Nandi medve

Első észlelés: - nincs pontos adat, az 1900-as évek eleje

Hely: Afrika, Elgon-hegy környéke

A Nandi medve nem más, mint egy állítólagos Afrikai állat, ami a bennszülött törzsek legendáiban is szerepel. Törzsek és régiók is másként-másként nevezik ugyanazt az állatot, de a leírásai megegyeznek. Duba, kerit, chimisit, chemosit, kikambangwe, gadett, vere, sabrookoo, ám mi nyugaton csak Nandi medvének hívjuk. Részben azért, mert az állat külső jegyei hasonlítanak egy nagy medvééhez. Részben pedig azért, mert a nandi törzs után kapta nevét, ugyanis szerintük az állat a Nagy-hasadékvölgy mentén, - ami 30-100 kilométer széles is lehet és mélysége helyenként eléri a több ezer métert is - a 2458 méter magas Elgon-hegy és a Mau nevű sziklás lejtő közötti hegyes-völgyes területeken él.

Állítólag vérengző ragadozó, leginkább medvére hasonlít, de felfedezhetőek benne a majomhoz és hiénához hasonló külső jellegzetességek is.

Hogy a bennszülöttek mióta tudnak a létezéséről és mióta szerepel a legendáikban, az sajnos az idő homályába vész. Pontos adat nincs, de már évszázadok óta ismerik az állatot. Azonban a fehér ember elsőként a XX. század elején találkozott vele. Az első két szemtanú Kenya-kutatók voltak, név szerint C.Kenneth Archer és Braithwaite őrnagy. Először amikor meglátták az élőlényt oroszlánnak vélték, ám miután alaposabban megfigyelték rájöttek, hogy ez bizony nem az. Magassága kb. 140 cm lehetett, az orra hosszabb volt, mint egy oroszláné, bundája pedig barna színű. A háta érdekesen lefelé lejtett hátrafelé és úgy gondolták, hogy a mozgása olyasmi, mint egy medvéé. Ráadásul még a feje is hasonlított rá, megnyúlt volt kicsike fülekkel.

Ennek hatására 1905-ben indult meg egy expedíció, amin Mataye közelében, a Sigorit szikláknál látta az állatot az expedícióvezető, Geofrey Williams. Úgy saccolta 30 méterre lehetett tőle és éppen üldögélt, de szerinte kb.150 cm magas lehetett. Leírása hasonló a korábbi szemtanú beszámolókéhoz, kivéve, hogy itt a bundájának színe fekete volt. Észlelését megjelentette a "Journay of the East Africa" és az "Uganda Natural History Society" c. lapokban.

Ezután 1912-ben egy Toulson nevű őrnagy látta, majd egy évvel később N.E.F. Corbett is.

Toulson észlelését egy brit antropológusnak jelentette, hogy fennmaradjon a kutatók számára.

"Az egyik fiú berohant a szobámba, mondván, hogy egy leopárd volt a konyhába. Kimentem megnézni az állatot, de az nem leopárd volt. Nagy szőrzete volt és járása inkább egy medvéhez hasonlított, egyfajta csoszogóan sétált.." - állította az őrnagy.

Ez időtájt építették a Madadi vasutat és az itt dolgozó munkások is beszámoltak az állatról. Még a nyomát is felfedezték ami kutyaszerű volt, de hosszú sarokkal és 5 ujjal. 

A közelben tevékenykedő G.W. Hickess mérnök  - aki az építkezésekért volt felelős - is látta az állatot 1913-ban, ám most szerencsére igen közelről, nem úgy, mint a korábbi szemtanúk. Szerinte sokkal termetesebb egy hiénánál, a nyaka rövid és a fülei kicsik - hasonlóan az első beszámolókhoz. Hogy farka volt-e az állatnak avagy sem, nem látta, ugyanis testét vastag sűrű bunda takarta. Szavahihetőségét megerősítette az, hogy nem sokkal később egy helyi lakos is látta a lényt, amint két lábra állt.

Ugorjunk most pár évet, egészen 1919-re. Egy helyi farmer - neve Cara Buxton - szerint állatállományát megtámadta a Nandi medve. Hét birkát megölt és párat megsebesített, de a húsukat nem ette meg, csak az agyukat. Mi lehet az a ragadozó, ami csak agyvelőt eszik, de a húshoz nem nyúl? Hát, mint kiderült egy igencsak nagy, agyvelőre kapott foltos hiéna volt, ugyanis az eset után még több állatot pusztított el több helyen is, de a helyiek összefogtak és felkutatták az állatot.

