Fanyűvő - A "legenda" tovább él

"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak."
Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák

A 2011-es évben indult el interneten a pletyka, vagy legenda a "Mátranováki Fanyűvő" nevű lényről, amit aztán állítólag több helyen is láttak. Görnyedt járásáról, hosszú kezeiről, őszes és szőrös testéről vált híressé. Sok találgatás és érdeklődés övezte a mi magyar "kriptidünket", mígnem 2013 novemberében az egyik kereskedelmi csatorna felkeresett engem és együtt elmentünk Mátranovákra. A helyi lakosokkal való beszélgetés után rátaláltunk egy idős bácsira, aki a község fafaragója volt. A Fanyűvő részleges leírása ráillett, valamint kiderült, hogy a "legenda" más helyi elbeszélésekkel is egybekeveredett, így megoldani látszott a probléma: a mi kriptidünk csak egy öreg bácsi, akinek furcsa a járása. Minderről beszámoltam már részletesen az oldalamon, itt a link: - LINK -

Egyébként teljesen egyértelmű volt, hogy oly sokszor hoaxokat, csalásokat, szándékos félrevezetéseket is kaptam üzenetként a lény észlelését illetően. A nagy részüket meg sem osztottam az oldalon és soha nem írtam róla. De voltak olyan emberek, akiknek beszámolói hitelesnek tűntek. Miután az adás lement és leírtam az oldalra a rejtély megoldását, több levelet is kaptam, hogy ők bizony nem ezt az öreg férfit látták és ne állítsam be őket hülyének, ráadásul nem is minden ponton egyezett a leírás. Én erre számítottam is, gondoltam valakik úgysem nyugodnak majd bele, hogy a legenda véget ért.

A napokban viszont kaptam egy érdekes üzenetet, ráadásul fotó is járt mellé. Az illető kérte, hogy ne adjam ki a személyét, mert fél a kigúnyolástól. Az üzenetét viszont most közzéteszem, mert arra megkaptam az engedélyt:

"Tisztelt CryptozoologyHungary! 

Azért keresem Önöket mert, pár héttel ezelőtt láttam valamit ami, azóta sem hagy, nyugodni.
Igazat megvallva először, a Bors napilapot kerestem fel de, azóta se kaptam választ pedig, ez volt az első amit tanácsoltak nekem az ismerőseim.
Az interneten keresve találtam rá az Önök oldalára bár, nem is igazán tudom mi is az a kriptozológia de látom miféle dolgokkal foglalkoznak. És sajnos egyre inkább kezdem hinni hogy ,az amit én láttam ide tartozhat habár ebben, Önök a szakértők.
Tudnak valamit mondani erre?
Az egyszerűség kedvéért be másolom azt a levelet amit, a Borsnak írtam (és akkor még az emlék is frissebb volt). A képeket is csatolom.
Előre is köszönöm(jük) segítségüket!u.i.: Önöket is kérem, hogy a nevemet ne közöljék nem szeretném ha emiatt bántanának vagy ilyesmi."

Itt a levél szövege, amit állítólag a Borsnak küldött az illető:

