Jackalope

Első észlelés: - pontos adat nincs, 1930-től népszerű, de már régi könyvekben is szerepelt

Hely: Amerika, Wyoming, Douglas

 

Két hasonló lényről már írtam a blogba. Az egyikük a svéd Skvader volt, míg a másik a németországi Wolpertinger. Mindkettőről elmondható, hogy hoax és tréfa, de a Jackalope  azért nem teljesen, mert meg volt az alapja.

A Jackalope egy mitikus állat  Észak-Amerika folklórjából, a "félelmetes fráterek" vagy "rettentő fickók" közül az egyik. Ezt a megnevezést az ottani favágók mitikus állataira használják, amik a kinti pusztában, vadonban "élnek". Ezek az állatok a szájhagyományok útján váltak közismerté, az utazók egymásnak mesélték, elterjedt a vadászok, favágók és vándorok között. Ezekre az élőlényekre jellemző, hogy inkább komikusak, minthogy félelmetesek lennének.

 

 

A Jackalope kinézete több állat kereszteződéséből áll, hasonlóan mint svéd és német társainál. Az "alap" test egy nyúlé, és felismerhető rajta az antilop szarv vagy szarvasagancs a feje tetején, valamint néha van fácán farka is. Maga az állat megnevezése a "jackrabbit" és az "antelope" szavakból tevődik össze, tehát magyarul Nyúltilop-ot jelent.

Maga az agancsos nyúl képe már az 1700-as évekbeli könyvekben is szerepel Lepus cornutus néven. Az egyik ilyen könyv a "Tableau Encyclopedique et Methodique", ami egy illusztrációs enciklopédia volt és 1788-ban jelent meg Párizsban. A könyv rendszerezi és metszetekkel mutatja be a különböző állatokat, növényeket, ásványokat. A másik könyv 1575-ben jelent meg, szintén található benne ilyen állat és a címe "Animalia Qvadrvpedia et Reptilia".

Ide kapcsolódhat még egy furcsa betegség is - ezért sem teljesen csalás a Jackalope létezése -, aminek a neve "Shope papilloma virus". Ettől a vírustól különös agancs szerű daganatok nőnek a nyúl testén és fején, és szájából is akár. Az 1880-as évek után több ilyen jelentés is érkezett ezekről a beteg állatokról. Valószínűleg ez adott valóságalapot a legendáknak is. Aztán megtörtént a Jackalope ál-rendszertani besorolása is, és a neve Lepus temperamentalus lett.

A legenda szerint egy törpe szarvas és egy gyilkos nyúl példányának hibridizációjából, kereszteződéséből jött létre. Igen agresszív állattá válik, amikor megközelítik. Jobban a téli elektromos viharok idején tűnik fel, ezért is látják ritkán. Húsa a homáréra emlékeztet. A női jackalopet meglehet fejni, amíg alszik és a tejet végül fel lehet használni különböző gyógyászati célokra, egy igazi afrodiziákum. A lény egyébként meglepően jól utánoz bármilyen hangot, még az emberét is. Ezt felhasználja arra is, mikor őt üldözik a vadászok és félrevezeti őket a felkiáltásával, hogy " Ott megy, arra!" és ezáltal megmenekül előlük. A régi vadnyugaton amikor a cowboyok énekeltek a tábortűznél, néha maga Jackalope is becsatlakozott hozzájuk a távolból édes hangjával. Még a whiskey-t is megissza, hogy mámoros állapotában könnyebben elkaphassák.

 

1932. Dougles, Wyoming. Douglas Herrick és testvére, Ralph épp egy vadászati kiránduláson volt. Mind a ketten tanultak még fiatalkorukban állatkitömésekről, és amikor visszatértek a kirándulásról pár nyúlzsákmánnyal, Herrick odadobta a tetemeket az állatkitöméses boltba, a szarvas agancsok mellé. Egyszer csak a férfinak kipattant a fejéből, hogy a kettőt ötvözni kellene és "megszületett" Jackalope. Hamarosan 10 dollárért eladták a La Blante Hotelban egy árverésen. Sajnos a preparált állatfejet ellopták 1977-ben. A lénynek hatalmas népszerűsége lett és Herrick meglátta benne a lehetőséget: több ezer vadászati engedélyt adott ki a helyi Kereskedelmi Kamara a jackalopera a turisták számára. A legjobb vadászati idényt június 31.-re tűzték ki. Valójában ez is a tréfa része, a június csak 30 napból áll. A kikötés még az volt, hogy a vadász IQ-ja nem haladhatja meg a 72-őt.

Később Douglasben készítettek egy szobrot a nyúlnak és a város minden évben megünnepli a Jackalope napot. 2005-ben a House of Wyoming elfogadott egy törvényjavaslatot, mely szerint a város hivatalos mitológiai lénye ez az állat lesz. A preparált Jackalopekból többezret adtak el szerte az országban.

 

Tehét a Jackalope óriási populáris kultúrával rendelkezik a mai napig. Videójátékokban, filmsorozatokban is felhasználták, de megtalálható zenekarok és reklámok logójaként is. Egy biztos: Jackalopeval történelmet írtak.

"Fiam, kövesd ezt a tanácsot,

Óvakodj az agancsos nyúltól,

A whiskeydet akarja."

