Wolpertinger

Első észlelés: -
Hely: Európa, Németország, Bajorország

A bajor folklórban szerepel egy állat, melynek neve Wolpertinger, de hívják még Wolperdinger-nek,Poontinger-nek, valamint Woiperdingernek is, attól függ Németország mely területén járunk. A Grimm testvérek gyűjtötték össze a bajor legendákat,melyből kiderül, hogy 1753-ban a lényt még Kreissl-nek hívták és komolyan hitt valaki a létezésében. A bajorországi alpesi erdőkben él a folklór szerint és kinézete igencsak különös. Többféle állati testrészekből "áll össze" ez az állat, mint például szárnyak, agancs, farok és agyar, de a legelterjedtebb leírása a nyúl és szarvas keveréke vagy a szarvas és mókus keverék.
A legendákban még arról is értesülünk, hogy egy félénk állattal van dolgunk és csakis akkor kaphatják el a vadászok ha éjjel sót hintenek a farkára. Elkapható még úgy, hogy teliholdkor fogunk egy lapátot, zsákot, botot valamint gyertyát. A bottal kitárjuk a zsák nyílását, majd pedig mellé tesszük a gyertyát égve. A Wolpertingerz vonzani fogja a gyertya fénye és így ásóval könnyen belökhetjük majd a zsákba. De más is vonzza még az állatot: a fiatal és csinos nők a félhomályban, az erdő szélén.
Természetesen az állat nem létezik, de más helyeken is szerepelnek hasonló állatok, mint például a svéd Skvader és az amerikai Jackalope, melyekről majd még külön fogok írni valamikor a blogban. A német folklórban szó van még más keverék lényekről, mint például az Elwtritschről vagy a Rasselbockról.
A Wolpertinger olyan népszerű, hogy gyakran valódi kitömött állatokból összeállítják és cégek, fogadók falain jelennek meg vagy pedig túristáknak adnak el ilyet emléktárgyként.
A Müncheni "Deutsches Jagd-und Fischerei" nevű vadászati és halászati múzeum állandó kiállítást tart a lényről, ugyanis az emberek imádják ezeket a preparációkat.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Marha jó, főleg a vadászásával és elkapásával kapcsolatos dolgok xD Előfordulási helye: Ittasok által lakott erdős területeken.

A fanyűvő egy régi magyar UFO-s könyvben?

A mai napon kezdtem el olvasni Sombor Judit: Égi vendég - UFÓk Magyarországon c. könyvét, mely 1990-ben jelent meg. A könyv számos országon belüli ufo esetet ír le.

  Rögtön az elején - a 8.-ik oldalon - leír egyeset, amit ha elolvastok, meglátjátok miért is került erre az oldalra. Íme hát a történet :
"1989 novembere... 11.-én a rádió különös hírrel szolgált: A kecskeméti katonai reptéren kicsi zöld emberkék tűntek fel a parkológépek között. Az egyik kiskatona látta, hogy követ hagytak hátra". A vezérezredes nem tud semmit, de vizsgálatot rendelt el. Az írónő a helyszínre utazik, az ezredes fogadja és közben a kiskatonát várják, hogy beszámoljon a dologról. Hamarosan megérkezik Juhász István, a honvéd szemtanú. " Őrségben voltam és este váltottak, már kezdett sötétedni. A bokszok felől valami furcsa hangot hallottam, vártam, de nem jött senki. Ott a bokszok mellett utat építettek és kint hagyták a betonkeverőt. Gondoltam közelebb megyek és megnézem mi az, nehogy még a végén valaki ellopja az akkumulátorokat. Odaérek és megszólalok, hogy Állj, Kivagy?, de sehol senki. A hang is elhallgat. Visszamegyek az őrtoronyhoz, de megint hallom a surrogást...A folyamat ismét eljátszódott, odamentem, senki sehol és a nesz is abbamaradt. Később jött a váltás.."
A történetből úgy folytatódik, hogy kiderült: nincsenek zöld emberkék, a sajtó torzította el a történetet valamint a rádió is. A katona tagadja, hogy bármikor is zöld emberkéket látott volna és nem is számolt be így senkinek, de történetét így folytatja, ami számunkra a fontos és érdekes rész: 
"Éjjel kettőkor átvettem az őrséget és nem sokkal később a rakétatároló sarkánál megláttam azt a fehéres valamit, olyan volt mint egy nagy fehér kutya. Nézegetem a következő pillanatban a gép orrfutójánál termet. Hosszú karja volt és rövid lába. Megijedtem, megcsettintettem a fegyvert, erre a főfutónál tűnt el és lehajolt, mintha keresett volna valamit...aztán már nem láttam sehol."
A folytatásban még kiderül, hogy a lény valami követ is hagyott hátra az orrfutónál, de egyszerű közönséges kő volt, nem pedig valami misztikus űrbéli tárgy.
Az esetet elrendelték kacsának, mivel a sajtó és a rádió teljesen másképp adta le a történetet, mint ahogy valójában megtörtént. Ezután az ufó hívők nem is foglalkoztak a történettel.