A szemtanúk sokszor összetévesztik az állatot a hiénákkal vagy a páviánokkal. Azonban egy csak a nyugati szemtanúkra igazak, a natív afrikai itt élőkről ezt a hibás észlelést nem feltételezhetjük.

Az utolsó konkrét adat pedig 1927-ből való. Az egyik faluban Hutchins kapitányt azzal riasztották a többiek, hogy a medve betört az egyik kunyhóba és elragadott egy embert. A kapitány megnézte az állat nyomait és egyik ismert élőlényével sem tudta összevetni, nagyobb volt, mint egy oroszláné.

Ezután hébe-hóba észlelték még az állatot, de az észlelések nagyon lecsökkentek. Egyesek szerint csak csalás volt az egész, mások szerint az állat nem sokkal később kihalt. Persze az afrikaiak továbbra is azt állítják, hogy találkoznak vele olykor és igencsak félnek tőle.

Na de mi is lehet a Nandi medve, feltéve ha létezik? Ugyanis persze semmi kézzelfogható bizonyítékunk nincs, szokás szerint, ám lehetséges magyarázatok annál inkább!

A szkeptikusok szerint, ha létező állatról van szó, az nem más, mint a közönséges barna hiéna. Ez egy ritka afrikai faj, amiből kevesebb, mint 10 ezer él Közép-Afrika déli részénél. Általában vándorló életmódot folytatnak és éjszaka tevékenykednek. Hátuk kinézete tényleg kicsit olyan, mint amit a Nandi medve leírásában fellelhetünk, ám füleik nagyok, nem pedig apróak, valamint lábaik sem vaskosak, hanem igencsak vékonyak. Esetleg egyes egyedek megvadulhattak, ám az állat viselkedése nem befolyásolja a bennszülöttek felismerőképességeit az állat külső jegyeit illetően, tehát ők biztosan felismernék ha közönséges hiénáról lenne szó.

Szóba jött az ismeretlen hiéna faj és az ismeretlen medve faj is. Továbbá szóba került az Atlasz-medve, ám ez pont az északi régiókban élt. Mára kihalt, de 1870-es évekig érkeztek róla jelentések. Lehet mégsem pusztult el az összes példány és átvándoroltak más régiókra az állatok? Mások szerint a Nandi medve ennek a fajtának az egyik alfaja lehet.

A vadabb teóriák szerint ez egy Chalicotherium ősemlős, amit mára kihaltnak vélnek. Ez az állat szintén fellelhető volt Afrikában is, ám többnyire növényekkel táplálkozott pl. fák zsenge hajtásaival. Mindenesetre talán hasonló állat lehet kinézetre a Nandi medve is, ugyanis ennek is dőlt a háta, nagyok a karmai, aprók a fülei és barnás színű volt.

A nandi törzs szerint azonban az állat hiába mozog úgy mint egy medve, szerintük inkább páviánra hasonlít. A pliocén időszakban élt itt egy Simopithecus nevű faj, amik igen nagyméretű páviánok voltak. A probléma ezzel megint csak az, hogy ezek nappal aktívak és csoportokban vadásznak, nem pedig éjszaka és egyedül.

Vajon mi lehet a Nandi medve? Megtaláljuk valaha vagy örökre rejtély marad kiléte? Sajnos a tudomány nem öl bele pénzt újabb expedíciókba, így többnyire - egyelőre - csak a szerencsében bízhatunk, hátha elkapnak egyszer egy példányt és megoldódik a rejtély...

Batutut

Első észlelés: 1947

Hely: Vietnám, Laosz, Borneó, Vu Quang területen

Ez a kriptid nagyban hasonlít az amerikai Nagylábúra, mert az emberszabású hominidákhoz tartozik.  A beszámolók az élőlényről a Vu Quang természetvédelmi területéről érkeznek főként, ami egy erdős régió Vietnámban. Vannak itt hegyek, nedves és meleg terület esős évszakkal és számos új fajt fedeztek már fel a környéken. A helybéliek hívják még Ujit-nek és nguoi Rung-nak is, jelentése "erdei emberek". Feltűnt már Borneóban is.

Az állat leírása a következő: 1,6 méter magas, szőrrel borított a teste, kivéve a talp; az arc; térd és a kezek. A haja színe szürke, fekete vagy barna is lehet. Két lábon jár és látták már egyedül, valamint csoportokban is. Élelme a helyi gyümölcsök és levelek, de egyes beszámolók szerint kicsi repülő rókákat, denevéreket is fogyaszt. A borneói területeken úgy vélik, hogy nagyon agresszív és már embert is megtámadott.

