Jackalope

Első észlelés: - pontos adat nincs, 1930-től népszerű, de már régi könyvekben is szerepelt

Hely: Amerika, Wyoming, Douglas

 

Két hasonló lényről már írtam a blogba. Az egyikük a svéd Skvader volt, míg a másik a németországi Wolpertinger. Mindkettőről elmondható, hogy hoax és tréfa, de a Jackalope  azért nem teljesen, mert meg volt az alapja.

A Jackalope egy mitikus állat  Észak-Amerika folklórjából, a "félelmetes fráterek" vagy "rettentő fickók" közül az egyik. Ezt a megnevezést az ottani favágók mitikus állataira használják, amik a kinti pusztában, vadonban "élnek". Ezek az állatok a szájhagyományok útján váltak közismerté, az utazók egymásnak mesélték, elterjedt a vadászok, favágók és vándorok között. Ezekre az élőlényekre jellemző, hogy inkább komikusak, minthogy félelmetesek lennének.

 

 

A Jackalope kinézete több állat kereszteződéséből áll, hasonlóan mint svéd és német társainál. Az "alap" test egy nyúlé, és felismerhető rajta az antilop szarv vagy szarvasagancs a feje tetején, valamint néha van fácán farka is. Maga az állat megnevezése a "jackrabbit" és az "antelope" szavakból tevődik össze, tehát magyarul Nyúltilop-ot jelent.

Maga az agancsos nyúl képe már az 1700-as évekbeli könyvekben is szerepel Lepus cornutus néven. Az egyik ilyen könyv a "Tableau Encyclopedique et Methodique", ami egy illusztrációs enciklopédia volt és 1788-ban jelent meg Párizsban. A könyv rendszerezi és metszetekkel mutatja be a különböző állatokat, növényeket, ásványokat. A másik könyv 1575-ben jelent meg, szintén található benne ilyen állat és a címe "Animalia Qvadrvpedia et Reptilia".

Ide kapcsolódhat még egy furcsa betegség is - ezért sem teljesen csalás a Jackalope létezése -, aminek a neve "Shope papilloma virus". Ettől a vírustól különös agancs szerű daganatok nőnek a nyúl testén és fején, és szájából is akár. Az 1880-as évek után több ilyen jelentés is érkezett ezekről a beteg állatokról. Valószínűleg ez adott valóságalapot a legendáknak is. Aztán megtörtént a Jackalope ál-rendszertani besorolása is, és a neve Lepus temperamentalus lett.

A legenda szerint egy törpe szarvas és egy gyilkos nyúl példányának hibridizációjából, kereszteződéséből jött létre. Igen agresszív állattá válik, amikor megközelítik. Jobban a téli elektromos viharok idején tűnik fel, ezért is látják ritkán. Húsa a homáréra emlékeztet. A női jackalopet meglehet fejni, amíg alszik és a tejet végül fel lehet használni különböző gyógyászati célokra, egy igazi afrodiziákum. A lény egyébként meglepően jól utánoz bármilyen hangot, még az emberét is. Ezt felhasználja arra is, mikor őt üldözik a vadászok és félrevezeti őket a felkiáltásával, hogy " Ott megy, arra!" és ezáltal megmenekül előlük. A régi vadnyugaton amikor a cowboyok énekeltek a tábortűznél, néha maga Jackalope is becsatlakozott hozzájuk a távolból édes hangjával. Még a whiskey-t is megissza, hogy mámoros állapotában könnyebben elkaphassák.

 

1932. Dougles, Wyoming. Douglas Herrick és testvére, Ralph épp egy vadászati kiránduláson volt. Mind a ketten tanultak még fiatalkorukban állatkitömésekről, és amikor visszatértek a kirándulásról pár nyúlzsákmánnyal, Herrick odadobta a tetemeket az állatkitöméses boltba, a szarvas agancsok mellé. Egyszer csak a férfinak kipattant a fejéből, hogy a kettőt ötvözni kellene és "megszületett" Jackalope. Hamarosan 10 dollárért eladták a La Blante Hotelban egy árverésen. Sajnos a preparált állatfejet ellopták 1977-ben. A lénynek hatalmas népszerűsége lett és Herrick meglátta benne a lehetőséget: több ezer vadászati engedélyt adott ki a helyi Kereskedelmi Kamara a jackalopera a turisták számára. A legjobb vadászati idényt június 31.-re tűzték ki. Valójában ez is a tréfa része, a június csak 30 napból áll. A kikötés még az volt, hogy a vadász IQ-ja nem haladhatja meg a 72-őt.

Később Douglasben készítettek egy szobrot a nyúlnak és a város minden évben megünnepli a Jackalope napot. 2005-ben a House of Wyoming elfogadott egy törvényjavaslatot, mely szerint a város hivatalos mitológiai lénye ez az állat lesz. A preparált Jackalopekból többezret adtak el szerte az országban.

 

Tehét a Jackalope óriási populáris kultúrával rendelkezik a mai napig. Videójátékokban, filmsorozatokban is felhasználták, de megtalálható zenekarok és reklámok logójaként is. Egy biztos: Jackalopeval történelmet írtak.

"Fiam, kövesd ezt a tanácsot,

Óvakodj az agancsos nyúltól,

A whiskeydet akarja."

Skvader

Első észlelés: i.u.24 és 1874

Hely: Európa, Svédország, Sundswall város

Ennek a lénynek igen érdekes története van! Egyesek szerint kitalált, míg mások szerint valaha létezett, de mára biztos hogy kipusztult állat ez, bár igaz, csontvázakat soha sem találtak.

A neve két szó kombinációja: az előtag, azaz a "Skva-a" -skattra- azt jelenti csipogás vagy kuruzsló, míg az utótag, "der" -tjader- a nyírfajd ( egy csoportja a madaraknak) siketfajdot jelentené, ami egy madárfajta.

Az állat kinézete elég furcsa, az elülső és hátsó végtagok egy európai mezei nyúl ( Lepus europeus ), a hátsó szárnyak,farok pedig a női nyírfajd megfelelője ( Tetrao urogallus ). Ez később tréfásan kapott egy latin nevet, azaz a " Tetrao Lepus pseudo-hybridus rarissimus L"-t.

A Skvader története a 20. századból származik, amit egy Hakan Dalhmark úr mesélt el egy Sundsvallban található étteremben a vendégekben. A férfi azt állította, hogy 1874-ben lőtt egy furcsa állatot vadászat közben Sundsvall erdejében északon és le is írta a külsejét. Egyes embereket nagyon megmozgatott a történet és 1907-ben a házvezetőnő viccesen megajándékozta Hakant egy festménnyel, amin a Skvader volt látható és az unokaöccse festette le az elmondottak alapján. 

1912-ben nem sokkal halála előtt ezt a festményt Hakan a helyi múzeumnak adományozta.

Egy kiállítást rendeztek Örnsköldsvik nevű településen még 1916-ban és a múzeum menedzsere, Mr. Hammarberg megismerkedett a híres preparátorral, Rudolf Granbergal. Megemlítette neki a vadász történetét és a festményt és megkérdezte a preparátortól, hogy tudná-e rekonstruálni az állatot. 1918-ban Grangergal eleget tett a kérésnek és elkészítette a Skvadert és népszerű kiállítást rendeztek vele. Azóta folyamatosan megtekinthető mind a festmény - mind a preparáció a sundsvalli Norra Berget múzeumban. Hammarberg is tett a népszerűségért, írt egy cikket a helyi újságban, majd több mint 3 000 Skvader képeslapot értékesített és világhírnévre tett szert a furcsa preparált, tömött állat.

Most mindenki azt gondolhatná, hogy a jó öreg Hakan úr találta ki az egészet, de érdekes módon idősebb Plinius (i.u.23-79) is említést tesz egy "nyúl-madár" állatról a Natural History c. művében és állítólag egy madár testű, de nyúl fejű állat élt az Alpokban. Lehetséges hogy régen élt egy furcsa hibrid? Az Alpok óriási vonulatai között már nehéz lenne megtalálni a maradványait, mert szinte biztos, hogy ritka lehetett ez a lény.

