Sucuriju, az óriáskígyó

Első észlelés: 1800-as évek vége
Hely: Afrika, Kongó, Amazonas, Rio Negro- Orinoco- Katanga folyók

A világ két leghosszabb kígyója a piton és az anakonda.
A piton 1923-as rekordja a 10 méter hosszúság, míg az anakondáé 12 méter hosszú. Ezek a hivatalos adatok. A föld korai időszakában éltek óriásibb méretű kígyók, melyek elérhették a 15 méter hosszúságot is, melyek már mára kihaltak természetesen.
Azonban legendák kaptak szárnyra nagyobb kígyókról. Az amazóniai területeken a törzsek Sucurijunak hívják ezeket az állatokat. Az európai felfedezők a dzsungelben óriás kígyóra leltek, és a helyiek matorának, azaz bikaevőnek hívták. Mérete legalább 25 méter volt!
Percy Fawcett alezredes és kalandor, felfedező állítólag 1907-ben találkozott egy óriási anakondával az amazonasnál, a Rio Negro torkolatánál. Az állat épp a partra mászott és rá is lőtt a fegyverével, de sikerült meglógnia. A mérete körülbelül 19 méter volt, de hallott már 23 métert meghaladó példányról is.
Az 1925-ös évből sem hiányzott az óriáskígyók észlelése. Egy Victor Heinz nevezetű atya látott kb.25 méter hosszúságú anakonda szerű kígyót Obidos nevű Portugál hely közelében.
1933-as években a brazil-kolumbiai határbizottság egy 30 méteres egyedről számolt be, amelyet géppuskával lőttek agyon, majd le is fotózták. A közel 7 méteres fejét is csak négyen tudták megemelni.
1944-ben egy 11,5 méteres anakondát lőttek agyon az Orinoco partjánál. A geológiai expedíció résztvevői otthagyták a döglöttnek vélt állatot, de mire visszatértek, annak hűlt helyét találták. Az adat hitelességét ezért vitatják és sokan szkeptikusak a történetet illetően.
1948-ban fényképes bizonyítók jelent meg egy óriási kígyóról. A brazil Diario január 24-i számában közölték a fotót és azt írták, hogy a kígyó 5 tonna súlyú, 80 cm átmérőjű és kb~40 méter hosszú volt! Többen szkeptikusan álltak a fotóhoz illetően, azt feltételezték, hogy az állat nincs ilyen hosszúságú és csak jó szögből fotózták le, mintha hosszabb lenne eredeti méreténél.
1959 Rene van Lierde belga ezredes épp a Kongón átfolyó Katanga felett repült el egy helikopterrel. Hirtelen egy hatalmas kígyó emelkedett ki a vízből és akart rátámadni a helikopterre, de Lierde meglógott. Képet is tudott csinálni az állatról. A teremtményt 15-18 méteresnek mondták a fotót megvizsgáló zoológusok.
Továbbá az 1970'es és 90'-es években is láttak óriási kígyókat ezeken a környékeken.
Mik lehetnek ezek? Kitalációk? Szenzációhajhász történetek? Egy új kígyófaj? Vagy csak egyszerűen nagyra nőtt kígyók? Netán pár őshüllő maradt meg a dzsungel és őserdők vidékein?
Y. Daleth Denonomicon c. könyvében ezt olvashatjuk:
"Hatalmas, gyilkos kígyódémon az Amazonasz-medence indiánjainak hitvilágában. Leginkább egy túlméretezett anakondára hasonlít. A folyókban úszkál és folyton zsákmány után kutat. Egyetlen nagyobb élőlény sincs biztonságban. Általában éjszaka bukkan fel, ilyenkor szemei lámpásként világítanak a sötétben. Néha egy folyami bárka alakját ölti magára, és így közelíti meg áldozatait. A helyiek szerint azok az óriásanakondák, amelyekről a felfedezők és az utazók tesznek említést naplóikban és könyveikben, a Boiunával azonosak."
Tehát az őslakosok is említést tesznek ezekről az óriási hüllőkről.
És hogy miért nem változtatták még meg a hivatalos adatokat a maximális méretet illetően? Több bizonyíték kell. Nincs csontváz, nincs levedlett bőr, nincs videófelvétel. Ezek hiányában a kriptozoológia témakörébe illenek ezek a teremtmények.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Simán létezhetnek. Bár az első fotó meggyőzőbb valamiért nekem, mint a második. Egy kígyó óriásira megtud nőni, ha nem zavarják élőhelyén és a adottak a körülmények. A dzsungel mélyén, az embertől távol sokáig élhetnek ezek a dögök és nagyra is nőhetnek az évek során.

ex- kriptid #3. : Bojtosúszó hal

"Eredetileg" 400 millió évvel ezelőtt élt, majd kipusztult
Első észlelés: 1938
Hely: Afrika és Indonézia

A bojtosúszó őshalak már 350-400 millió évvel ezelőtt a tengerben úszkáltak. Az állatról egészen 1938-ig úgy gondolták, hogy 70 millió évvel ezelőtt kihalt, akkor azonban Dél-Afrika partjainál hálóba akadt egy élő példány. Azóta Madagaszkártól északra, a Comore-szigetek környékén több mint 300 példányát kifogták a fajnak amit a tudósok Latimeria chalumnae-nek neveztek el.

1998. Indonézia. Ezen belül is a helyszín Celebesz, mely a föld 11. legnagyobb szigete. Egy halásznak furcsa teremtmény akadt a hálójába a partok mentén. Az állat nem volt más, mint a Latimeria menadoensis, azaz a bojtosúszó hal egy példánya. A fantasztikus az egészben, hogy ez az őshal elméletileg már kihalt. A halász a BBC-nek interjút adott, melyben így nyilatkozott : " Hatalmas volt, foszforeszkáló zöld szemekkel. ha éjszaka fogom ki, biztosan visszadobom félelmemben. " A boncolás és a DNS-vizsgálatok után kiderült, hogy az állat génkészlete 3,5 százalékban különbözik az Afrika mellett fogott példányokétól, ezért új fajként írták le, ezért másabb egy picivel a neve.

