A kriptozoológia
Évezredek óta tudunk olyan lényekről a mitológiákból és a feljegyzésekből, amik az emberi fantázia szüleményei. Évszázadok óta ismerünk beszámolókat olyan állatokról, amik állítólag léteznek vagy léteztek. Bernard Heuvelmans (1916-2001) belga zoológus és író; az 1950-es években megalkotta a "rejtőzködő állatok tanának" kifejezését, azaz a kriptozoológiát, míg az ebbe a kategóriába tartozó állatok a kriptidek lettek. 1955-ben írta meg az "Ismeretlen állatok nyomán" című könyvét, és Ivan T. Sanderson skót biológussal együtt kutattak. [1]
 |
| Heuvelmans a dolgozószobájában |
Az évtizedek során rengeteg tudós támadta és kritizálta a témát, hogy áltudományos és nincs semmilyen bizonyíték arra nézve, hogy a kriptidekhez besorolt állatok valóban léteznének. Ennek ellenére folyamatosan vannak észlelések a világ minden tájáról: kietlen területeken, a dzsungelekben, a vizek mélyén és a sivatagban is. Szerencsére bőszen akadtak olyanok, akik a tudományt képviselték és mégis úgy vélték, hogy igenis létezhetnek bizonyos lények, amiket még nem fedeztünk fel. Kiemelném Karl Shuker brit zoológust, akinek pár könyve megjelent magyarul is, és a mai napig rendszeresen írja kriptid tematikájú blogját [2]; valamint Pat Spain mikrobiológust, aki már több tudományos csatornán is szerepelt sorozatokban. [3] Természetesen laikusok, önjelölt kutatók és írók is foglalkoztak a szörnyekkel. Ez miatt igen populáris témának számít, így rendszeresen jelennek meg publikációk is. Időközben bizonyos lényeket bekevertek más parajelenségekhez, mint például a szellemekhez, az ufókhoz vagy más dimenziókhoz.
 |
| David Weatherly új könyve 2019 áprilisában jelent meg. Elég cool a borító |
Elmélkedések 2019-ben
Mi a helyzet azonban most, 2019-ben a kritpzoológiával? Sajnos egyértelmű bizonyítékok a mai napig nem kerültek elő az észlelt lényekkel kapcsolatban. Az amatőr fotó- és videófelvételek már nem túl sok embert győznek meg a rohamos technológiai fejlődés mellett, elég ha csak a képszerkesztő szoftverekre gondolunk. Ezzel nem azt állítom, hogy nem készülhet autentikus és tiszta kép egy kriptidről sem, de ilyennel még nem találkoztunk. Nem kerültek elő szőrszálak, csontok és tetemek sem, amikből kiderült volna, hogy ismeretlen állattal van dolga a tudománynak. "Kacsa hírek", hoaxok, viszont annál inkább napvilágot láttak, de előbb-utóbb mindig kiderült, hogy nem másról van szó, mint hamisítványokról vagy ismert állatokról. Közvetett bizonyítékok akadnak, de nem mindenkit győznek meg. Ilyenek az állatokról fennmaradt, bizonyíthatóan régi falrajzok, barlangfestmények, szobrocskák és faragványok. Hol vannak hát ezek a csodás lények? Valóban megbújhatnak még valahol?
Sokan
úgy vélik, hogy az egész téma puszta modern folklór. Régen vámpírokban,
farkasemberekben, csuda lényekben hittek - és vélték is látni őket -,
míg ma túlélő dinoszauruszokat, majomebereket és egyéb
förmedvényeket észlelnek. Szeretnék leírni néhány példát az én
szubjektív szemszögemből ítélve, s mindezt három kategóriába sorolva.
a.) Valószínűleg nem léteznek:
Nézzük először is azokat, akik szerintem nem léteznek: a Loch Ness-i szörnyről szóló beszámolók folyamatosan változtak. Eleinte még a parton is látták "szaladgálni" a lényt, mára azonban csak a vízben veszik észre, egyre ritkábban és bizonytalanul. Ez a skót tó nincs akkora, hogy folyamatos élőhelyet és táplálékot biztosítson egy több méteres lény számára, hacsak nem egy mellékágból úszik be olykor-olykor a tóba. De valljuk be, erre csekély az esély, akármennyire is szeretjük Nessiet. A braziliai Minhocao 20-50 láb hossz nagyságával óriási és állítólag szintén a tavakban él, de felbukkannak a földfelszín alatt is. Egyes odalátogatók úgy vélték, hogy a tüdőshalak egy nagyobb méretű osztályáról van szó, de az 1800-as évek második felétől kezdődően még csak normális észlelési adatokkal sem rendelkezünk. Valószínűleg ez a lény adhatta az "Ahová lépek, szörny terem" című film ihletét is. Bármennyire is furcsának tűnhet, de egyre kevésbé hiszek a Bigfoot, azaz a Nagylábú létezésében. Úgy 20 évvel ezelőtt tátott szájjal néztem azt a bizonyos Patterson-Gimlin felvételt, amin állítólag a lény látható. Azóta hol ezt-hol azt mondták róla, még maguk a készítők is. A kanadai és amerikai erdők óriásiak, azonban annyi Nagylábú észlelés volt már, hogy biztosan el kellett volna már legalább egyet ejtenünk. Ezeket az erdősségeket egyre több turista látogatja, egyre több a vadász és vadőr is. Szinte már kiszorítottuk volna élőhelyéről ezt a majomszerű lényt. A tévedés jogát természetesen fenntartom.
 |
| Csak ennyiszer és ennyi helyen látták Bigfootot! |
b.) Amik szerintem igenis létezhetnek:
Persze ne gondolja azt egyetlen olvasó sem, hogy az évek alatt teljesen szkeptikus lettem a kriptidekkel kapcsolatban. Bár a Nagylábúban már erősen kételkedem, ennek ellenére úgy vélem, hogy más majomszerű lények a mai napig elbújnak a kíváncsi szemek elől. Ilyen például a szumátrai Orang Pendek, ami a dús és sokszor járhatatlan dzsungelekben lelhető fel. Nagyon érdekes, hogy a több évtizede ott élők is csak egyszer-kétszer találkoztak vele, de vannak profi természetfotós tanúk is arra, hogy az állat valóban létezik. Nagyon izgalmas az a kérdés, hogy ha ez valóban így van, akkor vajon ez egy ismeretlen előember, egy új majomfajta; vagy milyen hominida lehet?
Ha a tavak nem is, de a Föld óceánjai és tengerei otthont adhatnak nagy testű lényeknek is, így ezeket nem feltétlenül helyezném a tengerészlegendák közé. Az 1800-as években megszaporodtak a szörnyészlelések, méghozzá kiváló tengerészkapitányoktól és zoológusoktól is olvashatunk beszámolókat. A zoológiai egyesületek és tudományos társaságok tagjai egymást csépelték, hogy valóban léteznek-e ezek a lények vagy sem. Cornelis Oudemans zoológus összegyűjtötte a beszámolókat, átrostálta őket és a hiteleseket közzétette a "The Great Sea Serpents" című könyvében, ami online is olvasható. [4] Több tudóstól az is felvetődött, hogy ezek nem ismeretlen halak vagy hüllők, hanem óriási emlősök, amik a fókára emlékeztetnek, de állandóan csak a hátuk látszik ki a vízből. Ami engem még elgondolkodásra késztetnek, azok a kongói és más dzsungelbéli legendák. Már 100 évvel ezelőtt sem vette komolyan a tudomány a bennszülöttek szörnybeszámolóit, aztán sorra kiderült a legtöbbről, hogy valódi állatokról beszéltek. A zoológia csodája lenne egy Mokele-mbembe, ami bár valószínűleg nem egy túlélő dinoszaurusz, de egy leszármazottjuk lehet, vagy egy nagyobb testű hüllő is benne lehet a pakliban. Én mindig is jobban tudtam hinni azoknak a "primitív" bennszülött embereknek, akiknek nincs motivációjuk hazudni, mert nem a pénzért és hírnévért teszik közzé beszámolójukat, mint sokszor a "modern" fehér ember. Hiába vannak már műholdak, tűpontos térképek, Afrika bizonyos területei továbbra is fehér foltokból állnak. Pár évvel korábban fedeztek fel egy több százas gorilla populációt a dzsungelben, pedig ezek nem kis testű állatok; 2018-ban pedig a Mokele-mbembe után kutatva egy új zöld alga fajtát találtak. [5] Érkeztek autentikusnak tűnő beszámolók mamutokról és óriáslajhárokról kietlen vidékekről, amiknek léte időszakban hozzánk igen közel esnek, s talán maradtak túlélő példányaik. Összességében tehát a gyéren lakott és elszigetelt területeken, szinte járhatatlan dzsungelekben, valamint mélyen az óceánokban még élhetnek nagy testű kriptidek, és érheti meglepetés a tudományos világot.
