Csalás? Elemezzük! - Újra "látták" a mátranováki Fanyűvőt

A blogbejegyzés egy másik oldalamon is olvasható:  -LINK-

 Részben én magam tehetek arról, hogy annak idején elterjedt a "Mátranováki Fanyűvő" legendája. Néhány érdekes beszámolót hallottam, amiket anno egy másik kriptozoológiával foglalkozó bloggernek küldtem el, ugyanis akkoriban ez az oldal még nem létezett. 

A beszámolók sokasodtak, ám egyre több bizarr "észlelés" történt és alapvetően gyanúsnak tűntek. Nagy részükről sejteni lehetett, hogy szándékos megtévesztések. A rejtély azonban 2013-ban megoldódott, amikor anno egy TV-stáb felkérésre ellátogattam Mátranovákra és kiderült, hogy a "lény" alapja a helyi fafaragó, Gyula bácsi, aki sajnos azóta már elhunyt. Ez ötvöződött pár mítosszal a háború idejéből és az internetes pletykákkal. Az akkori riport megtekinthető a youtuben. Megmondom őszintén kissé naivan álltam hozzá, hogy egy majomfaj valóban élhet a környéken. Kitűnő tanulólecke volt arra vonatkozóan, hogy nem szabad mindenféle "beszámolót" elhinni és alaposabban utána kell járni a dolgoknak. Érdekességként megemlíteném, hogy többnyire azért is hittem el ezeket a leírásokat, mert jól dokumentálhatóan, több száz évre visszamenően léteznek a magyar folklórban és néphagyományokban "vademberekkel" kapcsolatos találkozások, akik valószínűleg inkább kitaszított-és elhagyott emberek voltak, akik az erdőkben leltek menedéket. 

Utólag persze kaptam egy-két további észlelést, de amint kiderült a legenda alapja érdekes módon hirtelen megszűntek a további találkozások. Aztán 2022. 01. 03-án napvilágot látott a Blikk oldalán a hír, hogy újra látták a lényt és még fénykép is készült róla. Elemezzük a dolgot!

A fáma szerint egy tudós, név szerint Karmos Balázs és térképész-geoinformatikus barátja terepmunkát végzett a helyi riolittufa képződménynél. Furcsa szagot éreztek és a távolban vették észre a Fanyűvőt. A lényeget szeretném idézni:

"Amikor már szinte elviselhetetlen volt a bűz, egyszer csak megláttunk valamit a szemünk sarkából, az egyik tufabucka tetején, egy koszosfehér foltot. Mint egy ülő, nagy kutya, olyan volt. Felkapta a fejét, valahogy furcsán, természetellenesen hátra hajtotta, cirregett egyet és felegyenesedett. Kaptuk a gépünket, hogy lefotózzuk a jelenést....Többször is exponáltunk, de mivel erős zoomot kellet használni, nem volt könnyű elkapni, egy képen tudtuk megörökíteni..... cikázó mozgása és a rovarszerű lába nem hagyott nyugodni minket."

Először is nézzük a fotót, amit Balázs készített és elküldte a Blikknek: 

 

A képet számítógépes és képszerkesztői elemzésnek nem vetettem alá, több okból sem. Egyrészt mert már rengeteg olyan csalási módszer van, amivel lehet képet- és videót manipulálni. A fotó alapvetően szemcsés és a képfelbontása sem túl jó. Sokan ebbe kötnének bele, én azonban nem teszem. A saját telefonom is kitűnő szelfizésre, de a távoli dolgokat a zoom használatával már igencsak szemcséssé teszi, pedig 48 megapixeles a kamerája. Másrészt, ha valóban ott is van az alak (és nem csak rászerkesztett), az sem bizonyítja, hogy az a Fanyűvő lenne. Nekem rögtön egy fehér munkaruhába bújt alak jutott róla eszembe, méghozzá valami ilyesmi:

 

 

Még a lábszára is olyan, mintha valamiféle nadrág lenne az alakon, mert túl egyenes és szabályos. A fényképen látható láb teljesen ellentmond Balázs beszámolójának, miszerint "rovarszerű lába" volt a lénynek. Többet nem is érdemel a fénykép elemzése.

