Jackalope

Első észlelés: - pontos adat nincs, 1930-től népszerű, de már régi könyvekben is szerepelt

Hely: Amerika, Wyoming, Douglas

 

Két hasonló lényről már írtam a blogba. Az egyikük a svéd Skvader volt, míg a másik a németországi Wolpertinger. Mindkettőről elmondható, hogy hoax és tréfa, de a Jackalope  azért nem teljesen, mert meg volt az alapja.

A Jackalope egy mitikus állat  Észak-Amerika folklórjából, a "félelmetes fráterek" vagy "rettentő fickók" közül az egyik. Ezt a megnevezést az ottani favágók mitikus állataira használják, amik a kinti pusztában, vadonban "élnek". Ezek az állatok a szájhagyományok útján váltak közismerté, az utazók egymásnak mesélték, elterjedt a vadászok, favágók és vándorok között. Ezekre az élőlényekre jellemző, hogy inkább komikusak, minthogy félelmetesek lennének.

 

 

A Jackalope kinézete több állat kereszteződéséből áll, hasonlóan mint svéd és német társainál. Az "alap" test egy nyúlé, és felismerhető rajta az antilop szarv vagy szarvasagancs a feje tetején, valamint néha van fácán farka is. Maga az állat megnevezése a "jackrabbit" és az "antelope" szavakból tevődik össze, tehát magyarul Nyúltilop-ot jelent.

Maga az agancsos nyúl képe már az 1700-as évekbeli könyvekben is szerepel Lepus cornutus néven. Az egyik ilyen könyv a "Tableau Encyclopedique et Methodique", ami egy illusztrációs enciklopédia volt és 1788-ban jelent meg Párizsban. A könyv rendszerezi és metszetekkel mutatja be a különböző állatokat, növényeket, ásványokat. A másik könyv 1575-ben jelent meg, szintén található benne ilyen állat és a címe "Animalia Qvadrvpedia et Reptilia".

Ide kapcsolódhat még egy furcsa betegség is - ezért sem teljesen csalás a Jackalope létezése -, aminek a neve "Shope papilloma virus". Ettől a vírustól különös agancs szerű daganatok nőnek a nyúl testén és fején, és szájából is akár. Az 1880-as évek után több ilyen jelentés is érkezett ezekről a beteg állatokról. Valószínűleg ez adott valóságalapot a legendáknak is. Aztán megtörtént a Jackalope ál-rendszertani besorolása is, és a neve Lepus temperamentalus lett.

A legenda szerint egy törpe szarvas és egy gyilkos nyúl példányának hibridizációjából, kereszteződéséből jött létre. Igen agresszív állattá válik, amikor megközelítik. Jobban a téli elektromos viharok idején tűnik fel, ezért is látják ritkán. Húsa a homáréra emlékeztet. A női jackalopet meglehet fejni, amíg alszik és a tejet végül fel lehet használni különböző gyógyászati célokra, egy igazi afrodiziákum. A lény egyébként meglepően jól utánoz bármilyen hangot, még az emberét is. Ezt felhasználja arra is, mikor őt üldözik a vadászok és félrevezeti őket a felkiáltásával, hogy " Ott megy, arra!" és ezáltal megmenekül előlük. A régi vadnyugaton amikor a cowboyok énekeltek a tábortűznél, néha maga Jackalope is becsatlakozott hozzájuk a távolból édes hangjával. Még a whiskey-t is megissza, hogy mámoros állapotában könnyebben elkaphassák.

 

1932. Dougles, Wyoming. Douglas Herrick és testvére, Ralph épp egy vadászati kiránduláson volt. Mind a ketten tanultak még fiatalkorukban állatkitömésekről, és amikor visszatértek a kirándulásról pár nyúlzsákmánnyal, Herrick odadobta a tetemeket az állatkitöméses boltba, a szarvas agancsok mellé. Egyszer csak a férfinak kipattant a fejéből, hogy a kettőt ötvözni kellene és "megszületett" Jackalope. Hamarosan 10 dollárért eladták a La Blante Hotelban egy árverésen. Sajnos a preparált állatfejet ellopták 1977-ben. A lénynek hatalmas népszerűsége lett és Herrick meglátta benne a lehetőséget: több ezer vadászati engedélyt adott ki a helyi Kereskedelmi Kamara a jackalopera a turisták számára. A legjobb vadászati idényt június 31.-re tűzték ki. Valójában ez is a tréfa része, a június csak 30 napból áll. A kikötés még az volt, hogy a vadász IQ-ja nem haladhatja meg a 72-őt.

Később Douglasben készítettek egy szobrot a nyúlnak és a város minden évben megünnepli a Jackalope napot. 2005-ben a House of Wyoming elfogadott egy törvényjavaslatot, mely szerint a város hivatalos mitológiai lénye ez az állat lesz. A preparált Jackalopekból többezret adtak el szerte az országban.