Magát a Skvadert felhasználták többféleképpen is. Közúti táblákon és jelzéseken hogy esetleg az állat átszaladhat az úton vagy a svéd köznyelvben is, mert ha valaki azt mondja hogy "skvader" olyan mintha azt mondaná, hogy "rossz kompromisszum" vagy "ellentmondó elemek kombinációja". De Skvader lett a beceneve az 1950-es és '60-as években néhány típusú kombinált kisbusznak vagy tehergépjárműnek. 1994-ben szobrot is emeltek neki így Svédország méltán híres folklórjának szereplője lett.

Egyébként hasonló preparált állat a Wolpertinger is, de későbbiekben még szó lesz pár ilyen érdekes "állatról".

Chupacabra II. rész

Első észlelés: 1987
Hely: Amerika, Mexikó, Puerto Rico

A Chupacabráról már írtam egyszer régebben, mely ITT olvasható, de gondoltam készítek egy folytatást, mert nem minden lehetőséget írtam le ezzel a lénnyel kapcsolatban. Most következnek a vadabb teóriák.

Tehát összességében leírva ez az állat Mexikóban tűnt fel 87' körül. A leggyakoribb leírása hogy kb.1,2 méter magas, két karmos lába van, és olyan ívben hajolnak, mint egy kengurué és nagyokat szökdécsel, ugrik velük. Két keze is szintén karmos. Az állatok vérét szívja ki, sebészeti pontosságú sebeket hagyva.

Már volt egy feltevés, mely szerint megtalálták az igazi Chupacabrát, mely egy hibrid kutyaféle volt. Erről fotók is készültek és a leírás is hasonlít, arra vonatkozóan ahogy a szemtanúk elmondták hogy is néz ki az állat.
De nagyon sok szemtanú szerint ez nem az amit ők láttak.
A legtöbben ez mellett a kinézet mellett voksolnak, tehát így néz ki. Ez az illusztráció számtalan témával foglalkozó könyvben megjelent. Akik eddig nem tudták lerajzolni, mit is láttak és megmutatták a könyveket az illetőnek, rögtön ráismert, hogy "igen,ezt láttam, pontosan ilyen volt!".
Nagyon sok szemtanú összehozásba hozza az UFO-kal a lényt. És valóban: Puerto Ricoban nagyon nagy az UFO aktivitás és többen is arról számoltak be, hogy mikor a Chupacabrát észlelték akkor láttak repülő csészealjakat is. Sőt, volt olyan beszámoló is hogy látták a lényt az UFO alatt majd hirtelen eltűnt. Mások arról számoltak be, hogy látták a lényt lebegni. A szárnyak nélkül. Egy állat mint tudjuk, nem tud szárny nélkül repülni vagy egy helyben lebegni. Ez a lény viszont tud. Hogy hogyan, azt nem tudjuk, de arra tippelnek az emberek, hogy ehez a hátán lévő "tüskéket" használja. Ezek a "tüskék" elkezdenek rezegni és ekkor szokott az állat felemelkedni a földről. Valószínűleg kapcsolat van tehát a két dolog között.

Többen azt mondják és hiszik is, hogy maga az állat valójában egy földönkívüli. Egy állat nem tud csak úgy eltűnni egy szempillantás alatt. Ha jól megnézzük a Chupacabrát, akkor olyan mintha egy hüllőt kereszteztek volna egy kis szürkével. A kis Szürkék jól ismertek az ufológia területén, ők az állítólagos egyik faj, akik rendszeresen látogatják a földet. Nekik is pontosan olyan arcuk van mint a Chupacabrának, kerek fej, vékony száj, pici lyuk orr és nagy rovarszerű szemek. A test azonban nem illik a Szürkék leírására. Azért is jöhettek ide és annyi van ufó élmény itt, mert itt Mexikóban található az egyik legnagyobb űrteleszkóp a világon.
A test egy másik fajra illik, ami már az eléggé szélsőséges kategóriába esik még az ufó hívők között is, sokan kételkednek a létezésükben és nincs annyi kontakt és elrablásos beszámoló róluk, mint a szürkéknél. Ezeknek a neve Reptiliánok, egy hüllőszerű faj. Hivatalos tudósok megállapították, hogy ha a dinoszauruszok nem pusztulnak ki és tovább fejlődnek, elvesztik a farkukat, ezáltal nincs szükségük rájuk és felegyenesedve tudnak járni és végül humanoid szerűek lesznek.

