Mátranováki Fanyűvő megtalálva!

2011.06.17.- én számolt be kriptozoológia blog a Mátranováki Fanyűvővel kapcsolatban elsőként. Talán picit ennek a hatására nyitottam én is a saját oldalamat. Jómagam is írtam a Fanyűvőről párszor mint a blog olvasói nyilván tudják, de nem hittem el minden levelet és bejelentést, próbáltam kétkedve fogadni és szortírozni közöttük, így csak azokat írtam le a blogba, amikben láttam valamennyi realitást. Nos ezek közül végül volt olyan aminek volt alapja és volt olyan, aminek nem. 

Egyébként a "fanyűvő" nevet O. István adta a "lénynek" találomra egy régi magyar meséből, a Fehérlófiából. 

Nézzük csak mik voltak összességében a Fanyűvő jellemzői:

- 180-220 cm magas

- fehéres szőrzetű

- igen vékony testalkatú

- kezei hosszúak, a térdéig érnek

- éjszaka aktív, fényre érzékeny

- többnyire erdősségekben látták

- főbb feltűnése Mátranovák környékén, de az országban több helyen is

Nos, ezek voltak a főbb jellemzők a leírásokban, beszámolókban. Egy részük igaznak bizonyult, egy részük pedig nem.  Nézzük hát a történetet!

Felkeresett egy újságíró, hogy a blogomból szedhet-e információkat ezzel a Fanyűvővel kapcsolatban, mert szeretne egy cikket írni róla. Mondtam, hogy igen, ha feltünteti a forrást. Ez így is történt és pár nap nap múlva megjelent a Bors c. magazinban egy cikk. Természetesen a média elnevezte magyar Yetinek a nyűvinket, de mi sosem hívtuk így. Mivel az internetes oldalak egymástól lopkodják el a cikkeket és híreket, így eléggé elterjedt végül ez a "Yeti" hír és egyre több ember látta a blogomat. Hamarosan felkerestek, a TV2 c. Mokka műsorában akartak erről beszélni velem. Sajnos későn reagáltam a levélre, így ezt lekéstem, mást hívtak be helyettem. Következőleg az ATV keresett meg, de sajnos lefújták a műsort hogy "nem fér bele az adásidőbe mégsem". Végül pedig az RTL klub Fókusz c. műsor egyik riportere keresett fel, hogy hajlandó vagyok-e interjút adni és végül Mátranovákot is felkeresnénk, ahol a legtöbbször látták a "Yetit". Ez végül össze is jött.

Egy csütörtöki napon kerestük fel a helyet, jöttek értem autóval. Összesen négyen voltunk, rendesek és viccesek voltak a srácok. Úgy gondolták először forgatunk az erdőbe, ahol meginterjúvolnak, majd utána kérdezősködünk a faluba. Így is történt, kihajtottunk egy erdei úton, kerestünk egy jó helyet és ment a forgatás. A kérdések arról szóltak, hogy mi is az a kriptozoológia, milyen lények vannak, miket találta már meg, és persze a Fanyűvővel kapcsolatban is kérdeztek. Ja, és hogy miért érdekel ez és hogy a kriptozoológiai kutatókról vajon mit gondolnak, hogy az emberek miért szeretik ezeket a történeteket a különböző lényekről. Nagyon izgatott voltam, sokszor elrontottam a szöveget - előre leírtam még otthon egy lapra a gondolataimat. Végül sikerült felvenni az anyagot.

Ezután visszahajtottunk a faluba és kérdezősködni kezdtek különböző emberektől, hogy hallottak-e már a Yetiről / Fanyűvőről. Eleinte nagyon sokat nevettük, volt olyan aki még nem hallott és volt olyan aki igen, hála az internetnek. Volt egy idős bácsi is, aki azt hitte hogy csak viccelődünk vele.

Ezután a falu széléről beljebb kocsikáztunk, hátha ott is megkérdezhetünk valakit. Egy-két ember mondta hogy nem szeretne nyilatkozni. Az egyik kocsma előtt ült egy öreg faszi, nem tűnt nekem túl józannak látván a vörös fejét. Először elküldte a kedves riportereket, hogy hagyják már őt békén, utána a következő beszélgetés zajlott le:

- Ön hallott már a Fanyűvőről?
- Mi?? Miről?

- A fanyűvőről!

- Itt lakik az utcába.

Hát mi ezt nem tudtuk hova tenni hirtelen és kitörtünk a röhögéstől. Csakhogy óriási fordulatot vett a történet.