A Honey Island-i mocsári szörny

Első észlelés: 1963

Utolsó észlelés: 1974

Hely: Amerika, Egyesült Államok, Illinois, Honey Island Swamp

Ez a mocsaras terület Amerika keleti részén található, Louisiana közelében. Ez az egyik legérintetlenebb hely, 70 000 hektár - azaz 280 négyzetkilométer - a terület nagysága. Állítólag itt él egy furcsa teremtmény amelynek több neve is akad. Az indiánok Letichének hívják, míg a Cejun nevezetű etnikai csoport a Tainted Keitre nevet adta neki.

A lény 2 méter magasságú, szeme sárga vagy vörös és őszes haja van. Leginkább emberszerű, azaz hominida. Lába karcsú, de deréktől felfelé egyre szélesedik, legfőként a vállánál és mellkasánál. Külön megjegyzik róla hogy undorító szaga van. Úgy gondolják úszóhártyás lába van, ezt a földön megtalált lábmintákból következtették ki.

Az első észlelés 1964-ben történt, mégpedig Ford Haylan nyugdíjas légiforgalmi irányító látta, aki később idősödő korára hobbi természetfotós lett. Halála után -1980-ban - megtalálták a lény felvételét a holmijai között. Itt megtekinthető az eredeti felvétel:

 1974-ben országos hírnevet kapott a szörny, amikor az említett úr és barátja, Billy Mills szokatlan lábnyomokat talált a területeken kacsavadászat közben, valamint egy elhullott vaddisznót, aminek a torka szokatlan módon ki volt tépve. Nem gondoltak aligátorra, mert a dög túl messze volt az aligátor mocsártól, emberre sem gondolt, mert akkor miért hagyták volna ott? Fordék nem adták fel és haláláig többször is próbálta felkutatni a lényt - mindhiába. Azonban lábnyomait megtalálták amiből öntvény is készült. Ezt készségesen leadták a helyi Vadvédelmi Bizottságnak és az egyetem zoológusainak. Ők érdekes módon valódinak találták. Összevetették a krokodil és aligátorok lábnyomaival, de az eltérés nyilvánvaló.

A keresés megkezdődött, bizonyítékot senki nem talált, de többen is állították hogy látták a lényt. Több TV-s társaság és kutató csoport is tevékenykedett évekig, de szintén nem találtak semmit. A helyi ökológus Paul Wagner és felesége Sue több természeti túrát is vezet a térségben, de még ők sem láttak soha egyetlen ismeretlen állatot sem. A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lábnyom is csalás, a hátsó fele a két férfi cipősarkának lenyomata, míg az elülső fele valamilyen faragvány, amit a cipőhöz rögzítettek. Azonban mindenki szavahihetőnek ismerte a Fordot egész életében.

A helyi legenda folklórja tud egy olyan esetről, amikor vonatszerencsétlenség történt a közelben a XX. század elején. Egy utazó cirkusz volt a vonaton és a baleset bekövetkezte után egy csoport majom megszökött és végleg eltűnt a sűrű erdőbe és mocsárban. Egyesek úgy vélik, hogy ezek keveredtek az aligátorokkal, ami mint tudjuk biológiailag lehetetlen.

A mítosz hatással volt a populáris kultúrára is: hasonló témájú filmek és képregények jelentek meg, mint például a Swamp Thing. De volt aki komolyan gondolta és interjúkat készített a szemtanúkkal, bejárta a helyet és könyvet írt a lényről.

 

SAJÁT VÉLEMÉNY:

Én személy szerint igen kevés esélyt látok ennek a lénynek a létezésére. Ford halála után a lény már soha többé nem volt aktív, szóval erősen feltételezhető, hogy csak ő és a barátja találta ki az egészet. Főként hogy gyanúsan szerencsés lehetett, ha többször is megpillantotta a lényt, míg más egyszer sem. A cirkuszi majmok legendája lehetséges, de a krokival való keresztezés inkább nevetséges, ott helyben széttépték volna a majmokat a hüllők, szóval ez csak a legenda "kicsavarása". Bár nem értem, hogy akkor a helyi indiánok és csoportok mi a fenét neveztek el a bejegyzés elején említett nevekkel? Csak dezinformáció vagy a folklórjukban található hasonló lény?

A Lake Worth-i szörny

Első észlelés: 1969 június

Hely: Amerika, Texas, Lake Worth

A Lake Worth egy Texasban épült víztározó, ami 1914-ben épült, hogy ellenőrizze a környező tavat és élővilágát, valamint a belőle kiáramló folyót, például a Trinityt. A víztározó Fort Worth határában található, ami az egyik legnépesebb város Texasban. Itt vette kezdetét egy furcsa eseménysorozat 1969 júniusán, mely szerint feltűnt egy részben kecske-részben hal- és részben emberszerű 3 láb magas lény. A helybéliek elnevezték "Lake Worth Monster(szörny)"-nek, de hívják "The Lake Worth Goatman(kecskeember)"-nak is. 