A Lahama által kifogott hal még 17 órán át élt egy parti étterem medencéjében. Az 1,3 méteres, 50 kilós állatot ezután jégre tették, és a tudósok most azt vizsgálják, hogy valóban az 1998-ban kifogott Latimeria menadoensis-szel van dolguk. Peter Forey a londoni természettudományi múzeum őshalszakértője szerint a lelet megerősítheti azt a feltételezést, hogy egy nagyobb populáció él Indonézia vizein. Talán kiderül az is, hogy mikor és miért vált ketté az ázsiai és az afrikai bojtosúszó őshalak fejlődése, és hogyan kerültek egymástól több ezer kilométerre.

A bojtosúszó őshalak megnyúlt, apró lábra emlékeztető uszonyukról kapták a nevüket. Az állatok több százmillió éve is hasonlóképpen néztek ki, mint a ma élő őskövületek, a Chicagói Egyetem tudósai éppen szerdán jelentették be, hogy találtak egy 400 millió éves bojtosúszó fosszíliát. A bojtosúszó halakat a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) a veszélyeztetett fajok között tartja számon.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Már ez bizonyítja, hogy kihaltnak hitt fajok még mindig létezhetnek. Bár egy hal nem egyenrangú egy dinoszaurusszal, de Kongó dzsungeléből számos jelentés érkezik óriási hüllőkről. Ilyen alapon ezek is létezhetnek.

Kongamato

Első észlelés: - nincs sajnos adat
Hely: Afrika: Zambia, Angola, A Kongói Demokratikus Köztársaságban

A kongamato-t (breaker of boats angolra fordítva) számos bennszülött törzs és felfedezők látták Mwinilunga területén -ez egy város Zambia Észak-Nyugati tartományában - a Jiundu mocsarak közelében, valamint feltűnt még Kongóban, Zambiában és Angolában. A lény leírása egy őskori repülő sárkánygyíkhoz hasonlítható, leginkább a már kihalt Rhamphorhynchus-hoz.
Sajnos semmilyen fényképes vagy videófelvétel nem áll rendelkezésre, hogy bebizonyítsák a lény létezését, így csak a szemtanúk beszámolóira támaszkodhatunk. A szkeptikusok máris azt mondják, hogy a lény már rég kihalt ez csak egy denevér, vagy egy nagyobb gólya lehet az állat valódi kiléte mögött. Még azt is feltételezték, hogy ez egy rája ami a vízben él. A lény ha jól bele gondolunk tényleg hasonlít a gólyára, bár az tollas és nem támad meg embereket és hajókat...Egyébként ez az őshüllő annak idején ezen a területen élt.
Találkozások:
Frank Melland az 1923-as könyvében, melynek címe "Witchbound Africa" írja le a lényt, hogy egyes folyók mentén támadott meg hajókat, ha a területére tolakodtak be. A szárnyfesztávolsága úgy kb.4-7 méter széles. A helyi Kaonde törzs Frank könyvgyűjteményéből azonosították egy fényképről az állatot és a repülő ősgyík dinoszauruszra mutattak rá.
1933-ban T. Sanderson zoológus találkozott a lénnyel. A Kameruni hegységbe indított expedíciót. A folyó mentén észrevett egy "nagy denevért" amire rálőtt és a folyóba zuhant. A férfi kiakarta fogni zsákmányát, de a sodrás olyan erős volt, hogy elesett a vízben és a tetemet nem találta meg. Mikor segítséggel feltápászkodott társai felkiáltottak és egy óriási sas méretű árnyékot pillantott meg a folyó tükröződésében és a lény elsuhant. A szárnyai denevérszerűek voltak.
1956-ban egy mérnök, név szerint JPf. Brown látta a lényt Fort Rosebery, Zambia közelében a Bangweulu folyónál. Körülbelül kora reggel 6 órakor látott két repülő állatot a feje fölött, amik leginkább őshüllőhöz hasonlítottak és lassan, halkan repültek. Úgy becsülte, hogy a szárnyfesztávolság kb. 1 méter, a teste a csőrétől egészen a farka végéig 1,5 méter lehetett. A farkát nagyon hússzúnak és vékonynak mondta el, a fejét pedig keskenynek akár egy megnyolt orrú kutyáé.
1957-ben hirtelen a helyi kórházban egy beteg toppant be súlyos sebbel a mellkasán és azt állította, hogy egy madárszerű lény támadta meg a mocsár közelében. megkérték, hogy rajzolja le mit látott és egy repülő sárkánygyíkot rajzolt. Sajnos a rajz már nem maradt fenn napjainkig.
Szintén ebben az évben beszámol könyvében egy hegymászó és felfedező -név szerint B. Heuvelmans- hogy látott egy furcsa állatot a Ruwenzori régióban.
" Éppen hátat fordítottam a csúcsoknak amikor hallottam egy éles hangot. Felnéztem az égre és lenyűgözött két óriási madárszerű lény körvonalai. Sajnos a hegyekben a köd miatt nem láttam élesen őket."
1988-ban Roy P. Mackal indított expedíciót az állat felkutatására, sajnos Ő nem látta, de az expedíció egy tagja azt mondta, hogy látott egy nagy fekete madárszerű alakot siklani a levegőben, de nem tudja, hogy a Kongamato volt-e avagy sem.
A furcsa, hogy ezeken a területeken számos szabadidős madármegfigyelő tevékenykedik, de ők egyszer sem láttak ilyen állatot. Ez vagy átverésre ad indokot vagy hogy ritka fajjal van dolgunk.
Vannak beszámolók hasonló lényekről Kongóból, Tanzániából, Namíbiából is. Legutóbbiban repülő kígyónak nevezik az állatot.

