat becsörtetett az erdőbe. A vadász követte a csapást, néhány nappal később felfedezte, hogy egy másik hasonló nyom csatlakozott az elsőhöz. Ezután így számol be az eseményekről: " A szél belém fújt, így könnyen betudtam cserkészni az állatokat anélkül, hogy azok megérezték volna a szagomat. Hirtelen, egészben láttam az egyiket és be kell vallanom, nagyon megijedtem. Hatalmas elefánt volt, nagy, fehér, hajlott agyarakkal. Amennyire kitudtam venni, sötétbarna bundát viselt, hátul hosszabb volt neki, míg elől rövidebb. A másik állat is a fák között állt a közelben, de azt alig láttam, bár ugyanakkorának tűnt, mint a társa." A vadásznak nem volt ekkora behemót elejtésére alkalmas fegyvere így visszahúzódott és elindult téli szállására. Gallon szerint barátja nem volt annyira művel,t hogy rájöjjön arra: ő volt az első ember hosszú ideje, aki élő mamutokkal találkozott. " Sohasem hallott még mamutokról, így amikor megemlítettem neki ezt a nevet, nem értette mire gondolok."
A legnagyobb brit napilap, a The Sun világra szóló tudományos szenzációként közölte a hírt: élő gyapjas mamutot filmeztek le Szibériában. A felvételt egy orosz mérnök készítette tavaly nyáron a Csukcs-félszigeten, Szibéria északkeleti csücskében, ahol alig pár száz kilométernyi tenger választja el a szárazföldet Alaszkától. A térség nagy része érintetlen sarkvidéki jégsivatag és tundra, a hét Magyarországnyi területen mindössze 50 ezer eszkimó él. A szkeptikusok azt mondják, hogy ez egy medve hallal a szájában.

Több évszázada gyűlnek a mamutokról beszámolók és történetek. Vadászok, paleontológusok és egyszerű emberek számolnak be a mamutokról, mely hivatalosan már nem is létezik! Bizonyíték nincs a létezésére, de több 10 millió forintnyi értékű jutalmat fizetnek annak, aki elfogja a történelem egyik legnagyobb méretű és legszőrösebb lényének valamelyik élő egyedét.

SZERKESZTÉS,ÚJDONSÁG: A videóról kiderült, hogy hamis felvétel. Ezt a videó készítője maga vallotta be. Egyik tábornak sem volt igaza. Se nem mamut és se nem medve nem látható a videón, ez egy homályosra elkészített számítógépes animáció (CGI).

SAJÁT VÉLEMÉNY: Élő helye ugyanúgy megmaradt, növényi tápláléka ugyanúgy megtalálható, mint annó a jégkorszakban. Ha a beszámolók nem hazudnak, akkor nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ezek az állatok túlélhették a jégkorszakot és vígan éldegélnek az elhagyatott havas területeken. Szerintem elég nagy esély van rá, csak annyi a nehézség, hogy ekkora területeket, ekkora hidegben nehéz az egészet átfésülni.