Nandi medve

Első észlelés: - nincs pontos adat, az 1900-as évek eleje

Hely: Afrika, Elgon-hegy környéke

A Nandi medve nem más, mint egy állítólagos Afrikai állat, ami a bennszülött törzsek legendáiban is szerepel. Törzsek és régiók is másként-másként nevezik ugyanazt az állatot, de a leírásai megegyeznek. Duba, kerit, chimisit, chemosit, kikambangwe, gadett, vere, sabrookoo, ám mi nyugaton csak Nandi medvének hívjuk. Részben azért, mert az állat külső jegyei hasonlítanak egy nagy medvééhez. Részben pedig azért, mert a nandi törzs után kapta nevét, ugyanis szerintük az állat a Nagy-hasadékvölgy mentén, - ami 30-100 kilométer széles is lehet és mélysége helyenként eléri a több ezer métert is - a 2458 méter magas Elgon-hegy és a Mau nevű sziklás lejtő közötti hegyes-völgyes területeken él.

Állítólag vérengző ragadozó, leginkább medvére hasonlít, de felfedezhetőek benne a majomhoz és hiénához hasonló külső jellegzetességek is.

Hogy a bennszülöttek mióta tudnak a létezéséről és mióta szerepel a legendáikban, az sajnos az idő homályába vész. Pontos adat nincs, de már évszázadok óta ismerik az állatot. Azonban a fehér ember elsőként a XX. század elején találkozott vele. Az első két szemtanú Kenya-kutatók voltak, név szerint C.Kenneth Archer és Braithwaite őrnagy. Először amikor meglátták az élőlényt oroszlánnak vélték, ám miután alaposabban megfigyelték rájöttek, hogy ez bizony nem az. Magassága kb. 140 cm lehetett, az orra hosszabb volt, mint egy oroszláné, bundája pedig barna színű. A háta érdekesen lefelé lejtett hátrafelé és úgy gondolták, hogy a mozgása olyasmi, mint egy medvéé. Ráadásul még a feje is hasonlított rá, megnyúlt volt kicsike fülekkel.

Ennek hatására 1905-ben indult meg egy expedíció, amin Mataye közelében, a Sigorit szikláknál látta az állatot az expedícióvezető, Geofrey Williams. Úgy saccolta 30 méterre lehetett tőle és éppen üldögélt, de szerinte kb.150 cm magas lehetett. Leírása hasonló a korábbi szemtanú beszámolókéhoz, kivéve, hogy itt a bundájának színe fekete volt. Észlelését megjelentette a "Journay of the East Africa" és az "Uganda Natural History Society" c. lapokban.

Ezután 1912-ben egy Toulson nevű őrnagy látta, majd egy évvel később N.E.F. Corbett is.

Toulson észlelését egy brit antropológusnak jelentette, hogy fennmaradjon a kutatók számára.

"Az egyik fiú berohant a szobámba, mondván, hogy egy leopárd volt a konyhába. Kimentem megnézni az állatot, de az nem leopárd volt. Nagy szőrzete volt és járása inkább egy medvéhez hasonlított, egyfajta csoszogóan sétált.." - állította az őrnagy.

Ez időtájt építették a Madadi vasutat és az itt dolgozó munkások is beszámoltak az állatról. Még a nyomát is felfedezték ami kutyaszerű volt, de hosszú sarokkal és 5 ujjal. 

A közelben tevékenykedő G.W. Hickess mérnök  - aki az építkezésekért volt felelős - is látta az állatot 1913-ban, ám most szerencsére igen közelről, nem úgy, mint a korábbi szemtanúk. Szerinte sokkal termetesebb egy hiénánál, a nyaka rövid és a fülei kicsik - hasonlóan az első beszámolókhoz. Hogy farka volt-e az állatnak avagy sem, nem látta, ugyanis testét vastag sűrű bunda takarta. Szavahihetőségét megerősítette az, hogy nem sokkal később egy helyi lakos is látta a lényt, amint két lábra állt.

Ugorjunk most pár évet, egészen 1919-re. Egy helyi farmer - neve Cara Buxton - szerint állatállományát megtámadta a Nandi medve. Hét birkát megölt és párat megsebesített, de a húsukat nem ette meg, csak az agyukat. Mi lehet az a ragadozó, ami csak agyvelőt eszik, de a húshoz nem nyúl? Hát, mint kiderült egy igencsak nagy, agyvelőre kapott foltos hiéna volt, ugyanis az eset után még több állatot pusztított el több helyen is, de a helyiek összefogtak és felkutatták az állatot.

A szemtanúk sokszor összetévesztik az állatot a hiénákkal vagy a páviánokkal. Azonban egy csak a nyugati szemtanúkra igazak, a natív afrikai itt élőkről ezt a hibás észlelést nem feltételezhetjük.

Az utolsó konkrét adat pedig 1927-ből való. Az egyik faluban Hutchins kapitányt azzal riasztották a többiek, hogy a medve betört az egyik kunyhóba és elragadott egy embert. A kapitány megnézte az állat nyomait és egyik ismert élőlényével sem tudta összevetni, nagyobb volt, mint egy oroszláné.

Ezután hébe-hóba észlelték még az állatot, de az észlelések nagyon lecsökkentek. Egyesek szerint csak csalás volt az egész, mások szerint az állat nem sokkal később kihalt. Persze az afrikaiak továbbra is azt állítják, hogy találkoznak vele olykor és igencsak félnek tőle.

Na de mi is lehet a Nandi medve, feltéve ha létezik? Ugyanis persze semmi kézzelfogható bizonyítékunk nincs, szokás szerint, ám lehetséges magyarázatok annál inkább!

A szkeptikusok szerint, ha létező állatról van szó, az nem más, mint a közönséges barna hiéna. Ez egy ritka afrikai faj, amiből kevesebb, mint 10 ezer él Közép-Afrika déli részénél. Általában vándorló életmódot folytatnak és éjszaka tevékenykednek. Hátuk kinézete tényleg kicsit olyan, mint amit a Nandi medve leírásában fellelhetünk, ám füleik nagyok, nem pedig apróak, valamint lábaik sem vaskosak, hanem igencsak vékonyak. Esetleg egyes egyedek megvadulhattak, ám az állat viselkedése nem befolyásolja a bennszülöttek felismerőképességeit az állat külső jegyeit illetően, tehát ők biztosan felismernék ha közönséges hiénáról lenne szó.

Szóba jött az ismeretlen hiéna faj és az ismeretlen medve faj is. Továbbá szóba került az Atlasz-medve, ám ez pont az északi régiókban élt. Mára kihalt, de 1870-es évekig érkeztek róla jelentések. Lehet mégsem pusztult el az összes példány és átvándoroltak más régiókra az állatok? Mások szerint a Nandi medve ennek a fajtának az egyik alfaja lehet.

A vadabb teóriák szerint ez egy Chalicotherium ősemlős, amit mára kihaltnak vélnek. Ez az állat szintén fellelhető volt Afrikában is, ám többnyire növényekkel táplálkozott pl. fák zsenge hajtásaival. Mindenesetre talán hasonló állat lehet kinézetre a Nandi medve is, ugyanis ennek is dőlt a háta, nagyok a karmai, aprók a fülei és barnás színű volt.

