Tengeri szerzetes és a Püspök hal

Tengeri szerzetes

Első észlelés: 1546

Hely: Európa, Dánia, Zealand sziget

Püspök hal

Első észlelés: 1531
Hely: Európa, Németország

A Tengeri Szerzetes nevű lényt Dánia egyik legnagyobb szigetén, Zealand keleti partján látták. A sziget 7031 négyzetkilométernyi területű, szóval igencsak nagy.  1546-ban jegyezték fel észlelését a Steenstrupia nevű állattani-zoológiai gyűjteményben. A halnak vélt lény úgy nézett ki, mint egy "szerzetes", 2,5 méter hosszú volt és egy rajzot is publikáltak róla, mégpedig Conrad Gesner svájci természettudós és bibliográfus könyvében, a Historiae animalium-ban. Az író is hivatkozik egy hasonló szörny észlelésére más partoknál is, ami állítólag 1531-ben történt és ennek ábrázolása szintén megtalálható a könyvében. A lényt Püspök halnak nevezték el és sikeresen elkapták Németországban. Azonban semmilyen ételt nem fogadott el és három nappal később meghalt. A legenda szerint a lengyel király megszerette volna tartani magának ezt az állatot, mert az ő birtokába is került egy példány, de a hal szerű lény fellebbezett és intett egy csapat katolikus püspöknek, hogy szabadítsák ki. A püspökök segítettek, mire a hal keresztet vetett és eltűnt a tengerben. Ez a leírás talán kicsit metaforikusabb lehet, mint az előbbi lény, ám azért is hívták püspöknek, mert a feje búbja hasonló volt az egyház által is használt fejfedőhöz. Sőt, egy 1187-es irat is megemlékezik egy hasonló állatról Suffolknál, amit halászok kaptak el. A lény egy szót sem szólt, később sikeresen megmenekült és soha többé nem látták.

,

Korabeli ábrázolások a lényekről

A szerzetesi lény később népszerűvé vált hála Guillaume du Bartas költő egyik epikus költeményében, a "La Sepmaine; ou, Creation du monde"-ben, ami 1578-ban jelent csak meg, bőven a szörny észlelése után.

Japetus Steenstrup (1813-1897) dán zoológus szemügyre vette az 1850-es években a Tengeri szerzetesről készült korai ábrákat és arra az álláspontra jutott, hogy az nagyon hasonlít egy óriási tintahalra, csak talán kissé eltorzították azt és kiszínezte a népi folklór. Saját grafikáját is elkészítette összehasonlításképpen.

Japetus rajzai

Bernard Heuvelmans kriptozoológus pedig úgy gondolta, hogy ez egy rozmár lehetett. Mások szerint pedig egy Angyalcápa, vagy más néven ördöghal, de felvetették a fókák különböző fajtáit is. Sőt, egyesek megvannak róla győződve, hogy ez csak egy korabeli csalás, akárcsak a modernebb Jenny Haniver preparációk.

Egy érdekes meglátás is napvilágot látott. Volt aki szerint ez mégis csak valódi, nem tévesen leírt kreatúrák voltak eme furcsa teremtmények, ugyanis mennyire hihető az, hogy tapasztalt tengerészek nem ismerik fel az általuk már sokszor látott állatokat? Arra is hivatkoznak, hogy hasonló lények fel-fel tűntek a történelem során, amit a mitológiák és legendák megőriztek.  Ilyen például a sumer Dagon, aki egyfajta halisten volt, de más kultúrák is megőriztek hasonló alakokat.

Szóba jöhet még a híres babilóni Oannes, aki egy kultúrhősként maradt fent, mert az embereket mindenfélére megtanította, köztük matematikára, csillagászatra, törvényekre és építészetre is. Később sajnos eltűnt a tenger habjai között, mert sok ellenzője is akadt a külseje miatt, így végül elbúcsúzott az emberektől. És végül nem feledkezhetünk meg az ember-hal testű hableányokról, sellőkről sem. Azonban legvadabb teória szerint ez akár egy másik faj, sőt, talán még egy földönkívüli is lehet. Az afrikai dogon törzs beszámol arról, hogy a régi időkben leszállt közéjük Nommó istenség, aki a Szíriuszról jött és és kétéltű élőlény volt. Halként ábrázolják a sziklák falain és főként csillagászatra oktatta a törzset.

Oannes ábrázolása

Láthatjuk, hogy a választható megoldások száma igencsak nagy az egyszerű állattól kezdve egészen a földönkívüliekig. Vagy tényleg egy másik fajjal van dolgunk, akik a tengerek és óceánok mélyén élnek? Mi lehet igazság? Sajnos valószínűleg soha nem tudjuk meg, de a Tengeri szerzetes és a Püspök hal igencsak színesítik a kriptidek listáját.

Wolpertinger

Első észlelés: -
Hely: Európa, Németország, Bajorország

A bajor folklórban szerepel egy állat, melynek neve Wolpertinger, de hívják még Wolperdinger-nek,Poontinger-nek, valamint Woiperdingernek is, attól függ Németország mely területén járunk. A Grimm testvérek gyűjtötték össze a bajor legendákat,melyből kiderül, hogy 1753-ban a lényt még Kreissl-nek hívták és komolyan hitt valaki a létezésében. A bajorországi alpesi erdőkben él a folklór szerint és kinézete igencsak különös. Többféle állati testrészekből "áll össze" ez az állat, mint például szárnyak, agancs, farok és agyar, de a legelterjedtebb leírása a nyúl és szarvas keveréke vagy a szarvas és mókus keverék.
A legendákban még arról is értesülünk, hogy egy félénk állattal van dolgunk és csakis akkor kaphatják el a vadászok ha éjjel sót hintenek a farkára. Elkapható még úgy, hogy teliholdkor fogunk egy lapátot, zsákot, botot valamint gyertyát. A bottal kitárjuk a zsák nyílását, majd pedig mellé tesszük a gyertyát égve. A Wolpertingerz vonzani fogja a gyertya fénye és így ásóval könnyen belökhetjük majd a zsákba. De más is vonzza még az állatot: a fiatal és csinos nők a félhomályban, az erdő szélén.
Természetesen az állat nem létezik, de más helyeken is szerepelnek hasonló állatok, mint például a svéd Skvader és az amerikai Jackalope, melyekről majd még külön fogok írni valamikor a blogban. A német folklórban szó van még más keverék lényekről, mint például az Elwtritschről vagy a Rasselbockról.
A Wolpertinger olyan népszerű, hogy gyakran valódi kitömött állatokból összeállítják és cégek, fogadók falain jelennek meg vagy pedig túristáknak adnak el ilyet emléktárgyként.
A Müncheni "Deutsches Jagd-und Fischerei" nevű vadászati és halászati múzeum állandó kiállítást tart a lényről, ugyanis az emberek imádják ezeket a preparációkat.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Marha jó, főleg a vadászásával és elkapásával kapcsolatos dolgok xD Előfordulási helye: Ittasok által lakott erdős területeken.