Lagarfljót féreg

Első észlelés: 1345

Hely: Európa, Izland, Lagarfljót tó

A Lagarfljót édesvizű tó Egilsstaoir városka közelében található és 53 kilométer hosszú, valamint 2,5 kilométer széles. A mélysége elérheti egészen a 112 métert is. Ennek ad otthon állítólag az "Izlandi Féreg Szörny", vagy ahogy a helyiek hívják: Lagarfljótsormur. 

Az észlelést megnehezíti az, hogy a tó tele van feltöltődésekkel: jéggel, törmelékes anyaggal, iszappal és rosszak a látási viszonyok is, olyan mély sötét a színe.. Ám nemcsak a vízben látták a férget: egyesek úgy gondolják, hogy a fák között is néha-néha csúsznak, közlekednek, de főként a szerpentineket közelíti meg.

A lény létezéséről már 1345 óta beszélnek, ám egészen a XXI. századig bezárólag még most is látják olykor-olykor. Méretéről és hosszáról mindig másként szól a fáma. Hol csak pár púpot látnak, hol pedig akár nagyon hosszú "kígyózó" testet.

 A szörnyről szóló első beszámoló az Izlandi Annals nevű kéziratokban találhatóak meg, amikben különböző eseményeket örökítettek meg időrendi sorrendben

A néphagyomány szerint eredetileg sárkány volt, ami az aranyat védi. Egy régi történet szerint egy fiatal lány élt a tó partján a tanyán. Az édesanyjától kapott egy aranygyűrűt, akinek tanácsára egy dobozba tette, majd alá férget - egyes változatok szerint meztelen csigát - helyezett, mert úgy tartották, hogy így az arany majd egyre nőni fog és nagy lesz. Néhány nappal később megnézték, hogy hogyan is halad a folyamat, ám a féreg nőtt az arany helyett. A lány úgy megijedt a nagy csúszómászótól, hogy beledobta a tóba, ahol a féreg tovább növekedett.

Hamarosan terrorizálni kezdte a helybélieket, mígnem két helybéli sámán felvette vele a harcot. Sokáig küzdöttek vele, de nem tudták legyőzni, mindössze sikerült összekötniük a fejét és a farkát a tó aljára, úgy, hogy az idők végezetéig ne tudjon ártani senkinek sem.

A krónika még számos beszámolót tartalmaz: "1345. Abban az évben furcsa dolog jelent meg a tóban. Úgy nézett ki, mint a szigetek vagy nagy hurkok, amiket a víz választ el egymástól és mindegy száz ölnyi hosszú. A bámészkodók nem tudták ezt mire vélni. Azóta többször is látták a szörnyet az évszázadok során."

Egy 1589-es leírás szerint a szörny ki is emelkedett a vízből: "A szörny a tanúk szerint olyan magasra emelkedett, hogy egy vitorlás is átfért volna a nyaka alatt sértetlenül. Amikor visszaúszik a mélységbe földrengéseket okoz." - írta Oddur Einarsson izlandi püspök.

Az 1600 és 1700-as években is látták a lényt, majd egy tiszteletes is lejegyezte a látottakat. "1818-ban a jég felhasadozott és olvadozott. Reggel kilenc óra körül a tavat bámultam Ciszjordánia közelében. Ekkor észak felé egy nagy sötét púpot pillantottam meg, aminek a mérete akkora volt, mint egy nagy szánkó, ami megvan rakva fával. Tisztelettel: Stefán Árnason."

1861-ben már a fejét is megpillantotta egy házaspár, akik szerint maga a fej kicsi, de a rajta látható fülek nagyok és szélesek.

Most pedig térjünk át a modern észlelésekre. Igencsak sokszor észlelték az 1960-as években.

Például 1963-ban Sigurour Blöndal, az Izlandi Nemzeti Erdészeti Szolgálat vezetője számolt be arról, hogy a tó jegei között úszkált a hosszú, kígyószerű lény. 1983-ban egy vállalkozás keretein belül telefonkábeleket fektettek le a tó közelében a partszakaszon és a mérések közben vették észre, hogy bizonyos kábelek el voltak töredezve. A dolgozók ezt nagyon furcsálták, mert ezeket a kábeleket szándékosan úgy tervezték, hogy ellenállóak legyenek, ám 22 különböző helyen mégis el voltak töredezve, mintha valami elharapdálta volna őket vagy végigcsúszott volna rajtuk.

1998-ban a Hallormsstaoir iskola egy tanára és diákjai látták a lényt. 

Még 2012-ben is érkezett bejelentés, sőt egy videóval is szolgáltak a szörnyről. A felvételt Hjörtur E. Kjerúlf úr készítette a hálószobája ablakából, ugyanis a parton lakik egy kis házikóban. A Ríkisútvarpio közszolgálati televízió le is vetítette, ahogy a szörny úszkál a jeges, havas vízben. A szakértői zsűri úgy gondolta, hogy a videó eredeti volt és nem manipulált. Egészen sok vitát kavart a felvétel és egészen 2014-ig vitatkoztak róla. Igencsak megosztották a közönséget, a televízió munkatársait és természetesen a hívők-szkeptikusok csatája is folyamatban volt.

A szkeptikus magyarázatok arról szólnak, hogy a tómederből gázok emelkednek ki, amik megtörik a jeget és úgy látszik, mintha mozogna valami a vízben, optikai illúziók keletkeznek. Egy másik elmélet szerint egyszerűen csak felgyülemlik a már szóba került törmelékes anyagok és ezeket sodorja a víz a jég töredezései között. A gleccserek megfelelő válasz lenne, ahogy lassú folyamatos csúszást végeznek. Ezek az áramlások igencsak becsapják az emberek szemét és úgy látják, hogy hogy a Lagarfljót úszik a vízben. Mások szerint akár angolna vagy hosszabb halak is úszkálhatnak a tóban.

2013-ban a Davies és Patties házaspár szintén készített egy videót. Meggyőződésük, hogy nem delfin, lamantin vagy bálna van a videón, ugyanis annyit horgásznak, hogy ezeket az évek során már legalább százszor észlelték.

Helgi Hallgrímsson 73 éves biológus, aki német és skót egyemet is elvégzett, igencsak szakértője a témának és könyvet is írt róla. Számos észlelést összegyűjtött, de úgy gondolta, hogy ezeket külön kell választani a városi legendáktól, a korabeli folklórtól. Vélekedése szerint bizonyos észlelésekre kielégítőek a szkeptikusok érvelései, ám nem mindegyikre. "Azt hiszem van egy csomó olyan dolog, jelenség, amit a tudomány nem tud egyelőre megmagyarázni. Ez az egyik ilyen eset."- mondta.

Így tehát a vita tovább folytatódik: létezik-e a szörny avagy sem?

1999-ben megkezdte működését a Lagarfljótsormurinn nevű városnéző hajó, a Gunnar Gunnanson intézet megbízásából, hogy próbálja dokumentálni a szörnyet, hogy megőrizzék a hagyományokat kulturális és turisztikai célból is.

Hamarosan több TV-s társaság is érdeklődött a szörny után: a Discovery Sci-Fi is forgatott itt a "Fact or Faked" műsor keretein belül, valamint forgatott itt a "River Monsters" stábja is.

A Lagarfljót féreg legendája úgy látszik nem halványul napjainkban sem...

Minhocão

Első észlelés: - nincs adat,de már 1840-es években beszéltek róla
Hely: Dél-Amerika

A Minhocão azt jelenti, hogy "nagy földigiliszta" és portugál nyelven van. Nem hiába ez a neve, ugyanis azt sejteti, hogy milyen kriptid is lehet. Nekem egyből a mongol halálféreg ugrott be róla. Egyébként állítólag Dél-Amerikában él.

