Jenny Haniver

Első észlelés: -

Hely: bárhol a tengeren, de főként Antwerp-i dokkok (Európa)

A Jenny Haniver már nem kriptozoológiai, de nem is zoológiai lény egy bizonyos értelemben.

Régebben ezt egy valódi állatnak vélték, olyat ami mára már bebizonyosodott, hogy nem is létezik és csak egy átverés. Ez az élőlény nem másból "készült", mint egy elhullott porcos halból, annak különböző fajtájából, mint például rája vagy ördög hal. A tetemet módosítják, majd pedig kiszárítják, azaz tartós lesz, így olyan groteszk és bizarr élőlényt kapunk, amit az évszázadok során egyesek nem ismertek fel, hogy valójában micsoda így egy bizarr valódi élőlénynek tekintették.

Hogy a név kifejezése honnan ered nem tudjuk pontosan, de többen is a francia "jeune d'Anvers" kifejezésre gyanakodnak, amibe belehallották a Jenny Haniver személynevet, s annyit jelent: "fiatal ember/lány". A Brit tengerészek "cockneyed"-nek hívták, amit  a földrajzi, társadalmi és nyelvi egyesületekre használják. Ebben az esetben azonban Jenny Haniver a szó jelentése, de néhány helyen Jenny Haviers-ként terjedt el igen széles körben.

Évszázadokon keresztül a tengerészek leültek az Antwerp-i dokkoknál és itt készítették, faragták ezeket a "sellőket", majd kiszárították. Mikor ez megtörtént egy réteg lakkot kentek rá, hogy szebben, fényesebben nézzen ki a lény. Mivel volt rá kereslet, így sok tengerésznek és turistának adták el ezeket a kis "szuveníreket" a dokkok mentén, igazán nagy sikere volt egy időben.

A készítők különböző kinézetű lényekre készítették őket; hasonlítottak az angyalokra, démonokra, sárkányokra és hableányokra. Arcokat, kezeket és lábakat készítettek a kiszáradt tetemre, hogy minél életszerűbb legyen. Létezik egy furcsa kriptid - amiről majd szó lesz a blogban egy külön bejegyzésben - , aminek a neve Tengeri Szerzetes, és úgy vélik egyes kutatók, hogy talán ez is egy Jenny Haniver példány lehetett. Többen is el hitték, hogy ez egy valódi sellő volt, mert történetek is kapcsolódtak hozzá: állományokban és csoportokban utaznak a tengerben, felugranak a hajóra és tömegesen zaklatják, harapdálják a legénységet.

Az első publikációk között található, amiben megemlítik ezeket a kis figurákat az 1558-as megjelenésű Historia Animalium vol. IV, amit Konrad Gesner írt. Az író botanikus és zoológus volt, ebben a könyvében a különböző élőlényeket ismerteti. E kötetben több különböző valódi kriptid is helyet kapott, amik máig rejtélyesek. Gesner azonban tudatában volt, hogy ezek a kis sellők csak preparációk és olvasóit erre figyelmeztetni is, ugyanis abban az időben mint írtam egy népszerű tévhit volt. A 16. és 17.-ik századi állattani könyvekben is helyet kapott különböző írók munkáiban, mint pl. Ambroise Pare - "On Monsters and Marvels (1573)" vagy Ulisse Aldrovandi "Monstrorum historia" c. művekben.

Természetesen ezek a preparációk befolyással voltak a populáris kultúrára is. Philip Reeve  " Mortal Enginers Quartet" c. művében szereplő léghajó azonos nevet kapott a lénnyel. Az 1978-ban sugárzott "Bermuda Depths" fantasy televíziós sorozatban egy titokzatos karakter neve Jennie Haniver volt. Mivel igen népszerű az állat még most is, több helyen is megtalálhatóak kiállított preparációk, köztük a Kanadai Természettudományi Múzeumban is.

A Fidzsi hableány ( Fiji mermaid )