Az első észlelések a '40-es évekre és a vietnámi háborúra vezethető vissza. Kregg PJ Jorgenson adta ki a "Very Crazy GI - Strange but true stories of the Vietnam War ( Nagyon őrült - Furcsa, de igaz történetek a vietnámi háborúból)" c. könyvet, amiben leírja, hogy amerikai katonák látták a furcsa lényt. Az ottaniak hivatkoztak rá, mint "rock ape" és kis termetűnek ismerték, 5 láb magas, vöröses árnyalatú bundával. 1947-ben egy francia gyarmatosító utal az állatra L'Homme Sauvage, azaz Vad Ember néven-

Később, 1971-ben állítólag elfogtak két példányt a Dak Lak tartományban, melyet a helyi törzs hajtott végre, de hogy mi történt velük azt nem tudni. Három évvel később 1974-ben indítottak egy expedíciót, hogy bizonyítékokat találjanak a lényre, de ez sikertelenül záródott.

A Quang terület volt a forrása számos újonnan felfedezett fajnak. Még a '90-es években is felfedeztek új közepes méretű állatot, például a vietnámi antilopot is. Az ilyen állatok megtalálásának hatására Dr. John MacKinnon úgy gondolta lehet alapja a szóbeszédeknek és szerinte a Batutut hasonló lehet a Meganthropushoz. Kutatási eredményeit, a szemtanúk beszámolóit és tapasztalatait leírta 1975-ös "In Search of the red ape" című könyvében. Ellenben Loren Coleman kriptozoológus úgy vélte ez egy túlélő Homor erectus vagy neandervölgyi ember populáció.

A lény létét a beszámolókon kívül talplenyomatok "bizonyítják". Tran Hong Viet a Hanoi Pedagógiai Egyetem kutatója 1982-ben talált ilyen talplenyomatot, amiből mintát is készítettek és megjelent különböző szaklapokban is. A mérete 28x16 cm nagyságú volt. Sajnos azonban ez nem elég ahoz, hogy az állatot valódinak titulálják és több bizonyíték kellene ahoz, hogy mindenki elfogadja a létezését. Minden esetre bemutatták a lábnyomot a japán televíziókban, cikk jelent meg róla az 1996-os Fortean News of the World című lapban is és érdeklődött iránta a J-FIS, azaz a Journal of the Japan Fortean Item Társaság is.

A SyFy csatorna forgatott egy részt vietnámban a Destination Truth sorozatához. John Gates és csapata akarta megkeresni a furcsa élőlényt és meginterjúvolták a helyi főemlőskutatót is, Vu Ngoc Thanh-t is és megvizsgálnak egy lábnyomot is. Később újabb lábnyomokat találnak és ezek öntvényeit elhozzák az Egyesült Államokba, hogy ott tovább elemezzék őket.

Hogy ez az állat létezik-e egyenlőre nem tudni biztosan, de reménykedjünk, hogy hamarosan kiderül.

