Lelőtték a Nagylábút vagy csalás az egész?

Híreket nem sűrűn szoktam posztolni a blogban, csak a kriptidek ismertetőjét, de ezt meg kell tennem most, hasonlóan a Fanyűvőhöz. Bár még a Nagylábúról nem volt ismertető a blogban - ami késik nem múlik - van egy aktuális hír ezzel kapcsolatban, mégpedig hogy lelőtték. Ezzel kapcsolatban keresett fel a TV2 hogy nyilatkozzak a témában. A videót most megnézhetitek, a hírt bővebben pedig a link alatt:

-VIDEÓ MEGTEKINTHETŐ ITT, KATT A LINKRE-

"2008-ban komoly botrányt kavart Rick Dyer és társa, Matt Whitton bejelentése, melyre egy hivatalos sajtótájékoztatón került sor. A két úriember akkor azt állította, hogy lelőtték a Nagylábú néven ismert lényt, ám már a tájékoztató közben lebuktak.
A lény tetemét ugyanis a Sasquatch Nyomozóként ismert (Nagylábúval foglalkozó detektív) Steve Kulls már közben vizsgálta és egy órával a sajtóesemény lezajlása után már ki is adta hivatalot véleményt, mely szerint az állítólagos tetem egy sima gumibábú. Mivel az állatot fagyott állapotában hozták be Kullshoz, így elsőre még ők is hittek a dologban, ám az olyan vizsgálatok, mint például a szőr elégetése meglepő és igen büdös eredményt hoztak. Dyer elvonult a nyilvánosság elől, ám nem adta fel a kutatását és ma újabb közleményt adott ki. Ezúttal azt állítja, hogy ő egymaga még 2012-ben ejtett el egy Nagylábút, melynek simán a Hank nevet adta és hamarosan egy hivatalos sajtótájékoztatón hozza nyilvánosságra a DNS-vizsgálatok eredményeit, illetve magát a tetemet is megmutatja a média képviselőinek.
"Nagylábú nem egy tündérmese" - nyilatkozta Dyer. "Nagylábú 100 százalékig valóságos. Számomra a legfontosabb, hogy bebizonyítsam igazam és tudassam az emberekkel: én vagyok a legjobb Nagylábú-kereső az egész világon. És nem én vagyok az egyedüli, aki ezt állítja." Dyer állítása szerint San Antonio északnyugati részén, a 151-es autóúton ejtette el 2012. szeptemberében.  A sajtótájékoztató után az úriember már bejelentette, hogy körútra indul az Egyesült Államokban, Mexikóban és Kanadában és mindenhol megmutatja a tetemet. Természetesen mindezt nem ingyen, a "rendezvényei" belépődíjasak lesznek. Hankről eddig csupán egy arcképet tett közzé Dyer, ám máris akadnak, akiknek gyanús a dolog. A képeken látható arc ugyanis nagyon hasonlít ahhoz, amit a Disney World's Epcot kalandparkjában lehet megvásárolni. Mindenesetre Dyer már előzetesen kiállította Hanket és fel is vette az emberek reakcióját. Természetesen az úriember nagyon nagy hátránnyal indul, hiszen egyszer már csaláson kapták és ezek után, még ha igazi is Hank, sokkal több kétely merül fel az emberekben a tetem valódiságát illetően. A szakemberek, a témával foglalkozó genetikusok (mint például Todd Disotell vagy Brian Sykes) pedig dühösek, hiszen minden egyes ilyen ál-Nagylábú az ő kutatásaik hitelességét is hátrányosan érinti."

Jackalope

Első észlelés: - pontos adat nincs, 1930-től népszerű, de már régi könyvekben is szerepelt

Hely: Amerika, Wyoming, Douglas

 

Két hasonló lényről már írtam a blogba. Az egyikük a svéd Skvader volt, míg a másik a németországi Wolpertinger. Mindkettőről elmondható, hogy hoax és tréfa, de a Jackalope  azért nem teljesen, mert meg volt az alapja.

A Jackalope egy mitikus állat  Észak-Amerika folklórjából, a "félelmetes fráterek" vagy "rettentő fickók" közül az egyik. Ezt a megnevezést az ottani favágók mitikus állataira használják, amik a kinti pusztában, vadonban "élnek". Ezek az állatok a szájhagyományok útján váltak közismerté, az utazók egymásnak mesélték, elterjedt a vadászok, favágók és vándorok között. Ezekre az élőlényekre jellemző, hogy inkább komikusak, minthogy félelmetesek lennének.

 

 

A Jackalope kinézete több állat kereszteződéséből áll, hasonlóan mint svéd és német társainál. Az "alap" test egy nyúlé, és felismerhető rajta az antilop szarv vagy szarvasagancs a feje tetején, valamint néha van fácán farka is. Maga az állat megnevezése a "jackrabbit" és az "antelope" szavakból tevődik össze, tehát magyarul Nyúltilop-ot jelent.