Itt muszáj megemlítenem még egy elméletet: Ugyebár számos helyről érkeznek dinoszaurusz szerű kriptid jelentések. Nézzük meg a Chupacabra illusztrációit és leírásait. Zöld szerű bőr, óriási karmok a kéz végeken és a kenguruszerű lábakon. Majd valami kisebb fajta "tüskék" sorakoznak végig a háton. Ez nagyon de nagyon is hasonlít a már kihalt Raptorra.
Néhány Chupacabra leírásban megemlítik, hogy az állat keverék lehet, se nem hüllő, de se nem emlős, mert bár a bőre zöldes és pikkelyszerű, mégis van rajta valamiféle pár milliméteres szőrcsomó. Lehet ezek nem is szőrök, hanem egy kezdetleges, kialakulóban lévő tollazat, ami megfigyelhető volt pár raptornál pontosan ott ahol a Chupacabrán látják, azaz a feje tetején és a hátán egyvonalban. Ha tovább fejlődik pár faj, biztos hogy tollak alakulnak ki, mint a madaraknál.
Sok beszámoló még azt is kifejti, hogy nem is a fogaival hanem a nyelvével szúrja ki a sebeket. Ez akkor azonban elveti a raptor elméletet. Sok tetemet megvizsgáltak, amiket a Chupacabra ölt meg. A testszövetekben ismeretlen fehérjéket és enzineket találtak, melyek teljesen ismeretlenek a Földön, teljesen besorolhatatlanok. Ezek olyan hatást váltottak ki, hogy az állatok vére nem alvadt meg és folyékony maradt, valamint a testeken nem állt be a hullamerevség.
Így könnyebben kitudják szívni az összes vért az állatokból.

A találgatások száma még itt sem ér véget, van aki úgy hiszi ezek egyike sem a jó megoldás, az élőlény egyszerűen csak egy elszabadult kísérleti szörnyeteg(ek), melyeket géntechnológiával állítottak elő. A katonaság egy bázisa is megtalálható Puerto Rico területén itt végezhettek kísérleteket, majd egy balsors következtében az állat kiszökött a laborokból és az erdőben talált menedéket. A másik lehetőség az, hogy szánt szándékkal engedték ki, hogy teszteljék hogyan viselkedik a környezetében. Érdekes módon a katonaság és a kormány némaságba burkolódzik és nem akarják megcáfolni az ilyen elméleteket, semmit sem mondanak ezzel kapcsolatban. A köznép megnyugtatására ki jelenthetnék, hogy " Nyugodjanak meg, mi nem tettük semmit, nem tudjuk mi ez, lehet csak tömeghisztéria, de nem a mi lényünk!"....de semmi ilyesmi nem történt.
Bár ha kijelentenék ezeket a dolgokat óriási pánik alakulna ki.

Ellenvetés ez ellen is, hogy ilyen lényeket nem tudnak az emberek előállítani, kivéve ha a katonaság és egyéb szervezetek nem tartanak legalább 20 évvel előrébb a géntechnológiában, mint ahogy az állampolgárok tudják. Erre is megvan az esély természetesen.

Mint láthatjuk a Chupacabra kérdés még egyáltalán nem oldódott meg. Rendőrök, polgárok, nyomozók kutatják a lényt. Világhírű lett ez az állat, nemhiába a leghíresebb kriptid és egyben a legtitokzatosabb is...

Chupacabra

Első észlelés: 1987
Hely: Amerika, Mexikó, Puerto Rico

A Chupacabra legelőször az amerikai Puerto Ricóban, Mexikóban tűnt fel 1987 tájékán. Sok-sok beszámoló és telefonhívás fogadta a helyi rendőröket, hogy egy ismeretlen állat tizedeli az emberek háziállatait. A Chupacabra ( ejtsd: Csupakabra ) neve „ kecskeszívót” jelent, nevét onnan kapta, hogy áldozatainak kiszívja a vérét, mint egy vámpír. Tyúkokat, disznókat, juhokat, kutyákat és kecskéket támad meg - főként éjjel – és másnapra már az összes állat holtan hever a gazda földjén. Az érdekes, hogy sebészeti pontosságú szúrás nyomok maradnak az áldozatain és soha sem tépi szét őket. A jelentések csak 1994-1995 tájékán kezdtek megerősödni. Madelyne Tolentino látta a lényt éjjel és több mint 150 haszonállatot megölt a farmján. Ekkor jutott eszébe a rendőrségnek, hogy az esetek meglepően hasonlítanak egy 1970-es évekbeli Texasi „vérrontásra”, de azokat sátánista szekta vérengzésének titulálták be. Bár lehetőleg a legtöbbször látott és legjobban dokumentált kriptid, sajnos az élőlény leírásai sokszor eltérnek egymástól. A leggyakoribb leírása hogy kb.1,2 méter magas, két karmos lába van, és olyan ívben hajolnak, mint egy kengurué és nagyokat szökdécsel, ugrik velük. Két keze is szintén karmos, azonban nem az áldozatok széttépésére használja, hanem – mint ahogy sok beszámolóban hangzott- ezekkel még az ólakat, ketreceket is kinyitja, hogy megszerezze zsákmányát. Ez arra utal, hogy rendkívül okos teremtménnyel van dolgunk. Fején két vörösen izzó szem helyezkedik el, ami még félelmetesebbé teszi az élőlényt. Innentől kezdve a leírások eltérnek… van aki a hátán még valamiféle taréj szerű szőrzetet/tüskéket is látott, van aki még szárnyakat is adott neki és van aki szerint négy lábon járt, nem pedig kettőn. Tudunk olyan esetről is, amikor emberekre is rátámadt. Ekkor pár szemtanú arról számolt be, hogy telepatikusan az állat kapcsolatba lépett velük és a szája nem biztosan nem mozgott. A szemtanúkra ráugrott és hatalmas karmaival elég csúnya sebeket ejtett rajtuk. Az érdekesség, hogy ezeket a sebek körülbelül 3 nap múlva úgy begyógyultak, hogy nyomuk sem volt! Ennyi idő alatt ilyen súlyos sérüléseknek nem szabadna begyógyulniuk. Az orvosok is tétlenül álltak az eset előtt. A legérdekesebb, hogy egyre több UFO észlelés is történt a környéken és olyan találgatások kaptak szárnya, hogy a Csupakabra egy földönkívüli vagy a földönkívüliek egy állata. Mások pedig egy olyan összeesküvés-elméletet híreszteltek, hogy ez a katonai kísérletek eredménye, de a „kísérleti patkányuk” elszabadult. Az észlelések egyre több helyre koncentrálódtak , mint pl. Peru, Chile, Argentína, Brazília. Hajtóvadászatot indítottak a Csupakabra után, de mind hiába, a lényt nem kapták el. A vadászok párszor azt állították, hogy megtalálták az állatot, bele is lőttek, de elfutott. A 2000-es évektől kezdődően a média, a tv csatornák és műsoraik egyre többet foglalkoztak az állattal. Hamarosan újdonságok kerültek elő: 2008 augusztusában egy rendőrségi autó kamerája felvett egy ismeretlen állatot, amint az út szélén szalad és leginkább egy rühes kutyára emlékeztetett. Ezután több felvétel is készült, hogy kint a természetben ismeretlen kutyafélék mászkálnak..Volt hogy tetemeket, csontokat találtak meg amiket laboratóriumokban vizsgáltak meg, de sokszor az derült ki, hogy csak egy kutya teteme. Volt olyan tetem amiből megállapították, hogy az állat valamiféle bőrbetegségben, rühben szenvedett ezért volt szőrtelen. A 2009-es és 2010-es években is újabb tetemeket találtak és a hatóságok bejelentették , hogy a Csupakabrát végleg nyakon csípték. Az állat nem más, mint egy rühes prérifarkas vagy egy hibrid keverék állat a prérifarkas és a kutya vagy a prérifarkas és a szürke farkas között. A durva bőr megegyezett, a karmok óriásiak, a tűhegyes fogak megvannak, ezek mind-mind a szemtanúk által leírt Csupakabra jellemzői. Még a kenguru szerű láb is stimmel.

Bár semmi köze az ufokhoz és két lábon sem jár, de a tudósok elismerték, hogy egy új hibrid fajjal van dolgunk a többit pedig a szemtanúk csak a horror filmekből vagy az ijedségük miatt képzelték oda, esetleg túloztak. Sokan ezzel lezártnak tekintették az ügyet, de a sok szemtanú még mindig elégedetlenkedik, hogy ez nem az amit őt láttak, ez nem a Csupakabra. Biztosak voltak abban, hogy a lény két lábon járt és hüllő-, nem pedig kutyaszerű volt…

SAJÁT VÉLEMÉNY:
Szerintem sem a valódi Chupacabrát találták meg. Bár szép, hogy így is megtaláltak egy új fajt, de ennyire nem nézhették „félre” a szemtanúk az állat külső tulajdonságait. A kutya féléről és a hüllőféléről is érkeztek beszámolók bőven, így szerintem ez azt jelenti, hogy két külön állattal van dolgunk. Bár biztos vagyok benne, hogy a szemtanúk olykor túloztak a lény leírását vagy pszichés képességét illetően, de biztos hogy nem láthatták rosszul hogy 2- vagy 4 lábon jár-e. A kutyafélét már elkapták, a másik még várat magára akár köze van az UFO-khoz akár nincs…

ex- kriptid #2. : Kellas macska

Első észlelés: 1983
Hely: Kellas, Skócia

A Kellas macska egy kis fekete macska melyet Skóciában találtak. Eleinte egy kelta mitológiai vadmacskának gondolták, ám 1984-ben egy Ronnie Douglas nevű vadász lelőtt egy példányt. Egyértelműen kizárták a hoax/csalás esetét. Megállapították, hogy egy hibrid, mely a vadon élő és a házi macska "Felis silvestris" faj keveréke. Neve azért lett Kellas, mert a tetemet Karl Shuker zoológus és kriptozoológus vizsgálta meg és ő nevezte el Kellasnak, ugyanis ezen a helyen találták meg az állatot. Egyébként 65 centiméter a macska hossza, erős és hosszú hátsó lábai vannak és a farka megnőhet akár 30 centiméter hosszúra is. Az állatot és mintáit az Elginben található múzeumban őrzik,Skóciában.
Érdekességképp nemcsak a kelta mitológiában jelenik meg, hanem Edgar Allan Poe novellájában, aminek címe "A Fekete Macska". Itt baljóslatú macskának tünteti fel, színe fekete és mellkasán fehér folt van.

Jobbra a Kellas macska koponyája, balra a Dufftown macskáé.

Természetesen több Kellas macskát is fogtak már el vagy rosszabbik esetben lőttek le 1983-től megkezdődően, főleg folyó partok közelében. Volt eset is mikor egy vadász, oldalba lőtt egy példányt és kiderült, hogy terhes volt az állat, mert egy csíkos kiscica esett ki az oldalából. Ez az eset 1986-ban történt.
1991-ben több Kellas kölyök is ellett. Feketék voltak,de több helyen csíkosak is. Sajnos a napok elmúlásával a kicsik meghaltak. Nem tudták mire vélni a dolgot, arra gyanakodtak, hogy halálos géneket is kaptak a kicsik, valamint nem megfelelően táplálkoztak.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Ez az eset bizonyítja, hogy míg valamely állatot csak mesebelinek és mitológiainak hisznek, nem zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy létezhet. A Kellas macska a kriptidek csoportjából átkerült az ex-kriptidek és a 100%-ban bizonyított állatok létezésének csoportjába. Az eddig hitetlenkedő zoológusok is foglalkoznak vele.