2012. május 3., csütörtök

A Fanyűvő a barlangokban élhet? -elmélet-

Ebben a bejegyzésben, most nem egy kriptid leírás fog szerepelni. A magyarországi kriptidünk, a Fanyűvő elég híres lett az elmúlt időszakban. Egyre több beszámoló érkezik, és ha ennek csupán fele csak az igaz (és nem valami trollkodó ír  hülye leveleket, hogy ő bizony látta és röhög a markába) már az is elég magas észlelési szám. A lény eredeti neve Mátranováki Fanyűvő, mivel a mátranovák területén látták a legtöbbször, bár ez már nem annyira aktuális, ugyanis egyre több területen előfordult, de többnyire az Északi megyékben, falvakban, erdős területeken, bányáknál.
  Ha valaki követi az észlelési jelentéseket, egyből feltűnik neki, hogy a legtöbb erdőben, dombos és elhagyatott területeken történt. Na de hol is élhet pontosan a fanyűvő?
 Az első észlelések Mátranovákon és környékén történtek, az erdőben látták a fák közt a lényt. Mivel jártam a helyszínen és akárki megnézheti képeken, térképeken a hely környékén sűrű erdők találhatók. Van riolittufás táj is, ami egy vulkáni hamuból kialakult képződmény. Ezekben lehetségesek kisebb barlangok, üregek is, melyekben az állatok elrejtőzhetnek vagy állandó "törzshelyük" lehet. Tehát, feltételezhetjük, hogy nem-e egy ilyen odúban húzza meg magát a fanyűvő? Erősen kétlem, hogy pl. a fűben alszik, de eszünkbe juthat még hogy esetleg az erősebb fák ágain. Inkább az odús/ barlangos rész felé hajlok. Lássuk hogy miért:
Egy újabb jelentés szerint 2011. júliusában Nógrád megyében Drégelypalánktól nem messze van a híres Csitár forrás. Ennek közelében látták a fanyűvőt, szintén éjszaka. Na mármost, a közelben található pár száz méterre az úgynevezett  'Szondy alagút", mely szintén vulkanikus eredetű ( akárcsak a mátranováki erdőben a tufa), mely a Börzsöny-hegy gyomrában található. Nagyon sok járat található itt, melyek embermagasságúak és 1-2 méter szélesek. Ráadásul az alagútrendszerek egy része még most sincs feltárva. Ezekben is éldegélhet a mi kis nyűvink, az emberi szem láttára láthatatlan marad, főleg hogy csak többnyire este észlelik, így alig látják meg.
Szondy alagút egyik bejárata
A Szondy alagút egy járata, melyben egy ember könnyedén közlekedhet
Egy másik beszámoló - évszám nélkül - arról szól, hogy táborozók egy csoportjának két tagja látta meg az állatot a fán, miközben a Füzéri várat akarták meglátogatni. A vár az erdőben található meg, pontosabban egy 552 méteres dombon fekszik, melyet szintén riolittufás táj vesz körbe. Ismét egy olyan hely, ahol ilyen képződmény található és ahol a fanyűvőt látták.
Füzéri vár, mely alatt riolit szerű képződmény található, szűk járatokkal
  Állítólag ugyanez a szemtanú, még egyszer, csak másik helyszínen látta a lényt, mégpedig Szilvásváradon. A hely kitűnő élőhelyet biztosít az állatnak, van körülötte itt vízesés, bükki őserdő, völgyek valamint egy 57 méter hosszúságú barlang, Istállós-kői-barlang a neve.
Rajtam kívül még egy srác ment ki a megyében fanyűvőt keresni, mégpedig a Heves és Nógrád megye közötti erdősségbe, ahol egy bányató található. A bánya miatt pár helyen a föld beomlott, itt talált lyukakat, amibe még ő is beleférne. A róka és hasonló állatok, ekkora lyukat nem ásnak és teljesen másképp néznek ki az ilyen üregek, valamint kisebbek is. Nem természet hozta létre, az túl szabályos lenne Egy kis pillanatra még egy alakot is látott elosonni a fák közt, ami szürke volt. Lehet a fanyűvő lakhelyét találta meg az illető?
 Szintén 2011-ben történ az az eset, mikor egy fiú az anyukájával látta a lényt Iszkaszentgyörgyi határában, Kincsesbánya között, amikor éppen autóval mentek. Fontos tudni a helyről, hogy itt régen bányászat folyt, hasonlóan Mátranovák és számos fanyűvő találkozás helyszínéhez.
Légifelvétel a Kincsesbányai bányákról,kőfejtőről. Lehetnek errefelé odúk is
Számos esetet lehetne még leírni, amikor régi bányász, - barlangos és riolittufás helyen/ hely közelében látták a Fanyűvőt. Egyenlőre ennyi elég, ebből is jól kivehető, hogy összefüggések vannak. Joggal feltételezhető és igen nagy rá az esély, hogy a nyűvink valamiféle odúban lakik, főként tufás környékeken vagy ahol annak idején még bánya működött. Ezért is látták többször éjszaka, mert a szemei a sötéthez, éjszakához alkalmazkodtak jobban, így gondolom nappal nem szívesen járkál az erdőben, mert érzékeny az erős napsütésre, a fényre. Természetesen nem egy állatról van szó, valamennyire kell lennie populációnak, mégha igen csekély is a számuk, ezért is látták több erdősségekben őket.
Én legalábbis így gondolom...