 
"Tisztelt Szerkesztőség!
Múlt héten túrázni voltunk a Párommal és a kiskutyánkkal. A Szigetközbe mentünk mert eddig még nem jártunk arra. Nagyon szép környék!
Amiért megkerestem Önöket az, egy megmagyarázhatatlan jelenség ami, azóta is foglalkoztat bennünket. Mióta hazaértünk, több barátunknak is megmutattuk a képeket és valaki említette ,hogy a Borsban olvasott egy cikket, egy bizonyos Fanyűvőről(?). Rákerestünk és nagyon meglepődtünk mert, biztosak vagyunk benne, hogy a cikkben az alsó fotón szereplő állatot? embert? láttuk!!
http://borsonline.hu/20130926_rejtelyes_erdei_leny_kisert_magyarorszagon__foto
A töltésen gyalogoltunk Kunszigetnél ahol, konténerek vannak (építkezés lehet?) és valami furcsa éles hangra lettünk figyelmesek. A gátőr kutyái erre nagyon elkezdtek ugatni amikor, hátranéztünk észrevettünk valamit egy tűzrakóhelytől befutni az egyik faház mögé. Először azt hittük valami őz vagy vaddisznó lehet de nem úgy mozgott. Furcsa volt. A Párom azonnal a telefonja után nyúlt hátha látjuk még és sikerül lefotózni. kb. 10 másodpercig azt hittük el vesztettük mert nem láttuk hol van. Már indultunk volna tovább amikor láttuk, hogy valaki kukucskál a faház mögül. Azt hittük egy kisgyerek az. Akkor hirtelen megint hallottuk azt a furcsa hangot (talán olyan mint, amiket a majomháznál hallani az Állatkertben csak mélyebb) és láttuk, hogy a faház mögül kukucskáló alak futva elindul az erdő felé. Akkor már tudtuk, hogy nem kisgyerek mert, szürke volt kicsit szörös ,nem látszott rajta ruha és nagyon magas talán, két méternél is magasabb volt vékony hosszú kezekkel és lábakkal. A karja nagyon hosszúnak tűnt és a háta is olyan volt mintha kicsit púpos lenne. Még két képet sikerült készíteni az utolsón csak egy folt látszik a fák között, de a másikon látszik az alakja. Nagyon megdöbbentünk! A Bolognese kiskutyánk Happy, annyira megijedt hogy nyüszített és nem is akart tovább menni. Visszafordultunk és idő előtt befejeztük a túrát ,hazajöttünk! Még mindig a hatása alatt vagyunk főleg én mert, eddig semmi természetfelettivel nem találkoztunk! A képeket is elküldöm bizonyítékul, hogy nem csak a levegőbe beszélek."

Összesen három képet küldött a levélíró, de abból csak egy darabon látszik valami. Itt az eredeti kép, külön ablakba nyissátok meg, hogy teljes méretbe beadja:

A házikó mellett tényleg látszik egy szürkés alak. Sajnos azonban ha jobban ránagyítunk a képre egyre rosszabb a felbontás, és a részleteket már nem lehet kivenni. Mindenesetre tegyük fel, hogy a szemtanú igazat beszél és ez nem egy újabb átverés, és tényleg van ott valami.

A lényeges képrészlet nagyítással:

Az alaknak humanoid formája van és teljesen szürkés. Megmondom őszintén nekem teljesen valami számítógépes effektnek tűnt elsőként, annyira furcsa benyomást keltett, valamint környezettől eltérőt. Mindenki tudja, hogy képeket és videókat már könnyen lehet hamisítani, rengeteg program van hozzá. Így egy kedves ismerősömmel górcső alá vettük a képet, ugyanis ilyen csalások leleplezésére is vannak már weboldalak és programok. Létezik egy nagyon jó kis weboldal, ahová bármilyen képet feltölthetünk és az kimutatja a változásokat, ha valaki beleszerkesztett egy képbe, akár egy pixelnyit is. Ez a FotoForensics ELA. - LINK - 

A használatát természetesen mindenki elolvashatja az oldalon és azt lehet mondani, hogy kimutatja a módosított területeket, de még a kép adatait is megtekinthetjük.

Nos, amiért mégis megírtam ezt a posztot - holott elvileg a Fanyűvő ügy megoldódott - az abból az okból történt, hogy a képbe nincs belepiszkálva, nincs módosítva! Ezt a program kimutatná, de egyszerűen nincs erre utaló jel!

 

Hogy biztosra menjünk, a segítőm, Isti Astroman pedig egy másik programmal elemezte ki a képet. Legfőképpen neonzöld-zöldessárga hullámhosszon vizsgálta, mert ebben a tartományban a legérzékenyebb a szem. Mind az izofótás, mind az ekvidenzitometria szerint, a képhez nem nyúlt hozzá senki. Ami, vagy aki ott volt, az valóban ott volt. A zajszintes képek is egyenletesek!

