2012. március 19., hétfő

Mbielu-Mbielu-Mbielu


Első észlelés: - ismeretlen-
Hely: Afrika, Kongói Köztársaság, Likouala

Előre szólok: nem vagyok berúgva, tényleg ez a neve. :D A furcsa nevű kriptidet, a Kongói köztársaságban látták, többnyire Likouala régió területén. Hasonlóan afrikai társaihoz - azaz például a Mokele-mbembéhez, a Ngoubouhoz vagy a Kongamato-hoz - ez is egy dinoszaurusz szerű élőlény. Sajnos azonban csak néhány észlelés történt a Bounila és Ebolo falvakból. Ezeket a beszámolókat Roy Mackal kriptozoológus gyűjtötte össze, aki egyébként még a Chichagói Egyetem biológusa is. A leírásokon kívül tárgyi bizonyíték nem áll rendelkezésre, hogy az állat tényleg létezik.
A szemtanúk azt állították - többnyire falusiak és bennszülöttek, akik még sosem láttak dinoszauruszt még könyvek lapjain sem - , hogy "deszkák nőnek ki a hátán" az állatnak, erről is kapta a nevét. A szemtanúk ragaszkodnak hozzá, hogy ezek a lemezek nem egyeznek meg a krokodil hátán lévőekkel, sem valamilyen gyíkéval, szóval nem ezekről az állatokról van szó.

A többi testrészéről nem adnak pontos leírást, mert többnyire a vízben, mocsárban látták és így csak a háta látszódott. Színe zöld algáéhoz hasonlít. Mivel többen egy túlélő dinoszauruszt sejtetnek az állat kiléte mögött, egyértelmű, hogy a sztegoszauridák csoportjába tartozik. Ezek az állatok a jura és korai kréta időszakban éltek, azaz úgy 199 millió év millióval ezelőttől 99,6 millió évig. Ezután a zoológia és a régészek álláspontja szerint kipusztultak. Növény evők voltak, a kongói dzsungel sok táplálékot adhatna nekik, mégis azt állítják, hogy ez a faj nem élt ezen a területen, hanem inkább Kínában és Észak-Amerikában. De mégis akkor honnan tudhatják a területen lakók, hogyan néz ki egy ilyen állat? Leírásokban, a sztegoszauridák csoportján belül is , leginkább egy Sztegoszauruszra hasonlít az élőlény. Ezek 9 méter hosszúak és 4 méter magasak voltak, hátán rombusz alakú lemezekkel. A farka végén pedig két pár tüske volt megtalálható.
Vannak akik nem Sztegoszauruszt, hanem inkább egy Kentroszauruszt sejtenek, ami azonban annak idején még élt Afrikában is és a sztegó egyik rokona, valamint szintén növényevő volt. Ennek tüskéi sokkal élesebbek voltak, oldalt, nagyjából a lába fölött is volt 1-1 kilógó tüske a védelem érdekében.
Többféle magyarázat létezhet. Tehát: 1, túlélő dinoszaurusz 2, egy másik kriptid, a Muhuru (erről majd egy másik posztban) 3, krokodil
Mindenki döntse el maga, hogy melyikben szeretne hinni!

2012. február 29., szerda

Mokele-mbembe cikkem a Hihetetlen! magazinban

Korábban O. István "kolléga" cikke jelent meg a Hihetetlen magazinban a Fanyűvőről, most végre elmondhatom magamról, hogy Én is írtam egy cikket egy kriptidről az újságnak, mégpedig a Mokele-mbembéről ( a szöveg nem egyezik meg teljesen a blogban íródott Mokelés bejegyzéssel). Három oldalas lett, elolvasni lehet a 2012-es márciusi számban. De lefotóztam Nektek, ha lementitek és ránagyítotok tökéletesen ellehet olvasni. Valamint csatolok még képet is, amin állítólag az állat látható, Én eddig ezt a képet még nem is láttam.