Most nézzük a szemtanút, Karmos Balázst, aki még érdekesebb, mint a fotó. Sem facebook profilja, sem más közösségi oldala nincsen, sőt, még a google sem ad ki róla semmit - ugyanez igaz a képkeresőre. Már ez gyanússá teszi a dolgot, pedig még ha csak egy "kezdő" tudós/egyetemi tanuló is, akkor is kellene lennie valamilyen információnak róla az interneten. Ironikus, hogy egy szörny észlelésnél a tanú vezetékneve pont Karmos - biztosan csak "véletlen". Az is lehet, hogy valójában a Blikk egyik munkatársa vagy valamilyen külföldi oldalról lelopott fénykép, ugyanis ha jól megnézzük, akkor láthatjuk, hogy még az őt ábrázoló fotó sem túl éles. Tévedhetek a személyazonossággal kapcsolatban, de mindenféleképpen kétes az eredete. Ha ez nem volna elég, akkor gondoljunk bele józan paraszti ésszel: mennyire hihető az, hogy egy tudós éppen a Blikket keresi meg ezzel a tapasztalatával? Mennyire hihető az, hogy a tudós jóformán konyhanyelven ad leírást, még ha nem is zoológus? Mennyire hihető az, hogy tudós lévén nem keres szőrmintát vagy nem vizsgálja meg a lábnyomokat, esetleg nem fotózza le azokat a helyszínen?

Összességében: szubjektív véleményem szerint mindenféleképpen csalásról van szó. Már a történet leírása is inkább hajaz egyfajta hatásvadász, misztikus, "rettegős" kitalált történetre, mint egy valódi észlelésre. Akárhogy is, a Blikknek jól jött a kattintásvadász hír, ugyanis csak a közösségi oldalakon több ezren lájkolták és több százan osztották meg a "Fanyűvő" legújabb történetét. 

Kár, mert pont az ilyen csalások hiteltelenítik a valódi, de furcsa állatészleléseket, melyeknek elég sok (valódi) tudós/zoológus a kutatója. Jusson eszünkbe a Kiskunhalas környékén látott fekete párduc. Érdekes, hogy ismét egy nagymacska észleléssel állunk szemben, mint annak idején 2002-ben a Hortobágyról. Ezek az állatok feltűnnek a semmiből, majd szőrén szálán nyomuk veszik és senki nem látja őket többé. Ez a jelenség világméretű és a "fantom macskák" elnevezést kapta. Érdemesebb lenne inkább ezzel foglalkozni...

FRISSÍTÉS: A képet valójában Takács Márton készítette, akit érdekel a kriptozoológia és fotós. Ez az egész egy projectjéhez tartozott, barátja pedig Kazsimér Soma (alias Karmos Balázs), akit a srác instagram oldalán is megtalálhattok. Íme a konkrétumok:  "Takács Márton, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) fotószakos hallgatója hekkelte be a Blikkbe és közvetve az Origóba. Takács többek között kriptozoológiával, azaz nem létező legendás élőlényekkel is foglalkozik művészeti projektként, a mátranováki Fanyűvőről készült fotóalkotás is így született. A kép 2021. november 22-én már meg is jelent a Rántott hústól a kriptozoológiáig – Takács Márton portfóliója című anyagban a designisso.com művészeti oldalon." -LINK-

Miskolci László

Mátranováki Fanyűvő megtalálva!

2011.06.17.- én számolt be kriptozoológia blog a Mátranováki Fanyűvővel kapcsolatban elsőként. Talán picit ennek a hatására nyitottam én is a saját oldalamat. Jómagam is írtam a Fanyűvőről párszor mint a blog olvasói nyilván tudják, de nem hittem el minden levelet és bejelentést, próbáltam kétkedve fogadni és szortírozni közöttük, így csak azokat írtam le a blogba, amikben láttam valamennyi realitást. Nos ezek közül végül volt olyan aminek volt alapja és volt olyan, aminek nem. 

Egyébként a "fanyűvő" nevet O. István adta a "lénynek" találomra egy régi magyar meséből, a Fehérlófiából. 

Nézzük csak mik voltak összességében a Fanyűvő jellemzői:

- 180-220 cm magas

- fehéres szőrzetű

- igen vékony testalkatú

- kezei hosszúak, a térdéig érnek

- éjszaka aktív, fényre érzékeny

- többnyire erdősségekben látták

- főbb feltűnése Mátranovák környékén, de az országban több helyen is

Nos, ezek voltak a főbb jellemzők a leírásokban, beszámolókban. Egy részük igaznak bizonyult, egy részük pedig nem.  Nézzük hát a történetet!