Maga az agancsos nyúl képe már az 1700-as évekbeli könyvekben is szerepel Lepus cornutus néven. Az egyik ilyen könyv a "Tableau Encyclopedique et Methodique", ami egy illusztrációs enciklopédia volt és 1788-ban jelent meg Párizsban. A könyv rendszerezi és metszetekkel mutatja be a különböző állatokat, növényeket, ásványokat. A másik könyv 1575-ben jelent meg, szintén található benne ilyen állat és a címe "Animalia Qvadrvpedia et Reptilia".

Ide kapcsolódhat még egy furcsa betegség is - ezért sem teljesen csalás a Jackalope létezése -, aminek a neve "Shope papilloma virus". Ettől a vírustól különös agancs szerű daganatok nőnek a nyúl testén és fején, és szájából is akár. Az 1880-as évek után több ilyen jelentés is érkezett ezekről a beteg állatokról. Valószínűleg ez adott valóságalapot a legendáknak is. Aztán megtörtént a Jackalope ál-rendszertani besorolása is, és a neve Lepus temperamentalus lett.

A legenda szerint egy törpe szarvas és egy gyilkos nyúl példányának hibridizációjából, kereszteződéséből jött létre. Igen agresszív állattá válik, amikor megközelítik. Jobban a téli elektromos viharok idején tűnik fel, ezért is látják ritkán. Húsa a homáréra emlékeztet. A női jackalopet meglehet fejni, amíg alszik és a tejet végül fel lehet használni különböző gyógyászati célokra, egy igazi afrodiziákum. A lény egyébként meglepően jól utánoz bármilyen hangot, még az emberét is. Ezt felhasználja arra is, mikor őt üldözik a vadászok és félrevezeti őket a felkiáltásával, hogy " Ott megy, arra!" és ezáltal megmenekül előlük. A régi vadnyugaton amikor a cowboyok énekeltek a tábortűznél, néha maga Jackalope is becsatlakozott hozzájuk a távolból édes hangjával. Még a whiskey-t is megissza, hogy mámoros állapotában könnyebben elkaphassák.

 

1932. Dougles, Wyoming. Douglas Herrick és testvére, Ralph épp egy vadászati kiránduláson volt. Mind a ketten tanultak még fiatalkorukban állatkitömésekről, és amikor visszatértek a kirándulásról pár nyúlzsákmánnyal, Herrick odadobta a tetemeket az állatkitöméses boltba, a szarvas agancsok mellé. Egyszer csak a férfinak kipattant a fejéből, hogy a kettőt ötvözni kellene és "megszületett" Jackalope. Hamarosan 10 dollárért eladták a La Blante Hotelban egy árverésen. Sajnos a preparált állatfejet ellopták 1977-ben. A lénynek hatalmas népszerűsége lett és Herrick meglátta benne a lehetőséget: több ezer vadászati engedélyt adott ki a helyi Kereskedelmi Kamara a jackalopera a turisták számára. A legjobb vadászati idényt június 31.-re tűzték ki. Valójában ez is a tréfa része, a június csak 30 napból áll. A kikötés még az volt, hogy a vadász IQ-ja nem haladhatja meg a 72-őt.

Később Douglasben készítettek egy szobrot a nyúlnak és a város minden évben megünnepli a Jackalope napot. 2005-ben a House of Wyoming elfogadott egy törvényjavaslatot, mely szerint a város hivatalos mitológiai lénye ez az állat lesz. A preparált Jackalopekból többezret adtak el szerte az országban.

 

Tehét a Jackalope óriási populáris kultúrával rendelkezik a mai napig. Videójátékokban, filmsorozatokban is felhasználták, de megtalálható zenekarok és reklámok logójaként is. Egy biztos: Jackalopeval történelmet írtak.

"Fiam, kövesd ezt a tanácsot,

Óvakodj az agancsos nyúltól,

A whiskeydet akarja."

A Honey Island-i mocsári szörny

Első észlelés: 1963

Utolsó észlelés: 1974

Hely: Amerika, Egyesült Államok, Illinois, Honey Island Swamp

Ez a mocsaras terület Amerika keleti részén található, Louisiana közelében. Ez az egyik legérintetlenebb hely, 70 000 hektár - azaz 280 négyzetkilométer - a terület nagysága. Állítólag itt él egy furcsa teremtmény amelynek több neve is akad. Az indiánok Letichének hívják, míg a Cejun nevezetű etnikai csoport a Tainted Keitre nevet adta neki.

A lény 2 méter magasságú, szeme sárga vagy vörös és őszes haja van. Leginkább emberszerű, azaz hominida. Lába karcsú, de deréktől felfelé egyre szélesedik, legfőként a vállánál és mellkasánál. Külön megjegyzik róla hogy undorító szaga van. Úgy gondolják úszóhártyás lába van, ezt a földön megtalált lábmintákból következtették ki.