A Yowie vagy Yahoo

Első észlelés: a 19. század közepétől
Hely: Ausztrália

A yowie egy emberszabású lény, hasonlóan a Yetihez és a Nagylábúhoz - a vadonban él, az ausztrál erdő sűrűjében. Ezek a lények szerepelnek a folklórban és a bennszülöttek legendáiban is, egy igen erős mitológiai karakter.
A neve, mint "yowie" nem tudjuk pontosan honnan ered, ez a kifejezés vagy hogy mit jelentene. Hívják még más néven is, mint például "Yahoo" és "Yowie-Whowie".
Egy 19. századi író -Robert Holden- szerint már számos történet létezett az állatról a 19. század közepétől az európaiak között, körülbelül 1842-től kezdődően. Egyszer így ír róla : " A 19. századi ausztrál bennszülöttek hisznek a Yahooban... ezt pedig úgy írják le, mint ami hasonlít egy férfira, közel azonos magasságú is vele, és hosszú őszes haja lógott le a fejéről. A karjai kicsit hosszabbak, és végtagjai végén nagy karmok vannak. A lábai úgy írják le, mint akinek hátrafelé vannak fordulva, és a láblenyomatából úgy tűnik, mintha a lény az ellenkező irányba ment volna. Összességében ez egy ocsmány szörnyeteg lehet, egy majomszerű megjelenéssel."
Egy másik leírás is létezik, mely még a bennszülöttek korai időszakából maradt fent, az úgynevezett "Álomidőkből". Ez még azt az időszakot, korszakot jelenti, amikor kialakultak a totem állatok a törzseknél, a Teremtés időszakában. Szóval igencsak a régmúltról beszélünk.
" A régi Bungaree a Gunedah nevű őslakosok, beszéltek egyszer egy régi törzsről a yahookról, akik az ország eredeti lakosai voltak és voltak ők maguk, a feketék. Ez a két törzs egymással ellenségek voltak, de míg a feketék folyton legyőzték a Yahookat, azok mindig elfutottak, mert gyorsak voltak..."
Ezenkívül még fennmaradtak a Gulliver utazásai történetek és egyéb európai hagyományok, melyekben szőrös vad férfiakat emlegetnek.
Egészen eddig azt hihetnénk, hogy ez csak egy mitológiai lény, mely nem létezik. Azonban akadtak szemtanúk is, akik találkoztak vele.
Az 1870-es évektől kezdődően terjedtek beszámolók a "bennszülött majmokról", melyek megjelentek az ausztrál "Town and Country Journal"-ban. 1976-ban egy férfi, név szerint Mr. HJ McCooey, azt állította, hogy látott egy bennszülött majmot az Új-Dél-Wales déli partjánál. A cikk így írja: "Néhány nappal ezelőtt láttam egy igen furcsa lényt, a Bateman Öböl és Ulladulla partjai között. Úgy gondolom, hogyha egyenesen állt volna meglett volna 5 láb magas is. Farkatlan volt és hosszú feketés haja. A szőre a mellkasánál és torkánál, olyan vöröses színű volt. Szemei kicsik voltak, alig láccottak ki a csapzott hajától. Odadobtam egy követ, mire az állat azon nyomban elfutott."
A férfi felajánlotta az Auzstrál Múzeumnak, hogy elfogja a majomszerű állatot 40 fontért, ami azóta sem sikerült..Ezután az 1912-es évektől kezdődően kezdődtek újra a bejelentések, hogy látták. A lény feltűnik Donald Friend népszerű író "Hillendiana" c. művében is, mely tartalamz egy gyűjteményt az állatról Hill End és New South Wales közelében. Robert Holden is idéz könyvében számos beszámolót a késői 19. és 20. sz. elejétől kezdődően.
A beszámolók és észlelések a mai napig is folytatódnak, nagyon sok ember látta. Konkrét bizonyíték még mindig nincs a Yowie létezésére, csak titokzatos lábnyomokat találtak, de hiányoznak a perdöntő bizonyítékok.
Néhány beszámoló olyan incidensekről szól, hogy a haszonállatokat csonkítják meg ezek a vadak, mint például a juhokat vagy a kutyát. A szkeptikusok természetesen arra utalnak, hogy ezeket a Dingók követik el.
1979-ben egy helyi pár, Leo és Patricia George piknikezni mentek, amikor egy kenguru megcsonkított tetemét fedezték fel. tőle pedig 40 méter távolságra egy óriási szőrös teremtményt láttak, mely megállt és őket figyelte, majd eltűnt a bozótosban.
A Yowie egyik lelkes rajongója, név szerint Rex Gilroy kriptozoológus, aki egyébként a paranormális jelenségeket is kutatja, az 1970-es évek közepétől több mint 3000 jelentést gyűjtött össze. Szerinte rendszerezni kellene ezeket, magába foglalják az észlelések egy kihalt emberszabású majom vagy Homo faj létezését, egy reliktumi túlélőét. A biológiai reliktum annyit jelent, hogy egy szervezet amely egy korábbi időpontban bőséges volt és nagy területeken fordult elő, de mára már csak kis területeken fordul elő vagy teljesen eltűnt.
Természetesen a Yowie töretlen népszerűségnek örvend a mai napig is. Számos könyv jelent meg róla, sok ember próbálja felkutatni, ráadásul még szobrot is emeltek róla Queenslandben.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem a yowie létezhet, de a beszámolók erős túlzásba esnek, amikor akár 10 méteres teremtményről is beszámolnak. Kell lennie valaminek az auzstrál erdőkben, ha már több ezer beszámoló gyűlt össze, még ha tegyük ennek 10% is igaz, akkor is. Bár az is lehetséges, hogy ez a kriptid megegyezik más hominida kriptidekkel, tehát egy és ugyanazon állatokról beszélünk.