A nandi törzs szerint azonban az állat hiába mozog úgy mint egy medve, szerintük inkább páviánra hasonlít. A pliocén időszakban élt itt egy Simopithecus nevű faj, amik igen nagyméretű páviánok voltak. A probléma ezzel megint csak az, hogy ezek nappal aktívak és csoportokban vadásznak, nem pedig éjszaka és egyedül.

Vajon mi lehet a Nandi medve? Megtaláljuk valaha vagy örökre rejtély marad kiléte? Sajnos a tudomány nem öl bele pénzt újabb expedíciókba, így többnyire - egyelőre - csak a szerencsében bízhatunk, hátha elkapnak egyszer egy példányt és megoldódik a rejtély...

Muhuru

Első észlelés: ismeretlen ( még 1960 előtti )
Hely: Afrika, Kenya

Ez az óriási teremtény állítólag Nyugat-Afrika szinte áthatolhatatlan dzsungeleiben él. Külseje alapján a kriptozoológusok egy dinoszaurusz óriás hüllőnek gondolják: úgy írják le, mint egy nagy hüllőt, vastag csonklemezekkel a hátán, farka végén pedig tüskék vannak. Ezt az állatot a Sztegoszaurusz egy leszármazottjának vélik. A farkáról megoszlanak a beszámolók, ugyanis míg egyesek arról adtak jelentést, hogy 4 tüske van rajta, valamely beszámoló pedig arról, hogy egy nagy csonk, egy buzogányféleségben végződik a farka. Így már azonban a leírások az Ankyloszauruszra illik, ami a páncélosok egy másik csoportja. Ámbár találtak olyan Sztegó leleteket, amikből arra a következtetésre jutottak a paleontológusok, hogy 150 millió évvel ezelőtt ezek az állatok új "funkciókat" fejlesztettek ki, mint például egy könnyedebb páncélzat vagy kisebb bunkóban végződő farok.

Ellenben a Mokele-mbembével, ami elég agresszív állat és folyamatosan védi a területét, nem ismerünk történeteket, hogy agresszívan viselkedett volna.

A Sztegoszauruszok állítólag kihaltak 150 millió évvel ezelőtt, testméretük kb. akár egy busz. Négylábú, növényevő állat volt, zömök mozgással és óriási csonkokkal a hátán. Az Ankyloszaurusz szintén hasonló állat volt, azonban terjedelmes tüskéi és páncélokkal volt felszerelve a háta. Ezeket elsőnek Kínából jelentették, hogy megtalálták a csontvázaikat és kb. a jura korban élhettek.

 Bár sokan gondolják, hogy ezek a hüllők túl nagyok ahoz, hogy ha élnének már rég felfedezték volna őket, Afrika tele van őserdővel, aminek nagy része még feltáratlan. Itt számos kriptidet fedeztek már fel, ilyen volt például a gorilla is. Azonban a dinoszauruszok korából számos faj fennmaradt, pl. a krokodilok is. Kinézetük semmit sem változott, pusztán a méretük csökkent. Lehet ha fennmaradtak bizonyos dinófajok, ezeknek is csökkent valamelyest a mérete és "környezetvédelmi szempontból megfelelően" átalakultak, hogy jobban alkalmazkodjanak a környezethez. Lehet nem pont Sztegoszauruszról vagy Ankyloszauruszról van szó, hanem az egyik testileg elváltozott leszármazottjaikról. Egyeseknek az az ötlet is felötlött, hogy ez egy 3 méter körüli Gliptodon emlős, aminek szintén van páncél a hátán, de a többi leírás nem egyezik meg vele.

Felvetődött még az is, hogy nem dinoszaurusz, hanem egy óriásira nőtt gyík, ez esetben egy Tuatara vagy egy Leguán, ezeknél is megtalálható a "tüske" a hátukon, ellenben a páncél itt nem, de lehet óriási krokodil is.

Az állatról a helyi törzsek adnak bejelentéseket és szerepel a helyi legendájukban. Míg egyesek ugyebár csak mítosznak tartják az állat létezését, addig mások hiszik hogy egy élő dinoszauruszok csoportja maradt meg a civilizációtól távol eső dzsungel áthatolhatatlan növényzetei között. Máskülönben honnan tudnák a törzsek, hogy néz ki egy Sztegoszaurusz?

A szkeptikusok megjegyzik, hogy "kultúrafertőzés" történhetett. Azaz a fehér ember találkozott a bennszülött törzsekkel, könyveket mutatott nekik, amelyben dinoszauruszok voltak, majd pedig átvették a törzsek a mítoszaikba és a helyi legendákba ezeket a lényeket.

Ellenben például a Mokele mbembe legendája már évszázadok óta ismert - ami szintén egy élő dinoszaurusz ugyanitt, Afrikában - és akkoriban még nem volt meg a kellő ismerete a paleontológusoknak ahoz, hogy tudják, hogyan is néz ki egy ilyen állat, sőt eleinte ezeknek az óriáshüllőknek a csontvázait még óriások maradványainak hitték.

 

 Végezetül egy Kanadai olvasó levele:

" Szeretném megköszönni, hogy kiteszed ezt a levelet. 1988-ban apám és én nyaralni voltunk Afrikában, ahol turnéztunk a kontinens számos részén.Mi elmentünk túrázni Kenyába, a Mount Elgon nevű Nemzeti Parkba. A Nairobi területen tartottunk az autóutunk során, ami egy igazán kemény terep és a legszokatlanabb terület, ahol jártunk utunk során. Vannak itt barlangok is, amit elefánt találkozó helynek hívnak a helyiek, mert sok elefántcsont van itt. Mi éjszaka is a parkba maradtunk és az este folyamán egy furcsa beszélgetés zajlott le. A park vezetője megemlített egy furcsa állatot, amit az erdőben észleltek. A helyiek itt találtak egy elhunyt elefántot, aminek nyaka és hasa furcsamód szét volt szakadva. Az elméletük az volt, hogy ez nem egy másik elefánt műve és nem is vadászoké( ugyanis nem hiányzott az agyar és semmi sem), hanem a Muhuru támadta meg. A parkvezető elmagyarázta, hogy ez egy dinoszaurusz szerű állat. Apámat és engemet nagyon lenyűgözött ez a történet, mert a vezető nagyon komoly volt miközben beszélt. Egy másik úriember hallgatta a beszélgetést és mondta, hogy korábban látott egy rajzot amin a Muhurut ábrázolták és hasonlított egy páncélos dinóra.Később mutattak egy képet, mely hasonlított egy Sztegoszauruszra."

Mokele-mbembe cikkem a Hihetetlen! magazinban

Korábban O. István "kolléga" cikke jelent meg a Hihetetlen magazinban a Fanyűvőről, most végre elmondhatom magamról, hogy Én is írtam egy cikket egy kriptidről az újságnak, mégpedig a Mokele-mbembéről ( a szöveg nem egyezik meg teljesen a blogban íródott Mokelés bejegyzéssel). Három oldalas lett, elolvasni lehet a 2012-es márciusi számban. De lefotóztam Nektek, ha lementitek és ránagyítotok tökéletesen ellehet olvasni. Valamint csatolok még képet is, amin állítólag az állat látható, Én eddig ezt a képet még nem is láttam.