Na de a szemtanú leírása a lényről nem illik rá pontosan a fanyűvőre?? Ráadásul az egész 1989-ben történt és egy '90-ben kiadott könyvben szerepel benne! Ekkor még híre nem volt fanyűvőnek!
 - mint egy nagy fehér kutya ( nyilvánvalóan nem kutyáról van szó, akkor azt felismeri a katona. A testére gondolt hogy nagyobb, a mi nyűvink magas és ha négykézláb mászik, nagynak láccódik így is.)
- hosszú karok(egyértelmű nyűvi vonás)
- fehér színű test ( szőrzet)
- az eset éjjel történt ( amikor a legtöbbször látják az állatot)
- lehajolt, megijedt és elrohant ( mint megannyi beszámolóban )
- az egyszerű kő használata ( nincs benne semmi misztikum, de pont ez a lényeg: az állat használhatja eszközként a követ?!)

Szóval ez most a véletlen műve lenne vagy  fennmaradt egy beszámoló a mi kis nyűvinkről, amit akkoriban nem tudtak értelmezni ?
Ti mit gondoltok?

A Fanyűvő a barlangokban élhet? -elmélet-

Ebben a bejegyzésben, most nem egy kriptid leírás fog szerepelni. A magyarországi kriptidünk, a Fanyűvő elég híres lett az elmúlt időszakban. Egyre több beszámoló érkezik, és ha ennek csupán fele csak az igaz (és nem valami trollkodó ír  hülye leveleket, hogy ő bizony látta és röhög a markába) már az is elég magas észlelési szám. A lény eredeti neve Mátranováki Fanyűvő, mivel a mátranovák területén látták a legtöbbször, bár ez már nem annyira aktuális, ugyanis egyre több területen előfordult, de többnyire az Északi megyékben, falvakban, erdős területeken, bányáknál.

  Ha valaki követi az észlelési jelentéseket, egyből feltűnik neki, hogy a legtöbb erdőben, dombos és elhagyatott területeken történt. Na de hol is élhet pontosan a fanyűvő?
 Az első észlelések Mátranovákon és környékén történtek, az erdőben látták a fák közt a lényt. Mivel jártam a helyszínen és akárki megnézheti képeken, térképeken a hely környékén sűrű erdők találhatók. Van riolittufás táj is, ami egy vulkáni hamuból kialakult képződmény. Ezekben lehetségesek kisebb barlangok, üregek is, melyekben az állatok elrejtőzhetnek vagy állandó "törzshelyük" lehet. Tehát, feltételezhetjük, hogy nem-e egy ilyen odúban húzza meg magát a fanyűvő? Erősen kétlem, hogy pl. a fűben alszik, de eszünkbe juthat még hogy esetleg az erősebb fák ágain. Inkább az odús/ barlangos rész felé hajlok. Lássuk hogy miért:
Egy újabb jelentés szerint 2011. júliusában Nógrád megyében Drégelypalánktól nem messze van a híres Csitár forrás. Ennek közelében látták a fanyűvőt, szintén éjszaka. Na mármost, a közelben található pár száz méterre az úgynevezett  'Szondy alagút", mely szintén vulkanikus eredetű ( akárcsak a mátranováki erdőben a tufa), mely a Börzsöny-hegy gyomrában található. Nagyon sok járat található itt, melyek embermagasságúak és 1-2 méter szélesek. Ráadásul az alagútrendszerek egy része még most sincs feltárva. Ezekben is éldegélhet a mi kis nyűvink, az emberi szem láttára láthatatlan marad, főleg hogy csak többnyire este észlelik, így alig látják meg.

Szondy alagút egyik bejárata

A Szondy alagút egy járata, melyben egy ember könnyedén közlekedhet

Egy másik beszámoló - évszám nélkül - arról szól, hogy táborozók egy csoportjának két tagja látta meg az állatot a fán, miközben a Füzéri várat akarták meglátogatni. A vár az erdőben található meg, pontosabban egy 552 méteres dombon fekszik, melyet szintén riolittufás táj vesz körbe. Ismét egy olyan hely, ahol ilyen képződmény található és ahol a fanyűvőt látták.

Füzéri vár, mely alatt riolit szerű képződmény található, szűk járatokkal

  Állítólag ugyanez a szemtanú, még egyszer, csak másik helyszínen látta a lényt, mégpedig Szilvásváradon. A hely kitűnő élőhelyet biztosít az állatnak, van körülötte itt vízesés, bükki őserdő, völgyek valamint egy 57 méter hosszúságú barlang, Istállós-kői-barlang a neve.
Rajtam kívül még egy srác ment ki a megyében fanyűvőt keresni, mégpedig a Heves és Nógrád megye közötti erdősségbe, ahol egy bányató található. A bánya miatt pár helyen a föld beomlott, itt talált lyukakat, amibe még ő is beleférne. A róka és hasonló állatok, ekkora lyukat nem ásnak és teljesen másképp néznek ki az ilyen üregek, valamint kisebbek is. Nem természet hozta létre, az túl szabályos lenne Egy kis pillanatra még egy alakot is látott elosonni a fák közt, ami szürke volt. Lehet a fanyűvő lakhelyét találta meg az illető?
 Szintén 2011-ben történ az az eset, mikor egy fiú az anyukájával látta a lényt Iszkaszentgyörgyi határában, Kincsesbánya között, amikor éppen autóval mentek. Fontos tudni a helyről, hogy itt régen bányászat folyt, hasonlóan Mátranovák és számos fanyűvő találkozás helyszínéhez.

Légifelvétel a Kincsesbányai bányákról,kőfejtőről. Lehetnek errefelé odúk is

Számos esetet lehetne még leírni, amikor régi bányász, - barlangos és riolittufás helyen/ hely közelében látták a Fanyűvőt. Egyenlőre ennyi elég, ebből is jól kivehető, hogy összefüggések vannak. Joggal feltételezhető és igen nagy rá az esély, hogy a nyűvink valamiféle odúban lakik, főként tufás környékeken vagy ahol annak idején még bánya működött. Ezért is látták többször éjszaka, mert a szemei a sötéthez, éjszakához alkalmazkodtak jobban, így gondolom nappal nem szívesen járkál az erdőben, mert érzékeny az erős napsütésre, a fényre. Természetesen nem egy állatról van szó, valamennyire kell lennie populációnak, mégha igen csekély is a számuk, ezért is látták több erdősségekben őket.
Én legalábbis így gondolom...

Ogopogo

Első észlelés: 1860 előtt is volt már a helyi legendákban
Hely: Amerika,Kanada, Brit Kolumbia, Okanagan tó

Helyszínünk a 135 kilométer hosszú és 5km széles Okanagan tó, Brit Kolumbiában. A víz mélysége elérheti a 232 métert is akár, míg átlagos mélysége "csupán" 76 méter. Ez a tó ad otthont egy állítólagos vízi szörnynek, melyet Ogopogónak neveztek el a helyiek.
Az állat létezésére nincs konkrét bizonyíték, ugyanis a fotók és filmek mind-mind homályosak, vagy nem túl kivehető, hogy mi látható rajtuk. A szkeptikusok persze úgy gondolják, hogy a szemtanúk ismert állatot láttak - például vidra- csak a szemük csapta be őket, de szóba jött még a vízben lebegő farönk vagy a hullámok is.
Az Ogopogó, mint név az 1924-es angol "A Pogo-Ogo: A Fox-Trut Funny" című számra vezethető vissza, melyet Cumberland Clark és Mark Strong adott elő az akkoriban híres brit Music Hall-okban. Erről nevezték el a lényt is.
A lény leggyakoribb leírása 12-15 méter hosszú és a többi hasonló kriptidre jellemző vonásokat is tartalmaz, mint például a vízből kilátszódó púpok, ez esetben 2-3 púp. Egyesek szerint egy bálnaszerű, életben maradt Basilosaurus lehet vagy valamiféle tengeri kígyó.

Több, mint 1170 ember számolt már be arról, hogy látta az Ogopogót, még ha ezek egy része tényleg csak vidrák voltak. Már az első telepesek is észlelték a lényt a 19. század elején, de csak a 20. század 1920-as éveitől kezdődően vannak részletesebb beszámolóink.
A helyi indiánok félnek az állattól és érdekes módon régi piktogramokat is találtak, melyek állítólag az állatot ábrázolják.
Már 1873-ban látta egy fehér ember az állatot, kinek neve Mrs. Allison volt. Épp este volt és erős szél fújt, de ennek ellenére "valami" az árral szemben úszott és kb. 15 méter hosszú volt.
1926-ban a tó egyik részénél több mint 30 autós állította azt, hogy látták ugyanazt a lényt a víz felszínen úszni.
1940-ben Vera Earl számolt be Mrs. Derrisckson, egy idős indián asszony történetéről. Mikor az asszony fiatal volt, egy alkalommal 3 ogopogó próbálta felborítani a hajójukat. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire újra vízre mertek szállni.
1968-ban Art Folden nevű férfi azt állította, hogy lefilmezte az állatot, amikor halad a vízen. A felvételt számítógépes elemzésnek vetették alá és a kutatók arra a feltételezésre jutottak, hogy nem tudják mi van a vízben, de az biztos, hogy egy szilárd háromdimenziós tárgy az.
1968-ban egy fűrésztelep munkása, Art Folden és felesége - akikkel dokumentum filmet is forgattak - látták a szörnyet, amint éppen a tó mellett kocsikáztak. Észrevették, hogy valami furcsa állat mozgolódik a vízben és kiszálltak a járműből, hogy közelebbről is szemügyre vegyék. A "valami" hol lebukott a víz alá, hol le , mígnem egyre beljebb került a tóba és végül eltűnt. Az egészet filmre vette a férfi és az egyik leghíresebb videó lett az Ogopogóról.

1981-ben Larry Thal aki turistavezető éppen a gyerekeket filmezte kamerájával, amikor is a tó felé fordult és felvételt készített véletlenszerűen az állatról. A hosszát 40 lábra tippelték meg a filmet elemzők.
1989-ben Ken Chaplin vett egy videókamerát, hogy ő is lencsevégre kaphassa a szörnyet. Várakozását siker koronázta, ugyanis sikerült valamit felvennie. Állítása szerint a lény "kopasz" és zöldes színű, a méretét pedig 15 méter hosszúra saccolta.
1990-ben a helyi Peachland Marnia Étterem egyik tulajdonosa fényképezett le egy különös valamit a vízben a Rattlesnake szigetről.
2011-ben egy mobiltelefonnal készített videó látott napvilágot, amin két sötét alak látható a tóban úszva.
Még sorolhatnánk a szemtanúk beszámolóit - akár filmel/fotóval akár az nélkül - szinte minden évre vonatkozóan, de fölösleges, mindegyik észlelés leírása egymáshoz nagyon hasonló.

A sok-sok észlelés felkeltette a tv adók figyelmét is, és több sorozathoz is forgattak itt dokumentum filmeket. 2005-ben a National Geography készített az Ogopogóról egy részt a It Real: Monsters in the Deep c. sorozatához. 2009-ben egy másik sorozat a Monster Quest is próbált a lény nyomára akadni és kiderült hogy lyukak, kisebb barlangok is vannak a tóban. Úgy vélték itt rejtőzhet valahol az élőlény. 2010-ben Josh Gates felfedező és tv-s személyiség is forgatott szintén itt egy részt a Destination Truth c. sorozathoz, hogy felfedezze a lényt. A Rattesnake sziget körül kutakodtak, ahol sok észlelés történt, de ők maguk nem kapták lencsevére az állatot.
Természetesen számtalan könyv is íródott a témában, a leghíresebb ArleneGaal : "In Search of Ogopogo " című könyve.

Érdekesség, hogy Ogopogó 80 évvel megelőzi a Loch Ness-i szörny hírét és feltűnését valamint az, hogy védetté nyilvánították, azaz tilos megölni vagy vadászni rá.
A tó turisztikai látványosság lett, turisták özönlenek ide, hátha abban a szerencsében részesülhetnek, hogy láthatják a víziszörnyet. A tó mellett elterülő Kelowna város még egy szobrot is készített a szörny tiszteletére, a helyi jégkorong csapat pedig - a Kelowna Rockets - a logójuknak választották az állatot.

A Yowie vagy Yahoo

Első észlelés: a 19. század közepétől
Hely: Ausztrália

A yowie egy emberszabású lény, hasonlóan a Yetihez és a Nagylábúhoz - a vadonban él, az ausztrál erdő sűrűjében. Ezek a lények szerepelnek a folklórban és a bennszülöttek legendáiban is, egy igen erős mitológiai karakter.
A neve, mint "yowie" nem tudjuk pontosan honnan ered, ez a kifejezés vagy hogy mit jelentene. Hívják még más néven is, mint például "Yahoo" és "Yowie-Whowie".
Egy 19. századi író -Robert Holden- szerint már számos történet létezett az állatról a 19. század közepétől az európaiak között, körülbelül 1842-től kezdődően. Egyszer így ír róla : " A 19. századi ausztrál bennszülöttek hisznek a Yahooban... ezt pedig úgy írják le, mint ami hasonlít egy férfira, közel azonos magasságú is vele, és hosszú őszes haja lógott le a fejéről. A karjai kicsit hosszabbak, és végtagjai végén nagy karmok vannak. A lábai úgy írják le, mint akinek hátrafelé vannak fordulva, és a láblenyomatából úgy tűnik, mintha a lény az ellenkező irányba ment volna. Összességében ez egy ocsmány szörnyeteg lehet, egy majomszerű megjelenéssel."
Egy másik leírás is létezik, mely még a bennszülöttek korai időszakából maradt fent, az úgynevezett "Álomidőkből". Ez még azt az időszakot, korszakot jelenti, amikor kialakultak a totem állatok a törzseknél, a Teremtés időszakában. Szóval igencsak a régmúltról beszélünk.
" A régi Bungaree a Gunedah nevű őslakosok, beszéltek egyszer egy régi törzsről a yahookról, akik az ország eredeti lakosai voltak és voltak ők maguk, a feketék. Ez a két törzs egymással ellenségek voltak, de míg a feketék folyton legyőzték a Yahookat, azok mindig elfutottak, mert gyorsak voltak..."
Ezenkívül még fennmaradtak a Gulliver utazásai történetek és egyéb európai hagyományok, melyekben szőrös vad férfiakat emlegetnek.
Egészen eddig azt hihetnénk, hogy ez csak egy mitológiai lény, mely nem létezik. Azonban akadtak szemtanúk is, akik találkoztak vele.
Az 1870-es évektől kezdődően terjedtek beszámolók a "bennszülött majmokról", melyek megjelentek az ausztrál "Town and Country Journal"-ban. 1976-ban egy férfi, név szerint Mr. HJ McCooey, azt állította, hogy látott egy bennszülött majmot az Új-Dél-Wales déli partjánál. A cikk így írja: "Néhány nappal ezelőtt láttam egy igen furcsa lényt, a Bateman Öböl és Ulladulla partjai között. Úgy gondolom, hogyha egyenesen állt volna meglett volna 5 láb magas is. Farkatlan volt és hosszú feketés haja. A szőre a mellkasánál és torkánál, olyan vöröses színű volt. Szemei kicsik voltak, alig láccottak ki a csapzott hajától. Odadobtam egy követ, mire az állat azon nyomban elfutott."
A férfi felajánlotta az Auzstrál Múzeumnak, hogy elfogja a majomszerű állatot 40 fontért, ami azóta sem sikerült..Ezután az 1912-es évektől kezdődően kezdődtek újra a bejelentések, hogy látták. A lény feltűnik Donald Friend népszerű író "Hillendiana" c. művében is, mely tartalamz egy gyűjteményt az állatról Hill End és New South Wales közelében. Robert Holden is idéz könyvében számos beszámolót a késői 19. és 20. sz. elejétől kezdődően.
A beszámolók és észlelések a mai napig is folytatódnak, nagyon sok ember látta. Konkrét bizonyíték még mindig nincs a Yowie létezésére, csak titokzatos lábnyomokat találtak, de hiányoznak a perdöntő bizonyítékok.
Néhány beszámoló olyan incidensekről szól, hogy a haszonállatokat csonkítják meg ezek a vadak, mint például a juhokat vagy a kutyát. A szkeptikusok természetesen arra utalnak, hogy ezeket a Dingók követik el.
1979-ben egy helyi pár, Leo és Patricia George piknikezni mentek, amikor egy kenguru megcsonkított tetemét fedezték fel. tőle pedig 40 méter távolságra egy óriási szőrös teremtményt láttak, mely megállt és őket figyelte, majd eltűnt a bozótosban.
A Yowie egyik lelkes rajongója, név szerint Rex Gilroy kriptozoológus, aki egyébként a paranormális jelenségeket is kutatja, az 1970-es évek közepétől több mint 3000 jelentést gyűjtött össze. Szerinte rendszerezni kellene ezeket, magába foglalják az észlelések egy kihalt emberszabású majom vagy Homo faj létezését, egy reliktumi túlélőét. A biológiai reliktum annyit jelent, hogy egy szervezet amely egy korábbi időpontban bőséges volt és nagy területeken fordult elő, de mára már csak kis területeken fordul elő vagy teljesen eltűnt.
Természetesen a Yowie töretlen népszerűségnek örvend a mai napig is. Számos könyv jelent meg róla, sok ember próbálja felkutatni, ráadásul még szobrot is emeltek róla Queenslandben.
SAJÁT VÉLEMÉNY: Szerintem a yowie létezhet, de a beszámolók erős túlzásba esnek, amikor akár 10 méteres teremtményről is beszámolnak. Kell lennie valaminek az auzstrál erdőkben, ha már több ezer beszámoló gyűlt össze, még ha tegyük ennek 10% is igaz, akkor is. Bár az is lehetséges, hogy ez a kriptid megegyezik más hominida kriptidekkel, tehát egy és ugyanazon állatokról beszélünk.