Az Új Delhi-i Majom-ember ( Monkey Man of Delhi )

Első észlelés: 2001
Hely: Delhi, India

Ez a lény új Delhiben tűnt fel először és utoljára is a 2001- 2002-es év folyamán.
Májusban kezdtek el terjedni olyan hírek a városban, hogy valamiféle majom szerű élőlény tűnik fel éjszakánként és megtámadja az embereket. A leírása alapján 120 centi magas, szőre fekete, de ami a legfurcsább hogy valamiféle sisak volt a fején, fém karmai voltak, izzó vörös szemei és a mellkasán három gombféleség volt látható. Sokan hasonló majom/emberszerű kriptidekkel hozták kapcsolatba és azt állították, hogy minden bizonnyal ez is az a sok közül.
Az emberek annyira megrémültek tőle, hogy már a rendőrség is foglalkozott az üggyel és rajzokat készítettek róla, ami beborította Delhi utcáit, hogy hátha valaki felismeri és elkapják a lényt. A rendőrség azért foglalkozott az üggyel, mert számos ember sebesült meg és halt meg.
2001. május 13.-án 15 fő szenvedett tőle sérüléseket, zúzódásokat és karcolásokat.
2001. május 15.-én egy terhes nő esett le a lépcsőn, miután a szomszédai kiabálták hogy látták a Majom-embert.
Egy hindu szadhu embert vert el egy dühös csőcselék, mert összetévesztették a lénnyel. A szadhuk erős arcszőrzettel rendelkeznek, valamint számos helyen festik az arcukat és testüket, így keverhették össze a lény egyes tulajdonságaival, bár ettől függetlenül nem értem hogy nem vették észre a különbséget...
2001. május 18.-án egy férfit szállítottak kórházba. Több helyen is eltört a csontja, szintén a Majom-emberrel keverték össze...
Számos ember sérült még meg. Akkoriban óriási hőség tombolt az országban. Az emberek szó szerint a tetőkön aludtak, mert a lakásokban nem lehetett megmaradni. Ilyenkor történtek olyan esetek, hogy a majmot látták vagy hallották, hogy kiabálják hogy "Itt van!" és ijedtükben leestek a tetőről, ahogy menekülni próbáltak. A lépcsőházakban is összetörték magukat az emberek mikor menekültek, legurultak a lépcsőkön.
2002 februárjában további jelentések érkeztek Kanpur-ból, valamint Delhiből júlisban. Itt az érdekesség, hogy a beszámoló alapján gépszerű volt a lény és csillogó vörös és kék fény vette körül.
Mindezek után a lény egyszerűen eltűnt és soha többé nem érkezett róla jelentés.
Ezek után számos magyarázat született a Majom-emberrel kapcsolatban.
1. Pusztán tömeghisztéria. Ezért is tűnt el olyan gyorsan, azaz sosem létezett
2. Ismeretlen állat
3. Egy Avatár, hindu istenség, azaz név szerint Hanuman
4. Titkos génmutáció eredménye. Egy állat nem rendelkezhet gépkarmokkal, sisakkal és villódzó fényekkel a mellkasán. Minden bizonnyal megszökött valahonnan, de később elkapták

Erre a rejtélyre sosem derül fény. Én vagy az első vagy a negyedik dologra tippelnék.

Orang Pendek

Első észlelés: 1295, 1910
Hely: Ázsia, Indonézia, Szumátra

Az Orang Pendek egy emberszerű teremtmény, mely állítólag a szumátrai hegyvidéki erdők mélyén él. Neve indonéz nyelven van, jelentése azt jelenti, hogy „alacsony ember” vagy „alacsony személy”. Már legalább 100 éve dokumentálják az állatról az írásokat és bejelentéseket mind a helyi törzstől és lakosoktól, tudósoktól és utazóktól, de még mindig nem sikerült egyetlen egy példányt sem elfogni. Egész Délkelet-Ázsiában észlelték és a Szumátrában is, de az utóbb időkben főként a Kerenci Regenci nevű központ környékén és a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban bukkan fel. Itt könnyen megbújhat az élőlény ugyanis itt van a világon az egyik legnagyobb esőerdő, valamint itt vannak a legmagasabb hegycsúcsok Indonéziában és olyan helyek is, melyeket szinte lehetetlen megközelíteni.

A leírások szerint az állat 80-150 centiméter magas, emberszerű két lábon járó teremtmény, de testét rövid szürkés-barna szőr borítja. (bár jöttek jelentések pl: pirosas-barna vagy aranybarna színűről is) A nagylábujja eltér a többitől, állítólag eltér a többi ujjtól. Lábai rövidek, de kezei hosszúak és ujjai karmosak. Az arca hasonlít a gorilláéhoz, az orra pedig teljesen humanoid szerű. A legtöbb infót egy Debbie Martyr nevű helyi kutató gyűjtötte össze, aki már 15 éve kutat az állat után, több 100 szemtanút kihallgatott és Ő maga is látta a lényt.

