Ahool

 Első észlelés: 1925

Hely: Ázsia, Indonézia, Jáva

Az Ahool egy repülő kriptid, állítólag egy óriás denevér vagy egy repülő főemlős. Sajnos semmilyen bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre, ami bizonyítaná a létezését, csak elbeszélések vannak. Itt még semmiféle tárgyi bizonyíték sincsen, gondolok itt szőrre, fotóra vagy valamilyen nyomra.

Élőhelye Java, ami egy Indonéz sziget körülbelül 135 millió lakossal Délkelet- Ázsiában. Az egyik legsűrűbben lakott sziget a maga 139 négyzetkilométerével. Ezért is furcsa, hogy az állatot eddig nem sokszor észlelték, bár az őserdő mélyén él.

Mindenesetre a lény leírása a következő: nagy sötét szemek, óriási karmok vannak az alkarján ( ami kb. akkora mint egy csecsemőé ) és a testét szürke szőr borítja. A legérdekesebb, hogy a szárnyfesztávolsága 3 méter lehet. Ez majdnem kétszer olyan hosszú, mint a világon ismert legnagyobb denevér faj szárnyai. Nevét a hangjáról kapta, mert "A-Hool" vagy" ahOOooool" hangot ad ki magából. Egyesek szerint a feje majoméhoz hasonlít. Inkább éjszakai életmódot folytat.

Először Jerome Clark ír róla, aki kutató volt, valamint Loren Coleman aki szintén író és kriptozoológus. Hamarosan spekulációba bonyolódott Ivan T. Anderson kriptozoológus is, aki szerint az Ahool lehet, hogy a Kongamoto egyik rokona. A Kongamoto egy hasonló szárnyas kriptid, ami egy Pteroszaurusz. A legtöbb ilyen állat rendelkezett ilyen szárnyakkal, valamint azokon pihepuha rövidke szőrsálakat, hogy elkerüljék a hőveszteséget.

1925-ben figyelte meg legelőször egy ornitológus, Dr. Ernest Bartels egy vízesés lejtőjén a Salek-hegységnél és a feje fölött suhant el. Két évvel később ismét észlelte éjjel a teremtményt, amikor a nádkunyhójában feküdt az ágyban a Tjidjenkol folyó közelében. Egy furcsa hangot hallott, amit nem tudott felismerni mi volt az. Fogott egy fáklyát és kiment körbenézni a hang irányába, aztán hamarosan újra látta az állatot. Mivel ornitológus, tehát madarakkal foglalkozik, nem keverhette össze semmilyen állattal sem. Ennek ellenére kollégái nem hittek neki és szerintük csak egy nagyobb baglyot látott.

Akik nem a dínós elmélet mellett állnak, két gyanúsítottat is találtak az Ahoolra. Ezek nem mások mint baglyok, mégpedig a jávai Wood-bagoly valamint a Pettyes erdei bagoly. Ezek szárnyfesztávolsága elérheti a 1,20 métert. Szerintük az Ahool nem éri el a 3-om métert és csak a rémült szemtanúk eltúlozták a méreteket. A baglyok hangja is hasonló, mint az állítólagos Ahool lényé, mégpedig "Hooool" hangot adnak ki magukból szakaszosan. A színük is hasonló, a sötétben ugyanúgy néz ki a szemük, mint a leírások az Ahoolnak. Az ornitológusok szerint nem ritka, de nem sűrűn mutatja magát, ugyanis a hegyekben él nagy magasságban és területe egyre kisebbre szorul a folyamatos erdőirtásoknak köszönhetően.

ex- kriptid # 4. : A szumátrai nyúl

Hely: Szumátra, Indonézia, Ázsia
Észlelés, felfedezés: 1916

Szumátra a világ hatodik legnagyobb szigete. 470 000 km². A szigeten mocsaras síkságok, de hegységek is megtalálhatók, persze tavak is. Több mint 10 nemzeti park található itt, sok-sok védett állattal és növénnyel együtt.
Itt fedezték fel ezt a bizonyos nyulat, ami egészen 1916-ig kriptid volt. Itt is csak a sziget nyugati részén található érintetlen hegyvidéki erdősségek lakója. Tudományos neve Nesolagus netscheri.
Testhossza 37–40 cm. Testének színe barna vagy szürke, tompora élénk rozsdavörös. Vastag szürkésbarna csíkjai vannak, melyek az orrtól a farokig, a vállaktól ívesen a tomporig és a hátsó láb felső részén keresztben húzódnak. Rövidebb a füle, mint a többi nyúlfélének.
Természetesen üregekben él, leveleket és lehullott gyümölcsöket fogyaszt. Félénk állattal van dolgunk.


