Dr. Sáska László kriptidje - Életem Afrika

A mostani kriptidünknek még "hivatalos" neve sincsen, viszont annál különlegesebb, mert egy magyar ember számolt be róla, igaz; nem az országunkban. 

Sáska László (1890-1978) több könyvet is írt. A nagyenyedi orvos és természettudományi író 1933-ban vándorolt ki Afrikába és ott is hunyt el. Érdemeihez fűződik, hogy új növény és állatfajokat is felfedezett, és kettőt róla is elneveztek; mint például a Amorphophallus abessinicus sascai-t. A természettudományos írásait több hazai és külföldi szaklap is leközölte. Látható tehát, hogy László nem volt laikus és képzetlen megfigyelő sem.

Mégis, "Életem Afrika" című 1969-ben megjelent könyvében egy olyan állatról is beszámol, amit máig nem ismer a zoológia. Még az "Élet és Tudomány" folyóirat is leadta az érdekes észlelést annak idején. A könyv részletesen foglalkozik Afrika faunájával és a felfedezésre váró fajokkal. Itt a részlet a könyvből, melyben leírja az ismeretlen élőlényt:

"Én magam szintén észleltem egy olyan állatot, amelyet távoli megtekintésből a jelenleg ismert valamelyik gerinces fajjal azonosítani nem lehet.  A Margareta-tó keleti partvidékén ömlik a Gibado folyam a tó vizébe. Ezt azonban úgy kell elképzelni, hogy a szóban forgó területen óriási kiterjedésű, nádassal borított ingoványt képez, s ebben a folyam elvész...

Én már több mint két évtized óta tartó afrikai bolyongásaim alatt sok száz vízilovat láttam! Tudom, hogy mekkora lehet a legnagyobb és tudom azt is, hogy mekkora nagyságúra nőhet meg a legfejlettebb krokodilus. De távcsövemmel ott a tó vize és az ingoványos terület között láttam egy barna állatot: háromszor akkora lehetett, mint a legnagyobb víziló. Csendben mozgott. A délutáni nap világában hol eltűnt, hol ismét felbukkant a távcső látóterében. Víziló volt ott temérdek, de nem a megfigyelt állat mellett, hanem attól kisebb vagy nagyobb távolságra. Néger szolgám, Szige is csak annyit motyogott: "Ige gumari adalem!" (Ez nem víziló!)

A rejtélynek nyomára jönni nem tudtam. Ez az esemény még mindig izgató hatással van reám, űzi, korbácsolja a gondolatot, hogy a megoldás nyitjára találjak. Mégis a következtetés levonásával az ész a józan kritika hatására megtorpan. Nem száll a múltba, hogy fennmaradt mohikánokat keressen, csupán annyit mond, hogy a látott gerinces a tudomány előtt még ismeretlen."

Sajnos a beszámoló mindössze ennyi. Hogy mennyi ideig is figyelték pontosan az ismeretlen gerincest és hogy végül az elballagott-e vagy mi lett vele, azt nem tudni. Nem részletezi annak külső jegyeit sem. Minden esetre érdekes, hogy több évtizedet töltött Afrikában, mégsem látta többször ezt az állatot.

László egyébként ismerte az afrikai kriptid mítoszokat, amikor is a bennszülöttek ősállatokról számoltak be (Kongamato és Mokele-mbembe) és ezekről is megemlékezik a könyvében.

A kérdés már csak az, hogy vajon mit láthatott szakértőnk? 

Miskolci László