2012. február 22., szerda

Hamis Pterodactylus fotók

Ebben a bejegyzésben most nem tárgyalom külön a repülő őshüllő kriptideket.
A Kongamato-ról már írtam itt: -LINK- , a Ropenről és hasonló társairól pedig majd valamikor hamarosan. Sokan láttak elvileg még élő őshullőket, ezekről nagyon ritkán van fotó vagy valamilyen homályos videó. Most fényképeket fogok kitárgyalni, amik különböző időpontokban készültek. A cikket részben magamtól írtam, részben segítséget vettem egy másik oldalról.
Elsőként vegyük azt amit Pápua Új Guineán készítettek. Eredetileg ez egy videóban található meg. Sajnos a felvételt direkt elhomályosították, hogy ne lehessen kivenni teljesen a repülő állatot, valamint a hasát is elsötétítették. Sajnálattal közlöm, hogy ez csak egy egyszerű és ismert madár... a fregettmadár.

Következő képünk az 1800-as években készült Arizónában. A fénykép elhíresült az interneten és számos fórumon beszéltek róla. 1890-ben az "Tompstone Epitaph" c. folyóirat leközöl róla egy cikket: " A szárnyas szörny nagyon hasonlít egy krokodilra megnyúlt farokkal és bőrszerű szárnyakkal. A sivatagban találták a Whetsone Huachuca hegyek között két farmer, akik épp hazafelé mentek." A cikk említi, hogy a madár elérheti a 160 láb hosszt is, ami persze lehetetlen mert az majdnem 50 méter.
Sajnos az internetnek és a fotómanipulációs programoknak hála már szinte lehetetlen nyomon követni, hogy melyik fotó hamis és melyik nem, valamint melyik készült előbb és melyik később. De egyenlőre úgy tűnik, hogy az eredeti kép teljesen másként nézett ki és csak egyszerű farmereket ábrázol, akik földmunkát végeztek lapáttal a kezükben, míg az őshüllős képen azt hihetnénk, hogy fegyver van náluk. A kép egyébként a korához hűen igen rossz minőségű, a háttér szinte kivehetetlen, úgyhogy könnyű lehet szerkeszteni a képet.

Harmadik képünk már jobb minőségű. A képen amerikai polgárháborús katonák láthatóak, tehát a kép készítésének időpontja 1961-65 között történhetett. A lábuk alatt egy repülő őshüllő és mivel kezükben puska, azt a látszatot kelti, hogy ők lőtték le az állatot.
A képet a "Freak-o-Pedia" egyik szerzője találta egy 70'-es évekbeli könyv lapjai között, legalábbis az állítása szerint. A megtaláló és pár társa utána próbált járni a képnek. Eszükbe jutott, hogy ez nem lehet hoax, azaz átverés fotó, mert Pterodactylus fotónak ki hinne, inkább egy lelőtt kondor keselyűvel pózolhatnának, ugyanis ez Észak-Amerika egyik legnagyobb madara. De a képen egyértelműen nem ez az állat látható, ráadásul még tollai sincsenek.
Időközben a képet szakemberek is megvizsgálták, többek között Larry Novelle fényképész is. Véleménye szerint a fénykép papírját 1960 és 1974 között gyártották, a kép tehát reprodukció egy korabeli, eredeti felvételről. Ismeretes, hogy 1961-ben a Kongresszusi Könyvtár több mint hétezer olyan üveglemezen lévő negatívot vásárolt, melyek eredetileg a híres polgárháborús fényképész, Matthew Braddy tulajdonában voltak. A könyvtár szakemberei rögvest hozzáláttak a negatívokon lévő mentéséhez, lényegében újra lefényképezték az eredeti képeket, most már a modern időknek megfelelően fényképpapírra. Ehhez hasonló eljárással készülhetett a régi könyvben talált fotó is. Erre utalnak a képen látható foltok is, melyek jellemzően a kolloidos üvegnegatívokon keletkeznek. Ez a technikát jellemzően a polgárháború idején használták tömegesen, de egészen az 1880-as évekig készítettek még így fényképeket. Később eljutott egy paleontológushoz is a kép, aki megállapította, hogy ha a kép hamis akkor kitűnően ismerhette az alkotó a dinoszaurusz vázát, ugyanis méretre és kinézetre megegyezik a talált csontvázakkal. Azonban az első leletek felfedezése 1871-re esik, eleve kizárható, hogy a modell (ha az) és így a fénykép a polgárháború idején készült volna.
David Petters a pteranodonok szakértője szerint viszont egyértelműen kamu az egész, fel is sorolja, miért gondolja így:
- Az állat feje kétszer olyan széles, mint amilyennek lennie kéne.
- Az orrlyuknak előlről hátrafelé kéne húzódnia és nem függőlegesen állnia, ahogy a képen látszik.
- A szárny anyaga leginkább egy összeesett rongydarabra hasonlít, különösen a katona lába alatt. Élő, de még a halott állatnál is sokkal feszesebb lenne az alatta lévő szövetek kitámasztása miatt.
- Hiányzó propatagia (a szárny elülső része a csukló és a váll között).
- A "pteranodonnak" láthatóan nincs alsó állkapcsa. A valóságban egy ilyen helyzetben az alsó állkapocs sokkal inkább felemelné a koponyát.
- Szintúgy hiányoznak az alkar csontjai és a kéztőcsontok is.
A képen szerinte polgárháborús hagyományőrzők láthatók egy farsangi jelmezzel vagy egy múzeumi pteroszaurusszal. Mellesleg a Freak-o-Pedia által kikérdezett "szakértők" nevei sehol sem találhatók meg az interneten...
Mások alaposan megnézték a bedigitalizált képet és különböző érdekességeket fedeztek fel rajta. Swan, a Freak-O-Pedia egyik olvasója szerint is fake-ről van szó. A kép jobb sarkának negatívja (B) például különleges hasonlatosságot mutat egy Darwin-arckép elhomályosított változatával (C).

Negyedik, egyben utolsó képünk hasonlít az előzőre. Itt is katonák pózolnak egy repülő hüllővel.
Ez azonban egyből kiderült, hogy hamisítvány. Aki dolgozik képszerkesztő programokkal egyből meglátja a hibákat. Például a kép szerkesztője használta a szárnyak felső részénél a blur szűrőt, de a szárny aljánál már nem. Aztán ott van a legszélső bal katona, akinek érdekes módon lemaradtak az ujjai amivel a puskáját fogja. Ezenkívül számos háttérhiba és más apróság is megtalálható.

És egy utolsó fotó, amiről semmi infóm nincs. Ez is réginek néz ki, de én szintén csalásnak vélem. A fej hasonlít egy pulykáéra, a szárnyak mintha nem is élők lennének hanem csak valamilyen hajlékony alapú anyagból készültek volna. Valamint ha az állat döglött lenne, akkor a feje egyértelműen lógna, de mivel itt nem ez történik, ezért kétlem, hogy akárki is megtudna így fogni egy élő pteroszauruszt, hogy még a szárnyával sem csapkodna..
Összességében lelomboztam az összes Pterosaurus kriptid fant, mi? Nem ez volt a célom, de ezen fotók nagy többsége hamisítvány. Sajnos ilyenekkel járatják le ezt az érdekes témát. Persze ezek a fotók nem azt jelentik, hogy a számos őshüllő észlelés mind hamis és átverés lenne, ezek még nem zárják ki a kriptidek létezését. Valamint van egy pteroszaurusz jelentés is 1856-ból, melyet az Illustrated London News közölt: Egy ÉLŐ 3 méteres repülő őshüllő röppent ki egy sziklafalból, amikor vasútépítés közben robbantottak. A cikk nem hoax és az eset sem. Számos esetben bizonyították, hogy békákat zártak különböző körülmények között kőben és életben maradtak, nem fulladtak meg...