A leírása:
A számos törzs, bennszülött és európai felfedező egyértelműen azt állítja, hogy a lény vöröses fekete színű és repülő gyíkhoz hasonlítható. Szárnyai bőrszerűek, csőre hosszú és éles, melyben fogak találhatóak, szárnyain kis karmok vannak. Néhány brit tudós a helyi törzseknek bemutatták a Pteroszaurusz illusztrációját könyveikből, ami rémült reakciót váltott ki az emberekből. Filmfelvételt nehéz készíteni a lényről. A dzsungel sűrű és párás, tönkremennek a filmszalagok. A helybéliek szegények, nincsenek ilyen eszközeik, még ha fel is tűnne előttük az állat akkor sem tudnának bizonyítékot készíteni róla. Ám ha a Kongamato valós nagy valószínűséggel több is létezik belőle, nemcsak egy példány.

Ne feledjük hogy ezekről a területekről - főleg Kongó dzsungeléből - számos kriptidet jelentettek és mind dinoszaurusz szerű állat. Lehetséges, hogy Kongó dzsungele egy Elveszett Világot rejteget? A dzsungel nagy része járhatatlan és még alig van felfedezve. Számos ex-kriptid is sorolható Kongóhoz, így ezek a lények is valósak lehetnek? Lehet egyszer bebizonyítják létezésüket..

Az Új Delhi-i Majom-ember ( Monkey Man of Delhi )

Első észlelés: 2001
Hely: Delhi, India

Ez a lény új Delhiben tűnt fel először és utoljára is a 2001- 2002-es év folyamán.
Májusban kezdtek el terjedni olyan hírek a városban, hogy valamiféle majom szerű élőlény tűnik fel éjszakánként és megtámadja az embereket. A leírása alapján 120 centi magas, szőre fekete, de ami a legfurcsább hogy valamiféle sisak volt a fején, fém karmai voltak, izzó vörös szemei és a mellkasán három gombféleség volt látható. Sokan hasonló majom/emberszerű kriptidekkel hozták kapcsolatba és azt állították, hogy minden bizonnyal ez is az a sok közül.
Az emberek annyira megrémültek tőle, hogy már a rendőrség is foglalkozott az üggyel és rajzokat készítettek róla, ami beborította Delhi utcáit, hogy hátha valaki felismeri és elkapják a lényt. A rendőrség azért foglalkozott az üggyel, mert számos ember sebesült meg és halt meg.
2001. május 13.-án 15 fő szenvedett tőle sérüléseket, zúzódásokat és karcolásokat.
2001. május 15.-én egy terhes nő esett le a lépcsőn, miután a szomszédai kiabálták hogy látták a Majom-embert.
Egy hindu szadhu embert vert el egy dühös csőcselék, mert összetévesztették a lénnyel. A szadhuk erős arcszőrzettel rendelkeznek, valamint számos helyen festik az arcukat és testüket, így keverhették össze a lény egyes tulajdonságaival, bár ettől függetlenül nem értem hogy nem vették észre a különbséget...
2001. május 18.-án egy férfit szállítottak kórházba. Több helyen is eltört a csontja, szintén a Majom-emberrel keverték össze...
Számos ember sérült még meg. Akkoriban óriási hőség tombolt az országban. Az emberek szó szerint a tetőkön aludtak, mert a lakásokban nem lehetett megmaradni. Ilyenkor történtek olyan esetek, hogy a majmot látták vagy hallották, hogy kiabálják hogy "Itt van!" és ijedtükben leestek a tetőről, ahogy menekülni próbáltak. A lépcsőházakban is összetörték magukat az emberek mikor menekültek, legurultak a lépcsőkön.
2002 februárjában további jelentések érkeztek Kanpur-ból, valamint Delhiből júlisban. Itt az érdekesség, hogy a beszámoló alapján gépszerű volt a lény és csillogó vörös és kék fény vette körül.
Mindezek után a lény egyszerűen eltűnt és soha többé nem érkezett róla jelentés.
Ezek után számos magyarázat született a Majom-emberrel kapcsolatban.
1. Pusztán tömeghisztéria. Ezért is tűnt el olyan gyorsan, azaz sosem létezett
2. Ismeretlen állat
3. Egy Avatár, hindu istenség, azaz név szerint Hanuman
4. Titkos génmutáció eredménye. Egy állat nem rendelkezhet gépkarmokkal, sisakkal és villódzó fényekkel a mellkasán. Minden bizonnyal megszökött valahonnan, de később elkapták

Erre a rejtélyre sosem derül fény. Én vagy az első vagy a negyedik dologra tippelnék.

A Fidzsi hableány ( Fiji mermaid )

