Tengeri szerzetes és a Püspök hal

Tengeri szerzetes

Első észlelés: 1546

Hely: Európa, Dánia, Zealand sziget

Püspök hal

Első észlelés: 1531
Hely: Európa, Németország

A Tengeri Szerzetes nevű lényt Dánia egyik legnagyobb szigetén, Zealand keleti partján látták. A sziget 7031 négyzetkilométernyi területű, szóval igencsak nagy.  1546-ban jegyezték fel észlelését a Steenstrupia nevű állattani-zoológiai gyűjteményben. A halnak vélt lény úgy nézett ki, mint egy "szerzetes", 2,5 méter hosszú volt és egy rajzot is publikáltak róla, mégpedig Conrad Gesner svájci természettudós és bibliográfus könyvében, a Historiae animalium-ban. Az író is hivatkozik egy hasonló szörny észlelésére más partoknál is, ami állítólag 1531-ben történt és ennek ábrázolása szintén megtalálható a könyvében. A lényt Püspök halnak nevezték el és sikeresen elkapták Németországban. Azonban semmilyen ételt nem fogadott el és három nappal később meghalt. A legenda szerint a lengyel király megszerette volna tartani magának ezt az állatot, mert az ő birtokába is került egy példány, de a hal szerű lény fellebbezett és intett egy csapat katolikus püspöknek, hogy szabadítsák ki. A püspökök segítettek, mire a hal keresztet vetett és eltűnt a tengerben. Ez a leírás talán kicsit metaforikusabb lehet, mint az előbbi lény, ám azért is hívták püspöknek, mert a feje búbja hasonló volt az egyház által is használt fejfedőhöz. Sőt, egy 1187-es irat is megemlékezik egy hasonló állatról Suffolknál, amit halászok kaptak el. A lény egy szót sem szólt, később sikeresen megmenekült és soha többé nem látták.

,

Korabeli ábrázolások a lényekről

A szerzetesi lény később népszerűvé vált hála Guillaume du Bartas költő egyik epikus költeményében, a "La Sepmaine; ou, Creation du monde"-ben, ami 1578-ban jelent csak meg, bőven a szörny észlelése után.

Japetus Steenstrup (1813-1897) dán zoológus szemügyre vette az 1850-es években a Tengeri szerzetesről készült korai ábrákat és arra az álláspontra jutott, hogy az nagyon hasonlít egy óriási tintahalra, csak talán kissé eltorzították azt és kiszínezte a népi folklór. Saját grafikáját is elkészítette összehasonlításképpen.

Japetus rajzai

Bernard Heuvelmans kriptozoológus pedig úgy gondolta, hogy ez egy rozmár lehetett. Mások szerint pedig egy Angyalcápa, vagy más néven ördöghal, de felvetették a fókák különböző fajtáit is. Sőt, egyesek megvannak róla győződve, hogy ez csak egy korabeli csalás, akárcsak a modernebb Jenny Haniver preparációk.

Egy érdekes meglátás is napvilágot látott. Volt aki szerint ez mégis csak valódi, nem tévesen leírt kreatúrák voltak eme furcsa teremtmények, ugyanis mennyire hihető az, hogy tapasztalt tengerészek nem ismerik fel az általuk már sokszor látott állatokat? Arra is hivatkoznak, hogy hasonló lények fel-fel tűntek a történelem során, amit a mitológiák és legendák megőriztek.  Ilyen például a sumer Dagon, aki egyfajta halisten volt, de más kultúrák is megőriztek hasonló alakokat.

Szóba jöhet még a híres babilóni Oannes, aki egy kultúrhősként maradt fent, mert az embereket mindenfélére megtanította, köztük matematikára, csillagászatra, törvényekre és építészetre is. Később sajnos eltűnt a tenger habjai között, mert sok ellenzője is akadt a külseje miatt, így végül elbúcsúzott az emberektől. És végül nem feledkezhetünk meg az ember-hal testű hableányokról, sellőkről sem. Azonban legvadabb teória szerint ez akár egy másik faj, sőt, talán még egy földönkívüli is lehet. Az afrikai dogon törzs beszámol arról, hogy a régi időkben leszállt közéjük Nommó istenség, aki a Szíriuszról jött és és kétéltű élőlény volt. Halként ábrázolják a sziklák falain és főként csillagászatra oktatta a törzset.

Oannes ábrázolása

Láthatjuk, hogy a választható megoldások száma igencsak nagy az egyszerű állattól kezdve egészen a földönkívüliekig. Vagy tényleg egy másik fajjal van dolgunk, akik a tengerek és óceánok mélyén élnek? Mi lehet igazság? Sajnos valószínűleg soha nem tudjuk meg, de a Tengeri szerzetes és a Püspök hal igencsak színesítik a kriptidek listáját.

Minhocão

Első észlelés: - nincs adat,de már 1840-es években beszéltek róla
Hely: Dél-Amerika

A Minhocão azt jelenti, hogy "nagy földigiliszta" és portugál nyelven van. Nem hiába ez a neve, ugyanis azt sejteti, hogy milyen kriptid is lehet. Nekem egyből a mongol halálféreg ugrott be róla. Egyébként állítólag Dél-Amerikában él.

