Orang Pendek

Első észlelés: 1295, 1910
Hely: Ázsia, Indonézia, Szumátra

Az Orang Pendek egy emberszerű teremtmény, mely állítólag a szumátrai hegyvidéki erdők mélyén él. Neve indonéz nyelven van, jelentése azt jelenti, hogy „alacsony ember” vagy „alacsony személy”. Már legalább 100 éve dokumentálják az állatról az írásokat és bejelentéseket mind a helyi törzstől és lakosoktól, tudósoktól és utazóktól, de még mindig nem sikerült egyetlen egy példányt sem elfogni. Egész Délkelet-Ázsiában észlelték és a Szumátrában is, de az utóbb időkben főként a Kerenci Regenci nevű központ környékén és a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban bukkan fel. Itt könnyen megbújhat az élőlény ugyanis itt van a világon az egyik legnagyobb esőerdő, valamint itt vannak a legmagasabb hegycsúcsok Indonéziában és olyan helyek is, melyeket szinte lehetetlen megközelíteni.

A leírások szerint az állat 80-150 centiméter magas, emberszerű két lábon járó teremtmény, de testét rövid szürkés-barna szőr borítja. (bár jöttek jelentések pl: pirosas-barna vagy aranybarna színűről is) A nagylábujja eltér a többitől, állítólag eltér a többi ujjtól. Lábai rövidek, de kezei hosszúak és ujjai karmosak. Az arca hasonlít a gorilláéhoz, az orra pedig teljesen humanoid szerű. A legtöbb infót egy Debbie Martyr nevű helyi kutató gyűjtötte össze, aki már 15 éve kutat az állat után, több 100 szemtanút kihallgatott és Ő maga is látta a lényt.

Többnyire a dzsungelben látták, hol a földön és hol a fákon, de szinte biztosra mondják, hogy növényevő élőlényről van szó. Volt hogy kifigyelték az erdő szélén és éppen burgonyát, kukoricát és gyümölcsöt evett. A helyiek szerint gyömbér gyökerekkel is táplálkozik, a növény ottani neve pedig „Lolo” vagy „pahur”. A gyümölcs neve pedig „Durian”, amit úgy gondolnak, hogy a kedvence.
A területről több kriptid állatról jöttek híradások. Mind majomszerű élőlény, de egyesek szerint ez mind az Orang Pendek, csak más-más neveket adtak neki. A nevek Uhang Pandak, Atoe Pandak, Atoe Rimbo, Goegoeh, Ijaoe, Sedabo, Umang és a Batutut, bár ezt egy másik majomszerű élőlénynek mondják.

Az első észlelése 1295-ben történt amikor is Marco Polo Indonéziába tette a lábát. Itt többen is beszéltek neki egy majomszerű élőlényről. Ezután a szemtanúk feljegyzéseit nem nagyon dokumentálták és 1910-től kezdődően látta meg elsőnek az európai ember, bár a helyi törzsek folyamatosan megfigyelték.

A „Suku Anak Dulam” (Az Inner-erdő gyermekei) nevű törzs és nomád népek már jó ideje az erdőkben laknak. Szerintük már évszázadok óta itt él ez az élőlény, bár ők Kubunak, Rimbának és Batin Simbilannak hívják. Ami viccesen hangzik, hogy néha dohánnyal is megkínálták, amit az Orang Pendek nagyon szeret. Ezt többen megmosolyogják, de ha ez igaz akkor nem egy buta állatról lehet szó, hanem tárgyakat is tud használni. Számos törzs úgy véli, hogy ez egy démon vagy szellem és egyáltalán nem tekintik állatnak. Azonban a leírásaik szorosan megegyeznek az Orang Pendek leírásával. Többször is megfigyelték őket, mikor halászni indultak a törzs tagjai és volt, hogy 5-6 együtt lévő Pendeket is látták. A helyi lakosoktól több 100 beszámoló érkezett. Közeli találkozások, messziről látták, kapcsolatba léptek vele, szinte mindenféle beszámoló érkezett már róla. A 20. század elején Holland telepesek érkeztek a Szumátrába és ők is látták az élőlényt. A két leghíresebb beszámoló következik:

Mr. van Heerwarden aki a földeket mérte fel 1923-ban látta az élőlényt: „ Felfedeztem egy sötét és szőrös lényt a fa ágain. A szőre elől mintha világosabb lett volna elől, mint a hátánál. A lába meglehetősen rövidnek tűnt a kezeihez képest. Az ujjai nagyon formásnak tűntek. Egyáltalán nem volt visszataszító a kinézete, még az arca sem..sőt nem volt majomszerű sem, inkább mint egy ember.”

Mr. Oosting, aki látta az erdőben sétálva a lényt: „ Rövid haja/ szőre volt, a tarkójánál nagyon piszkos volt. Azt gondoltam magamban, hogy ez a férfi nagyon koszos! A vállai vastagok és szögletesek voltak, teste közepes méretű. Úgy tűnt olyan magas, mint én. Ezután láttam csak meg, hogy ez nem ember, de nem is volt orángután. Előtte láttam majmokat, pl. Siamangot, de ez biztos hogy nem az volt!”
A nyugati kutatókat is érdekelte az állat. Sok beszámolót gyűjtöttek róla, megkísérelték lefényképezni és lekamerázni, de egyszer sem sikerült. Viszont szőrzetet és lábnyom mintát is szereztek és Cambrige egyetemen analizálták. Dr. David Chivers biológus kijelentette: „ Ez egy egyedülálló keveréke a gibbonnak, orángutánnak, csimpánznak és az embernek. nagyon valószínűnek tartom, hogy a szumátrai esőerdők mélyén egy ismeretlen főemlős él.” 2005-ben a National Geographic csatorna is megpróbálta filmre venni az állatot, de a projekt sikertelenül fejeződött be.

Többféleképpen is próbálták magyarázni az Orang Pendek „jelenséget”. Az egyik, hogy az emberek csak nem ismerték fel a majmokat, gorillákat stb. Ez eléggé valószínűtlen, hogy ennyi ember tévedjen. A második lehetőség, hogy egy nem dokumentált majomfajról van szó, esetleg egy főemlős vagy az orángután alfaja. A harmadik lehetőség pedig, hogy egy hiányzó láncszemről beszélünk. 2004-ben felfedeztek egy csontvázat a Flores barlangban (ami egy másik hely Indonéziában). Fizikai leírása, magassága megegyezett az Orang Pendekével. Ez új spekulációknak adott utat, hogy pár ilyen példány életben maradhatott, ugyanis a tudósok szerint ez a faj már 12 000 éve kihalt.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem ez az állat nagyon is létezhet. Semmi okot nem látok arra hogy átverés lenne, többszáz szemtanúja is volt, a biológus is kielemezte a szőrmintát és azt mondta, hogy ismeretlen, ráadásul a 2004-ben felfedezett csontváz is nagyon gyanús.

Chupacabra

Első észlelés: 1987
Hely: Amerika, Mexikó, Puerto Rico

A Chupacabra legelőször az amerikai Puerto Ricóban, Mexikóban tűnt fel 1987 tájékán. Sok-sok beszámoló és telefonhívás fogadta a helyi rendőröket, hogy egy ismeretlen állat tizedeli az emberek háziállatait. A Chupacabra ( ejtsd: Csupakabra ) neve „ kecskeszívót” jelent, nevét onnan kapta, hogy áldozatainak kiszívja a vérét, mint egy vámpír. Tyúkokat, disznókat, juhokat, kutyákat és kecskéket támad meg - főként éjjel – és másnapra már az összes állat holtan hever a gazda földjén. Az érdekes, hogy sebészeti pontosságú szúrás nyomok maradnak az áldozatain és soha sem tépi szét őket. A jelentések csak 1994-1995 tájékán kezdtek megerősödni. Madelyne Tolentino látta a lényt éjjel és több mint 150 haszonállatot megölt a farmján. Ekkor jutott eszébe a rendőrségnek, hogy az esetek meglepően hasonlítanak egy 1970-es évekbeli Texasi „vérrontásra”, de azokat sátánista szekta vérengzésének titulálták be. Bár lehetőleg a legtöbbször látott és legjobban dokumentált kriptid, sajnos az élőlény leírásai sokszor eltérnek egymástól. A leggyakoribb leírása hogy kb.1,2 méter magas, két karmos lába van, és olyan ívben hajolnak, mint egy kengurué és nagyokat szökdécsel, ugrik velük. Két keze is szintén karmos, azonban nem az áldozatok széttépésére használja, hanem – mint ahogy sok beszámolóban hangzott- ezekkel még az ólakat, ketreceket is kinyitja, hogy megszerezze zsákmányát. Ez arra utal, hogy rendkívül okos teremtménnyel van dolgunk. Fején két vörösen izzó szem helyezkedik el, ami még félelmetesebbé teszi az élőlényt. Innentől kezdve a leírások eltérnek… van aki a hátán még valamiféle taréj szerű szőrzetet/tüskéket is látott, van aki még szárnyakat is adott neki és van aki szerint négy lábon járt, nem pedig kettőn. Tudunk olyan esetről is, amikor emberekre is rátámadt. Ekkor pár szemtanú arról számolt be, hogy telepatikusan az állat kapcsolatba lépett velük és a szája nem biztosan nem mozgott. A szemtanúkra ráugrott és hatalmas karmaival elég csúnya sebeket ejtett rajtuk. Az érdekesség, hogy ezeket a sebek körülbelül 3 nap múlva úgy begyógyultak, hogy nyomuk sem volt! Ennyi idő alatt ilyen súlyos sérüléseknek nem szabadna begyógyulniuk. Az orvosok is tétlenül álltak az eset előtt. A legérdekesebb, hogy egyre több UFO észlelés is történt a környéken és olyan találgatások kaptak szárnya, hogy a Csupakabra egy földönkívüli vagy a földönkívüliek egy állata. Mások pedig egy olyan összeesküvés-elméletet híreszteltek, hogy ez a katonai kísérletek eredménye, de a „kísérleti patkányuk” elszabadult. Az észlelések egyre több helyre koncentrálódtak , mint pl. Peru, Chile, Argentína, Brazília. Hajtóvadászatot indítottak a Csupakabra után, de mind hiába, a lényt nem kapták el. A vadászok párszor azt állították, hogy megtalálták az állatot, bele is lőttek, de elfutott. A 2000-es évektől kezdődően a média, a tv csatornák és műsoraik egyre többet foglalkoztak az állattal. Hamarosan újdonságok kerültek elő: 2008 augusztusában egy rendőrségi autó kamerája felvett egy ismeretlen állatot, amint az út szélén szalad és leginkább egy rühes kutyára emlékeztetett. Ezután több felvétel is készült, hogy kint a természetben ismeretlen kutyafélék mászkálnak..Volt hogy tetemeket, csontokat találtak meg amiket laboratóriumokban vizsgáltak meg, de sokszor az derült ki, hogy csak egy kutya teteme. Volt olyan tetem amiből megállapították, hogy az állat valamiféle bőrbetegségben, rühben szenvedett ezért volt szőrtelen. A 2009-es és 2010-es években is újabb tetemeket találtak és a hatóságok bejelentették , hogy a Csupakabrát végleg nyakon csípték. Az állat nem más, mint egy rühes prérifarkas vagy egy hibrid keverék állat a prérifarkas és a kutya vagy a prérifarkas és a szürke farkas között. A durva bőr megegyezett, a karmok óriásiak, a tűhegyes fogak megvannak, ezek mind-mind a szemtanúk által leírt Csupakabra jellemzői. Még a kenguru szerű láb is stimmel.

Bár semmi köze az ufokhoz és két lábon sem jár, de a tudósok elismerték, hogy egy új hibrid fajjal van dolgunk a többit pedig a szemtanúk csak a horror filmekből vagy az ijedségük miatt képzelték oda, esetleg túloztak. Sokan ezzel lezártnak tekintették az ügyet, de a sok szemtanú még mindig elégedetlenkedik, hogy ez nem az amit őt láttak, ez nem a Csupakabra. Biztosak voltak abban, hogy a lény két lábon járt és hüllő-, nem pedig kutyaszerű volt…

SAJÁT VÉLEMÉNY:
Szerintem sem a valódi Chupacabrát találták meg. Bár szép, hogy így is megtaláltak egy új fajt, de ennyire nem nézhették „félre” a szemtanúk az állat külső tulajdonságait. A kutya féléről és a hüllőféléről is érkeztek beszámolók bőven, így szerintem ez azt jelenti, hogy két külön állattal van dolgunk. Bár biztos vagyok benne, hogy a szemtanúk olykor túloztak a lény leírását vagy pszichés képességét illetően, de biztos hogy nem láthatták rosszul hogy 2- vagy 4 lábon jár-e. A kutyafélét már elkapták, a másik még várat magára akár köze van az UFO-khoz akár nincs…