 

Tehét a Jackalope óriási populáris kultúrával rendelkezik a mai napig. Videójátékokban, filmsorozatokban is felhasználták, de megtalálható zenekarok és reklámok logójaként is. Egy biztos: Jackalopeval történelmet írtak.

"Fiam, kövesd ezt a tanácsot,

Óvakodj az agancsos nyúltól,

A whiskeydet akarja."

A Loch Ness-i szörny - Nessie

 

Első észlelés: 565, majd 1933

Hely: Egyesült Királyság, Skócia, Loch Ness tó

Loch Ness

 A Loch Ness (skót és ír nyelven Loch Nis) Skócia második legnagyobb tava. Inverness városától 16 km-re délnyugatra található. Hossza 40 kilométer, maximális szélessége 2,4 kilométer, legnagyobb mélysége pedig 230 méter. Az ország legnagyobb térfogatú tavával van dolgunk.

Ebben a tóban él az állítólagos szörny, akit korunkban Nessie-nek neveztek el és a világ egyik leghíresebb kriptidje lett. Lássuk a történetet. 

Az 565-os történet

Létezéséről(?) az első beszámolót egy ír szerzetes VI. Szent Kolumba életrajzában olvashatjuk el. 

Amikor az adott helyszínre ért a szerzetes, megtudta, hogy azon a helyen egy férfit halálra marta egy vízi szörny. A kíséretéből az egyik szerzetes arra vállalkozott, hogy a vízben lebegő csónakot visszahozza, amiben még a megsebesült férfi volt. Azonban úszás közben a szörny kiemelkedett a vízből és rátámadt az úszó férfira, de Szent Kolumba megmentette: felemelte kezét, keresztet vetett és megparancsolta a szörnynek Isten nevében, hogy távozzék és ezzel a szörny eltűnt a mélyben.

Az első korabeli észlelések

Ezután sehol sem lehet hallani, olvasni a szörnyről egészen 1933-ig. Ekkor, május 2.-án két szállodatulajdonos észlelte a lényt, akik beszámoltak róla egy lapnak is, az Inverness Couriernek. Óriási médiaszenzáció lett belőle és hamarosan újabb észlelések kezdődtek. A tó melletti újonnan épült műúton is számtalan autó közlekedett és jó néhányan beszámoltak a szörnyről, hogy látták. Ugyanezen év júliusában a Spicer házaspár azt mondta, hogy csupán 50 méterre volt az autójuktól a szörny, majd a sűrű bokrok között tűnt el. Ekkor újságírók tömege környékezte meg a tavat és sorozatosan jelentek meg a cikkek az állítólagos Nessieről. 

 A világhírű fotó

 1934-ben ért a csúcspontjára a dolog, ugyanis ekkor egy köztiszteletben álló személy lefotózta a lényt. A fotót Robert Kenneth Wilson ezredes, egy londoni nőgyógyász készítette, amúgy a Királyi Sebészeti Társaság tagja. 1934. április 19-ének kora reggelén a tó északi partján fotózta le Nessie-t. Elmondása szerint a kocsijában ült, amikor figyelmes lett rá, hogy valami mozog a vízben, a parttól majd 200 méterre. Megállt és lefotózta a vastag nyakon ülő kis kígyófejet, mely lassan süllyedni kezdett, majd eltűnt a szeme elől. A Daily Mail 1934. április 21-i számában jelent meg a fotó a "Sebész fotója" néven, mivel Wilson megtagadta, hogy a nevét feltüntessék.

Lábnyomok

 A Daily Mail még 1933 végén megbízta a vadász Marmaduke Wetherell-t, hogy egy expedíció élén kutassa fel nekik a szörnyet. Bár szörnyet nem találtak, de ráleltek Nessie lábnyomaira, melyek a partról a vízbe vezettek.

A szörnyről kialakult kép

 Úgy gondolták, hogy ez egy életben maradt kihaltnak hitt tengeri hüllő lehet a leírások alapján. A legtöbb beszámoló egy hosszú nyakú élőlényről számolt be, akinek leginkább teknősre emlékeztető feje van. Ez a leírás tökéletesen megfelel a vízi életmódot folytatott, ám mára már kihalt Pleszioszauruszról. 

Expedíciók, kutatások és további észlelések

 Hamarosan rengeteg kriptozoológus és szörnyvadász lepte el a környéket. A lény mindenkit izgalomba és ámulatba ejtett. Megkezdődtek az expedíciók és a szonárral való kutatások. Érdeklődtek a tudományos akadémiák, a tv társaságok, a kalandorok is iránta.

1976-ban az Amerikai Tudomány Akadémia készített néhány furcsa fényképet, amin uszonyok, test és hosszú nyak látható. Óriási szenzációt keltettek ezek a képek is, de természetesen még most is voltak kétkedők.

Volt aki azt mondta, hogy ez újabb bizonyíték a szörny létezésére, de volt aki szerint ez csak faág, fatönk vagy esetleg egy vidra. A képek érdekesek, de nem bizonyíték erejűek voltak így tovább folyt a kutatás.