Szakítsuk meg a történetet azzal, hogy le írom milyen feltételezések voltak a Fanyűvő létezésével kapcsolatban, amit egyébként az interjú során is elmondtam:

- kitaláció, puszta szóbeszéd, amolyan "urbanlegend"

- ismeretlen állat, ami az erdőben él

- egy kihaltnak vélt majomfaj. Európában és az országunkban is élt két féle majomfaj, amik igencsak hasonlítottak a Fanyűvő leírására

- egy torz, esetleg visszamaradott ember, talán hajléktalan és itt élhet a környéken, a faluban

És most folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Miután kinevettük magunkat a bácsi felszólalásán, új interjú alanyok után nézelődtek kedves riportereim. Beleakadtunk pár az utcán nézelődő és sétáló asszonyba. A fordulat most következik: egyikük hallott már erről az egész sztoriról és van egy sejtése, hogy a faluban élő idősebb férfi lehet a lényünk és ha szeretnénk felkeresi. Azon nyomban beleegyeztünk és én is izgatott lettem, hogy végül megoldódik-e a rejtély. Kisebb várakozás után, megérkezett három kerekű biciklijével a "gyanúsított" , kinek neve H. Gyula volt. Gyula bácsi elmondta, hogy ő is hallott ezekről a szó beszédekről és volt egy sejtése, hogy ő rá hihették, hogy a "Fanyűvő", minden bizonnyal összekeverték vele. 

Gyula bára igaz a nyűvink leírása - bár meg kell hagyni csak részben. A bácsi, nincs két méter fölötti és nem meztelen, nem fedi egész testét dús fehér őszes vagy szürkés szőr. Ellenben járása és mozgása igen furcsa. A háta sem túl jó már neki, így igen előre görnyedve jár és a kezei így olyan hatást keltenek, mintha leérnének a térdéig. A haja és szakálla viszonylag dús, ráadásul fehér-szürkés, így olyan hatást kelt mintha szőrös lenne és még a színek is passzolnak a beszámolókból. A bácsi elmondása szerint régebben sokat járt az erdőbe, így lehet este, félhomályba meglátta valaki. 

S hogy miért járt az erdőbe?
Bár István és Én találomra adtuk neki a Fanyűvő nevet, óriási véletlen és már szinte hihetetlen, hogy Gyula tényleg "fanyűvő", merthogy fa faragással foglalkozik. Így tehát fáért járt az erdőbe, hogy leendő műveit kitudja faragni. Munkái igen ismertek és szépek. Meg is mutatta nekünk hogyan faragja ki őket és bemutatott párat is házának udvarán. Állatok, fejek, és különböző alakzatokat készített el, a falut is díszítik ezek a faragványok jó pár helyen.

A legenda tehát megoldódott? Egy falubéli nő még azt is elmondta, hogy már Gyula előtt is voltak szóbeszédek az erdőről. A 80-as években egy menekült hadifogoly is bujkált az erdőben, aki többnyire nyers gombán élt. Magas volt és hosszú hajú. Ezek után mindig riogatták a gyerekeket, hogy ne menjenek az erdőbe, mert elrabolja őket. Egyből azon nyomban beugrott az, mikor még 2006-2007 környékén hasonló történetet hallottam a középiskolában egy ismerősömtől és a későbbiekben én is azt hittem, hogy ez a Fanyűvőhöz kapcsolódik. Valószínűleg ez a történet is keveredett a Fanyűvő szóbeszédekkel, így a két történet valójában egybe forrt.

Összességében elmondható, hogy a Fanyűvő történeteknek volt alapja. Bár egyesek csalódottak lehetnek, hogy nem ismeretlen állattal volt dolgunk, de én örülök, mert végre kiderült, hogy mi is a "kis nyűvink" és nem volt hiába való utánajárni. Azonban kiderült az is, hogy sokan hamis történeteket küldtek be és hogy Mátranovákon kívül senki nem láthatta Gyula bácsit, azaz a Fanyűvőt, úgyhogy ezen történetek csak kitalációk és szándékos megvezetések. Az egészből levonható még az is, hogy vajon mennyi legendának, mítosznak lehet valamilyen alapja és igazságtartama. Ugyanez igaz a kriptides történetekre is. Bár ezek mivel szájról-szájra terjednek változhatnak, eltorzulhatnak és végül kialakulhat egy hamis történetkép is, mint ezen esetben is megtörtént.
Persze van egy sejtésem, hogy egyesek majd ezek után is kardoskodnak az mellett, hogy ők nem ezt a férfit látták, hanem egy teljesen más és ismeretlen lényt. Őszinte leszek: nehezen hinnék nekik , főleg mindezek átélése után...