Tatzelwurm

Első észlelés: pontos dátum nincs, XVI. század
Hely: Az Alpok

Az Alpok európa egyik legnagyobb hegylánca, mely több országon is keresztül nyúlik. Ez a hely megannyi állatnak ad otthont, mint például a havasi nyúl vagy az alpesi szalamandra. A sok állat között, azonban megbújik egy, melynek máig nem tudták bizonyítani létezését.
Ennek az élőlénynek a neve Tatzelwurm, mely nevét onnan kapta, hogy az elülső lábain hatalmas karmok vannak, s ezzel támad áldozataira. Mivel az Alpok több országon is áthalad, így az állatot többféleképpen is nevezik. Másik gyakori elnevezése a Springwurm, ami ugróférget jelent, a lény másik jellegzetes tulajdonságára utalva. Egyéb nevei a Dazlwuam, Stollenwurm, Steinkatze, Praatzelwurm, Bergstutzen és végül Arassas. Mint leírtam az állat kígyószerű, de két melső lába is van neki, amikkel ugrásszerűen kapja el áldozatait.
Feje részben gyíkszerű, de sokan macskáéhoz is hasonlítják. Teste pikkelyes és a mérete lehet 50 centimétertől akár több méter hosszú is. Lehetséges tehát, hogy volt aki kölyökkorában látott egy egyedet, de mire felnőnek a több métert is elérhetik, mint a kígyók. Sokszor a
sárkányokkal hozzák összefüggésbe és kicsi sárkányként tekintenek rá. Volt olyan beszámoló ami a szemtanúkat egy "pikkelyes szivarra" vagy fatörzsre emlékeztette őket. Barlangokban és sziklák repedéseiben él, valamint félénk állatnak írják le.
A XVI. században - tehát 1500-1600-ig - már említést tesz róla Conrad Gessner egy svájci természettudós az egyik könyvében Johann Jakob Scheuchzer osztrák történész és természetbúvár Itinera per Helvetiae ( Utazások Helvéciában) című, 1723-ban kiadott művében egy találkozást ír le a Tatzelwurmmal: 1711 áprilisának vége felé egy Jean Tinner néven ismert férfi a Frumsemberg-hegyen járt, ahol egy rettenetes kígyó szerű lényt látott. Színe szürkésfekete volt, hossza két méternél is több, feje a macskáéra emlékeztetett,de lába nem volt. Tinner kanócpuskájával rálőtt és megsebesítette, majd apjával ketten megölték. Elmondta azt is, hogy a környékbeliek akkoriban gyakran panaszolták, hogy a teheneiknek nincs tejük, de a probléma a kígyó elpusztítása után megszűnt.Andreas Roduner aki társaival együtt látta a lényt - sajnos nem tudni melyik évben - a Wangsberger-hegységben. Macskafejű, pikkelyes, hátán sörényt viselő szörnyként írták le, ami felegyenesedve ember nagyságú volt. Egy ideig nem érkeztek új híradások, de 1779-ben Hans Fuch nevű férfi két Tatzelwurmot is látott a hegyekben. Szörnyen megrémült tőlük és elfutott amikor megpillantotta őket. Sajnos szívrohamot kapott, de a családjának még sikerült elmondania, hogy mi is történt. 1921-ben egy osztrák településen, Raurisban látták. A 60 centiméteres
állat a szemtanúk szerint hét és fél méteres magasságra ugrált fel a levegőben. Volt olyan aki 20 percig is megfigyelte és biztos volt abban, hogy az állatnak csak két lába van és biztos, hogy nem szalamandra volt. 1828-ban a svájci Solothurn kantonban egy kiszáradt mocsárban állítólag találtak egy Tatzelwurm tetemet. El akarták vinni, hogy egy professzor megvizsgálhassa, de útközben a varjak megették a tetemet. A csontváza ezután Heidelbergbe került, ahol nyoma veszett. 1908-ban az osztrák Murauban a lény egy parasztra támadt. A támadó egy négylábú kígyó volt. 1924-ben egy 150 centiméter hosszú csontvázat talált két
hegymászó.Pár évvel ezelőtt állítólag azon a helyen megöltek egy Tatzelwurmot. A csontvázat otthagyták, azóta senki sem látta. 1928-ban azonban egy Balkin nevű férfi nem tudni miért, de egy fatörzset akart lefényképezni. A vaku villanása után kiderült, hogy az nem is fatörzs volt, hanem egy állat, ami a villanás után gyorsan kereket oldott. A képet sokan vitatták, de végül nem derült ki, hogy mégis mit ábrázol, de többen úgy hiszik ez az első bizonyíték a lény
létezésére, ugyanis pontosan úgy néz ki, mint a korabeli könyvek illusztrációin.
Van másik fotó is, amire tökéletesen illik az állat leírása, de többen úgy vélik, hogy ezen egy alpesi gőte látható, bár én hátsó lábakat egyáltalán nem látok a képen.
Az internet mostanra már egy nagyon elterjedt dolog lett, így nemcsoda, hogy újabb fotó látott napvilágot. A fényképről annyit, hogy nem tudni mikor, hol készült és az sem, hogy ki készítette, de állítólag egy tatzelwurm csontváza látható a képen. Véleményem szerint ez a fotó még viccnek is rossz, egy egyértelmű hamisítvány.
A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lényt egy állattal keverték össze a szemtanúk például szalamandrával, kígyóval, vidrával vagy valamilyen kígyófélével. Az Alpokból származik a legtöbb Tatzelwurm beszámoló, azonban vannak híradások hasonló állatokról Spanyolországban, Olaszországban és a Pireneusokból is. Egyes biológusok azt állítják, hogy a természet néha megtréfálhat bennünket. Valamiféle mutáció alakulhat ki egy-egy hüllőnél például kevesebb lába nő, vagy éppen egyel több. Lehetséges, hogy nem egy új fajt láttak a szemtanúk, hanem egy ehez hasonló mutációban szenvedő állatot.
Az utóbbi évtizedekben nem látták a lényt. Pedig az Alpokat egyre több turista látogatja és így -elméletben- egyre nagyobb eséllyel kellene összefutni vele. Egyes kutatók nem vonják kétségbe, hogy létezhetett ilyen lény, de mára kihaltnak tartják. Többen úgy gondolják, hogy az állat hibernálja magát télen és a hasadékokban, hegyoldalakban és barlangokban lel menedékhelyet. Egy névtelen mezőgazdasági termelő azt állította, hogy látott egy hibernált példányt és valamiféle zöld folyadékot eresztett ki magából.
Mindenesetre az állat az alpesi folklór részévé vált. Ösvényeket, túrákat, hoteleket neveznek el róla. Németországban vízesés is viseli a nevét. Még egy ausztriai Sturmpercht nevű tradícionális neofolk együttes is írt róla egy számot "Der Tanz des Tatzelwurms " címmel.