Természetesen az észlelések is tovább folytatódtak és egyre több fotó és videó felvétel látott napvilágot. Azonban ezek túl rossz minőségűek vagy alig látható valami rajtuk. Minden kutatást és észlelést nem sorolok fel, ugyanis ezek száma több százra tehető! Sajnos az ügyre elég rossz hatással vannak a beugratások és a hoax észlelések, valamint hamis fotók is.

Aki szeretne sok észlelést olvasni, az megteheti itt angolul:

http://www.nessie.co.uk/htm/searching_for_nessie/search3.html

Napjainkban...

 A szörny "őrület" most sem ért véget, minden évben jön valamilyen bejelentés, hogy látták Nessiet. Azonban hála az évek alatt fejlődő technikának már átkutatták a tavat sikeresen és.... érdekes módon egyik cikk, bejelentés azt állítja, hogy valami nagy testű dolgot érzékeltek a tóban a műszerek, míg aztán nem sokkal rá egy újabb jelentés és kutatás azt mondja, hogy semmi nagytestű élőlényt nem találtak a tóban. Természetesen a turizmusnak is jót tesz ez, számtalan érdeklődő utazik a vidékre, csak hogy lássa a tavat vagy szerencsés esetben a szörnyet. Az újdonságok közé tartozik az is, hogy a tó mellett több millió éve megkövült dinoszaurusz maradványt is találtak már ( tehát ez nem Nessie ) és igencsak hasonlít a Pleszioszauruszra. Hála az internetnek és a legjobb programoknak, már mi magunk is vizslathatjuk a tavat a Google Föld segítségével. Néha felröppennek hírek, hogy valakinek sikerült a program segítségével a szörnyet lefotóznia. Ezek a fotók tényleg érdekesek és nagy "objektumról" tesznek bizonyságot, de nem bizonyító erejűek.

A Loch Nessi szörny cáfolatai

A szkeptikusok érvelései: hullámok, ismert állatok, tólengések

Szerintük a lény nem létezik és sok dologgal próbálták megmagyarázni a jelenséget: szó volt hódokról, nagy méretű halakról, farönkökről és törzsekről, hallucinációról. Az egyik, amiben én is igazat adok nekik, látván a szörnyes videókat, hogy sokszor a szemtanú csak a víz, a hullám fodrozódását veszi fel ami olyan érzést keltet, mintha úszna valami a vízben, de ez nem így van és a szemünket becsapjuk, így a szemtanú azt hiszi, hogy a szörnyet látja. A hajók is olyan hullámokat is hozhatnak létre, hogy szinte önállóan fodrozódhatnak tovább akár órákon keresztül is. Persze a szemtanú tényleg összekeverheti az állatokat és szörnynek vélheti, pl. ha egy hód kidugja a fejét a messzi távolban, vagy ha valami csapkod a vízben önkénytelenül is a szörnyre fog gondolni. Persze nem gondolom ezt mindegyik szemtanúról, biztos vagyok benne, hogy egészséges, nem elfogult emberek is láthattak valamit. A másik, dolog, hogy a mellékágakon sok élőlény beúszhat a tóba. Vidrák és tokhalak is, egyes tokhalak elérhetik a 3 métert is és könnyen nézhetik úszó Nessienek. A vízen sikló helyi madárrajok is kelthetnek olyan benyomást, mintha egy kígyózó test úszna a víz felszínén. Az egyik leghíresebb fotóról - ami 1955-ben készült - is kiderült rekonstruálás utána, hogy csak egy nagyobb hullám, amit valószínűleg egy hajó keltett, nem pedig valamiféle szörnynek a púpjai.

A legtöbb híres Nessie fotóról és videóról ugyanezek derültek ki. Volt aki bevallotta a csalást és elmondta, hogy pár ponyva és szalmából készített szörnyet. Voltak akik úszó fatörzset fényképeztek le, aztán egyesek szerint a korábban említett híres '76-ban készült szonáros képek is számtalan retusáláson estek át, ugyanis a modern számítógépes képprogramokkal már könnyen utána lehet járni ezeknek. A világhírű Tim Dinsdale rövid film is annak idején nagy szenzáció volt. Csak pár évtizeddel később a képjavítás, nagyítás és digitális munkálatai után jöttek rá, hogy csak egy csónakázó férfit sikerült lencsevégre kapni. Volt olyan, aki a kutyáját fényképezte le miközben a vízben úszik bottal a szájában és úgy adta el a sajtónak a képet, hogy a szörnyet fotózta le. Nem másról van szó, mint az 1933-as Hugh Gray fotóról.

A korabeli észlelések között még olyan is volt elvétve, hogy a szörny kijött a partra és az útra. Érdekes módon egy ilyen beszámoló sincs már. Valószínűleg ezek feltűnési viszketegségben szenvedő emberek beszámolói voltak.