Az első észlelés 1964-ben történt, mégpedig Ford Haylan nyugdíjas légiforgalmi irányító látta, aki később idősödő korára hobbi természetfotós lett. Halála után -1980-ban - megtalálták a lény felvételét a holmijai között. Itt megtekinthető az eredeti felvétel:

 1974-ben országos hírnevet kapott a szörny, amikor az említett úr és barátja, Billy Mills szokatlan lábnyomokat talált a területeken kacsavadászat közben, valamint egy elhullott vaddisznót, aminek a torka szokatlan módon ki volt tépve. Nem gondoltak aligátorra, mert a dög túl messze volt az aligátor mocsártól, emberre sem gondolt, mert akkor miért hagyták volna ott? Fordék nem adták fel és haláláig többször is próbálta felkutatni a lényt - mindhiába. Azonban lábnyomait megtalálták amiből öntvény is készült. Ezt készségesen leadták a helyi Vadvédelmi Bizottságnak és az egyetem zoológusainak. Ők érdekes módon valódinak találták. Összevetették a krokodil és aligátorok lábnyomaival, de az eltérés nyilvánvaló.

A keresés megkezdődött, bizonyítékot senki nem talált, de többen is állították hogy látták a lényt. Több TV-s társaság és kutató csoport is tevékenykedett évekig, de szintén nem találtak semmit. A helyi ökológus Paul Wagner és felesége Sue több természeti túrát is vezet a térségben, de még ők sem láttak soha egyetlen ismeretlen állatot sem. A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lábnyom is csalás, a hátsó fele a két férfi cipősarkának lenyomata, míg az elülső fele valamilyen faragvány, amit a cipőhöz rögzítettek. Azonban mindenki szavahihetőnek ismerte a Fordot egész életében.

A helyi legenda folklórja tud egy olyan esetről, amikor vonatszerencsétlenség történt a közelben a XX. század elején. Egy utazó cirkusz volt a vonaton és a baleset bekövetkezte után egy csoport majom megszökött és végleg eltűnt a sűrű erdőbe és mocsárban. Egyesek úgy vélik, hogy ezek keveredtek az aligátorokkal, ami mint tudjuk biológiailag lehetetlen.

A mítosz hatással volt a populáris kultúrára is: hasonló témájú filmek és képregények jelentek meg, mint például a Swamp Thing. De volt aki komolyan gondolta és interjúkat készített a szemtanúkkal, bejárta a helyet és könyvet írt a lényről.

 

SAJÁT VÉLEMÉNY:

Én személy szerint igen kevés esélyt látok ennek a lénynek a létezésére. Ford halála után a lény már soha többé nem volt aktív, szóval erősen feltételezhető, hogy csak ő és a barátja találta ki az egészet. Főként hogy gyanúsan szerencsés lehetett, ha többször is megpillantotta a lényt, míg más egyszer sem. A cirkuszi majmok legendája lehetséges, de a krokival való keresztezés inkább nevetséges, ott helyben széttépték volna a majmokat a hüllők, szóval ez csak a legenda "kicsavarása". Bár nem értem, hogy akkor a helyi indiánok és csoportok mi a fenét neveztek el a bejegyzés elején említett nevekkel? Csak dezinformáció vagy a folklórjukban található hasonló lény?

A Loch Ness-i szörny - Nessie

 

Első észlelés: 565, majd 1933

Hely: Egyesült Királyság, Skócia, Loch Ness tó

Loch Ness

 A Loch Ness (skót és ír nyelven Loch Nis) Skócia második legnagyobb tava. Inverness városától 16 km-re délnyugatra található. Hossza 40 kilométer, maximális szélessége 2,4 kilométer, legnagyobb mélysége pedig 230 méter. Az ország legnagyobb térfogatú tavával van dolgunk.

Ebben a tóban él az állítólagos szörny, akit korunkban Nessie-nek neveztek el és a világ egyik leghíresebb kriptidje lett. Lássuk a történetet. 

Az 565-os történet

Létezéséről(?) az első beszámolót egy ír szerzetes VI. Szent Kolumba életrajzában olvashatjuk el. 

Amikor az adott helyszínre ért a szerzetes, megtudta, hogy azon a helyen egy férfit halálra marta egy vízi szörny. A kíséretéből az egyik szerzetes arra vállalkozott, hogy a vízben lebegő csónakot visszahozza, amiben még a megsebesült férfi volt. Azonban úszás közben a szörny kiemelkedett a vízből és rátámadt az úszó férfira, de Szent Kolumba megmentette: felemelte kezét, keresztet vetett és megparancsolta a szörnynek Isten nevében, hogy távozzék és ezzel a szörny eltűnt a mélyben.

Az első korabeli észlelések

Ezután sehol sem lehet hallani, olvasni a szörnyről egészen 1933-ig. Ekkor, május 2.-án két szállodatulajdonos észlelte a lényt, akik beszámoltak róla egy lapnak is, az Inverness Couriernek. Óriási médiaszenzáció lett belőle és hamarosan újabb észlelések kezdődtek. A tó melletti újonnan épült műúton is számtalan autó közlekedett és jó néhányan beszámoltak a szörnyről, hogy látták. Ugyanezen év júliusában a Spicer házaspár azt mondta, hogy csupán 50 méterre volt az autójuktól a szörny, majd a sűrű bokrok között tűnt el. Ekkor újságírók tömege környékezte meg a tavat és sorozatosan jelentek meg a cikkek az állítólagos Nessieről. 