Felkeresett egy újságíró, hogy a blogomból szedhet-e információkat ezzel a Fanyűvővel kapcsolatban, mert szeretne egy cikket írni róla. Mondtam, hogy igen, ha feltünteti a forrást. Ez így is történt és pár nap nap múlva megjelent a Bors c. magazinban egy cikk. Természetesen a média elnevezte magyar Yetinek a nyűvinket, de mi sosem hívtuk így. Mivel az internetes oldalak egymástól lopkodják el a cikkeket és híreket, így eléggé elterjedt végül ez a "Yeti" hír és egyre több ember látta a blogomat. Hamarosan felkerestek, a TV2 c. Mokka műsorában akartak erről beszélni velem. Sajnos későn reagáltam a levélre, így ezt lekéstem, mást hívtak be helyettem. Következőleg az ATV keresett meg, de sajnos lefújták a műsort hogy "nem fér bele az adásidőbe mégsem". Végül pedig az RTL klub Fókusz c. műsor egyik riportere keresett fel, hogy hajlandó vagyok-e interjút adni és végül Mátranovákot is felkeresnénk, ahol a legtöbbször látták a "Yetit". Ez végül össze is jött.

Egy csütörtöki napon kerestük fel a helyet, jöttek értem autóval. Összesen négyen voltunk, rendesek és viccesek voltak a srácok. Úgy gondolták először forgatunk az erdőbe, ahol meginterjúvolnak, majd utána kérdezősködünk a faluba. Így is történt, kihajtottunk egy erdei úton, kerestünk egy jó helyet és ment a forgatás. A kérdések arról szóltak, hogy mi is az a kriptozoológia, milyen lények vannak, miket találta már meg, és persze a Fanyűvővel kapcsolatban is kérdeztek. Ja, és hogy miért érdekel ez és hogy a kriptozoológiai kutatókról vajon mit gondolnak, hogy az emberek miért szeretik ezeket a történeteket a különböző lényekről. Nagyon izgatott voltam, sokszor elrontottam a szöveget - előre leírtam még otthon egy lapra a gondolataimat. Végül sikerült felvenni az anyagot.

Ezután visszahajtottunk a faluba és kérdezősködni kezdtek különböző emberektől, hogy hallottak-e már a Yetiről / Fanyűvőről. Eleinte nagyon sokat nevettük, volt olyan aki még nem hallott és volt olyan aki igen, hála az internetnek. Volt egy idős bácsi is, aki azt hitte hogy csak viccelődünk vele.

Ezután a falu széléről beljebb kocsikáztunk, hátha ott is megkérdezhetünk valakit. Egy-két ember mondta hogy nem szeretne nyilatkozni. Az egyik kocsma előtt ült egy öreg faszi, nem tűnt nekem túl józannak látván a vörös fejét. Először elküldte a kedves riportereket, hogy hagyják már őt békén, utána a következő beszélgetés zajlott le:

- Ön hallott már a Fanyűvőről?
- Mi?? Miről?

- A fanyűvőről!

- Itt lakik az utcába.

Hát mi ezt nem tudtuk hova tenni hirtelen és kitörtünk a röhögéstől. Csakhogy óriási fordulatot vett a történet.

Szakítsuk meg a történetet azzal, hogy le írom milyen feltételezések voltak a Fanyűvő létezésével kapcsolatban, amit egyébként az interjú során is elmondtam:

- kitaláció, puszta szóbeszéd, amolyan "urbanlegend"

- ismeretlen állat, ami az erdőben él

- egy kihaltnak vélt majomfaj. Európában és az országunkban is élt két féle majomfaj, amik igencsak hasonlítottak a Fanyűvő leírására

- egy torz, esetleg visszamaradott ember, talán hajléktalan és itt élhet a környéken, a faluban

És most folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Miután kinevettük magunkat a bácsi felszólalásán, új interjú alanyok után nézelődtek kedves riportereim. Beleakadtunk pár az utcán nézelődő és sétáló asszonyba. A fordulat most következik: egyikük hallott már erről az egész sztoriról és van egy sejtése, hogy a faluban élő idősebb férfi lehet a lényünk és ha szeretnénk felkeresi. Azon nyomban beleegyeztünk és én is izgatott lettem, hogy végül megoldódik-e a rejtély. Kisebb várakozás után, megérkezett három kerekű biciklijével a "gyanúsított" , kinek neve H. Gyula volt. Gyula bácsi elmondta, hogy ő is hallott ezekről a szó beszédekről és volt egy sejtése, hogy ő rá hihették, hogy a "Fanyűvő", minden bizonnyal összekeverték vele. 

Gyula bára igaz a nyűvink leírása - bár meg kell hagyni csak részben. A bácsi, nincs két méter fölötti és nem meztelen, nem fedi egész testét dús fehér őszes vagy szürkés szőr. Ellenben járása és mozgása igen furcsa. A háta sem túl jó már neki, így igen előre görnyedve jár és a kezei így olyan hatást keltenek, mintha leérnének a térdéig. A haja és szakálla viszonylag dús, ráadásul fehér-szürkés, így olyan hatást kelt mintha szőrös lenne és még a színek is passzolnak a beszámolókból. A bácsi elmondása szerint régebben sokat járt az erdőbe, így lehet este, félhomályba meglátta valaki. 

S hogy miért járt az erdőbe?
Bár István és Én találomra adtuk neki a Fanyűvő nevet, óriási véletlen és már szinte hihetetlen, hogy Gyula tényleg "fanyűvő", merthogy fa faragással foglalkozik. Így tehát fáért járt az erdőbe, hogy leendő műveit kitudja faragni. Munkái igen ismertek és szépek. Meg is mutatta nekünk hogyan faragja ki őket és bemutatott párat is házának udvarán. Állatok, fejek, és különböző alakzatokat készített el, a falut is díszítik ezek a faragványok jó pár helyen.

A legenda tehát megoldódott? Egy falubéli nő még azt is elmondta, hogy már Gyula előtt is voltak szóbeszédek az erdőről. A 80-as években egy menekült hadifogoly is bujkált az erdőben, aki többnyire nyers gombán élt. Magas volt és hosszú hajú. Ezek után mindig riogatták a gyerekeket, hogy ne menjenek az erdőbe, mert elrabolja őket. Egyből azon nyomban beugrott az, mikor még 2006-2007 környékén hasonló történetet hallottam a középiskolában egy ismerősömtől és a későbbiekben én is azt hittem, hogy ez a Fanyűvőhöz kapcsolódik. Valószínűleg ez a történet is keveredett a Fanyűvő szóbeszédekkel, így a két történet valójában egybe forrt.

Összességében elmondható, hogy a Fanyűvő történeteknek volt alapja. Bár egyesek csalódottak lehetnek, hogy nem ismeretlen állattal volt dolgunk, de én örülök, mert végre kiderült, hogy mi is a "kis nyűvink" és nem volt hiába való utánajárni. Azonban kiderült az is, hogy sokan hamis történeteket küldtek be és hogy Mátranovákon kívül senki nem láthatta Gyula bácsit, azaz a Fanyűvőt, úgyhogy ezen történetek csak kitalációk és szándékos megvezetések. Az egészből levonható még az is, hogy vajon mennyi legendának, mítosznak lehet valamilyen alapja és igazságtartama. Ugyanez igaz a kriptides történetekre is. Bár ezek mivel szájról-szájra terjednek változhatnak, eltorzulhatnak és végül kialakulhat egy hamis történetkép is, mint ezen esetben is megtörtént.
Persze van egy sejtésem, hogy egyesek majd ezek után is kardoskodnak az mellett, hogy ők nem ezt a férfit látták, hanem egy teljesen más és ismeretlen lényt. Őszinte leszek: nehezen hinnék nekik , főleg mindezek átélése után...

De meg kell hagyni, hogy a csángó mondák továbbra is érdekesek és hasonlít a Fanyűvő leírásokra és nem tudni miről is lehetett akkor szó annak idején? Nyilván nem Gyula bácsiról, hisz annak idején még nem élt. Talán ugyanúgy menekült katonák, esetleg az erdősségekbe visszahúzódó szegény emberek? Ilyen régre nyúlik vissza ez a pletyka? Bár a fennmaradt iratok nem Mátranovákot említik, hanem más helyeket, például Királykútot. Vagy tényleg egy ismeretlen lény? Sosem tudjuk meg.

Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 121. történet:
"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. Csak keze s feje vót. Neki vót támaszkodva az ajtónak, vigyázkodott ki onnét. S akkor a leányka megijedett, s futott, s nagy sóhajtva bészaladott a szállásra a szüleihez, s osztán mentek ki, de mán eltűnt vót, nem mutatkozott meg, elhúzódott vót. Azelőtt ott még látták. Azon a helyen látták, Békás tartományba, egy vőgyön, úgy híják Királykút. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak.""

A magyar folklór, 1979. 431. o. "Aránylag elmosódott a természeti démonok alakja. Erdős-hegyes vidékeken beszéltek az "erdei csudáról" (Zrínyi Miklós, a költő emlegette), a vadlányról (Erdélyben beszéltek róla. Nagyobb vizek mentén víziemberekről is szó esett""

 

És aki kíváncsi a riportra velem ( megjegyzem nagyon lerövidítették, megvágták és a narrátor azt mondja el amit tőlem kérdeztek...) és Gyula bácsira is, az megtekintheti a Fókusz riportot itt: