A Lambton féreg

Észlelés: a középkorban
Hely: Északkelet-Anglia

Nos, kezdjük azzal, hogy ezt az élőlényt sokszor nem kriptidként tartják nyilván, hanem pusztán legenda és folklór, amit a keresztény egyház talált ki. Azonban ha az ember jobban bele ássa magát a dolgokba, rájöhetünk, hogy ez lehetett egy valós állat, egy igazi vízi enigma, aminek lehet némi valóság alapja. A lény híres volt Északkelet-Angliában az Egyesült Királyságban, az egyik leghíresebb ránk maradt sárkány legenda.

Történetünk egy bizonyos John Lambton körül forog, aki megörökölte a Lambton Estate birtokot Durham városban és ő harcol a féreggel/sárkánnyal, ami folyamatosan terrorizálja a környező helyi falvakat.
John eléggé lázadó karakter és egyszer kihagyta a vasárnapi misét, inkább elment horgászni a közeli Wear tóhoz. Számos változata a történetnek megemlíti, hogy a férfi kapott pár figyelmeztetést egy ismeretlen öreg úrtól, hogy semmi jó nem fog abból származni ha hiányzik majd a templomból. Ennek ellenére mégis ellógott.

Már jó ideje horgászott és még nem fogott semmit, amikor egyszer csak megrándult a kötél és nagy viaskodás kezdődött, mire Johnak sikerült kirántania a fogását úgy, hogy hátraesett a földre.

Mikor felkapta a fejét meglepődött: egy apró, hüvelykujjnál nem nagyobb lény volt a parton, mely úgy nézett ki, mint egy kis fekete szalamandra és kb. 3 méter hosszú volt. ( Itt a történet több változata írja, hogy van lába, míg valamelyik kígyónak írja le. ) A lény vonaglott a parton és hősünk megfigyelhette jobban külsejét: feje akár egy szalamandráé, tű éles fogai voltak. A fején két oldalt kilenc lyuk volt, ami valamiféle kezdetleges kopoltyú lehetett.

Ekkor ismét találkozott a korábbi öregemberrel, aki figyelmeztette, hogy ne engedje vissza a fenevadat a folyóba, mert nagy csapás sújtja ha nem hallgat a tanácsára. John szívére vette a szavakat, majd egy kosárba tette az apró fenevadat és hazafelé otthagyta egy ősi helyen, mely egyesek szerint Penshaw Hill volt. Ez egy kisebb hegy, domb melyen fák is találhatók, valamint egy kút is. Most egy emlékmű is található rajta.

John elfelejti a történteket, felnő és csatlakozik évek múltán a keresztes hadjáratokhoz és a Szentföldre igyekezett. Míg ő távol volt, a féreg addigra már óriásira nőtt, a kútban bújt meg, nem pusztult el és elkezdi tizedelni a helyi lakosok állatállományait. A szemtanúk akik látták úgy írták le, mint egy lábatlan és szárnyatlan sárkány borotvaéles fogakkal. Ahogy kúszik a földön látni a vastag izomszöveteit is. Bőre színe ébenfekete volt. Élőhelyét hamarosan Worm Hillnek kezdték el hívni és sokszor már a távolból lehetett látni az élőlényt a dombon, annyira kitűnt a színével a zöld fűből és a nyomait is meglehetett látni amerre járt.

A féreg juhokat fal fel, tehenek tejét issza és később kisgyermekeket is elkapott. Kis idő múltán a Lambton kastély felé indult, ahol a kastély ura, az Atya elkapta és sikerült ott tartania sok tejjel, tehénnel, de a lény újra elszabadult. Számos bátor falusi próbálta megölni a szörnyet, de mind hiába, sosem sikerült nekik. Ha sikerült is kivágni belőle egy darabot, mindig visszanőtt neki, regenerálódott. Lovagok is próbálták megölni, nekik sem sikerült. Az állat egyre agresszívabb lett, már fatörzseket is összemorzsolt ha rátekeredett és gyökerestül is kitépte őket. Sokan meghaltak, vagy a folyóba találták meg a hullájukat, vagy szét lettek tépve.

John Lambton visszatér hazájába és hall a féreg tetteiről. Úgy dönt harcol a féreg ellen, de előtte beszélnie kell egy boszorkánnyal. Ez meg is történik és a boszorkány elmondja neki, hogy felelősséget kell vállalnia a féregért, ölje meg minél hamarabb. Vegye fel páncélját, helyezzen rá valahogy éles tárgyakat. Most annál a folyónál találja meg, ahol kifogta és épp egy nagy szikla köré van tekeredve. A boszorkány azzal folytatja, hogy miután megölte a szörnyet ölje meg az első dolgot amit ezután látni fog, különben a családja 9 generáción át átkozott lesz és saját maga sem tud majd nyugodtan meghalni halálos ágyában.

John előkészül, felveszi páncélját és az apját hívja segítségül. Elmondja, hogy ha megöli a szörnyet háromszor belefúj a vadászkürtjébe. Ekkora eresszen el az egyik szó fogadó kutyát, ami majd az ő nyomába szegődik és így majd azt kell megölnie, azaz elkerüli az átkot.

John útra kél ,meg is találja a szörnyet. Harc veszi kezdetét és a féreg megpróbálja őt összetörni, ugyanis rátekeredik. Azonban a páncél és az abból kiálló éles tüskék és dárdák megvédik a férfit és szétvágják az állatot, nem tudja összezúzni Johnt. A féreg darabjait elmossa a folyó így nem tud regenerálódni és sikerül megölni. A szörnyeteg halott, John pedig megfújja kürtjét háromszor.

Sajnos, John apja annyira izgatott lesz a kürt hallatán és annyira örül, hogy nem a kutyát engedi el, hanem előre siet gratulálni a fiának. John döbbenten látja, hogy az apja fut feléje, azonban nem öli meg őt így az átok beteljesül. Szóval történetünk végül rosszul végződik, a szörny elpusztul de John és generáció átkozottak lettek.

A történet annak is köszönheti népszerűségét, hogy John pár generációjának következő tagjait erőszakos halált haltak vagy megfulladtak.

Sokak szerint a történet nem más mint egy metafora, amely megtanítsa arra a gyerekeket, hogy ne hagyjanak ki egy misét sem és folyton hűségesek legyenek az egyházhoz. Azonban az állat leírása olyan részletességgel van megadva, hogy ez szinte fölösleges lett volna, ha csak egy metaforai történetről lenne szó, amely leírja, hogy a gazember pórul jár. Sokan úgy vélik, hogy ez az állat lehetett egy gigantikus piton vagy egy óriási boa, amely valahogy átjutott az angliai földekre esetleg valamilyen kereskedelmi hajó miatt vagy akár egy visszatérő keresztes hadjárat csomagjai által. Bár ezzel még mindig nincs megmagyarázva a regenerációja, esetleg az is lehet hogy lehetett akkoriban valamiféle mutáns fajta, még ha csak pár egyed is.

A történetről és a féregről számos dal, film, opera és könyv is készült.

Akárhogyan is, biztos hogy érdekes és népszerű a történet a folklóristák és kriptozoológusok körében.

Manipogo

Első "emlékek róla": 1800-as évek
Első jelentett észlelés: 1908
Hely: Amerika, Kanada, Manitoba tó