Még egy megoldás lehet bizonyos észlelésekre: a tó a Glen törésvonalon fekszik. Azaz kisebb földrengések esetén olyan nagy kavarodások jöhetnek létre, amikről azt hihetnénk, hogy egy óriási kígyószerű lény úszik a vízen. Hasonló víziókat hozhat létre a "tólengés". Ha egy vékony farönköt a szél és a tó úgy mozgat, mintha egy hosszú nyakú test fel-le mozogna a vízen.

Érdekességként megjegyzem, hogy itt akartak forgatni egy Sherlock Holmes film jelenetet az 1970-es évben, de a dróvázból és egyéb anyagokból készült "mű Nessie" a forgatás alatt kikerült a vontatóhorog és az emberek kezei közül így a speciális effektusok, valamint a producer nagy bánatára örökre a Loch Ness vizének mélységébe süllyedt el. Talán néha ezt is láthatták később fel fel bukkanni a vízben hánykolódva, majd elsüllyedve.

A kihalt tengeri hüllő elmélet

Sokan mint írtam, úgy gondolják, hogy egy életben maradt Pleszioszaurusz él a tóban, mert a leírások és a fotók ennek felelnek meg. Nos ha végig gondoljuk ezt logikusan, erre az esély szinte semmi. Ugyanis a tó csak a legutolsó jégkorszak alatt alakult ki - azaz úgy kb. 10-12 ezer éve - nem pedig a dinoszauruszok korában, azaz több millió éve. Erre jöttek olyan elméletek, hogy a szörny, nem a tóban él, csak visszajáró "vendég" oda, hanem a tengerben lakik és a mellékfolyókon vagy esetleg barlangi járatokon keresztül jut a tóba. A probléma ezzel is az, hogy akkor az állatnak át kellene térnie a sós vízi életmódról az édes vízi életmódra, de ha folyamatosan visszatér a tengerbe akkor ez nem lehetséges. A másik probléma, hogy ugye ekkora állatnak rengeteg táplálékra van szüksége. Zoológusok és felmérők szerint a tó igencsak kevés táplálékot tartalmaz, legyen akár szó algákról vagy halakról, így érthetetlen miért térne vissza mindig a lény. Természetesen nem egy, hanem több, sőt, egy kész populációnyi szörnynek kellene léteznie, hogy időközben - ennyi évezred alatt - ne halljon ki. Ráadásul, ha Pleszioszauruszról van szó, az a száján át lélegzett, így gyakran kellene felbukkannia a tó felszínén, nem csak hébe-hóba. Így már könnyen megfigyelhetnénk őket, főleg ha minimum 10-20 családról is van szó. A gyengesége az elméletnek még az is, hogy még sehol sem találtak egyetlen egy elhullott tetemet sem.

A hiteles fotó hamisítvány és a lábnyomok szintén

Szó volt a sebész fotójáról, majd hogy később lábnyomokat is találtak a tó közelében, amik a szörnyé lehettek. A British Museum of Natural History szakértői azonban megvizsgálták a nyomokat és kiderült, hogy nyilvánvaló hamisítványok: egy preparált víziló lábnyomairól van szó (akkoriban divat volt a víziló lábából készült esernyőtartó, illetve hamutartó). Wetherell megszégyenült, a Daily Mail kirúgta. A sebész Nessie fotója végső soron Wetherell bosszúja volt. Marmaduke Wetherell, a fia Ian Wetherell és Christian Spurling készítették a tengeralattjáró Nessie-t. Állítólag Wetherell "Mi odaadjuk nekik a szörnyüket" mondattal kereste fel mostohafiát, Spurling-et, aki profi modellkészítő volt akkoriban. Nessie egy elképzelt tengeri kígyóra hajazott és végül kb. 45 cm hosszú és 30 cm magas lett. Hárman állították be a jelenetet és Ian készítette a fotókat, majd Marmaduke Wetherell meggyőzte a szavahihető Wilsont, hogy adja el a fotót a Daily Mail-nek. A sebész belement a dologba, mert szerette a tréfákat. Minderre 40 éven keresztül senki sem jött rá. Az átverés készítői közül Christian Spurling vallott a halálos ágyán, 90 éves korában. Most azonban a legnagyobb bizonyítéknak tartott fotó szertefoszlik...és ezekre épülnek az utána lévő észlelések is részben. A hívők azonban felhozzák, hogy ha Wetherell bosszúra készült a Daily Mail ellen, akkor miért nem hozták nyilvánosságra a csalást és járatták le az újságot? Nincs válasz, de ha a teljes eredeti képet nézzük meg, láthatjuk a tetején a tó másik oldalát. Tehát a fénykép a parttól nem messze készült, valamint a körülötte lévő hullámokhoz képest a nyak és a fej igen aprónak látszik.

És az 565-ös feljegyzett történet?