De meg kell hagyni, hogy a csángó mondák továbbra is érdekesek és hasonlít a Fanyűvő leírásokra és nem tudni miről is lehetett akkor szó annak idején? Nyilván nem Gyula bácsiról, hisz annak idején még nem élt. Talán ugyanúgy menekült katonák, esetleg az erdősségekbe visszahúzódó szegény emberek? Ilyen régre nyúlik vissza ez a pletyka? Bár a fennmaradt iratok nem Mátranovákot említik, hanem más helyeket, például Királykútot. Vagy tényleg egy ismeretlen lény? Sosem tudjuk meg.

Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 121. történet:
"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. Csak keze s feje vót. Neki vót támaszkodva az ajtónak, vigyázkodott ki onnét. S akkor a leányka megijedett, s futott, s nagy sóhajtva bészaladott a szállásra a szüleihez, s osztán mentek ki, de mán eltűnt vót, nem mutatkozott meg, elhúzódott vót. Azelőtt ott még látták. Azon a helyen látták, Békás tartományba, egy vőgyön, úgy híják Királykút. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak.""

A magyar folklór, 1979. 431. o. "Aránylag elmosódott a természeti démonok alakja. Erdős-hegyes vidékeken beszéltek az "erdei csudáról" (Zrínyi Miklós, a költő emlegette), a vadlányról (Erdélyben beszéltek róla. Nagyobb vizek mentén víziemberekről is szó esett""

 

És aki kíváncsi a riportra velem ( megjegyzem nagyon lerövidítették, megvágták és a narrátor azt mondja el amit tőlem kérdeztek...) és Gyula bácsira is, az megtekintheti a Fókusz riportot itt:

                          

Fanyűvő észlelés Székesfehérváron

Még a fanyűvő észlelések kezdetén találtam megy egy Fanni nevű lány blogját, aki leírta benne, hogy látott egy lényt, de inkább idézem:

"Tavaly nyáron sétálgattam egy réten éjjel 2 körül és a rét melletti domboldalon egy hosszú vékony emberalakot láttam elfutni. Arrafelé van sok erdő is, patakok meg mindenféle ahol szerintem egy ilyen élőlény élhet. Eddig nem is nagyon törődtem vele leszámítva, hogy még mindig félek tőle, de tegnap találtam egy oldalt ahol nagyon sokan foglalkoznak vele. Engem is nagyon érdekel, hogy mi ez és szeretném ha ti is írnátok ide, hogy mi a véleményetek. Szívesen várok saját sztorikat is. Előre is köszi"

A blogja egyáltalán nem népszerű, a sok találat között épphogy megtaláltam, ráadásul már nem is írja. Ha egy hoax storyt akarna beadni azoknak, akiket ez érdekel, akkor egyértelmű, hogy beküldi a történetét valamelyik blogírónak. Ráadásul ez még 2010 nyarán történt, akkor még igazán gyerekcipőben jártak a fanyűvős történetek. Szóval ez a lány várta, hátha jelentkezik valaki. Én megtettem egy közösségi oldalon, azonban kezdetben nem nagyon válaszolt. Ez még 2011 szeptemberében történt, szóval már régebben.
Ezután megszakadt a kapcsolatunk, nem volt internet, a gépe is tönkrement. Majd pedig hosszú szünet és már kezdtem kételkedni benne, hogy kapok egy teljes storyt, amikor is a napokban rám írt magától és leírta részletesen mi is történt.

"Én székesfehérváron lakom, azon belül feketehegyen, ami egy kis külváros és vannak itt erdők meg rétek, domboldalak stb.. egyszóval ahol lehet lazítani. Körülbelül egy éve történt nyáron, hogy este nagyon berágtam a családomra és elindultam sétálni. egy réten mentem keresztül egy domboldal mellett. Telihold volt ezért a domboldal tökéletesen kirajzolódott, amikor hirtelen megláttam egy kb. 3 méteres iszonyatosan vékony embert átfutni egyik bokortól a másikhoz. Ez nem csak a képzelőerőm volt, mert annyira megijedtem, hogy hirtelen nem tudtam mozdulni és összeestem meg lezsibbadt mindenem. Utána nagy nehezen elindultam haza alig bírtam mozogni és végig éreztem a hátamon egy szúrós tekintetet és nem mertem hátranézni. Elkapott egy sírógörcs még soha nem láttam ennyire valósághű természetfeletti dolgot. Ha tudtam volna, hogy mások is látták tuti előbb beírom. Nem is mertem mondani senkinek, mert annyira hihetetlen az egész. nem láttam se az arcát se azt hogy szőrös volt e... csak annyit hogy nagyon magas és hosszuak voltak a kezei leértek a térdéig kb....én már nem emlékszem h hogy mentem haza annyira lesokkolt mert emlékszem h amikor megláttam kisebb sokkot kaptam és arra gondoltam h nemtudok felállni és hazamenni"

