Mapinguari

 Első észlelés: - ismeretlen, de már az 1930-as évek óta
Hely: Brazília, Bolívia

A Mapinguari egy legendás kriptid, amit az Amazonasi őserdőkben észleltek Brazíliában, Bolívia területén. A neve "dübörgő állatot" vagy "büdös állatot" jelent.

A brazil mitológiában számos furcsa teremtmény létezik, ezek közül egy a Mapinguari. Szőrös, büdös és karmos vadállatnak írják le, feje közepén egy szemmel és hasán van a szája. Nem lehet megsebezni nyilakkal és dárdákkal sem, mert megvédi a kemény bőre. Sikolya felveri az éjszaka csendjét. Lehet, hogy a mitológiának van alapja?

Számos szemtanú látni vélte a lényt, de egyértelmű bizonyíték még nincs rá.
Mindenki ugyanúgy írja le, azaz hasonlóan a mitológiához, de eltérésekkel: a hangja sikolyhoz hasonló, óriási és hatalmas karmai vannak, barnás vöröses szőrös állat. Teste olyan, mint egy majomé, de a feje és az arca teljesen más a szemei oldalt helyezkednek el. Tehát itt már nem egyezik a mitológiával és természetesen a szája is a fején található, nem pedig a hasán. Egyes szemtanúk áldozatok is voltak egyben, ugyanis ez az állat rájuk támadott. A támadásokból ítélve a lény inkább félelemből és védekezés miatt támadt az emberekre és nem azért, hogy táplálékául szolgáljanak a számára.

Számos zoológus és kriptozoológus próbálta elkülöníteni a tényeket a misztikumtól. Ezekből az a kép alakult ki, hogy ez nem egy majom, hanem valamiféle óriás hangyász, egy furcsa Myrmecophaga tridactyla vagy pedig egy túlélő Mylodon.

A Mylodon az óriás lajhárok egy kihalt nemzetsége, amik kb. 10 ezer évvel ezelőtt éltek többek között Patagóniában és itt Brazíliában is, ahol a Mapinguarit látták.  Súlya kb. 200 kiló, ha két lábra állt elérhette a 3 métert is.
Mivel azt lehet mondani, hogy 10 ezer év azért nem volt olyan régen, azt is felvetették, hogy szájról-szájra hagyományozták a Mylodonról szóló történeteket és találkozásokat, az akkor élt törzsek akik találkoztak ezekkel az állatokkal és úgy adták tovább nemzettségről-nemzettségre így a mai napig fennmaradhattak a történetek.
Ez azonban nem magyarázza a modern találkozásokat és beszámolókat. Egyszer megtámadott egy vadászt a Mapinguari, miközben a férfi vaddisznókra vadászott. A vadász elmondta, hogy többször is rálőtt a lényre, de annak alig kottyant meg a golyó. Elmondta, hogy mikor meglátta az állat egy helyben állt két lábon, ám mikor nekiszaladt már négy lábon rohant felé. Ezek a leírások pontosan illenek a Mylodonra. Ennek az állítólagos kihalt állatnak olyan vastag volt a páncélja, ami akkoriban még megvédték az aligátorok harapásától is, tehát kibírhatja a nyilakat, dárdákat és talán még a golyó is lepattanhat róla. A Mylodon szintén négykézláb közlekedett, de ha kellett két lábra is felegyenesedett. A külső jegyek; azaz a szőr, az óriási karmok is pontosan megegyeznek a Mylodon kinézetével.

A zoológusok a csontleletekből, már tudják rekonstruálni, hogy pontosan hogy is nézett ki ez az állat. Mikor ezeket az illusztrációkat megmutatták pár szemtanúnak, azonnal rámutattak, hogy igen; ezt a lényt látták, pontosan így nézett ki!
Nem elhanyagolható az a dolog sem, hogy sok friss ürüléket és bőrt is találtak barlangokban a Mylodontól, amik lehetnek 10 ezer évesek is, de olyanok, mintha csak tegnapiak lennének.
Ha mégsem pusztultak ki ezek az állatok, akkor még élhetnek az őserdőben, távol az embertől akár egy kis csapatuk is.

SAJÁT VÉLEMÉNY:  Ennél az állatnál nemcsak a kinézet leírása tökéletesen egyezik, egy egyszer élt állatnál, hanem még a viselkedése és a mozgása is. Kevés kriptidben vagyok biztos annyira, mint ennél, hogy létezik, ráadásul ez tényleg egy túlélő  Mylodon!