 A világhírű fotó

 1934-ben ért a csúcspontjára a dolog, ugyanis ekkor egy köztiszteletben álló személy lefotózta a lényt. A fotót Robert Kenneth Wilson ezredes, egy londoni nőgyógyász készítette, amúgy a Királyi Sebészeti Társaság tagja. 1934. április 19-ének kora reggelén a tó északi partján fotózta le Nessie-t. Elmondása szerint a kocsijában ült, amikor figyelmes lett rá, hogy valami mozog a vízben, a parttól majd 200 méterre. Megállt és lefotózta a vastag nyakon ülő kis kígyófejet, mely lassan süllyedni kezdett, majd eltűnt a szeme elől. A Daily Mail 1934. április 21-i számában jelent meg a fotó a "Sebész fotója" néven, mivel Wilson megtagadta, hogy a nevét feltüntessék.

Lábnyomok

 A Daily Mail még 1933 végén megbízta a vadász Marmaduke Wetherell-t, hogy egy expedíció élén kutassa fel nekik a szörnyet. Bár szörnyet nem találtak, de ráleltek Nessie lábnyomaira, melyek a partról a vízbe vezettek.

A szörnyről kialakult kép

 Úgy gondolták, hogy ez egy életben maradt kihaltnak hitt tengeri hüllő lehet a leírások alapján. A legtöbb beszámoló egy hosszú nyakú élőlényről számolt be, akinek leginkább teknősre emlékeztető feje van. Ez a leírás tökéletesen megfelel a vízi életmódot folytatott, ám mára már kihalt Pleszioszauruszról. 

Expedíciók, kutatások és további észlelések

 Hamarosan rengeteg kriptozoológus és szörnyvadász lepte el a környéket. A lény mindenkit izgalomba és ámulatba ejtett. Megkezdődtek az expedíciók és a szonárral való kutatások. Érdeklődtek a tudományos akadémiák, a tv társaságok, a kalandorok is iránta.

1976-ban az Amerikai Tudomány Akadémia készített néhány furcsa fényképet, amin uszonyok, test és hosszú nyak látható. Óriási szenzációt keltettek ezek a képek is, de természetesen még most is voltak kétkedők.

Volt aki azt mondta, hogy ez újabb bizonyíték a szörny létezésére, de volt aki szerint ez csak faág, fatönk vagy esetleg egy vidra. A képek érdekesek, de nem bizonyíték erejűek voltak így tovább folyt a kutatás.

Természetesen az észlelések is tovább folytatódtak és egyre több fotó és videó felvétel látott napvilágot. Azonban ezek túl rossz minőségűek vagy alig látható valami rajtuk. Minden kutatást és észlelést nem sorolok fel, ugyanis ezek száma több százra tehető! Sajnos az ügyre elég rossz hatással vannak a beugratások és a hoax észlelések, valamint hamis fotók is.

Aki szeretne sok észlelést olvasni, az megteheti itt angolul:

http://www.nessie.co.uk/htm/searching_for_nessie/search3.html

Napjainkban...

 A szörny "őrület" most sem ért véget, minden évben jön valamilyen bejelentés, hogy látták Nessiet. Azonban hála az évek alatt fejlődő technikának már átkutatták a tavat sikeresen és.... érdekes módon egyik cikk, bejelentés azt állítja, hogy valami nagy testű dolgot érzékeltek a tóban a műszerek, míg aztán nem sokkal rá egy újabb jelentés és kutatás azt mondja, hogy semmi nagytestű élőlényt nem találtak a tóban. Természetesen a turizmusnak is jót tesz ez, számtalan érdeklődő utazik a vidékre, csak hogy lássa a tavat vagy szerencsés esetben a szörnyet. Az újdonságok közé tartozik az is, hogy a tó mellett több millió éve megkövült dinoszaurusz maradványt is találtak már ( tehát ez nem Nessie ) és igencsak hasonlít a Pleszioszauruszra. Hála az internetnek és a legjobb programoknak, már mi magunk is vizslathatjuk a tavat a Google Föld segítségével. Néha felröppennek hírek, hogy valakinek sikerült a program segítségével a szörnyet lefotóznia. Ezek a fotók tényleg érdekesek és nagy "objektumról" tesznek bizonyságot, de nem bizonyító erejűek.