Azeriel Shade illusztrációja

A legtöbb nyűvi észlelés olyan erdős területen történt, ahol vannak riolittufás tájak vagy bányák. Kiderült, hogy ahol látta Fanni a lényt természetesen ott is vannak régi elhagyatott bányák. Korábban írtam, hogy felvetettem azt a lehetőséget, hogy ezek üregeiben bújik meg az élőlény az erős napfény elől és csak éjjel jön elő. A tufás tájakon is vannak bőven mély üregek, erre példa az a hely ahol élek, itt pl. a napokban fedeztek csak fel egy 6 méter mély üreget!

A térképre és az előző észlelésekre támaszkodva ( pontosabban időrendi sorrendben ez az előbbi és utána jött a többi) volt egy észlelés Fejér-megyében ( István blogján volt olvasható), amikor is egy nő a kisfiával ment autóval és átfutott előttük az úton a lény. Iszkaszentgyörgy és Kincsesbánya közti útszakaszon. A Fanni pedig Fehérváron belül "Fekete Hegy" részen lakik, ami Iszkaszentgyörgy felé esik.

Szerintem ez az egyik leghitelesebb észlelés, már ha valaki megadja az esélyt arra, hogy létezik a Fanyűvő. A lány megijedt, senkinek se merte elmondani a dolgot. Már két évvel korábban történt és semmiféle túlzás nincs a történetben sem, megegyezik és hasonlít későbbi beszámolókkal is.

Fanyűvő észlelés Mátranovákon

Újabb fanyűvő jelentés érkezett, amiről még egyik kriptid blogon se lehetett olvasni, egy levélben kaptam meg a történetet.
Az eset ismét Mátranovákon történt, de nem mostanában, hanem úgy kb. 2 éve.
Nevek és a kor ismeretlenek maradtak, a levélíró egyébként rendőr! A történet adott:
Mátranovákon van az erdőben egy vadászház és ott voltak iskolások kirándulni. A történet leírója az egyik fiú, de nem a szemtanú. Szóval Ő és két barátja kitalálták, hogy kimennek Simsonnal az erdőbe, hogy megnézzék a csajokat a házaknál. Ez este 8 óra körül lehetett. Az egyikük azonban nem ment ki a házhoz, mert a motorjának valami baja volt, így csak elkísérte őket egy darabig. Azt mondta a két társának, hogy menjenek csak nyugodtan, majd megvárja őket az erdő szélén található úton. Így is történt és a két srác elindult a vadászházhoz. A harmadik, aki ott maradt arra lett figyelmes, hogy egy kis idő elteltével a két srác hulla sápadtan jönnek vissza a motorral és az egyikük talán még sírt is és azt ordibálta, hogy "Menjünk már innen". Aki ott maradt fiú kérdezte, hogy mi van és mi történt. A gyerek nem tudta elmondani csak annyit mondott hogy láttunk valamit "ami nem ember volt"....A két srác aki látta úgy ment befelé a motorral az erdőből hogy alig érte utol őket a harmadikuk.
A levélíró még azt is leírja, hogy : "otthon elmondták hogy mikor mentek ki a vadászház felé a földes úton a lámpa fényében az egyik oldalról valami hirtelen átszaladt előttük nem tudták mi volt az csak annyit tudtak hogy k*baszott magas, vékony és fehér volt ja meg hogy gyors volt"
A fiúk nem voltak részegek, különben a motort sem tudták volna vezetni...

A fanyűvő a Hihetetlen! magazinban

A Hihetetlen! magazin című újság 2011. októberi lapszámában megjelent egy két oldalas cikk a Mátrai fanyűvőről. A cikket Orosz István "kolléga" írta, aki a másik Kriptozoológia oldal írója. Gratula neki valamint köszönet, hogy a cikk végén megemlít engemet is, amiért felhívtam a figyelmet az állatra még annó a kezdetekben és infókat adtam róla. Csak így tovább emberek! :)

Mátranovákon újra

Ismét útra keltem, hátha látok Fanyűvőt a mátranováki erdőbe. "Sajnos" velem tartott haverom is, így bár nem kellett egyedül mennem, de eléggé sokszor feltartott és a végső célomat sem értem el. Még egy tónál is megálltunk eléggé hosszú időre. Mint írtam az előző kirándulásnál is elakartam jutni egy riolittufás részhez, ahol rengeteg a sziklás rész tele bemélyedésekkel. Itt simán megbújhat egy állat. Még az is lehet, hogy van valahol egy barlang. Haverom megelégelte félúton a küszködést: az út elég kemény, főleg biciklivel át a dombokon, a 35 fok melegbe. Én egyedül folytattam az utat és Ő megvárt ott ahol elváltunk. Fél óra után megpillantottam a tufának egy részének a tetejét. Ez csak egy apró része, a Google Föld programban mindenki megnézheti milyen nagy is ez a terület.