Először Auguste de Saint Hilaire zoológus írt róla az " American Jorunal of Science" lapban 1847-ben. 1877-ben pedig a német zoológus Dr. Fritz Müller írt róla a "Zoologische Garten" folyóiratban.

Kinézetben hasonlít egy hatalmas féregre, aminek a bőre fekete pikkelyes és pár csáp-szerű testrész áll ki a fejéből, amin egyértelműen látható a száj is. Kevés szemtanú még dinoszaurusz szerű orrot is látott a fején. Már a pikkelyek és a száj miatt nem gondolják, hogy féreg lenne, inkább valami óriás kígyó. Feltételezett élőhelye a föld alatti üregek és óriási árkok, de észlelték már vízben is. Húsevőnek gondolják, alulról környékezi be az áldozatait, például szarvasmarhákat és lovakat.

Méreteit 4-10 méter hosszúra teszik,de elérheti a 75-100 métert is, szélességét pedig 10 méterre. Valljuk be, ekkora állatot azért könnyen észre lehetne venni, de arra is hivatkoznak, hogy a föld alatt él, így ritkán jön fel a felszínre, szinte csak táplálkozni. Bár erős a gyanú hogy ez az óriási mérethossz túlzás.

Egyesek úgy gondolják, hogy jobban az esős időszakban tevékenykedik leginkább, míg a száraz időszakban a föld alatt tartózkodik, ráadásul páran megvannak győződve róla, hogy e miatt a lény miatt dőlt és omlott össze a házuk, mert a Minhocão vájt magának az épület alatt alagutat és meglazult a talaj. Persze ezt is lehet cáfolni, főleg az esős időszak miatt, ilyenkor sokkal jobban meglazulhat a talaj és puhább.

De létezik ezzel kapcsolatban beszámoló is az 1940-es évekből:

Egy fekete nő a házában reggeli tornagyakorlatot tartott, hátul pedig volt neki egy medencéje. Azonban mikor kiment, látta, hogy az egész medence szét van rombolva és nem messze egy állatot látott, ami a föld alatt, a ház mentén kezdett távolodni. Egy férfi pedig arról számolt be, hogy egy hatalmas fenyő felborult, pedig senki sem vágta éppen ki a fát és a szél sem fújt. Odasietett, hogy megnézze mi történt és látta hogy a környező föld mozog, és tőle 25 méterre egy fekete féreg szerű állat volt a "tettes", aminek a fején két szarvat látott.

1849-ben a gazdag Lebino José des Santos épp Arapehy Uruguayba utazott, ahol azt hallotta, hogy egy halott Minhocão tetemét tekintheti meg egy keskeny hasadéknál, mert az állat oda szorult be és nem tudott kijutni. A pletyka szerint olyan vastag volt mint egy fenyőfa kérge és olyan kemény, mint egy tatu páncélja.

Több kriptozoológus megpróbálta kideríteni mi is lehet ez az állat. Karl Shuker azt gondolta, hogy ez egy óriási Caecilian, mert a leírása és élőhelye tökéletesen illik rá - mind a kígyóra, mind a földigilisztára - kivéve azt a tényt, hogy ezek az állatok nem értek el soha ekkora méretet, hacsak nem ez egy új faja.

Más, kevésbé népszerű hipotézisek szerint ez egy Lungfish - ami egy édesvízi hal-, az óriáskígyó és óriás meztelen csiga. A lungfish egy fajtája a Lepidosiren, ami szintén nagyon hasonló a Minhocãohoz, mert a feje környékén kis "csápjai" vannak. Bernard Heuvelmans azt vetette fel, hogy ez egy túlélő Glyptodon, de hamarosan elvetette az elméletet és átpártolt arra, hogy ez inkább tényleg egy Caecilian lehet.

Azt sem felejtsük el, hogy hasonló állatokról érkeztek hírek Ausztáliából és Afrikából is. Viszont itt Dél-Amerikában él az őslakosok között egy legenda, egy víziszörnyről, ami 50 méter hosszú és az Amazonas mentén és valamint a lagúnákban. A lényt Yacumamának hívják, és a leírása megegyezik az óriás anakondával és Minhocão-val is, hacsak nem ugyanarról az állatról beszélnek. Úgy védekeznek a szörny ellen, hogy kagyló kürtöket fújnak meg, amit talán az állat nem bír elviselni és nem jön a felszínre.

Észak-Amerikában pedig a cherokee (cseroki) indiánoknak van egy hasonló legendájuk, csak ők Tlanusinak hívják a lényt, ami akkora, mint egy ház és a Hiwassee folyó közelében élt Murphy-nél, Nyugat Karolinában.

Persze nem jelenthetjük ki, hogy ezek az állatok ugyanazok lennének.

Összességében, engem aggaszt ez az óriási méret, szerintem már rég észre kellett volna vennünk ezt az állatot, vagy valamilyen bizonyítékot szerezni a létezésére, de eddig ez nem sikerült. Azonban elgondolkodtató az egymástól távol eső népek legendája, amik tökéletesen hasonlítanak egymásra valamint a beszámolók is. Egyes kriptozoológusok szerint ez az állat valóban létezett, de mára már szinte biztos, hogy kihalt.