Ngoubou

Első észlelés: - ismeretlen, talán 1919
Hely: Afrika, Kamerun (Cameroon)
Az ország a Guineai-öböl belső területén helyezkedik el,viszonylag kis szakaszon érintkezik a tengerrel. Déli részén a Kamerun-fennsík helyezkedik el, amely a Kongó medencét körkörösen körülvevő küszöbrendszerhez tartozik. Az ország északi területein terül el az Adamawa fennsík. Az ország észak-déli kiterjedése meglehetősen nagy, ennek köszönhetően a növénytakaró is széles skálán változik. megtalálható itt az esőerdő és a szavanna növényzete is. Az éghajlat mindenütt trópusi. Tehát minden életfeltétel adott, hogy itt éljen a Ngoubou, ami nem más mint egy állítólagos "dinoszaurusz-túlélő", mely a ceratopszidák családjába tartozik.
A helyiek szerint hat szarva van és akkora körülbelül, mint egy jól megtermett ökör. Mérete ellenére állítólag látták már elefántokkal is küzdeni. 2000 novemberében expedíciót szervezett a Cryptosafari és a BCSCC. William Gibbon itt kutatott a Mokele-mbembe után és David Wetzel is elkísérte az utazásra. A csapatukat kísérte pár pigmeus is, akik beszámoltak a Ngoubou lény létezéséről. Ezt a szót az orrszarvúakra használják a nyelvükön, de megjegyezték hogy ennek az állatnak 6 szarva van és gallér a fején. Tökéletes leírása egy ceratopszidának. Továbbá elmondták, hogy pár évvel ezelőtt a közösségük egy magas rangú tagjával megöltek egyet a lándzsáikkal. De mostanra már csökkenést állapítottak meg a populációban és így nehezebb megtalálni. Gibbonék az állatot egy Styracoszaurusszal azonosították, de jelenleg a zoológia és a paleontológusok úgy tartják, hogy ez a faj csak Észak-Amerikában élt. A kövületeit sem találták meg itt Afrikában, csak Ausztráliában, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában. Az is lehet, hogy köze van a Emela-ntouka nevű kriptidhez, azonban ennek csak egy szarva van.
Napokkal később két bantu férfi beszámolt róla, hogy ők is ismerik az állatot állítólag a szavannán él a nyugati folyók mentén. Biztosak voltak benne, hogy nagyon ritka, de még maradt néhány belőlük. Az egyik férfi még le is rajzolta az állatot egy papírra 6 szarval és gallérral a fején.
1958-ban megjelent Bernard Heuvelmans könyve, a "On the Track of Unknown Animals" ami kb. a kriptid fanok bibliája. Ez tartalmaz egy Ngoubou-val kapcsolatos észlelést, amit még először a híres "The Times" magazin közölt 1919 november 17.-én. Egy Lepage nevű férfi volt a felelős a vasútépítésnél Belga Kongóban. Vadászat közben egy rendkívüli szörnyeteggel találkozott és sajnálatos módon megtámadta. A férfi rálőtt, de kénytelen volt menekülni ugyanis az állat utána eredt. Az állat hamarosan feladta a hajszát és Lepage így megtudta vizsgálni távcsővel. Kb. 24 méter hosszúra tippelte, a hegyes orra fölött hatalmas agyar volt, mint egy kürt, fején több is volt. A lábai akár egy lóé, a hátsón pedig pataszerűség volt. Valamint volt egy pikkelyes púp az állat válla fölött.
1996-ban a Boumba folyó mentén állítólag egy Ngoubou esett bele egy elefánt csapdába. Az állat elpusztult, de semmiféle fizikai bizonyítók nem maradt róla. Ezek után felállítottak egy jutalmazási rendszert, hogy amennyiben bárkinek a kezébe kerül bizonyíték kürt,csont,fog, bőr vagy akármi az pénzjutalomban részesül.

SAJÁT VÉLEMÉNY: A zoológia csodája lenne, ha ez az állat valóban létezne. Bár nem a legjobb hír, hogy itt még ezen faj maradványait nem találták meg, mégis érdekes hogy a helyi törzsek tökéletesen írják le az állat kinézetét, anélkül hogy valaha láttak volna dinoszauruszokról szóló könyvet vagy esetleg képet, illusztrációt. Remélem tényleg létezik.

Sucuriju, az óriáskígyó

Első észlelés: 1800-as évek vége
Hely: Afrika, Kongó, Amazonas, Rio Negro- Orinoco- Katanga folyók

A világ két leghosszabb kígyója a piton és az anakonda.
A piton 1923-as rekordja a 10 méter hosszúság, míg az anakondáé 12 méter hosszú. Ezek a hivatalos adatok. A föld korai időszakában éltek óriásibb méretű kígyók, melyek elérhették a 15 méter hosszúságot is, melyek már mára kihaltak természetesen.
Azonban legendák kaptak szárnyra nagyobb kígyókról. Az amazóniai területeken a törzsek Sucurijunak hívják ezeket az állatokat. Az európai felfedezők a dzsungelben óriás kígyóra leltek, és a helyiek matorának, azaz bikaevőnek hívták. Mérete legalább 25 méter volt!
Percy Fawcett alezredes és kalandor, felfedező állítólag 1907-ben találkozott egy óriási anakondával az amazonasnál, a Rio Negro torkolatánál. Az állat épp a partra mászott és rá is lőtt a fegyverével, de sikerült meglógnia. A mérete körülbelül 19 méter volt, de hallott már 23 métert meghaladó példányról is.
Az 1925-ös évből sem hiányzott az óriáskígyók észlelése. Egy Victor Heinz nevezetű atya látott kb.25 méter hosszúságú anakonda szerű kígyót Obidos nevű Portugál hely közelében.
1933-as években a brazil-kolumbiai határbizottság egy 30 méteres egyedről számolt be, amelyet géppuskával lőttek agyon, majd le is fotózták. A közel 7 méteres fejét is csak négyen tudták megemelni.
1944-ben egy 11,5 méteres anakondát lőttek agyon az Orinoco partjánál. A geológiai expedíció résztvevői otthagyták a döglöttnek vélt állatot, de mire visszatértek, annak hűlt helyét találták. Az adat hitelességét ezért vitatják és sokan szkeptikusak a történetet illetően.
1948-ban fényképes bizonyítók jelent meg egy óriási kígyóról. A brazil Diario január 24-i számában közölték a fotót és azt írták, hogy a kígyó 5 tonna súlyú, 80 cm átmérőjű és kb~40 méter hosszú volt! Többen szkeptikusan álltak a fotóhoz illetően, azt feltételezték, hogy az állat nincs ilyen hosszúságú és csak jó szögből fotózták le, mintha hosszabb lenne eredeti méreténél.
1959 Rene van Lierde belga ezredes épp a Kongón átfolyó Katanga felett repült el egy helikopterrel. Hirtelen egy hatalmas kígyó emelkedett ki a vízből és akart rátámadni a helikopterre, de Lierde meglógott. Képet is tudott csinálni az állatról. A teremtményt 15-18 méteresnek mondták a fotót megvizsgáló zoológusok.
Továbbá az 1970'es és 90'-es években is láttak óriási kígyókat ezeken a környékeken.
Mik lehetnek ezek? Kitalációk? Szenzációhajhász történetek? Egy új kígyófaj? Vagy csak egyszerűen nagyra nőtt kígyók? Netán pár őshüllő maradt meg a dzsungel és őserdők vidékein?
Y. Daleth Denonomicon c. könyvében ezt olvashatjuk:
"Hatalmas, gyilkos kígyódémon az Amazonasz-medence indiánjainak hitvilágában. Leginkább egy túlméretezett anakondára hasonlít. A folyókban úszkál és folyton zsákmány után kutat. Egyetlen nagyobb élőlény sincs biztonságban. Általában éjszaka bukkan fel, ilyenkor szemei lámpásként világítanak a sötétben. Néha egy folyami bárka alakját ölti magára, és így közelíti meg áldozatait. A helyiek szerint azok az óriásanakondák, amelyekről a felfedezők és az utazók tesznek említést naplóikban és könyveikben, a Boiunával azonosak."
Tehát az őslakosok is említést tesznek ezekről az óriási hüllőkről.
És hogy miért nem változtatták még meg a hivatalos adatokat a maximális méretet illetően? Több bizonyíték kell. Nincs csontváz, nincs levedlett bőr, nincs videófelvétel. Ezek hiányában a kriptozoológia témakörébe illenek ezek a teremtmények.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Simán létezhetnek. Bár az első fotó meggyőzőbb valamiért nekem, mint a második. Egy kígyó óriásira megtud nőni, ha nem zavarják élőhelyén és a adottak a körülmények. A dzsungel mélyén, az embertől távol sokáig élhetnek ezek a dögök és nagyra is nőhetnek az évek során.

