A Loch Ness-i szörny - Nessie

 

Első észlelés: 565, majd 1933

Hely: Egyesült Királyság, Skócia, Loch Ness tó

Loch Ness

 A Loch Ness (skót és ír nyelven Loch Nis) Skócia második legnagyobb tava. Inverness városától 16 km-re délnyugatra található. Hossza 40 kilométer, maximális szélessége 2,4 kilométer, legnagyobb mélysége pedig 230 méter. Az ország legnagyobb térfogatú tavával van dolgunk.

Ebben a tóban él az állítólagos szörny, akit korunkban Nessie-nek neveztek el és a világ egyik leghíresebb kriptidje lett. Lássuk a történetet. 

Az 565-os történet

Létezéséről(?) az első beszámolót egy ír szerzetes VI. Szent Kolumba életrajzában olvashatjuk el. 

Amikor az adott helyszínre ért a szerzetes, megtudta, hogy azon a helyen egy férfit halálra marta egy vízi szörny. A kíséretéből az egyik szerzetes arra vállalkozott, hogy a vízben lebegő csónakot visszahozza, amiben még a megsebesült férfi volt. Azonban úszás közben a szörny kiemelkedett a vízből és rátámadt az úszó férfira, de Szent Kolumba megmentette: felemelte kezét, keresztet vetett és megparancsolta a szörnynek Isten nevében, hogy távozzék és ezzel a szörny eltűnt a mélyben.

Az első korabeli észlelések

Ezután sehol sem lehet hallani, olvasni a szörnyről egészen 1933-ig. Ekkor, május 2.-án két szállodatulajdonos észlelte a lényt, akik beszámoltak róla egy lapnak is, az Inverness Couriernek. Óriási médiaszenzáció lett belőle és hamarosan újabb észlelések kezdődtek. A tó melletti újonnan épült műúton is számtalan autó közlekedett és jó néhányan beszámoltak a szörnyről, hogy látták. Ugyanezen év júliusában a Spicer házaspár azt mondta, hogy csupán 50 méterre volt az autójuktól a szörny, majd a sűrű bokrok között tűnt el. Ekkor újságírók tömege környékezte meg a tavat és sorozatosan jelentek meg a cikkek az állítólagos Nessieről. 

 A világhírű fotó

 1934-ben ért a csúcspontjára a dolog, ugyanis ekkor egy köztiszteletben álló személy lefotózta a lényt. A fotót Robert Kenneth Wilson ezredes, egy londoni nőgyógyász készítette, amúgy a Királyi Sebészeti Társaság tagja. 1934. április 19-ének kora reggelén a tó északi partján fotózta le Nessie-t. Elmondása szerint a kocsijában ült, amikor figyelmes lett rá, hogy valami mozog a vízben, a parttól majd 200 méterre. Megállt és lefotózta a vastag nyakon ülő kis kígyófejet, mely lassan süllyedni kezdett, majd eltűnt a szeme elől. A Daily Mail 1934. április 21-i számában jelent meg a fotó a "Sebész fotója" néven, mivel Wilson megtagadta, hogy a nevét feltüntessék.

Lábnyomok

 A Daily Mail még 1933 végén megbízta a vadász Marmaduke Wetherell-t, hogy egy expedíció élén kutassa fel nekik a szörnyet. Bár szörnyet nem találtak, de ráleltek Nessie lábnyomaira, melyek a partról a vízbe vezettek.

A szörnyről kialakult kép

 Úgy gondolták, hogy ez egy életben maradt kihaltnak hitt tengeri hüllő lehet a leírások alapján. A legtöbb beszámoló egy hosszú nyakú élőlényről számolt be, akinek leginkább teknősre emlékeztető feje van. Ez a leírás tökéletesen megfelel a vízi életmódot folytatott, ám mára már kihalt Pleszioszauruszról. 

Expedíciók, kutatások és további észlelések

 Hamarosan rengeteg kriptozoológus és szörnyvadász lepte el a környéket. A lény mindenkit izgalomba és ámulatba ejtett. Megkezdődtek az expedíciók és a szonárral való kutatások. Érdeklődtek a tudományos akadémiák, a tv társaságok, a kalandorok is iránta.

1976-ban az Amerikai Tudomány Akadémia készített néhány furcsa fényképet, amin uszonyok, test és hosszú nyak látható. Óriási szenzációt keltettek ezek a képek is, de természetesen még most is voltak kétkedők.

Volt aki azt mondta, hogy ez újabb bizonyíték a szörny létezésére, de volt aki szerint ez csak faág, fatönk vagy esetleg egy vidra. A képek érdekesek, de nem bizonyíték erejűek voltak így tovább folyt a kutatás.

Természetesen az észlelések is tovább folytatódtak és egyre több fotó és videó felvétel látott napvilágot. Azonban ezek túl rossz minőségűek vagy alig látható valami rajtuk. Minden kutatást és észlelést nem sorolok fel, ugyanis ezek száma több százra tehető! Sajnos az ügyre elég rossz hatással vannak a beugratások és a hoax észlelések, valamint hamis fotók is.

Aki szeretne sok észlelést olvasni, az megteheti itt angolul:

http://www.nessie.co.uk/htm/searching_for_nessie/search3.html

Napjainkban...