Összességében van egy állítólagos megtörtént sztorink, valamint egy hitelesnek tűnő képünk.
Több lehetőségünk is adódik:

• - Csalás, a történet kitaláció, a kép szerkesztését pedig egyetlen egy program sem ismerte fel, mert profin van elkészítve. Lehetséges-e ez?

• - A kép hiteles

Ha utóbbit elfogadjuk akkor a következő lehetőségek adódnak belőle:

• - a Fanyűvő tényleg létezik és tévesen ítéltük meg a kilétét

• - a képen egy ember van be öltöve valamilyen szürkés jelmezbe, amiről a szemtanú nem tudott vagy teljesen tisztában volt vele. Ha utóbbi, akkor a kép hiteles, de a történetet már hozzá fabrikálhatták
  

•  - a képen egy ismeretlen lény/állat látható, nem kell feltétlenül a Fanyűvőre asszociálnunk, ezt a beszámolót és a fotót ettől függetlenül kell kezelnünk

Végérvényesen pedig az olvasóra bízom, hogy mit hisz el ebből és melyik megoldást választja!

Miskolci Laci

Mátranováki Fanyűvő megtalálva!

2011.06.17.- én számolt be kriptozoológia blog a Mátranováki Fanyűvővel kapcsolatban elsőként. Talán picit ennek a hatására nyitottam én is a saját oldalamat. Jómagam is írtam a Fanyűvőről párszor mint a blog olvasói nyilván tudják, de nem hittem el minden levelet és bejelentést, próbáltam kétkedve fogadni és szortírozni közöttük, így csak azokat írtam le a blogba, amikben láttam valamennyi realitást. Nos ezek közül végül volt olyan aminek volt alapja és volt olyan, aminek nem. 

Egyébként a "fanyűvő" nevet O. István adta a "lénynek" találomra egy régi magyar meséből, a Fehérlófiából. 

Nézzük csak mik voltak összességében a Fanyűvő jellemzői:

- 180-220 cm magas

- fehéres szőrzetű

- igen vékony testalkatú

- kezei hosszúak, a térdéig érnek

- éjszaka aktív, fényre érzékeny

- többnyire erdősségekben látták

- főbb feltűnése Mátranovák környékén, de az országban több helyen is

Nos, ezek voltak a főbb jellemzők a leírásokban, beszámolókban. Egy részük igaznak bizonyult, egy részük pedig nem.  Nézzük hát a történetet!

Felkeresett egy újságíró, hogy a blogomból szedhet-e információkat ezzel a Fanyűvővel kapcsolatban, mert szeretne egy cikket írni róla. Mondtam, hogy igen, ha feltünteti a forrást. Ez így is történt és pár nap nap múlva megjelent a Bors c. magazinban egy cikk. Természetesen a média elnevezte magyar Yetinek a nyűvinket, de mi sosem hívtuk így. Mivel az internetes oldalak egymástól lopkodják el a cikkeket és híreket, így eléggé elterjedt végül ez a "Yeti" hír és egyre több ember látta a blogomat. Hamarosan felkerestek, a TV2 c. Mokka műsorában akartak erről beszélni velem. Sajnos későn reagáltam a levélre, így ezt lekéstem, mást hívtak be helyettem. Következőleg az ATV keresett meg, de sajnos lefújták a műsort hogy "nem fér bele az adásidőbe mégsem". Végül pedig az RTL klub Fókusz c. műsor egyik riportere keresett fel, hogy hajlandó vagyok-e interjút adni és végül Mátranovákot is felkeresnénk, ahol a legtöbbször látták a "Yetit". Ez végül össze is jött.