ex- kriptid #3. : Bojtosúszó hal

"Eredetileg" 400 millió évvel ezelőtt élt, majd kipusztult
Első észlelés: 1938
Hely: Afrika és Indonézia

A bojtosúszó őshalak már 350-400 millió évvel ezelőtt a tengerben úszkáltak. Az állatról egészen 1938-ig úgy gondolták, hogy 70 millió évvel ezelőtt kihalt, akkor azonban Dél-Afrika partjainál hálóba akadt egy élő példány. Azóta Madagaszkártól északra, a Comore-szigetek környékén több mint 300 példányát kifogták a fajnak amit a tudósok Latimeria chalumnae-nek neveztek el.

1998. Indonézia. Ezen belül is a helyszín Celebesz, mely a föld 11. legnagyobb szigete. Egy halásznak furcsa teremtmény akadt a hálójába a partok mentén. Az állat nem volt más, mint a Latimeria menadoensis, azaz a bojtosúszó hal egy példánya. A fantasztikus az egészben, hogy ez az őshal elméletileg már kihalt. A halász a BBC-nek interjút adott, melyben így nyilatkozott : " Hatalmas volt, foszforeszkáló zöld szemekkel. ha éjszaka fogom ki, biztosan visszadobom félelmemben. " A boncolás és a DNS-vizsgálatok után kiderült, hogy az állat génkészlete 3,5 százalékban különbözik az Afrika mellett fogott példányokétól, ezért új fajként írták le, ezért másabb egy picivel a neve.

A Lahama által kifogott hal még 17 órán át élt egy parti étterem medencéjében. Az 1,3 méteres, 50 kilós állatot ezután jégre tették, és a tudósok most azt vizsgálják, hogy valóban az 1998-ban kifogott Latimeria menadoensis-szel van dolguk. Peter Forey a londoni természettudományi múzeum őshalszakértője szerint a lelet megerősítheti azt a feltételezést, hogy egy nagyobb populáció él Indonézia vizein. Talán kiderül az is, hogy mikor és miért vált ketté az ázsiai és az afrikai bojtosúszó őshalak fejlődése, és hogyan kerültek egymástól több ezer kilométerre.

A bojtosúszó őshalak megnyúlt, apró lábra emlékeztető uszonyukról kapták a nevüket. Az állatok több százmillió éve is hasonlóképpen néztek ki, mint a ma élő őskövületek, a Chicagói Egyetem tudósai éppen szerdán jelentették be, hogy találtak egy 400 millió éves bojtosúszó fosszíliát. A bojtosúszó halakat a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) a veszélyeztetett fajok között tartja számon.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Már ez bizonyítja, hogy kihaltnak hitt fajok még mindig létezhetnek. Bár egy hal nem egyenrangú egy dinoszaurusszal, de Kongó dzsungeléből számos jelentés érkezik óriási hüllőkről. Ilyen alapon ezek is létezhetnek.

Kongamato

Első észlelés: - nincs sajnos adat
Hely: Afrika: Zambia, Angola, A Kongói Demokratikus Köztársaságban

A kongamato-t (breaker of boats angolra fordítva) számos bennszülött törzs és felfedezők látták Mwinilunga területén -ez egy város Zambia Észak-Nyugati tartományában - a Jiundu mocsarak közelében, valamint feltűnt még Kongóban, Zambiában és Angolában. A lény leírása egy őskori repülő sárkánygyíkhoz hasonlítható, leginkább a már kihalt Rhamphorhynchus-hoz.
Sajnos semmilyen fényképes vagy videófelvétel nem áll rendelkezésre, hogy bebizonyítsák a lény létezését, így csak a szemtanúk beszámolóira támaszkodhatunk. A szkeptikusok máris azt mondják, hogy a lény már rég kihalt ez csak egy denevér, vagy egy nagyobb gólya lehet az állat valódi kiléte mögött. Még azt is feltételezték, hogy ez egy rája ami a vízben él. A lény ha jól bele gondolunk tényleg hasonlít a gólyára, bár az tollas és nem támad meg embereket és hajókat...Egyébként ez az őshüllő annak idején ezen a területen élt.
Találkozások:
Frank Melland az 1923-as könyvében, melynek címe "Witchbound Africa" írja le a lényt, hogy egyes folyók mentén támadott meg hajókat, ha a területére tolakodtak be. A szárnyfesztávolsága úgy kb.4-7 méter széles. A helyi Kaonde törzs Frank könyvgyűjteményéből azonosították egy fényképről az állatot és a repülő ősgyík dinoszauruszra mutattak rá.
1933-ban T. Sanderson zoológus találkozott a lénnyel. A Kameruni hegységbe indított expedíciót. A folyó mentén észrevett egy "nagy denevért" amire rálőtt és a folyóba zuhant. A férfi kiakarta fogni zsákmányát, de a sodrás olyan erős volt, hogy elesett a vízben és a tetemet nem találta meg. Mikor segítséggel feltápászkodott társai felkiáltottak és egy óriási sas méretű árnyékot pillantott meg a folyó tükröződésében és a lény elsuhant. A szárnyai denevérszerűek voltak.
1956-ban egy mérnök, név szerint JPf. Brown látta a lényt Fort Rosebery, Zambia közelében a Bangweulu folyónál. Körülbelül kora reggel 6 órakor látott két repülő állatot a feje fölött, amik leginkább őshüllőhöz hasonlítottak és lassan, halkan repültek. Úgy becsülte, hogy a szárnyfesztávolság kb. 1 méter, a teste a csőrétől egészen a farka végéig 1,5 méter lehetett. A farkát nagyon hússzúnak és vékonynak mondta el, a fejét pedig keskenynek akár egy megnyolt orrú kutyáé.
1957-ben hirtelen a helyi kórházban egy beteg toppant be súlyos sebbel a mellkasán és azt állította, hogy egy madárszerű lény támadta meg a mocsár közelében. megkérték, hogy rajzolja le mit látott és egy repülő sárkánygyíkot rajzolt. Sajnos a rajz már nem maradt fenn napjainkig.
Szintén ebben az évben beszámol könyvében egy hegymászó és felfedező -név szerint B. Heuvelmans- hogy látott egy furcsa állatot a Ruwenzori régióban.
" Éppen hátat fordítottam a csúcsoknak amikor hallottam egy éles hangot. Felnéztem az égre és lenyűgözött két óriási madárszerű lény körvonalai. Sajnos a hegyekben a köd miatt nem láttam élesen őket."
1988-ban Roy P. Mackal indított expedíciót az állat felkutatására, sajnos Ő nem látta, de az expedíció egy tagja azt mondta, hogy látott egy nagy fekete madárszerű alakot siklani a levegőben, de nem tudja, hogy a Kongamato volt-e avagy sem.
A furcsa, hogy ezeken a területeken számos szabadidős madármegfigyelő tevékenykedik, de ők egyszer sem láttak ilyen állatot. Ez vagy átverésre ad indokot vagy hogy ritka fajjal van dolgunk.
Vannak beszámolók hasonló lényekről Kongóból, Tanzániából, Namíbiából is. Legutóbbiban repülő kígyónak nevezik az állatot.

