Mapinguari

 Első észlelés: - ismeretlen, de már az 1930-as évek óta
Hely: Brazília, Bolívia

A Mapinguari egy legendás kriptid, amit az Amazonasi őserdőkben észleltek Brazíliában, Bolívia területén. A neve "dübörgő állatot" vagy "büdös állatot" jelent.

A brazil mitológiában számos furcsa teremtmény létezik, ezek közül egy a Mapinguari. Szőrös, büdös és karmos vadállatnak írják le, feje közepén egy szemmel és hasán van a szája. Nem lehet megsebezni nyilakkal és dárdákkal sem, mert megvédi a kemény bőre. Sikolya felveri az éjszaka csendjét. Lehet, hogy a mitológiának van alapja?

Számos szemtanú látni vélte a lényt, de egyértelmű bizonyíték még nincs rá.
Mindenki ugyanúgy írja le, azaz hasonlóan a mitológiához, de eltérésekkel: a hangja sikolyhoz hasonló, óriási és hatalmas karmai vannak, barnás vöröses szőrös állat. Teste olyan, mint egy majomé, de a feje és az arca teljesen más a szemei oldalt helyezkednek el. Tehát itt már nem egyezik a mitológiával és természetesen a szája is a fején található, nem pedig a hasán. Egyes szemtanúk áldozatok is voltak egyben, ugyanis ez az állat rájuk támadott. A támadásokból ítélve a lény inkább félelemből és védekezés miatt támadt az emberekre és nem azért, hogy táplálékául szolgáljanak a számára.

Számos zoológus és kriptozoológus próbálta elkülöníteni a tényeket a misztikumtól. Ezekből az a kép alakult ki, hogy ez nem egy majom, hanem valamiféle óriás hangyász, egy furcsa Myrmecophaga tridactyla vagy pedig egy túlélő Mylodon.

A Mylodon az óriás lajhárok egy kihalt nemzetsége, amik kb. 10 ezer évvel ezelőtt éltek többek között Patagóniában és itt Brazíliában is, ahol a Mapinguarit látták.  Súlya kb. 200 kiló, ha két lábra állt elérhette a 3 métert is.
Mivel azt lehet mondani, hogy 10 ezer év azért nem volt olyan régen, azt is felvetették, hogy szájról-szájra hagyományozták a Mylodonról szóló történeteket és találkozásokat, az akkor élt törzsek akik találkoztak ezekkel az állatokkal és úgy adták tovább nemzettségről-nemzettségre így a mai napig fennmaradhattak a történetek.
Ez azonban nem magyarázza a modern találkozásokat és beszámolókat. Egyszer megtámadott egy vadászt a Mapinguari, miközben a férfi vaddisznókra vadászott. A vadász elmondta, hogy többször is rálőtt a lényre, de annak alig kottyant meg a golyó. Elmondta, hogy mikor meglátta az állat egy helyben állt két lábon, ám mikor nekiszaladt már négy lábon rohant felé. Ezek a leírások pontosan illenek a Mylodonra. Ennek az állítólagos kihalt állatnak olyan vastag volt a páncélja, ami akkoriban még megvédték az aligátorok harapásától is, tehát kibírhatja a nyilakat, dárdákat és talán még a golyó is lepattanhat róla. A Mylodon szintén négykézláb közlekedett, de ha kellett két lábra is felegyenesedett. A külső jegyek; azaz a szőr, az óriási karmok is pontosan megegyeznek a Mylodon kinézetével.

A zoológusok a csontleletekből, már tudják rekonstruálni, hogy pontosan hogy is nézett ki ez az állat. Mikor ezeket az illusztrációkat megmutatták pár szemtanúnak, azonnal rámutattak, hogy igen; ezt a lényt látták, pontosan így nézett ki!
Nem elhanyagolható az a dolog sem, hogy sok friss ürüléket és bőrt is találtak barlangokban a Mylodontól, amik lehetnek 10 ezer évesek is, de olyanok, mintha csak tegnapiak lennének.
Ha mégsem pusztultak ki ezek az állatok, akkor még élhetnek az őserdőben, távol az embertől akár egy kis csapatuk is.

SAJÁT VÉLEMÉNY:  Ennél az állatnál nemcsak a kinézet leírása tökéletesen egyezik, egy egyszer élt állatnál, hanem még a viselkedése és a mozgása is. Kevés kriptidben vagyok biztos annyira, mint ennél, hogy létezik, ráadásul ez tényleg egy túlélő  Mylodon!

Minhocão

Első észlelés: - nincs adat,de már 1840-es években beszéltek róla
Hely: Dél-Amerika

A Minhocão azt jelenti, hogy "nagy földigiliszta" és portugál nyelven van. Nem hiába ez a neve, ugyanis azt sejteti, hogy milyen kriptid is lehet. Nekem egyből a mongol halálféreg ugrott be róla. Egyébként állítólag Dél-Amerikában él.

Először Auguste de Saint Hilaire zoológus írt róla az " American Jorunal of Science" lapban 1847-ben. 1877-ben pedig a német zoológus Dr. Fritz Müller írt róla a "Zoologische Garten" folyóiratban.