Egy csütörtöki napon kerestük fel a helyet, jöttek értem autóval. Összesen négyen voltunk, rendesek és viccesek voltak a srácok. Úgy gondolták először forgatunk az erdőbe, ahol meginterjúvolnak, majd utána kérdezősködünk a faluba. Így is történt, kihajtottunk egy erdei úton, kerestünk egy jó helyet és ment a forgatás. A kérdések arról szóltak, hogy mi is az a kriptozoológia, milyen lények vannak, miket találta már meg, és persze a Fanyűvővel kapcsolatban is kérdeztek. Ja, és hogy miért érdekel ez és hogy a kriptozoológiai kutatókról vajon mit gondolnak, hogy az emberek miért szeretik ezeket a történeteket a különböző lényekről. Nagyon izgatott voltam, sokszor elrontottam a szöveget - előre leírtam még otthon egy lapra a gondolataimat. Végül sikerült felvenni az anyagot.

Ezután visszahajtottunk a faluba és kérdezősködni kezdtek különböző emberektől, hogy hallottak-e már a Yetiről / Fanyűvőről. Eleinte nagyon sokat nevettük, volt olyan aki még nem hallott és volt olyan aki igen, hála az internetnek. Volt egy idős bácsi is, aki azt hitte hogy csak viccelődünk vele.

Ezután a falu széléről beljebb kocsikáztunk, hátha ott is megkérdezhetünk valakit. Egy-két ember mondta hogy nem szeretne nyilatkozni. Az egyik kocsma előtt ült egy öreg faszi, nem tűnt nekem túl józannak látván a vörös fejét. Először elküldte a kedves riportereket, hogy hagyják már őt békén, utána a következő beszélgetés zajlott le:

- Ön hallott már a Fanyűvőről?
- Mi?? Miről?

- A fanyűvőről!

- Itt lakik az utcába.

Hát mi ezt nem tudtuk hova tenni hirtelen és kitörtünk a röhögéstől. Csakhogy óriási fordulatot vett a történet.

Szakítsuk meg a történetet azzal, hogy le írom milyen feltételezések voltak a Fanyűvő létezésével kapcsolatban, amit egyébként az interjú során is elmondtam:

- kitaláció, puszta szóbeszéd, amolyan "urbanlegend"

- ismeretlen állat, ami az erdőben él

- egy kihaltnak vélt majomfaj. Európában és az országunkban is élt két féle majomfaj, amik igencsak hasonlítottak a Fanyűvő leírására

- egy torz, esetleg visszamaradott ember, talán hajléktalan és itt élhet a környéken, a faluban

És most folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Miután kinevettük magunkat a bácsi felszólalásán, új interjú alanyok után nézelődtek kedves riportereim. Beleakadtunk pár az utcán nézelődő és sétáló asszonyba. A fordulat most következik: egyikük hallott már erről az egész sztoriról és van egy sejtése, hogy a faluban élő idősebb férfi lehet a lényünk és ha szeretnénk felkeresi. Azon nyomban beleegyeztünk és én is izgatott lettem, hogy végül megoldódik-e a rejtély. Kisebb várakozás után, megérkezett három kerekű biciklijével a "gyanúsított" , kinek neve H. Gyula volt. Gyula bácsi elmondta, hogy ő is hallott ezekről a szó beszédekről és volt egy sejtése, hogy ő rá hihették, hogy a "Fanyűvő", minden bizonnyal összekeverték vele. 

Gyula bára igaz a nyűvink leírása - bár meg kell hagyni csak részben. A bácsi, nincs két méter fölötti és nem meztelen, nem fedi egész testét dús fehér őszes vagy szürkés szőr. Ellenben járása és mozgása igen furcsa. A háta sem túl jó már neki, így igen előre görnyedve jár és a kezei így olyan hatást keltenek, mintha leérnének a térdéig. A haja és szakálla viszonylag dús, ráadásul fehér-szürkés, így olyan hatást kelt mintha szőrös lenne és még a színek is passzolnak a beszámolókból. A bácsi elmondása szerint régebben sokat járt az erdőbe, így lehet este, félhomályba meglátta valaki. 