A leírása:
A számos törzs, bennszülött és európai felfedező egyértelműen azt állítja, hogy a lény vöröses fekete színű és repülő gyíkhoz hasonlítható. Szárnyai bőrszerűek, csőre hosszú és éles, melyben fogak találhatóak, szárnyain kis karmok vannak. Néhány brit tudós a helyi törzseknek bemutatták a Pteroszaurusz illusztrációját könyveikből, ami rémült reakciót váltott ki az emberekből. Filmfelvételt nehéz készíteni a lényről. A dzsungel sűrű és párás, tönkremennek a filmszalagok. A helybéliek szegények, nincsenek ilyen eszközeik, még ha fel is tűnne előttük az állat akkor sem tudnának bizonyítékot készíteni róla. Ám ha a Kongamato valós nagy valószínűséggel több is létezik belőle, nemcsak egy példány.

Ne feledjük hogy ezekről a területekről - főleg Kongó dzsungeléből - számos kriptidet jelentettek és mind dinoszaurusz szerű állat. Lehetséges, hogy Kongó dzsungele egy Elveszett Világot rejteget? A dzsungel nagy része járhatatlan és még alig van felfedezve. Számos ex-kriptid is sorolható Kongóhoz, így ezek a lények is valósak lehetnek? Lehet egyszer bebizonyítják létezésüket..

Inkanyamba

Első észlelés: - nincs információ-
Hely: Dél Afrika, Howick vízesés

Az Inkanyamba egy legendás lény, mely állítólag vízesések és tavak környékén él az északi erdők közelében, Pietermaritzburgnál, ami egy Afrikai város. Itt található a Howick vízesés, mélyen az őserdőben. A vízesés 95 méteres magas és a mély Umgeni folyóba érkezik le. A bennszülöttek és a sámánok a lényt ősi szellemnek vagy "Nagy Isten"-nek hívják, aki már régóta itt él a vízben és az állandó "lakóhelye" a vízesés alatti medence alján található.

Mivel azulu törzs él a legközelebb a vízeséshez, így ő szerintük az állatot ló vagy antilopfejűnek írták le és a teste akár egy óriási hosszú kígyóé. A kriptozoológusok felvetették, hogy ez egy óriáskígyó lehet vagy egy formája az angolnának.Van olyan elbeszélés is róla, ami ténylegesen óriás angolnára utal: lamellás sörény, mellső uszony és a fejét is hasonlónak írták le. Így tehát ez lehet egy "Anguilla Marmorata" is, melynek hossza elérheti a 6 métert is akár, de a bennszülöttek sokkal nagyobbnak mondják el.A törzsek mivel félnek tőle,de tisztelik az állatot szobrokat és barlangfestményeket is készítettek róla az idők során. A régészek ezeket a művészi alkotásokat "esőállatoknak" nevezték, mivel a törzs a lényt a nyári időjárás viharaihoz kötötték hozzá.

1962-ben a természedvédelmi Service Ranger, Mr. Buthelezi látta az állatot az Umgein folyó közelében, a homokzátonynál. Ám amikor közeledett felé, a lény a vízbe húzódott és eltűnt.J ohannes Hlongwane egy lakókocsi park gondnoka volt a Howick vízesés közelében az 1960-as évektől egészen az 1980-as évekig. Állítása szerint ez idő között kétszer látta az Inkanyambát: 1971-ben és 1981-ben. A fejét kiemelte a vízből, és olyan hosszú volt a nyaka, hogy 9 méterre volt a feje a tó felszinétől. A nyakán angolna szerű fodrok látszottak.

1996-ban a helyi nemzetközi újság jutalmat ajánlott fel mindazok számára, akik fényképes bizonyítékokkal állnak elő, hogy bebizonyítsák az állat létezését. Hamarosan készült is egy kép, bár ahelyett, hogy bizonyította volna a lény létezését beugratásnak és csalásnak mondták és heves vita alakult ki a lény létezése kapcsán. Volt olyan aki szerint ez nem is az Inkanyamba, hanem Afrika egy másik kriptozoológiai állata a Mokele-mbembe, mert a fotón csak a nyaka látszik.

Az állatot nem csak a Howick vízeséshez lehet kötni. Több helyen is látták, volt hogy a szemtanúk azt írták le hogy épp párzott egy másik példánnyal és volt, hogy éppen ketten egymással harcoltak. Ha ez mind igaz, akkor ezek a lények vándorló természetűek lehetnek. A Mkomazi folyónál is látták már, ami azonban az előbb említett vízeséstől 44 mérföldnyire található. Látták kisebb gátak közelében is, mint például Dargle területén. Az egymással viaskodás pedig arra adhat okot, hogy a területi fölényt szeretnék maguknak kivívni ezek az élőlények.
A lény végül kinőtte Afrikát és híre ment. A híres Animal X c. sorozat is forgatott egy részt az Inkanyambáról.