2012. február 9., csütörtök

A Mamut


Első észlelés: - nincs pontos adat, már az 1500-as években is
Hely: Szibéria, Oroszország

A mamutok kb. 10 ezer évvel ezelőtt tűntek el a föld színéről. Áldozatul estek az utolsó jégkorszakot követő éghajlati változásoknak és az ősvadászoknak, akik húsukért, agyarukért és bőrükért irtották őket. A századforduló óta több száz megfagyott mamuttetemre bukkantak Alaszka, Kanada és Szibéria hideg tundráin. Azonban a szibériai Bereszovka folyó partján talált lelet megdönteni látszik a mamutok kihalásáról szóló legelterjedtebb elméletet, ugyanis találtak egy tökéletesen konzerválódott tetemet. Olyannyira gyorsfagyasztott állapotban volt, hogy a tudósok ehettek a húsából. Szerencsére senki sem betegedett meg tőle, bár nem találták túl finomnak. Ez a mamutból evés pedig nem is egyszer történt meg, többször is találtak épen megfagyott tetemeket. A régészeti feltárásokon dolgozó építőmunkások egy csoportjának többször is meggyűlt már a baja a paleontológusokkal, amikor azok mamuthússal etették a kutyáikat.
A mamutok szöveteiről Helsinkiben tartott konferencián egyes tudósok megkockáztatták, hogy Szibéria elhagyatott tájain talán élnek még mamutok és volt aki indítványozta, hogy a régen elpusztult állatok sejtjeiből klónozással hozzanak létre új mamutcsordákat.
De lehetséges-e, hogy szibéria még feltérképezetlen, hóval borított tájain napjainkban is élnek még mamutok?
A Szibériában dolgozó orosz őslénykutatók vezetője, Nyikolaj Verescsagin igazán annak az esetnek az ismertetésével döbbentette meg tudós kollégáit, amely a jakutföldi Batamaj városától mintegy száz kilométerre történt. A csoportot kísérő vadászok egyik éjjel ismeretlen, nagytestű állat elmosódott lábnyomait fedezték fel a napokkal korábban leesett hóban. Kilométereken át kitartóan követték a nyomokat egészen a mély szurdok széléig, ám ide a jeges, csúszós sziklákon már nem tudtak leereszkedni. A katlanba vezető ösvény végén azonban leírhatatlan látvány fogadta őket. Amerre csak a szem ellátott, mindenfelé sötétbarna, véres szőrcsomók és gigantikus mérető agyarak hevertek a földön. A megdöbbent vadászok több kilónyi, látszólag egészen friss és a hideg által is konzervált húst vittek vissza a kicsi táborhelyre, ahol kíváncsiságból megsütötték a zsákmányt.
A tudóstársadalom persze kétkedve és gúnyosan fogadta ezt a beszámolót. Az Oroszország északkeleti részétől egészen a Csendes-óceánig húzódó végeláthatatlan erdők és mocsarak borította tajgavidék - amely közel nyolcmillió négyzetkilométer területű - még ma is jórészt lakatlan, eltekintve az itt élő nomád törzsektől.
1581-ben egy Szibériába vezényelt kozák kapitány, Ernak Tyimofejevics arról számolt be, hogy az első állatok egyiket, amit az Urálon túl megpillantott, egy hatalmas szőrös elefánt volt. Az ottani lakosok viszont nem voltak meglepve, elmondták neki hogy az állatot már elég régóta ismerik. Egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg Evert Ysbrandt Ides holland diplomata és kutató felvetette azt a lehetőséget, hogy a nagy tömegben talált mamut-elefántcsontok egy elefánthoz hasonló lénytől származnak.
A következő történet Jules Gallon nevű francia diplomatától származik, akit 1920-ban Szibériába helyeztek. Itt ismerkedett meg egy helybéli férfival, aki négy éven át járta a tajgát, medvékre és farkasokra vadászva. Az illető elmesélte neki, hogy egyszer az iszapba nyomódva óriási lábnyomokat talált. Az ovális alakú nyom úgy 60 cm széles és legkeskenyebb részén si 45 cm lehetett. A vadász négy lábnyomot vehetett szemügyre, az első kettő pontosan négy méterre volt a második pártól, amelyek valamivel nagyobbnak látszottak. A vadász azután kelet felé, egy szilfákból álló erdő irányába indult tovább. Ott nagy halom állati ürüléket talált, amelyről megtudta állapítani, hogy növényi alapanyagokból állt. Három méterrel odébb törött ágak jelezték a helyet, ahol az állat becsörtetett az erdőbe. A vadász követte a csapást, néhány nappal később felfedezte, hogy egy másik hasonló nyom csatlakozott az elsőhöz. Ezután így számol be az eseményekről: " A szél belém fújt, így könnyen betudtam cserkészni az állatokat anélkül, hogy azok megérezték volna a szagomat. Hirtelen, egészben láttam az egyiket és be kell vallanom, nagyon megijedtem. Hatalmas elefánt volt, nagy, fehér, hajlott agyarakkal. Amennyire kitudtam venni, sötétbarna bundát viselt, hátul hosszabb volt neki, míg elől rövidebb. A másik állat is a fák között állt a közelben, de azt alig láttam, bár ugyanakkorának tűnt, mint a társa." A vadásznak nem volt ekkora behemót elejtésére alkalmas fegyvere így visszahúzódott és elindult téli szállására. Gallon szerint barátja nem volt annyira művel,t hogy rájöjjön arra: ő volt az első ember hosszú ideje, aki élő mamutokkal találkozott. " Sohasem hallott még mamutokról, így amikor megemlítettem neki ezt a nevet, nem értette mire gondolok."
A legnagyobb brit napilap, a The Sun világra szóló tudományos szenzációként közölte a hírt: élő gyapjas mamutot filmeztek le Szibériában. A felvételt egy orosz mérnök készítette tavaly nyáron a Csukcs-félszigeten, Szibéria északkeleti csücskében, ahol alig pár száz kilométernyi tenger választja el a szárazföldet Alaszkától. A térség nagy része érintetlen sarkvidéki jégsivatag és tundra, a hét Magyarországnyi területen mindössze 50 ezer eszkimó él. A szkeptikusok azt mondják, hogy ez egy medve hallal a szájában.