S hogy miért járt az erdőbe?
Bár István és Én találomra adtuk neki a Fanyűvő nevet, óriási véletlen és már szinte hihetetlen, hogy Gyula tényleg "fanyűvő", merthogy fa faragással foglalkozik. Így tehát fáért járt az erdőbe, hogy leendő műveit kitudja faragni. Munkái igen ismertek és szépek. Meg is mutatta nekünk hogyan faragja ki őket és bemutatott párat is házának udvarán. Állatok, fejek, és különböző alakzatokat készített el, a falut is díszítik ezek a faragványok jó pár helyen.

A legenda tehát megoldódott? Egy falubéli nő még azt is elmondta, hogy már Gyula előtt is voltak szóbeszédek az erdőről. A 80-as években egy menekült hadifogoly is bujkált az erdőben, aki többnyire nyers gombán élt. Magas volt és hosszú hajú. Ezek után mindig riogatták a gyerekeket, hogy ne menjenek az erdőbe, mert elrabolja őket. Egyből azon nyomban beugrott az, mikor még 2006-2007 környékén hasonló történetet hallottam a középiskolában egy ismerősömtől és a későbbiekben én is azt hittem, hogy ez a Fanyűvőhöz kapcsolódik. Valószínűleg ez a történet is keveredett a Fanyűvő szóbeszédekkel, így a két történet valójában egybe forrt.

Összességében elmondható, hogy a Fanyűvő történeteknek volt alapja. Bár egyesek csalódottak lehetnek, hogy nem ismeretlen állattal volt dolgunk, de én örülök, mert végre kiderült, hogy mi is a "kis nyűvink" és nem volt hiába való utánajárni. Azonban kiderült az is, hogy sokan hamis történeteket küldtek be és hogy Mátranovákon kívül senki nem láthatta Gyula bácsit, azaz a Fanyűvőt, úgyhogy ezen történetek csak kitalációk és szándékos megvezetések. Az egészből levonható még az is, hogy vajon mennyi legendának, mítosznak lehet valamilyen alapja és igazságtartama. Ugyanez igaz a kriptides történetekre is. Bár ezek mivel szájról-szájra terjednek változhatnak, eltorzulhatnak és végül kialakulhat egy hamis történetkép is, mint ezen esetben is megtörtént.
Persze van egy sejtésem, hogy egyesek majd ezek után is kardoskodnak az mellett, hogy ők nem ezt a férfit látták, hanem egy teljesen más és ismeretlen lényt. Őszinte leszek: nehezen hinnék nekik , főleg mindezek átélése után...

De meg kell hagyni, hogy a csángó mondák továbbra is érdekesek és hasonlít a Fanyűvő leírásokra és nem tudni miről is lehetett akkor szó annak idején? Nyilván nem Gyula bácsiról, hisz annak idején még nem élt. Talán ugyanúgy menekült katonák, esetleg az erdősségekbe visszahúzódó szegény emberek? Ilyen régre nyúlik vissza ez a pletyka? Bár a fennmaradt iratok nem Mátranovákot említik, hanem más helyeket, például Királykútot. Vagy tényleg egy ismeretlen lény? Sosem tudjuk meg.

Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 121. történet:
"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. Csak keze s feje vót. Neki vót támaszkodva az ajtónak, vigyázkodott ki onnét. S akkor a leányka megijedett, s futott, s nagy sóhajtva bészaladott a szállásra a szüleihez, s osztán mentek ki, de mán eltűnt vót, nem mutatkozott meg, elhúzódott vót. Azelőtt ott még látták. Azon a helyen látták, Békás tartományba, egy vőgyön, úgy híják Királykút. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak.""

A magyar folklór, 1979. 431. o. "Aránylag elmosódott a természeti démonok alakja. Erdős-hegyes vidékeken beszéltek az "erdei csudáról" (Zrínyi Miklós, a költő emlegette), a vadlányról (Erdélyben beszéltek róla. Nagyobb vizek mentén víziemberekről is szó esett""

 

És aki kíváncsi a riportra velem ( megjegyzem nagyon lerövidítették, megvágták és a narrátor azt mondja el amit tőlem kérdeztek...) és Gyula bácsira is, az megtekintheti a Fókusz riportot itt: