"1989 novembere... 11.-én a rádió különös hírrel szolgált: A kecskeméti katonai reptéren kicsi zöld emberkék tűntek fel a parkológépek között. Az egyik kiskatona látta, hogy követ hagytak hátra". A vezérezredes nem tud semmit, de vizsgálatot rendelt el. Az írónő a helyszínre utazik, az ezredes fogadja és közben a kiskatonát várják, hogy beszámoljon a dologról. Hamarosan megérkezik Juhász István, a honvéd szemtanú. " Őrségben voltam és este váltottak, már kezdett sötétedni. A bokszok felől valami furcsa hangot hallottam, vártam, de nem jött senki. Ott a bokszok mellett utat építettek és kint hagyták a betonkeverőt. Gondoltam közelebb megyek és megnézem mi az, nehogy még a végén valaki ellopja az akkumulátorokat. Odaérek és megszólalok, hogy Állj, Kivagy?, de sehol senki. A hang is elhallgat. Visszamegyek az őrtoronyhoz, de megint hallom a surrogást...A folyamat ismét eljátszódott, odamentem, senki sehol és a nesz is abbamaradt. Később jött a váltás.."
A történetből úgy folytatódik, hogy kiderült: nincsenek zöld emberkék, a sajtó torzította el a történetet valamint a rádió is. A katona tagadja, hogy bármikor is zöld emberkéket látott volna és nem is számolt be így senkinek, de történetét így folytatja, ami számunkra a fontos és érdekes rész:
"Éjjel kettőkor átvettem az őrséget és nem sokkal később a rakétatároló sarkánál megláttam azt a fehéres valamit, olyan volt mint egy nagy fehér kutya. Nézegetem a következő pillanatban a gép orrfutójánál termet. Hosszú karja volt és rövid lába. Megijedtem, megcsettintettem a fegyvert, erre a főfutónál tűnt el és lehajolt, mintha keresett volna valamit...aztán már nem láttam sehol."
A folytatásban még kiderül, hogy a lény valami követ is hagyott hátra az orrfutónál, de egyszerű közönséges kő volt, nem pedig valami misztikus űrbéli tárgy.
Az esetet elrendelték kacsának, mivel a sajtó és a rádió teljesen másképp adta le a történetet, mint ahogy valójában megtörtént. Ezután az ufó hívők nem is foglalkoztak a történettel.
Na de a szemtanú leírása a lényről nem illik rá pontosan a fanyűvőre?? Ráadásul az egész 1989-ben történt és egy '90-ben kiadott könyvben szerepel benne! Ekkor még híre nem volt fanyűvőnek!
- mint egy nagy fehér kutya ( nyilvánvalóan nem kutyáról van szó, akkor azt felismeri a katona. A testére gondolt hogy nagyobb, a mi nyűvink magas és ha négykézláb mászik, nagynak láccódik így is.)
- hosszú karok(egyértelmű nyűvi vonás)
- fehér színű test ( szőrzet)
- az eset éjjel történt ( amikor a legtöbbször látják az állatot)
- lehajolt, megijedt és elrohant ( mint megannyi beszámolóban )
- az egyszerű kő használata ( nincs benne semmi misztikum, de pont ez a lényeg: az állat használhatja eszközként a követ?!)
Szóval ez most a véletlen műve lenne vagy fennmaradt egy beszámoló a mi kis nyűvinkről, amit akkoriban nem tudtak értelmezni ?
Ti mit gondoltok?
