Ogopogo

Első észlelés: 1860 előtt is volt már a helyi legendákban
Hely: Amerika,Kanada, Brit Kolumbia, Okanagan tó

Helyszínünk a 135 kilométer hosszú és 5km széles Okanagan tó, Brit Kolumbiában. A víz mélysége elérheti a 232 métert is akár, míg átlagos mélysége "csupán" 76 méter. Ez a tó ad otthont egy állítólagos vízi szörnynek, melyet Ogopogónak neveztek el a helyiek.
Az állat létezésére nincs konkrét bizonyíték, ugyanis a fotók és filmek mind-mind homályosak, vagy nem túl kivehető, hogy mi látható rajtuk. A szkeptikusok persze úgy gondolják, hogy a szemtanúk ismert állatot láttak - például vidra- csak a szemük csapta be őket, de szóba jött még a vízben lebegő farönk vagy a hullámok is.
Az Ogopogó, mint név az 1924-es angol "A Pogo-Ogo: A Fox-Trut Funny" című számra vezethető vissza, melyet Cumberland Clark és Mark Strong adott elő az akkoriban híres brit Music Hall-okban. Erről nevezték el a lényt is.
A lény leggyakoribb leírása 12-15 méter hosszú és a többi hasonló kriptidre jellemző vonásokat is tartalmaz, mint például a vízből kilátszódó púpok, ez esetben 2-3 púp. Egyesek szerint egy bálnaszerű, életben maradt Basilosaurus lehet vagy valamiféle tengeri kígyó.

Több, mint 1170 ember számolt már be arról, hogy látta az Ogopogót, még ha ezek egy része tényleg csak vidrák voltak. Már az első telepesek is észlelték a lényt a 19. század elején, de csak a 20. század 1920-as éveitől kezdődően vannak részletesebb beszámolóink.
A helyi indiánok félnek az állattól és érdekes módon régi piktogramokat is találtak, melyek állítólag az állatot ábrázolják.
Már 1873-ban látta egy fehér ember az állatot, kinek neve Mrs. Allison volt. Épp este volt és erős szél fújt, de ennek ellenére "valami" az árral szemben úszott és kb. 15 méter hosszú volt.
1926-ban a tó egyik részénél több mint 30 autós állította azt, hogy látták ugyanazt a lényt a víz felszínen úszni.
1940-ben Vera Earl számolt be Mrs. Derrisckson, egy idős indián asszony történetéről. Mikor az asszony fiatal volt, egy alkalommal 3 ogopogó próbálta felborítani a hajójukat. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire újra vízre mertek szállni.
1968-ban Art Folden nevű férfi azt állította, hogy lefilmezte az állatot, amikor halad a vízen. A felvételt számítógépes elemzésnek vetették alá és a kutatók arra a feltételezésre jutottak, hogy nem tudják mi van a vízben, de az biztos, hogy egy szilárd háromdimenziós tárgy az.
1968-ban egy fűrésztelep munkása, Art Folden és felesége - akikkel dokumentum filmet is forgattak - látták a szörnyet, amint éppen a tó mellett kocsikáztak. Észrevették, hogy valami furcsa állat mozgolódik a vízben és kiszálltak a járműből, hogy közelebbről is szemügyre vegyék. A "valami" hol lebukott a víz alá, hol le , mígnem egyre beljebb került a tóba és végül eltűnt. Az egészet filmre vette a férfi és az egyik leghíresebb videó lett az Ogopogóról.

