2011. november 24., csütörtök

A Fidzsi hableány ( Fiji mermaid )

Hely: Amerika
Első észlelés: - nincs, de első "feltűnése" 1842-re

A Fidzsi szigeteki hableány egy talált maradvány volt, amely az élőlény fejét és törzsét. Feje egy majoméhoz volt hasonló, míg teste halszerű uszony volt. Egy cirkusz mutatta be a kezdetekben, mint mumifikálódott lényt. Félig emlősnek és félig halnak mondták, mely alapot adott a hableány történeteknek.
A sellők már évszázadokon keresztül szerepeltek az emberiség történelmében. Tengerészek látták őket, beszámoltak róla vagy a hajónaplóikba írták le tapasztalataikat. Gyakran a dugongokat nézték sellőnek vagy a rendellenesen született gyermekeket, akik sirenomelia szindrómában szenvedtek. Ezek olyan gyerekek akiknek lábai összenőttek és erősen emlékeztet a sellők farkára.
A barokk és a reneszánsz korában is díszítették épületeiket és egyéb dolgaikat az emberek.
Visszatérve a mumifikált tetemre 1842-től PT Barnum nevű showman, üzeletember és cirkuszi igazgató népszerűsítette az Egyesült Államokban, mígnem 1860-ban a Barnum Múzeum kigyulladt, ahol éppen ki volt állítva.
Később valahogyan Bostonba érkezett a tetem, amikor is egy Mózes Kimball nevű férfihez került. 1842 június 18.-án megállapodást kötöttek, hogy Barnum bérbeadja a tetemet heti 12,50 dollárért Mózesnek. Barnum elkeresztelte a lényt "Feejee Mermaid"-nak. Állítólag 1842-ben fogta ki a lényt, egy Dr. J. Griffin nevű úriember, aki valójában Levi Lyman volt, Barnum egy közeli munkatársa.
Közel 10 000 szórólapot osztottak szét a városokban, hogy népszerűsítsék a lényt és hogy megtekinthetik majd a múzeumban. Az egész város erről beszélt, mert óriási szenzáció volt. Hamarosan egy héten keresztül megtekinthető volt a Concert Hall Broadwayben. Hatalmas érdeklődés övezte, még a New York Sun egyik számában is írtak róla 1942 augusztus 5.-i lapjukban. Miután letelt az egy hét Griffin engedélyezte hogy kiállítsák a Barnum Múzeumba, így a sellő New Yorkban maradt. Fizetséget most nem kértek érte, azonban a múzeum jegybevétele megháromszorozódott.
Sokan azonban úgy gondolták, hogy valójában összevartak két tetemet és csalás az egész ügy. Egy baba majom fejét és egy halat "egyesítettek", hogy mutogassák és ezáltal meggazdagodjanak, ugyanis Griffin és Barnum ráadásul nagy csalók hírében is álltak és cinkostársak voltak. Mivel Griffin nagy természettudós volt, így a sellőt egyből hitelesnek fogadták el, így már nem jelentett nehézséget hogy mindenki bedőljön a csalásnak.
Ráadásul a plakátokon gyönyörű hableányok képeit adták körbe, miközben a tetem egy undorító kinézetű élőlény volt.
A múzeum után egy "túrára" küldték el a déli államokba a tetemet. Itt már többen gyanakodtak csalásra, nagy viszályok alakultak ki és az újságok is próbálták leleplezni a csalást. 20 évvel később ismét visszatért a New York-i múzeumba. 1859-ben Barnum elvitte magával egy Londoni turnéra. Ez év júniusában visszatért vele és a Kimball múzeumba helyezte el. Ez volt az utolsó hely amiről biztosan tudjuk, hogy megtalálható volt a sellő. Ezután már nem tudjuk hova lett. Egyesek szerint elpusztult a tűzben, amikor is leégett a múzeum 1865-ben, bár van olyan aki úgy feltételezi, hogy az 1880-as tűzvészben égett porrá a hableány teteme.
Na de valójában honnan szerezte Barnum a tetemet? Állítólag japán halászok varrták össze 1810-ben és holland kereskedők vásárolták meg. Hamarosan egy értékesítésen 6 ezer dollárért adták el egy Samuel Barrett Eades nevű hajóskapitánynak. A kapitánynak viszont el kellett adnia a hajóját, hogy megtudja vásárolni az állatot. Ő azt tervezze, hogy majd kiállítja egy múzeumban s ezáltal visszaszerzi a pénzét. Ez nem jött össze. Miután az adósságot nem tudta fizetni, a férfi egy rokonára hagyta rá a sellőt: Griffinre! Így már teljesen kerek a történet.
Napjainkban is vannak hasonló történetek: preparálnak sellőket mindenféle anyagból. Például hajat is ragasztanak a koponyára. Vannak külön ilyenekre specializálódott emberek, akik mindenféle sellő preparációt készítenek el, majd eBayen adják el művüket. A 2000-es évtized folyamán is felröppent egy hasonló hír az interneten, hogy sellőt találtak. Szenzáció volt, de hamar kiderült, hogy ismét csak egy preparált sellőről van szó.
Bár a fidzsi hableány szinte biztosan egy hoax, átverés, számos legenda és leírás maradt a sellőkkel kapcsolatban ami még most sincs megmagyarázva. Hasonló történet Steller tengeri majma. Számos tengerész figyelt meg sellőket, így nyitva marad a kérdés: Létezhettek valaha?

2011. november 16., szerda

Sigbin

Első észlelés: - nincs adat -
Hely: Fülöp szigetek

Ez a kriptid nem tudni hogy csak egy mitológiai lény-e vagy egy létező ismeretlen állat. Főleg népszerű a Visayas és a Mindanao szigetek lakói körében. A Fülöp szigeteki történetek szerint éjjel garázdálkodik és a sötétben kapja el áldozatait és kiszívja a vérüket. Leírásokból tudjuk, hogy két denevérszerű szárnya van, óriási füle, az arca undorító és volt aki kecskéhez hasonlította. A lábai nagyon aprók a hosszú karmos kezeihez képest. Van egy hosszú rugalmas farka is amit ostorszerűen használ. Szaga büdös és émelyítő. Láthatatlanná is tudnak válni az emberi szem számára.
A legenda szerint vannak olyan családok akik rendelkeznek ilyen lényekkel és a parancsaikat is teljesítik. Az érdekes hogy agyagból készült edényben tárolják őket. Erősen hasonlítanak két másik Fülöp szigeteki lényekhez, az Aswang és Wak Wak-hoz akik szintén vérszívóak.
Vannak spekulációk, miszerint tényleg észleltek ilyen lényeket és nem csak a képzelet vagy a mitológia,babona szülöttei. Egyesek szerint ez egy új és még felfedezetlen faj. Mások szerint ez nem más, mint egy kenguru vagy egy erősen kengurura hasonlító állat. A lény leírása erősen hasonlít rá, tehát a behajlított lábak, a hosszabb kezek, a farok és az óriási fülek ( kivéve a szárnyakat) . Van egy harmadik verzió is, ez pedig nem más, mint a macska-róka új faj kereszteződése, amit 2003-ban fedeztek fel és erősen hasonlít a Sigbin-re, így azt feltételezik, hogy számos Sigbin észlelés ennek a fajnak a listájára írható.
Sajnos semmiféle más adat nem található a lényről.

2011. november 6., vasárnap

Orang Pendek


Első észlelés: 1295, 1910
Hely: Ázsia, Indonézia, Szumátra

Az Orang Pendek egy emberszerű teremtmény, mely állítólag a szumátrai hegyvidéki erdők mélyén él. Neve indonéz nyelven van, jelentése azt jelenti, hogy „alacsony ember” vagy „alacsony személy”. Már legalább 100 éve dokumentálják az állatról az írásokat és bejelentéseket mind a helyi törzstől és lakosoktól, tudósoktól és utazóktól, de még mindig nem sikerült egyetlen egy példányt sem elfogni. Egész Délkelet-Ázsiában észlelték és a Szumátrában is, de az utóbb időkben főként a Kerenci Regenci nevű központ környékén és a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban bukkan fel. Itt könnyen megbújhat az élőlény ugyanis itt van a világon az egyik legnagyobb esőerdő, valamint itt vannak a legmagasabb hegycsúcsok Indonéziában és olyan helyek is, melyeket szinte lehetetlen megközelíteni.

A leírások szerint az állat 80-150 centiméter magas, emberszerű két lábon járó teremtmény, de testét rövid szürkés-barna szőr borítja. (bár jöttek jelentések pl: pirosas-barna vagy aranybarna színűről is) A nagylábujja eltér a többitől, állítólag eltér a többi ujjtól. Lábai rövidek, de kezei hosszúak és ujjai karmosak. Az arca hasonlít a gorilláéhoz, az orra pedig teljesen humanoid szerű. A legtöbb infót egy Debbie Martyr nevű helyi kutató gyűjtötte össze, aki már 15 éve kutat az állat után, több 100 szemtanút kihallgatott és Ő maga is látta a lényt.

Többnyire a dzsungelben látták, hol a földön és hol a fákon, de szinte biztosra mondják, hogy növényevő élőlényről van szó. Volt hogy kifigyelték az erdő szélén és éppen burgonyát, kukoricát és gyümölcsöt evett. A helyiek szerint gyömbér gyökerekkel is táplálkozik, a növény ottani neve pedig „Lolo” vagy „pahur”. A gyümölcs neve pedig „Durian”, amit úgy gondolnak, hogy a kedvence.
A területről több kriptid állatról jöttek híradások. Mind majomszerű élőlény, de egyesek szerint ez mind az Orang Pendek, csak más-más neveket adtak neki. A nevek Uhang Pandak, Atoe Pandak, Atoe Rimbo, Goegoeh, Ijaoe, Sedabo, Umang és a Batutut, bár ezt egy másik majomszerű élőlénynek mondják.

Az első észlelése 1295-ben történt amikor is Marco Polo Indonéziába tette a lábát. Itt többen is beszéltek neki egy majomszerű élőlényről. Ezután a szemtanúk feljegyzéseit nem nagyon dokumentálták és 1910-től kezdődően látta meg elsőnek az európai ember, bár a helyi törzsek folyamatosan megfigyelték.

A „Suku Anak Dulam” (Az Inner-erdő gyermekei) nevű törzs és nomád népek már jó ideje az erdőkben laknak. Szerintük már évszázadok óta itt él ez az élőlény, bár ők Kubunak, Rimbának és Batin Simbilannak hívják. Ami viccesen hangzik, hogy néha dohánnyal is megkínálták, amit az Orang Pendek nagyon szeret. Ezt többen megmosolyogják, de ha ez igaz akkor nem egy buta állatról lehet szó, hanem tárgyakat is tud használni. Számos törzs úgy véli, hogy ez egy démon vagy szellem és egyáltalán nem tekintik állatnak. Azonban a leírásaik szorosan megegyeznek az Orang Pendek leírásával. Többször is megfigyelték őket, mikor halászni indultak a törzs tagjai és volt, hogy 5-6 együtt lévő Pendeket is látták. A helyi lakosoktól több 100 beszámoló érkezett. Közeli találkozások, messziről látták, kapcsolatba léptek vele, szinte mindenféle beszámoló érkezett már róla. A 20. század elején Holland telepesek érkeztek a Szumátrába és ők is látták az élőlényt. A két leghíresebb beszámoló következik:

Mr. van Heerwarden aki a földeket mérte fel 1923-ban látta az élőlényt: „ Felfedeztem egy sötét és szőrös lényt a fa ágain. A szőre elől mintha világosabb lett volna elől, mint a hátánál. A lába meglehetősen rövidnek tűnt a kezeihez képest. Az ujjai nagyon formásnak tűntek. Egyáltalán nem volt visszataszító a kinézete, még az arca sem..sőt nem volt majomszerű sem, inkább mint egy ember.”

Mr. Oosting, aki látta az erdőben sétálva a lényt: „ Rövid haja/ szőre volt, a tarkójánál nagyon piszkos volt. Azt gondoltam magamban, hogy ez a férfi nagyon koszos! A vállai vastagok és szögletesek voltak, teste közepes méretű. Úgy tűnt olyan magas, mint én. Ezután láttam csak meg, hogy ez nem ember, de nem is volt orángután. Előtte láttam majmokat, pl. Siamangot, de ez biztos hogy nem az volt!”
A nyugati kutatókat is érdekelte az állat. Sok beszámolót gyűjtöttek róla, megkísérelték lefényképezni és lekamerázni, de egyszer sem sikerült. Viszont szőrzetet és lábnyom mintát is szereztek és Cambrige egyetemen analizálták. Dr. David Chivers biológus kijelentette: „ Ez egy egyedülálló keveréke a gibbonnak, orángutánnak, csimpánznak és az embernek. nagyon valószínűnek tartom, hogy a szumátrai esőerdők mélyén egy ismeretlen főemlős él.” 2005-ben a National Geographic csatorna is megpróbálta filmre venni az állatot, de a projekt sikertelenül fejeződött be.

Többféleképpen is próbálták magyarázni az Orang Pendek „jelenséget”. Az egyik, hogy az emberek csak nem ismerték fel a majmokat, gorillákat stb. Ez eléggé valószínűtlen, hogy ennyi ember tévedjen. A második lehetőség, hogy egy nem dokumentált majomfajról van szó, esetleg egy főemlős vagy az orángután alfaja. A harmadik lehetőség pedig, hogy egy hiányzó láncszemről beszélünk. 2004-ben felfedeztek egy csontvázat a Flores barlangban (ami egy másik hely Indonéziában). Fizikai leírása, magassága megegyezett az Orang Pendekével. Ez új spekulációknak adott utat, hogy pár ilyen példány életben maradhatott, ugyanis a tudósok szerint ez a faj már 12 000 éve kihalt.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat nagyon is létezhet. Semmi okot nem látok arra hogy átverés lenne, többszáz szemtanúja is volt, a biológus is kielemezte a szőrmintát és azt mondta, hogy ismeretlen, ráadásul a 2004-ben felfedezett csontváz is nagyon gyanús.