Adjule

Első észlelés: 1928 (?)
Hely: Mauritánia,Sahara régióban, Afrika

Az Adjule vagy másnéven Kelb-el-khela egy kutyaszerű kriptid, mely állítólag a Szaharai sivatag környékén él. Elsősorban a nomádok beszéltek az állatról. 1928-ban Theodora Monod nevű férfi arról számolt be, hogy ez egy teljesen ismeretlen kutya vagy farkasféle esetleg egy elszigetelt vadkutya lehet. 1992-ben is megfigyelték az állatot állítólag, bár ez nincs megerősítve. Nyugat Szaharában lévő vadászok láttak egy kutyaszerű lényt, miközben épp csomagoltak, azonban kizárták azt, hogy az afrikai vadkutyát látták volna.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Igazán sok mindent nem tudok mit írni, mindenhol csak ennyi információ van róla. A létezését elképzelhetőnek tartom, hiszen ez csak valami kutyaféle lehet, esetleg egy keverék hibrid állat.

Mokele-mbembe

Első észlelés: 1776
Hely: Kongó-medence, Afrika

A Mokele-mbembe szó jelentése nagyjából azt jelenti "az, aki megállítja a folyókat", mely lingala nyelven van. Az afrikai bennszülöttek hol állatként - tehát hús-vér lényként írják le - , hol pedig szellemként. Maga az állatról annyit lehet tudni hogy növényevő, de támadott már meg embereket is, ha a közelében voltak. Kedveli a mély vizeket és magát a dzsungelt. Kinézete hüllőszerű : elefánt teste van, hosszú nyaka és farka, kis feje így többen is egy kihalt hitt szauropodának vélik. A színe barnás és szürkés féle. Még a tudósok is egyet értenek abban a kriptozoológusokkal hogyha létezik a lény, akkor az egy óriáshüllő, mivel a méretét 5-9 m-re állapították meg a beszámolók alapján, ez azonban túlszárnyalja minden eddigi ismert még élő hüllőket ( kivéve az óriáskígyókat, de azoknak ugye nincsen lábuk ).
Számos törzsnek és bennszülöttnek - akik látni vélték az állatot - könyveket mutattak, mely különböző állatok képeivel volt tele. A legtöbben a dinoszauruszokra mutattak rá, hogy erre hasonlít a Mokele-mbembe. Dinoszaurusz, amit valójában a törzsek nem ismerhettek. Tehát tényleg egy megmaradt őshüllő lenne?
2001-ben a népszerű BBC és Discovery csatorna filmet forgatott Kongóról. Interjút készítettek számos törzs tagjaival, akik egy rinocérosz fotóját a Mokèlé-mbèmbével azonosították. A tudósok ennek örvendtek, hogy a dinoszaurusz hipotézis csak egy ostobaság, azonban az afrikai orrszarvúnak egyik fajtája sem honos a Kongó-medencében.
Számos expedíció indult az állat felderítésére és néhány sikeresen meg is találta a hüllőt, de egyiknek sem sikerült megcáfolhatatlan bizonyítékot szereznie a lény létezésére.

Vegyük sorba a rengeteg expedíciót, találkozást, leírást a kezdetektől :
1776: Az első forrás Abbé Lievain Bonaventure, egy francia misszionárius könyvéből származik, aki a Kongó régióban tevékenykedett. Megfigyelte a növény és állatvilágot valamint az őslakosokat. Említést tesz könyvében, hogy óriási lábnyomokat látott melyek körülbelül 3 méteresek lehettek, de magát az állatot nem látta.

1909: Paul Gratz hadnagy említést tesz egy helyi bennszülött legendáról, melyben a helyiek ismernek egy lényt ami a Bangweulu tóban él és úgy írták le mint egy szauropodát. A leírások itt említik meg először, hogy az állat dinoszaurusz szerű.

1909: A híres vadász, Carl Hagenbeck írja le önéletrajzában, hogy több forrásból is hallott egy teremtményről amelyet "félig elefánt- félig sárkánynak" írtak le. A Bangweulu tóban azonban még vízilovak sem élnek, mellyel összekeverhették volna az állatot. Ekkor kezdték közölni az Európai és Észak-Amerikai lapok a cikkeket, hogy egy Brontoszaurusz élhet Kongóban és nagy szenzációnak számított.
1913: Freiherr von Stein zu Lausnitz német kapitány is hallott egy hüllőszerű állatról. Több forrásból is ugyanúgy írták le s hitt a létezésében. Részletesen írja le az egyik könyvében a beszámolók alapján. " Az állatnak hosszú krokodilszerű farka van, hosszú vaskos nyaka. Mérete egy elefánté, bőre barnás-szürke színű és sima. Több embert is megtámadott mikor a folyón kenuval a közelébe merészkedtek. Megölte őket, de soha sem ette meg. Az állat valószínűleg növényevő lehet. A bennszülöttek szerint a dzsungelben és a folyó álltal kimosott mély barlangokban él. Ezt a részletes leírást nem lehet csak mítosznak venni. Még a növényeket és a gyümölcsöket is megmutatták, melyeket az állat eszik."
1919-1920: Smithsonian Institution társaság 32 fős expedíciót küldött Afrikába, melynek célja további állatok és növények felfedezése.Mozgókép fotósok is kísérték az expedíciót a Universal Film Manufacturing Companytól, hogy dokumentálják az eseményeket. Útjuk során az egyik mocsárban furcsa, megmagyarázhatatlan bemélyedéseket találtak, valamint hallottak egy üvöltést ami egyetlen állatéra sem hasonlított. Később kiderült hogy egy egész törzs látta a dinoszauruszt a mocsárban, s elcsúszott, felborult benne, mely agyonnyomott 4 embert és párat megsebesített. Az eseményeket dokumentálták.
1927: Trader Horn kereskedő írt egy könyvet, melyben leírja hogy a bennszülöttek beszéltek neki egy lényről amit "Jago-Nini"-nek vagy "amali"-nak és a mérete hatalmas, három karmos lábnyomokat hagy maga után.

Egy lábnyom, mely állítólag a mokele-mbembe-é.

1932: Ivan T. Anderson kriptozoológus azt állította hogy Kamerunban tanúja volt egy hatalmas lénynek, amely a Mainyu folyóban volt. Az állat súlyosan megsérült és csak rövid ideig látta, mert eltűnt a vízben, de a feje akkora volt majdnem mint egy víziló.
1938: Leo von Boxberger felfedező expedíciót indított a Mokele-mbembe után, valamint vizsgálta az eddigi jelentéseket róla. Sok információt gyűjtött a bennszülöttektől, de a jegyzetelést és a vázlatokat abba hagyta, mert egyszer idő közben tűz ütött ki a törzseknél.
1939: Angolában közzétett egy levelet Frau Ilse von Nolde, aki azt állította hogy hallotta az állatot "coye ya menia"-nek hívni, ami annyit jelent "vízi oroszlán" és számos szemtanú látta, telepesek és bennszülöttek is. Az állatnak hosszú nyaka van leírása szerint és nagyobb mint egy víziló, melyekkel sokszor csatázik, de a húsukból sosem fogyaszt egy falatot sem.
1966: Augusztusában észak-keletre Loubomonál három ujjú lábnyomokat találtak. A különös az hogy a vízilovaknak négy lábujjuk van.
1976: James H. Powell, Jr. expedíciót szervezett még 1972-ben, de jogi bonyodalmak miatt ez nem valósult meg, mígnem 1976-ban sikerült útra kelnie Zairebe. A cél a krokodilok tanulmányozása volt, melyet az Explorer Club finnanszírozott, de Powell érdeklődött a Mokele-mbembe iránt is. Szemtanúkkal és bennszülöttekkel beszélt, melyek a lényt "n'yamala" vagy "Jago-Nini"-nek hívták és megette a virágzó kúszónövényeket, mint ahogy Stein-nek is mondták egy évszázaddal korábban. Amikor Powell megmutatta az embereknek kihalt és még élő állatok illusztrációit, általában a Diplodocus-ra mutattak, mint ami a legjobban hasonlít a "n'yamala"-ra.