Több évszázada gyűlnek a mamutokról beszámolók és történetek. Vadászok, paleontológusok és egyszerű emberek számolnak be a mamutokról, mely hivatalosan már nem is létezik! Bizonyíték nincs a létezésére, de több 10 millió forintnyi értékű jutalmat fizetnek annak, aki elfogja a történelem egyik legnagyobb méretű és legszőrösebb lényének valamelyik élő egyedét.

SZERKESZTÉS,ÚJDONSÁG: A videóról kiderült, hogy hamis felvétel. Ezt a videó készítője maga vallotta be. Egyik tábornak sem volt igaza. Se nem mamut és se nem medve nem látható a videón, ez egy homályosra elkészített számítógépes animáció (CGI).

SAJÁT VÉLEMÉNY: Élő helye ugyanúgy megmaradt, növényi tápláléka ugyanúgy megtalálható, mint annó a jégkorszakban. Ha a beszámolók nem hazudnak, akkor nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ezek az állatok túlélhették a jégkorszakot és vígan éldegélnek az elhagyatott havas területeken. Szerintem elég nagy esély van rá, csak annyi a nehézség, hogy ekkora területeket, ekkora hidegben nehéz az egészet átfésülni.

2012. január 30., hétfő

Ngoubou

Első észlelés: - ismeretlen, talán 1919
Hely: Afrika, Kamerun (Cameroon)
Az ország a Guineai-öböl belső területén helyezkedik el,viszonylag kis szakaszon érintkezik a tengerrel. Déli részén a Kamerun-fennsík helyezkedik el, amely a Kongó medencét körkörösen körülvevő küszöbrendszerhez tartozik. Az ország északi területein terül el az Adamawa fennsík. Az ország észak-déli kiterjedése meglehetősen nagy, ennek köszönhetően a növénytakaró is széles skálán változik. megtalálható itt az esőerdő és a szavanna növényzete is. Az éghajlat mindenütt trópusi. Tehát minden életfeltétel adott, hogy itt éljen a Ngoubou, ami nem más mint egy állítólagos "dinoszaurusz-túlélő", mely a ceratopszidák családjába tartozik.
A helyiek szerint hat szarva van és akkora körülbelül, mint egy jól megtermett ökör. Mérete ellenére állítólag látták már elefántokkal is küzdeni. 2000 novemberében expedíciót szervezett a Cryptosafari és a BCSCC. William Gibbon itt kutatott a Mokele-mbembe után és David Wetzel is elkísérte az utazásra. A csapatukat kísérte pár pigmeus is, akik beszámoltak a Ngoubou lény létezéséről. Ezt a szót az orrszarvúakra használják a nyelvükön, de megjegyezték hogy ennek az állatnak 6 szarva van és gallér a fején. Tökéletes leírása egy ceratopszidának. Továbbá elmondták, hogy pár évvel ezelőtt a közösségük egy magas rangú tagjával megöltek egyet a lándzsáikkal. De mostanra már csökkenést állapítottak meg a populációban és így nehezebb megtalálni. Gibbonék az állatot egy Styracoszaurusszal azonosították, de jelenleg a zoológia és a paleontológusok úgy tartják, hogy ez a faj csak Észak-Amerikában élt. A kövületeit sem találták meg itt Afrikában, csak Ausztráliában, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában. Az is lehet, hogy köze van a Emela-ntouka nevű kriptidhez, azonban ennek csak egy szarva van.
Napokkal később két bantu férfi beszámolt róla, hogy ők is ismerik az állatot állítólag a szavannán él a nyugati folyók mentén. Biztosak voltak benne, hogy nagyon ritka, de még maradt néhány belőlük. Az egyik férfi még le is rajzolta az állatot egy papírra 6 szarval és gallérral a fején.
1958-ban megjelent Bernard Heuvelmans könyve, a "On the Track of Unknown Animals" ami kb. a kriptid fanok bibliája. Ez tartalmaz egy Ngoubou-val kapcsolatos észlelést, amit még először a híres "The Times" magazin közölt 1919 november 17.-én. Egy Lepage nevű férfi volt a felelős a vasútépítésnél Belga Kongóban. Vadászat közben egy rendkívüli szörnyeteggel találkozott és sajnálatos módon megtámadta. A férfi rálőtt, de kénytelen volt menekülni ugyanis az állat utána eredt. Az állat hamarosan feladta a hajszát és Lepage így megtudta vizsgálni távcsővel. Kb. 24 méter hosszúra tippelte, a hegyes orra fölött hatalmas agyar volt, mint egy kürt, fején több is volt. A lábai akár egy lóé, a hátsón pedig pataszerűség volt. Valamint volt egy pikkelyes púp az állat válla fölött.
1996-ban a Boumba folyó mentén állítólag egy Ngoubou esett bele egy elefánt csapdába. Az állat elpusztult, de semmiféle fizikai bizonyítók nem maradt róla. Ezek után felállítottak egy jutalmazási rendszert, hogy amennyiben bárkinek a kezébe kerül bizonyíték kürt,csont,fog, bőr vagy akármi az pénzjutalomban részesül.

SAJÁT VÉLEMÉNY: A zoológia csodája lenne, ha ez az állat valóban létezne. Bár nem a legjobb hír, hogy itt még ezen faj maradványait nem találták meg, mégis érdekes hogy a helyi törzsek tökéletesen írják le az állat kinézetét, anélkül hogy valaha láttak volna dinoszauruszokról szóló könyvet vagy esetleg képet, illusztrációt. Remélem tényleg létezik.

2012. január 16., hétfő

A Mongol halálféreg ( Mongolian death worm)

Első észlelés: - ismeretlen
Hely: Ázsia, Mongólia, Góbi sivatag

A góbi sivatag mindössze 3%-át képezik homoksivatagok. A többi területet homokdűnék, kanyonok, sziklák és sós tavak határozzák meg. Ez az egész hely mintegy 1 295 000 km, szóval elég nagy területről beszélünk. Mérges kígyók, skorpiók és nomádok élnek egymás mellett..a sivatagi homok állítólag egy ismeretlen élőlénynek is ad otthont. Ez nem más állítólag, mint egy féreg. Megkapta a mongol halálféreg nevet, mongolul "Alighoi khorkhoi"-nak mondják, ugyanis több emberi áldozat is írható a számlájára az elhullott állatokon kívül. Senki sem tudja megmondani hogyan végez zsákmányával, de egyesek szerint valamilyen méreganyagot bocsát ki, esetleg savat spriccel ki és volt olyan aki áramütésre tippelt.
Az őslakosok és a helyiek már elég régóta beszélnek róla, de a lény hírére az 1920-as évekig várni kellett. 1922-ben egy amerikai kalandor, név szerint Anrews Roy hallott a szörnyről a helybéliektől. Egy 1926-os könyvében ezt írja: " Meglepett az összhang a szemtanúk beszámolói között és ha nem írja le mindenki ugyanúgy az állatot, azt hittem volna, hogy egy helyi mítosz csupán."
A kinézete többek szerint olyan mint egy óriási féreg, egy tehénbél, mely olyan vastag mint egy emberi comb és hossza a fél métertől a 2m-ig is terjedhet. Színe sötétvörös néha barna foltokkal, szeme nincs ( legalábbis nem láttak rajta) így nem tudják megkülönböztetni a fejét a farkától. Néhány leírás azt említi hogy a két végén kis tüskék helyezkednek el. Mozgása érdekes és furcsa, kígyóhoz hasonló, lendületesen kisiklik oldalra és így halad. A föld alatt , belsejében él és úgy gondolják, hogy többnyire hibernálva él és csak akkor jön a felszínre, mikor a talaj nedvesebb.
Számos expedíció indult a lény felkutatására és számos zoológus próbált a nyomára akadni, de mindhiába..A brit származású Karl Shuker zoológus úgy gondolja, hogy az élőlény nem más mint az "Amphisbaenid" nevű élőlény. Ivan Mackerle - aki tanulmányozta a Loch Ness-i szörnyet is - szemtanúk kihallgatása után úgy hiszi, hogy a féreg nem több puszta kitalációnál.
Tudósok és szakértők szerint nem lehet igazi féreg, mert nem tudna megélni ezen az éghajlaton, túl forró a talaj és a levegő is. Felmerült az a gondolat, hogy az állat nem más mint egy Szkink, bár a féregnek egyszer sem tulajdonítottak lábakat. A legtöbb esély egy mérges kígyóra van, ami tényleg megölhet embereket ha elég óvatlanok.
A szörny belopta magát a köztudatba, számos dokumentum filmben és TV-showban is szerepelt, film is készült róla ( Ahová lépek ott szörny terem) és könyvek íródtak róla.
Még ha a féreg gondolata ki is zárható, egy ismeretlen élőlénynek simán adhat otthont a hely, a sivatag nagy része lakatlan, a határok mentél elvannak kerítve kisebb tartományok stb. így megbújhat egy állat, főleg ha a felszín alatt éli az életét.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Nos a zoológusok szerint nem lehet féreg. Akkor én egy mérges kígyót sejtek az állat mögött. A szkinket és a Amphisbaenid-et kizárom, mert ezek nem képesek megölni embereket, de mivel halálesetek voltak ez a két állat kizárható a listából. Ha nem csupán mítosz a lény akkor ez egy a.) mérges kígyó b.) egy hibrid féreg, mely képes ezen az éghajalton életben maradni

2011. december 25., vasárnap

Sucuriju, az óriáskígyó



Első észlelés: 1800-as évek vége
Hely: Afrika, Kongó, Amazonas, Rio Negro- Orinoco- Katanga folyók