Többnyire a dzsungelben látták, hol a földön és hol a fákon, de szinte biztosra mondják, hogy növényevő élőlényről van szó. Volt hogy kifigyelték az erdő szélén és éppen burgonyát, kukoricát és gyümölcsöt evett. A helyiek szerint gyömbér gyökerekkel is táplálkozik, a növény ottani neve pedig „Lolo” vagy „pahur”. A gyümölcs neve pedig „Durian”, amit úgy gondolnak, hogy a kedvence.
A területről több kriptid állatról jöttek híradások. Mind majomszerű élőlény, de egyesek szerint ez mind az Orang Pendek, csak más-más neveket adtak neki. A nevek Uhang Pandak, Atoe Pandak, Atoe Rimbo, Goegoeh, Ijaoe, Sedabo, Umang és a Batutut, bár ezt egy másik majomszerű élőlénynek mondják.

Az első észlelése 1295-ben történt amikor is Marco Polo Indonéziába tette a lábát. Itt többen is beszéltek neki egy majomszerű élőlényről. Ezután a szemtanúk feljegyzéseit nem nagyon dokumentálták és 1910-től kezdődően látta meg elsőnek az európai ember, bár a helyi törzsek folyamatosan megfigyelték.

A „Suku Anak Dulam” (Az Inner-erdő gyermekei) nevű törzs és nomád népek már jó ideje az erdőkben laknak. Szerintük már évszázadok óta itt él ez az élőlény, bár ők Kubunak, Rimbának és Batin Simbilannak hívják. Ami viccesen hangzik, hogy néha dohánnyal is megkínálták, amit az Orang Pendek nagyon szeret. Ezt többen megmosolyogják, de ha ez igaz akkor nem egy buta állatról lehet szó, hanem tárgyakat is tud használni. Számos törzs úgy véli, hogy ez egy démon vagy szellem és egyáltalán nem tekintik állatnak. Azonban a leírásaik szorosan megegyeznek az Orang Pendek leírásával. Többször is megfigyelték őket, mikor halászni indultak a törzs tagjai és volt, hogy 5-6 együtt lévő Pendeket is látták. A helyi lakosoktól több 100 beszámoló érkezett. Közeli találkozások, messziről látták, kapcsolatba léptek vele, szinte mindenféle beszámoló érkezett már róla. A 20. század elején Holland telepesek érkeztek a Szumátrába és ők is látták az élőlényt. A két leghíresebb beszámoló következik:

Mr. van Heerwarden aki a földeket mérte fel 1923-ban látta az élőlényt: „ Felfedeztem egy sötét és szőrös lényt a fa ágain. A szőre elől mintha világosabb lett volna elől, mint a hátánál. A lába meglehetősen rövidnek tűnt a kezeihez képest. Az ujjai nagyon formásnak tűntek. Egyáltalán nem volt visszataszító a kinézete, még az arca sem..sőt nem volt majomszerű sem, inkább mint egy ember.”

Mr. Oosting, aki látta az erdőben sétálva a lényt: „ Rövid haja/ szőre volt, a tarkójánál nagyon piszkos volt. Azt gondoltam magamban, hogy ez a férfi nagyon koszos! A vállai vastagok és szögletesek voltak, teste közepes méretű. Úgy tűnt olyan magas, mint én. Ezután láttam csak meg, hogy ez nem ember, de nem is volt orángután. Előtte láttam majmokat, pl. Siamangot, de ez biztos hogy nem az volt!”
A nyugati kutatókat is érdekelte az állat. Sok beszámolót gyűjtöttek róla, megkísérelték lefényképezni és lekamerázni, de egyszer sem sikerült. Viszont szőrzetet és lábnyom mintát is szereztek és Cambrige egyetemen analizálták. Dr. David Chivers biológus kijelentette: „ Ez egy egyedülálló keveréke a gibbonnak, orángutánnak, csimpánznak és az embernek. nagyon valószínűnek tartom, hogy a szumátrai esőerdők mélyén egy ismeretlen főemlős él.” 2005-ben a National Geographic csatorna is megpróbálta filmre venni az állatot, de a projekt sikertelenül fejeződött be.

Többféleképpen is próbálták magyarázni az Orang Pendek „jelenséget”. Az egyik, hogy az emberek csak nem ismerték fel a majmokat, gorillákat stb. Ez eléggé valószínűtlen, hogy ennyi ember tévedjen. A második lehetőség, hogy egy nem dokumentált majomfajról van szó, esetleg egy főemlős vagy az orángután alfaja. A harmadik lehetőség pedig, hogy egy hiányzó láncszemről beszélünk. 2004-ben felfedeztek egy csontvázat a Flores barlangban (ami egy másik hely Indonéziában). Fizikai leírása, magassága megegyezett az Orang Pendekével. Ez új spekulációknak adott utat, hogy pár ilyen példány életben maradhatott, ugyanis a tudósok szerint ez a faj már 12 000 éve kihalt.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat nagyon is létezhet. Semmi okot nem látok arra hogy átverés lenne, többszáz szemtanúja is volt, a biológus is kielemezte a szőrmintát és azt mondta, hogy ismeretlen, ráadásul a 2004-ben felfedezett csontváz is nagyon gyanús.