Kinézetben hasonlít egy hatalmas féregre, aminek a bőre fekete pikkelyes és pár csáp-szerű testrész áll ki a fejéből, amin egyértelműen látható a száj is. Kevés szemtanú még dinoszaurusz szerű orrot is látott a fején. Már a pikkelyek és a száj miatt nem gondolják, hogy féreg lenne, inkább valami óriás kígyó. Feltételezett élőhelye a föld alatti üregek és óriási árkok, de észlelték már vízben is. Húsevőnek gondolják, alulról környékezi be az áldozatait, például szarvasmarhákat és lovakat.

Méreteit 4-10 méter hosszúra teszik,de elérheti a 75-100 métert is, szélességét pedig 10 méterre. Valljuk be, ekkora állatot azért könnyen észre lehetne venni, de arra is hivatkoznak, hogy a föld alatt él, így ritkán jön fel a felszínre, szinte csak táplálkozni. Bár erős a gyanú hogy ez az óriási mérethossz túlzás.

Egyesek úgy gondolják, hogy jobban az esős időszakban tevékenykedik leginkább, míg a száraz időszakban a föld alatt tartózkodik, ráadásul páran megvannak győződve róla, hogy e miatt a lény miatt dőlt és omlott össze a házuk, mert a Minhocão vájt magának az épület alatt alagutat és meglazult a talaj. Persze ezt is lehet cáfolni, főleg az esős időszak miatt, ilyenkor sokkal jobban meglazulhat a talaj és puhább.

De létezik ezzel kapcsolatban beszámoló is az 1940-es évekből:

Egy fekete nő a házában reggeli tornagyakorlatot tartott, hátul pedig volt neki egy medencéje. Azonban mikor kiment, látta, hogy az egész medence szét van rombolva és nem messze egy állatot látott, ami a föld alatt, a ház mentén kezdett távolodni. Egy férfi pedig arról számolt be, hogy egy hatalmas fenyő felborult, pedig senki sem vágta éppen ki a fát és a szél sem fújt. Odasietett, hogy megnézze mi történt és látta hogy a környező föld mozog, és tőle 25 méterre egy fekete féreg szerű állat volt a "tettes", aminek a fején két szarvat látott.

1849-ben a gazdag Lebino José des Santos épp Arapehy Uruguayba utazott, ahol azt hallotta, hogy egy halott Minhocão tetemét tekintheti meg egy keskeny hasadéknál, mert az állat oda szorult be és nem tudott kijutni. A pletyka szerint olyan vastag volt mint egy fenyőfa kérge és olyan kemény, mint egy tatu páncélja.

Több kriptozoológus megpróbálta kideríteni mi is lehet ez az állat. Karl Shuker azt gondolta, hogy ez egy óriási Caecilian, mert a leírása és élőhelye tökéletesen illik rá - mind a kígyóra, mind a földigilisztára - kivéve azt a tényt, hogy ezek az állatok nem értek el soha ekkora méretet, hacsak nem ez egy új faja.

Más, kevésbé népszerű hipotézisek szerint ez egy Lungfish - ami egy édesvízi hal-, az óriáskígyó és óriás meztelen csiga. A lungfish egy fajtája a Lepidosiren, ami szintén nagyon hasonló a Minhocãohoz, mert a feje környékén kis "csápjai" vannak. Bernard Heuvelmans azt vetette fel, hogy ez egy túlélő Glyptodon, de hamarosan elvetette az elméletet és átpártolt arra, hogy ez inkább tényleg egy Caecilian lehet.

Azt sem felejtsük el, hogy hasonló állatokról érkeztek hírek Ausztáliából és Afrikából is. Viszont itt Dél-Amerikában él az őslakosok között egy legenda, egy víziszörnyről, ami 50 méter hosszú és az Amazonas mentén és valamint a lagúnákban. A lényt Yacumamának hívják, és a leírása megegyezik az óriás anakondával és Minhocão-val is, hacsak nem ugyanarról az állatról beszélnek. Úgy védekeznek a szörny ellen, hogy kagyló kürtöket fújnak meg, amit talán az állat nem bír elviselni és nem jön a felszínre.

Észak-Amerikában pedig a cherokee (cseroki) indiánoknak van egy hasonló legendájuk, csak ők Tlanusinak hívják a lényt, ami akkora, mint egy ház és a Hiwassee folyó közelében élt Murphy-nél, Nyugat Karolinában.

Persze nem jelenthetjük ki, hogy ezek az állatok ugyanazok lennének.

Összességében, engem aggaszt ez az óriási méret, szerintem már rég észre kellett volna vennünk ezt az állatot, vagy valamilyen bizonyítékot szerezni a létezésére, de eddig ez nem sikerült. Azonban elgondolkodtató az egymástól távol eső népek legendája, amik tökéletesen hasonlítanak egymásra valamint a beszámolók is. Egyes kriptozoológusok szerint ez az állat valóban létezett, de mára már szinte biztos, hogy kihalt.