A világ két leghosszabb kígyója a piton és az anakonda.
A piton 1923-as rekordja a 10 méter hosszúság, míg az anakondáé 12 méter hosszú. Ezek a hivatalos adatok. A föld korai időszakában éltek óriásibb méretű kígyók, melyek elérhették a 15 méter hosszúságot is, melyek már mára kihaltak természetesen.
Azonban legendák kaptak szárnyra nagyobb kígyókról. Az amazóniai területeken a törzsek Sucurijunak hívják ezeket az állatokat. Az európai felfedezők a dzsungelben óriás kígyóra leltek, és a helyiek matorának, azaz bikaevőnek hívták. Mérete legalább 25 méter volt!
Percy Fawcett alezredes és kalandor, felfedező állítólag 1907-ben találkozott egy óriási anakondával az amazonasnál, a Rio Negro torkolatánál. Az állat épp a partra mászott és rá is lőtt a fegyverével, de sikerült meglógnia. A mérete körülbelül 19 méter volt, de hallott már 23 métert meghaladó példányról is.
Az 1925-ös évből sem hiányzott az óriáskígyók észlelése. Egy Victor Heinz nevezetű atya látott kb.25 méter hosszúságú anakonda szerű kígyót Obidos nevű Portugál hely közelében.
1933-as években a brazil-kolumbiai határbizottság egy 30 méteres egyedről számolt be, amelyet géppuskával lőttek agyon, majd le is fotózták. A közel 7 méteres fejét is csak négyen tudták megemelni.
1944-ben egy 11,5 méteres anakondát lőttek agyon az Orinoco partjánál. A geológiai expedíció résztvevői otthagyták a döglöttnek vélt állatot, de mire visszatértek, annak hűlt helyét találták. Az adat hitelességét ezért vitatják és sokan szkeptikusak a történetet illetően.
1948-ban fényképes bizonyítók jelent meg egy óriási kígyóról. A brazil Diario január 24-i számában közölték a fotót és azt írták, hogy a kígyó 5 tonna súlyú, 80 cm átmérőjű és kb~40 méter hosszú volt! Többen szkeptikusan álltak a fotóhoz illetően, azt feltételezték, hogy az állat nincs ilyen hosszúságú és csak jó szögből fotózták le, mintha hosszabb lenne eredeti méreténél.
1959 Rene van Lierde belga ezredes épp a Kongón átfolyó Katanga felett repült el egy helikopterrel. Hirtelen egy hatalmas kígyó emelkedett ki a vízből és akart rátámadni a helikopterre, de Lierde meglógott. Képet is tudott csinálni az állatról. A teremtményt 15-18 méteresnek mondták a fotót megvizsgáló zoológusok.
Továbbá az 1970'es és 90'-es években is láttak óriási kígyókat ezeken a környékeken.
Mik lehetnek ezek? Kitalációk? Szenzációhajhász történetek? Egy új kígyófaj? Vagy csak egyszerűen nagyra nőtt kígyók? Netán pár őshüllő maradt meg a dzsungel és őserdők vidékein?
Y. Daleth Denonomicon c. könyvében ezt olvashatjuk:
"Hatalmas, gyilkos kígyódémon az Amazonasz-medence indiánjainak hitvilágában. Leginkább egy túlméretezett anakondára hasonlít. A folyókban úszkál és folyton zsákmány után kutat. Egyetlen nagyobb élőlény sincs biztonságban. Általában éjszaka bukkan fel, ilyenkor szemei lámpásként világítanak a sötétben. Néha egy folyami bárka alakját ölti magára, és így közelíti meg áldozatait. A helyiek szerint azok az óriásanakondák, amelyekről a felfedezők és az utazók tesznek említést naplóikban és könyveikben, a Boiunával azonosak."
Tehát az őslakosok is említést tesznek ezekről az óriási hüllőkről.
És hogy miért nem változtatták még meg a hivatalos adatokat a maximális méretet illetően? Több bizonyíték kell. Nincs csontváz, nincs levedlett bőr, nincs videófelvétel. Ezek hiányában a kriptozoológia témakörébe illenek ezek a teremtmények.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Simán létezhetnek. Bár az első fotó meggyőzőbb valamiért nekem, mint a második. Egy kígyó óriásira megtud nőni, ha nem zavarják élőhelyén és a adottak a körülmények. A dzsungel mélyén, az embertől távol sokáig élhetnek ezek a dögök és nagyra is nőhetnek az évek során.