A Loch Nessi szörny cáfolatai

A szkeptikusok érvelései: hullámok, ismert állatok, tólengések

Szerintük a lény nem létezik és sok dologgal próbálták megmagyarázni a jelenséget: szó volt hódokról, nagy méretű halakról, farönkökről és törzsekről, hallucinációról. Az egyik, amiben én is igazat adok nekik, látván a szörnyes videókat, hogy sokszor a szemtanú csak a víz, a hullám fodrozódását veszi fel ami olyan érzést keltet, mintha úszna valami a vízben, de ez nem így van és a szemünket becsapjuk, így a szemtanú azt hiszi, hogy a szörnyet látja. A hajók is olyan hullámokat is hozhatnak létre, hogy szinte önállóan fodrozódhatnak tovább akár órákon keresztül is. Persze a szemtanú tényleg összekeverheti az állatokat és szörnynek vélheti, pl. ha egy hód kidugja a fejét a messzi távolban, vagy ha valami csapkod a vízben önkénytelenül is a szörnyre fog gondolni. Persze nem gondolom ezt mindegyik szemtanúról, biztos vagyok benne, hogy egészséges, nem elfogult emberek is láthattak valamit. A másik, dolog, hogy a mellékágakon sok élőlény beúszhat a tóba. Vidrák és tokhalak is, egyes tokhalak elérhetik a 3 métert is és könnyen nézhetik úszó Nessienek. A vízen sikló helyi madárrajok is kelthetnek olyan benyomást, mintha egy kígyózó test úszna a víz felszínén. Az egyik leghíresebb fotóról - ami 1955-ben készült - is kiderült rekonstruálás utána, hogy csak egy nagyobb hullám, amit valószínűleg egy hajó keltett, nem pedig valamiféle szörnynek a púpjai.

A legtöbb híres Nessie fotóról és videóról ugyanezek derültek ki. Volt aki bevallotta a csalást és elmondta, hogy pár ponyva és szalmából készített szörnyet. Voltak akik úszó fatörzset fényképeztek le, aztán egyesek szerint a korábban említett híres '76-ban készült szonáros képek is számtalan retusáláson estek át, ugyanis a modern számítógépes képprogramokkal már könnyen utána lehet járni ezeknek. A világhírű Tim Dinsdale rövid film is annak idején nagy szenzáció volt. Csak pár évtizeddel később a képjavítás, nagyítás és digitális munkálatai után jöttek rá, hogy csak egy csónakázó férfit sikerült lencsevégre kapni. Volt olyan, aki a kutyáját fényképezte le miközben a vízben úszik bottal a szájában és úgy adta el a sajtónak a képet, hogy a szörnyet fotózta le. Nem másról van szó, mint az 1933-as Hugh Gray fotóról.

A korabeli észlelések között még olyan is volt elvétve, hogy a szörny kijött a partra és az útra. Érdekes módon egy ilyen beszámoló sincs már. Valószínűleg ezek feltűnési viszketegségben szenvedő emberek beszámolói voltak.

Még egy megoldás lehet bizonyos észlelésekre: a tó a Glen törésvonalon fekszik. Azaz kisebb földrengések esetén olyan nagy kavarodások jöhetnek létre, amikről azt hihetnénk, hogy egy óriási kígyószerű lény úszik a vízen. Hasonló víziókat hozhat létre a "tólengés". Ha egy vékony farönköt a szél és a tó úgy mozgat, mintha egy hosszú nyakú test fel-le mozogna a vízen.

Érdekességként megjegyzem, hogy itt akartak forgatni egy Sherlock Holmes film jelenetet az 1970-es évben, de a dróvázból és egyéb anyagokból készült "mű Nessie" a forgatás alatt kikerült a vontatóhorog és az emberek kezei közül így a speciális effektusok, valamint a producer nagy bánatára örökre a Loch Ness vizének mélységébe süllyedt el. Talán néha ezt is láthatták később fel fel bukkanni a vízben hánykolódva, majd elsüllyedve.

A kihalt tengeri hüllő elmélet

Sokan mint írtam, úgy gondolják, hogy egy életben maradt Pleszioszaurusz él a tóban, mert a leírások és a fotók ennek felelnek meg. Nos ha végig gondoljuk ezt logikusan, erre az esély szinte semmi. Ugyanis a tó csak a legutolsó jégkorszak alatt alakult ki - azaz úgy kb. 10-12 ezer éve - nem pedig a dinoszauruszok korában, azaz több millió éve. Erre jöttek olyan elméletek, hogy a szörny, nem a tóban él, csak visszajáró "vendég" oda, hanem a tengerben lakik és a mellékfolyókon vagy esetleg barlangi járatokon keresztül jut a tóba. A probléma ezzel is az, hogy akkor az állatnak át kellene térnie a sós vízi életmódról az édes vízi életmódra, de ha folyamatosan visszatér a tengerbe akkor ez nem lehetséges. A másik probléma, hogy ugye ekkora állatnak rengeteg táplálékra van szüksége. Zoológusok és felmérők szerint a tó igencsak kevés táplálékot tartalmaz, legyen akár szó algákról vagy halakról, így érthetetlen miért térne vissza mindig a lény. Természetesen nem egy, hanem több, sőt, egy kész populációnyi szörnynek kellene léteznie, hogy időközben - ennyi évezred alatt - ne halljon ki. Ráadásul, ha Pleszioszauruszról van szó, az a száján át lélegzett, így gyakran kellene felbukkannia a tó felszínén, nem csak hébe-hóba. Így már könnyen megfigyelhetnénk őket, főleg ha minimum 10-20 családról is van szó. A gyengesége az elméletnek még az is, hogy még sehol sem találtak egyetlen egy elhullott tetemet sem.

