2011. augusztus 29., hétfő

Mokele-mbembe


Első észlelés: 1776
Hely: Kongó-medence, Afrika

A Mokele-mbembe szó jelentése nagyjából azt jelenti "az, aki megállítja a folyókat", mely lingala nyelven van. Az afrikai bennszülöttek hol állatként - tehát hús-vér lényként írják le - , hol pedig szellemként. Maga az állatról annyit lehet tudni hogy növényevő, de támadott már meg embereket is, ha a közelében voltak. Kedveli a mély vizeket és magát a dzsungelt. Kinézete hüllőszerű : elefánt teste van, hosszú nyaka és farka, kis feje így többen is egy kihalt hitt szauropodának vélik. A színe barnás és szürkés féle. Még a tudósok is egyet értenek abban a kriptozoológusokkal hogyha létezik a lény, akkor az egy óriáshüllő, mivel a méretét 5-9 m-re állapították meg a beszámolók alapján, ez azonban túlszárnyalja minden eddigi ismert még élő hüllőket ( kivéve az óriáskígyókat, de azoknak ugye nincsen lábuk ).
Számos törzsnek és bennszülöttnek - akik látni vélték az állatot - könyveket mutattak, mely különböző állatok képeivel volt tele. A legtöbben a dinoszauruszokra mutattak rá, hogy erre hasonlít a Mokele-mbembe. Dinoszaurusz, amit valójában a törzsek nem ismerhettek. Tehát tényleg egy megmaradt őshüllő lenne?
2001-ben a népszerű BBC és Discovery csatorna filmet forgatott Kongóról. Interjút készítettek számos törzs tagjaival, akik egy rinocérosz fotóját a Mokèlé-mbèmbével azonosították. A tudósok ennek örvendtek, hogy a dinoszaurusz hipotézis csak egy ostobaság, azonban az afrikai orrszarvúnak egyik fajtája sem honos a Kongó-medencében.
Számos expedíció indult az állat felderítésére és néhány sikeresen meg is találta a hüllőt, de egyiknek sem sikerült megcáfolhatatlan bizonyítékot szereznie a lény létezésére.

Vegyük sorba a rengeteg expedíciót, találkozást, leírást a kezdetektől :
1776: Az első forrás Abbé Lievain Bonaventure, egy francia misszionárius könyvéből származik, aki a Kongó régióban tevékenykedett. Megfigyelte a növény és állatvilágot valamint az őslakosokat. Említést tesz könyvében, hogy óriási lábnyomokat látott melyek körülbelül 3 méteresek lehettek, de magát az állatot nem látta.
1909: Paul Gratz hadnagy említést tesz egy helyi bennszülött legendáról, melyben a helyiek ismernek egy lényt ami a Bangweulu tóban él és úgy írták le mint egy szauropodát. A leírások itt említik meg először, hogy az állat dinoszaurusz szerű.
1909: A híres vadász, Carl Hagenbeck írja le önéletrajzában, hogy több forrásból is hallott egy teremtményről amelyet "félig elefánt- félig sárkánynak" írtak le. A Bangweulu tóban azonban még vízilovak sem élnek, mellyel összekeverhették volna az állatot. Ekkor kezdték közölni az Európai és Észak-Amerikai lapok a cikkeket, hogy egy Brontoszaurusz élhet Kongóban és nagy szenzációnak számított.
1913: Freiherr von Stein zu Lausnitz német kapitány is hallott egy hüllőszerű állatról. Több forrásból is ugyanúgy írták le s hitt a létezésében. Részletesen írja le az egyik könyvében a beszámolók alapján. " Az állatnak hosszú krokodilszerű farka van, hosszú vaskos nyaka. Mérete egy elefánté, bőre barnás-szürke színű és sima. Több embert is megtámadott mikor a folyón kenuval a közelébe merészkedtek. Megölte őket, de soha sem ette meg. Az állat valószínűleg növényevő lehet. A bennszülöttek szerint a dzsungelben és a folyó álltal kimosott mély barlangokban él. Ezt a részletes leírást nem lehet csak mítosznak venni. Még a növényeket és a gyümölcsöket is megmutatták, melyeket az állat eszik."
1919-1920: Smithsonian Institution társaság 32 fős expedíciót küldött Afrikába, melynek célja további állatok és növények felfedezése.Mozgókép fotósok is kísérték az expedíciót a Universal Film Manufacturing Companytól, hogy dokumentálják az eseményeket. Útjuk során az egyik mocsárban furcsa, megmagyarázhatatlan bemélyedéseket találtak, valamint hallottak egy üvöltést ami egyetlen állatéra sem hasonlított. Később kiderült hogy egy egész törzs látta a dinoszauruszt a mocsárban, s elcsúszott, felborult benne, mely agyonnyomott 4 embert és párat megsebesített. Az eseményeket dokumentálták.
1927: Trader Horn kereskedő írt egy könyvet, melyben leírja hogy a bennszülöttek beszéltek neki egy lényről amit "Jago-Nini"-nek vagy "amali"-nak és a mérete hatalmas, három karmos lábnyomokat hagy maga után.
Egy lábnyom, mely állítólag a mokele-mbembe-é.

1932: Ivan T. Anderson kriptozoológus azt állította hogy Kamerunban tanúja volt egy hatalmas lénynek, amely a Mainyu folyóban volt. Az állat súlyosan megsérült és csak rövid ideig látta, mert eltűnt a vízben, de a feje akkora volt majdnem mint egy víziló.
1938: Leo von Boxberger felfedező expedíciót indított a Mokele-mbembe után, valamint vizsgálta az eddigi jelentéseket róla. Sok információt gyűjtött a bennszülöttektől, de a jegyzetelést és a vázlatokat abba hagyta, mert egyszer idő közben tűz ütött ki a törzseknél.
1939: Angolában közzétett egy levelet Frau Ilse von Nolde, aki azt állította hogy hallotta az állatot "coye ya menia"-nek hívni, ami annyit jelent "vízi oroszlán" és számos szemtanú látta, telepesek és bennszülöttek is. Az állatnak hosszú nyaka van leírása szerint és nagyobb mint egy víziló, melyekkel sokszor csatázik, de a húsukból sosem fogyaszt egy falatot sem.
1966: Augusztusában észak-keletre Loubomonál három ujjú lábnyomokat találtak. A különös az hogy a vízilovaknak négy lábujjuk van.
1976: James H. Powell, Jr. expedíciót szervezett még 1972-ben, de jogi bonyodalmak miatt ez nem valósult meg, mígnem 1976-ban sikerült útra kelnie Zairebe. A cél a krokodilok tanulmányozása volt, melyet az Explorer Club finnanszírozott, de Powell érdeklődött a Mokele-mbembe iránt is. Szemtanúkkal és bennszülöttekkel beszélt, melyek a lényt "n'yamala" vagy "Jago-Nini"-nek hívták és megette a virágzó kúszónövényeket, mint ahogy Stein-nek is mondták egy évszázaddal korábban. Amikor Powell megmutatta az embereknek kihalt és még élő állatok illusztrációit, általában a Diplodocus-ra mutattak, mint ami a legjobban hasonlít a "n'yamala"-ra.
1.kép: A törzsek szerint itt haladt át az állat letarolva a fákat
2.kép: A kúszónövény mellyel a mokele-mbembe táplálkozik.

1979: Powell ismét visszatért ugyanabba a régióba és mégtöbb leírást, történetet szerzett a "n'yamala"-ról. Kapcsolatot teremtett Eugene Thomas amerikai misszionáriussal is, aki mégtöbb tanúnak mutatta be. Megállapították, hogy a "n'yamala" azonos a "Mokele-mbembe"-vel. Bár látszólag növényevő állat, mégis tanúk jelentették, hogy az állat félelmetes és megtámadott már kenusokat is, akik túl közel merészkedtek hozzá.
1979: Thomas misszionárius volt az aki gyűjtötte a közeli találkozásokat az állattal egészen 1955-től kezdődően. Ismét közeli találkozás történt a Mokele-mbembevel. A Bangombe törzs a folyó közelében élt és építettek egy nagy tüskés kerítést, mivel az állat zavarta a halászatukat. A Mokele-mbembenek sikerült áttörnie - bár megsebesült a tüskéktől és életben maradt - a bennszülöttek megölték a lényt. Ahogy Thomas írta: " Két pigmeus még a lény hangját és kiáltását is utánozta. Később ünnepséget rendeztek a lény legyőzése alkalmából és megfőzték az állat húsát. Azonban akik ettek belőle ételmérgezést kaptak és meghaltak tőle.
1980: Újabb expedíció indult februárban, Powell csatlakozott Roy P. Mackalhoz. Úgy döntöttek, hogy az Északi régiókra fognak összpontosítani, főként a Likouala aux Herbes folyóra és az elszigetelt Tele-tóra (Lake Tale). Ismét interjút készítettek több emberrel akik látták a Mokele-mbembét és mindegyik elbeszélés nagyon egyértelműen elmondta, hogy 15-30 láb (5-9 m) hosszú az állat, kígyószerű fej és nyak, hosszú vékony farka van, teste vizilóra emlékeztet. Ismét fényképeket mutogattak és többen is egy szauropodára mutattak rá, hogy leginkább erre hasonlít. Ezután a két férfi szerepelt egy TV-showban, az akkoriban híres "Arthur C. Clarke Titokzatos világa"-ban és beszéltek az állatról.
1981: Mackal és Jack Bryan ugyanazon területre szerveztek expedíciót mint Powellék. Állítólag Herman Regusters is csatlakozott volna hozzájuk, de problémák voltak a finanszírozással, a felszereléssel és vezetővel így úgy döntöttek hogy megosztott és külön expedíciót szerveznek. Mackal újabb kriptid szerű dinoszauruszokat jegyzetelt fel és újabb majomfélét is. Az egyik folyó keleti partjánál pedig egy óriási csobbanást hallottak, ahol a bennszülöttek többször is látták a Mokele-mbembét. Később kiadott egy könyvet, a "A Living Dinosaur?"-t, melyben részletezi az expedíciót és leírja a következtetéseit az állatról. Tovább is próbált expedíciót szervezni Afrikába, ám sikertelenül, mert anyagi forrásai elfogytak.
1981: Herman Regusters amerikai mérnők saját expedíciót szervezett Kai feleségével együtt és két hetet töltöttek a folyóknál. Az expedíció tagjai elérték a 30 főt. Megfigyeltek a távolból egy hosszú nyakú állatot ami épp áthaladt a Lake folyón. Megpróbálták lefilmezni, de a filmtekercseket tönkretette az óriási hőség és a páratartalom. Csak egy képet készítettek, de sajnos nem lehet azonosítani rajta semmit, csak az láccik hogy egy nagy dolog van a tóban. ürüléket és lábnyommintát is vettek, melyre úgy hitték hogy a Mokele-mbembeé. Sőt, hangfelvételt is készítettek ami hasonlított egy "mélytorkú trombitálásra és morgásra ". Ezt több helyre is elküldték a zoológusok körébe, és bár nem ismerték fel egyetlen ismert állat hangját sem a felvételen, nem győzte meg őket az állat létezéséről. Mackal a korábbi expedíciók vezetője, kifogásolta a hangfelvételt, hogy nem a Mokeleé, hanem egy másik bennszülöttek által elmondott állaté, a Emela-ntouka-é, mely szintén egy dinoszaurusz szerű állat.
1983: Kongói biológus Marcellin Agnagna újabb expedíciót vezetett. Azt mondta közelről látta a Mokele-mbembét 20 percen keresztül. Azt állította megpróbálta lefilmezni, de izgatottságában elfelejtette levenni a kameráról a lencsevédőt. Egy évvel későbbi interjúban, már azt mondta, hogy egy Super 8-as kamerája volt és makro helyett teleobjektív filmet tett a kamerába, ezért nem sikerült a felvétel. Így eléggé kétségessé vált, hogy tényleg látta-e az állatot.
1985: Rory Nugent író és felfedező a bennszülöttekkel együtt látta az állatot. Nem mertek közel menni hozzá, mert féltek, de készített pár képet, amik szintén rosszra sikerültek annyira homályosak lettek.
1985-1986: Kreacionista fiatalok, William Gibbons vezetésével Kongóban tartózkodtak, akik nem észlelték a Mokele-mbembét és semmilyen bizonyítékot nem találtak a létezésére, egy új majom alfaját fedezték fel - a Tarajos mangabeyst - , valamint új rovar és halfajtákat.
1986. Új expedíció, melyet a holland biológus Ronald Botterweg vezetett, kinek volt már tapasztalata a trópusi esőerdőkben és látogatott, élt és dolgozott, számos afrikai országban. A csapat a Boha nevű faluban telepedett le a Ubangi folyótól nem messze és elakarták érni a Lake folyót. A helyi hatóságok azonban csak 3 napra korlátozták le az ott tartózkodásuk lehetséges idejét, utána vissza kellett térniük a faluba. Semmiféle jelét nem tapasztalták nagy ismeretlen állatnak. Ebben az évben még számos afrikai vezetőt és tapasztalt vadászt kikérdeztek, hogy látták-e az állatot, de a válasz egyértelműen nem volt. Sőt, a korábbi Regusters expedíció egyik vezetőjét is megkérdezték, ő azonban azt mondta nem látott semmit, míg Regusters azt állította hogy látta a Mokele-mbembét. Ezek az expedíciók egyébként némi figyelmet is kaptak rádió és tv műsorokban is.
1988: Japán expedíció Jose Bourges vezetésével. 1992-ben ismét ez a japán stáb visszatért Kongóban és állítólag megörökítették az első hiteles bizonyítékot a Mokele-mbembéről. Ahogy épp légifelvételeket készítettek egy dokumentum film számára az operatór észrevett egy zavart a vízben és egy 15 másodperc hosszúságú felvételt készítettek róla. A szkeptikusoknak ez nem volt elég, ők egy kenunak vagy egy úszó elefántnak tituéálták be. megj: én azt nem értem, hogy a filmesek miért nem repültek közelebb a tóhoz hogy egy tisztább felvételt készítsenek?

1989: Brit író Redmond O'Hanlon utazott a régióba és semmiféle bizonyítékot nem talált a lény létezésére. Számos helyi emberrel is beszélt, akik úgy hisznek benne, mint egy szellemben és nem pedig, mint egy fizikai lényben. Tapasztalatait megörökítette a "Kongo Journey" című könyvében.
1992: William Gibbons indított új expedíciót, mely az " Operation Kongo 2 " nevet viselte. Rory Nugenttel együtt két rosszul feltérképezett tavat keresett, a Fouloukuo és a Tibek tavat, melyekhez szorosan kapcsolódnak a Mokele-mbembe észlelések a helyi folklórban. Az expedíció nem nyújtott megfelelő bizonyítékokat, bár újabb dokumentumokkal és helyi legendákkal szolgáltak. Nugent két fényképet is készített egy azonosítatlan dologról a vízben és egyik képről azt állította hogy a lény feje.
1998: Extrém expedíciókat próbáltak szervezni a Likouala régióba, de a 1997-től 1999-ig tartó polgárháború lehetetlenné tette ezt.
1999: A "megatransect" projekt keretein belül J. Michael Fay biológus és felfedező tett látogatást Kongó medencében. Semmilyen nyomot nem tárt fel a Mokele-mbembével kapcsolatban,bár ő nem járt a Likouala és Lake Tele régiókban.
2000: Januárjában, a Kongói Millenniumi Expedíció (aka DINO2000) csapat expedíciót szervezett olyan nevekkel, mint Andrew Sanderson, Adam Davies, Keith Townley, és a svéd Jan-Ove Explorer Sundberg.
2000: Novemberben William Gibbons végzett kutatásokat a területen, s őt kísérte David Wetzel és Elena Dugan videósok. Pigemusoknál is tettek látogatást, ők egy állatról beszéltek neki, aminek neve Ngoubou egy szarvas lény. Elmondták neki, hogy ez nem egy orrszarvú, mivel több szarva is van és egy szemtanú szerint a gallérján 6 szarvat is látott. Egy magas rangú tag apja még korábban megölt egy ilyen állatot a lándzsájával. Bár ez egyértelműen nem mokele-mbembe, ismét dinoszaurusz szerű állatba botlottunk. A helyiek megállapították, hogy ezen állatok népessége folyamatosan fogy és nehéz őket megtalálni. Gibbson az állatot Styracosaurusnak azonosította be.
2001: Két közös vállalat, a CryptoSafari és a Brit Columbia Tudományos Kriptozoológia Club (BCSCC) újabb utat szerveztek Kamerunba. William Gibbons, Scott T. Norman, John Kirk és az író Robert A. Mullinnal. Pierre Sima Noutchegeni is velük tartott, a helyi idegenvezető. A csapatot kísérte a BBC stábja is. Nem találtak újabb bizonyítékot a Mokele-mbembe létezésére.
2006: januárban Milt Marcy Kamerunba utazott egy új expedíció keretében, a Dja folyóhoz közel eső területre. Ott volt még Peter Beach, Rob Mullin és Pierre Sima is. Beszéltek pár tanúval, akik két nappal ezelőtt látták az állatot, de előtte sosem. Ugyanakkor ők készítettek egy gipsz öntvényt, amely állítólag a Mokele-mbembe lábnyoma.
2006: Májusban a National Geographic egy új részt forgatott a "Dangerous Encounters" sorozatához "Super Snake" címmel. Az expedícióban részt vett Brady Barr. Nem találtak ismeretlen állatot.
2008: A Destination Truth című paranormális sorozat is forgatott egy részt itt, akik csak Zambiába, a Bangweului folyóhoz látogattak el. A helyiek az állatot itt "chipekwe"-nak nevezik, míg a 20.-ik század elején "nsanga"-nak hívták. Az epizódban szerepelt egy találkozás is, de a film nagy távolságból készült. A videót feljavították a korszerű technikákkal és kiderült, hogy csak két süllyedő vízilovat vettek fel.
2009: Újabb forgatás, ezúttal a History Channel megbízásából, mégpedig a MonsterQuest sorozathoz, melyben részt vett Bill Gibbons, Rob Mullin, a helyi idegenvezető Pierre Sima és két férfi filmes a White Wolf Productions-tól. Az epizódban szerepelt még pár interjú a 2006-os filmesekkel, Roy P. Mackal-al és Peter Beach-el. Bár semmi állatot nem észleltek, bizonyítékot találtak egy nagy földalatti barlangra rengeteg szellőzőnyílással. A vízben pedig szonárt használtak, amely kimutatta hogy hosszú kígyószerű barlangok is vannak a víz alatt pár helyen.
2011: Márciusban a National Geographic Channel új részt forgatott a "Beast Hunter" sorozatához, hogy megkeressék a Mokele-mbembét.

Tehát a kriptozoológusok szerint néhány dinoszaurusz megmaradhatott a geológiailag stabil területeken az elmúlt 60 millió évben, főként a stabil és meleg régiókban.
Ellenérv a tudósoktól, hogy most például Afrika máshol helyezkedett el azokban az időkben és az időjárás is más volt, sokkal szárazabb és a növényzet is szegényesebb volt. A Kongóban lévő esőerdők nem olyan régiek, ezek nemrég alakultak ki kb 12 ezer évvel ezelőtt, tehát a dinoszauruszok korában még egyáltalán nem létezett.

Összegezve: Ha létezik a Mokele-mbembe akkor az egy óriáshüllő és egy hosszú nyakú dinoszauruszhoz hasonló állat ( hacsak nem tényleg dinoszaurusz ), mely növényekkel táplálkozik, de védelmébe érdekében embereket is öl. Szereti a vizet és mocsarakat, de barlangokban él. Úgy láccik az idő múlásával megcsappantak a találkozások az állattal, korábban többször is észlelték. Sajnos pár beszámoló hitelessége eléggé megkérdőjelezhető, inkább hihetőbbek a helyi törzsek és bennszülöttek elbeszélései, mint az odautazott expedíció embereié. Figyelemre méltó, hogy az állat külsejéről szóló beszámolók mindig megegyeznek, bár volt szó másik szauropoda szerű lényről is, mely szintén itt él. Annyi biztos, hogy ha az állat létezik akkor legalább egy "csapatnak" kell lennie, hogy ennyi ideig fenntudjon maradni és továbbszaporodni. A feltérképezetlen mocsarak,erdők és helyek száma elég nagy a területen, így egy ismeretlen állat könnyen megbújhat itt. Egy évszázaddal korábban a gorilla is a kriptidek listáján szerepelt és szintén Kongóban találtak rá. Akkor esetleg a Mokele-mbembe is létezhet?...

2011. augusztus 28., vasárnap

Mátranovákon újra

Ismét útra keltem, hátha látok Fanyűvőt a mátranováki erdőbe. "Sajnos" velem tartott haverom is, így bár nem kellett egyedül mennem, de eléggé sokszor feltartott és a végső célomat sem értem el. Még egy tónál is megálltunk eléggé hosszú időre. Mint írtam az előző kirándulásnál is elakartam jutni egy riolittufás részhez, ahol rengeteg a sziklás rész tele bemélyedésekkel. Itt simán megbújhat egy állat. Még az is lehet, hogy van valahol egy barlang. Haverom megelégelte félúton a küszködést: az út elég kemény, főleg biciklivel át a dombokon, a 35 fok melegbe. Én egyedül folytattam az utat és Ő megvárt ott ahol elváltunk. Fél óra után megpillantottam a tufának egy részének a tetejét. Ez csak egy apró része, a Google Föld programban mindenki megnézheti milyen nagy is ez a terület.

Örültem, hogy végre ott vagyok. Legurultam egy lejtőn, de az út három felé is vezetett. Nem tudtam merre is kellene mennem, kiválasztottam egy utat, de kiderült, hogy rossz irányba mentem. Egy tisztásra értem ki, sziklás rész sehol. Elkezdett esteledni, így már időm nem volt, hogy egy másik utat is bejárjak. Csalódott voltam, remélem sikerül legközelebb eljutni a sziklás részhez és feltérképezni a helyet. Egyébként út közben, hallottam mozgolódást mellettem a fák között, de látni nem láttam semmit. Meg is álltam, be is mentem amennyire tudtam a fák közé, de túl sűrű volt az erdő, alig lehetett volna a fák közé menni, szinte csak oldalazva haladva. Egy másik szakaszon pedig a fák között voltak nagyon mély bemélyedések, szakadékok. Lehet itt is van valahol valami nagyobb üreg. A képen ez nem láccik túlzottan, de ha még egy lépést teszek beesem a kb. 8 méter mély hasadékba.
Ha legközelebb megyek és remélem olyannal akit érdekel ez a dolog, akkor hamar kell elindulni. Ezt a pár helyet beletelt 2-3 órába mire bejártam, az erdő pedig hatalmas. Ráadásul a Fanyűvőt este látták, nappal sosem, de éjszakára egyedül nem mernék kimenni. Ismét nem láttam ismeretlen állatot, de ettől függetlenül létezhet, ez olyan mintha elmentem volna a Loch-nessi tóhoz és 10 métert vizsgáltam volna át belőle. Remélem senkinek nem vettem el a kedvét aki esetleg már akart oda szervezni egy kis "expedíciót", kirándulást. :)

2011. augusztus 22., hétfő

Malawi "terror" állata ( Malawi terror beast )


Hely: Malawi, Afrika
Első észlelés: 2003

A Malawi fenevad egy ismeretlen állatra utal, amely megölt legalább 3 embert és súlyosan megsebesített 16-ot a központi Dowa kerületben, mintegy 100km-re Lilongwe-tól, 2003-ban.
A halálos kimenetelű támadások áldozatai két idősebb nő és egy 3 éves kisgyerek volt.
A fenevad szétroppantotta a koponyájukat és megette a beleiket. Akik túlélték a támadásokat tartós és súlyos sérüléseket szenvedtek el, néhányuk elvesztette mindkét lábát vagy karját és volt olyan aki a fülét és a szemét. Volt egy nő akinek a száját és az orrát harapta ki a vadállat az arcából. Az emberek egy közösségi teremben találtak menedéket, a kerület központjában, annak érdekében, hogy elkerüljék a fenevadat, melyet nem kaptak el.
Augusztusban ismét felbukkant egy gyilkos állat, amely megölt 5 embert és megcsonkított másik 20-at, mielőtt a katonai rendőrség megölte az állatot.
A vadőrök azonosították a fenevadat ami egy veszett hiéna volt szerintük, de a lakosság erősen tiltakozott, mondván hogy ők nem azt látták, mert a hiénáknak a hátsó lábai sokkal rövidebbek.A 30 éves Morgan Amoni, akinek az apját megtámadta a fenevad és a kórházba került, úgy véli a fenevad nem hiéna és nem természetes vadállat.

SAJÁT VÉLEMÉNY: 1.)Az állat hiéna, csak a rémült tanúk sokkot kaptak vagy félelmükben nem mérték fel teljesen az állatot, ezért adtak róla téves leírást. 2.) Kaptam egy jó tippet. Az állat hiéna, de nem a mostani, inkább az ősrokona, melynek neve Dinocrocuta. Ráadásul ez is hiéna szerű és Afrikában élt.A lábai sokkal erősebbek és vaskosabbak voltak, mint a mostani hiénáké és olvassuk is vissza, hogy a falusiak megemlítették a lábait hogy másabbak voltak.


Mamlambo

Első észlelés: 1997
Hely: Dél-Afrika

Egy kriptid, mely állítólag a Dél-Afrikai Mzintlava folyóban él az Ayliff hegy közelében. Egyes híresztelések szerint megölt 7-9 embert, akik épp átakartak kelni a folyón, de megtámadta őket az állat. Azonban erre semmiféle bizonyíték nincsen. A rendőrség kivizsgálta az ügyet és pár ember halálát egyszerű fulladásnak könyvelték el, mert a folyamatos esőzések miatt, megnőtt a víz magassága. Volt olyan áldozat is akin vágások voltak, de ezeket folyami rákok csinálhatták az ollójukkal. A környék lakói azt állítják, hogy az állatnak lófeje van, de az alsó teste hal és a nyaka kígyó szerű. A legendák szerint a Mamlambo gyakran megjelenik villámlás közben, mert azt mondják vonzhatja a villámot.
Andile Nomabhunga újságíró már számos jelentést kapott a szörnyről. A legutóbbi áldozat egy kislány volt és a helyiek már félnek az állattól, követelik hogy tegyenek valamit vele kapcsolatban. A nemzeti mezőgazdasági minisztérium küldött természetvédelmi tisztviselőket a terepre hogy vadásszák le a lényt, de sikertelenül végződött.
Az egyik faluban él egy Matshunga nevű férfi, aki látta az állatot, amely több mint 20 méter hosszú, kígyószerű, kis lábkinövései vannak, éjjel zöld színben ragyogott és a fején valamiféle tapadókorong van, amivel kiszívja az áldozata agyát és arcát.
Többen is észlelték a lényt, egy csoport tanárnő visszatért a faluba és elmondták, hogy látták a folyónál. Állították, hogy nem tudatlanok és babonások, műveltek és tanárok is és a folyón többet nem mernek átkelni. Mthokozisi Sigcobeka kisfiú - aki csak 6 éves - szerint az apját ez az állat ölte meg mikor elment vadászni.
Pár kriptozoológus szerint egy megmaradt Cadborosaurus lehet vagy valami rokona.Erre az őslényre illenek a leírások, a kígyótest, a lófej és a két kis végtag is, azonban tudtommal ez az állat tavakban és óceánokban élt nem pedig folyóban.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Elég kevés bizonyíték van a lény létezésére, ráadásul pár halálesetnél kiderült, hogy csak a folyóba fulladtak az emberek. Tehát : többen igazi állatnak vélik a lényt, de inkább egy nagyra nőtt édesvízi harcsára tippelnek, mint egy lófejű kígyószerű állatra, de szóba került már néhány őshüllő és őshal is. Szerintem a kriptid nem úgy néz ki, ahogy páran jelentették, szerintem is valami nagy halféle lehet a dolog mögött, esetleg óriáskígyó amely az áldozatot a fejénél fogva próbálta lenyelni, ezért hiszik páran azt, hogy kiszívja az áldozatai agyát.

2011. augusztus 18., csütörtök

A bunyip


Első észlelés: A korai 1800-as évek
Hely: Ausztrália

A bunyip egy ausztrál szörnyecske egy titokzatos élőlény, mely a bennszülöttek szerint a mocsarakban, patakokban, folyómedrekben élnek és már évszázadok óta a hiedelemvilágukhoz tartozik a lény. Azonban ahányszor látták, annyi féle képpen is írták le, de az édesvízi mivoltát egyöntetűen hangsúlyozzák, valamint három külső jellegzetességét: lófarok, uszonyok és rozmáragyar. A lényt hívják még kianpraty-nak, moolgewake-nak is.
A bunyip több mint 150 éve tűnt fel először , és azóta átlagosan tízévente bukkan fel újra, meg újra, tehát az igen csak ritkán felbukkanó fajták közé tartozik. A legelső gyanús híradás 1846-ban, a Murrumbridge folyó térségéből származik, amely szerint e folyó partjaira sodródott egy, a tudomány számára ismeretlen koponya, amelyet 1847-ben a Sydney-i Ausztráliai Múzeumba szállítottak, ám onnét nem sokkal később nyoma veszett.
Az a példánya, melyet 1848-ban a Victoria állambeli Port Fairy mellett, az Eumeralla folyóban pillantott meg egy hüledező állattenyésztő, a hír szerint barna volt, olyan súlyos, mint egy ökör, feje akár egy kengurué, nyakán hosszú sörény díszlett, hatalmas szájában temérdek fog sorakozott. 1873-ban a queenslandi Dalby közelében állítólag egy fókafejű bunyip bukkant fel a vízből, amelynek cápaszerű uszonya volt. Az új-dél-walesi Murrumbidgee folyónak is megvan a maga jellegzetes szörnyecskéje: Az őslakosság "katenap" néven emlegeti: lófarka és lósörénye van, két pár úszóhártyás lába három-három ujjal, s a feje az emuéhoz hasonló. 1886-ban egy nagyobb kutya méretű, gyermekarcú, halovány színű bunyipot dobáltak meg a kövekkel a canberrai Molonglo folyón átgázoló lovasok.
Pár esetben talán tengeri fókát vagy krokodilt nézhettek bunyipnak. Az a példány, amelyet 1960-ban a sydneyi Centennial Parkban láttak - a szemtanúk szerint "olyan feje volt, mint egy kiscicáé, nyaka akár egy teknősé, s farka a tarajos süléhez hasonlított" -, valójában egy egzotikus vízimadárfaj: a pézsmaréce volt. A gyakran a bunyipnak tulajdonított dörgő hang élénken emlékeztet a gémfélék családjába tartozó, mocsarak, tavak sűrű nádasaiban élő bölömbika kiáltására.
Tim Flannery és Michael Archer ausztrál zoológusok 1985-ben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az efféle lények köré szövődött legendáknak esetleg azok a réges-régi megfigyelések adhatnak alapot, amely azóta már kipusztult, egykor talán a mocsaras területeken élt hatalmas, tapírhoz hasonló, erszényes növényevőkre vonatkoznak.De volt olyan tipp is más tudósoktól, hogy a Diprotodon egy fajtája lehet.
Bármi is legyen a bunyip, a köztudatban ma is él és virul,számos emlékbélyeg és cégérméken szerepel, valamint folyót és várost is neveztek el róla.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Sajnos ez egy olyan állat amiről se fotó, se film nem készült, így elég gyenge lábakon áll a létezése, főleg hogy elég sokféle képen írják le. Ráadásul csak 10 évente látják, ami arra enged következtetni, hogy iszonyat ritka lehet. Bár valamely story lehet erős túlzás a kinézetét illetően, de az igaz, hogy az alapjellemzők az állatra megegyeznek. Nekem eléggé hasonlít valami nagyobb hód félére pár leírás, de lehetséges a tapír egy ismeretlen fajtája elmélet is.

2011. augusztus 7., vasárnap

Az antibesi tengeri szörny

Első észlelés: 1562
Hely: Antibes és Nizza közötti tenger

1562-ben állítólag furcsa, ismeretlen tengeri szörnyet vettek észre a tengerben Antibes és Nizza között. A svájci természettudós, Conrad Gesner lerajzolta a különleges lényt: az állat tojásdad testének mindkét végén egy-egy feje, 12 lába és az egyik fej orr-részéből kiinduló hosszú farka volt. Mindegyik lábon három vagy négy karmos ujj helyezkedett el, és a farok hosszú, tollas uszonyban ért véget. Az egyik fej agyara, szeme, ormánya és két nagy disznószerű füle a vadkanéhoz hasonlított.
A szörnyet Gesner Zürichben,a "Historiae animalium" (Az állatvilág története) című művének negyedik kötetében írta le. A nagyszabású mű első kötete 1551-ben,az ötödik, csak részben befejezett könyv 1587-ben, halála után 22 évvel jelent meg. Elképzelhető, hogy a különös állat történetének alapját egy közönséges tengeri élőlény már felismerhetetlenségig oszlott teteme szolgáltatta.
Sajnos a lényt többször nem látták, és úgy tudom még nevet sem kapott.

Itcuintlipotzotli


Első észlelés: 1700-as évek
Hely: Mexikó

1780-ban a Mexikóban élő Francisco Saverio Clavigero jezsuita pap kiadta "Storia Antica de Messico" (Régi történetek Mexikóból) című művét, melyben bemutat egy állatot, a Michoacán szövetségi állambeli Tarascan területről származó itcuintlipotzotlit. A szöveghez mellékelt illusztráción egy terrier nagyságú kutyára emlékeztető groteszk lény látható: farka rövid, feje kicsi, farkasszerű, nyaka úgyszólván nincs, orra furcsán kidudorodik, szőre alig van, de a legérdekesebb hátának erőteljes púpja, mely a lapockától a tomporáig terjed. Egyes kutatók kizártnak tartják, hogy a teremtmény kutya lett volna, s inkább azt gyanítják, a tengerimalac rokonságába tartozó rágcsálóféle lehetett. Sajnos azonban a kérdés örökre megválaszolatlan marad, hiszen az állat időközben eltűnt, tehát valószínűleg kipusztult. Az utolsó híradás Madame Calderón de la Barca "Life in Mexico" (Élet Mexikóban) címen 1843-ban megjelent művében található róla. Az itcuintlipotzotli csupán élettelen példányát látta a Guajimalco-völgy egyik fogadójában, Mexikóvárostól mindössze 32 km-re északnyugatra - meséli az írónő. A fogadós nevelte fel, de kifejlett korára olyan vad lett, hogy végzett vele. Így tűnt el örökre a világ egyik legrejtélyesebb fenevada.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat létezett, bár még csontvázat tudtommal nem találtak. Mivel régi könyvekben írnak róla, így esélyesebb hogy létezzen mint a mostani kriptozoológia lények. Ráadásul ha hoax, kitaláció lenne, ebből senkinek sem jött volna be pénz / haszon, hiszen szinte alig ismerik ezt az állatot.

2011. augusztus 2., kedd

A mátranováki fanyűvő nyomában


Mint írtam, ha jó idő lesz, elfogok biciklizni Mátranovákra szétnézni. Ez a nap ma jött el. A google föld segítségével rajzoltam egy gagyi térképet hogyan is juthatok el oda, és reménykedtem hogy nem tévedek el. Délután fél kettő körül el is indultam. Az odaút nagyon jó volt! Ahogy suhansz lefelé egy lejtőn a gyönyörű napsütésben, és egyik oldalon mező, a másikon egy tó, az valami nagyon jó érzés. :D Ezek mellett elbicikliztem, közben akadt egy két falu is, majd 1 óra alatt odaértem Mátranovákra. Ott egy kis útbaigazítást kértem egy férfitól, hogy merre kell menni a bányász emlékműhöz. Szerencsére rendes volt és segített. Emlékezzünk vissza az egyik beszámolóra amit egy öreg bányász mondott el, hogy látta a lényt. Ezért is gondoltam felkeresem ezt a bányászházat. De itt van részletesen az eset:
http://kriptid.blog.hu/2011/07/12/par_regi_tortenet_a_fanyuvorol#more3061094
Sajnos senkit nem láttam se odakint se odabent. Csak a szemben lévő házból nézegetett egy ember, hogy ugyan mit nézelődöm ott annyira. Készítettem egy képet a házikóról, és útnak indultam az erdőnek, gondoltam majd a vissza úton ismét felkeresem a házat.
Alig pár száz méterre van az erdei út a Bányászháztól. Elég meredek dombon vezet felfelé az út, de mikor kiértem nagyon szép látvány fogadott. A táj szép, csak sajnos pár terület elvan kerítve drótkerítéssel, mert magántulajdon és a környéken legeltek a juhok és szarvasmarhák. Mivel pont egy kis dombocska volt a kerítés túl oldalán, gyorsan átugrottam, hogy onnan készítsek képet a tájról. Valljuk be, ha tényleg él itt valami lény, az ebben a hatalmas erdőben biztos hogy eltud bújni. Nem hittem volna hogy ekkora ez az erdő.

Tovább haladtam. Az út dombokon át vezetett. Már a harmadik dombtetőre értem, amikor is megálltam pihenni. Ekkor néztem körbe, hogy merre felé is haladjak tovább. A távolban lehet látni pár föld utat, láccódnak a fák között. Ekkor vettem észre, hogy a messzi távolban az úton pont sétál valami hófehér alak. Ez nagyon messze volt a részleteit nem lehetett látni, de biztos vagyok benne hogy fehér volt. A fanyűvőt általában fehér szőrűnek írták le. Nem azt mondom, hogy azt láttam, csak érdekességképp említettem meg. Az is lehet hogy egy egyedül sétáló ember volt, fehér fölsőben és fehér nadrágban. Pár másodperc volt csak amíg láttam, mert ahogy haladt eltűnt a fák sűrűjében. Kitaláltam, hogy elmegyek arra felé. Ismét áthajtottam egy dombon, amikor is kétfelé ágazott az út. Emlékeztem, hogy a google föld térkép azt mutatta, hogy a jobboldali út valami helyre vezet. A baloldali pedig az erdőnek amerre az alakot láttam. Kíváncsi voltam a jobboldali hová is visz majd, így elindultam arra és majd aztán visszafordulok és elmegyek balra. Hirtelen azthittem, hogy egy sátorra bukkantam, de nem, csak szalmák voltak letakarva fával. Zsákutca :D
Elkezdett rosszra fordulni az idő. Annyira, hogy a nap is eltűnt és hamarosan esni kezdett egy kicsit az eső. Reménykedtem hogy eláll, és elindulhatok a baloldali útnak, de ez nem jött össze. Hatalmas vihar tört ki, elkezdett szakadni az eső. Túl messze voltam a házaktól, úgyhogy az erdőbe ragadtam. Gyorsan behúzódtam a fák közé és a bokrokhoz, hogy ne ázzak meg annyira. Egy ideig nyugtom volt, már lassan 20 perce ott gubbasztottam, amikor még jobban esni kezdett és teljesen átázott a ruhám. A fényképező gépemet és a telefonomat féltettem nagyon, féltem hogy az esőtől tönkremennek, hiába hoztam egy kis hátitáskába, az is teljesen átázott. A földúton is csordult le a víz patakokban, így egyből észbekaptam hogy már nem tudok tovább haladni az erdőben, főleg nem a biciklivel. Az eső szakadt és egyre jobban fáztam, már a fák és bokrok sem védtek meg. Ekkor már nagyon ideges voltam, fogtam magam és szakadó esőben elkezdtem visszafelé indulni. Az út sáros volt, szinte kapálóztam hogy ne csússzak el a hatalmas sárban. A bicikli csurom víz és sáros. Az út felénél elállt az eső. Na mondom így nagyon jó lesz haza menni...de mintha az idő ellenem dolgozna, az eső megint elkezdett szakadni, még jobban mint korábban és Én pont a dombon tartottam ahol semmi fa vagy bokor ami megvédhetne. Körülbelül majdnem 6x-or estem hátra a csupa sárba. Ennyire már rég voltam ideges. Végül nagyon nehezen visszaértem az erdei út elejére és eszembe jutott, hogy a Bányászház közelében volt erkély ahová behúzódhatok az eső elől. A Bányászház be volt zárva már. Sajnos sokat nem értem az erkéllyel, teljesen eláztam, körülbelül mintha ruhában álltam volna be a zuhanyozni, ráadásul az eső kezdett elállni. Nem láttatok még ekkora szerencsétlent mint Én, ugye?:D Ekkor megint kint állt a korábban említett férfi a szemben lévő háznál, és kikiabált hogy beakarok-e menni a bányászházba. Meglepődtem. Mondtam hogy nem, csak az eső elől bújtam el. Ekkor jutott ismét eszembe a bányász beszámolók a fanyűvőről. Kíváncsiságból visszakiabáltam, hogy az övé-e ez az épület. Azt mondta nem, hanem az apósáé, és nála van a kulcs. De mondom esőbe hova hívjam ki szerencsétlent, elég nagy pofátlanság lett volna mondani hogy na hozza a kulcsot. Az eső elállt, kitekertem a fölsőmből a vizet, megnéztem hogy rendben van-e a telefonom és a fényképezőm. Szerencsére minden működött, de vizes lett. A férfi még ekkor is engem lesett, hogy mit csinálok. Felültem a biciklire és elindultam hazafelé...volna hacsak nem gondolom meg magam és elindultam a másik kis utca irányába. Pár métert tettem csak meg, de zsákutca és visszafordultam. Ekkor épp haladok el a ház előtt ahonnan a férfi kikiabált, amikor is megállított egy 50-es éveiben járó ember. Kérdezte hogy mit csinálok itt, mert látja hogy nagyon nézelődöm. Ekkor már tudtam, hogy Ő a bányászház kulcsának őrzője :DDD Elmondtam hogy csak nézelődöm és biciklizgetek, de elkapott az eső és eláztam. Megkérdezte hogy megnézem e a házat, kihozza a kulcsot. Szerintem eléggé gyanúsnak véltek, hogy én ott sündörgök már egy ideje, rámondtam hogy rendben van megnézem. Még a végén nehogy azt higgyék hogy lopni akarok vagy ilyesmi és azért ólálkodom ott XDD Kérdezősködött hogy honnan jöttem és mi a nevem. Megmondtam neki, mert mondom úgysem ismer és nem vagyok oda valósi. A vezetéknevemről megállapította hogy biztos az egyik rokonom bányász volt. Ez így igaz, papám valóban bányász volt annak idején. Kinyitotta az ajtót és két szoba volt. Csak a kis előszobába mentem be, de sok vizet hagytam magam után a talajon, amit azonnal elkezdett feltörülni a bácsi, így gondoltam nem cseszek ki vele és nem megyek be a másik szobába csak bekukkantok. Láttam két könyvet. Ekkor jutott eszembe hogy pár könyvben írnak a fanyűvőhöz hasonló állatról, lényekről, szellemekről stb. Megkérdeztem mik azok a könyvek, de az egyik csak a Vendégkönyv volt, a másik pedig a bányászok zene könyve volt ,amiben kották voltak. Egyikbe sem olvastam bele, nem akartam összevizezni mindent. Ekkor megkérdeztem a bácsitól hogy Ő is bányász volt-e. Természetesen az volt, de csak * (*= itt egy szót mondott,amit nem jegyeztem meg mert életembe nem hallottam,de vagy valami régies már nem használt szó lehet, vagy a bányászok egy részére értették. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem bányászott csak valami segítő volt vagy valami ilyesmi)

Vettem a bátorságot és ismét kérdeztem, nincsenek-e a bányászoknak legendái vagy régi történetei,amire azt mondta hogy "Már maguk a bányászok is legendásak." :D Kimentünk a házból és megmutatta a hátsó udvart,ahol egy-két csille volt. Ez az amiben hordták ki a szenet a bányából. Reménykedve benne hogy nem néz hülyének elkezdtem mondani pár mondatban hogy olvastam bizonyos állatról ( és itt leírtam a fanyűvőt hogy néz ki ) és hogy nem-e hallott ilyesmiről. Szerencsére nem nevetett ki, de nem úgy nézett ki mintha meglepődött volna a hallottaktól. Vagy tud valamit mégis, vagy csak nem nagyon figyelt hogy mit mondok neki nem tudom. Azt válaszolta hogy "Erről még nem hallottam sosem. De voltak olyan történetek, amikor fent északon éjjel a bányászok ott maradtak az erdőben, és tüzet gyújtottak hogy melegedjenek körülötte. Ekkor azt vették észre hogy a közelben lévő szenek és pár barlangban lévő szén is magától kigyulladt." Ezt érdekes volt hallani, magától kigyulladó szenek? De nem ez miatt jöttem, így nem is kérdezősködtem erről tovább. Mindent megmutatott, ismeretlen állatról nem hallott és nem látott, így megköszöntem neki mindent és elindultam hazafelé. Örültem, hogy az elázás és sok szenvedés után, legalább sikerült beszélnem valakivel. Bár kissé bús voltam, hogy nem hallott semmi ilyesmiről. Ez még nem bizonyítja hogy a lény nem létezhet. Mivel minden sáros lett,az úticélt nem értem el, amely nem más volt mint az erdő mélyén található Riolittufás táj. Ez egy sziklás rész,ami vulkáni hamuból jött létre. Itt nagyon sok hasadék van, talán még barlangok is amiben elrejtőzhet egy állat. Bár nem voltam ott, ezeket onnan tudom hogy otthon a mi erdőnkben is van egy ilyen hely és ott már voltam. Így néz ki Mátranovákon :
Összegzésül csalódott nem vagyok, csak az eső ne esett volna. Akkor lehet több helyet is megtudok nézni az erdőben. Így körülbelül alig 15%-át sikerült megnézegetnem. Ha jó idő lesz, lehet megint elmegyek. Bár lehet ha többen mennénk többre is jutnánk és azt is vegyük számításba hogy fanyűvőt csak este és éjjel láttak még, nappal sosem!:D