Hely: Amerika
Első észlelés: - nincs, de első "feltűnése" 1842-re

A Fidzsi szigeteki hableány egy talált maradvány volt, amely az élőlény fejét és törzsét. Feje egy majoméhoz volt hasonló, míg teste halszerű uszony volt. Egy cirkusz mutatta be a kezdetekben, mint mumifikálódott lényt. Félig emlősnek és félig halnak mondták, mely alapot adott a hableány történeteknek.
A sellők már évszázadokon keresztül szerepeltek az emberiség történelmében. Tengerészek látták őket, beszámoltak róla vagy a hajónaplóikba írták le tapasztalataikat. Gyakran a dugongokat nézték sellőnek vagy a rendellenesen született gyermekeket, akik sirenomelia szindrómában szenvedtek. Ezek olyan gyerekek akiknek lábai összenőttek és erősen emlékeztet a sellők farkára.
A barokk és a reneszánsz korában is díszítették épületeiket és egyéb dolgaikat az emberek.
Visszatérve a mumifikált tetemre 1842-től PT Barnum nevű showman, üzeletember és cirkuszi igazgató népszerűsítette az Egyesült Államokban, mígnem 1860-ban a Barnum Múzeum kigyulladt, ahol éppen ki volt állítva.
Később valahogyan Bostonba érkezett a tetem, amikor is egy Mózes Kimball nevű férfihez került. 1842 június 18.-án megállapodást kötöttek, hogy Barnum bérbeadja a tetemet heti 12,50 dollárért Mózesnek. Barnum elkeresztelte a lényt "Feejee Mermaid"-nak. Állítólag 1842-ben fogta ki a lényt, egy Dr. J. Griffin nevű úriember, aki valójában Levi Lyman volt, Barnum egy közeli munkatársa.
Közel 10 000 szórólapot osztottak szét a városokban, hogy népszerűsítsék a lényt és hogy megtekinthetik majd a múzeumban. Az egész város erről beszélt, mert óriási szenzáció volt. Hamarosan egy héten keresztül megtekinthető volt a Concert Hall Broadwayben. Hatalmas érdeklődés övezte, még a New York Sun egyik számában is írtak róla 1942 augusztus 5.-i lapjukban. Miután letelt az egy hét Griffin engedélyezte hogy kiállítsák a Barnum Múzeumba, így a sellő New Yorkban maradt. Fizetséget most nem kértek érte, azonban a múzeum jegybevétele megháromszorozódott.
Sokan azonban úgy gondolták, hogy valójában összevartak két tetemet és csalás az egész ügy. Egy baba majom fejét és egy halat "egyesítettek", hogy mutogassák és ezáltal meggazdagodjanak, ugyanis Griffin és Barnum ráadásul nagy csalók hírében is álltak és cinkostársak voltak. Mivel Griffin nagy természettudós volt, így a sellőt egyből hitelesnek fogadták el, így már nem jelentett nehézséget hogy mindenki bedőljön a csalásnak.
Ráadásul a plakátokon gyönyörű hableányok képeit adták körbe, miközben a tetem egy undorító kinézetű élőlény volt.
A múzeum után egy "túrára" küldték el a déli államokba a tetemet. Itt már többen gyanakodtak csalásra, nagy viszályok alakultak ki és az újságok is próbálták leleplezni a csalást. 20 évvel később ismét visszatért a New York-i múzeumba. 1859-ben Barnum elvitte magával egy Londoni turnéra. Ez év júniusában visszatért vele és a Kimball múzeumba helyezte el. Ez volt az utolsó hely amiről biztosan tudjuk, hogy megtalálható volt a sellő. Ezután már nem tudjuk hova lett. Egyesek szerint elpusztult a tűzben, amikor is leégett a múzeum 1865-ben, bár van olyan aki úgy feltételezi, hogy az 1880-as tűzvészben égett porrá a hableány teteme.
Na de valójában honnan szerezte Barnum a tetemet? Állítólag japán halászok varrták össze 1810-ben és holland kereskedők vásárolták meg. Hamarosan egy értékesítésen 6 ezer dollárért adták el egy Samuel Barrett Eades nevű hajóskapitánynak. A kapitánynak viszont el kellett adnia a hajóját, hogy megtudja vásárolni az állatot. Ő azt tervezze, hogy majd kiállítja egy múzeumban s ezáltal visszaszerzi a pénzét. Ez nem jött össze. Miután az adósságot nem tudta fizetni, a férfi egy rokonára hagyta rá a sellőt: Griffinre! Így már teljesen kerek a történet.
Napjainkban is vannak hasonló történetek: preparálnak sellőket mindenféle anyagból. Például hajat is ragasztanak a koponyára. Vannak külön ilyenekre specializálódott emberek, akik mindenféle sellő preparációt készítenek el, majd eBayen adják el művüket. A 2000-es évtized folyamán is felröppent egy hasonló hír az interneten, hogy sellőt találtak. Szenzáció volt, de hamar kiderült, hogy ismét csak egy preparált sellőről van szó.
Bár a fidzsi hableány szinte biztosan egy hoax, átverés, számos legenda és leírás maradt a sellőkkel kapcsolatban ami még most sincs megmagyarázva. Hasonló történet Steller tengeri majma. Számos tengerész figyelt meg sellőket, így nyitva marad a kérdés: Létezhettek valaha?

Sigbin

Első észlelés: - nincs adat -
Hely: Fülöp szigetek

Ez a kriptid nem tudni hogy csak egy mitológiai lény-e vagy egy létező ismeretlen állat. Főleg népszerű a Visayas és a Mindanao szigetek lakói körében. A Fülöp szigeteki történetek szerint éjjel garázdálkodik és a sötétben kapja el áldozatait és kiszívja a vérüket. Leírásokból tudjuk, hogy két denevérszerű szárnya van, óriási füle, az arca undorító és volt aki kecskéhez hasonlította. A lábai nagyon aprók a hosszú karmos kezeihez képest. Van egy hosszú rugalmas farka is amit ostorszerűen használ. Szaga büdös és émelyítő. Láthatatlanná is tudnak válni az emberi szem számára.
A legenda szerint vannak olyan családok akik rendelkeznek ilyen lényekkel és a parancsaikat is teljesítik. Az érdekes hogy agyagból készült edényben tárolják őket. Erősen hasonlítanak két másik Fülöp szigeteki lényekhez, az Aswang és Wak Wak-hoz akik szintén vérszívóak.
Vannak spekulációk, miszerint tényleg észleltek ilyen lényeket és nem csak a képzelet vagy a mitológia,babona szülöttei. Egyesek szerint ez egy új és még felfedezetlen faj. Mások szerint ez nem más, mint egy kenguru vagy egy erősen kengurura hasonlító állat. A lény leírása erősen hasonlít rá, tehát a behajlított lábak, a hosszabb kezek, a farok és az óriási fülek ( kivéve a szárnyakat) . Van egy harmadik verzió is, ez pedig nem más, mint a macska-róka új faj kereszteződése, amit 2003-ban fedeztek fel és erősen hasonlít a Sigbin-re, így azt feltételezik, hogy számos Sigbin észlelés ennek a fajnak a listájára írható.
Sajnos semmiféle más adat nem található a lényről.