Hely: Amerika
Első észlelés: - nincs, de első "feltűnése" 1842-re

A Fidzsi szigeteki hableány egy talált maradvány volt, amely az élőlény fejét és törzsét. Feje egy majoméhoz volt hasonló, míg teste halszerű uszony volt. Egy cirkusz mutatta be a kezdetekben, mint mumifikálódott lényt. Félig emlősnek és félig halnak mondták, mely alapot adott a hableány történeteknek.
A sellők már évszázadokon keresztül szerepeltek az emberiség történelmében. Tengerészek látták őket, beszámoltak róla vagy a hajónaplóikba írták le tapasztalataikat. Gyakran a dugongokat nézték sellőnek vagy a rendellenesen született gyermekeket, akik sirenomelia szindrómában szenvedtek. Ezek olyan gyerekek akiknek lábai összenőttek és erősen emlékeztet a sellők farkára.
A barokk és a reneszánsz korában is díszítették épületeiket és egyéb dolgaikat az emberek.
Visszatérve a mumifikált tetemre 1842-től PT Barnum nevű showman, üzeletember és cirkuszi igazgató népszerűsítette az Egyesült Államokban, mígnem 1860-ban a Barnum Múzeum kigyulladt, ahol éppen ki volt állítva.
Később valahogyan Bostonba érkezett a tetem, amikor is egy Mózes Kimball nevű férfihez került. 1842 június 18.-án megállapodást kötöttek, hogy Barnum bérbeadja a tetemet heti 12,50 dollárért Mózesnek. Barnum elkeresztelte a lényt "Feejee Mermaid"-nak. Állítólag 1842-ben fogta ki a lényt, egy Dr. J. Griffin nevű úriember, aki valójában Levi Lyman volt, Barnum egy közeli munkatársa.
Közel 10 000 szórólapot osztottak szét a városokban, hogy népszerűsítsék a lényt és hogy megtekinthetik majd a múzeumban. Az egész város erről beszélt, mert óriási szenzáció volt. Hamarosan egy héten keresztül megtekinthető volt a Concert Hall Broadwayben. Hatalmas érdeklődés övezte, még a New York Sun egyik számában is írtak róla 1942 augusztus 5.-i lapjukban. Miután letelt az egy hét Griffin engedélyezte hogy kiállítsák a Barnum Múzeumba, így a sellő New Yorkban maradt. Fizetséget most nem kértek érte, azonban a múzeum jegybevétele megháromszorozódott.
Sokan azonban úgy gondolták, hogy valójában összevartak két tetemet és csalás az egész ügy. Egy baba majom fejét és egy halat "egyesítettek", hogy mutogassák és ezáltal meggazdagodjanak, ugyanis Griffin és Barnum ráadásul nagy csalók hírében is álltak és cinkostársak voltak. Mivel Griffin nagy természettudós volt, így a sellőt egyből hitelesnek fogadták el, így már nem jelentett nehézséget hogy mindenki bedőljön a csalásnak.
Ráadásul a plakátokon gyönyörű hableányok képeit adták körbe, miközben a tetem egy undorító kinézetű élőlény volt.
A múzeum után egy "túrára" küldték el a déli államokba a tetemet. Itt már többen gyanakodtak csalásra, nagy viszályok alakultak ki és az újságok is próbálták leleplezni a csalást. 20 évvel később ismét visszatért a New York-i múzeumba. 1859-ben Barnum elvitte magával egy Londoni turnéra. Ez év júniusában visszatért vele és a Kimball múzeumba helyezte el. Ez volt az utolsó hely amiről biztosan tudjuk, hogy megtalálható volt a sellő. Ezután már nem tudjuk hova lett. Egyesek szerint elpusztult a tűzben, amikor is leégett a múzeum 1865-ben, bár van olyan aki úgy feltételezi, hogy az 1880-as tűzvészben égett porrá a hableány teteme.
Na de valójában honnan szerezte Barnum a tetemet? Állítólag japán halászok varrták össze 1810-ben és holland kereskedők vásárolták meg. Hamarosan egy értékesítésen 6 ezer dollárért adták el egy Samuel Barrett Eades nevű hajóskapitánynak. A kapitánynak viszont el kellett adnia a hajóját, hogy megtudja vásárolni az állatot. Ő azt tervezze, hogy majd kiállítja egy múzeumban s ezáltal visszaszerzi a pénzét. Ez nem jött össze. Miután az adósságot nem tudta fizetni, a férfi egy rokonára hagyta rá a sellőt: Griffinre! Így már teljesen kerek a történet.
Napjainkban is vannak hasonló történetek: preparálnak sellőket mindenféle anyagból. Például hajat is ragasztanak a koponyára. Vannak külön ilyenekre specializálódott emberek, akik mindenféle sellő preparációt készítenek el, majd eBayen adják el művüket. A 2000-es évtized folyamán is felröppent egy hasonló hír az interneten, hogy sellőt találtak. Szenzáció volt, de hamar kiderült, hogy ismét csak egy preparált sellőről van szó.
Bár a fidzsi hableány szinte biztosan egy hoax, átverés, számos legenda és leírás maradt a sellőkkel kapcsolatban ami még most sincs megmagyarázva. Hasonló történet Steller tengeri majma. Számos tengerész figyelt meg sellőket, így nyitva marad a kérdés: Létezhettek valaha?