A bunyip

Első észlelés: A korai 1800-as évek
Hely: Ausztrália

A bunyip egy ausztrál szörnyecske egy titokzatos élőlény, mely a bennszülöttek szerint a mocsarakban, patakokban, folyómedrekben élnek és már évszázadok óta a hiedelemvilágukhoz tartozik a lény. Azonban ahányszor látták, annyi féle képpen is írták le, de az édesvízi mivoltát egyöntetűen hangsúlyozzák, valamint három külső jellegzetességét: lófarok, uszonyok és rozmáragyar. A lényt hívják még kianpraty-nak, moolgewake-nak is.
A bunyip több mint 150 éve tűnt fel először , és azóta átlagosan tízévente bukkan fel újra, meg újra, tehát az igen csak ritkán felbukkanó fajták közé tartozik. A legelső gyanús híradás 1846-ban, a Murrumbridge folyó térségéből származik, amely szerint e folyó partjaira sodródott egy, a tudomány számára ismeretlen koponya, amelyet 1847-ben a Sydney-i Ausztráliai Múzeumba szállítottak, ám onnét nem sokkal később nyoma veszett.
Az a példánya, melyet 1848-ban a Victoria állambeli Port Fairy mellett, az Eumeralla folyóban pillantott meg egy hüledező állattenyésztő, a hír szerint barna volt, olyan súlyos, mint egy ökör, feje akár egy kengurué, nyakán hosszú sörény díszlett, hatalmas szájában temérdek fog sorakozott. 1873-ban a queenslandi Dalby közelében állítólag egy fókafejű bunyip bukkant fel a vízből, amelynek cápaszerű uszonya volt. Az új-dél-walesi Murrumbidgee folyónak is megvan a maga jellegzetes szörnyecskéje: Az őslakosság "katenap" néven emlegeti: lófarka és lósörénye van, két pár úszóhártyás lába három-három ujjal, s a feje az emuéhoz hasonló. 1886-ban egy nagyobb kutya méretű, gyermekarcú, halovány színű bunyipot dobáltak meg a kövekkel a canberrai Molonglo folyón átgázoló lovasok.
Pár esetben talán tengeri fókát vagy krokodilt nézhettek bunyipnak. Az a példány, amelyet 1960-ban a sydneyi Centennial Parkban láttak - a szemtanúk szerint "olyan feje volt, mint egy kiscicáé, nyaka akár egy teknősé, s farka a tarajos süléhez hasonlított" -, valójában egy egzotikus vízimadárfaj: a pézsmaréce volt. A gyakran a bunyipnak tulajdonított dörgő hang élénken emlékeztet a gémfélék családjába tartozó, mocsarak, tavak sűrű nádasaiban élő bölömbika kiáltására.
Tim Flannery és Michael Archer ausztrál zoológusok 1985-ben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az efféle lények köré szövődött legendáknak esetleg azok a réges-régi megfigyelések adhatnak alapot, amely azóta már kipusztult, egykor talán a mocsaras területeken élt hatalmas, tapírhoz hasonló, erszényes növényevőkre vonatkoznak.De volt olyan tipp is más tudósoktól, hogy a Diprotodon egy fajtája lehet.
Bármi is legyen a bunyip, a köztudatban ma is él és virul,számos emlékbélyeg és cégérméken szerepel, valamint folyót és várost is neveztek el róla.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Sajnos ez egy olyan állat amiről se fotó, se film nem készült, így elég gyenge lábakon áll a létezése, főleg hogy elég sokféle képen írják le. Ráadásul csak 10 évente látják, ami arra enged következtetni, hogy iszonyat ritka lehet. Bár valamely story lehet erős túlzás a kinézetét illetően, de az igaz, hogy az alapjellemzők az állatra megegyeznek. Nekem eléggé hasonlít valami nagyobb hód félére pár leírás, de lehetséges a tapír egy ismeretlen fajtája elmélet is.