Többen is észlelték a lényt, amire a sajtó is felkapta a fejét. Egy Terry Deckard nevű riporter írt egy cikket a sajtónak és az ügy azonnal a címlapra került. Többnyire a folyóhoz, parkba látogató párok találkoztak a szörnyeteggel. Nemsokkal rá ezek után egy magát Tommy Burson-nak nevezett személy elmondta, hogy épp a kocsijában volt, amikor a lény egy fa mögül ráugrott az autójára. A férfi padlógázzal fejvesztve elmenekült a helyszínről. Bizonyítékként az autója oldalán türemkedő 18 centiméteres heget hozta fel. Bár nem tudni, hogy ezt ő maga okozta-e avagy tényleg az ismeretlen állat, mindenesetre ennél a pontnál a rendőrség úgy döntött, hogy megvizsgálja az ügyet, ugyanis eddig csak nevettek a hírek hallatán, mondván, hogy ez egy egyszerű átverés.

A következő éjszakákon is észlelték a lényt és volt olyan eset is, amikor gumiabroncsot dobott 10 járókelő közé, amit többen is láttak.1969 októberében készült egy kép a lényről, ami talán az egyetlen fotó róla ( lásd a bejegyzés első fényképe ). Ezt Debrah Grabee hozta a nyilvánosságra, mondván, hogy egy Allen Gipsz nevű úrtól kapta, aki ott volt a korábbi ominózus gumiabroncs dobáló eseménynél. A képen látszik egy fehér szőrű/gyapjas magas alak, amint a sűrű növényzetben áll. Hogy a szörny látható-e rajta vagy csak egy beöltözött figura, az nem állapítható meg a képről.Egyesek nem kecske-emberhez, hanem a Nagylábúhoz hasonlították, de a szkeptikusok csak legyintettek és túlexponált képnek vélték.

1999 novemberében a KDFW texasi televíziós csatorna, ami a FOX TV fennhatósága alatt áll, készített egy műsort a szörnyről. A riporter Richard Ray számos helybélit és szemtanút kérdezett ki, többet között Jim Marrs újságírót és Sally Ann Clarke szemtanút, aki meggyőzően mondta el történetét. Azonban néhány középiskolás beismerte, hogy ők húznak néha gorilla jelmezt és csínyből parádéznak a tó körül. 

Az nem derült ki, hogy ez történt-e 1969 évében is, de az biztos, hogy nem ezek a diákok lehettek, ráadásul a leírás kecskés és fehér lényt mond el, nem pedig barna szőrzetű gorilláét.

Mindenesetre a szörnyről még könyvet is írtak, mégpedig Sawe Ann Clarke ( azóta elhunyt 2009.november 03.-án ), számos fotóval publikálva. Saját maga háromszor látta a lényt és felháborítónak tartotta, hogy egybevegyítik a tizenévesek csínytevéseit a valódi észlelésekkel. Számos szemtanú is kiállt mellette, hogy ők nem egy maskarás embert láttak. Egyesek repülő csészealjakat is láttak a környéken. Érdekesség, hogy hasonló szörny a Goatman Beltsville-ben. 

A szörny -már ha létezik és nem egy óriási átverés- nem tudni mi lehet. A rémült szemtanúk torzíthattak a lény leírását illetően. Mivel abban megegyeznek a leírások, hogy fehér volt, így vagy egy ritka albínó állattal van dolgunk, de az is lehet, hogy egy új fajjal. Esetleg egy földönkívüli, aki azóta már nincs is itt? A kérdés nyitott és azóta is rejtély mi is lehetett ez a lény...

Minhocão

Első észlelés: - nincs adat,de már 1840-es években beszéltek róla
Hely: Dél-Amerika

A Minhocão azt jelenti, hogy "nagy földigiliszta" és portugál nyelven van. Nem hiába ez a neve, ugyanis azt sejteti, hogy milyen kriptid is lehet. Nekem egyből a mongol halálféreg ugrott be róla. Egyébként állítólag Dél-Amerikában él.

Először Auguste de Saint Hilaire zoológus írt róla az " American Jorunal of Science" lapban 1847-ben. 1877-ben pedig a német zoológus Dr. Fritz Müller írt róla a "Zoologische Garten" folyóiratban.

Kinézetben hasonlít egy hatalmas féregre, aminek a bőre fekete pikkelyes és pár csáp-szerű testrész áll ki a fejéből, amin egyértelműen látható a száj is. Kevés szemtanú még dinoszaurusz szerű orrot is látott a fején. Már a pikkelyek és a száj miatt nem gondolják, hogy féreg lenne, inkább valami óriás kígyó. Feltételezett élőhelye a föld alatti üregek és óriási árkok, de észlelték már vízben is. Húsevőnek gondolják, alulról környékezi be az áldozatait, például szarvasmarhákat és lovakat.

Méreteit 4-10 méter hosszúra teszik,de elérheti a 75-100 métert is, szélességét pedig 10 méterre. Valljuk be, ekkora állatot azért könnyen észre lehetne venni, de arra is hivatkoznak, hogy a föld alatt él, így ritkán jön fel a felszínre, szinte csak táplálkozni. Bár erős a gyanú hogy ez az óriási mérethossz túlzás.

Egyesek úgy gondolják, hogy jobban az esős időszakban tevékenykedik leginkább, míg a száraz időszakban a föld alatt tartózkodik, ráadásul páran megvannak győződve róla, hogy e miatt a lény miatt dőlt és omlott össze a házuk, mert a Minhocão vájt magának az épület alatt alagutat és meglazult a talaj. Persze ezt is lehet cáfolni, főleg az esős időszak miatt, ilyenkor sokkal jobban meglazulhat a talaj és puhább.