Mbielu-Mbielu-Mbielu

Első észlelés: - ismeretlen-

Hely: Afrika, Kongói Köztársaság, Likouala

Előre szólok: nem vagyok berúgva, tényleg ez a neve. :D A furcsa nevű kriptidet, a Kongói köztársaságban látták, többnyire Likouala régió területén. Hasonlóan afrikai társaihoz - azaz például a Mokele-mbembéhez, a Ngoubouhoz vagy a Kongamato-hoz - ez is egy dinoszaurusz szerű élőlény. Sajnos azonban csak néhány észlelés történt a Bounila és Ebolo falvakból. Ezeket a beszámolókat Roy Mackal kriptozoológus gyűjtötte össze, aki egyébként még a Chichagói Egyetem biológusa is. A leírásokon kívül tárgyi bizonyíték nem áll rendelkezésre, hogy az állat tényleg létezik.

A szemtanúk azt állították - többnyire falusiak és bennszülöttek, akik még sosem láttak dinoszauruszt még könyvek lapjain sem - , hogy "deszkák nőnek ki a hátán" az állatnak, erről is kapta a nevét. A szemtanúk ragaszkodnak hozzá, hogy ezek a lemezek nem egyeznek meg a krokodil hátán lévőekkel, sem valamilyen gyíkéval, szóval nem ezekről az állatokról van szó.

A többi testrészéről nem adnak pontos leírást, mert többnyire a vízben, mocsárban látták és így csak a háta látszódott. Színe zöld algáéhoz hasonlít. Mivel többen egy túlélő dinoszauruszt sejtetnek az állat kiléte mögött, egyértelmű, hogy a sztegoszauridák csoportjába tartozik. Ezek az állatok a jura és korai kréta időszakban éltek, azaz úgy 199 millió év millióval ezelőttől 99,6 millió évig. Ezután a zoológia és a régészek álláspontja szerint kipusztultak. Növény evők voltak, a kongói dzsungel sok táplálékot adhatna nekik, mégis azt állítják, hogy ez a faj nem élt ezen a területen, hanem inkább Kínában és Észak-Amerikában. De mégis akkor honnan tudhatják a területen lakók, hogyan néz ki egy ilyen állat? Leírásokban, a sztegoszauridák csoportján belül is , leginkább egy Sztegoszauruszra hasonlít az élőlény. Ezek 9 méter hosszúak és 4 méter magasak voltak, hátán rombusz alakú lemezekkel. A farka végén pedig két pár tüske volt megtalálható.

Vannak akik nem Sztegoszauruszt, hanem inkább egy Kentroszauruszt sejtenek, ami azonban annak idején még élt Afrikában is és a sztegó egyik rokona, valamint szintén növényevő volt. Ennek tüskéi sokkal élesebbek voltak, oldalt, nagyjából a lába fölött is volt 1-1 kilógó tüske a védelem érdekében.

Többféle magyarázat létezhet. Tehát: 1, túlélő dinoszaurusz 2, egy másik kriptid, a Muhuru (erről majd egy másik posztban) 3, krokodil

Mindenki döntse el maga, hogy melyikben szeretne hinni!

Mokele-mbembe cikkem a Hihetetlen! magazinban

Korábban O. István "kolléga" cikke jelent meg a Hihetetlen magazinban a Fanyűvőről, most végre elmondhatom magamról, hogy Én is írtam egy cikket egy kriptidről az újságnak, mégpedig a Mokele-mbembéről ( a szöveg nem egyezik meg teljesen a blogban íródott Mokelés bejegyzéssel). Három oldalas lett, elolvasni lehet a 2012-es márciusi számban. De lefotóztam Nektek, ha lementitek és ránagyítotok tökéletesen ellehet olvasni. Valamint csatolok még képet is, amin állítólag az állat látható, Én eddig ezt a képet még nem is láttam.