Egészen 1972-ig jelentgették az észlelését, de így is csak 2000-ben sikerült az első fotót elkészíteni róla! Azóta is csak pár fénykép készült. 2007 januárjában kapták lencsevégre a Bukit Barisan Selatan Nemzeti Parkban, hála egy mozgásérzékelő kameracsapdának. 2008 szeptemberében egy WWF tudós kapta le, majd végül 2009 júniusában figyelték meg. 2011 januárjában pedig egy tudós csapat segítségével sikerült lefényképezni a sziget két nemzeti parkjában.
Hiába hogy lekerült a kriptidek listájáról, az élőhelyének tönkretétele fenyegeti, ezért az IUCN, azaz a Természetvédelmi Világszövetség, vörös listája a kihalófélben lévő kategóriában sorolja a szumátrai üreginyulat. Szóval oké, hogy felfedeztük, de vigyáznunk kell ki ne halljon az állat.

A Mongol halálféreg ( Mongolian death worm)

Első észlelés: - ismeretlen
Hely: Ázsia, Mongólia, Góbi sivatag

A góbi sivatag mindössze 3%-át képezik homoksivatagok. A többi területet homokdűnék, kanyonok, sziklák és sós tavak határozzák meg. Ez az egész hely mintegy 1 295 000 km, szóval elég nagy területről beszélünk. Mérges kígyók, skorpiók és nomádok élnek egymás mellett..a sivatagi homok állítólag egy ismeretlen élőlénynek is ad otthont. Ez nem más állítólag, mint egy féreg. Megkapta a mongol halálféreg nevet, mongolul "Alighoi khorkhoi"-nak mondják, ugyanis több emberi áldozat is írható a számlájára az elhullott állatokon kívül. Senki sem tudja megmondani hogyan végez zsákmányával, de egyesek szerint valamilyen méreganyagot bocsát ki, esetleg savat spriccel ki és volt olyan aki áramütésre tippelt.
Az őslakosok és a helyiek már elég régóta beszélnek róla, de a lény hírére az 1920-as évekig várni kellett. 1922-ben egy amerikai kalandor, név szerint Anrews Roy hallott a szörnyről a helybéliektől. Egy 1926-os könyvében ezt írja: " Meglepett az összhang a szemtanúk beszámolói között és ha nem írja le mindenki ugyanúgy az állatot, azt hittem volna, hogy egy helyi mítosz csupán."
A kinézete többek szerint olyan mint egy óriási féreg, egy tehénbél, mely olyan vastag mint egy emberi comb és hossza a fél métertől a 2m-ig is terjedhet. Színe sötétvörös néha barna foltokkal, szeme nincs ( legalábbis nem láttak rajta) így nem tudják megkülönböztetni a fejét a farkától. Néhány leírás azt említi hogy a két végén kis tüskék helyezkednek el. Mozgása érdekes és furcsa, kígyóhoz hasonló, lendületesen kisiklik oldalra és így halad. A föld alatt , belsejében él és úgy gondolják, hogy többnyire hibernálva él és csak akkor jön a felszínre, mikor a talaj nedvesebb.
Számos expedíció indult a lény felkutatására és számos zoológus próbált a nyomára akadni, de mindhiába..A brit származású Karl Shuker zoológus úgy gondolja, hogy az élőlény nem más mint az "Amphisbaenid" nevű élőlény. Ivan Mackerle - aki tanulmányozta a Loch Ness-i szörnyet is - szemtanúk kihallgatása után úgy hiszi, hogy a féreg nem több puszta kitalációnál.
Tudósok és szakértők szerint nem lehet igazi féreg, mert nem tudna megélni ezen az éghajlaton, túl forró a talaj és a levegő is. Felmerült az a gondolat, hogy az állat nem más mint egy Szkink, bár a féregnek egyszer sem tulajdonítottak lábakat. A legtöbb esély egy mérges kígyóra van, ami tényleg megölhet embereket ha elég óvatlanok.
A szörny belopta magát a köztudatba, számos dokumentum filmben és TV-showban is szerepelt, film is készült róla ( Ahová lépek ott szörny terem) és könyvek íródtak róla.
Még ha a féreg gondolata ki is zárható, egy ismeretlen élőlénynek simán adhat otthont a hely, a sivatag nagy része lakatlan, a határok mentél elvannak kerítve kisebb tartományok stb. így megbújhat egy állat, főleg ha a felszín alatt éli az életét.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Nos a zoológusok szerint nem lehet féreg. Akkor én egy mérges kígyót sejtek az állat mögött. A szkinket és a Amphisbaenid-et kizárom, mert ezek nem képesek megölni embereket, de mivel halálesetek voltak ez a két állat kizárható a listából. Ha nem csupán mítosz a lény akkor ez egy a.) mérges kígyó b.) egy hibrid féreg, mely képes ezen az éghajalton életben maradni

Orang Pendek

Első észlelés: 1295, 1910
Hely: Ázsia, Indonézia, Szumátra

Az Orang Pendek egy emberszerű teremtmény, mely állítólag a szumátrai hegyvidéki erdők mélyén él. Neve indonéz nyelven van, jelentése azt jelenti, hogy „alacsony ember” vagy „alacsony személy”. Már legalább 100 éve dokumentálják az állatról az írásokat és bejelentéseket mind a helyi törzstől és lakosoktól, tudósoktól és utazóktól, de még mindig nem sikerült egyetlen egy példányt sem elfogni. Egész Délkelet-Ázsiában észlelték és a Szumátrában is, de az utóbb időkben főként a Kerenci Regenci nevű központ környékén és a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban bukkan fel. Itt könnyen megbújhat az élőlény ugyanis itt van a világon az egyik legnagyobb esőerdő, valamint itt vannak a legmagasabb hegycsúcsok Indonéziában és olyan helyek is, melyeket szinte lehetetlen megközelíteni.

A leírások szerint az állat 80-150 centiméter magas, emberszerű két lábon járó teremtmény, de testét rövid szürkés-barna szőr borítja. (bár jöttek jelentések pl: pirosas-barna vagy aranybarna színűről is) A nagylábujja eltér a többitől, állítólag eltér a többi ujjtól. Lábai rövidek, de kezei hosszúak és ujjai karmosak. Az arca hasonlít a gorilláéhoz, az orra pedig teljesen humanoid szerű. A legtöbb infót egy Debbie Martyr nevű helyi kutató gyűjtötte össze, aki már 15 éve kutat az állat után, több 100 szemtanút kihallgatott és Ő maga is látta a lényt.

Többnyire a dzsungelben látták, hol a földön és hol a fákon, de szinte biztosra mondják, hogy növényevő élőlényről van szó. Volt hogy kifigyelték az erdő szélén és éppen burgonyát, kukoricát és gyümölcsöt evett. A helyiek szerint gyömbér gyökerekkel is táplálkozik, a növény ottani neve pedig „Lolo” vagy „pahur”. A gyümölcs neve pedig „Durian”, amit úgy gondolnak, hogy a kedvence.
A területről több kriptid állatról jöttek híradások. Mind majomszerű élőlény, de egyesek szerint ez mind az Orang Pendek, csak más-más neveket adtak neki. A nevek Uhang Pandak, Atoe Pandak, Atoe Rimbo, Goegoeh, Ijaoe, Sedabo, Umang és a Batutut, bár ezt egy másik majomszerű élőlénynek mondják.

Az első észlelése 1295-ben történt amikor is Marco Polo Indonéziába tette a lábát. Itt többen is beszéltek neki egy majomszerű élőlényről. Ezután a szemtanúk feljegyzéseit nem nagyon dokumentálták és 1910-től kezdődően látta meg elsőnek az európai ember, bár a helyi törzsek folyamatosan megfigyelték.

A „Suku Anak Dulam” (Az Inner-erdő gyermekei) nevű törzs és nomád népek már jó ideje az erdőkben laknak. Szerintük már évszázadok óta itt él ez az élőlény, bár ők Kubunak, Rimbának és Batin Simbilannak hívják. Ami viccesen hangzik, hogy néha dohánnyal is megkínálták, amit az Orang Pendek nagyon szeret. Ezt többen megmosolyogják, de ha ez igaz akkor nem egy buta állatról lehet szó, hanem tárgyakat is tud használni. Számos törzs úgy véli, hogy ez egy démon vagy szellem és egyáltalán nem tekintik állatnak. Azonban a leírásaik szorosan megegyeznek az Orang Pendek leírásával. Többször is megfigyelték őket, mikor halászni indultak a törzs tagjai és volt, hogy 5-6 együtt lévő Pendeket is látták. A helyi lakosoktól több 100 beszámoló érkezett. Közeli találkozások, messziről látták, kapcsolatba léptek vele, szinte mindenféle beszámoló érkezett már róla. A 20. század elején Holland telepesek érkeztek a Szumátrába és ők is látták az élőlényt. A két leghíresebb beszámoló következik:

Mr. van Heerwarden aki a földeket mérte fel 1923-ban látta az élőlényt: „ Felfedeztem egy sötét és szőrös lényt a fa ágain. A szőre elől mintha világosabb lett volna elől, mint a hátánál. A lába meglehetősen rövidnek tűnt a kezeihez képest. Az ujjai nagyon formásnak tűntek. Egyáltalán nem volt visszataszító a kinézete, még az arca sem..sőt nem volt majomszerű sem, inkább mint egy ember.”

Mr. Oosting, aki látta az erdőben sétálva a lényt: „ Rövid haja/ szőre volt, a tarkójánál nagyon piszkos volt. Azt gondoltam magamban, hogy ez a férfi nagyon koszos! A vállai vastagok és szögletesek voltak, teste közepes méretű. Úgy tűnt olyan magas, mint én. Ezután láttam csak meg, hogy ez nem ember, de nem is volt orángután. Előtte láttam majmokat, pl. Siamangot, de ez biztos hogy nem az volt!”
A nyugati kutatókat is érdekelte az állat. Sok beszámolót gyűjtöttek róla, megkísérelték lefényképezni és lekamerázni, de egyszer sem sikerült. Viszont szőrzetet és lábnyom mintát is szereztek és Cambrige egyetemen analizálták. Dr. David Chivers biológus kijelentette: „ Ez egy egyedülálló keveréke a gibbonnak, orángutánnak, csimpánznak és az embernek. nagyon valószínűnek tartom, hogy a szumátrai esőerdők mélyén egy ismeretlen főemlős él.” 2005-ben a National Geographic csatorna is megpróbálta filmre venni az állatot, de a projekt sikertelenül fejeződött be.

Többféleképpen is próbálták magyarázni az Orang Pendek „jelenséget”. Az egyik, hogy az emberek csak nem ismerték fel a majmokat, gorillákat stb. Ez eléggé valószínűtlen, hogy ennyi ember tévedjen. A második lehetőség, hogy egy nem dokumentált majomfajról van szó, esetleg egy főemlős vagy az orángután alfaja. A harmadik lehetőség pedig, hogy egy hiányzó láncszemről beszélünk. 2004-ben felfedeztek egy csontvázat a Flores barlangban (ami egy másik hely Indonéziában). Fizikai leírása, magassága megegyezett az Orang Pendekével. Ez új spekulációknak adott utat, hogy pár ilyen példány életben maradhatott, ugyanis a tudósok szerint ez a faj már 12 000 éve kihalt.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat nagyon is létezhet. Semmi okot nem látok arra hogy átverés lenne, többszáz szemtanúja is volt, a biológus is kielemezte a szőrmintát és azt mondta, hogy ismeretlen, ráadásul a 2004-ben felfedezett csontváz is nagyon gyanús.