Jackalope

Első észlelés: - pontos adat nincs, 1930-től népszerű, de már régi könyvekben is szerepelt

Hely: Amerika, Wyoming, Douglas

 

Két hasonló lényről már írtam a blogba. Az egyikük a svéd Skvader volt, míg a másik a németországi Wolpertinger. Mindkettőről elmondható, hogy hoax és tréfa, de a Jackalope  azért nem teljesen, mert meg volt az alapja.

A Jackalope egy mitikus állat  Észak-Amerika folklórjából, a "félelmetes fráterek" vagy "rettentő fickók" közül az egyik. Ezt a megnevezést az ottani favágók mitikus állataira használják, amik a kinti pusztában, vadonban "élnek". Ezek az állatok a szájhagyományok útján váltak közismerté, az utazók egymásnak mesélték, elterjedt a vadászok, favágók és vándorok között. Ezekre az élőlényekre jellemző, hogy inkább komikusak, minthogy félelmetesek lennének.

 

 

A Jackalope kinézete több állat kereszteződéséből áll, hasonlóan mint svéd és német társainál. Az "alap" test egy nyúlé, és felismerhető rajta az antilop szarv vagy szarvasagancs a feje tetején, valamint néha van fácán farka is. Maga az állat megnevezése a "jackrabbit" és az "antelope" szavakból tevődik össze, tehát magyarul Nyúltilop-ot jelent.

Maga az agancsos nyúl képe már az 1700-as évekbeli könyvekben is szerepel Lepus cornutus néven. Az egyik ilyen könyv a "Tableau Encyclopedique et Methodique", ami egy illusztrációs enciklopédia volt és 1788-ban jelent meg Párizsban. A könyv rendszerezi és metszetekkel mutatja be a különböző állatokat, növényeket, ásványokat. A másik könyv 1575-ben jelent meg, szintén található benne ilyen állat és a címe "Animalia Qvadrvpedia et Reptilia".

Ide kapcsolódhat még egy furcsa betegség is - ezért sem teljesen csalás a Jackalope létezése -, aminek a neve "Shope papilloma virus". Ettől a vírustól különös agancs szerű daganatok nőnek a nyúl testén és fején, és szájából is akár. Az 1880-as évek után több ilyen jelentés is érkezett ezekről a beteg állatokról. Valószínűleg ez adott valóságalapot a legendáknak is. Aztán megtörtént a Jackalope ál-rendszertani besorolása is, és a neve Lepus temperamentalus lett.

A legenda szerint egy törpe szarvas és egy gyilkos nyúl példányának hibridizációjából, kereszteződéséből jött létre. Igen agresszív állattá válik, amikor megközelítik. Jobban a téli elektromos viharok idején tűnik fel, ezért is látják ritkán. Húsa a homáréra emlékeztet. A női jackalopet meglehet fejni, amíg alszik és a tejet végül fel lehet használni különböző gyógyászati célokra, egy igazi afrodiziákum. A lény egyébként meglepően jól utánoz bármilyen hangot, még az emberét is. Ezt felhasználja arra is, mikor őt üldözik a vadászok és félrevezeti őket a felkiáltásával, hogy " Ott megy, arra!" és ezáltal megmenekül előlük. A régi vadnyugaton amikor a cowboyok énekeltek a tábortűznél, néha maga Jackalope is becsatlakozott hozzájuk a távolból édes hangjával. Még a whiskey-t is megissza, hogy mámoros állapotában könnyebben elkaphassák.

 

1932. Dougles, Wyoming. Douglas Herrick és testvére, Ralph épp egy vadászati kiránduláson volt. Mind a ketten tanultak még fiatalkorukban állatkitömésekről, és amikor visszatértek a kirándulásról pár nyúlzsákmánnyal, Herrick odadobta a tetemeket az állatkitöméses boltba, a szarvas agancsok mellé. Egyszer csak a férfinak kipattant a fejéből, hogy a kettőt ötvözni kellene és "megszületett" Jackalope. Hamarosan 10 dollárért eladták a La Blante Hotelban egy árverésen. Sajnos a preparált állatfejet ellopták 1977-ben. A lénynek hatalmas népszerűsége lett és Herrick meglátta benne a lehetőséget: több ezer vadászati engedélyt adott ki a helyi Kereskedelmi Kamara a jackalopera a turisták számára. A legjobb vadászati idényt június 31.-re tűzték ki. Valójában ez is a tréfa része, a június csak 30 napból áll. A kikötés még az volt, hogy a vadász IQ-ja nem haladhatja meg a 72-őt.

Később Douglasben készítettek egy szobrot a nyúlnak és a város minden évben megünnepli a Jackalope napot. 2005-ben a House of Wyoming elfogadott egy törvényjavaslatot, mely szerint a város hivatalos mitológiai lénye ez az állat lesz. A preparált Jackalopekból többezret adtak el szerte az országban.

 

Tehét a Jackalope óriási populáris kultúrával rendelkezik a mai napig. Videójátékokban, filmsorozatokban is felhasználták, de megtalálható zenekarok és reklámok logójaként is. Egy biztos: Jackalopeval történelmet írtak.

"Fiam, kövesd ezt a tanácsot,

Óvakodj az agancsos nyúltól,

A whiskeydet akarja."

Jenny Haniver

Első észlelés: -

Hely: bárhol a tengeren, de főként Antwerp-i dokkok (Európa)

A Jenny Haniver már nem kriptozoológiai, de nem is zoológiai lény egy bizonyos értelemben.

Régebben ezt egy valódi állatnak vélték, olyat ami mára már bebizonyosodott, hogy nem is létezik és csak egy átverés. Ez az élőlény nem másból "készült", mint egy elhullott porcos halból, annak különböző fajtájából, mint például rája vagy ördög hal. A tetemet módosítják, majd pedig kiszárítják, azaz tartós lesz, így olyan groteszk és bizarr élőlényt kapunk, amit az évszázadok során egyesek nem ismertek fel, hogy valójában micsoda így egy bizarr valódi élőlénynek tekintették.

Hogy a név kifejezése honnan ered nem tudjuk pontosan, de többen is a francia "jeune d'Anvers" kifejezésre gyanakodnak, amibe belehallották a Jenny Haniver személynevet, s annyit jelent: "fiatal ember/lány". A Brit tengerészek "cockneyed"-nek hívták, amit  a földrajzi, társadalmi és nyelvi egyesületekre használják. Ebben az esetben azonban Jenny Haniver a szó jelentése, de néhány helyen Jenny Haviers-ként terjedt el igen széles körben.

Évszázadokon keresztül a tengerészek leültek az Antwerp-i dokkoknál és itt készítették, faragták ezeket a "sellőket", majd kiszárították. Mikor ez megtörtént egy réteg lakkot kentek rá, hogy szebben, fényesebben nézzen ki a lény. Mivel volt rá kereslet, így sok tengerésznek és turistának adták el ezeket a kis "szuveníreket" a dokkok mentén, igazán nagy sikere volt egy időben.

A készítők különböző kinézetű lényekre készítették őket; hasonlítottak az angyalokra, démonokra, sárkányokra és hableányokra. Arcokat, kezeket és lábakat készítettek a kiszáradt tetemre, hogy minél életszerűbb legyen. Létezik egy furcsa kriptid - amiről majd szó lesz a blogban egy külön bejegyzésben - , aminek a neve Tengeri Szerzetes, és úgy vélik egyes kutatók, hogy talán ez is egy Jenny Haniver példány lehetett. Többen is el hitték, hogy ez egy valódi sellő volt, mert történetek is kapcsolódtak hozzá: állományokban és csoportokban utaznak a tengerben, felugranak a hajóra és tömegesen zaklatják, harapdálják a legénységet.

Az első publikációk között található, amiben megemlítik ezeket a kis figurákat az 1558-as megjelenésű Historia Animalium vol. IV, amit Konrad Gesner írt. Az író botanikus és zoológus volt, ebben a könyvében a különböző élőlényeket ismerteti. E kötetben több különböző valódi kriptid is helyet kapott, amik máig rejtélyesek. Gesner azonban tudatában volt, hogy ezek a kis sellők csak preparációk és olvasóit erre figyelmeztetni is, ugyanis abban az időben mint írtam egy népszerű tévhit volt. A 16. és 17.-ik századi állattani könyvekben is helyet kapott különböző írók munkáiban, mint pl. Ambroise Pare - "On Monsters and Marvels (1573)" vagy Ulisse Aldrovandi "Monstrorum historia" c. művekben.