2012. április 17., kedd

Ogopogo

Első észlelés: 1860 előtt is volt már a helyi legendákban
Hely: Amerika,Kanada, Brit Kolumbia, Okanagan tó

Helyszínünk a 135 kilométer hosszú és 5km széles Okanagan tó, Brit Kolumbiában. A víz mélysége elérheti a 232 métert is akár, míg átlagos mélysége "csupán" 76 méter. Ez a tó ad otthont egy állítólagos vízi szörnynek, melyet Ogopogónak neveztek el a helyiek.
Az állat létezésére nincs konkrét bizonyíték, ugyanis a fotók és filmek mind-mind homályosak, vagy nem túl kivehető, hogy mi látható rajtuk. A szkeptikusok persze úgy gondolják, hogy a szemtanúk ismert állatot láttak - például vidra- csak a szemük csapta be őket, de szóba jött még a vízben lebegő farönk vagy a hullámok is.
Az Ogopogó, mint név az 1924-es angol "A Pogo-Ogo: A Fox-Trut Funny" című számra vezethető vissza, melyet Cumberland Clark és Mark Strong adott elő az akkoriban híres brit Music Hall-okban. Erről nevezték el a lényt is.
A lény leggyakoribb leírása 12-15 méter hosszú és a többi hasonló kriptidre jellemző vonásokat is tartalmaz, mint például a vízből kilátszódó púpok, ez esetben 2-3 púp. Egyesek szerint egy bálnaszerű, életben maradt Basilosaurus lehet vagy valamiféle tengeri kígyó.

Több, mint 1170 ember számolt már be arról, hogy látta az Ogopogót, még ha ezek egy része tényleg csak vidrák voltak. Már az első telepesek is észlelték a lényt a 19. század elején, de csak a 20. század 1920-as éveitől kezdődően vannak részletesebb beszámolóink.
A helyi indiánok félnek az állattól és érdekes módon régi piktogramokat is találtak, melyek állítólag az állatot ábrázolják.
Már 1873-ban látta egy fehér ember az állatot, kinek neve Mrs. Allison volt. Épp este volt és erős szél fújt, de ennek ellenére "valami" az árral szemben úszott és kb. 15 méter hosszú volt.
1926-ban a tó egyik részénél több mint 30 autós állította azt, hogy látták ugyanazt a lényt a víz felszínen úszni.
1940-ben Vera Earl számolt be Mrs. Derrisckson, egy idős indián asszony történetéről. Mikor az asszony fiatal volt, egy alkalommal 3 ogopogó próbálta felborítani a hajójukat. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire újra vízre mertek szállni.
1968-ban Art Folden nevű férfi azt állította, hogy lefilmezte az állatot, amikor halad a vízen. A felvételt számítógépes elemzésnek vetették alá és a kutatók arra a feltételezésre jutottak, hogy nem tudják mi van a vízben, de az biztos, hogy egy szilárd háromdimenziós tárgy az.
1968-ban egy fűrésztelep munkása, Art Folden és felesége - akikkel dokumentum filmet is forgattak - látták a szörnyet, amint éppen a tó mellett kocsikáztak. Észrevették, hogy valami furcsa állat mozgolódik a vízben és kiszálltak a járműből, hogy közelebbről is szemügyre vegyék. A "valami" hol lebukott a víz alá, hol le , mígnem egyre beljebb került a tóba és végül eltűnt. Az egészet filmre vette a férfi és az egyik leghíresebb videó lett az Ogopogóról.

1981-ben Larry Thal aki turistavezető éppen a gyerekeket filmezte kamerájával, amikor is a tó felé fordult és felvételt készített véletlenszerűen az állatról. A hosszát 40 lábra tippelték meg a filmet elemzők.
1989-ben Ken Chaplin vett egy videókamerát, hogy ő is lencsevégre kaphassa a szörnyet. Várakozását siker koronázta, ugyanis sikerült valamit felvennie. Állítása szerint a lény "kopasz" és zöldes színű, a méretét pedig 15 méter hosszúra saccolta.
1990-ben a helyi Peachland Marnia Étterem egyik tulajdonosa fényképezett le egy különös valamit a vízben a Rattlesnake szigetről.
2011-ben egy mobiltelefonnal készített videó látott napvilágot, amin két sötét alak látható a tóban úszva.
Még sorolhatnánk a szemtanúk beszámolóit - akár filmel/fotóval akár az nélkül - szinte minden évre vonatkozóan, de fölösleges, mindegyik észlelés leírása egymáshoz nagyon hasonló.

A sok-sok észlelés felkeltette a tv adók figyelmét is, és több sorozathoz is forgattak itt dokumentum filmeket. 2005-ben a National Geography készített az Ogopogóról egy részt a It Real: Monsters in the Deep c. sorozatához. 2009-ben egy másik sorozat a Monster Quest is próbált a lény nyomára akadni és kiderült hogy lyukak, kisebb barlangok is vannak a tóban. Úgy vélték itt rejtőzhet valahol az élőlény. 2010-ben Josh Gates felfedező és tv-s személyiség is forgatott szintén itt egy részt a Destination Truth c. sorozathoz, hogy felfedezze a lényt. A Rattesnake sziget körül kutakodtak, ahol sok észlelés történt, de ők maguk nem kapták lencsevére az állatot.
Természetesen számtalan könyv is íródott a témában, a leghíresebb ArleneGaal : "In Search of Ogopogo " című könyve.

Érdekesség, hogy Ogopogó 80 évvel megelőzi a Loch Ness-i szörny hírét és feltűnését valamint az, hogy védetté nyilvánították, azaz tilos megölni vagy vadászni rá.
A tó turisztikai látványosság lett, turisták özönlenek ide, hátha abban a szerencsében részesülhetnek, hogy láthatják a víziszörnyet. A tó mellett elterülő Kelowna város még egy szobrot is készített a szörny tiszteletére, a helyi jégkorong csapat pedig - a Kelowna Rockets - a logójuknak választották az állatot.