De létezik ezzel kapcsolatban beszámoló is az 1940-es évekből:

Egy fekete nő a házában reggeli tornagyakorlatot tartott, hátul pedig volt neki egy medencéje. Azonban mikor kiment, látta, hogy az egész medence szét van rombolva és nem messze egy állatot látott, ami a föld alatt, a ház mentén kezdett távolodni. Egy férfi pedig arról számolt be, hogy egy hatalmas fenyő felborult, pedig senki sem vágta éppen ki a fát és a szél sem fújt. Odasietett, hogy megnézze mi történt és látta hogy a környező föld mozog, és tőle 25 méterre egy fekete féreg szerű állat volt a "tettes", aminek a fején két szarvat látott.

1849-ben a gazdag Lebino José des Santos épp Arapehy Uruguayba utazott, ahol azt hallotta, hogy egy halott Minhocão tetemét tekintheti meg egy keskeny hasadéknál, mert az állat oda szorult be és nem tudott kijutni. A pletyka szerint olyan vastag volt mint egy fenyőfa kérge és olyan kemény, mint egy tatu páncélja.

Több kriptozoológus megpróbálta kideríteni mi is lehet ez az állat. Karl Shuker azt gondolta, hogy ez egy óriási Caecilian, mert a leírása és élőhelye tökéletesen illik rá - mind a kígyóra, mind a földigilisztára - kivéve azt a tényt, hogy ezek az állatok nem értek el soha ekkora méretet, hacsak nem ez egy új faja.

Más, kevésbé népszerű hipotézisek szerint ez egy Lungfish - ami egy édesvízi hal-, az óriáskígyó és óriás meztelen csiga. A lungfish egy fajtája a Lepidosiren, ami szintén nagyon hasonló a Minhocãohoz, mert a feje környékén kis "csápjai" vannak. Bernard Heuvelmans azt vetette fel, hogy ez egy túlélő Glyptodon, de hamarosan elvetette az elméletet és átpártolt arra, hogy ez inkább tényleg egy Caecilian lehet.

Azt sem felejtsük el, hogy hasonló állatokról érkeztek hírek Ausztáliából és Afrikából is. Viszont itt Dél-Amerikában él az őslakosok között egy legenda, egy víziszörnyről, ami 50 méter hosszú és az Amazonas mentén és valamint a lagúnákban. A lényt Yacumamának hívják, és a leírása megegyezik az óriás anakondával és Minhocão-val is, hacsak nem ugyanarról az állatról beszélnek. Úgy védekeznek a szörny ellen, hogy kagyló kürtöket fújnak meg, amit talán az állat nem bír elviselni és nem jön a felszínre.

Észak-Amerikában pedig a cherokee (cseroki) indiánoknak van egy hasonló legendájuk, csak ők Tlanusinak hívják a lényt, ami akkora, mint egy ház és a Hiwassee folyó közelében élt Murphy-nél, Nyugat Karolinában.

Persze nem jelenthetjük ki, hogy ezek az állatok ugyanazok lennének.

Összességében, engem aggaszt ez az óriási méret, szerintem már rég észre kellett volna vennünk ezt az állatot, vagy valamilyen bizonyítékot szerezni a létezésére, de eddig ez nem sikerült. Azonban elgondolkodtató az egymástól távol eső népek legendája, amik tökéletesen hasonlítanak egymásra valamint a beszámolók is. Egyes kriptozoológusok szerint ez az állat valóban létezett, de mára már szinte biztos, hogy kihalt.

Bessie

Első észlelés: 1793
Hely: Amerika, Egyesült Államok, Erie tó

Az Erie tó Amerikában található, ez a világ tizedik legnagyobb tava melynek hossza 241 km, maximális szélessége 57 km, legmélyebb pontja pedig 64 méter! Ezen tóban él egy állítólagos szörny, akit Bessie névre kereszteltek. Az első feljegyzések a megfigyeléséről 1793-ban készültek. Az utóbbi 30 évtizedben pedig gyarapodtak az észlelések. Leírása gyakran nagyon hasonló, a szemtanúk hasonlóan mondják el, hogy is néz ki a lény: teste kígyó szerű és szürke a színe. Hossza meglehet a 9-12 méter is, míg átmérője egy láb.