Először Auguste de Saint Hilaire zoológus írt róla az " American Jorunal of Science" lapban 1847-ben. 1877-ben pedig a német zoológus Dr. Fritz Müller írt róla a "Zoologische Garten" folyóiratban.

Kinézetben hasonlít egy hatalmas féregre, aminek a bőre fekete pikkelyes és pár csáp-szerű testrész áll ki a fejéből, amin egyértelműen látható a száj is. Kevés szemtanú még dinoszaurusz szerű orrot is látott a fején. Már a pikkelyek és a száj miatt nem gondolják, hogy féreg lenne, inkább valami óriás kígyó. Feltételezett élőhelye a föld alatti üregek és óriási árkok, de észlelték már vízben is. Húsevőnek gondolják, alulról környékezi be az áldozatait, például szarvasmarhákat és lovakat.

Méreteit 4-10 méter hosszúra teszik,de elérheti a 75-100 métert is, szélességét pedig 10 méterre. Valljuk be, ekkora állatot azért könnyen észre lehetne venni, de arra is hivatkoznak, hogy a föld alatt él, így ritkán jön fel a felszínre, szinte csak táplálkozni. Bár erős a gyanú hogy ez az óriási mérethossz túlzás.

Egyesek úgy gondolják, hogy jobban az esős időszakban tevékenykedik leginkább, míg a száraz időszakban a föld alatt tartózkodik, ráadásul páran megvannak győződve róla, hogy e miatt a lény miatt dőlt és omlott össze a házuk, mert a Minhocão vájt magának az épület alatt alagutat és meglazult a talaj. Persze ezt is lehet cáfolni, főleg az esős időszak miatt, ilyenkor sokkal jobban meglazulhat a talaj és puhább.

De létezik ezzel kapcsolatban beszámoló is az 1940-es évekből:

Egy fekete nő a házában reggeli tornagyakorlatot tartott, hátul pedig volt neki egy medencéje. Azonban mikor kiment, látta, hogy az egész medence szét van rombolva és nem messze egy állatot látott, ami a föld alatt, a ház mentén kezdett távolodni. Egy férfi pedig arról számolt be, hogy egy hatalmas fenyő felborult, pedig senki sem vágta éppen ki a fát és a szél sem fújt. Odasietett, hogy megnézze mi történt és látta hogy a környező föld mozog, és tőle 25 méterre egy fekete féreg szerű állat volt a "tettes", aminek a fején két szarvat látott.

1849-ben a gazdag Lebino José des Santos épp Arapehy Uruguayba utazott, ahol azt hallotta, hogy egy halott Minhocão tetemét tekintheti meg egy keskeny hasadéknál, mert az állat oda szorult be és nem tudott kijutni. A pletyka szerint olyan vastag volt mint egy fenyőfa kérge és olyan kemény, mint egy tatu páncélja.

Több kriptozoológus megpróbálta kideríteni mi is lehet ez az állat. Karl Shuker azt gondolta, hogy ez egy óriási Caecilian, mert a leírása és élőhelye tökéletesen illik rá - mind a kígyóra, mind a földigilisztára - kivéve azt a tényt, hogy ezek az állatok nem értek el soha ekkora méretet, hacsak nem ez egy új faja.

Más, kevésbé népszerű hipotézisek szerint ez egy Lungfish - ami egy édesvízi hal-, az óriáskígyó és óriás meztelen csiga. A lungfish egy fajtája a Lepidosiren, ami szintén nagyon hasonló a Minhocãohoz, mert a feje környékén kis "csápjai" vannak. Bernard Heuvelmans azt vetette fel, hogy ez egy túlélő Glyptodon, de hamarosan elvetette az elméletet és átpártolt arra, hogy ez inkább tényleg egy Caecilian lehet.