2012. április 1., vasárnap

A Yowie vagy Yahoo

Első észlelés: a 19. század közepétől
Hely: Ausztrália

A yowie egy emberszabású lény, hasonlóan a Yetihez és a Nagylábúhoz - a vadonban él, az ausztrál erdő sűrűjében. Ezek a lények szerepelnek a folklórban és a bennszülöttek legendáiban is, egy igen erős mitológiai karakter.
A neve, mint "yowie" nem tudjuk pontosan honnan ered, ez a kifejezés vagy hogy mit jelentene. Hívják még más néven is, mint például "Yahoo" és "Yowie-Whowie".
Egy 19. századi író -Robert Holden- szerint már számos történet létezett az állatról a 19. század közepétől az európaiak között, körülbelül 1842-től kezdődően. Egyszer így ír róla : " A 19. századi ausztrál bennszülöttek hisznek a Yahooban... ezt pedig úgy írják le, mint ami hasonlít egy férfira, közel azonos magasságú is vele, és hosszú őszes haja lógott le a fejéről. A karjai kicsit hosszabbak, és végtagjai végén nagy karmok vannak. A lábai úgy írják le, mint akinek hátrafelé vannak fordulva, és a láblenyomatából úgy tűnik, mintha a lény az ellenkező irányba ment volna. Összességében ez egy ocsmány szörnyeteg lehet, egy majomszerű megjelenéssel."
Egy másik leírás is létezik, mely még a bennszülöttek korai időszakából maradt fent, az úgynevezett "Álomidőkből". Ez még azt az időszakot, korszakot jelenti, amikor kialakultak a totem állatok a törzseknél, a Teremtés időszakában. Szóval igencsak a régmúltról beszélünk.
" A régi Bungaree a Gunedah nevű őslakosok, beszéltek egyszer egy régi törzsről a yahookról, akik az ország eredeti lakosai voltak és voltak ők maguk, a feketék. Ez a két törzs egymással ellenségek voltak, de míg a feketék folyton legyőzték a Yahookat, azok mindig elfutottak, mert gyorsak voltak..."
Ezenkívül még fennmaradtak a Gulliver utazásai történetek és egyéb európai hagyományok, melyekben szőrös vad férfiakat emlegetnek.
Egészen eddig azt hihetnénk, hogy ez csak egy mitológiai lény, mely nem létezik. Azonban akadtak szemtanúk is, akik találkoztak vele.
Az 1870-es évektől kezdődően terjedtek beszámolók a "bennszülött majmokról", melyek megjelentek az ausztrál "Town and Country Journal"-ban. 1976-ban egy férfi, név szerint Mr. HJ McCooey, azt állította, hogy látott egy bennszülött majmot az Új-Dél-Wales déli partjánál. A cikk így írja: "Néhány nappal ezelőtt láttam egy igen furcsa lényt, a Bateman Öböl és Ulladulla partjai között. Úgy gondolom, hogyha egyenesen állt volna meglett volna 5 láb magas is. Farkatlan volt és hosszú feketés haja. A szőre a mellkasánál és torkánál, olyan vöröses színű volt. Szemei kicsik voltak, alig láccottak ki a csapzott hajától. Odadobtam egy követ, mire az állat azon nyomban elfutott."
A férfi felajánlotta az Auzstrál Múzeumnak, hogy elfogja a majomszerű állatot 40 fontért, ami azóta sem sikerült..Ezután az 1912-es évektől kezdődően kezdődtek újra a bejelentések, hogy látták. A lény feltűnik Donald Friend népszerű író "Hillendiana" c. művében is, mely tartalamz egy gyűjteményt az állatról Hill End és New South Wales közelében. Robert Holden is idéz könyvében számos beszámolót a késői 19. és 20. sz. elejétől kezdődően.
A beszámolók és észlelések a mai napig is folytatódnak, nagyon sok ember látta. Konkrét bizonyíték még mindig nincs a Yowie létezésére, csak titokzatos lábnyomokat találtak, de hiányoznak a perdöntő bizonyítékok.
Néhány beszámoló olyan incidensekről szól, hogy a haszonállatokat csonkítják meg ezek a vadak, mint például a juhokat vagy a kutyát. A szkeptikusok természetesen arra utalnak, hogy ezeket a Dingók követik el.
1979-ben egy helyi pár, Leo és Patricia George piknikezni mentek, amikor egy kenguru megcsonkított tetemét fedezték fel. tőle pedig 40 méter távolságra egy óriási szőrös teremtményt láttak, mely megállt és őket figyelte, majd eltűnt a bozótosban.
A Yowie egyik lelkes rajongója, név szerint Rex Gilroy kriptozoológus, aki egyébként a paranormális jelenségeket is kutatja, az 1970-es évek közepétől több mint 3000 jelentést gyűjtött össze. Szerinte rendszerezni kellene ezeket, magába foglalják az észlelések egy kihalt emberszabású majom vagy Homo faj létezését, egy reliktumi túlélőét. A biológiai reliktum annyit jelent, hogy egy szervezet amely egy korábbi időpontban bőséges volt és nagy területeken fordult elő, de mára már csak kis területeken fordul elő vagy teljesen eltűnt.
Természetesen a Yowie töretlen népszerűségnek örvend a mai napig is. Számos könyv jelent meg róla, sok ember próbálja felkutatni, ráadásul még szobrot is emeltek róla Queenslandben.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem a yowie létezhet, de a beszámolók erős túlzásba esnek, amikor akár 10 méteres teremtményről is beszámolnak. Kell lennie valaminek az auzstrál erdőkben, ha már több ezer beszámoló gyűlt össze, még ha tegyük ennek 10% is igaz, akkor is. Bár az is lehetséges, hogy ez a kriptid megegyezik más hominida kriptidekkel, tehát egy és ugyanazon állatokról beszélünk.

2012. március 19., hétfő

Mbielu-Mbielu-Mbielu


Első észlelés: - ismeretlen-
Hely: Afrika, Kongói Köztársaság, Likouala

Előre szólok: nem vagyok berúgva, tényleg ez a neve. :D A furcsa nevű kriptidet, a Kongói köztársaságban látták, többnyire Likouala régió területén. Hasonlóan afrikai társaihoz - azaz például a Mokele-mbembéhez, a Ngoubouhoz vagy a Kongamato-hoz - ez is egy dinoszaurusz szerű élőlény. Sajnos azonban csak néhány észlelés történt a Bounila és Ebolo falvakból. Ezeket a beszámolókat Roy Mackal kriptozoológus gyűjtötte össze, aki egyébként még a Chichagói Egyetem biológusa is. A leírásokon kívül tárgyi bizonyíték nem áll rendelkezésre, hogy az állat tényleg létezik.
A szemtanúk azt állították - többnyire falusiak és bennszülöttek, akik még sosem láttak dinoszauruszt még könyvek lapjain sem - , hogy "deszkák nőnek ki a hátán" az állatnak, erről is kapta a nevét. A szemtanúk ragaszkodnak hozzá, hogy ezek a lemezek nem egyeznek meg a krokodil hátán lévőekkel, sem valamilyen gyíkéval, szóval nem ezekről az állatokról van szó.