Orang Pendek

Első észlelés: 1295, 1910
Hely: Ázsia, Indonézia, Szumátra

Az Orang Pendek egy emberszerű teremtmény, mely állítólag a szumátrai hegyvidéki erdők mélyén él. Neve indonéz nyelven van, jelentése azt jelenti, hogy „alacsony ember” vagy „alacsony személy”. Már legalább 100 éve dokumentálják az állatról az írásokat és bejelentéseket mind a helyi törzstől és lakosoktól, tudósoktól és utazóktól, de még mindig nem sikerült egyetlen egy példányt sem elfogni. Egész Délkelet-Ázsiában észlelték és a Szumátrában is, de az utóbb időkben főként a Kerenci Regenci nevű központ környékén és a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban bukkan fel. Itt könnyen megbújhat az élőlény ugyanis itt van a világon az egyik legnagyobb esőerdő, valamint itt vannak a legmagasabb hegycsúcsok Indonéziában és olyan helyek is, melyeket szinte lehetetlen megközelíteni.

A leírások szerint az állat 80-150 centiméter magas, emberszerű két lábon járó teremtmény, de testét rövid szürkés-barna szőr borítja. (bár jöttek jelentések pl: pirosas-barna vagy aranybarna színűről is) A nagylábujja eltér a többitől, állítólag eltér a többi ujjtól. Lábai rövidek, de kezei hosszúak és ujjai karmosak. Az arca hasonlít a gorilláéhoz, az orra pedig teljesen humanoid szerű. A legtöbb infót egy Debbie Martyr nevű helyi kutató gyűjtötte össze, aki már 15 éve kutat az állat után, több 100 szemtanút kihallgatott és Ő maga is látta a lényt.

Többnyire a dzsungelben látták, hol a földön és hol a fákon, de szinte biztosra mondják, hogy növényevő élőlényről van szó. Volt hogy kifigyelték az erdő szélén és éppen burgonyát, kukoricát és gyümölcsöt evett. A helyiek szerint gyömbér gyökerekkel is táplálkozik, a növény ottani neve pedig „Lolo” vagy „pahur”. A gyümölcs neve pedig „Durian”, amit úgy gondolnak, hogy a kedvence.
A területről több kriptid állatról jöttek híradások. Mind majomszerű élőlény, de egyesek szerint ez mind az Orang Pendek, csak más-más neveket adtak neki. A nevek Uhang Pandak, Atoe Pandak, Atoe Rimbo, Goegoeh, Ijaoe, Sedabo, Umang és a Batutut, bár ezt egy másik majomszerű élőlénynek mondják.

Az első észlelése 1295-ben történt amikor is Marco Polo Indonéziába tette a lábát. Itt többen is beszéltek neki egy majomszerű élőlényről. Ezután a szemtanúk feljegyzéseit nem nagyon dokumentálták és 1910-től kezdődően látta meg elsőnek az európai ember, bár a helyi törzsek folyamatosan megfigyelték.

A „Suku Anak Dulam” (Az Inner-erdő gyermekei) nevű törzs és nomád népek már jó ideje az erdőkben laknak. Szerintük már évszázadok óta itt él ez az élőlény, bár ők Kubunak, Rimbának és Batin Simbilannak hívják. Ami viccesen hangzik, hogy néha dohánnyal is megkínálták, amit az Orang Pendek nagyon szeret. Ezt többen megmosolyogják, de ha ez igaz akkor nem egy buta állatról lehet szó, hanem tárgyakat is tud használni. Számos törzs úgy véli, hogy ez egy démon vagy szellem és egyáltalán nem tekintik állatnak. Azonban a leírásaik szorosan megegyeznek az Orang Pendek leírásával. Többször is megfigyelték őket, mikor halászni indultak a törzs tagjai és volt, hogy 5-6 együtt lévő Pendeket is látták. A helyi lakosoktól több 100 beszámoló érkezett. Közeli találkozások, messziről látták, kapcsolatba léptek vele, szinte mindenféle beszámoló érkezett már róla. A 20. század elején Holland telepesek érkeztek a Szumátrába és ők is látták az élőlényt. A két leghíresebb beszámoló következik:

Mr. van Heerwarden aki a földeket mérte fel 1923-ban látta az élőlényt: „ Felfedeztem egy sötét és szőrös lényt a fa ágain. A szőre elől mintha világosabb lett volna elől, mint a hátánál. A lába meglehetősen rövidnek tűnt a kezeihez képest. Az ujjai nagyon formásnak tűntek. Egyáltalán nem volt visszataszító a kinézete, még az arca sem..sőt nem volt majomszerű sem, inkább mint egy ember.”

Mr. Oosting, aki látta az erdőben sétálva a lényt: „ Rövid haja/ szőre volt, a tarkójánál nagyon piszkos volt. Azt gondoltam magamban, hogy ez a férfi nagyon koszos! A vállai vastagok és szögletesek voltak, teste közepes méretű. Úgy tűnt olyan magas, mint én. Ezután láttam csak meg, hogy ez nem ember, de nem is volt orángután. Előtte láttam majmokat, pl. Siamangot, de ez biztos hogy nem az volt!”
A nyugati kutatókat is érdekelte az állat. Sok beszámolót gyűjtöttek róla, megkísérelték lefényképezni és lekamerázni, de egyszer sem sikerült. Viszont szőrzetet és lábnyom mintát is szereztek és Cambrige egyetemen analizálták. Dr. David Chivers biológus kijelentette: „ Ez egy egyedülálló keveréke a gibbonnak, orángutánnak, csimpánznak és az embernek. nagyon valószínűnek tartom, hogy a szumátrai esőerdők mélyén egy ismeretlen főemlős él.” 2005-ben a National Geographic csatorna is megpróbálta filmre venni az állatot, de a projekt sikertelenül fejeződött be.