Kissé azt a patthelyzetet érzem ezzel kapcsolatban, mint az UFO témában is: ott is vannak autentikus beszámolók pilótáktól, katonáktól, űrhajósoktól, fizikusoktól és még olykor csillagászoktól is, de a szkeptikus tudósok nem veszik komolyan őket. Kriptideket láttak már tengerészek, zoológusok, biológusok és felfedezők is - méghozzá százszámra - mégsem érdekeli a kételkedőket. Mindenki tévedne? Aligha.
 |
| Egyik kedvencem a Mokele-mbembe |
c.) Bizarr esetek
Említettem, hogy bizonyos szörny észleléseket hozzákötötték a parajelenségek más ágazataihoz. Ha eltekintünk a szándékos csalásoktól, a jó szándékú tévedésektől és a városi legendáktól - mint a Wendigo, az árnyékemberek és a Sheepman - akkor is marad egy sor olyan észlelés, ami nem illeszthető be a zoológiába. Egy hüllőszerű lényt, egy óriás tengeri halat, vagy egy majomszerű állatot még csak lelehetne vezetni valahogy a különböző fajokon keresztül, ha kiderülne a létezése; de egy teljesen amorf élőlényt aligha. És itt belépünk a folklór világába is: a mai napig vannak farkasember beszámolók, amik leginkább "Dogman" néven váltak ismerté. A két lábon járó, igen magas és sokszor intelligens élőlény sokszor a frászt hozza a tanúkra. A nyugat-virginiai Molyembert sem lehet visszaeredeztetni sehová, mert egy ilyen humanoid testű és denevérszárnyú lény nem létezhetne. Ha eltekintünk attól, hogy a kételkedők szerint a Mexikóban észlelt Chupacabra csak egy hibrid-kutyaféle, akkor ezt a groteszk állatot (?) sem tehetjük sehová a rendszertanba. A szkeptikusok szerint fantazmagóriákról van szó, míg az ellentábor úgy véli, hogy ezek földönkívüli lények állatai, titkos földi kísérletek végtermékei, vagy esetleg párhuzamos világokból érkező lények. A világok közötti "fal" olykor egybemosódik, vagy legalábbis megszűnik és ilyenkor ki-be járkálnak a fenevadak. Talán ezért nem akadunk több kriptid nyomára sem? Abszurdnak tűnik a feltételezés, de egyre több tudós foglalkozik komolyan a multiverzum és más kozmológiai alternatívákkal. Már pedig ha ilyenek léteznek, akkor nyilván annak a világnak is megvan a saját flórája és faunája.
 |
| Inkább kihagynám a vele való találkozást. |
Felfedeztük, kihaltnak hittük, kipusztítottuk...
