Első észlelés: 1345
Hely: Európa, Izland, Lagarfljót tó
A Lagarfljót édesvizű tó Egilsstaoir városka közelében található és 53 kilométer hosszú, valamint 2,5 kilométer széles. A mélysége elérheti egészen a 112 métert is. Ennek ad otthon állítólag az "Izlandi Féreg Szörny", vagy ahogy a helyiek hívják: Lagarfljótsormur.
Az észlelést megnehezíti az, hogy a tó tele van feltöltődésekkel: jéggel, törmelékes anyaggal, iszappal és rosszak a látási viszonyok is, olyan mély sötét a színe.. Ám nemcsak a vízben látták a férget: egyesek úgy gondolják, hogy a fák között is néha-néha csúsznak, közlekednek, de főként a szerpentineket közelíti meg.
A lény létezéséről már 1345 óta beszélnek, ám egészen a XXI. századig bezárólag még most is látják olykor-olykor. Méretéről és hosszáról mindig másként szól a fáma. Hol csak pár púpot látnak, hol pedig akár nagyon hosszú "kígyózó" testet.
A szörnyről szóló első beszámoló az Izlandi Annals nevű kéziratokban találhatóak meg, amikben különböző eseményeket örökítettek meg időrendi sorrendben
A néphagyomány szerint eredetileg sárkány volt, ami az aranyat védi. Egy régi történet szerint egy fiatal lány élt a tó partján a tanyán. Az édesanyjától kapott egy aranygyűrűt, akinek tanácsára egy dobozba tette, majd alá férget - egyes változatok szerint meztelen csigát - helyezett, mert úgy tartották, hogy így az arany majd egyre nőni fog és nagy lesz. Néhány nappal később megnézték, hogy hogyan is halad a folyamat, ám a féreg nőtt az arany helyett. A lány úgy megijedt a nagy csúszómászótól, hogy beledobta a tóba, ahol a féreg tovább növekedett.
Hamarosan terrorizálni kezdte a helybélieket, mígnem két helybéli sámán felvette vele a harcot. Sokáig küzdöttek vele, de nem tudták legyőzni, mindössze sikerült összekötniük a fejét és a farkát a tó aljára, úgy, hogy az idők végezetéig ne tudjon ártani senkinek sem.
A krónika még számos beszámolót tartalmaz: "1345. Abban az évben furcsa dolog jelent meg a tóban. Úgy nézett ki, mint a szigetek vagy nagy hurkok, amiket a víz választ el egymástól és mindegy száz ölnyi hosszú. A bámészkodók nem tudták ezt mire vélni. Azóta többször is látták a szörnyet az évszázadok során."
Egy 1589-es leírás szerint a szörny ki is emelkedett a vízből: "A szörny a tanúk szerint olyan magasra emelkedett, hogy egy vitorlás is átfért volna a nyaka alatt sértetlenül. Amikor visszaúszik a mélységbe földrengéseket okoz." - írta Oddur Einarsson izlandi püspök.
Az 1600 és 1700-as években is látták a lényt, majd egy tiszteletes is lejegyezte a látottakat. "1818-ban a jég felhasadozott és olvadozott. Reggel kilenc óra körül a tavat bámultam Ciszjordánia közelében. Ekkor észak felé egy nagy sötét púpot pillantottam meg, aminek a mérete akkora volt, mint egy nagy szánkó, ami megvan rakva fával. Tisztelettel: Stefán Árnason."
1861-ben már a fejét is megpillantotta egy házaspár, akik szerint maga a fej kicsi, de a rajta látható fülek nagyok és szélesek.
Most pedig térjünk át a modern észlelésekre. Igencsak sokszor észlelték az 1960-as években.
Például 1963-ban Sigurour Blöndal, az Izlandi Nemzeti Erdészeti Szolgálat vezetője számolt be arról, hogy a tó jegei között úszkált a hosszú, kígyószerű lény. 1983-ban egy vállalkozás keretein belül telefonkábeleket fektettek le a tó közelében a partszakaszon és a mérések közben vették észre, hogy bizonyos kábelek el voltak töredezve. A dolgozók ezt nagyon furcsálták, mert ezeket a kábeleket szándékosan úgy tervezték, hogy ellenállóak legyenek, ám 22 különböző helyen mégis el voltak töredezve, mintha valami elharapdálta volna őket vagy végigcsúszott volna rajtuk.
1998-ban a Hallormsstaoir iskola egy tanára és diákjai látták a lényt.
Még 2012-ben is érkezett bejelentés, sőt egy videóval is szolgáltak a szörnyről. A felvételt Hjörtur E. Kjerúlf úr készítette a hálószobája ablakából, ugyanis a parton lakik egy kis házikóban. A Ríkisútvarpio közszolgálati televízió le is vetítette, ahogy a szörny úszkál a jeges, havas vízben. A szakértői zsűri úgy gondolta, hogy a videó eredeti volt és nem manipulált. Egészen sok vitát kavart a felvétel és egészen 2014-ig vitatkoztak róla. Igencsak megosztották a közönséget, a televízió munkatársait és természetesen a hívők-szkeptikusok csatája is folyamatban volt.
A szkeptikus magyarázatok arról szólnak, hogy a tómederből gázok emelkednek ki, amik megtörik a jeget és úgy látszik, mintha mozogna valami a vízben, optikai illúziók keletkeznek. Egy másik elmélet szerint egyszerűen csak felgyülemlik a már szóba került törmelékes anyagok és ezeket sodorja a víz a jég töredezései között. A gleccserek megfelelő válasz lenne, ahogy lassú folyamatos csúszást végeznek. Ezek az áramlások igencsak becsapják az emberek szemét és úgy látják, hogy hogy a Lagarfljót úszik a vízben. Mások szerint akár angolna vagy hosszabb halak is úszkálhatnak a tóban.
2013-ban a Davies és Patties házaspár szintén készített egy videót. Meggyőződésük, hogy nem delfin, lamantin vagy bálna van a videón, ugyanis annyit horgásznak, hogy ezeket az évek során már legalább százszor észlelték.
Helgi Hallgrímsson 73 éves biológus, aki német és skót egyemet is elvégzett, igencsak szakértője a témának és könyvet is írt róla. Számos észlelést összegyűjtött, de úgy gondolta, hogy ezeket külön kell választani a városi legendáktól, a korabeli folklórtól. Vélekedése szerint bizonyos észlelésekre kielégítőek a szkeptikusok érvelései, ám nem mindegyikre. "Azt hiszem van egy csomó olyan dolog, jelenség, amit a tudomány nem tud egyelőre megmagyarázni. Ez az egyik ilyen eset."- mondta.
Így tehát a vita tovább folytatódik: létezik-e a szörny avagy sem?
1999-ben megkezdte működését a Lagarfljótsormurinn nevű városnéző hajó, a Gunnar Gunnanson intézet megbízásából, hogy próbálja dokumentálni a szörnyet, hogy megőrizzék a hagyományokat kulturális és turisztikai célból is.
Hamarosan több TV-s társaság is érdeklődött a szörny után: a Discovery Sci-Fi is forgatott itt a "Fact or Faked" műsor keretein belül, valamint forgatott itt a "River Monsters" stábja is.