Többféleképpen is próbálták magyarázni az Orang Pendek „jelenséget”. Az egyik, hogy az emberek csak nem ismerték fel a majmokat, gorillákat stb. Ez eléggé valószínűtlen, hogy ennyi ember tévedjen. A második lehetőség, hogy egy nem dokumentált majomfajról van szó, esetleg egy főemlős vagy az orángután alfaja. A harmadik lehetőség pedig, hogy egy hiányzó láncszemről beszélünk. 2004-ben felfedeztek egy csontvázat a Flores barlangban (ami egy másik hely Indonéziában). Fizikai leírása, magassága megegyezett az Orang Pendekével. Ez új spekulációknak adott utat, hogy pár ilyen példány életben maradhatott, ugyanis a tudósok szerint ez a faj már 12 000 éve kihalt.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat nagyon is létezhet. Semmi okot nem látok arra hogy átverés lenne, többszáz szemtanúja is volt, a biológus is kielemezte a szőrmintát és azt mondta, hogy ismeretlen, ráadásul a 2004-ben felfedezett csontváz is nagyon gyanús.

Chupacabra

Első észlelés: 1987
Hely: Amerika, Mexikó, Puerto Rico

A Chupacabra legelőször az amerikai Puerto Ricóban, Mexikóban tűnt fel 1987 tájékán. Sok-sok beszámoló és telefonhívás fogadta a helyi rendőröket, hogy egy ismeretlen állat tizedeli az emberek háziállatait. A Chupacabra ( ejtsd: Csupakabra ) neve „ kecskeszívót” jelent, nevét onnan kapta, hogy áldozatainak kiszívja a vérét, mint egy vámpír. Tyúkokat, disznókat, juhokat, kutyákat és kecskéket támad meg - főként éjjel – és másnapra már az összes állat holtan hever a gazda földjén. Az érdekes, hogy sebészeti pontosságú szúrás nyomok maradnak az áldozatain és soha sem tépi szét őket. A jelentések csak 1994-1995 tájékán kezdtek megerősödni. Madelyne Tolentino látta a lényt éjjel és több mint 150 haszonállatot megölt a farmján. Ekkor jutott eszébe a rendőrségnek, hogy az esetek meglepően hasonlítanak egy 1970-es évekbeli Texasi „vérrontásra”, de azokat sátánista szekta vérengzésének titulálták be. Bár lehetőleg a legtöbbször látott és legjobban dokumentált kriptid, sajnos az élőlény leírásai sokszor eltérnek egymástól. A leggyakoribb leírása hogy kb.1,2 méter magas, két karmos lába van, és olyan ívben hajolnak, mint egy kengurué és nagyokat szökdécsel, ugrik velük. Két keze is szintén karmos, azonban nem az áldozatok széttépésére használja, hanem – mint ahogy sok beszámolóban hangzott- ezekkel még az ólakat, ketreceket is kinyitja, hogy megszerezze zsákmányát. Ez arra utal, hogy rendkívül okos teremtménnyel van dolgunk. Fején két vörösen izzó szem helyezkedik el, ami még félelmetesebbé teszi az élőlényt. Innentől kezdve a leírások eltérnek… van aki a hátán még valamiféle taréj szerű szőrzetet/tüskéket is látott, van aki még szárnyakat is adott neki és van aki szerint négy lábon járt, nem pedig kettőn. Tudunk olyan esetről is, amikor emberekre is rátámadt. Ekkor pár szemtanú arról számolt be, hogy telepatikusan az állat kapcsolatba lépett velük és a szája nem biztosan nem mozgott. A szemtanúkra ráugrott és hatalmas karmaival elég csúnya sebeket ejtett rajtuk. Az érdekesség, hogy ezeket a sebek körülbelül 3 nap múlva úgy begyógyultak, hogy nyomuk sem volt! Ennyi idő alatt ilyen súlyos sérüléseknek nem szabadna begyógyulniuk. Az orvosok is tétlenül álltak az eset előtt. A legérdekesebb, hogy egyre több UFO észlelés is történt a környéken és olyan találgatások kaptak szárnya, hogy a Csupakabra egy földönkívüli vagy a földönkívüliek egy állata. Mások pedig egy olyan összeesküvés-elméletet híreszteltek, hogy ez a katonai kísérletek eredménye, de a „kísérleti patkányuk” elszabadult. Az észlelések egyre több helyre koncentrálódtak , mint pl. Peru, Chile, Argentína, Brazília. Hajtóvadászatot indítottak a Csupakabra után, de mind hiába, a lényt nem kapták el. A vadászok párszor azt állították, hogy megtalálták az állatot, bele is lőttek, de elfutott. A 2000-es évektől kezdődően a média, a tv csatornák és műsoraik egyre többet foglalkoztak az állattal. Hamarosan újdonságok kerültek elő: 2008 augusztusában egy rendőrségi autó kamerája felvett egy ismeretlen állatot, amint az út szélén szalad és leginkább egy rühes kutyára emlékeztetett. Ezután több felvétel is készült, hogy kint a természetben ismeretlen kutyafélék mászkálnak..Volt hogy tetemeket, csontokat találtak meg amiket laboratóriumokban vizsgáltak meg, de sokszor az derült ki, hogy csak egy kutya teteme. Volt olyan tetem amiből megállapították, hogy az állat valamiféle bőrbetegségben, rühben szenvedett ezért volt szőrtelen. A 2009-es és 2010-es években is újabb tetemeket találtak és a hatóságok bejelentették , hogy a Csupakabrát végleg nyakon csípték. Az állat nem más, mint egy rühes prérifarkas vagy egy hibrid keverék állat a prérifarkas és a kutya vagy a prérifarkas és a szürke farkas között. A durva bőr megegyezett, a karmok óriásiak, a tűhegyes fogak megvannak, ezek mind-mind a szemtanúk által leírt Csupakabra jellemzői. Még a kenguru szerű láb is stimmel.