A kételkedőket el kell bizonytalanítani, hogy belássák, élhetnek még kriptidek a világ számos pontján. Jó okulásul szolgál erre a nemtúl távoli múlt áttekintése. A gorillát is puszta legendának tartotta a tudósvilág, mígnem sikerült koponyákat szereznie a felfedezőknek. A vietnámi antilopot csak 1937-ben fedezték fel, pedig igen nagy testű emlős állat; és ugyanez vonatkozik az okapira is, amit fehér ember csak 1903 környékén látott. 1976-ban egy ismeretlen, kb. 3 méter hosszú csőrös cethalat fedeztek fel úgy, hogy a halpiacon találták meg a tetemét. A nyolcvanas- és kilencvenes években általában új majomfajokat vagy madarakat fedeztek fel. Ezek a példák is jól mutatják, hogy még nagyon sok állatot nem ismerünk a bolygón. Fontos megjegyezni, hogy sok élőlényre évtizedekig nem volt semmilyen kézzelfogható bizonyíték!
Voltak esetek, amikor azt hitték, hogy már kihalt az adott faj, de évtizedekkel később újra előbukkantak az egyedeik. A leghíresebb példa persze a bojtosúszós hal, amiről azt hitték 40-60 millió évvel ezelőtt kihalt, erre 1938-ban Dél-Afrika vizeiből kifogták. [6] A tizenhetedik században a bermudai viharmadarat kipusztultnak vélték, mire 1906-ban újra előkerült, majd először 20, aztán 30 évvel később újabb példányokat találtak. Egyes madarakat a 20. században fedeztek fel, aztán volt eset, hogy 50 évig senki sem látta egy példányukat sem, mire újra felbukkantak volna. A karibi barátfókát már a Kolumbusz időből ismerték, de annyit vadászták, hogy 1952-ben kihaltnak nyilvánították, mire fel 1974-ben több szemtanú is beszámolt arról, hogy látták őket.
Egyes állatokat pedig soha nem láttak a természetes élőhelyükön, vagy még élő példányukat sem. A zoológia csak úgy szerzett róluk tudomást, hogy legtöbbször a bennszülött törzsek mutattak meg a tudósoknak csontokat vagy esetleg tollakat, de élő példányok már soha többé nem került elő.
És itt a másik kategória, amikor bár felfedezték az állatokat, de az emberek különböző okok miatt - mint például a vadászat vagy a kereskedelem - kiirtották őket. A falklandi pamparókát bundája miatt üldözték és 1876-ra az utolsó példányát is elpusztították. A zebraszerű kvaggákat 1883-ra mind egy szálig megölték, s legtöbbjüket azért, hogy bőrükből zsákokat készítsenek a gabonának!
 |
| Az utolsó kvagga egy állatkertben volt megtekinthető |
A legismertebb kihalt állat az erszényes farkas, vagy tasmán tigris volt, ami1936-ban múlt ki. Itt megemlíthetjük, hogy bár évtizedekkel később voltak jelentések, miszerint látták egy-egy példányukat, de bizonyítékok soha nem kerültek elő. Szarvasok, vadkecskék, tigrisek, madarak különböző fajai pusztultak ki 1850 és 1950 között.
Egy újabb kihalási hullám
Sajnos elérkeztünk ahhoz a korszakhoz, amikor arról szólnak a hírek, hogy újabb fajok pusztultak vagy pusztulhatnak ki.
Ez nagyon sok rovarra is vonatkozik, így ez miatt egyes állatok nem jutnak táplálékhoz sem, ami azok eltűnését eredményezheti. [7] Több millió faj fennmaradása múlik a növényeken is, amiknek jó része szintén az emberek kártékony hatásai miatt halnak ki. [8] Több állat is a veszélyeztetett fajok listájára került, mint például az északi sima bálna, ugyanis belőlük pár száz maradt; [9] de megemlíthetjük a maláj medvét, a disznódelfint, a csimpánzokat és a jangcei óriásteknőst is. Tudományos szakértők szerint legalább 1 millió fajt fenyeget a kihalás veszélye, legtöbbször az ember miatt.