A többi testrészéről nem adnak pontos leírást, mert többnyire a vízben, mocsárban látták és így csak a háta látszódott. Színe zöld algáéhoz hasonlít. Mivel többen egy túlélő dinoszauruszt sejtetnek az állat kiléte mögött, egyértelmű, hogy a sztegoszauridák csoportjába tartozik. Ezek az állatok a jura és korai kréta időszakban éltek, azaz úgy 199 millió év millióval ezelőttől 99,6 millió évig. Ezután a zoológia és a régészek álláspontja szerint kipusztultak. Növény evők voltak, a kongói dzsungel sok táplálékot adhatna nekik, mégis azt állítják, hogy ez a faj nem élt ezen a területen, hanem inkább Kínában és Észak-Amerikában. De mégis akkor honnan tudhatják a területen lakók, hogyan néz ki egy ilyen állat? Leírásokban, a sztegoszauridák csoportján belül is , leginkább egy Sztegoszauruszra hasonlít az élőlény. Ezek 9 méter hosszúak és 4 méter magasak voltak, hátán rombusz alakú lemezekkel. A farka végén pedig két pár tüske volt megtalálható.
Vannak akik nem Sztegoszauruszt, hanem inkább egy Kentroszauruszt sejtenek, ami azonban annak idején még élt Afrikában is és a sztegó egyik rokona, valamint szintén növényevő volt. Ennek tüskéi sokkal élesebbek voltak, oldalt, nagyjából a lába fölött is volt 1-1 kilógó tüske a védelem érdekében.
Többféle magyarázat létezhet. Tehát: 1, túlélő dinoszaurusz 2, egy másik kriptid, a Muhuru (erről majd egy másik posztban) 3, krokodil
Mindenki döntse el maga, hogy melyikben szeretne hinni!

2012. február 29., szerda

Mokele-mbembe cikkem a Hihetetlen! magazinban

Korábban O. István "kolléga" cikke jelent meg a Hihetetlen magazinban a Fanyűvőről, most végre elmondhatom magamról, hogy Én is írtam egy cikket egy kriptidről az újságnak, mégpedig a Mokele-mbembéről ( a szöveg nem egyezik meg teljesen a blogban íródott Mokelés bejegyzéssel). Három oldalas lett, elolvasni lehet a 2012-es márciusi számban. De lefotóztam Nektek, ha lementitek és ránagyítotok tökéletesen ellehet olvasni. Valamint csatolok még képet is, amin állítólag az állat látható, Én eddig ezt a képet még nem is láttam.

2012. február 22., szerda

Hamis Pterodactylus fotók

Ebben a bejegyzésben most nem tárgyalom külön a repülő őshüllő kriptideket.
A Kongamato-ról már írtam itt: -LINK- , a Ropenről és hasonló társairól pedig majd valamikor hamarosan. Sokan láttak elvileg még élő őshullőket, ezekről nagyon ritkán van fotó vagy valamilyen homályos videó. Most fényképeket fogok kitárgyalni, amik különböző időpontokban készültek. A cikket részben magamtól írtam, részben segítséget vettem egy másik oldalról.
Elsőként vegyük azt amit Pápua Új Guineán készítettek. Eredetileg ez egy videóban található meg. Sajnos a felvételt direkt elhomályosították, hogy ne lehessen kivenni teljesen a repülő állatot, valamint a hasát is elsötétítették. Sajnálattal közlöm, hogy ez csak egy egyszerű és ismert madár... a fregettmadár.

Következő képünk az 1800-as években készült Arizónában. A fénykép elhíresült az interneten és számos fórumon beszéltek róla. 1890-ben az "Tompstone Epitaph" c. folyóirat leközöl róla egy cikket: " A szárnyas szörny nagyon hasonlít egy krokodilra megnyúlt farokkal és bőrszerű szárnyakkal. A sivatagban találták a Whetsone Huachuca hegyek között két farmer, akik épp hazafelé mentek." A cikk említi, hogy a madár elérheti a 160 láb hosszt is, ami persze lehetetlen mert az majdnem 50 méter.
Sajnos az internetnek és a fotómanipulációs programoknak hála már szinte lehetetlen nyomon követni, hogy melyik fotó hamis és melyik nem, valamint melyik készült előbb és melyik később. De egyenlőre úgy tűnik, hogy az eredeti kép teljesen másként nézett ki és csak egyszerű farmereket ábrázol, akik földmunkát végeztek lapáttal a kezükben, míg az őshüllős képen azt hihetnénk, hogy fegyver van náluk. A kép egyébként a korához hűen igen rossz minőségű, a háttér szinte kivehetetlen, úgyhogy könnyű lehet szerkeszteni a képet.

Harmadik képünk már jobb minőségű. A képen amerikai polgárháborús katonák láthatóak, tehát a kép készítésének időpontja 1961-65 között történhetett. A lábuk alatt egy repülő őshüllő és mivel kezükben puska, azt a látszatot kelti, hogy ők lőtték le az állatot.
A képet a "Freak-o-Pedia" egyik szerzője találta egy 70'-es évekbeli könyv lapjai között, legalábbis az állítása szerint. A megtaláló és pár társa utána próbált járni a képnek. Eszükbe jutott, hogy ez nem lehet hoax, azaz átverés fotó, mert Pterodactylus fotónak ki hinne, inkább egy lelőtt kondor keselyűvel pózolhatnának, ugyanis ez Észak-Amerika egyik legnagyobb madara. De a képen egyértelműen nem ez az állat látható, ráadásul még tollai sincsenek.
Időközben a képet szakemberek is megvizsgálták, többek között Larry Novelle fényképész is. Véleménye szerint a fénykép papírját 1960 és 1974 között gyártották, a kép tehát reprodukció egy korabeli, eredeti felvételről. Ismeretes, hogy 1961-ben a Kongresszusi Könyvtár több mint hétezer olyan üveglemezen lévő negatívot vásárolt, melyek eredetileg a híres polgárháborús fényképész, Matthew Braddy tulajdonában voltak. A könyvtár szakemberei rögvest hozzáláttak a negatívokon lévő mentéséhez, lényegében újra lefényképezték az eredeti képeket, most már a modern időknek megfelelően fényképpapírra. Ehhez hasonló eljárással készülhetett a régi könyvben talált fotó is. Erre utalnak a képen látható foltok is, melyek jellemzően a kolloidos üvegnegatívokon keletkeznek. Ez a technikát jellemzően a polgárháború idején használták tömegesen, de egészen az 1880-as évekig készítettek még így fényképeket. Később eljutott egy paleontológushoz is a kép, aki megállapította, hogy ha a kép hamis akkor kitűnően ismerhette az alkotó a dinoszaurusz vázát, ugyanis méretre és kinézetre megegyezik a talált csontvázakkal. Azonban az első leletek felfedezése 1871-re esik, eleve kizárható, hogy a modell (ha az) és így a fénykép a polgárháború idején készült volna.
David Petters a pteranodonok szakértője szerint viszont egyértelműen kamu az egész, fel is sorolja, miért gondolja így:
- Az állat feje kétszer olyan széles, mint amilyennek lennie kéne.
- Az orrlyuknak előlről hátrafelé kéne húzódnia és nem függőlegesen állnia, ahogy a képen látszik.
- A szárny anyaga leginkább egy összeesett rongydarabra hasonlít, különösen a katona lába alatt. Élő, de még a halott állatnál is sokkal feszesebb lenne az alatta lévő szövetek kitámasztása miatt.
- Hiányzó propatagia (a szárny elülső része a csukló és a váll között).
- A "pteranodonnak" láthatóan nincs alsó állkapcsa. A valóságban egy ilyen helyzetben az alsó állkapocs sokkal inkább felemelné a koponyát.
- Szintúgy hiányoznak az alkar csontjai és a kéztőcsontok is.
A képen szerinte polgárháborús hagyományőrzők láthatók egy farsangi jelmezzel vagy egy múzeumi pteroszaurusszal. Mellesleg a Freak-o-Pedia által kikérdezett "szakértők" nevei sehol sem találhatók meg az interneten...
Mások alaposan megnézték a bedigitalizált képet és különböző érdekességeket fedeztek fel rajta. Swan, a Freak-O-Pedia egyik olvasója szerint is fake-ről van szó. A kép jobb sarkának negatívja (B) például különleges hasonlatosságot mutat egy Darwin-arckép elhomályosított változatával (C).

Negyedik, egyben utolsó képünk hasonlít az előzőre. Itt is katonák pózolnak egy repülő hüllővel.
Ez azonban egyből kiderült, hogy hamisítvány. Aki dolgozik képszerkesztő programokkal egyből meglátja a hibákat. Például a kép szerkesztője használta a szárnyak felső részénél a blur szűrőt, de a szárny aljánál már nem. Aztán ott van a legszélső bal katona, akinek érdekes módon lemaradtak az ujjai amivel a puskáját fogja. Ezenkívül számos háttérhiba és más apróság is megtalálható.

És egy utolsó fotó, amiről semmi infóm nincs. Ez is réginek néz ki, de én szintén csalásnak vélem. A fej hasonlít egy pulykáéra, a szárnyak mintha nem is élők lennének hanem csak valamilyen hajlékony alapú anyagból készültek volna. Valamint ha az állat döglött lenne, akkor a feje egyértelműen lógna, de mivel itt nem ez történik, ezért kétlem, hogy akárki is megtudna így fogni egy élő pteroszauruszt, hogy még a szárnyával sem csapkodna..
Összességében lelomboztam az összes Pterosaurus kriptid fant, mi? Nem ez volt a célom, de ezen fotók nagy többsége hamisítvány. Sajnos ilyenekkel járatják le ezt az érdekes témát. Persze ezek a fotók nem azt jelentik, hogy a számos őshüllő észlelés mind hamis és átverés lenne, ezek még nem zárják ki a kriptidek létezését. Valamint van egy pteroszaurusz jelentés is 1856-ból, melyet az Illustrated London News közölt: Egy ÉLŐ 3 méteres repülő őshüllő röppent ki egy sziklafalból, amikor vasútépítés közben robbantottak. A cikk nem hoax és az eset sem. Számos esetben bizonyították, hogy békákat zártak különböző körülmények között kőben és életben maradtak, nem fulladtak meg...

2012. február 9., csütörtök

A Mamut


Első észlelés: - nincs pontos adat, már az 1500-as években is
Hely: Szibéria, Oroszország

A mamutok kb. 10 ezer évvel ezelőtt tűntek el a föld színéről. Áldozatul estek az utolsó jégkorszakot követő éghajlati változásoknak és az ősvadászoknak, akik húsukért, agyarukért és bőrükért irtották őket. A századforduló óta több száz megfagyott mamuttetemre bukkantak Alaszka, Kanada és Szibéria hideg tundráin. Azonban a szibériai Bereszovka folyó partján talált lelet megdönteni látszik a mamutok kihalásáról szóló legelterjedtebb elméletet, ugyanis találtak egy tökéletesen konzerválódott tetemet. Olyannyira gyorsfagyasztott állapotban volt, hogy a tudósok ehettek a húsából. Szerencsére senki sem betegedett meg tőle, bár nem találták túl finomnak. Ez a mamutból evés pedig nem is egyszer történt meg, többször is találtak épen megfagyott tetemeket. A régészeti feltárásokon dolgozó építőmunkások egy csoportjának többször is meggyűlt már a baja a paleontológusokkal, amikor azok mamuthússal etették a kutyáikat.
A mamutok szöveteiről Helsinkiben tartott konferencián egyes tudósok megkockáztatták, hogy Szibéria elhagyatott tájain talán élnek még mamutok és volt aki indítványozta, hogy a régen elpusztult állatok sejtjeiből klónozással hozzanak létre új mamutcsordákat.
De lehetséges-e, hogy szibéria még feltérképezetlen, hóval borított tájain napjainkban is élnek még mamutok?
A Szibériában dolgozó orosz őslénykutatók vezetője, Nyikolaj Verescsagin igazán annak az esetnek az ismertetésével döbbentette meg tudós kollégáit, amely a jakutföldi Batamaj városától mintegy száz kilométerre történt. A csoportot kísérő vadászok egyik éjjel ismeretlen, nagytestű állat elmosódott lábnyomait fedezték fel a napokkal korábban leesett hóban. Kilométereken át kitartóan követték a nyomokat egészen a mély szurdok széléig, ám ide a jeges, csúszós sziklákon már nem tudtak leereszkedni. A katlanba vezető ösvény végén azonban leírhatatlan látvány fogadta őket. Amerre csak a szem ellátott, mindenfelé sötétbarna, véres szőrcsomók és gigantikus mérető agyarak hevertek a földön. A megdöbbent vadászok több kilónyi, látszólag egészen friss és a hideg által is konzervált húst vittek vissza a kicsi táborhelyre, ahol kíváncsiságból megsütötték a zsákmányt.
A tudóstársadalom persze kétkedve és gúnyosan fogadta ezt a beszámolót. Az Oroszország északkeleti részétől egészen a Csendes-óceánig húzódó végeláthatatlan erdők és mocsarak borította tajgavidék - amely közel nyolcmillió négyzetkilométer területű - még ma is jórészt lakatlan, eltekintve az itt élő nomád törzsektől.
1581-ben egy Szibériába vezényelt kozák kapitány, Ernak Tyimofejevics arról számolt be, hogy az első állatok egyiket, amit az Urálon túl megpillantott, egy hatalmas szőrös elefánt volt. Az ottani lakosok viszont nem voltak meglepve, elmondták neki hogy az állatot már elég régóta ismerik. Egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg Evert Ysbrandt Ides holland diplomata és kutató felvetette azt a lehetőséget, hogy a nagy tömegben talált mamut-elefántcsontok egy elefánthoz hasonló lénytől származnak.
A következő történet Jules Gallon nevű francia diplomatától származik, akit 1920-ban Szibériába helyeztek. Itt ismerkedett meg egy helybéli férfival, aki négy éven át járta a tajgát, medvékre és farkasokra vadászva. Az illető elmesélte neki, hogy egyszer az iszapba nyomódva óriási lábnyomokat talált. Az ovális alakú nyom úgy 60 cm széles és legkeskenyebb részén si 45 cm lehetett. A vadász négy lábnyomot vehetett szemügyre, az első kettő pontosan négy méterre volt a második pártól, amelyek valamivel nagyobbnak látszottak. A vadász azután kelet felé, egy szilfákból álló erdő irányába indult tovább. Ott nagy halom állati ürüléket talált, amelyről megtudta állapítani, hogy növényi alapanyagokból állt. Három méterrel odébb törött ágak jelezték a helyet, ahol az állat becsörtetett az erdőbe. A vadász követte a csapást, néhány nappal később felfedezte, hogy egy másik hasonló nyom csatlakozott az elsőhöz. Ezután így számol be az eseményekről: " A szél belém fújt, így könnyen betudtam cserkészni az állatokat anélkül, hogy azok megérezték volna a szagomat. Hirtelen, egészben láttam az egyiket és be kell vallanom, nagyon megijedtem. Hatalmas elefánt volt, nagy, fehér, hajlott agyarakkal. Amennyire kitudtam venni, sötétbarna bundát viselt, hátul hosszabb volt neki, míg elől rövidebb. A másik állat is a fák között állt a közelben, de azt alig láttam, bár ugyanakkorának tűnt, mint a társa." A vadásznak nem volt ekkora behemót elejtésére alkalmas fegyvere így visszahúzódott és elindult téli szállására. Gallon szerint barátja nem volt annyira művel,t hogy rájöjjön arra: ő volt az első ember hosszú ideje, aki élő mamutokkal találkozott. " Sohasem hallott még mamutokról, így amikor megemlítettem neki ezt a nevet, nem értette mire gondolok."
A legnagyobb brit napilap, a The Sun világra szóló tudományos szenzációként közölte a hírt: élő gyapjas mamutot filmeztek le Szibériában. A felvételt egy orosz mérnök készítette tavaly nyáron a Csukcs-félszigeten, Szibéria északkeleti csücskében, ahol alig pár száz kilométernyi tenger választja el a szárazföldet Alaszkától. A térség nagy része érintetlen sarkvidéki jégsivatag és tundra, a hét Magyarországnyi területen mindössze 50 ezer eszkimó él. A szkeptikusok azt mondják, hogy ez egy medve hallal a szájában.

Több évszázada gyűlnek a mamutokról beszámolók és történetek. Vadászok, paleontológusok és egyszerű emberek számolnak be a mamutokról, mely hivatalosan már nem is létezik! Bizonyíték nincs a létezésére, de több 10 millió forintnyi értékű jutalmat fizetnek annak, aki elfogja a történelem egyik legnagyobb méretű és legszőrösebb lényének valamelyik élő egyedét.

SZERKESZTÉS,ÚJDONSÁG: A videóról kiderült, hogy hamis felvétel. Ezt a videó készítője maga vallotta be. Egyik tábornak sem volt igaza. Se nem mamut és se nem medve nem látható a videón, ez egy homályosra elkészített számítógépes animáció (CGI).

SAJÁT VÉLEMÉNY: Élő helye ugyanúgy megmaradt, növényi tápláléka ugyanúgy megtalálható, mint annó a jégkorszakban. Ha a beszámolók nem hazudnak, akkor nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ezek az állatok túlélhették a jégkorszakot és vígan éldegélnek az elhagyatott havas területeken. Szerintem elég nagy esély van rá, csak annyi a nehézség, hogy ekkora területeket, ekkora hidegben nehéz az egészet átfésülni.