A Manipogó nem más mint a kanadai Manitoba tóban észlelt tavi szörnyeteg. Az észlelések már egészen 1908 óta tartanak és egy kígyószerű szörnyet írnak le a szemtanúk akik látni vélték. Neve a British Columbiai Ogopogóhoz hasonló, utána kapta nevét. És még ehez is van egy hasonló hangzású szörnyecske, ami a Winnepogo névre hallgat, a Winnipegosis tó után.
Egyesek úgy gondolják, hogy a nagy lény nem más mint egy óriási és szokatlanul nagy tokhal, míg mások egy őskori Plesiosaurusra gyanakodnak.
A lény leírása egyébként a következő: 12 és 50 méter hossz között lehet a testmérete ( hát ez azért elég nagy különbség), feje mint egy "birkáé" és testének színe "sáros-barna", amit a víz fölött mutat meg púpokban. Sajnos nem tudni van-e uszonya vagy nincs. Ha van is kettő-e vagy négy.
Megfigyelések:
Már az 1800-as évektől kezdődően akadtak beszámolók, hogy láttak valamit a tóban az emberek. A helyi bennszülött lakosság legendái is beszámolnak kígyószerű lényról a Manitoba tóban, mely állítólag több száz éves.
Sőt egy csapat szemtanú - egymástól függetlenül, idegenek és nem ismerik egymást - látták amint három Manipogo is úszik a vízben együtt. A szemtanúk száma egyébként 17 és egymáshoz nagyon hasonló beszámolót adtak le.
1935-ben két táj és fa ellenőr látta a lényt. A feje kicsi és lapos volt, és olyan mintha egy kürt lett volna rajta. Egy dinoszauruszhoz hasonlították.
1948-ban szintén arról számoltak be , hogy egy 6 láb hosszú dinó szerű lény jött ki a tóból és "őskori dinó" hangot adott ki, mint aki éppen sír.
Az 1960-as évek elején egy helyi egyetemi tanár, név szerint James A. McLeod úgy gondolta, hogyha él itt legalább egy lény a tóban, akkor annak kell lennie valamilyen hátra hagyott nyomnak. Maradványok, tetemek, csontok. Állítólag talált is (erről több információt nem találtam).
Ugyanezen évben a Stople házaspár egy hüllőszerű bestitát látott elúszni a csónakjuk mellett.
1962-ben két halász, Richard Vincent és John Konefell látta a lényt a hajójuktól 60 yardnyi távolságban, és olyan volt mint egy kígyó vagy óriás kígyó. Fotó is készült.
1989-ben Sean Smith és családja meglátogatta a Mineapolisi kemping tábort és a #6-os számú autópályáról, ami a tó mellett megy el, látott sok púpot a vízben kb. 80 lábnyira tőlük.
1997-ben számos jelentés érkezett a Lunder Beach tábor környékéről, hogy egy nagy hüllő fejét látták tündökölni a vízben és többször fel-alá bukott a tóban. Néhány úszó még meg is rémült és azon nyomban kezdték kimenekíteni az embereket a vízből.
2004-ben egy kereskedelmi halász - név szerint Keith Haden- arról számolt be hogy a Manitoba- tó közelében hálóját egyik napról a másikra valami húzta a hálóját és szét is szaggatta. Olyan volt mintha egy óriáscápa vagy gyilkos bálna tépte volna szét. A hálóban lévő halak nem voltak megrágva, de valójában kettészakadtak, minta valami óriásit harapott volna oda.
2009-ben a Twin Beach lakói és közelben élő emberek jelentették, hogy láttak valamit a tóban a nyaralótól több száz méterre. Sajnos fotók nem készültek.
Végül elérkeztük 2011-hez, amiben ismét sok észlelés történt, főként a biztonsági járőrszolgálattól Scotch Beach, Marshy Point és Laurentia Beach környékéről.
A szörny híres lett, van egy tartomány park a tó nyugati oldalán, melyet Manipogo Provincial Parknak kereszteltek el a szörny után.
A tó dél-keleti partján pedig minden évben rendeznek egy Manipogo fesztivált március környékén.
Még egy televíziós dokumentum filmben is szerepelt, melynek címe "Northern Mysteries".
SAJÁT VÉLEMÉNY: Nem tudom mennyire megbízhatóak azok a beszámolók, amikor látták a lényt kiemelkedni a vízből és részletesebb leírást adnak róla. Ezek azért hitelesebbek. De amikor többszáz méterre púpokat látnak a vízben, az a gyanúm, hogy csak a víz hullámzását látják mozogni, ami ugyanúgy lehet púpszerű. Ez több tavi szörnyes beszámolónál is megfigyelhető.