Természetesen ezek a preparációk befolyással voltak a populáris kultúrára is. Philip Reeve  " Mortal Enginers Quartet" c. művében szereplő léghajó azonos nevet kapott a lénnyel. Az 1978-ban sugárzott "Bermuda Depths" fantasy televíziós sorozatban egy titokzatos karakter neve Jennie Haniver volt. Mivel igen népszerű az állat még most is, több helyen is megtalálhatóak kiállított preparációk, köztük a Kanadai Természettudományi Múzeumban is.

Skvader

Első észlelés: i.u.24 és 1874

Hely: Európa, Svédország, Sundswall város

Ennek a lénynek igen érdekes története van! Egyesek szerint kitalált, míg mások szerint valaha létezett, de mára biztos hogy kipusztult állat ez, bár igaz, csontvázakat soha sem találtak.

A neve két szó kombinációja: az előtag, azaz a "Skva-a" -skattra- azt jelenti csipogás vagy kuruzsló, míg az utótag, "der" -tjader- a nyírfajd ( egy csoportja a madaraknak) siketfajdot jelentené, ami egy madárfajta.

Az állat kinézete elég furcsa, az elülső és hátsó végtagok egy európai mezei nyúl ( Lepus europeus ), a hátsó szárnyak,farok pedig a női nyírfajd megfelelője ( Tetrao urogallus ). Ez később tréfásan kapott egy latin nevet, azaz a " Tetrao Lepus pseudo-hybridus rarissimus L"-t.

A Skvader története a 20. századból származik, amit egy Hakan Dalhmark úr mesélt el egy Sundsvallban található étteremben a vendégekben. A férfi azt állította, hogy 1874-ben lőtt egy furcsa állatot vadászat közben Sundsvall erdejében északon és le is írta a külsejét. Egyes embereket nagyon megmozgatott a történet és 1907-ben a házvezetőnő viccesen megajándékozta Hakant egy festménnyel, amin a Skvader volt látható és az unokaöccse festette le az elmondottak alapján. 

1912-ben nem sokkal halála előtt ezt a festményt Hakan a helyi múzeumnak adományozta.

Egy kiállítást rendeztek Örnsköldsvik nevű településen még 1916-ban és a múzeum menedzsere, Mr. Hammarberg megismerkedett a híres preparátorral, Rudolf Granbergal. Megemlítette neki a vadász történetét és a festményt és megkérdezte a preparátortól, hogy tudná-e rekonstruálni az állatot. 1918-ban Grangergal eleget tett a kérésnek és elkészítette a Skvadert és népszerű kiállítást rendeztek vele. Azóta folyamatosan megtekinthető mind a festmény - mind a preparáció a sundsvalli Norra Berget múzeumban. Hammarberg is tett a népszerűségért, írt egy cikket a helyi újságban, majd több mint 3 000 Skvader képeslapot értékesített és világhírnévre tett szert a furcsa preparált, tömött állat.

Most mindenki azt gondolhatná, hogy a jó öreg Hakan úr találta ki az egészet, de érdekes módon idősebb Plinius (i.u.23-79) is említést tesz egy "nyúl-madár" állatról a Natural History c. művében és állítólag egy madár testű, de nyúl fejű állat élt az Alpokban. Lehetséges hogy régen élt egy furcsa hibrid? Az Alpok óriási vonulatai között már nehéz lenne megtalálni a maradványait, mert szinte biztos, hogy ritka lehetett ez a lény.

Magát a Skvadert felhasználták többféleképpen is. Közúti táblákon és jelzéseken hogy esetleg az állat átszaladhat az úton vagy a svéd köznyelvben is, mert ha valaki azt mondja hogy "skvader" olyan mintha azt mondaná, hogy "rossz kompromisszum" vagy "ellentmondó elemek kombinációja". De Skvader lett a beceneve az 1950-es és '60-as években néhány típusú kombinált kisbusznak vagy tehergépjárműnek. 1994-ben szobrot is emeltek neki így Svédország méltán híres folklórjának szereplője lett.

Egyébként hasonló preparált állat a Wolpertinger is, de későbbiekben még szó lesz pár ilyen érdekes "állatról".