Bár semmi köze az ufokhoz és két lábon sem jár, de a tudósok elismerték, hogy egy új hibrid fajjal van dolgunk a többit pedig a szemtanúk csak a horror filmekből vagy az ijedségük miatt képzelték oda, esetleg túloztak. Sokan ezzel lezártnak tekintették az ügyet, de a sok szemtanú még mindig elégedetlenkedik, hogy ez nem az amit őt láttak, ez nem a Csupakabra. Biztosak voltak abban, hogy a lény két lábon járt és hüllő-, nem pedig kutyaszerű volt…

SAJÁT VÉLEMÉNY:
Szerintem sem a valódi Chupacabrát találták meg. Bár szép, hogy így is megtaláltak egy új fajt, de ennyire nem nézhették „félre” a szemtanúk az állat külső tulajdonságait. A kutya féléről és a hüllőféléről is érkeztek beszámolók bőven, így szerintem ez azt jelenti, hogy két külön állattal van dolgunk. Bár biztos vagyok benne, hogy a szemtanúk olykor túloztak a lény leírását vagy pszichés képességét illetően, de biztos hogy nem láthatták rosszul hogy 2- vagy 4 lábon jár-e. A kutyafélét már elkapták, a másik még várat magára akár köze van az UFO-khoz akár nincs…

Tatzelwurm

Első észlelés: pontos dátum nincs, XVI. század
Hely: Az Alpok

Az Alpok európa egyik legnagyobb hegylánca, mely több országon is keresztül nyúlik. Ez a hely megannyi állatnak ad otthont, mint például a havasi nyúl vagy az alpesi szalamandra. A sok állat között, azonban megbújik egy, melynek máig nem tudták bizonyítani létezését.
Ennek az élőlénynek a neve Tatzelwurm, mely nevét onnan kapta, hogy az elülső lábain hatalmas karmok vannak, s ezzel támad áldozataira. Mivel az Alpok több országon is áthalad, így az állatot többféleképpen is nevezik. Másik gyakori elnevezése a Springwurm, ami ugróférget jelent, a lény másik jellegzetes tulajdonságára utalva. Egyéb nevei a Dazlwuam, Stollenwurm, Steinkatze, Praatzelwurm, Bergstutzen és végül Arassas. Mint leírtam az állat kígyószerű, de két melső lába is van neki, amikkel ugrásszerűen kapja el áldozatait.
Feje részben gyíkszerű, de sokan macskáéhoz is hasonlítják. Teste pikkelyes és a mérete lehet 50 centimétertől akár több méter hosszú is. Lehetséges tehát, hogy volt aki kölyökkorában látott egy egyedet, de mire felnőnek a több métert is elérhetik, mint a kígyók. Sokszor a
sárkányokkal hozzák összefüggésbe és kicsi sárkányként tekintenek rá. Volt olyan beszámoló ami a szemtanúkat egy "pikkelyes szivarra" vagy fatörzsre emlékeztette őket. Barlangokban és sziklák repedéseiben él, valamint félénk állatnak írják le.
A XVI. században - tehát 1500-1600-ig - már említést tesz róla Conrad Gessner egy svájci természettudós az egyik könyvében Johann Jakob Scheuchzer osztrák történész és természetbúvár Itinera per Helvetiae ( Utazások Helvéciában) című, 1723-ban kiadott művében egy találkozást ír le a Tatzelwurmmal: 1711 áprilisának vége felé egy Jean Tinner néven ismert férfi a Frumsemberg-hegyen járt, ahol egy rettenetes kígyó szerű lényt látott. Színe szürkésfekete volt, hossza két méternél is több, feje a macskáéra emlékeztetett,de lába nem volt. Tinner kanócpuskájával rálőtt és megsebesítette, majd apjával ketten megölték. Elmondta azt is, hogy a környékbeliek akkoriban gyakran panaszolták, hogy a teheneiknek nincs tejük, de a probléma a kígyó elpusztítása után megszűnt.Andreas Roduner aki társaival együtt látta a lényt - sajnos nem tudni melyik évben - a Wangsberger-hegységben. Macskafejű, pikkelyes, hátán sörényt viselő szörnyként írták le, ami felegyenesedve ember nagyságú volt. Egy ideig nem érkeztek új híradások, de 1779-ben Hans Fuch nevű férfi két Tatzelwurmot is látott a hegyekben. Szörnyen megrémült tőlük és elfutott amikor megpillantotta őket. Sajnos szívrohamot kapott, de a családjának még sikerült elmondania, hogy mi is történt. 1921-ben egy osztrák településen, Raurisban látták. A 60 centiméteres
állat a szemtanúk szerint hét és fél méteres magasságra ugrált fel a levegőben. Volt olyan aki 20 percig is megfigyelte és biztos volt abban, hogy az állatnak csak két lába van és biztos, hogy nem szalamandra volt. 1828-ban a svájci Solothurn kantonban egy kiszáradt mocsárban állítólag találtak egy Tatzelwurm tetemet. El akarták vinni, hogy egy professzor megvizsgálhassa, de útközben a varjak megették a tetemet. A csontváza ezután Heidelbergbe került, ahol nyoma veszett. 1908-ban az osztrák Murauban a lény egy parasztra támadt. A támadó egy négylábú kígyó volt. 1924-ben egy 150 centiméter hosszú csontvázat talált két
hegymászó.Pár évvel ezelőtt állítólag azon a helyen megöltek egy Tatzelwurmot. A csontvázat otthagyták, azóta senki sem látta. 1928-ban azonban egy Balkin nevű férfi nem tudni miért, de egy fatörzset akart lefényképezni. A vaku villanása után kiderült, hogy az nem is fatörzs volt, hanem egy állat, ami a villanás után gyorsan kereket oldott. A képet sokan vitatták, de végül nem derült ki, hogy mégis mit ábrázol, de többen úgy hiszik ez az első bizonyíték a lény
létezésére, ugyanis pontosan úgy néz ki, mint a korabeli könyvek illusztrációin.
Van másik fotó is, amire tökéletesen illik az állat leírása, de többen úgy vélik, hogy ezen egy alpesi gőte látható, bár én hátsó lábakat egyáltalán nem látok a képen.
Az internet mostanra már egy nagyon elterjedt dolog lett, így nemcsoda, hogy újabb fotó látott napvilágot. A fényképről annyit, hogy nem tudni mikor, hol készült és az sem, hogy ki készítette, de állítólag egy tatzelwurm csontváza látható a képen. Véleményem szerint ez a fotó még viccnek is rossz, egy egyértelmű hamisítvány.
A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lényt egy állattal keverték össze a szemtanúk például szalamandrával, kígyóval, vidrával vagy valamilyen kígyófélével. Az Alpokból származik a legtöbb Tatzelwurm beszámoló, azonban vannak híradások hasonló állatokról Spanyolországban, Olaszországban és a Pireneusokból is. Egyes biológusok azt állítják, hogy a természet néha megtréfálhat bennünket. Valamiféle mutáció alakulhat ki egy-egy hüllőnél például kevesebb lába nő, vagy éppen egyel több. Lehetséges, hogy nem egy új fajt láttak a szemtanúk, hanem egy ehez hasonló mutációban szenvedő állatot.
Az utóbbi évtizedekben nem látták a lényt. Pedig az Alpokat egyre több turista látogatja és így -elméletben- egyre nagyobb eséllyel kellene összefutni vele. Egyes kutatók nem vonják kétségbe, hogy létezhetett ilyen lény, de mára kihaltnak tartják. Többen úgy gondolják, hogy az állat hibernálja magát télen és a hasadékokban, hegyoldalakban és barlangokban lel menedékhelyet. Egy névtelen mezőgazdasági termelő azt állította, hogy látott egy hibernált példányt és valamiféle zöld folyadékot eresztett ki magából.
Mindenesetre az állat az alpesi folklór részévé vált. Ösvényeket, túrákat, hoteleket neveznek el róla. Németországban vízesés is viseli a nevét. Még egy ausztriai Sturmpercht nevű tradícionális neofolk együttes is írt róla egy számot "Der Tanz des Tatzelwurms " címmel.