Kevesen tudják, de a történet még csak nem is a tóban játszódik. A hivatalos, eredeti iratok alapján az Ness folyóban, egy mellékágon űzi el a gonosz szörnyet az apát. Tehát szó sincs a Loch Ness taváról, csak egy mellékágáról. Szent Kolumba abban az időszakban tevékenykedett, amikor a helyi pogány skótok áttértek a kereszténységre. Ez az új vallás próbálta kiszorítani a természetfölötti lényekbe vetett hiedelmeket. A pogányok szerint a vizek átjárók voltak a túlvilágra, az istenek és a szellemek világába. Ezeket a kapukat szörnyek őrizték. Hogy is volt a szövegben? Az apát felemeli a kezét, keresztet vet és elűzi a szörnyet. Ez valójában egy metafóra, mely szerint a keresztény vallás elűzi a régi hit természetfölötti lényeit, tehát nem szó szerint kell értelmezni az iratot. Kolumba életrajzából kiderül, hogy hasonló módon űzött el több szörnyet, vaddisznót is. A pogány kelta, skót mitológiából pedig kiderül, hogy minden tóban, folyóban élt valamiféle szörny, tündér vagy démon.

Összességében

Elmondható, hogy ha az összes cáfolatot végigvesszük, szinte semmiféle bizonyíték nem marad arra, hogy a tóban valamiféle szörny él vagy visszajár. A turizmusnak természetesen jót tesz, számtalan Nessie emlékmű, szobor és fogadó épült. Még az is lehet, hogy az első jelentés is hamis, lévén hogy két szállodatulajdonos számolt be róla. Minden bizonnyal ezek után a szálloda összes szobáját kivették a kíváncsiskodók. Ma ritkábban látják a szörnyet, és még csak nem is a teljes testét. Mindig csak nyakat vagy fejet, amit a leírt cáfolatban könnyen be lehet azonosítani.

Saját vélemény:

Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy Nessie nem él, bármennyire is szeretnénk, bármennyire is a leghíresebb kriptozoológiai rejtély. És sajnos igaz ez a tavi szörnyek nagy részére is. Az összes más tavi szörnyről csak Nessie után jöttek az észlelések, előtte sosem voltak. Nem állítom, hogy mindegyik kamu lenne, de gondolom sok mindenki akart magának egy valódi tavi szörnyet vagy egy kis hírverést csapni a helynek. Sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy a tengerekben, óceánokban éljenek még kriptidek, felfedezetlen tengeri szörnyek.

Brosnya - A brosnói sárkány (Brosno Dragon)

Első észlelés: XIII. század

Hely: Oroszország, Tver régió, Brosno tó

A Brosno sárkányt még Brosnya néven is emlegetik, oroszul "Бросня". Ez az állítólagos szörnyeteg az Andreapol nyugati orosz városka mellett található Brosno tóban él. A tó 7,2 kilométer hosszú és 11 kilométer széles. Úgy írják le a lényt, hogy hasonlít egy sárkányra vagy dinoszauruszra és egyes regionális legendák, források visszanyúlnak egészen a 13. századig is.

 Ezek a "pletykák" több évszázadon át keringtek és azt állítják hogy egy hatalmas lény él a tó vizében. A 13. században amikor a tatár-mongol hadsereg elindult Novgord városából a Brosno tónál táboroztak le. Batu kán megállt pihenni csapatánál a tó közelében és itt állították meg a lovakat, hogy igyanak egy kicsit a vízből. Azonban nem sokkal ezután egy hatalmas lény emelkedett ki a mélyből, amely elkezdte felfalni a lovakat és a tóhoz közel lévő katonákat. A vezér és csapata annyira megrémült, hogy azon nyomban visszamenekültek Novgordba.

Régi legendák és krónikák elbeszélik, hogy egy "hatalmas száj" megette a halászokat és hogy egy "homokszerű hegy " (vélhetőleg az állat hátára céloztak) megjelent a tó felszínén időről időre.
Egy másik legenda szerint varégok (vikingek  lopott kincsüket elakarták rejteni a tóban. Amikor a tóhoz közeledtek, valami elkezdett feléjük közeledni, majd felszínre tört a sárkány és elnyelte a kincset.

A legenda(?) tovább folytatódott a 18.-19. században is. Az a hír járta, hogy néha egy szörny jelent meg a tó felületén, főleg este, szürkületkor, de azon nyomban elmerült amint emberek közeledtek hozzá. Szárnyra kapott olyan történet is, hogy a második világháború idején a szörny elnyelt egy német repülőgépet is - legalábbis a pilótáját, amikor az kényszerleszállást hajtott végre a vízen.

Mára nagyon sok szemtanú állítja, hogy látta a szörnyet, amint éppen a tó közelében sétálgattak. A leírás szerint a lény feje hasonlít egy dinoszauruszéhoz vagy sárkányéhoz, hosszú farka van és teste pikkelyes, hossza pedig 5 méter. Előkerültek feldöntött csónakok is legénység, emberek nélkül. Pár szemtanú úgy gondolta, - köztük Babushkha Tanya, akinek a háza nem messze van a parttól - hogy a lény képes kimászni akár a partra is. Még egy 7 éves kisfiú is látta a lényt, azonban mire kiértek az újságírók már sehol sem lehetett látni.