A hiteles fotó hamisítvány és a lábnyomok szintén

Szó volt a sebész fotójáról, majd hogy később lábnyomokat is találtak a tó közelében, amik a szörnyé lehettek. A British Museum of Natural History szakértői azonban megvizsgálták a nyomokat és kiderült, hogy nyilvánvaló hamisítványok: egy preparált víziló lábnyomairól van szó (akkoriban divat volt a víziló lábából készült esernyőtartó, illetve hamutartó). Wetherell megszégyenült, a Daily Mail kirúgta. A sebész Nessie fotója végső soron Wetherell bosszúja volt. Marmaduke Wetherell, a fia Ian Wetherell és Christian Spurling készítették a tengeralattjáró Nessie-t. Állítólag Wetherell "Mi odaadjuk nekik a szörnyüket" mondattal kereste fel mostohafiát, Spurling-et, aki profi modellkészítő volt akkoriban. Nessie egy elképzelt tengeri kígyóra hajazott és végül kb. 45 cm hosszú és 30 cm magas lett. Hárman állították be a jelenetet és Ian készítette a fotókat, majd Marmaduke Wetherell meggyőzte a szavahihető Wilsont, hogy adja el a fotót a Daily Mail-nek. A sebész belement a dologba, mert szerette a tréfákat. Minderre 40 éven keresztül senki sem jött rá. Az átverés készítői közül Christian Spurling vallott a halálos ágyán, 90 éves korában. Most azonban a legnagyobb bizonyítéknak tartott fotó szertefoszlik...és ezekre épülnek az utána lévő észlelések is részben. A hívők azonban felhozzák, hogy ha Wetherell bosszúra készült a Daily Mail ellen, akkor miért nem hozták nyilvánosságra a csalást és járatták le az újságot? Nincs válasz, de ha a teljes eredeti képet nézzük meg, láthatjuk a tetején a tó másik oldalát. Tehát a fénykép a parttól nem messze készült, valamint a körülötte lévő hullámokhoz képest a nyak és a fej igen aprónak látszik.

És az 565-ös feljegyzett történet?

Kevesen tudják, de a történet még csak nem is a tóban játszódik. A hivatalos, eredeti iratok alapján az Ness folyóban, egy mellékágon űzi el a gonosz szörnyet az apát. Tehát szó sincs a Loch Ness taváról, csak egy mellékágáról. Szent Kolumba abban az időszakban tevékenykedett, amikor a helyi pogány skótok áttértek a kereszténységre. Ez az új vallás próbálta kiszorítani a természetfölötti lényekbe vetett hiedelmeket. A pogányok szerint a vizek átjárók voltak a túlvilágra, az istenek és a szellemek világába. Ezeket a kapukat szörnyek őrizték. Hogy is volt a szövegben? Az apát felemeli a kezét, keresztet vet és elűzi a szörnyet. Ez valójában egy metafóra, mely szerint a keresztény vallás elűzi a régi hit természetfölötti lényeit, tehát nem szó szerint kell értelmezni az iratot. Kolumba életrajzából kiderül, hogy hasonló módon űzött el több szörnyet, vaddisznót is. A pogány kelta, skót mitológiából pedig kiderül, hogy minden tóban, folyóban élt valamiféle szörny, tündér vagy démon.

Összességében

Elmondható, hogy ha az összes cáfolatot végigvesszük, szinte semmiféle bizonyíték nem marad arra, hogy a tóban valamiféle szörny él vagy visszajár. A turizmusnak természetesen jót tesz, számtalan Nessie emlékmű, szobor és fogadó épült. Még az is lehet, hogy az első jelentés is hamis, lévén hogy két szállodatulajdonos számolt be róla. Minden bizonnyal ezek után a szálloda összes szobáját kivették a kíváncsiskodók. Ma ritkábban látják a szörnyet, és még csak nem is a teljes testét. Mindig csak nyakat vagy fejet, amit a leírt cáfolatban könnyen be lehet azonosítani.

Saját vélemény:

Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy Nessie nem él, bármennyire is szeretnénk, bármennyire is a leghíresebb kriptozoológiai rejtély. És sajnos igaz ez a tavi szörnyek nagy részére is. Az összes más tavi szörnyről csak Nessie után jöttek az észlelések, előtte sosem voltak. Nem állítom, hogy mindegyik kamu lenne, de gondolom sok mindenki akart magának egy valódi tavi szörnyet vagy egy kis hírverést csapni a helynek. Sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy a tengerekben, óceánokban éljenek még kriptidek, felfedezetlen tengeri szörnyek.