1793-ban Sandusky Ohiótól északra a Felicity nevű hajó kapitánya míg az úszó kacsákat fényképezte észrevett a vízben egy óriási kígyószerű állatot, mely legalább 16 láb hosszúságú volt.
1817 júliusában egy hajó legénysége számolt be szintén egy hasonló lényről, sötét színű volt. Ők 30-40 láb hosszúságúra, tehát 10 méter körülire tippelték a méretét. Ugyanezen évben egy másik hajó utasai látták, de a színe réz volt és 60 méter hosszúra becsülték!! Ez már eléggé hosszú, vélhetőleg nem ekkora az állat. Egyébként muskétákkal lőttek rá, de nem volt semmi hatása és a lény eltűnt.
A harmadik eset 1817-ben játszódott le Toledóban, amikor a francia telepesek - név szerint két testvér, Dusseau - találkoztak a parton egy lénnyel, mely mintha a haláltusáját vívná a szárazon. A két testvér óriásinak írta le, kb. 20-30 méter hosszúnak és hasonlított egy tokhalra. halálra rémültek tőle és elmenekültek, mire visszamentek az állatnak már csak a hűlt helyét találták. Vélhetőleg a hullámok segítették be a testét a vízbe az ismeretlen állatnak.
1892-ben is történt egy rendkívüli észlelés - Ohioban, Toledonál - melyről még a helyi lapok is beszámoltak júliusban.
Egy hajó egész legénysége és a kapitány látta hogy tőlük kb.1 mérföldre a víz habzik és amikor közelebb értek egy óriási kígyót láttak, mely mintha egy láthatatlan ellenséggel viaskodott volna. Amikor a lény megnyugodott és egyenesen úszott a vízben, hosszát kb. 50 lábra saccolták, további 4 láb a feje, mely a vízből kiállt. A sízne barnás volt, sötét szemei csillogtak és még nagy úszókat is megfigyeltek rajta.
1896-ban ismét történt egy észlelés, mégpedig május 5.-én a Crystal Beach közelében. Ezúttal négyen látták egészen 45 percen keresztül az állatot. Kutya alakú feje volt, 30 láb hosszú és még az éjszaka beállta előtt eltűnt a vízben..
További észlelések történtek 1969-ben, az 1980-as években és 1993-ban is. Legutolsóról állítólag kiderült, hogy csak pletyka, de elvileg megölt három embert is a lény, aminek a feje akkora volt mint egy kisautó. 2001 augusztusában is feltűnt az állat Ontáriónál a vízben úszók között és állítólag meg is harapott három embert. Ennek ellenére többnyire békés teremtménynek írják le.
Van egy oldal, név szerint a monstertracker.com ahová emberek küldhetik be élményeiket az állattal kapcsolatban. Számos ember állítja, hogy már látta a lényt, egyre több és több beszámoló érkezik az oldalra.
Annyira megszaporodtak az észlelések, hogy 5000 dolláros díjat adnak annak, aki elkapja Bessiet. Később ezt 100 000 dollárra növelte a Huron Lagoons Maria vitorlás kikötő tulajdonosa, Thomas Solberg.

A szkeptikusok szerint az állat nem létezik és csak egy tömeghisztéria az egész, vagy esetleg egy nagyobb harcsa vagy valamilyen halféle.

A lény hatással volt a populáris kultúrára is: a Clevelandi jégkorong csapat logója és van egy zenekar South Bay Bessie néven is. A Great Lakes Brewing Company sörgyártó cég is ábrázolta már sörösüvegein Bessiet. A tisztelet jeléül készítettek egy fa- és műanyagszobrot a lényről, melyet elhelyeztek a Huron folyótól északra egy szerpentinre, így minden járművezető láthatta.

Manipogo

Első "emlékek róla": 1800-as évek
Első jelentett észlelés: 1908
Hely: Amerika, Kanada, Manitoba tó