A helyi újság és média felkapta a történeteket és hamarosan világszenzáció lett. Számos expedíció indult a szörny kutatására, ám hiába. Bár voltak anomáliák a tó vízének mélyében, a szörny létezését mégsem sikerült bizonyítani. 2002 nyarán Vadim Chernobov az egyik expedíció vezetője azt nyilatkozta a helyi "Érvek és tények" c. újságnak, hogy egy anomáliát regisztráltak a tó vízében, ami akkora volt, mint egy vasúti kocsi. A tömeg mozdulatlan volt, így bedobtak a vízbe egy  petárdát, kis kapacitású robbanószerkezetet. Miután felrobbant, az ismeretlen testtömeg lassan elúszott, de nem tudták meghatározni mi az.

Sokan kétkedve kezelik Brosnya létezését. A kutatók úgy vélik, hogy nem élhet hüllő a tóban, különben az éghajlati változások következtében már rég elpusztult volna. A másik, hogy a tó túl kicsi ahoz, hogy nagy testű élőlények egy lakossága éljen a tóban és sok táplálék is kellene nekik.
Bár van egy hipotézis arra, ami Loch Nessnél már bebizonyosodott, hogy a tó néhány része vagy vízrendszere csatlakozik a nagyobb tavakhoz, tengerekhez és óceánokhoz. A harmadik pedig, hogy a tó alakult a jégkorszak idején, így dinoszaurusz nem élhet benne. ( Persze ettől függetlenül a tengerből még beúszhat valamilyen állat ).
Míg egyesek mutáns hódra vagy csukára gondolnak, mások azt sejtik, hogy néha csoportosan úsznak az állatok a víz felszínén például vaddisznók vagy jávorszarvasok. Azonban ezek nem bírnák ki huzamosabb ideig a víz alatt és a szemtanúk vérig sértődtek, mert tudták, hogy nem ezeket az állatokat látták. Helybéliek és nap mint nap találkoznak az erőben élő vadállatokkal. Néhány tudományos megoldás is szárnyra kapott: a gáz verzió azt mondja, hogy a tó fenekéről egészen a felszínig hidrogén-szulfid tör fel, majd elkezd bugyogni és egyesek ezt vélhették szörnynek. Köztudott, hogy a tó fenekén számos törés található, de a tó mélysége miatt a törések nagyságát és irányát pontosan nem lehet meghatározni. Egyesek úgy vélik, hogy ezekben a törésekben kisebb vulkáni kráterek is vannak, amik időről-időre működésbe lépnek.

Tapasztalt halászok azt is furcsának vélik, hogy tengeri halak is élnek a tó vízében, nem tudják hogy kerültek oda. Ez azt a feltételezést támasztja alá, hogy a tó egyes pontjai összeköttetésben vannak más tavakkal, tengerrel és óceánnal. De élnek ott lazacok, sügérek és heringek is. Páran úgy vélték, hogy ez is közre játszik a szörny létét illetően: egyes fénytörések és délibábok miatt, a víz úgy tükröződhet, hogy a halak "képét" "felnagyítja", így sokkal nagyobbnak látszanak és ezt is vélhették szörnynek, bár ez igencsak gyenge magyarázat.

A szörnyeteg kiléte azonban továbbra is rejtély. Senki sem tudta bebizonyítani és senki sem tudta megcáfolni létezését. Hogy nem csak egy példány élhet ott az is biztos, mert nem bírna ki évszázadokat. Talán létezhetett egy furcsa állat a tóban, amit valóban láttak Batu kánék, de az új észlelők már nem ezt látják, ugyanis legenda nem alakul ki a semmiből és semmi miatt. Egyébként a tó, az egyik legmélyebb egész Európában, a legmélyebb pontjai elérhetik a 160 métert is.

Skvader

Első észlelés: i.u.24 és 1874

Hely: Európa, Svédország, Sundswall város

Ennek a lénynek igen érdekes története van! Egyesek szerint kitalált, míg mások szerint valaha létezett, de mára biztos hogy kipusztult állat ez, bár igaz, csontvázakat soha sem találtak.

A neve két szó kombinációja: az előtag, azaz a "Skva-a" -skattra- azt jelenti csipogás vagy kuruzsló, míg az utótag, "der" -tjader- a nyírfajd ( egy csoportja a madaraknak) siketfajdot jelentené, ami egy madárfajta.

Az állat kinézete elég furcsa, az elülső és hátsó végtagok egy európai mezei nyúl ( Lepus europeus ), a hátsó szárnyak,farok pedig a női nyírfajd megfelelője ( Tetrao urogallus ). Ez később tréfásan kapott egy latin nevet, azaz a " Tetrao Lepus pseudo-hybridus rarissimus L"-t.