Azt sem felejtsük el, hogy hasonló állatokról érkeztek hírek Ausztáliából és Afrikából is. Viszont itt Dél-Amerikában él az őslakosok között egy legenda, egy víziszörnyről, ami 50 méter hosszú és az Amazonas mentén és valamint a lagúnákban. A lényt Yacumamának hívják, és a leírása megegyezik az óriás anakondával és Minhocão-val is, hacsak nem ugyanarról az állatról beszélnek. Úgy védekeznek a szörny ellen, hogy kagyló kürtöket fújnak meg, amit talán az állat nem bír elviselni és nem jön a felszínre.

Észak-Amerikában pedig a cherokee (cseroki) indiánoknak van egy hasonló legendájuk, csak ők Tlanusinak hívják a lényt, ami akkora, mint egy ház és a Hiwassee folyó közelében élt Murphy-nél, Nyugat Karolinában.

Persze nem jelenthetjük ki, hogy ezek az állatok ugyanazok lennének.

Összességében, engem aggaszt ez az óriási méret, szerintem már rég észre kellett volna vennünk ezt az állatot, vagy valamilyen bizonyítékot szerezni a létezésére, de eddig ez nem sikerült. Azonban elgondolkodtató az egymástól távol eső népek legendája, amik tökéletesen hasonlítanak egymásra valamint a beszámolók is. Egyes kriptozoológusok szerint ez az állat valóban létezett, de mára már szinte biztos, hogy kihalt.

A Lambton féreg

Észlelés: a középkorban
Hely: Északkelet-Anglia

Nos, kezdjük azzal, hogy ezt az élőlényt sokszor nem kriptidként tartják nyilván, hanem pusztán legenda és folklór, amit a keresztény egyház talált ki. Azonban ha az ember jobban bele ássa magát a dolgokba, rájöhetünk, hogy ez lehetett egy valós állat, egy igazi vízi enigma, aminek lehet némi valóság alapja. A lény híres volt Északkelet-Angliában az Egyesült Királyságban, az egyik leghíresebb ránk maradt sárkány legenda.

Történetünk egy bizonyos John Lambton körül forog, aki megörökölte a Lambton Estate birtokot Durham városban és ő harcol a féreggel/sárkánnyal, ami folyamatosan terrorizálja a környező helyi falvakat.
John eléggé lázadó karakter és egyszer kihagyta a vasárnapi misét, inkább elment horgászni a közeli Wear tóhoz. Számos változata a történetnek megemlíti, hogy a férfi kapott pár figyelmeztetést egy ismeretlen öreg úrtól, hogy semmi jó nem fog abból származni ha hiányzik majd a templomból. Ennek ellenére mégis ellógott.

Már jó ideje horgászott és még nem fogott semmit, amikor egyszer csak megrándult a kötél és nagy viaskodás kezdődött, mire Johnak sikerült kirántania a fogását úgy, hogy hátraesett a földre.

Mikor felkapta a fejét meglepődött: egy apró, hüvelykujjnál nem nagyobb lény volt a parton, mely úgy nézett ki, mint egy kis fekete szalamandra és kb. 3 méter hosszú volt. ( Itt a történet több változata írja, hogy van lába, míg valamelyik kígyónak írja le. ) A lény vonaglott a parton és hősünk megfigyelhette jobban külsejét: feje akár egy szalamandráé, tű éles fogai voltak. A fején két oldalt kilenc lyuk volt, ami valamiféle kezdetleges kopoltyú lehetett.

Ekkor ismét találkozott a korábbi öregemberrel, aki figyelmeztette, hogy ne engedje vissza a fenevadat a folyóba, mert nagy csapás sújtja ha nem hallgat a tanácsára. John szívére vette a szavakat, majd egy kosárba tette az apró fenevadat és hazafelé otthagyta egy ősi helyen, mely egyesek szerint Penshaw Hill volt. Ez egy kisebb hegy, domb melyen fák is találhatók, valamint egy kút is. Most egy emlékmű is található rajta.