1981-ben Larry Thal aki turistavezető éppen a gyerekeket filmezte kamerájával, amikor is a tó felé fordult és felvételt készített véletlenszerűen az állatról. A hosszát 40 lábra tippelték meg a filmet elemzők.
1989-ben Ken Chaplin vett egy videókamerát, hogy ő is lencsevégre kaphassa a szörnyet. Várakozását siker koronázta, ugyanis sikerült valamit felvennie. Állítása szerint a lény "kopasz" és zöldes színű, a méretét pedig 15 méter hosszúra saccolta.
1990-ben a helyi Peachland Marnia Étterem egyik tulajdonosa fényképezett le egy különös valamit a vízben a Rattlesnake szigetről.
2011-ben egy mobiltelefonnal készített videó látott napvilágot, amin két sötét alak látható a tóban úszva.
Még sorolhatnánk a szemtanúk beszámolóit - akár filmel/fotóval akár az nélkül - szinte minden évre vonatkozóan, de fölösleges, mindegyik észlelés leírása egymáshoz nagyon hasonló.

A sok-sok észlelés felkeltette a tv adók figyelmét is, és több sorozathoz is forgattak itt dokumentum filmeket. 2005-ben a National Geography készített az Ogopogóról egy részt a It Real: Monsters in the Deep c. sorozatához. 2009-ben egy másik sorozat a Monster Quest is próbált a lény nyomára akadni és kiderült hogy lyukak, kisebb barlangok is vannak a tóban. Úgy vélték itt rejtőzhet valahol az élőlény. 2010-ben Josh Gates felfedező és tv-s személyiség is forgatott szintén itt egy részt a Destination Truth c. sorozathoz, hogy felfedezze a lényt. A Rattesnake sziget körül kutakodtak, ahol sok észlelés történt, de ők maguk nem kapták lencsevére az állatot.
Természetesen számtalan könyv is íródott a témában, a leghíresebb ArleneGaal : "In Search of Ogopogo " című könyve.

Érdekesség, hogy Ogopogó 80 évvel megelőzi a Loch Ness-i szörny hírét és feltűnését valamint az, hogy védetté nyilvánították, azaz tilos megölni vagy vadászni rá.
A tó turisztikai látványosság lett, turisták özönlenek ide, hátha abban a szerencsében részesülhetnek, hogy láthatják a víziszörnyet. A tó mellett elterülő Kelowna város még egy szobrot is készített a szörny tiszteletére, a helyi jégkorong csapat pedig - a Kelowna Rockets - a logójuknak választották az állatot.

A Yowie vagy Yahoo

Első észlelés: a 19. század közepétől
Hely: Ausztrália

A yowie egy emberszabású lény, hasonlóan a Yetihez és a Nagylábúhoz - a vadonban él, az ausztrál erdő sűrűjében. Ezek a lények szerepelnek a folklórban és a bennszülöttek legendáiban is, egy igen erős mitológiai karakter.
A neve, mint "yowie" nem tudjuk pontosan honnan ered, ez a kifejezés vagy hogy mit jelentene. Hívják még más néven is, mint például "Yahoo" és "Yowie-Whowie".
Egy 19. századi író -Robert Holden- szerint már számos történet létezett az állatról a 19. század közepétől az európaiak között, körülbelül 1842-től kezdődően. Egyszer így ír róla : " A 19. századi ausztrál bennszülöttek hisznek a Yahooban... ezt pedig úgy írják le, mint ami hasonlít egy férfira, közel azonos magasságú is vele, és hosszú őszes haja lógott le a fejéről. A karjai kicsit hosszabbak, és végtagjai végén nagy karmok vannak. A lábai úgy írják le, mint akinek hátrafelé vannak fordulva, és a láblenyomatából úgy tűnik, mintha a lény az ellenkező irányba ment volna. Összességében ez egy ocsmány szörnyeteg lehet, egy majomszerű megjelenéssel."
Egy másik leírás is létezik, mely még a bennszülöttek korai időszakából maradt fent, az úgynevezett "Álomidőkből". Ez még azt az időszakot, korszakot jelenti, amikor kialakultak a totem állatok a törzseknél, a Teremtés időszakában. Szóval igencsak a régmúltról beszélünk.
" A régi Bungaree a Gunedah nevű őslakosok, beszéltek egyszer egy régi törzsről a yahookról, akik az ország eredeti lakosai voltak és voltak ők maguk, a feketék. Ez a két törzs egymással ellenségek voltak, de míg a feketék folyton legyőzték a Yahookat, azok mindig elfutottak, mert gyorsak voltak..."
Ezenkívül még fennmaradtak a Gulliver utazásai történetek és egyéb európai hagyományok, melyekben szőrös vad férfiakat emlegetnek.
Egészen eddig azt hihetnénk, hogy ez csak egy mitológiai lény, mely nem létezik. Azonban akadtak szemtanúk is, akik találkoztak vele.
Az 1870-es évektől kezdődően terjedtek beszámolók a "bennszülött majmokról", melyek megjelentek az ausztrál "Town and Country Journal"-ban. 1976-ban egy férfi, név szerint Mr. HJ McCooey, azt állította, hogy látott egy bennszülött majmot az Új-Dél-Wales déli partjánál. A cikk így írja: "Néhány nappal ezelőtt láttam egy igen furcsa lényt, a Bateman Öböl és Ulladulla partjai között. Úgy gondolom, hogyha egyenesen állt volna meglett volna 5 láb magas is. Farkatlan volt és hosszú feketés haja. A szőre a mellkasánál és torkánál, olyan vöröses színű volt. Szemei kicsik voltak, alig láccottak ki a csapzott hajától. Odadobtam egy követ, mire az állat azon nyomban elfutott."
A férfi felajánlotta az Auzstrál Múzeumnak, hogy elfogja a majomszerű állatot 40 fontért, ami azóta sem sikerült..Ezután az 1912-es évektől kezdődően kezdődtek újra a bejelentések, hogy látták. A lény feltűnik Donald Friend népszerű író "Hillendiana" c. művében is, mely tartalamz egy gyűjteményt az állatról Hill End és New South Wales közelében. Robert Holden is idéz könyvében számos beszámolót a késői 19. és 20. sz. elejétől kezdődően.
A beszámolók és észlelések a mai napig is folytatódnak, nagyon sok ember látta. Konkrét bizonyíték még mindig nincs a Yowie létezésére, csak titokzatos lábnyomokat találtak, de hiányoznak a perdöntő bizonyítékok.
Néhány beszámoló olyan incidensekről szól, hogy a haszonállatokat csonkítják meg ezek a vadak, mint például a juhokat vagy a kutyát. A szkeptikusok természetesen arra utalnak, hogy ezeket a Dingók követik el.
1979-ben egy helyi pár, Leo és Patricia George piknikezni mentek, amikor egy kenguru megcsonkított tetemét fedezték fel. tőle pedig 40 méter távolságra egy óriási szőrös teremtményt láttak, mely megállt és őket figyelte, majd eltűnt a bozótosban.
A Yowie egyik lelkes rajongója, név szerint Rex Gilroy kriptozoológus, aki egyébként a paranormális jelenségeket is kutatja, az 1970-es évek közepétől több mint 3000 jelentést gyűjtött össze. Szerinte rendszerezni kellene ezeket, magába foglalják az észlelések egy kihalt emberszabású majom vagy Homo faj létezését, egy reliktumi túlélőét. A biológiai reliktum annyit jelent, hogy egy szervezet amely egy korábbi időpontban bőséges volt és nagy területeken fordult elő, de mára már csak kis területeken fordul elő vagy teljesen eltűnt.
Természetesen a Yowie töretlen népszerűségnek örvend a mai napig is. Számos könyv jelent meg róla, sok ember próbálja felkutatni, ráadásul még szobrot is emeltek róla Queenslandben.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem a yowie létezhet, de a beszámolók erős túlzásba esnek, amikor akár 10 méteres teremtményről is beszámolnak. Kell lennie valaminek az auzstrál erdőkben, ha már több ezer beszámoló gyűlt össze, még ha tegyük ennek 10% is igaz, akkor is. Bár az is lehetséges, hogy ez a kriptid megegyezik más hominida kriptidekkel, tehát egy és ugyanazon állatokról beszélünk.