A Manipogó nem más mint a kanadai Manitoba tóban észlelt tavi szörnyeteg. Az észlelések már egészen 1908 óta tartanak és egy kígyószerű szörnyet írnak le a szemtanúk akik látni vélték. Neve a British Columbiai Ogopogóhoz hasonló, utána kapta nevét. És még ehez is van egy hasonló hangzású szörnyecske, ami a Winnepogo névre hallgat, a Winnipegosis tó után.
Egyesek úgy gondolják, hogy a nagy lény nem más mint egy óriási és szokatlanul nagy tokhal, míg mások egy őskori Plesiosaurusra gyanakodnak.
A lény leírása egyébként a következő: 12 és 50 méter hossz között lehet a testmérete ( hát ez azért elég nagy különbség), feje mint egy "birkáé" és testének színe "sáros-barna", amit a víz fölött mutat meg púpokban. Sajnos nem tudni van-e uszonya vagy nincs. Ha van is kettő-e vagy négy.
Megfigyelések:
Már az 1800-as évektől kezdődően akadtak beszámolók, hogy láttak valamit a tóban az emberek. A helyi bennszülött lakosság legendái is beszámolnak kígyószerű lényról a Manitoba tóban, mely állítólag több száz éves.
Sőt egy csapat szemtanú - egymástól függetlenül, idegenek és nem ismerik egymást - látták amint három Manipogo is úszik a vízben együtt. A szemtanúk száma egyébként 17 és egymáshoz nagyon hasonló beszámolót adtak le.
1935-ben két táj és fa ellenőr látta a lényt. A feje kicsi és lapos volt, és olyan mintha egy kürt lett volna rajta. Egy dinoszauruszhoz hasonlították.
1948-ban szintén arról számoltak be , hogy egy 6 láb hosszú dinó szerű lény jött ki a tóból és "őskori dinó" hangot adott ki, mint aki éppen sír.
Az 1960-as évek elején egy helyi egyetemi tanár, név szerint James A. McLeod úgy gondolta, hogyha él itt legalább egy lény a tóban, akkor annak kell lennie valamilyen hátra hagyott nyomnak. Maradványok, tetemek, csontok. Állítólag talált is (erről több információt nem találtam).
Ugyanezen évben a Stople házaspár egy hüllőszerű bestitát látott elúszni a csónakjuk mellett.
1962-ben két halász, Richard Vincent és John Konefell látta a lényt a hajójuktól 60 yardnyi távolságban, és olyan volt mint egy kígyó vagy óriás kígyó. Fotó is készült.
1989-ben Sean Smith és családja meglátogatta a Mineapolisi kemping tábort és a #6-os számú autópályáról, ami a tó mellett megy el, látott sok púpot a vízben kb. 80 lábnyira tőlük.
1997-ben számos jelentés érkezett a Lunder Beach tábor környékéről, hogy egy nagy hüllő fejét látták tündökölni a vízben és többször fel-alá bukott a tóban. Néhány úszó még meg is rémült és azon nyomban kezdték kimenekíteni az embereket a vízből.
2004-ben egy kereskedelmi halász - név szerint Keith Haden- arról számolt be hogy a Manitoba- tó közelében hálóját egyik napról a másikra valami húzta a hálóját és szét is szaggatta. Olyan volt mintha egy óriáscápa vagy gyilkos bálna tépte volna szét. A hálóban lévő halak nem voltak megrágva, de valójában kettészakadtak, minta valami óriásit harapott volna oda.
2009-ben a Twin Beach lakói és közelben élő emberek jelentették, hogy láttak valamit a tóban a nyaralótól több száz méterre. Sajnos fotók nem készültek.
Végül elérkeztük 2011-hez, amiben ismét sok észlelés történt, főként a biztonsági járőrszolgálattól Scotch Beach, Marshy Point és Laurentia Beach környékéről.
A szörny híres lett, van egy tartomány park a tó nyugati oldalán, melyet Manipogo Provincial Parknak kereszteltek el a szörny után.
A tó dél-keleti partján pedig minden évben rendeznek egy Manipogo fesztivált március környékén.
Még egy televíziós dokumentum filmben is szerepelt, melynek címe "Northern Mysteries".
SAJÁT VÉLEMÉNY: Nem tudom mennyire megbízhatóak azok a beszámolók, amikor látták a lényt kiemelkedni a vízből és részletesebb leírást adnak róla. Ezek azért hitelesebbek. De amikor többszáz méterre púpokat látnak a vízben, az a gyanúm, hogy csak a víz hullámzását látják mozogni, ami ugyanúgy lehet púpszerű. Ez több tavi szörnyes beszámolónál is megfigyelhető.

A Fidzsi hableány ( Fiji mermaid )

Hely: Amerika
Első észlelés: - nincs, de első "feltűnése" 1842-re

A Fidzsi szigeteki hableány egy talált maradvány volt, amely az élőlény fejét és törzsét. Feje egy majoméhoz volt hasonló, míg teste halszerű uszony volt. Egy cirkusz mutatta be a kezdetekben, mint mumifikálódott lényt. Félig emlősnek és félig halnak mondták, mely alapot adott a hableány történeteknek.
A sellők már évszázadokon keresztül szerepeltek az emberiség történelmében. Tengerészek látták őket, beszámoltak róla vagy a hajónaplóikba írták le tapasztalataikat. Gyakran a dugongokat nézték sellőnek vagy a rendellenesen született gyermekeket, akik sirenomelia szindrómában szenvedtek. Ezek olyan gyerekek akiknek lábai összenőttek és erősen emlékeztet a sellők farkára.
A barokk és a reneszánsz korában is díszítették épületeiket és egyéb dolgaikat az emberek.
Visszatérve a mumifikált tetemre 1842-től PT Barnum nevű showman, üzeletember és cirkuszi igazgató népszerűsítette az Egyesült Államokban, mígnem 1860-ban a Barnum Múzeum kigyulladt, ahol éppen ki volt állítva.
Később valahogyan Bostonba érkezett a tetem, amikor is egy Mózes Kimball nevű férfihez került. 1842 június 18.-án megállapodást kötöttek, hogy Barnum bérbeadja a tetemet heti 12,50 dollárért Mózesnek. Barnum elkeresztelte a lényt "Feejee Mermaid"-nak. Állítólag 1842-ben fogta ki a lényt, egy Dr. J. Griffin nevű úriember, aki valójában Levi Lyman volt, Barnum egy közeli munkatársa.
Közel 10 000 szórólapot osztottak szét a városokban, hogy népszerűsítsék a lényt és hogy megtekinthetik majd a múzeumban. Az egész város erről beszélt, mert óriási szenzáció volt. Hamarosan egy héten keresztül megtekinthető volt a Concert Hall Broadwayben. Hatalmas érdeklődés övezte, még a New York Sun egyik számában is írtak róla 1942 augusztus 5.-i lapjukban. Miután letelt az egy hét Griffin engedélyezte hogy kiállítsák a Barnum Múzeumba, így a sellő New Yorkban maradt. Fizetséget most nem kértek érte, azonban a múzeum jegybevétele megháromszorozódott.
Sokan azonban úgy gondolták, hogy valójában összevartak két tetemet és csalás az egész ügy. Egy baba majom fejét és egy halat "egyesítettek", hogy mutogassák és ezáltal meggazdagodjanak, ugyanis Griffin és Barnum ráadásul nagy csalók hírében is álltak és cinkostársak voltak. Mivel Griffin nagy természettudós volt, így a sellőt egyből hitelesnek fogadták el, így már nem jelentett nehézséget hogy mindenki bedőljön a csalásnak.
Ráadásul a plakátokon gyönyörű hableányok képeit adták körbe, miközben a tetem egy undorító kinézetű élőlény volt.
A múzeum után egy "túrára" küldték el a déli államokba a tetemet. Itt már többen gyanakodtak csalásra, nagy viszályok alakultak ki és az újságok is próbálták leleplezni a csalást. 20 évvel később ismét visszatért a New York-i múzeumba. 1859-ben Barnum elvitte magával egy Londoni turnéra. Ez év júniusában visszatért vele és a Kimball múzeumba helyezte el. Ez volt az utolsó hely amiről biztosan tudjuk, hogy megtalálható volt a sellő. Ezután már nem tudjuk hova lett. Egyesek szerint elpusztult a tűzben, amikor is leégett a múzeum 1865-ben, bár van olyan aki úgy feltételezi, hogy az 1880-as tűzvészben égett porrá a hableány teteme.
Na de valójában honnan szerezte Barnum a tetemet? Állítólag japán halászok varrták össze 1810-ben és holland kereskedők vásárolták meg. Hamarosan egy értékesítésen 6 ezer dollárért adták el egy Samuel Barrett Eades nevű hajóskapitánynak. A kapitánynak viszont el kellett adnia a hajóját, hogy megtudja vásárolni az állatot. Ő azt tervezze, hogy majd kiállítja egy múzeumban s ezáltal visszaszerzi a pénzét. Ez nem jött össze. Miután az adósságot nem tudta fizetni, a férfi egy rokonára hagyta rá a sellőt: Griffinre! Így már teljesen kerek a történet.
Napjainkban is vannak hasonló történetek: preparálnak sellőket mindenféle anyagból. Például hajat is ragasztanak a koponyára. Vannak külön ilyenekre specializálódott emberek, akik mindenféle sellő preparációt készítenek el, majd eBayen adják el művüket. A 2000-es évtized folyamán is felröppent egy hasonló hír az interneten, hogy sellőt találtak. Szenzáció volt, de hamar kiderült, hogy ismét csak egy preparált sellőről van szó.
Bár a fidzsi hableány szinte biztosan egy hoax, átverés, számos legenda és leírás maradt a sellőkkel kapcsolatban ami még most sincs megmagyarázva. Hasonló történet Steller tengeri majma. Számos tengerész figyelt meg sellőket, így nyitva marad a kérdés: Létezhettek valaha?

Sigbin

Első észlelés: - nincs adat -
Hely: Fülöp szigetek

Ez a kriptid nem tudni hogy csak egy mitológiai lény-e vagy egy létező ismeretlen állat. Főleg népszerű a Visayas és a Mindanao szigetek lakói körében. A Fülöp szigeteki történetek szerint éjjel garázdálkodik és a sötétben kapja el áldozatait és kiszívja a vérüket. Leírásokból tudjuk, hogy két denevérszerű szárnya van, óriási füle, az arca undorító és volt aki kecskéhez hasonlította. A lábai nagyon aprók a hosszú karmos kezeihez képest. Van egy hosszú rugalmas farka is amit ostorszerűen használ. Szaga büdös és émelyítő. Láthatatlanná is tudnak válni az emberi szem számára.
A legenda szerint vannak olyan családok akik rendelkeznek ilyen lényekkel és a parancsaikat is teljesítik. Az érdekes hogy agyagból készült edényben tárolják őket. Erősen hasonlítanak két másik Fülöp szigeteki lényekhez, az Aswang és Wak Wak-hoz akik szintén vérszívóak.
Vannak spekulációk, miszerint tényleg észleltek ilyen lényeket és nem csak a képzelet vagy a mitológia,babona szülöttei. Egyesek szerint ez egy új és még felfedezetlen faj. Mások szerint ez nem más, mint egy kenguru vagy egy erősen kengurura hasonlító állat. A lény leírása erősen hasonlít rá, tehát a behajlított lábak, a hosszabb kezek, a farok és az óriási fülek ( kivéve a szárnyakat) . Van egy harmadik verzió is, ez pedig nem más, mint a macska-róka új faj kereszteződése, amit 2003-ban fedeztek fel és erősen hasonlít a Sigbin-re, így azt feltételezik, hogy számos Sigbin észlelés ennek a fajnak a listájára írható.
Sajnos semmiféle más adat nem található a lényről.