Örültem, hogy végre ott vagyok. Legurultam egy lejtőn, de az út három felé is vezetett. Nem tudtam merre is kellene mennem, kiválasztottam egy utat, de kiderült, hogy rossz irányba mentem. Egy tisztásra értem ki, sziklás rész sehol. Elkezdett esteledni, így már időm nem volt, hogy egy másik utat is bejárjak. Csalódott voltam, remélem sikerül legközelebb eljutni a sziklás részhez és feltérképezni a helyet. Egyébként út közben, hallottam mozgolódást mellettem a fák között, de látni nem láttam semmit. Meg is álltam, be is mentem amennyire tudtam a fák közé, de túl sűrű volt az erdő, alig lehetett volna a fák közé menni, szinte csak oldalazva haladva. Egy másik szakaszon pedig a fák között voltak nagyon mély bemélyedések, szakadékok. Lehet itt is van valahol valami nagyobb üreg. A képen ez nem láccik túlzottan, de ha még egy lépést teszek beesem a kb. 8 méter mély hasadékba.
Ha legközelebb megyek és remélem olyannal akit érdekel ez a dolog, akkor hamar kell elindulni. Ezt a pár helyet beletelt 2-3 órába mire bejártam, az erdő pedig hatalmas. Ráadásul a Fanyűvőt este látták, nappal sosem, de éjszakára egyedül nem mernék kimenni. Ismét nem láttam ismeretlen állatot, de ettől függetlenül létezhet, ez olyan mintha elmentem volna a Loch-nessi tóhoz és 10 métert vizsgáltam volna át belőle. Remélem senkinek nem vettem el a kedvét aki esetleg már akart oda szervezni egy kis "expedíciót", kirándulást. :)

A mátranováki fanyűvő nyomában

Mint írtam, ha jó idő lesz, elfogok biciklizni Mátranovákra szétnézni. Ez a nap ma jött el. A google föld segítségével rajzoltam egy gagyi térképet hogyan is juthatok el oda, és reménykedtem hogy nem tévedek el. Délután fél kettő körül el is indultam. Az odaút nagyon jó volt! Ahogy suhansz lefelé egy lejtőn a gyönyörű napsütésben, és egyik oldalon mező, a másikon egy tó, az valami nagyon jó érzés. :D Ezek mellett elbicikliztem, közben akadt egy két falu is, majd 1 óra alatt odaértem Mátranovákra. Ott egy kis útbaigazítást kértem egy férfitól, hogy merre kell menni a bányász emlékműhöz. Szerencsére rendes volt és segített. Emlékezzünk vissza az egyik beszámolóra amit egy öreg bányász mondott el, hogy látta a lényt. Ezért is gondoltam felkeresem ezt a bányászházat. De itt van részletesen az eset:
http://kriptid.blog.hu/2011/07/12/par_regi_tortenet_a_fanyuvorol#more3061094
Sajnos senkit nem láttam se odakint se odabent. Csak a szemben lévő házból nézegetett egy ember, hogy ugyan mit nézelődöm ott annyira. Készítettem egy képet a házikóról, és útnak indultam az erdőnek, gondoltam majd a vissza úton ismét felkeresem a házat.
Alig pár száz méterre van az erdei út a Bányászháztól. Elég meredek dombon vezet felfelé az út, de mikor kiértem nagyon szép látvány fogadott. A táj szép, csak sajnos pár terület elvan kerítve drótkerítéssel, mert magántulajdon és a környéken legeltek a juhok és szarvasmarhák. Mivel pont egy kis dombocska volt a kerítés túl oldalán, gyorsan átugrottam, hogy onnan készítsek képet a tájról. Valljuk be, ha tényleg él itt valami lény, az ebben a hatalmas erdőben biztos hogy eltud bújni. Nem hittem volna hogy ekkora ez az erdő.

Tovább haladtam. Az út dombokon át vezetett. Már a harmadik dombtetőre értem, amikor is megálltam pihenni. Ekkor néztem körbe, hogy merre felé is haladjak tovább. A távolban lehet látni pár föld utat, láccódnak a fák között. Ekkor vettem észre, hogy a messzi távolban az úton pont sétál valami hófehér alak. Ez nagyon messze volt a részleteit nem lehetett látni, de biztos vagyok benne hogy fehér volt. A fanyűvőt általában fehér szőrűnek írták le. Nem azt mondom, hogy azt láttam, csak érdekességképp említettem meg. Az is lehet hogy egy egyedül sétáló ember volt, fehér fölsőben és fehér nadrágban. Pár másodperc volt csak amíg láttam, mert ahogy haladt eltűnt a fák sűrűjében. Kitaláltam, hogy elmegyek arra felé. Ismét áthajtottam egy dombon, amikor is kétfelé ágazott az út. Emlékeztem, hogy a google föld térkép azt mutatta, hogy a jobboldali út valami helyre vezet. A baloldali pedig az erdőnek amerre az alakot láttam. Kíváncsi voltam a jobboldali hová is visz majd, így elindultam arra és majd aztán visszafordulok és elmegyek balra. Hirtelen azthittem, hogy egy sátorra bukkantam, de nem, csak szalmák voltak letakarva fával. Zsákutca :D
Elkezdett rosszra fordulni az idő. Annyira, hogy a nap is eltűnt és hamarosan esni kezdett egy kicsit az eső. Reménykedtem hogy eláll, és elindulhatok a baloldali útnak, de ez nem jött össze. Hatalmas vihar tört ki, elkezdett szakadni az eső. Túl messze voltam a házaktól, úgyhogy az erdőbe ragadtam. Gyorsan behúzódtam a fák közé és a bokrokhoz, hogy ne ázzak meg annyira. Egy ideig nyugtom volt, már lassan 20 perce ott gubbasztottam, amikor még jobban esni kezdett és teljesen átázott a ruhám. A fényképező gépemet és a telefonomat féltettem nagyon, féltem hogy az esőtől tönkremennek, hiába hoztam egy kis hátitáskába, az is teljesen átázott. A földúton is csordult le a víz patakokban, így egyből észbekaptam hogy már nem tudok tovább haladni az erdőben, főleg nem a biciklivel. Az eső szakadt és egyre jobban fáztam, már a fák és bokrok sem védtek meg. Ekkor már nagyon ideges voltam, fogtam magam és szakadó esőben elkezdtem visszafelé indulni. Az út sáros volt, szinte kapálóztam hogy ne csússzak el a hatalmas sárban. A bicikli csurom víz és sáros. Az út felénél elállt az eső. Na mondom így nagyon jó lesz haza menni...de mintha az idő ellenem dolgozna, az eső megint elkezdett szakadni, még jobban mint korábban és Én pont a dombon tartottam ahol semmi fa vagy bokor ami megvédhetne. Körülbelül majdnem 6x-or estem hátra a csupa sárba. Ennyire már rég voltam ideges. Végül nagyon nehezen visszaértem az erdei út elejére és eszembe jutott, hogy a Bányászház közelében volt erkély ahová behúzódhatok az eső elől. A Bányászház be volt zárva már. Sajnos sokat nem értem az erkéllyel, teljesen eláztam, körülbelül mintha ruhában álltam volna be a zuhanyozni, ráadásul az eső kezdett elállni. Nem láttatok még ekkora szerencsétlent mint Én, ugye?:D Ekkor megint kint állt a korábban említett férfi a szemben lévő háznál, és kikiabált hogy beakarok-e menni a bányászházba. Meglepődtem. Mondtam hogy nem, csak az eső elől bújtam el. Ekkor jutott ismét eszembe a bányász beszámolók a fanyűvőről. Kíváncsiságból visszakiabáltam, hogy az övé-e ez az épület. Azt mondta nem, hanem az apósáé, és nála van a kulcs. De mondom esőbe hova hívjam ki szerencsétlent, elég nagy pofátlanság lett volna mondani hogy na hozza a kulcsot. Az eső elállt, kitekertem a fölsőmből a vizet, megnéztem hogy rendben van-e a telefonom és a fényképezőm. Szerencsére minden működött, de vizes lett. A férfi még ekkor is engem lesett, hogy mit csinálok. Felültem a biciklire és elindultam hazafelé...volna hacsak nem gondolom meg magam és elindultam a másik kis utca irányába. Pár métert tettem csak meg, de zsákutca és visszafordultam. Ekkor épp haladok el a ház előtt ahonnan a férfi kikiabált, amikor is megállított egy 50-es éveiben járó ember. Kérdezte hogy mit csinálok itt, mert látja hogy nagyon nézelődöm. Ekkor már tudtam, hogy Ő a bányászház kulcsának őrzője :DDD Elmondtam hogy csak nézelődöm és biciklizgetek, de elkapott az eső és eláztam. Megkérdezte hogy megnézem e a házat, kihozza a kulcsot. Szerintem eléggé gyanúsnak véltek, hogy én ott sündörgök már egy ideje, rámondtam hogy rendben van megnézem. Még a végén nehogy azt higgyék hogy lopni akarok vagy ilyesmi és azért ólálkodom ott XDD Kérdezősködött hogy honnan jöttem és mi a nevem. Megmondtam neki, mert mondom úgysem ismer és nem vagyok oda valósi. A vezetéknevemről megállapította hogy biztos az egyik rokonom bányász volt. Ez így igaz, papám valóban bányász volt annak idején. Kinyitotta az ajtót és két szoba volt. Csak a kis előszobába mentem be, de sok vizet hagytam magam után a talajon, amit azonnal elkezdett feltörülni a bácsi, így gondoltam nem cseszek ki vele és nem megyek be a másik szobába csak bekukkantok. Láttam két könyvet. Ekkor jutott eszembe hogy pár könyvben írnak a fanyűvőhöz hasonló állatról, lényekről, szellemekről stb. Megkérdeztem mik azok a könyvek, de az egyik csak a Vendégkönyv volt, a másik pedig a bányászok zene könyve volt ,amiben kották voltak. Egyikbe sem olvastam bele, nem akartam összevizezni mindent. Ekkor megkérdeztem a bácsitól hogy Ő is bányász volt-e. Természetesen az volt, de csak * (*= itt egy szót mondott,amit nem jegyeztem meg mert életembe nem hallottam,de vagy valami régies már nem használt szó lehet, vagy a bányászok egy részére értették. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem bányászott csak valami segítő volt vagy valami ilyesmi)

Vettem a bátorságot és ismét kérdeztem, nincsenek-e a bányászoknak legendái vagy régi történetei,amire azt mondta hogy "Már maguk a bányászok is legendásak." :D Kimentünk a házból és megmutatta a hátsó udvart,ahol egy-két csille volt. Ez az amiben hordták ki a szenet a bányából. Reménykedve benne hogy nem néz hülyének elkezdtem mondani pár mondatban hogy olvastam bizonyos állatról ( és itt leírtam a fanyűvőt hogy néz ki ) és hogy nem-e hallott ilyesmiről. Szerencsére nem nevetett ki, de nem úgy nézett ki mintha meglepődött volna a hallottaktól. Vagy tud valamit mégis, vagy csak nem nagyon figyelt hogy mit mondok neki nem tudom. Azt válaszolta hogy "Erről még nem hallottam sosem. De voltak olyan történetek, amikor fent északon éjjel a bányászok ott maradtak az erdőben, és tüzet gyújtottak hogy melegedjenek körülötte. Ekkor azt vették észre hogy a közelben lévő szenek és pár barlangban lévő szén is magától kigyulladt." Ezt érdekes volt hallani, magától kigyulladó szenek? De nem ez miatt jöttem, így nem is kérdezősködtem erről tovább. Mindent megmutatott, ismeretlen állatról nem hallott és nem látott, így megköszöntem neki mindent és elindultam hazafelé. Örültem, hogy az elázás és sok szenvedés után, legalább sikerült beszélnem valakivel. Bár kissé bús voltam, hogy nem hallott semmi ilyesmiről. Ez még nem bizonyítja hogy a lény nem létezhet. Mivel minden sáros lett,az úticélt nem értem el, amely nem más volt mint az erdő mélyén található Riolittufás táj. Ez egy sziklás rész,ami vulkáni hamuból jött létre. Itt nagyon sok hasadék van, talán még barlangok is amiben elrejtőzhet egy állat. Bár nem voltam ott, ezeket onnan tudom hogy otthon a mi erdőnkben is van egy ilyen hely és ott már voltam. Így néz ki Mátranovákon :
Összegzésül csalódott nem vagyok, csak az eső ne esett volna. Akkor lehet több helyet is megtudok nézni az erdőben. Így körülbelül alig 15%-át sikerült megnézegetnem. Ha jó idő lesz, lehet megint elmegyek. Bár lehet ha többen mennénk többre is jutnánk és azt is vegyük számításba hogy fanyűvőt csak este és éjjel láttak még, nappal sosem!:D

Mátranováki fanyűvő

Első találkozás: 1980-as évek
Hely: Magyarország

Igazából erről már írt egy másik kriptozoológiai blog, és nem szeretném utánozni, de mivel a blog írójának,O. Istvánnak a figyelmét Én keltettem fel erre a lényre, így gondoltam írhatok róla jómagam is, bár sokkal rövidebben és tömörebben teszem. Ha valakit érdekelnek a türténetek részletesen az keressen rá a googleban "Mátranováki" vagy "mátrai fanyűvő" néven.

Egy régi barátomtól hallottam,hogy a Nógrád megyében elhelyezkedő Mátranováki erdőben ismeretlen lényt látnak néha az arra járók és sátorozók. A lény majom és emberszerű. Szőre van, fehér színű, de nem sűrű. Alkata vékony,de fizikailag mégis igen erős. Jellegzetessége még hogy nagyon magas, 180-230 m közöttire tippelték az esetek szemtanúi. A keze a legfurcsább, mégpedig azért, mert a térdéig érnek és az ujjai nagyon hosszúak. Hangját is hallotta valaki,ezt úgy írták le mint egy vékony sikoly, mely átmegy hörgésbe. A fanyűvő nevet azért kapta, mert rá jellemző leírásokat találtunk különböző könyvekben, mondákban és a magyar folklórban, de hol így, hol úgy hívják. A "mátrai-t" pedig azért, mert ezen a területen látták a legtöbbször, de előfordul 1-2 beszámoló Herédről is.

Miután kitette a másik blog szerkesztője az általam beküldött storykat, még hozzá tette, hogyha bárkinek van hasonló észlelése az jelezze a megadott email címen. Hihetetlen módon érkeztek a beszámolók. Legalább 5-6 új észlelés jött a lényről. Valaki eddig azért nem írt róla, mert félt és azt hitte kifogják nevetni és nem hisznek neki. Sajnos azóta 1 történetről kiderült, hogy nem volt igaz, és a többit sem tudjuk le ellenőrizni, de nem hinném hogy az összes átverés lenne. Mint írtam Én küldtem be az első storykat, amiket mások elmondása alapján és honlapokon talált, egymást nem ismerő személyektől gyűjtöttem össze. Ez azért különös nem? Mindenki ugyanúgy írja le az általuk látni vélt teremtményt, de egymást nem ismerik, és soha nem olvasták a másik írását, valamint az évek is különböznek.

Egy beküldött történetből kiderült, hogy már a 80'as években is észlelték a lényt, de pontos dátum nincs. Akkor még működtek a bányák és a munkások minden nap látogatták az erdőt, sőt a munkások az erdőben épült házakban aludtak. Egyik éjjel hangokat hallott az egyik dolgozó, kiment megnézni mi az. A tetőn egy majomszerű lényt látott, ami leugrott és a fák közé rohant.Ez az általunk ismert első eset, de lehet már találkoztak vele korábban is.
A beszámolók különböző időpontokat írnak le: 1998,2001,2006,2008. Hol csak az erdő szélén bóklászó fiatalok botlottak bele, hol pedig sátorozók és kempingezők találták magukat szembe a fanyűvővel,de mindig csak éjjel! A legutolsó ismert esetünk 2010-re datálható. Két fiatal és egy férfi sátorozni mentek a Mátraterenye melletti erdőbe. Éjjel az egyik fiatal arra kelt fel, hogy valami motoszkál a közelében. A fiú kinézett és meglátta a lényt. Ijedtében felkiáltott, amire a felnőtt felébredt, és kiugrott a sátorból. Megragadta a fanyűvőt és az hátraesett, ami annyira megrémült, hogy elfutott a fák közé.

A fontos, hogy akármelyik beszámolót is néztük végig, mindben leírták hogy embert egyszer sem támadott meg, valószínűleg félénk.

A legjobb, hogy egy cikk is megfog jelenni a Hihetetlen c. magazin szeptemberi számában az állatról, mert O. István "kolléga" volt olyan kedves és felvette az újság szerkesztőivel a kapcsolatot. :)

SAJÁT VÉLEMÉNY: Sajnos fénykép, videó nincs a kezünkben, így sokak szemében a lény létezése is kérdésessé válik. Én személy szerint szívesen tennék egy helyszíni szemlét a mátranováki erdőben, mert nem messze lakom tőle, de egyenlőre nincs aki velem tartson. Ha nem is találunk és észlelünk semmit, az még nem bizonyítja, hogy az összes történetet csak a fantázia szövi körül, az erdő nagy és kitudja hogy összefutunk-e vele. Veszteni való nincs, maximum töltünk egy nagyszerű estét a fák sűrűje között a tábortűz mellett! :)