1.kép: A törzsek szerint itt haladt át az állat letarolva a fákat

2.kép: A kúszónövény mellyel a mokele-mbembe táplálkozik.

1979: Powell ismét visszatért ugyanabba a régióba és mégtöbb leírást, történetet szerzett a "n'yamala"-ról. Kapcsolatot teremtett Eugene Thomas amerikai misszionáriussal is, aki mégtöbb tanúnak mutatta be. Megállapították, hogy a "n'yamala" azonos a "Mokele-mbembe"-vel. Bár látszólag növényevő állat, mégis tanúk jelentették, hogy az állat félelmetes és megtámadott már kenusokat is, akik túl közel merészkedtek hozzá.
1979: Thomas misszionárius volt az aki gyűjtötte a közeli találkozásokat az állattal egészen 1955-től kezdődően. Ismét közeli találkozás történt a Mokele-mbembevel. A Bangombe törzs a folyó közelében élt és építettek egy nagy tüskés kerítést, mivel az állat zavarta a halászatukat. A Mokele-mbembenek sikerült áttörnie - bár megsebesült a tüskéktől és életben maradt - a bennszülöttek megölték a lényt. Ahogy Thomas írta: " Két pigmeus még a lény hangját és kiáltását is utánozta. Később ünnepséget rendeztek a lény legyőzése alkalmából és megfőzték az állat húsát. Azonban akik ettek belőle ételmérgezést kaptak és meghaltak tőle.
1980: Újabb expedíció indult februárban, Powell csatlakozott Roy P. Mackalhoz. Úgy döntöttek, hogy az Északi régiókra fognak összpontosítani, főként a Likouala aux Herbes folyóra és az elszigetelt Tele-tóra (Lake Tale). Ismét interjút készítettek több emberrel akik látták a Mokele-mbembét és mindegyik elbeszélés nagyon egyértelműen elmondta, hogy 15-30 láb (5-9 m) hosszú az állat, kígyószerű fej és nyak, hosszú vékony farka van, teste vizilóra emlékeztet. Ismét fényképeket mutogattak és többen is egy szauropodára mutattak rá, hogy leginkább erre hasonlít. Ezután a két férfi szerepelt egy TV-showban, az akkoriban híres "Arthur C. Clarke Titokzatos világa"-ban és beszéltek az állatról.
1981: Mackal és Jack Bryan ugyanazon területre szerveztek expedíciót mint Powellék. Állítólag Herman Regusters is csatlakozott volna hozzájuk, de problémák voltak a finanszírozással, a felszereléssel és vezetővel így úgy döntöttek hogy megosztott és külön expedíciót szerveznek. Mackal újabb kriptid szerű dinoszauruszokat jegyzetelt fel és újabb majomfélét is. Az egyik folyó keleti partjánál pedig egy óriási csobbanást hallottak, ahol a bennszülöttek többször is látták a Mokele-mbembét. Később kiadott egy könyvet, a "A Living Dinosaur?"-t, melyben részletezi az expedíciót és leírja a következtetéseit az állatról. Tovább is próbált expedíciót szervezni Afrikába, ám sikertelenül, mert anyagi forrásai elfogytak.
1981: Herman Regusters amerikai mérnők saját expedíciót szervezett Kai feleségével együtt és két hetet töltöttek a folyóknál. Az expedíció tagjai elérték a 30 főt. Megfigyeltek a távolból egy hosszú nyakú állatot ami épp áthaladt a Lake folyón. Megpróbálták lefilmezni, de a filmtekercseket tönkretette az óriási hőség és a páratartalom. Csak egy képet készítettek, de sajnos nem lehet azonosítani rajta semmit, csak az láccik hogy egy nagy dolog van a tóban. ürüléket és lábnyommintát is vettek, melyre úgy hitték hogy a Mokele-mbembeé. Sőt, hangfelvételt is készítettek ami hasonlított egy "mélytorkú trombitálásra és morgásra ". Ezt több helyre is elküldték a zoológusok körébe, és bár nem ismerték fel egyetlen ismert állat hangját sem a felvételen, nem győzte meg őket az állat létezéséről. Mackal a korábbi expedíciók vezetője, kifogásolta a hangfelvételt, hogy nem a Mokeleé, hanem egy másik bennszülöttek által elmondott állaté, a Emela-ntouka-é, mely szintén egy dinoszaurusz szerű állat.
1983: Kongói biológus Marcellin Agnagna újabb expedíciót vezetett. Azt mondta közelről látta a Mokele-mbembét 20 percen keresztül. Azt állította megpróbálta lefilmezni, de izgatottságában elfelejtette levenni a kameráról a lencsevédőt. Egy évvel későbbi interjúban, már azt mondta, hogy egy Super 8-as kamerája volt és makro helyett teleobjektív filmet tett a kamerába, ezért nem sikerült a felvétel. Így eléggé kétségessé vált, hogy tényleg látta-e az állatot.
1985: Rory Nugent író és felfedező a bennszülöttekkel együtt látta az állatot. Nem mertek közel menni hozzá, mert féltek, de készített pár képet, amik szintén rosszra sikerültek annyira homályosak lettek.
1985-1986: Kreacionista fiatalok, William Gibbons vezetésével Kongóban tartózkodtak, akik nem észlelték a Mokele-mbembét és semmilyen bizonyítékot nem találtak a létezésére, egy új majom alfaját fedezték fel - a Tarajos mangabeyst - , valamint új rovar és halfajtákat.
1986. Új expedíció, melyet a holland biológus Ronald Botterweg vezetett, kinek volt már tapasztalata a trópusi esőerdőkben és látogatott, élt és dolgozott, számos afrikai országban. A csapat a Boha nevű faluban telepedett le a Ubangi folyótól nem messze és elakarták érni a Lake folyót. A helyi hatóságok azonban csak 3 napra korlátozták le az ott tartózkodásuk lehetséges idejét, utána vissza kellett térniük a faluba. Semmiféle jelét nem tapasztalták nagy ismeretlen állatnak. Ebben az évben még számos afrikai vezetőt és tapasztalt vadászt kikérdeztek, hogy látták-e az állatot, de a válasz egyértelműen nem volt. Sőt, a korábbi Regusters expedíció egyik vezetőjét is megkérdezték, ő azonban azt mondta nem látott semmit, míg Regusters azt állította hogy látta a Mokele-mbembét. Ezek az expedíciók egyébként némi figyelmet is kaptak rádió és tv műsorokban is.
1988: Japán expedíció Jose Bourges vezetésével. 1992-ben ismét ez a japán stáb visszatért Kongóban és állítólag megörökítették az első hiteles bizonyítékot a Mokele-mbembéről. Ahogy épp légifelvételeket készítettek egy dokumentum film számára az operatór észrevett egy zavart a vízben és egy 15 másodperc hosszúságú felvételt készítettek róla. A szkeptikusoknak ez nem volt elég, ők egy kenunak vagy egy úszó elefántnak tituéálták be. megj: én azt nem értem, hogy a filmesek miért nem repültek közelebb a tóhoz hogy egy tisztább felvételt készítsenek?