John elfelejti a történteket, felnő és csatlakozik évek múltán a keresztes hadjáratokhoz és a Szentföldre igyekezett. Míg ő távol volt, a féreg addigra már óriásira nőtt, a kútban bújt meg, nem pusztult el és elkezdi tizedelni a helyi lakosok állatállományait. A szemtanúk akik látták úgy írták le, mint egy lábatlan és szárnyatlan sárkány borotvaéles fogakkal. Ahogy kúszik a földön látni a vastag izomszöveteit is. Bőre színe ébenfekete volt. Élőhelyét hamarosan Worm Hillnek kezdték el hívni és sokszor már a távolból lehetett látni az élőlényt a dombon, annyira kitűnt a színével a zöld fűből és a nyomait is meglehetett látni amerre járt.

A féreg juhokat fal fel, tehenek tejét issza és később kisgyermekeket is elkapott. Kis idő múltán a Lambton kastély felé indult, ahol a kastély ura, az Atya elkapta és sikerült ott tartania sok tejjel, tehénnel, de a lény újra elszabadult. Számos bátor falusi próbálta megölni a szörnyet, de mind hiába, sosem sikerült nekik. Ha sikerült is kivágni belőle egy darabot, mindig visszanőtt neki, regenerálódott. Lovagok is próbálták megölni, nekik sem sikerült. Az állat egyre agresszívabb lett, már fatörzseket is összemorzsolt ha rátekeredett és gyökerestül is kitépte őket. Sokan meghaltak, vagy a folyóba találták meg a hullájukat, vagy szét lettek tépve.

John Lambton visszatér hazájába és hall a féreg tetteiről. Úgy dönt harcol a féreg ellen, de előtte beszélnie kell egy boszorkánnyal. Ez meg is történik és a boszorkány elmondja neki, hogy felelősséget kell vállalnia a féregért, ölje meg minél hamarabb. Vegye fel páncélját, helyezzen rá valahogy éles tárgyakat. Most annál a folyónál találja meg, ahol kifogta és épp egy nagy szikla köré van tekeredve. A boszorkány azzal folytatja, hogy miután megölte a szörnyet ölje meg az első dolgot amit ezután látni fog, különben a családja 9 generáción át átkozott lesz és saját maga sem tud majd nyugodtan meghalni halálos ágyában.

John előkészül, felveszi páncélját és az apját hívja segítségül. Elmondja, hogy ha megöli a szörnyet háromszor belefúj a vadászkürtjébe. Ekkora eresszen el az egyik szó fogadó kutyát, ami majd az ő nyomába szegődik és így majd azt kell megölnie, azaz elkerüli az átkot.

John útra kél ,meg is találja a szörnyet. Harc veszi kezdetét és a féreg megpróbálja őt összetörni, ugyanis rátekeredik. Azonban a páncél és az abból kiálló éles tüskék és dárdák megvédik a férfit és szétvágják az állatot, nem tudja összezúzni Johnt. A féreg darabjait elmossa a folyó így nem tud regenerálódni és sikerül megölni. A szörnyeteg halott, John pedig megfújja kürtjét háromszor.

Sajnos, John apja annyira izgatott lesz a kürt hallatán és annyira örül, hogy nem a kutyát engedi el, hanem előre siet gratulálni a fiának. John döbbenten látja, hogy az apja fut feléje, azonban nem öli meg őt így az átok beteljesül. Szóval történetünk végül rosszul végződik, a szörny elpusztul de John és generáció átkozottak lettek.

A történet annak is köszönheti népszerűségét, hogy John pár generációjának következő tagjait erőszakos halált haltak vagy megfulladtak.