Inkanyamba

Első észlelés: - nincs információ-
Hely: Dél Afrika, Howick vízesés

Az Inkanyamba egy legendás lény, mely állítólag vízesések és tavak környékén él az északi erdők közelében, Pietermaritzburgnál, ami egy Afrikai város. Itt található a Howick vízesés, mélyen az őserdőben. A vízesés 95 méteres magas és a mély Umgeni folyóba érkezik le. A bennszülöttek és a sámánok a lényt ősi szellemnek vagy "Nagy Isten"-nek hívják, aki már régóta itt él a vízben és az állandó "lakóhelye" a vízesés alatti medence alján található.

Mivel azulu törzs él a legközelebb a vízeséshez, így ő szerintük az állatot ló vagy antilopfejűnek írták le és a teste akár egy óriási hosszú kígyóé. A kriptozoológusok felvetették, hogy ez egy óriáskígyó lehet vagy egy formája az angolnának.Van olyan elbeszélés is róla, ami ténylegesen óriás angolnára utal: lamellás sörény, mellső uszony és a fejét is hasonlónak írták le. Így tehát ez lehet egy "Anguilla Marmorata" is, melynek hossza elérheti a 6 métert is akár, de a bennszülöttek sokkal nagyobbnak mondják el.A törzsek mivel félnek tőle,de tisztelik az állatot szobrokat és barlangfestményeket is készítettek róla az idők során. A régészek ezeket a művészi alkotásokat "esőállatoknak" nevezték, mivel a törzs a lényt a nyári időjárás viharaihoz kötötték hozzá.

1962-ben a természedvédelmi Service Ranger, Mr. Buthelezi látta az állatot az Umgein folyó közelében, a homokzátonynál. Ám amikor közeledett felé, a lény a vízbe húzódott és eltűnt.J ohannes Hlongwane egy lakókocsi park gondnoka volt a Howick vízesés közelében az 1960-as évektől egészen az 1980-as évekig. Állítása szerint ez idő között kétszer látta az Inkanyambát: 1971-ben és 1981-ben. A fejét kiemelte a vízből, és olyan hosszú volt a nyaka, hogy 9 méterre volt a feje a tó felszinétől. A nyakán angolna szerű fodrok látszottak.

1996-ban a helyi nemzetközi újság jutalmat ajánlott fel mindazok számára, akik fényképes bizonyítékokkal állnak elő, hogy bebizonyítsák az állat létezését. Hamarosan készült is egy kép, bár ahelyett, hogy bizonyította volna a lény létezését beugratásnak és csalásnak mondták és heves vita alakult ki a lény létezése kapcsán. Volt olyan aki szerint ez nem is az Inkanyamba, hanem Afrika egy másik kriptozoológiai állata a Mokele-mbembe, mert a fotón csak a nyaka látszik.

Az állatot nem csak a Howick vízeséshez lehet kötni. Több helyen is látták, volt hogy a szemtanúk azt írták le hogy épp párzott egy másik példánnyal és volt, hogy éppen ketten egymással harcoltak. Ha ez mind igaz, akkor ezek a lények vándorló természetűek lehetnek. A Mkomazi folyónál is látták már, ami azonban az előbb említett vízeséstől 44 mérföldnyire található. Látták kisebb gátak közelében is, mint például Dargle területén. Az egymással viaskodás pedig arra adhat okot, hogy a területi fölényt szeretnék maguknak kivívni ezek az élőlények.
A lény végül kinőtte Afrikát és híre ment. A híres Animal X c. sorozat is forgatott egy részt az Inkanyambáról.