Tatzelwurm

Első észlelés: pontos dátum nincs, XVI. század
Hely: Az Alpok

Az Alpok európa egyik legnagyobb hegylánca, mely több országon is keresztül nyúlik. Ez a hely megannyi állatnak ad otthont, mint például a havasi nyúl vagy az alpesi szalamandra. A sok állat között, azonban megbújik egy, melynek máig nem tudták bizonyítani létezését.
Ennek az élőlénynek a neve Tatzelwurm, mely nevét onnan kapta, hogy az elülső lábain hatalmas karmok vannak, s ezzel támad áldozataira. Mivel az Alpok több országon is áthalad, így az állatot többféleképpen is nevezik. Másik gyakori elnevezése a Springwurm, ami ugróférget jelent, a lény másik jellegzetes tulajdonságára utalva. Egyéb nevei a Dazlwuam, Stollenwurm, Steinkatze, Praatzelwurm, Bergstutzen és végül Arassas. Mint leírtam az állat kígyószerű, de két melső lába is van neki, amikkel ugrásszerűen kapja el áldozatait.
Feje részben gyíkszerű, de sokan macskáéhoz is hasonlítják. Teste pikkelyes és a mérete lehet 50 centimétertől akár több méter hosszú is. Lehetséges tehát, hogy volt aki kölyökkorában látott egy egyedet, de mire felnőnek a több métert is elérhetik, mint a kígyók. Sokszor a
sárkányokkal hozzák összefüggésbe és kicsi sárkányként tekintenek rá. Volt olyan beszámoló ami a szemtanúkat egy "pikkelyes szivarra" vagy fatörzsre emlékeztette őket. Barlangokban és sziklák repedéseiben él, valamint félénk állatnak írják le.
A XVI. században - tehát 1500-1600-ig - már említést tesz róla Conrad Gessner egy svájci természettudós az egyik könyvében Johann Jakob Scheuchzer osztrák történész és természetbúvár Itinera per Helvetiae ( Utazások Helvéciában) című, 1723-ban kiadott művében egy találkozást ír le a Tatzelwurmmal: 1711 áprilisának vége felé egy Jean Tinner néven ismert férfi a Frumsemberg-hegyen járt, ahol egy rettenetes kígyó szerű lényt látott. Színe szürkésfekete volt, hossza két méternél is több, feje a macskáéra emlékeztetett,de lába nem volt. Tinner kanócpuskájával rálőtt és megsebesítette, majd apjával ketten megölték. Elmondta azt is, hogy a környékbeliek akkoriban gyakran panaszolták, hogy a teheneiknek nincs tejük, de a probléma a kígyó elpusztítása után megszűnt.Andreas Roduner aki társaival együtt látta a lényt - sajnos nem tudni melyik évben - a Wangsberger-hegységben. Macskafejű, pikkelyes, hátán sörényt viselő szörnyként írták le, ami felegyenesedve ember nagyságú volt. Egy ideig nem érkeztek új híradások, de 1779-ben Hans Fuch nevű férfi két Tatzelwurmot is látott a hegyekben. Szörnyen megrémült tőlük és elfutott amikor megpillantotta őket. Sajnos szívrohamot kapott, de a családjának még sikerült elmondania, hogy mi is történt. 1921-ben egy osztrák településen, Raurisban látták. A 60 centiméteres
állat a szemtanúk szerint hét és fél méteres magasságra ugrált fel a levegőben. Volt olyan aki 20 percig is megfigyelte és biztos volt abban, hogy az állatnak csak két lába van és biztos, hogy nem szalamandra volt. 1828-ban a svájci Solothurn kantonban egy kiszáradt mocsárban állítólag találtak egy Tatzelwurm tetemet. El akarták vinni, hogy egy professzor megvizsgálhassa, de útközben a varjak megették a tetemet. A csontváza ezután Heidelbergbe került, ahol nyoma veszett. 1908-ban az osztrák Murauban a lény egy parasztra támadt. A támadó egy négylábú kígyó volt. 1924-ben egy 150 centiméter hosszú csontvázat talált két
hegymászó.Pár évvel ezelőtt állítólag azon a helyen megöltek egy Tatzelwurmot. A csontvázat otthagyták, azóta senki sem látta. 1928-ban azonban egy Balkin nevű férfi nem tudni miért, de egy fatörzset akart lefényképezni. A vaku villanása után kiderült, hogy az nem is fatörzs volt, hanem egy állat, ami a villanás után gyorsan kereket oldott. A képet sokan vitatták, de végül nem derült ki, hogy mégis mit ábrázol, de többen úgy hiszik ez az első bizonyíték a lény
létezésére, ugyanis pontosan úgy néz ki, mint a korabeli könyvek illusztrációin.
Van másik fotó is, amire tökéletesen illik az állat leírása, de többen úgy vélik, hogy ezen egy alpesi gőte látható, bár én hátsó lábakat egyáltalán nem látok a képen.
Az internet mostanra már egy nagyon elterjedt dolog lett, így nemcsoda, hogy újabb fotó látott napvilágot. A fényképről annyit, hogy nem tudni mikor, hol készült és az sem, hogy ki készítette, de állítólag egy tatzelwurm csontváza látható a képen. Véleményem szerint ez a fotó még viccnek is rossz, egy egyértelmű hamisítvány.
A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lényt egy állattal keverték össze a szemtanúk például szalamandrával, kígyóval, vidrával vagy valamilyen kígyófélével. Az Alpokból származik a legtöbb Tatzelwurm beszámoló, azonban vannak híradások hasonló állatokról Spanyolországban, Olaszországban és a Pireneusokból is. Egyes biológusok azt állítják, hogy a természet néha megtréfálhat bennünket. Valamiféle mutáció alakulhat ki egy-egy hüllőnél például kevesebb lába nő, vagy éppen egyel több. Lehetséges, hogy nem egy új fajt láttak a szemtanúk, hanem egy ehez hasonló mutációban szenvedő állatot.
Az utóbbi évtizedekben nem látták a lényt. Pedig az Alpokat egyre több turista látogatja és így -elméletben- egyre nagyobb eséllyel kellene összefutni vele. Egyes kutatók nem vonják kétségbe, hogy létezhetett ilyen lény, de mára kihaltnak tartják. Többen úgy gondolják, hogy az állat hibernálja magát télen és a hasadékokban, hegyoldalakban és barlangokban lel menedékhelyet. Egy névtelen mezőgazdasági termelő azt állította, hogy látott egy hibernált példányt és valamiféle zöld folyadékot eresztett ki magából.
Mindenesetre az állat az alpesi folklór részévé vált. Ösvényeket, túrákat, hoteleket neveznek el róla. Németországban vízesés is viseli a nevét. Még egy ausztriai Sturmpercht nevű tradícionális neofolk együttes is írt róla egy számot "Der Tanz des Tatzelwurms " címmel.