Chupacabra

Első észlelés: 1987
Hely: Amerika, Mexikó, Puerto Rico

A Chupacabra legelőször az amerikai Puerto Ricóban, Mexikóban tűnt fel 1987 tájékán. Sok-sok beszámoló és telefonhívás fogadta a helyi rendőröket, hogy egy ismeretlen állat tizedeli az emberek háziállatait. A Chupacabra ( ejtsd: Csupakabra ) neve „ kecskeszívót” jelent, nevét onnan kapta, hogy áldozatainak kiszívja a vérét, mint egy vámpír. Tyúkokat, disznókat, juhokat, kutyákat és kecskéket támad meg - főként éjjel – és másnapra már az összes állat holtan hever a gazda földjén. Az érdekes, hogy sebészeti pontosságú szúrás nyomok maradnak az áldozatain és soha sem tépi szét őket. A jelentések csak 1994-1995 tájékán kezdtek megerősödni. Madelyne Tolentino látta a lényt éjjel és több mint 150 haszonállatot megölt a farmján. Ekkor jutott eszébe a rendőrségnek, hogy az esetek meglepően hasonlítanak egy 1970-es évekbeli Texasi „vérrontásra”, de azokat sátánista szekta vérengzésének titulálták be. Bár lehetőleg a legtöbbször látott és legjobban dokumentált kriptid, sajnos az élőlény leírásai sokszor eltérnek egymástól. A leggyakoribb leírása hogy kb.1,2 méter magas, két karmos lába van, és olyan ívben hajolnak, mint egy kengurué és nagyokat szökdécsel, ugrik velük. Két keze is szintén karmos, azonban nem az áldozatok széttépésére használja, hanem – mint ahogy sok beszámolóban hangzott- ezekkel még az ólakat, ketreceket is kinyitja, hogy megszerezze zsákmányát. Ez arra utal, hogy rendkívül okos teremtménnyel van dolgunk. Fején két vörösen izzó szem helyezkedik el, ami még félelmetesebbé teszi az élőlényt. Innentől kezdve a leírások eltérnek… van aki a hátán még valamiféle taréj szerű szőrzetet/tüskéket is látott, van aki még szárnyakat is adott neki és van aki szerint négy lábon járt, nem pedig kettőn. Tudunk olyan esetről is, amikor emberekre is rátámadt. Ekkor pár szemtanú arról számolt be, hogy telepatikusan az állat kapcsolatba lépett velük és a szája nem biztosan nem mozgott. A szemtanúkra ráugrott és hatalmas karmaival elég csúnya sebeket ejtett rajtuk. Az érdekesség, hogy ezeket a sebek körülbelül 3 nap múlva úgy begyógyultak, hogy nyomuk sem volt! Ennyi idő alatt ilyen súlyos sérüléseknek nem szabadna begyógyulniuk. Az orvosok is tétlenül álltak az eset előtt. A legérdekesebb, hogy egyre több UFO észlelés is történt a környéken és olyan találgatások kaptak szárnya, hogy a Csupakabra egy földönkívüli vagy a földönkívüliek egy állata. Mások pedig egy olyan összeesküvés-elméletet híreszteltek, hogy ez a katonai kísérletek eredménye, de a „kísérleti patkányuk” elszabadult. Az észlelések egyre több helyre koncentrálódtak , mint pl. Peru, Chile, Argentína, Brazília. Hajtóvadászatot indítottak a Csupakabra után, de mind hiába, a lényt nem kapták el. A vadászok párszor azt állították, hogy megtalálták az állatot, bele is lőttek, de elfutott. A 2000-es évektől kezdődően a média, a tv csatornák és műsoraik egyre többet foglalkoztak az állattal. Hamarosan újdonságok kerültek elő: 2008 augusztusában egy rendőrségi autó kamerája felvett egy ismeretlen állatot, amint az út szélén szalad és leginkább egy rühes kutyára emlékeztetett. Ezután több felvétel is készült, hogy kint a természetben ismeretlen kutyafélék mászkálnak..Volt hogy tetemeket, csontokat találtak meg amiket laboratóriumokban vizsgáltak meg, de sokszor az derült ki, hogy csak egy kutya teteme. Volt olyan tetem amiből megállapították, hogy az állat valamiféle bőrbetegségben, rühben szenvedett ezért volt szőrtelen. A 2009-es és 2010-es években is újabb tetemeket találtak és a hatóságok bejelentették , hogy a Csupakabrát végleg nyakon csípték. Az állat nem más, mint egy rühes prérifarkas vagy egy hibrid keverék állat a prérifarkas és a kutya vagy a prérifarkas és a szürke farkas között. A durva bőr megegyezett, a karmok óriásiak, a tűhegyes fogak megvannak, ezek mind-mind a szemtanúk által leírt Csupakabra jellemzői. Még a kenguru szerű láb is stimmel.

Bár semmi köze az ufokhoz és két lábon sem jár, de a tudósok elismerték, hogy egy új hibrid fajjal van dolgunk a többit pedig a szemtanúk csak a horror filmekből vagy az ijedségük miatt képzelték oda, esetleg túloztak. Sokan ezzel lezártnak tekintették az ügyet, de a sok szemtanú még mindig elégedetlenkedik, hogy ez nem az amit őt láttak, ez nem a Csupakabra. Biztosak voltak abban, hogy a lény két lábon járt és hüllő-, nem pedig kutyaszerű volt…

SAJÁT VÉLEMÉNY:
Szerintem sem a valódi Chupacabrát találták meg. Bár szép, hogy így is megtaláltak egy új fajt, de ennyire nem nézhették „félre” a szemtanúk az állat külső tulajdonságait. A kutya féléről és a hüllőféléről is érkeztek beszámolók bőven, így szerintem ez azt jelenti, hogy két külön állattal van dolgunk. Bár biztos vagyok benne, hogy a szemtanúk olykor túloztak a lény leírását vagy pszichés képességét illetően, de biztos hogy nem láthatták rosszul hogy 2- vagy 4 lábon jár-e. A kutyafélét már elkapták, a másik még várat magára akár köze van az UFO-khoz akár nincs…