Inkanyamba

Első észlelés: - nincs információ-
Hely: Dél Afrika, Howick vízesés

Az Inkanyamba egy legendás lény, mely állítólag vízesések és tavak környékén él az északi erdők közelében, Pietermaritzburgnál, ami egy Afrikai város. Itt található a Howick vízesés, mélyen az őserdőben. A vízesés 95 méteres magas és a mély Umgeni folyóba érkezik le. A bennszülöttek és a sámánok a lényt ősi szellemnek vagy "Nagy Isten"-nek hívják, aki már régóta itt él a vízben és az állandó "lakóhelye" a vízesés alatti medence alján található.

Mivel azulu törzs él a legközelebb a vízeséshez, így ő szerintük az állatot ló vagy antilopfejűnek írták le és a teste akár egy óriási hosszú kígyóé. A kriptozoológusok felvetették, hogy ez egy óriáskígyó lehet vagy egy formája az angolnának.Van olyan elbeszélés is róla, ami ténylegesen óriás angolnára utal: lamellás sörény, mellső uszony és a fejét is hasonlónak írták le. Így tehát ez lehet egy "Anguilla Marmorata" is, melynek hossza elérheti a 6 métert is akár, de a bennszülöttek sokkal nagyobbnak mondják el.A törzsek mivel félnek tőle,de tisztelik az állatot szobrokat és barlangfestményeket is készítettek róla az idők során. A régészek ezeket a művészi alkotásokat "esőállatoknak" nevezték, mivel a törzs a lényt a nyári időjárás viharaihoz kötötték hozzá.

1962-ben a természedvédelmi Service Ranger, Mr. Buthelezi látta az állatot az Umgein folyó közelében, a homokzátonynál. Ám amikor közeledett felé, a lény a vízbe húzódott és eltűnt.J ohannes Hlongwane egy lakókocsi park gondnoka volt a Howick vízesés közelében az 1960-as évektől egészen az 1980-as évekig. Állítása szerint ez idő között kétszer látta az Inkanyambát: 1971-ben és 1981-ben. A fejét kiemelte a vízből, és olyan hosszú volt a nyaka, hogy 9 méterre volt a feje a tó felszinétől. A nyakán angolna szerű fodrok látszottak.

1996-ban a helyi nemzetközi újság jutalmat ajánlott fel mindazok számára, akik fényképes bizonyítékokkal állnak elő, hogy bebizonyítsák az állat létezését. Hamarosan készült is egy kép, bár ahelyett, hogy bizonyította volna a lény létezését beugratásnak és csalásnak mondták és heves vita alakult ki a lény létezése kapcsán. Volt olyan aki szerint ez nem is az Inkanyamba, hanem Afrika egy másik kriptozoológiai állata a Mokele-mbembe, mert a fotón csak a nyaka látszik.

Az állatot nem csak a Howick vízeséshez lehet kötni. Több helyen is látták, volt hogy a szemtanúk azt írták le hogy épp párzott egy másik példánnyal és volt, hogy éppen ketten egymással harcoltak. Ha ez mind igaz, akkor ezek a lények vándorló természetűek lehetnek. A Mkomazi folyónál is látták már, ami azonban az előbb említett vízeséstől 44 mérföldnyire található. Látták kisebb gátak közelében is, mint például Dargle területén. Az egymással viaskodás pedig arra adhat okot, hogy a területi fölényt szeretnék maguknak kivívni ezek az élőlények.
A lény végül kinőtte Afrikát és híre ment. A híres Animal X c. sorozat is forgatott egy részt az Inkanyambáról.