1989: Brit író Redmond O'Hanlon utazott a régióba és semmiféle bizonyítékot nem talált a lény létezésére. Számos helyi emberrel is beszélt, akik úgy hisznek benne, mint egy szellemben és nem pedig, mint egy fizikai lényben. Tapasztalatait megörökítette a "Kongo Journey" című könyvében.
1992: William Gibbons indított új expedíciót, mely az " Operation Kongo 2 " nevet viselte. Rory Nugenttel együtt két rosszul feltérképezett tavat keresett, a Fouloukuo és a Tibek tavat, melyekhez szorosan kapcsolódnak a Mokele-mbembe észlelések a helyi folklórban. Az expedíció nem nyújtott megfelelő bizonyítékokat, bár újabb dokumentumokkal és helyi legendákkal szolgáltak. Nugent két fényképet is készített egy azonosítatlan dologról a vízben és egyik képről azt állította hogy a lény feje.
1998: Extrém expedíciókat próbáltak szervezni a Likouala régióba, de a 1997-től 1999-ig tartó polgárháború lehetetlenné tette ezt.
1999: A "megatransect" projekt keretein belül J. Michael Fay biológus és felfedező tett látogatást Kongó medencében. Semmilyen nyomot nem tárt fel a Mokele-mbembével kapcsolatban,bár ő nem járt a Likouala és Lake Tele régiókban.
2000: Januárjában, a Kongói Millenniumi Expedíció (aka DINO2000) csapat expedíciót szervezett olyan nevekkel, mint Andrew Sanderson, Adam Davies, Keith Townley, és a svéd Jan-Ove Explorer Sundberg.
2000: Novemberben William Gibbons végzett kutatásokat a területen, s őt kísérte David Wetzel és Elena Dugan videósok. Pigemusoknál is tettek látogatást, ők egy állatról beszéltek neki, aminek neve Ngoubou egy szarvas lény. Elmondták neki, hogy ez nem egy orrszarvú, mivel több szarva is van és egy szemtanú szerint a gallérján 6 szarvat is látott. Egy magas rangú tag apja még korábban megölt egy ilyen állatot a lándzsájával. Bár ez egyértelműen nem mokele-mbembe, ismét dinoszaurusz szerű állatba botlottunk. A helyiek megállapították, hogy ezen állatok népessége folyamatosan fogy és nehéz őket megtalálni. Gibbson az állatot Styracosaurusnak azonosította be.
2001: Két közös vállalat, a CryptoSafari és a Brit Columbia Tudományos Kriptozoológia Club (BCSCC) újabb utat szerveztek Kamerunba. William Gibbons, Scott T. Norman, John Kirk és az író Robert A. Mullinnal. Pierre Sima Noutchegeni is velük tartott, a helyi idegenvezető. A csapatot kísérte a BBC stábja is. Nem találtak újabb bizonyítékot a Mokele-mbembe létezésére.
2006: januárban Milt Marcy Kamerunba utazott egy új expedíció keretében, a Dja folyóhoz közel eső területre. Ott volt még Peter Beach, Rob Mullin és Pierre Sima is. Beszéltek pár tanúval, akik két nappal ezelőtt látták az állatot, de előtte sosem. Ugyanakkor ők készítettek egy gipsz öntvényt, amely állítólag a Mokele-mbembe lábnyoma.
2006: Májusban a National Geographic egy új részt forgatott a "Dangerous Encounters" sorozatához "Super Snake" címmel. Az expedícióban részt vett Brady Barr. Nem találtak ismeretlen állatot.
2008: A Destination Truth című paranormális sorozat is forgatott egy részt itt, akik csak Zambiába, a Bangweului folyóhoz látogattak el. A helyiek az állatot itt "chipekwe"-nak nevezik, míg a 20.-ik század elején "nsanga"-nak hívták. Az epizódban szerepelt egy találkozás is, de a film nagy távolságból készült. A videót feljavították a korszerű technikákkal és kiderült, hogy csak két süllyedő vízilovat vettek fel.
2009: Újabb forgatás, ezúttal a History Channel megbízásából, mégpedig a MonsterQuest sorozathoz, melyben részt vett Bill Gibbons, Rob Mullin, a helyi idegenvezető Pierre Sima és két férfi filmes a White Wolf Productions-tól. Az epizódban szerepelt még pár interjú a 2006-os filmesekkel, Roy P. Mackal-al és Peter Beach-el. Bár semmi állatot nem észleltek, bizonyítékot találtak egy nagy földalatti barlangra rengeteg szellőzőnyílással. A vízben pedig szonárt használtak, amely kimutatta hogy hosszú kígyószerű barlangok is vannak a víz alatt pár helyen.
2011: Márciusban a National Geographic Channel új részt forgatott a "Beast Hunter" sorozatához, hogy megkeressék a Mokele-mbembét.

Tehát a kriptozoológusok szerint néhány dinoszaurusz megmaradhatott a geológiailag stabil területeken az elmúlt 60 millió évben, főként a stabil és meleg régiókban.
Ellenérv a tudósoktól, hogy most például Afrika máshol helyezkedett el azokban az időkben és az időjárás is más volt, sokkal szárazabb és a növényzet is szegényesebb volt. A Kongóban lévő esőerdők nem olyan régiek, ezek nemrég alakultak ki kb 12 ezer évvel ezelőtt, tehát a dinoszauruszok korában még egyáltalán nem létezett.

Összegezve: Ha létezik a Mokele-mbembe akkor az egy óriáshüllő és egy hosszú nyakú dinoszauruszhoz hasonló állat ( hacsak nem tényleg dinoszaurusz ), mely növényekkel táplálkozik, de védelmébe érdekében embereket is öl. Szereti a vizet és mocsarakat, de barlangokban él. Úgy láccik az idő múlásával megcsappantak a találkozások az állattal, korábban többször is észlelték. Sajnos pár beszámoló hitelessége eléggé megkérdőjelezhető, inkább hihetőbbek a helyi törzsek és bennszülöttek elbeszélései, mint az odautazott expedíció embereié. Figyelemre méltó, hogy az állat külsejéről szóló beszámolók mindig megegyeznek, bár volt szó másik szauropoda szerű lényről is, mely szintén itt él. Annyi biztos, hogy ha az állat létezik akkor legalább egy "csapatnak" kell lennie, hogy ennyi ideig fenntudjon maradni és továbbszaporodni. A feltérképezetlen mocsarak,erdők és helyek száma elég nagy a területen, így egy ismeretlen állat könnyen megbújhat itt. Egy évszázaddal korábban a gorilla is a kriptidek listáján szerepelt és szintén Kongóban találtak rá. Akkor esetleg a Mokele-mbembe is létezhet?...