 A szörny "őrület" most sem ért véget, minden évben jön valamilyen bejelentés, hogy látták Nessiet. Azonban hála az évek alatt fejlődő technikának már átkutatták a tavat sikeresen és.... érdekes módon egyik cikk, bejelentés azt állítja, hogy valami nagy testű dolgot érzékeltek a tóban a műszerek, míg aztán nem sokkal rá egy újabb jelentés és kutatás azt mondja, hogy semmi nagytestű élőlényt nem találtak a tóban. Természetesen a turizmusnak is jót tesz ez, számtalan érdeklődő utazik a vidékre, csak hogy lássa a tavat vagy szerencsés esetben a szörnyet. Az újdonságok közé tartozik az is, hogy a tó mellett több millió éve megkövült dinoszaurusz maradványt is találtak már ( tehát ez nem Nessie ) és igencsak hasonlít a Pleszioszauruszra. Hála az internetnek és a legjobb programoknak, már mi magunk is vizslathatjuk a tavat a Google Föld segítségével. Néha felröppennek hírek, hogy valakinek sikerült a program segítségével a szörnyet lefotóznia. Ezek a fotók tényleg érdekesek és nagy "objektumról" tesznek bizonyságot, de nem bizonyító erejűek.

A Loch Nessi szörny cáfolatai

A szkeptikusok érvelései: hullámok, ismert állatok, tólengések

Szerintük a lény nem létezik és sok dologgal próbálták megmagyarázni a jelenséget: szó volt hódokról, nagy méretű halakról, farönkökről és törzsekről, hallucinációról. Az egyik, amiben én is igazat adok nekik, látván a szörnyes videókat, hogy sokszor a szemtanú csak a víz, a hullám fodrozódását veszi fel ami olyan érzést keltet, mintha úszna valami a vízben, de ez nem így van és a szemünket becsapjuk, így a szemtanú azt hiszi, hogy a szörnyet látja. A hajók is olyan hullámokat is hozhatnak létre, hogy szinte önállóan fodrozódhatnak tovább akár órákon keresztül is. Persze a szemtanú tényleg összekeverheti az állatokat és szörnynek vélheti, pl. ha egy hód kidugja a fejét a messzi távolban, vagy ha valami csapkod a vízben önkénytelenül is a szörnyre fog gondolni. Persze nem gondolom ezt mindegyik szemtanúról, biztos vagyok benne, hogy egészséges, nem elfogult emberek is láthattak valamit. A másik, dolog, hogy a mellékágakon sok élőlény beúszhat a tóba. Vidrák és tokhalak is, egyes tokhalak elérhetik a 3 métert is és könnyen nézhetik úszó Nessienek. A vízen sikló helyi madárrajok is kelthetnek olyan benyomást, mintha egy kígyózó test úszna a víz felszínén. Az egyik leghíresebb fotóról - ami 1955-ben készült - is kiderült rekonstruálás utána, hogy csak egy nagyobb hullám, amit valószínűleg egy hajó keltett, nem pedig valamiféle szörnynek a púpjai.

A legtöbb híres Nessie fotóról és videóról ugyanezek derültek ki. Volt aki bevallotta a csalást és elmondta, hogy pár ponyva és szalmából készített szörnyet. Voltak akik úszó fatörzset fényképeztek le, aztán egyesek szerint a korábban említett híres '76-ban készült szonáros képek is számtalan retusáláson estek át, ugyanis a modern számítógépes képprogramokkal már könnyen utána lehet járni ezeknek. A világhírű Tim Dinsdale rövid film is annak idején nagy szenzáció volt. Csak pár évtizeddel később a képjavítás, nagyítás és digitális munkálatai után jöttek rá, hogy csak egy csónakázó férfit sikerült lencsevégre kapni. Volt olyan, aki a kutyáját fényképezte le miközben a vízben úszik bottal a szájában és úgy adta el a sajtónak a képet, hogy a szörnyet fotózta le. Nem másról van szó, mint az 1933-as Hugh Gray fotóról.

A korabeli észlelések között még olyan is volt elvétve, hogy a szörny kijött a partra és az útra. Érdekes módon egy ilyen beszámoló sincs már. Valószínűleg ezek feltűnési viszketegségben szenvedő emberek beszámolói voltak.

Még egy megoldás lehet bizonyos észlelésekre: a tó a Glen törésvonalon fekszik. Azaz kisebb földrengések esetén olyan nagy kavarodások jöhetnek létre, amikről azt hihetnénk, hogy egy óriási kígyószerű lény úszik a vízen. Hasonló víziókat hozhat létre a "tólengés". Ha egy vékony farönköt a szél és a tó úgy mozgat, mintha egy hosszú nyakú test fel-le mozogna a vízen.

Érdekességként megjegyzem, hogy itt akartak forgatni egy Sherlock Holmes film jelenetet az 1970-es évben, de a dróvázból és egyéb anyagokból készült "mű Nessie" a forgatás alatt kikerült a vontatóhorog és az emberek kezei közül így a speciális effektusok, valamint a producer nagy bánatára örökre a Loch Ness vizének mélységébe süllyedt el. Talán néha ezt is láthatták később fel fel bukkanni a vízben hánykolódva, majd elsüllyedve.

A kihalt tengeri hüllő elmélet

Sokan mint írtam, úgy gondolják, hogy egy életben maradt Pleszioszaurusz él a tóban, mert a leírások és a fotók ennek felelnek meg. Nos ha végig gondoljuk ezt logikusan, erre az esély szinte semmi. Ugyanis a tó csak a legutolsó jégkorszak alatt alakult ki - azaz úgy kb. 10-12 ezer éve - nem pedig a dinoszauruszok korában, azaz több millió éve. Erre jöttek olyan elméletek, hogy a szörny, nem a tóban él, csak visszajáró "vendég" oda, hanem a tengerben lakik és a mellékfolyókon vagy esetleg barlangi járatokon keresztül jut a tóba. A probléma ezzel is az, hogy akkor az állatnak át kellene térnie a sós vízi életmódról az édes vízi életmódra, de ha folyamatosan visszatér a tengerbe akkor ez nem lehetséges. A másik probléma, hogy ugye ekkora állatnak rengeteg táplálékra van szüksége. Zoológusok és felmérők szerint a tó igencsak kevés táplálékot tartalmaz, legyen akár szó algákról vagy halakról, így érthetetlen miért térne vissza mindig a lény. Természetesen nem egy, hanem több, sőt, egy kész populációnyi szörnynek kellene léteznie, hogy időközben - ennyi évezred alatt - ne halljon ki. Ráadásul, ha Pleszioszauruszról van szó, az a száján át lélegzett, így gyakran kellene felbukkannia a tó felszínén, nem csak hébe-hóba. Így már könnyen megfigyelhetnénk őket, főleg ha minimum 10-20 családról is van szó. A gyengesége az elméletnek még az is, hogy még sehol sem találtak egyetlen egy elhullott tetemet sem.

A hiteles fotó hamisítvány és a lábnyomok szintén

Szó volt a sebész fotójáról, majd hogy később lábnyomokat is találtak a tó közelében, amik a szörnyé lehettek. A British Museum of Natural History szakértői azonban megvizsgálták a nyomokat és kiderült, hogy nyilvánvaló hamisítványok: egy preparált víziló lábnyomairól van szó (akkoriban divat volt a víziló lábából készült esernyőtartó, illetve hamutartó). Wetherell megszégyenült, a Daily Mail kirúgta. A sebész Nessie fotója végső soron Wetherell bosszúja volt. Marmaduke Wetherell, a fia Ian Wetherell és Christian Spurling készítették a tengeralattjáró Nessie-t. Állítólag Wetherell "Mi odaadjuk nekik a szörnyüket" mondattal kereste fel mostohafiát, Spurling-et, aki profi modellkészítő volt akkoriban. Nessie egy elképzelt tengeri kígyóra hajazott és végül kb. 45 cm hosszú és 30 cm magas lett. Hárman állították be a jelenetet és Ian készítette a fotókat, majd Marmaduke Wetherell meggyőzte a szavahihető Wilsont, hogy adja el a fotót a Daily Mail-nek. A sebész belement a dologba, mert szerette a tréfákat. Minderre 40 éven keresztül senki sem jött rá. Az átverés készítői közül Christian Spurling vallott a halálos ágyán, 90 éves korában. Most azonban a legnagyobb bizonyítéknak tartott fotó szertefoszlik...és ezekre épülnek az utána lévő észlelések is részben. A hívők azonban felhozzák, hogy ha Wetherell bosszúra készült a Daily Mail ellen, akkor miért nem hozták nyilvánosságra a csalást és járatták le az újságot? Nincs válasz, de ha a teljes eredeti képet nézzük meg, láthatjuk a tetején a tó másik oldalát. Tehát a fénykép a parttól nem messze készült, valamint a körülötte lévő hullámokhoz képest a nyak és a fej igen aprónak látszik.

És az 565-ös feljegyzett történet?

Kevesen tudják, de a történet még csak nem is a tóban játszódik. A hivatalos, eredeti iratok alapján az Ness folyóban, egy mellékágon űzi el a gonosz szörnyet az apát. Tehát szó sincs a Loch Ness taváról, csak egy mellékágáról. Szent Kolumba abban az időszakban tevékenykedett, amikor a helyi pogány skótok áttértek a kereszténységre. Ez az új vallás próbálta kiszorítani a természetfölötti lényekbe vetett hiedelmeket. A pogányok szerint a vizek átjárók voltak a túlvilágra, az istenek és a szellemek világába. Ezeket a kapukat szörnyek őrizték. Hogy is volt a szövegben? Az apát felemeli a kezét, keresztet vet és elűzi a szörnyet. Ez valójában egy metafóra, mely szerint a keresztény vallás elűzi a régi hit természetfölötti lényeit, tehát nem szó szerint kell értelmezni az iratot. Kolumba életrajzából kiderül, hogy hasonló módon űzött el több szörnyet, vaddisznót is. A pogány kelta, skót mitológiából pedig kiderül, hogy minden tóban, folyóban élt valamiféle szörny, tündér vagy démon.

Összességében

Elmondható, hogy ha az összes cáfolatot végigvesszük, szinte semmiféle bizonyíték nem marad arra, hogy a tóban valamiféle szörny él vagy visszajár. A turizmusnak természetesen jót tesz, számtalan Nessie emlékmű, szobor és fogadó épült. Még az is lehet, hogy az első jelentés is hamis, lévén hogy két szállodatulajdonos számolt be róla. Minden bizonnyal ezek után a szálloda összes szobáját kivették a kíváncsiskodók. Ma ritkábban látják a szörnyet, és még csak nem is a teljes testét. Mindig csak nyakat vagy fejet, amit a leírt cáfolatban könnyen be lehet azonosítani.

Saját vélemény:

Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy Nessie nem él, bármennyire is szeretnénk, bármennyire is a leghíresebb kriptozoológiai rejtély. És sajnos igaz ez a tavi szörnyek nagy részére is. Az összes más tavi szörnyről csak Nessie után jöttek az észlelések, előtte sosem voltak. Nem állítom, hogy mindegyik kamu lenne, de gondolom sok mindenki akart magának egy valódi tavi szörnyet vagy egy kis hírverést csapni a helynek. Sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy a tengerekben, óceánokban éljenek még kriptidek, felfedezetlen tengeri szörnyek.

Brosnya - A brosnói sárkány (Brosno Dragon)

Első észlelés: XIII. század

Hely: Oroszország, Tver régió, Brosno tó

A Brosno sárkányt még Brosnya néven is emlegetik, oroszul "Бросня". Ez az állítólagos szörnyeteg az Andreapol nyugati orosz városka mellett található Brosno tóban él. A tó 7,2 kilométer hosszú és 11 kilométer széles. Úgy írják le a lényt, hogy hasonlít egy sárkányra vagy dinoszauruszra és egyes regionális legendák, források visszanyúlnak egészen a 13. századig is.

 Ezek a "pletykák" több évszázadon át keringtek és azt állítják hogy egy hatalmas lény él a tó vizében. A 13. században amikor a tatár-mongol hadsereg elindult Novgord városából a Brosno tónál táboroztak le. Batu kán megállt pihenni csapatánál a tó közelében és itt állították meg a lovakat, hogy igyanak egy kicsit a vízből. Azonban nem sokkal ezután egy hatalmas lény emelkedett ki a mélyből, amely elkezdte felfalni a lovakat és a tóhoz közel lévő katonákat. A vezér és csapata annyira megrémült, hogy azon nyomban visszamenekültek Novgordba.

Régi legendák és krónikák elbeszélik, hogy egy "hatalmas száj" megette a halászokat és hogy egy "homokszerű hegy " (vélhetőleg az állat hátára céloztak) megjelent a tó felszínén időről időre.
Egy másik legenda szerint varégok (vikingek  lopott kincsüket elakarták rejteni a tóban. Amikor a tóhoz közeledtek, valami elkezdett feléjük közeledni, majd felszínre tört a sárkány és elnyelte a kincset.

A legenda(?) tovább folytatódott a 18.-19. században is. Az a hír járta, hogy néha egy szörny jelent meg a tó felületén, főleg este, szürkületkor, de azon nyomban elmerült amint emberek közeledtek hozzá. Szárnyra kapott olyan történet is, hogy a második világháború idején a szörny elnyelt egy német repülőgépet is - legalábbis a pilótáját, amikor az kényszerleszállást hajtott végre a vízen.

Mára nagyon sok szemtanú állítja, hogy látta a szörnyet, amint éppen a tó közelében sétálgattak. A leírás szerint a lény feje hasonlít egy dinoszauruszéhoz vagy sárkányéhoz, hosszú farka van és teste pikkelyes, hossza pedig 5 méter. Előkerültek feldöntött csónakok is legénység, emberek nélkül. Pár szemtanú úgy gondolta, - köztük Babushkha Tanya, akinek a háza nem messze van a parttól - hogy a lény képes kimászni akár a partra is. Még egy 7 éves kisfiú is látta a lényt, azonban mire kiértek az újságírók már sehol sem lehetett látni.

A helyi újság és média felkapta a történeteket és hamarosan világszenzáció lett. Számos expedíció indult a szörny kutatására, ám hiába. Bár voltak anomáliák a tó vízének mélyében, a szörny létezését mégsem sikerült bizonyítani. 2002 nyarán Vadim Chernobov az egyik expedíció vezetője azt nyilatkozta a helyi "Érvek és tények" c. újságnak, hogy egy anomáliát regisztráltak a tó vízében, ami akkora volt, mint egy vasúti kocsi. A tömeg mozdulatlan volt, így bedobtak a vízbe egy  petárdát, kis kapacitású robbanószerkezetet. Miután felrobbant, az ismeretlen testtömeg lassan elúszott, de nem tudták meghatározni mi az.

Sokan kétkedve kezelik Brosnya létezését. A kutatók úgy vélik, hogy nem élhet hüllő a tóban, különben az éghajlati változások következtében már rég elpusztult volna. A másik, hogy a tó túl kicsi ahoz, hogy nagy testű élőlények egy lakossága éljen a tóban és sok táplálék is kellene nekik.
Bár van egy hipotézis arra, ami Loch Nessnél már bebizonyosodott, hogy a tó néhány része vagy vízrendszere csatlakozik a nagyobb tavakhoz, tengerekhez és óceánokhoz. A harmadik pedig, hogy a tó alakult a jégkorszak idején, így dinoszaurusz nem élhet benne. ( Persze ettől függetlenül a tengerből még beúszhat valamilyen állat ).
Míg egyesek mutáns hódra vagy csukára gondolnak, mások azt sejtik, hogy néha csoportosan úsznak az állatok a víz felszínén például vaddisznók vagy jávorszarvasok. Azonban ezek nem bírnák ki huzamosabb ideig a víz alatt és a szemtanúk vérig sértődtek, mert tudták, hogy nem ezeket az állatokat látták. Helybéliek és nap mint nap találkoznak az erőben élő vadállatokkal. Néhány tudományos megoldás is szárnyra kapott: a gáz verzió azt mondja, hogy a tó fenekéről egészen a felszínig hidrogén-szulfid tör fel, majd elkezd bugyogni és egyesek ezt vélhették szörnynek. Köztudott, hogy a tó fenekén számos törés található, de a tó mélysége miatt a törések nagyságát és irányát pontosan nem lehet meghatározni. Egyesek úgy vélik, hogy ezekben a törésekben kisebb vulkáni kráterek is vannak, amik időről-időre működésbe lépnek.

Tapasztalt halászok azt is furcsának vélik, hogy tengeri halak is élnek a tó vízében, nem tudják hogy kerültek oda. Ez azt a feltételezést támasztja alá, hogy a tó egyes pontjai összeköttetésben vannak más tavakkal, tengerrel és óceánnal. De élnek ott lazacok, sügérek és heringek is. Páran úgy vélték, hogy ez is közre játszik a szörny létét illetően: egyes fénytörések és délibábok miatt, a víz úgy tükröződhet, hogy a halak "képét" "felnagyítja", így sokkal nagyobbnak látszanak és ezt is vélhették szörnynek, bár ez igencsak gyenge magyarázat.

A szörnyeteg kiléte azonban továbbra is rejtély. Senki sem tudta bebizonyítani és senki sem tudta megcáfolni létezését. Hogy nem csak egy példány élhet ott az is biztos, mert nem bírna ki évszázadokat. Talán létezhetett egy furcsa állat a tóban, amit valóban láttak Batu kánék, de az új észlelők már nem ezt látják, ugyanis legenda nem alakul ki a semmiből és semmi miatt. Egyébként a tó, az egyik legmélyebb egész Európában, a legmélyebb pontjai elérhetik a 160 métert is.

Skvader

Első észlelés: i.u.24 és 1874

Hely: Európa, Svédország, Sundswall város

Ennek a lénynek igen érdekes története van! Egyesek szerint kitalált, míg mások szerint valaha létezett, de mára biztos hogy kipusztult állat ez, bár igaz, csontvázakat soha sem találtak.

A neve két szó kombinációja: az előtag, azaz a "Skva-a" -skattra- azt jelenti csipogás vagy kuruzsló, míg az utótag, "der" -tjader- a nyírfajd ( egy csoportja a madaraknak) siketfajdot jelentené, ami egy madárfajta.

Az állat kinézete elég furcsa, az elülső és hátsó végtagok egy európai mezei nyúl ( Lepus europeus ), a hátsó szárnyak,farok pedig a női nyírfajd megfelelője ( Tetrao urogallus ). Ez később tréfásan kapott egy latin nevet, azaz a " Tetrao Lepus pseudo-hybridus rarissimus L"-t.

A Skvader története a 20. századból származik, amit egy Hakan Dalhmark úr mesélt el egy Sundsvallban található étteremben a vendégekben. A férfi azt állította, hogy 1874-ben lőtt egy furcsa állatot vadászat közben Sundsvall erdejében északon és le is írta a külsejét. Egyes embereket nagyon megmozgatott a történet és 1907-ben a házvezetőnő viccesen megajándékozta Hakant egy festménnyel, amin a Skvader volt látható és az unokaöccse festette le az elmondottak alapján. 

1912-ben nem sokkal halála előtt ezt a festményt Hakan a helyi múzeumnak adományozta.

Egy kiállítást rendeztek Örnsköldsvik nevű településen még 1916-ban és a múzeum menedzsere, Mr. Hammarberg megismerkedett a híres preparátorral, Rudolf Granbergal. Megemlítette neki a vadász történetét és a festményt és megkérdezte a preparátortól, hogy tudná-e rekonstruálni az állatot. 1918-ban Grangergal eleget tett a kérésnek és elkészítette a Skvadert és népszerű kiállítást rendeztek vele. Azóta folyamatosan megtekinthető mind a festmény - mind a preparáció a sundsvalli Norra Berget múzeumban. Hammarberg is tett a népszerűségért, írt egy cikket a helyi újságban, majd több mint 3 000 Skvader képeslapot értékesített és világhírnévre tett szert a furcsa preparált, tömött állat.

Most mindenki azt gondolhatná, hogy a jó öreg Hakan úr találta ki az egészet, de érdekes módon idősebb Plinius (i.u.23-79) is említést tesz egy "nyúl-madár" állatról a Natural History c. művében és állítólag egy madár testű, de nyúl fejű állat élt az Alpokban. Lehetséges hogy régen élt egy furcsa hibrid? Az Alpok óriási vonulatai között már nehéz lenne megtalálni a maradványait, mert szinte biztos, hogy ritka lehetett ez a lény.

Magát a Skvadert felhasználták többféleképpen is. Közúti táblákon és jelzéseken hogy esetleg az állat átszaladhat az úton vagy a svéd köznyelvben is, mert ha valaki azt mondja hogy "skvader" olyan mintha azt mondaná, hogy "rossz kompromisszum" vagy "ellentmondó elemek kombinációja". De Skvader lett a beceneve az 1950-es és '60-as években néhány típusú kombinált kisbusznak vagy tehergépjárműnek. 1994-ben szobrot is emeltek neki így Svédország méltán híres folklórjának szereplője lett.

Egyébként hasonló preparált állat a Wolpertinger is, de későbbiekben még szó lesz pár ilyen érdekes "állatról".

Chessie

 Első észlelés: 1943

Hely: Egyesült Államok, Chesapeake öböl

A Chesapeake öböl az egyik legnagyobb torkolat az Egyesült Államokban. Az Atlanti óceánba torkollik, Maryland és Virginia veszi körbe. Hossza 200 kilométer, szélessége némely helyen pedig elérheti a 48 kilométert is. 14 és 63 méter között lehet a mélysége.

Állítólag itt él a Chessie nevű lény és már évek óta tesznek bejelentést arról, hogy látták az öbölben. A leírások szerint kígyószerű teste van egy furcsa fejjel. A testét használja úszásra és olyan hullámzó a mozgása, mint egy szinusz görbe ábra. Méreteit 7,6-12 méter közöttire becsülik. A legtöbb észlelés 1977 és 1981 közöttre becsülik, ekkor feltűnően sokan látták az állatot. Bár készült pár fénykép a lényről, egyiket sem fogadták még el bizonyítékként. Hogy mi is lehet ez az állat? Természetesen a szkeptikusok hoax és csalás válaszán kívül a hívők több lehetőséget is felvetettek, mégpedig, hogy ez egy nagyobb folyami vidra, dél-amerikai anakonda, valamint hogy őskori Basiloszaurusz, esetleg nagyobb tengeri kígyó. Személy szerint az őskori állatokat kizárnám, ugyanis nem lenne képes túlélni az állat a hideg vizet, mert számtalanszor befagy a hideg folyamán az öböl.

Az első észlelés 1943-ban történt Baltimore közelében. Két sügér halász, név szerint Francis Klarrman és Edward J. Ward észrevettek egy furcsa teremtményt a vízben:

" A mi csónakunktól láttuk meg vízszintesen úgy 75 méterre és úgy nézett ki eleinte, mintha lebegne a vízen. A színe fekete volt és 12 éter hosszúságúra becsültük, a feje pedig mint egy focilabda és hasonlított a lóéhoz." Hogy a továbbiakban mi történt, az nem derül ki.

Mindenesetre egy ismeretlen állatot fényképezett le Trudy Guthrie 1980-ban, azonban többek szerint is csak egy egyszerű lamantin volt, ami Floridában él. Bár a lamantinok nem fordulnak itt elő, túl messze van Florida, hacsak nem elkószált el egy példány ilyen messzire. 2010-ben ismét lencsevégre kapták az állatot a Patapsco folyóban, majd 2011 július 12.-én Calvert megyében. Hogy mik láthatók a fényképeken azt nem tudni, de a lamtinok nem úsznak hullámzó mozgással egyik oldalról a másikra, mint ahogy Chessiet megfigyelték. Az viszont tény, hogy az utolsó években tényleg valamilyen lamantin félével tévesztették össze színe miatt,bár a kígyó test továbbra sem illik a lamantinra. Bár néha betévedhet 1-2 lamantin az öbölbe, de hogy minden évben visszatérne egy és ugyanaz az állat, hogy Chessienek nézzék, annak nagyon kicsi a valószínűsége.

1982-ben elkészült az első videófelvétel. Nem bizonyíték erejű, de lehet látni, hogy egy barnás lény úszik oldalirányban rajta. A felvételt Robert és Karen Frew házaspár készítette Kent Island közelében, 200 méterre a házuktól, mikor éppen a családdal szórakoztak. A férfi elővette kameráját és lefilmezte az állatot. Mivel a vízben sok az úszó így azok is észrevették, hogy valami van a vízben. A felvétel nem túl jó minőségű, de az elemzések kizárták a csalást, de nem állapítható meg mégis mi látható a felvételen.

Hogy mi történt az állattal az évek során sajnos nem lehet tudni, de az utolsó figyelemreméltó észlelés 1997-ben volt Fort Smallwood Parkjában közel a partokhoz, ekkor többen is látták.Többen is azt feltételezték, hogy az állat "elköltözött" vagy elpusztult az évek során.

Az viszont tény, hogy a szörny igen népszerű lett és egyesek Chessienek öltöznek be a Maryland-i Faerie Fesztiválon is. Hogy esetleg egy valódi tengeri kriptiddel álltunk-e szembe, vagy egy egyszerű ismert állattal, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de az is lehet, hogy ezt a tengeri kígyót csak a Loch-Nessie szörny ihlette meg.

A Dartmoori ragadozó

Első észlelés: - ismeretlen

Hely: Egyesült Királyság, Anglia, Devon megye, Dartmoor lápvidék

A dartmoori lápvidék területe Devon megye központjában található Angliában. A terület védett nemzeti park, 954 négyzetkilométernyi területen fekszik. A gránitfelföld a földtani történelem karbon időszakából származik. A lápvidék sok gránithegytetővel nyújt élőhelyet Dartmoor állatvilágának.

Dartmoor ismert a sziklacsúcsairól és nagy dombjairól. Több mint 160 sziklacsúcs található itt, valamint tele van mocsárral, ugyanis rengeteg csapadék esik így mocsarak is kialakulhatnak, ahol a víz felhalmozódik.

Ez a hely otthont nyújthat egy olyan állatnak, amit mi még nem is ismerünk teljesen. Az életfeltételek adottak, van élelem, víz, búvóhely.

Helyi legendák maradtak fent óriási fekete kutyákról a folklórban, amiket legtöbbször a pokol kutyáinak hívnak. Hol egyedül, hol falkákban vannak és szemük vörösen izzik. Ez a legenda már úgy az 1600-as évek óta tartja magát, de a mai napig látnak hasonló állatokat egyesek. Sir Arthur Conan Doyle is ihletet merített a folklórból, ez alapján írta meg a "A sátán kutyája" c. könyvét.

A kétezres év folyamán elkészült egy hiteles felvétel egy ismeretlen, nagy testű állatról, ami nagy port kavart fel az interneten. Népszerűségre tett szert és számtalan műsor foglalkozott vele. A történet szerint egy turista vette fel a lápvidéken - aki elhallgatta a nevét - a lényt, amint éppen átrohan a kamera előtt, bár a szemtanú azt mondta, hogy ő csak a tájat és a háttérben lévő tavat filmezte. Egyébként számtalan turistacsoportot indítanak kirándulásra a vidéken. Sajnos a videó nem túl jó minőségű, de íme az ominózus felvétel:

Érdekes módon még a szkeptikusok is azt mondják, hogy a felvétel valódi és nem hamisítvány. A kérdés már csak az, hogy mi is látható rajta. A következőek vetődtek fel: vaddisznó,póni, nagy fekete kutya, hiéna, fekete oroszlán, ismeretlen állat.

Nézzük meg jobban a felvételt: látjuk, hogy az állat nagyon gyors, és enyhén szökken. Elől mintha izmos lenne és nagy, majd úgy karcsúsodik hátrafelé, mígnem egy hosszú vékony farokban végződik. Lábai nem egyformák, a hátsók valamivel kisebbek. Fejénél talán sörény látható.

Összevetették a felvételt több állat mozgásával és az eredmény meglepő. Először is a vaddisznó. Bár fekete, de egyáltalán nem ilyen a mozgása, úgyhogy ezt egyértelműen kizárták. Hiéna nem él ezen a területen, ráadásul ezek pöttyösek, ám a videón látható állat egyértelműen fekete.  A hiéna teste sokkal kisebb és "cingárabb", mint a felvételen lévő állaté. Ezután jött a póniló, ami igencsak elterjedt a környéken. Bár az állat gyors volt és sörénye is van, de a testfelépítése egyáltalán nem hasonlít a videón látottakhoz, még a lábai sem, a futást is összevetették, de az sem stimmelt.

Sok kutyával összevetették a felvételt. Volt rá példa - nem ennél a videónál -, hogy valaki azt hitte, a dartmoori ragadozót látja és lefotózta, aztán pedig kiderült, hogy a képen szereplő állat nem más, mint egy új fullandi.

 Ez a fajta kutya nagy darab, fekete szőrű és megadhatta a kezdőlökést a legendához, mert hasonlít a "pokol kutyáihoz". Azonban a videón szereplő állathoz szintén nem hasonlít a kutyák mozgása és felépítése.

Ezután elővették az oroszlánt. Anatómiailag szinte tökéletesen megfelelt a videón látottakhoz. Az izmos és karcsúsodó test, a farok, a sörény, mind-mind passzol. A bökkenő, hogy oroszlán nem él a vidéken, legalábbis a feltételezések szerint. A másik, hogy a mozgás hasonló, de nem teljesen egyezik, ámbár ez hasonlít a legjobban a kutyához és egyéb feltételezésekhez képest. Az oroszlán nem fekete, de léteznek nagyon-nagyon ritka fekete oroszlánok is.

Fantasztikus felfedezés lenne, ha ez egy oroszlán lenne, egy olyan területen ahol állítólag nem is él, ráadásul a színe fekete.

Maradtak a macskák, nagymacskák. Élhetnek elszabadult példányok a területen, de minden beszámolóért nem ők lehetnek a felelősek. Volt amiket szabadon engedtek, esetleg ezek keveredtek és kisebb fajta hibridizáció jöhetett létre a fajok között. Számtalan birka, juh és kos tetemeket találtak, amiket szó szerint széttéptek.

Egy szó mint száz, az állatra nem jöttek rá hogy valójában micsoda is, így továbbra is ismeretlen a kiléte. Egyesek már azt is felvetették, hogy nem csak macska hibrid, hanem vaddisznó és nagymacska keverékéből áll. Én ezt igencsak nehezen tudom elképzelni a két faj között. Számomra még mindig a legmeggyőzőbb,hogy ez egy nagytestű,izmos fekete macska vagy esetleg:
kihaltnak hitt ősemlős!
Az Entelodon egy párosujjú patás volt, ami mára már kihalt.

A Lake Worth-i szörny

Első észlelés: 1969 június

Hely: Amerika, Texas, Lake Worth

A Lake Worth egy Texasban épült víztározó, ami 1914-ben épült, hogy ellenőrizze a környező tavat és élővilágát, valamint a belőle kiáramló folyót, például a Trinityt. A víztározó Fort Worth határában található, ami az egyik legnépesebb város Texasban. Itt vette kezdetét egy furcsa eseménysorozat 1969 júniusán, mely szerint feltűnt egy részben kecske-részben hal- és részben emberszerű 3 láb magas lény. A helybéliek elnevezték "Lake Worth Monster(szörny)"-nek, de hívják "The Lake Worth Goatman(kecskeember)"-nak is. 

Többen is észlelték a lényt, amire a sajtó is felkapta a fejét. Egy Terry Deckard nevű riporter írt egy cikket a sajtónak és az ügy azonnal a címlapra került. Többnyire a folyóhoz, parkba látogató párok találkoztak a szörnyeteggel. Nemsokkal rá ezek után egy magát Tommy Burson-nak nevezett személy elmondta, hogy épp a kocsijában volt, amikor a lény egy fa mögül ráugrott az autójára. A férfi padlógázzal fejvesztve elmenekült a helyszínről. Bizonyítékként az autója oldalán türemkedő 18 centiméteres heget hozta fel. Bár nem tudni, hogy ezt ő maga okozta-e avagy tényleg az ismeretlen állat, mindenesetre ennél a pontnál a rendőrség úgy döntött, hogy megvizsgálja az ügyet, ugyanis eddig csak nevettek a hírek hallatán, mondván, hogy ez egy egyszerű átverés.

A következő éjszakákon is észlelték a lényt és volt olyan eset is, amikor gumiabroncsot dobott 10 járókelő közé, amit többen is láttak.1969 októberében készült egy kép a lényről, ami talán az egyetlen fotó róla ( lásd a bejegyzés első fényképe ). Ezt Debrah Grabee hozta a nyilvánosságra, mondván, hogy egy Allen Gipsz nevű úrtól kapta, aki ott volt a korábbi ominózus gumiabroncs dobáló eseménynél. A képen látszik egy fehér szőrű/gyapjas magas alak, amint a sűrű növényzetben áll. Hogy a szörny látható-e rajta vagy csak egy beöltözött figura, az nem állapítható meg a képről.Egyesek nem kecske-emberhez, hanem a Nagylábúhoz hasonlították, de a szkeptikusok csak legyintettek és túlexponált képnek vélték.

1999 novemberében a KDFW texasi televíziós csatorna, ami a FOX TV fennhatósága alatt áll, készített egy műsort a szörnyről. A riporter Richard Ray számos helybélit és szemtanút kérdezett ki, többet között Jim Marrs újságírót és Sally Ann Clarke szemtanút, aki meggyőzően mondta el történetét. Azonban néhány középiskolás beismerte, hogy ők húznak néha gorilla jelmezt és csínyből parádéznak a tó körül. 

Az nem derült ki, hogy ez történt-e 1969 évében is, de az biztos, hogy nem ezek a diákok lehettek, ráadásul a leírás kecskés és fehér lényt mond el, nem pedig barna szőrzetű gorilláét.

Mindenesetre a szörnyről még könyvet is írtak, mégpedig Sawe Ann Clarke ( azóta elhunyt 2009.november 03.-án ), számos fotóval publikálva. Saját maga háromszor látta a lényt és felháborítónak tartotta, hogy egybevegyítik a tizenévesek csínytevéseit a valódi észlelésekkel. Számos szemtanú is kiállt mellette, hogy ők nem egy maskarás embert láttak. Egyesek repülő csészealjakat is láttak a környéken. Érdekesség, hogy hasonló szörny a Goatman Beltsville-ben. 

A szörny -már ha létezik és nem egy óriási átverés- nem tudni mi lehet. A rémült szemtanúk torzíthattak a lény leírását illetően. Mivel abban megegyeznek a leírások, hogy fehér volt, így vagy egy ritka albínó állattal van dolgunk, de az is lehet, hogy egy új fajjal. Esetleg egy földönkívüli, aki azóta már nincs is itt? A kérdés nyitott és azóta is rejtély mi is lehetett ez a lény...

Ahool

 Első észlelés: 1925

Hely: Ázsia, Indonézia, Jáva

Az Ahool egy repülő kriptid, állítólag egy óriás denevér vagy egy repülő főemlős. Sajnos semmilyen bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre, ami bizonyítaná a létezését, csak elbeszélések vannak. Itt még semmiféle tárgyi bizonyíték sincsen, gondolok itt szőrre, fotóra vagy valamilyen nyomra.

Élőhelye Java, ami egy Indonéz sziget körülbelül 135 millió lakossal Délkelet- Ázsiában. Az egyik legsűrűbben lakott sziget a maga 139 négyzetkilométerével. Ezért is furcsa, hogy az állatot eddig nem sokszor észlelték, bár az őserdő mélyén él.

Mindenesetre a lény leírása a következő: nagy sötét szemek, óriási karmok vannak az alkarján ( ami kb. akkora mint egy csecsemőé ) és a testét szürke szőr borítja. A legérdekesebb, hogy a szárnyfesztávolsága 3 méter lehet. Ez majdnem kétszer olyan hosszú, mint a világon ismert legnagyobb denevér faj szárnyai. Nevét a hangjáról kapta, mert "A-Hool" vagy" ahOOooool" hangot ad ki magából. Egyesek szerint a feje majoméhoz hasonlít. Inkább éjszakai életmódot folytat.

Először Jerome Clark ír róla, aki kutató volt, valamint Loren Coleman aki szintén író és kriptozoológus. Hamarosan spekulációba bonyolódott Ivan T. Anderson kriptozoológus is, aki szerint az Ahool lehet, hogy a Kongamoto egyik rokona. A Kongamoto egy hasonló szárnyas kriptid, ami egy Pteroszaurusz. A legtöbb ilyen állat rendelkezett ilyen szárnyakkal, valamint azokon pihepuha rövidke szőrsálakat, hogy elkerüljék a hőveszteséget.

1925-ben figyelte meg legelőször egy ornitológus, Dr. Ernest Bartels egy vízesés lejtőjén a Salek-hegységnél és a feje fölött suhant el. Két évvel később ismét észlelte éjjel a teremtményt, amikor a nádkunyhójában feküdt az ágyban a Tjidjenkol folyó közelében. Egy furcsa hangot hallott, amit nem tudott felismerni mi volt az. Fogott egy fáklyát és kiment körbenézni a hang irányába, aztán hamarosan újra látta az állatot. Mivel ornitológus, tehát madarakkal foglalkozik, nem keverhette össze semmilyen állattal sem. Ennek ellenére kollégái nem hittek neki és szerintük csak egy nagyobb baglyot látott.

Akik nem a dínós elmélet mellett állnak, két gyanúsítottat is találtak az Ahoolra. Ezek nem mások mint baglyok, mégpedig a jávai Wood-bagoly valamint a Pettyes erdei bagoly. Ezek szárnyfesztávolsága elérheti a 1,20 métert. Szerintük az Ahool nem éri el a 3-om métert és csak a rémült szemtanúk eltúlozták a méreteket. A baglyok hangja is hasonló, mint az állítólagos Ahool lényé, mégpedig "Hooool" hangot adnak ki magukból szakaszosan. A színük is hasonló, a sötétben ugyanúgy néz ki a szemük, mint a leírások az Ahoolnak. Az ornitológusok szerint nem ritka, de nem sűrűn mutatja magát, ugyanis a hegyekben él nagy magasságban és területe egyre kisebbre szorul a folyamatos erdőirtásoknak köszönhetően.