Grassman

Első észlelés: 1869
Hely: Ohio, Amerika

Grassman, vagy más néven az Ohio-i Grassman egy állítólagos két lábon járó emberszabású majomféle, melyet Ohaio állam területén láttak, elsősorban Akron város erdejében, valamint Kenron közösség környékén. Az első észlelés Gallia megyében történt 1869-ben. Egy férfit és lányát támadott meg az erdőben egy lény, szerencsére a lány hozzávágott egy szikladarabot (vagy legalábbis felé), amitől megijedt az állat és eltudtak menekülni. Általában a tudósok elutasítják ezeknek a majomszerű lényeknek a létezését, azonban az államban megfelelő a klíma az ilyen élőlények megélhetésére, valamint megvannak a szükséges élelmek is a táplálkozásukhoz.
A lény megjelenése a legtöbb beszámoló alapján elég magas, akár elérheti akár a 7 métert is! Szőre vörösesbarna vagy fekete. Alkata izmos, vállai szélesek, végtagjai azaz a kezek és a lábak pedig nagyok. A láb mérete elérheti a 20 centi métert is. Néhányan azt gondolják, hogy a Grassman ugyanaz, mint a Nagylábú. Vannak akik közelebbről is látták, és az arcát is jobban
megtudták figyelni. Emberszabású arca van, széles és lapos orral a közepén, ajka és homloka kiugróak és a szeme barna,mélyen helyezkednek el. Fontos még, hogy nem agyarai, hanem normális fogai vannak. Az alkata akár egy gorilláé, de sokkal egyenesebben jár. A szaga erős és legtöbbször büdös. Hangja sikolyhoz hasonlítható, de hörögni is hallották már. Ragadozónak írják le. Találtak már barlangokban döglött szarvasokat, vagy az erdőben, de volt hogy csak a májuk hiányzott a tetemeknek.
1995-ben néhány Nagyláb kutató jött a megyébe és számos helyi lakos azt állította, hogy láttak egy furcsa lényt a Manchaster Road közelében, ami egy mocsaras terület. Egy helyi lakos már kiskora óta látta a lényt és szerinte több mint 20 éves lehet. Még a lábnyomait is megtalálta és öntvényt is készített belőlük. Egy másik lakó szerint a lény megvan vagy 300 kiló is. Az erdőben többször is találtak kunyhóhoz hasonló menedéket, ami faágakból volt elkészítve.
Azonban többen is úgy vélik, hogy bár leírása nagyon hasonló a Nagylábúéhoz, szokásai teljesen eltérnek tőle. A Grassman-t általában nem egyedül, hanem csoportokban látják, legfeljebb 5 társával együtt, ráadásul együttműködnek egymással. 1966-ban egy nő számolt be egy megfigyelésről, akinek az otthona Pleasant város közelében van, az erdő közelében. Látta az állatot. Hat évvel később egy vadász a közelben egy lábnyomból öntvényt készített, és úgy gondolták ez ugyanaz a lény.A híres sorozat, azaz a Monster Quest is forgatott egy részt a lénnyel kapcsolatban. Számos - bár nem megdönthetetlen - bizonyítékot találtak a lénnyel kapcsolatban. Ürülékeket, szőrszálakat és állítólagos Grassmann "kunyhókat".
2006-ban is látták a Grassman-t Cambridge közelében, a Salt Fork State Park-ban. A leírás szintén ugyanaz, mint a korábbi eseteknél.
2007-ben Bolíviában (Észak-Karolina) sok lakos arra panaszkodott, hogy valami megölte a házi- és haszon állataikat. Egyébként ugyanez az eset megtörtént 50 évvel ezelőtt. Akkor kutyák és pásztorok kecskéi múltak ki.
A jelentések még napjainkban is tartanak. De vajon létezik-e az állat? A jelentések kezdetekor, sokkal kisebb volt az erdős terület a megyében az eliparosodás miatt és rengeteg gyár épült. Csak később bontottak le épületeket, hogy az erdő ismét kiterjeszkedjen. Egyesek szerint kizárt dolog, hogy egy ilyen magas állat észrevétlenül maradt volna egy kis erdős területen. Mindenki abban hisz amiben akar, de az állatot már a Nagylábúval emlegetik egy lapon és körülbelül olyan híres is lett...