Sokak szerint a történet nem más mint egy metafora, amely megtanítsa arra a gyerekeket, hogy ne hagyjanak ki egy misét sem és folyton hűségesek legyenek az egyházhoz. Azonban az állat leírása olyan részletességgel van megadva, hogy ez szinte fölösleges lett volna, ha csak egy metaforai történetről lenne szó, amely leírja, hogy a gazember pórul jár. Sokan úgy vélik, hogy ez az állat lehetett egy gigantikus piton vagy egy óriási boa, amely valahogy átjutott az angliai földekre esetleg valamilyen kereskedelmi hajó miatt vagy akár egy visszatérő keresztes hadjárat csomagjai által. Bár ezzel még mindig nincs megmagyarázva a regenerációja, esetleg az is lehet hogy lehetett akkoriban valamiféle mutáns fajta, még ha csak pár egyed is.

A történetről és a féregről számos dal, film, opera és könyv is készült.

Akárhogyan is, biztos hogy érdekes és népszerű a történet a folklóristák és kriptozoológusok körében.

A Mongol halálféreg ( Mongolian death worm)

Első észlelés: - ismeretlen
Hely: Ázsia, Mongólia, Góbi sivatag

A góbi sivatag mindössze 3%-át képezik homoksivatagok. A többi területet homokdűnék, kanyonok, sziklák és sós tavak határozzák meg. Ez az egész hely mintegy 1 295 000 km, szóval elég nagy területről beszélünk. Mérges kígyók, skorpiók és nomádok élnek egymás mellett..a sivatagi homok állítólag egy ismeretlen élőlénynek is ad otthont. Ez nem más állítólag, mint egy féreg. Megkapta a mongol halálféreg nevet, mongolul "Alighoi khorkhoi"-nak mondják, ugyanis több emberi áldozat is írható a számlájára az elhullott állatokon kívül. Senki sem tudja megmondani hogyan végez zsákmányával, de egyesek szerint valamilyen méreganyagot bocsát ki, esetleg savat spriccel ki és volt olyan aki áramütésre tippelt.
Az őslakosok és a helyiek már elég régóta beszélnek róla, de a lény hírére az 1920-as évekig várni kellett. 1922-ben egy amerikai kalandor, név szerint Anrews Roy hallott a szörnyről a helybéliektől. Egy 1926-os könyvében ezt írja: " Meglepett az összhang a szemtanúk beszámolói között és ha nem írja le mindenki ugyanúgy az állatot, azt hittem volna, hogy egy helyi mítosz csupán."
A kinézete többek szerint olyan mint egy óriási féreg, egy tehénbél, mely olyan vastag mint egy emberi comb és hossza a fél métertől a 2m-ig is terjedhet. Színe sötétvörös néha barna foltokkal, szeme nincs ( legalábbis nem láttak rajta) így nem tudják megkülönböztetni a fejét a farkától. Néhány leírás azt említi hogy a két végén kis tüskék helyezkednek el. Mozgása érdekes és furcsa, kígyóhoz hasonló, lendületesen kisiklik oldalra és így halad. A föld alatt , belsejében él és úgy gondolják, hogy többnyire hibernálva él és csak akkor jön a felszínre, mikor a talaj nedvesebb.
Számos expedíció indult a lény felkutatására és számos zoológus próbált a nyomára akadni, de mindhiába..A brit származású Karl Shuker zoológus úgy gondolja, hogy az élőlény nem más mint az "Amphisbaenid" nevű élőlény. Ivan Mackerle - aki tanulmányozta a Loch Ness-i szörnyet is - szemtanúk kihallgatása után úgy hiszi, hogy a féreg nem több puszta kitalációnál.
Tudósok és szakértők szerint nem lehet igazi féreg, mert nem tudna megélni ezen az éghajlaton, túl forró a talaj és a levegő is. Felmerült az a gondolat, hogy az állat nem más mint egy Szkink, bár a féregnek egyszer sem tulajdonítottak lábakat. A legtöbb esély egy mérges kígyóra van, ami tényleg megölhet embereket ha elég óvatlanok.
A szörny belopta magát a köztudatba, számos dokumentum filmben és TV-showban is szerepelt, film is készült róla ( Ahová lépek ott szörny terem) és könyvek íródtak róla.
Még ha a féreg gondolata ki is zárható, egy ismeretlen élőlénynek simán adhat otthont a hely, a sivatag nagy része lakatlan, a határok mentél elvannak kerítve kisebb tartományok stb. így megbújhat egy állat, főleg ha a felszín alatt éli az életét.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Nos a zoológusok szerint nem lehet féreg. Akkor én egy mérges kígyót sejtek az állat mögött. A szkinket és a Amphisbaenid-et kizárom, mert ezek nem képesek megölni embereket, de mivel halálesetek voltak ez a két állat kizárható a listából. Ha nem csupán mítosz a lény akkor ez egy a.) mérges kígyó b.) egy hibrid féreg, mely képes ezen az éghajalton életben maradni

Tatzelwurm

Első észlelés: pontos dátum nincs, XVI. század
Hely: Az Alpok

Az Alpok európa egyik legnagyobb hegylánca, mely több országon is keresztül nyúlik. Ez a hely megannyi állatnak ad otthont, mint például a havasi nyúl vagy az alpesi szalamandra. A sok állat között, azonban megbújik egy, melynek máig nem tudták bizonyítani létezését.
Ennek az élőlénynek a neve Tatzelwurm, mely nevét onnan kapta, hogy az elülső lábain hatalmas karmok vannak, s ezzel támad áldozataira. Mivel az Alpok több országon is áthalad, így az állatot többféleképpen is nevezik. Másik gyakori elnevezése a Springwurm, ami ugróférget jelent, a lény másik jellegzetes tulajdonságára utalva. Egyéb nevei a Dazlwuam, Stollenwurm, Steinkatze, Praatzelwurm, Bergstutzen és végül Arassas. Mint leírtam az állat kígyószerű, de két melső lába is van neki, amikkel ugrásszerűen kapja el áldozatait.
Feje részben gyíkszerű, de sokan macskáéhoz is hasonlítják. Teste pikkelyes és a mérete lehet 50 centimétertől akár több méter hosszú is. Lehetséges tehát, hogy volt aki kölyökkorában látott egy egyedet, de mire felnőnek a több métert is elérhetik, mint a kígyók. Sokszor a
sárkányokkal hozzák összefüggésbe és kicsi sárkányként tekintenek rá. Volt olyan beszámoló ami a szemtanúkat egy "pikkelyes szivarra" vagy fatörzsre emlékeztette őket. Barlangokban és sziklák repedéseiben él, valamint félénk állatnak írják le.
A XVI. században - tehát 1500-1600-ig - már említést tesz róla Conrad Gessner egy svájci természettudós az egyik könyvében Johann Jakob Scheuchzer osztrák történész és természetbúvár Itinera per Helvetiae ( Utazások Helvéciában) című, 1723-ban kiadott művében egy találkozást ír le a Tatzelwurmmal: 1711 áprilisának vége felé egy Jean Tinner néven ismert férfi a Frumsemberg-hegyen járt, ahol egy rettenetes kígyó szerű lényt látott. Színe szürkésfekete volt, hossza két méternél is több, feje a macskáéra emlékeztetett,de lába nem volt. Tinner kanócpuskájával rálőtt és megsebesítette, majd apjával ketten megölték. Elmondta azt is, hogy a környékbeliek akkoriban gyakran panaszolták, hogy a teheneiknek nincs tejük, de a probléma a kígyó elpusztítása után megszűnt.Andreas Roduner aki társaival együtt látta a lényt - sajnos nem tudni melyik évben - a Wangsberger-hegységben. Macskafejű, pikkelyes, hátán sörényt viselő szörnyként írták le, ami felegyenesedve ember nagyságú volt. Egy ideig nem érkeztek új híradások, de 1779-ben Hans Fuch nevű férfi két Tatzelwurmot is látott a hegyekben. Szörnyen megrémült tőlük és elfutott amikor megpillantotta őket. Sajnos szívrohamot kapott, de a családjának még sikerült elmondania, hogy mi is történt. 1921-ben egy osztrák településen, Raurisban látták. A 60 centiméteres