A Fidzsi hableány ( Fiji mermaid )

Hely: Amerika
Első észlelés: - nincs, de első "feltűnése" 1842-re

A Fidzsi szigeteki hableány egy talált maradvány volt, amely az élőlény fejét és törzsét. Feje egy majoméhoz volt hasonló, míg teste halszerű uszony volt. Egy cirkusz mutatta be a kezdetekben, mint mumifikálódott lényt. Félig emlősnek és félig halnak mondták, mely alapot adott a hableány történeteknek.
A sellők már évszázadokon keresztül szerepeltek az emberiség történelmében. Tengerészek látták őket, beszámoltak róla vagy a hajónaplóikba írták le tapasztalataikat. Gyakran a dugongokat nézték sellőnek vagy a rendellenesen született gyermekeket, akik sirenomelia szindrómában szenvedtek. Ezek olyan gyerekek akiknek lábai összenőttek és erősen emlékeztet a sellők farkára.
A barokk és a reneszánsz korában is díszítették épületeiket és egyéb dolgaikat az emberek.
Visszatérve a mumifikált tetemre 1842-től PT Barnum nevű showman, üzeletember és cirkuszi igazgató népszerűsítette az Egyesült Államokban, mígnem 1860-ban a Barnum Múzeum kigyulladt, ahol éppen ki volt állítva.
Később valahogyan Bostonba érkezett a tetem, amikor is egy Mózes Kimball nevű férfihez került. 1842 június 18.-án megállapodást kötöttek, hogy Barnum bérbeadja a tetemet heti 12,50 dollárért Mózesnek. Barnum elkeresztelte a lényt "Feejee Mermaid"-nak. Állítólag 1842-ben fogta ki a lényt, egy Dr. J. Griffin nevű úriember, aki valójában Levi Lyman volt, Barnum egy közeli munkatársa.
Közel 10 000 szórólapot osztottak szét a városokban, hogy népszerűsítsék a lényt és hogy megtekinthetik majd a múzeumban. Az egész város erről beszélt, mert óriási szenzáció volt. Hamarosan egy héten keresztül megtekinthető volt a Concert Hall Broadwayben. Hatalmas érdeklődés övezte, még a New York Sun egyik számában is írtak róla 1942 augusztus 5.-i lapjukban. Miután letelt az egy hét Griffin engedélyezte hogy kiállítsák a Barnum Múzeumba, így a sellő New Yorkban maradt. Fizetséget most nem kértek érte, azonban a múzeum jegybevétele megháromszorozódott.
Sokan azonban úgy gondolták, hogy valójában összevartak két tetemet és csalás az egész ügy. Egy baba majom fejét és egy halat "egyesítettek", hogy mutogassák és ezáltal meggazdagodjanak, ugyanis Griffin és Barnum ráadásul nagy csalók hírében is álltak és cinkostársak voltak. Mivel Griffin nagy természettudós volt, így a sellőt egyből hitelesnek fogadták el, így már nem jelentett nehézséget hogy mindenki bedőljön a csalásnak.
Ráadásul a plakátokon gyönyörű hableányok képeit adták körbe, miközben a tetem egy undorító kinézetű élőlény volt.
A múzeum után egy "túrára" küldték el a déli államokba a tetemet. Itt már többen gyanakodtak csalásra, nagy viszályok alakultak ki és az újságok is próbálták leleplezni a csalást. 20 évvel később ismét visszatért a New York-i múzeumba. 1859-ben Barnum elvitte magával egy Londoni turnéra. Ez év júniusában visszatért vele és a Kimball múzeumba helyezte el. Ez volt az utolsó hely amiről biztosan tudjuk, hogy megtalálható volt a sellő. Ezután már nem tudjuk hova lett. Egyesek szerint elpusztult a tűzben, amikor is leégett a múzeum 1865-ben, bár van olyan aki úgy feltételezi, hogy az 1880-as tűzvészben égett porrá a hableány teteme.
Na de valójában honnan szerezte Barnum a tetemet? Állítólag japán halászok varrták össze 1810-ben és holland kereskedők vásárolták meg. Hamarosan egy értékesítésen 6 ezer dollárért adták el egy Samuel Barrett Eades nevű hajóskapitánynak. A kapitánynak viszont el kellett adnia a hajóját, hogy megtudja vásárolni az állatot. Ő azt tervezze, hogy majd kiállítja egy múzeumban s ezáltal visszaszerzi a pénzét. Ez nem jött össze. Miután az adósságot nem tudta fizetni, a férfi egy rokonára hagyta rá a sellőt: Griffinre! Így már teljesen kerek a történet.
Napjainkban is vannak hasonló történetek: preparálnak sellőket mindenféle anyagból. Például hajat is ragasztanak a koponyára. Vannak külön ilyenekre specializálódott emberek, akik mindenféle sellő preparációt készítenek el, majd eBayen adják el művüket. A 2000-es évtized folyamán is felröppent egy hasonló hír az interneten, hogy sellőt találtak. Szenzáció volt, de hamar kiderült, hogy ismét csak egy preparált sellőről van szó.
Bár a fidzsi hableány szinte biztosan egy hoax, átverés, számos legenda és leírás maradt a sellőkkel kapcsolatban ami még most sincs megmagyarázva. Hasonló történet Steller tengeri majma. Számos tengerész figyelt meg sellőket, így nyitva marad a kérdés: Létezhettek valaha?