Mátranovákon újra

Ismét útra keltem, hátha látok Fanyűvőt a mátranováki erdőbe. "Sajnos" velem tartott haverom is, így bár nem kellett egyedül mennem, de eléggé sokszor feltartott és a végső célomat sem értem el. Még egy tónál is megálltunk eléggé hosszú időre. Mint írtam az előző kirándulásnál is elakartam jutni egy riolittufás részhez, ahol rengeteg a sziklás rész tele bemélyedésekkel. Itt simán megbújhat egy állat. Még az is lehet, hogy van valahol egy barlang. Haverom megelégelte félúton a küszködést: az út elég kemény, főleg biciklivel át a dombokon, a 35 fok melegbe. Én egyedül folytattam az utat és Ő megvárt ott ahol elváltunk. Fél óra után megpillantottam a tufának egy részének a tetejét. Ez csak egy apró része, a Google Föld programban mindenki megnézheti milyen nagy is ez a terület.

Örültem, hogy végre ott vagyok. Legurultam egy lejtőn, de az út három felé is vezetett. Nem tudtam merre is kellene mennem, kiválasztottam egy utat, de kiderült, hogy rossz irányba mentem. Egy tisztásra értem ki, sziklás rész sehol. Elkezdett esteledni, így már időm nem volt, hogy egy másik utat is bejárjak. Csalódott voltam, remélem sikerül legközelebb eljutni a sziklás részhez és feltérképezni a helyet. Egyébként út közben, hallottam mozgolódást mellettem a fák között, de látni nem láttam semmit. Meg is álltam, be is mentem amennyire tudtam a fák közé, de túl sűrű volt az erdő, alig lehetett volna a fák közé menni, szinte csak oldalazva haladva. Egy másik szakaszon pedig a fák között voltak nagyon mély bemélyedések, szakadékok. Lehet itt is van valahol valami nagyobb üreg. A képen ez nem láccik túlzottan, de ha még egy lépést teszek beesem a kb. 8 méter mély hasadékba.
Ha legközelebb megyek és remélem olyannal akit érdekel ez a dolog, akkor hamar kell elindulni. Ezt a pár helyet beletelt 2-3 órába mire bejártam, az erdő pedig hatalmas. Ráadásul a Fanyűvőt este látták, nappal sosem, de éjszakára egyedül nem mernék kimenni. Ismét nem láttam ismeretlen állatot, de ettől függetlenül létezhet, ez olyan mintha elmentem volna a Loch-nessi tóhoz és 10 métert vizsgáltam volna át belőle. Remélem senkinek nem vettem el a kedvét aki esetleg már akart oda szervezni egy kis "expedíciót", kirándulást. :)

Steller tengeri majma (Steller's Sea Ape)

Első észlelés:1741
Hely:Alaszkai öböl

Georg Wilhelm Steller(1709-1746) egy német botanikus,zoológus ,orvos és kutató volt.Számos állatot írt le könyveiben,mivel sokat hajózott és utazott,innen ismerős lehet valakinek például Steller tengeri tehene is.

És most jön képbe a kriptozoológia.1741 október 10.- én az Alaszkai-öbölben két órán figyelt meg egy tengeri emlőst,amelyet tengeri "majomnak" ír le:hossza mintegy másfél méter,uszonya nincs,a farka kétágú.Szürkés szőr borította volna,hasán vöröses-fehér csíkkal.Uszonya a cápáéhoz hasonlított.A hajótól nem messze egy hínárral "jáccott".
Steller megpróbálta lelőni,de elvétette a lövését.

Ezek után sok kutató,tengerész és tudós próbálta ki találni hogy mit is láthatott Steller.Többen azt mondták,hogy valószínűleg csak összekeverte egy rozmárral vagy egy fókával.Na de egy zoológus és megannyi állat felfedezője,mégis hogy a fenébe keverte volna össze más állattal ezt a lényt?Volt aki tengerben élő főemlősre tippelt, és volt aki sellőre.
1960-ban az angol Alistair Hardy tengerbiológus,azt a feltevést kockáztatta meg,hogy az előember fejlődésének egy szakaszát a tengerben töltötte,s néhányuk talán ott is maradt.
A lényt azóta senki sem látta.

SAJÁT VÉLEMÉNY:A kutató szerintem egy új faj egy példányát vehette észre,erősen kétlem hogy összekeverte volna például akár egy fókával.A csalás esete is kizárt,egy neves kutató miért tenne ilyet.Remélem egyszer megtaláljuk,ha még nem pusztult ki..