A Skvader története a 20. századból származik, amit egy Hakan Dalhmark úr mesélt el egy Sundsvallban található étteremben a vendégekben. A férfi azt állította, hogy 1874-ben lőtt egy furcsa állatot vadászat közben Sundsvall erdejében északon és le is írta a külsejét. Egyes embereket nagyon megmozgatott a történet és 1907-ben a házvezetőnő viccesen megajándékozta Hakant egy festménnyel, amin a Skvader volt látható és az unokaöccse festette le az elmondottak alapján. 

1912-ben nem sokkal halála előtt ezt a festményt Hakan a helyi múzeumnak adományozta.

Egy kiállítást rendeztek Örnsköldsvik nevű településen még 1916-ban és a múzeum menedzsere, Mr. Hammarberg megismerkedett a híres preparátorral, Rudolf Granbergal. Megemlítette neki a vadász történetét és a festményt és megkérdezte a preparátortól, hogy tudná-e rekonstruálni az állatot. 1918-ban Grangergal eleget tett a kérésnek és elkészítette a Skvadert és népszerű kiállítást rendeztek vele. Azóta folyamatosan megtekinthető mind a festmény - mind a preparáció a sundsvalli Norra Berget múzeumban. Hammarberg is tett a népszerűségért, írt egy cikket a helyi újságban, majd több mint 3 000 Skvader képeslapot értékesített és világhírnévre tett szert a furcsa preparált, tömött állat.

Most mindenki azt gondolhatná, hogy a jó öreg Hakan úr találta ki az egészet, de érdekes módon idősebb Plinius (i.u.23-79) is említést tesz egy "nyúl-madár" állatról a Natural History c. művében és állítólag egy madár testű, de nyúl fejű állat élt az Alpokban. Lehetséges hogy régen élt egy furcsa hibrid? Az Alpok óriási vonulatai között már nehéz lenne megtalálni a maradványait, mert szinte biztos, hogy ritka lehetett ez a lény.

Magát a Skvadert felhasználták többféleképpen is. Közúti táblákon és jelzéseken hogy esetleg az állat átszaladhat az úton vagy a svéd köznyelvben is, mert ha valaki azt mondja hogy "skvader" olyan mintha azt mondaná, hogy "rossz kompromisszum" vagy "ellentmondó elemek kombinációja". De Skvader lett a beceneve az 1950-es és '60-as években néhány típusú kombinált kisbusznak vagy tehergépjárműnek. 1994-ben szobrot is emeltek neki így Svédország méltán híres folklórjának szereplője lett.

Egyébként hasonló preparált állat a Wolpertinger is, de későbbiekben még szó lesz pár ilyen érdekes "állatról".

A Lambton féreg

Észlelés: a középkorban
Hely: Északkelet-Anglia

Nos, kezdjük azzal, hogy ezt az élőlényt sokszor nem kriptidként tartják nyilván, hanem pusztán legenda és folklór, amit a keresztény egyház talált ki. Azonban ha az ember jobban bele ássa magát a dolgokba, rájöhetünk, hogy ez lehetett egy valós állat, egy igazi vízi enigma, aminek lehet némi valóság alapja. A lény híres volt Északkelet-Angliában az Egyesült Királyságban, az egyik leghíresebb ránk maradt sárkány legenda.

Történetünk egy bizonyos John Lambton körül forog, aki megörökölte a Lambton Estate birtokot Durham városban és ő harcol a féreggel/sárkánnyal, ami folyamatosan terrorizálja a környező helyi falvakat.
John eléggé lázadó karakter és egyszer kihagyta a vasárnapi misét, inkább elment horgászni a közeli Wear tóhoz. Számos változata a történetnek megemlíti, hogy a férfi kapott pár figyelmeztetést egy ismeretlen öreg úrtól, hogy semmi jó nem fog abból származni ha hiányzik majd a templomból. Ennek ellenére mégis ellógott.

Már jó ideje horgászott és még nem fogott semmit, amikor egyszer csak megrándult a kötél és nagy viaskodás kezdődött, mire Johnak sikerült kirántania a fogását úgy, hogy hátraesett a földre.

Mikor felkapta a fejét meglepődött: egy apró, hüvelykujjnál nem nagyobb lény volt a parton, mely úgy nézett ki, mint egy kis fekete szalamandra és kb. 3 méter hosszú volt. ( Itt a történet több változata írja, hogy van lába, míg valamelyik kígyónak írja le. ) A lény vonaglott a parton és hősünk megfigyelhette jobban külsejét: feje akár egy szalamandráé, tű éles fogai voltak. A fején két oldalt kilenc lyuk volt, ami valamiféle kezdetleges kopoltyú lehetett.