A Hodag

Első észlelés:1893
Hely:Wisconsin,Rhineland kisváros

Egy folklór állat az Amerikai Egyesült Államokban, Wisconsinban. A története a főként Észak-Wisconsin-ra fókuszál, Rhinelander kisvárosára, mert itt fedezték fel.
1893-ban újságok számoltak be arról, hogy felfedezték a Hodag nevű állatot. Le is írták a lényt: feje egy békáéhoz hasonlított szarvakkal a fejtetőn, vigyorgó arca van. Lábai vastagok, de rövidek és karmokban végződnek az ujjai. Hátán tüskék, akár egy régi dinoszaurusz fajtának, farka pedig hosszú, egy tüskével a végén. A jelentéseket az ismert fűrészárus és fakitermelő cég, a Cruiser kezdte meg a tréfacsináló Eugene Shepardsal (1845-1923) együtt. A férfi először egyedül találkozott az állattal az erdőben. Megrémült tőle és elfutott szólni a munkatársainak hogy mit látott. Egy csoporttal együtt elindultak keresni az állatot az erdőben. Meg is találták, de állatot el kellett pusztítaniuk mivel az túl vad volt, így sarokba szorították és dinamittal felrobbantották. Egy rajzot is készített a férfi róla és megjelent a médiában.
Az újságok azt írták, hogy a legfurcsább, leghevesebb, legfélelmetesebb szörny volt valaha a földön. Az állat azonban kihalt, ugyanis tápláléka a helyi kutyák, bulldogok voltak, amik észrevehetően megritkultak a területen.
Shepards később, 1896-ban azt állította, hogy készített fotót egy másik Hodagról is,sőt egyet el is fogtak élve. A kép nagyon híres lett,az állat farkánál gugoló és kezében botot tartó férfi, az Shepards. A képen szerepel még Layton Shepard, a férfi unokája aki ekkor 7 éves volt, előtérben pedig a gyermek apja Mary Kosloske.
Azt állította jelentésében, hogy megküzdött egy ilyen állattal, a bányában ahol éppen dolgoztak és egy kloroformmal kábította el. Ezt a Hodagot elsőnek az Oneidai kisvárosban mutatta be először. Több ezer ember özönlött ide, hogy láthassák a lényt. Egy sátort állítottak fel, ketrecben mutogatták, de tisztes távolságban az érdeklődőktől. A szemtanúk azt mondták, hogy az állat mozgott és morog is. Shepards megmutatta az embereknek az állatot otthon a fészerében is. Az újságok írták a cikkeket, és egyre figyelmfelkeltőbb volt az eset, mígnem egy tudóscsapat - a Smithsonian Intézet pár tagja - bejelentette, hogy a helyszínre utazik és megviszgálják a felfedezést. Ekkor derült ki: az állat hoax, egy átverés. Shepards kénytelen volt elismerni,hogy csupán átverés az egész és Ő maga mozgatta a bábút vezetékeken keresztül. A Hodag egy vastag farönkből volt kifaragva, rajta ökrök szarvaival és szarvasmarha bőrből letakarva. A hörgést Shepards fia adta ki, jól elrejtőzve a bámészkodók elől. Az intézet nem volt meglepve, mivel a férfi nagy tréfacsináló hírében állt.
Pár kisebb történetet is olvastam még, ám sok infót nem találtam róluk, például hogy Shepards a mocsarakban, erdőben talált hodagot ketrecbe zárta, ami később tojásokat rakott. A kis hodagokat pedig betanította trükkökre, hogy majd jó pénzt hozzanak neki. Ezt is egy bonyolult, de jóindulató átverésnek könyvelhetjük el.
Miért csinálta ezt az egészet Shepards? A városka hanyatlóban volt, a cégek zártak be, sokan elköltöztek, az ipar rosszul ment. A gazdasági csőd felé közelített a város. Azonban miután a Hodagnak híre ment sok ember özönlött a helyre, hogy láthassák és fizettek is érte.
Végül a férfinak sokat köszönhet a város, mivel híres turisztikai hellyé vált. A Hodag lett a hivatalos jelképe, de nem csak a városnak, hanem a wisconsini Rhinelander Gimnáziumnak és frizbi csapatanának, valamint cégeknek és szervezeteknek is. A legfontosabb azonban a Hodag Country Fesztivál, melyet minden évben megrendeznek és több mint 40 000 embert vonz ez a nyári zenés ünnepség.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Egyértelműen csalás, de legalább Shepards bá' jó munkát végzett és sok pénzt hozott a városkának, valamint híres turisztikai látványossággá tette ! :D