állat a szemtanúk szerint hét és fél méteres magasságra ugrált fel a levegőben. Volt olyan aki 20 percig is megfigyelte és biztos volt abban, hogy az állatnak csak két lába van és biztos, hogy nem szalamandra volt. 1828-ban a svájci Solothurn kantonban egy kiszáradt mocsárban állítólag találtak egy Tatzelwurm tetemet. El akarták vinni, hogy egy professzor megvizsgálhassa, de útközben a varjak megették a tetemet. A csontváza ezután Heidelbergbe került, ahol nyoma veszett. 1908-ban az osztrák Murauban a lény egy parasztra támadt. A támadó egy négylábú kígyó volt. 1924-ben egy 150 centiméter hosszú csontvázat talált két
hegymászó.Pár évvel ezelőtt állítólag azon a helyen megöltek egy Tatzelwurmot. A csontvázat otthagyták, azóta senki sem látta. 1928-ban azonban egy Balkin nevű férfi nem tudni miért, de egy fatörzset akart lefényképezni. A vaku villanása után kiderült, hogy az nem is fatörzs volt, hanem egy állat, ami a villanás után gyorsan kereket oldott. A képet sokan vitatták, de végül nem derült ki, hogy mégis mit ábrázol, de többen úgy hiszik ez az első bizonyíték a lény
létezésére, ugyanis pontosan úgy néz ki, mint a korabeli könyvek illusztrációin.
Van másik fotó is, amire tökéletesen illik az állat leírása, de többen úgy vélik, hogy ezen egy alpesi gőte látható, bár én hátsó lábakat egyáltalán nem látok a képen.
Az internet mostanra már egy nagyon elterjedt dolog lett, így nemcsoda, hogy újabb fotó látott napvilágot. A fényképről annyit, hogy nem tudni mikor, hol készült és az sem, hogy ki készítette, de állítólag egy tatzelwurm csontváza látható a képen. Véleményem szerint ez a fotó még viccnek is rossz, egy egyértelmű hamisítvány.
A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lényt egy állattal keverték össze a szemtanúk például szalamandrával, kígyóval, vidrával vagy valamilyen kígyófélével. Az Alpokból származik a legtöbb Tatzelwurm beszámoló, azonban vannak híradások hasonló állatokról Spanyolországban, Olaszországban és a Pireneusokból is. Egyes biológusok azt állítják, hogy a természet néha megtréfálhat bennünket. Valamiféle mutáció alakulhat ki egy-egy hüllőnél például kevesebb lába nő, vagy éppen egyel több. Lehetséges, hogy nem egy új fajt láttak a szemtanúk, hanem egy ehez hasonló mutációban szenvedő állatot.
Az utóbbi évtizedekben nem látták a lényt. Pedig az Alpokat egyre több turista látogatja és így -elméletben- egyre nagyobb eséllyel kellene összefutni vele. Egyes kutatók nem vonják kétségbe, hogy létezhetett ilyen lény, de mára kihaltnak tartják. Többen úgy gondolják, hogy az állat hibernálja magát télen és a hasadékokban, hegyoldalakban és barlangokban lel menedékhelyet. Egy névtelen mezőgazdasági termelő azt állította, hogy látott egy hibernált példányt és valamiféle zöld folyadékot eresztett ki magából.
Mindenesetre az állat az alpesi folklór részévé vált. Ösvényeket, túrákat, hoteleket neveznek el róla. Németországban vízesés is viseli a nevét. Még egy ausztriai Sturmpercht nevű tradícionális neofolk együttes is írt róla egy számot "Der Tanz des Tatzelwurms " címmel.