Ekkor ismét találkozott a korábbi öregemberrel, aki figyelmeztette, hogy ne engedje vissza a fenevadat a folyóba, mert nagy csapás sújtja ha nem hallgat a tanácsára. John szívére vette a szavakat, majd egy kosárba tette az apró fenevadat és hazafelé otthagyta egy ősi helyen, mely egyesek szerint Penshaw Hill volt. Ez egy kisebb hegy, domb melyen fák is találhatók, valamint egy kút is. Most egy emlékmű is található rajta.

John elfelejti a történteket, felnő és csatlakozik évek múltán a keresztes hadjáratokhoz és a Szentföldre igyekezett. Míg ő távol volt, a féreg addigra már óriásira nőtt, a kútban bújt meg, nem pusztult el és elkezdi tizedelni a helyi lakosok állatállományait. A szemtanúk akik látták úgy írták le, mint egy lábatlan és szárnyatlan sárkány borotvaéles fogakkal. Ahogy kúszik a földön látni a vastag izomszöveteit is. Bőre színe ébenfekete volt. Élőhelyét hamarosan Worm Hillnek kezdték el hívni és sokszor már a távolból lehetett látni az élőlényt a dombon, annyira kitűnt a színével a zöld fűből és a nyomait is meglehetett látni amerre járt.

A féreg juhokat fal fel, tehenek tejét issza és később kisgyermekeket is elkapott. Kis idő múltán a Lambton kastély felé indult, ahol a kastély ura, az Atya elkapta és sikerült ott tartania sok tejjel, tehénnel, de a lény újra elszabadult. Számos bátor falusi próbálta megölni a szörnyet, de mind hiába, sosem sikerült nekik. Ha sikerült is kivágni belőle egy darabot, mindig visszanőtt neki, regenerálódott. Lovagok is próbálták megölni, nekik sem sikerült. Az állat egyre agresszívabb lett, már fatörzseket is összemorzsolt ha rátekeredett és gyökerestül is kitépte őket. Sokan meghaltak, vagy a folyóba találták meg a hullájukat, vagy szét lettek tépve.

John Lambton visszatér hazájába és hall a féreg tetteiről. Úgy dönt harcol a féreg ellen, de előtte beszélnie kell egy boszorkánnyal. Ez meg is történik és a boszorkány elmondja neki, hogy felelősséget kell vállalnia a féregért, ölje meg minél hamarabb. Vegye fel páncélját, helyezzen rá valahogy éles tárgyakat. Most annál a folyónál találja meg, ahol kifogta és épp egy nagy szikla köré van tekeredve. A boszorkány azzal folytatja, hogy miután megölte a szörnyet ölje meg az első dolgot amit ezután látni fog, különben a családja 9 generáción át átkozott lesz és saját maga sem tud majd nyugodtan meghalni halálos ágyában.

John előkészül, felveszi páncélját és az apját hívja segítségül. Elmondja, hogy ha megöli a szörnyet háromszor belefúj a vadászkürtjébe. Ekkora eresszen el az egyik szó fogadó kutyát, ami majd az ő nyomába szegődik és így majd azt kell megölnie, azaz elkerüli az átkot.

John útra kél ,meg is találja a szörnyet. Harc veszi kezdetét és a féreg megpróbálja őt összetörni, ugyanis rátekeredik. Azonban a páncél és az abból kiálló éles tüskék és dárdák megvédik a férfit és szétvágják az állatot, nem tudja összezúzni Johnt. A féreg darabjait elmossa a folyó így nem tud regenerálódni és sikerül megölni. A szörnyeteg halott, John pedig megfújja kürtjét háromszor.

Sajnos, John apja annyira izgatott lesz a kürt hallatán és annyira örül, hogy nem a kutyát engedi el, hanem előre siet gratulálni a fiának. John döbbenten látja, hogy az apja fut feléje, azonban nem öli meg őt így az átok beteljesül. Szóval történetünk végül rosszul végződik, a szörny elpusztul de John és generáció átkozottak lettek.

A történet annak is köszönheti népszerűségét, hogy John pár generációjának következő tagjait erőszakos halált haltak vagy megfulladtak.

Sokak szerint a történet nem más mint egy metafora, amely megtanítsa arra a gyerekeket, hogy ne hagyjanak ki egy misét sem és folyton hűségesek legyenek az egyházhoz. Azonban az állat leírása olyan részletességgel van megadva, hogy ez szinte fölösleges lett volna, ha csak egy metaforai történetről lenne szó, amely leírja, hogy a gazember pórul jár. Sokan úgy vélik, hogy ez az állat lehetett egy gigantikus piton vagy egy óriási boa, amely valahogy átjutott az angliai földekre esetleg valamilyen kereskedelmi hajó miatt vagy akár egy visszatérő keresztes hadjárat csomagjai által. Bár ezzel még mindig nincs megmagyarázva a regenerációja, esetleg az is lehet hogy lehetett akkoriban valamiféle mutáns fajta, még ha csak pár egyed is.

A történetről és a féregről számos dal, film, opera és könyv is készült.

Akárhogyan is, biztos hogy érdekes és népszerű a történet a folklóristák és kriptozoológusok körében.