Ngoubou

Első észlelés: - ismeretlen, talán 1919
Hely: Afrika, Kamerun (Cameroon)
Az ország a Guineai-öböl belső területén helyezkedik el,viszonylag kis szakaszon érintkezik a tengerrel. Déli részén a Kamerun-fennsík helyezkedik el, amely a Kongó medencét körkörösen körülvevő küszöbrendszerhez tartozik. Az ország északi területein terül el az Adamawa fennsík. Az ország észak-déli kiterjedése meglehetősen nagy, ennek köszönhetően a növénytakaró is széles skálán változik. megtalálható itt az esőerdő és a szavanna növényzete is. Az éghajlat mindenütt trópusi. Tehát minden életfeltétel adott, hogy itt éljen a Ngoubou, ami nem más mint egy állítólagos "dinoszaurusz-túlélő", mely a ceratopszidák családjába tartozik.
A helyiek szerint hat szarva van és akkora körülbelül, mint egy jól megtermett ökör. Mérete ellenére állítólag látták már elefántokkal is küzdeni. 2000 novemberében expedíciót szervezett a Cryptosafari és a BCSCC. William Gibbon itt kutatott a Mokele-mbembe után és David Wetzel is elkísérte az utazásra. A csapatukat kísérte pár pigmeus is, akik beszámoltak a Ngoubou lény létezéséről. Ezt a szót az orrszarvúakra használják a nyelvükön, de megjegyezték hogy ennek az állatnak 6 szarva van és gallér a fején. Tökéletes leírása egy ceratopszidának. Továbbá elmondták, hogy pár évvel ezelőtt a közösségük egy magas rangú tagjával megöltek egyet a lándzsáikkal. De mostanra már csökkenést állapítottak meg a populációban és így nehezebb megtalálni. Gibbonék az állatot egy Styracoszaurusszal azonosították, de jelenleg a zoológia és a paleontológusok úgy tartják, hogy ez a faj csak Észak-Amerikában élt. A kövületeit sem találták meg itt Afrikában, csak Ausztráliában, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában. Az is lehet, hogy köze van a Emela-ntouka nevű kriptidhez, azonban ennek csak egy szarva van.
Napokkal később két bantu férfi beszámolt róla, hogy ők is ismerik az állatot állítólag a szavannán él a nyugati folyók mentén. Biztosak voltak benne, hogy nagyon ritka, de még maradt néhány belőlük. Az egyik férfi még le is rajzolta az állatot egy papírra 6 szarval és gallérral a fején.
1958-ban megjelent Bernard Heuvelmans könyve, a "On the Track of Unknown Animals" ami kb. a kriptid fanok bibliája. Ez tartalmaz egy Ngoubou-val kapcsolatos észlelést, amit még először a híres "The Times" magazin közölt 1919 november 17.-én. Egy Lepage nevű férfi volt a felelős a vasútépítésnél Belga Kongóban. Vadászat közben egy rendkívüli szörnyeteggel találkozott és sajnálatos módon megtámadta. A férfi rálőtt, de kénytelen volt menekülni ugyanis az állat utána eredt. Az állat hamarosan feladta a hajszát és Lepage így megtudta vizsgálni távcsővel. Kb. 24 méter hosszúra tippelte, a hegyes orra fölött hatalmas agyar volt, mint egy kürt, fején több is volt. A lábai akár egy lóé, a hátsón pedig pataszerűség volt. Valamint volt egy pikkelyes púp az állat válla fölött.
1996-ban a Boumba folyó mentén állítólag egy Ngoubou esett bele egy elefánt csapdába. Az állat elpusztult, de semmiféle fizikai bizonyítók nem maradt róla. Ezek után felállítottak egy jutalmazási rendszert, hogy amennyiben bárkinek a kezébe kerül bizonyíték kürt,csont,fog, bőr vagy akármi az pénzjutalomban részesül.

SAJÁT VÉLEMÉNY: A zoológia csodája lenne, ha ez az állat valóban létezne. Bár nem a legjobb hír, hogy itt még ezen faj maradványait nem találták meg, mégis érdekes hogy a helyi törzsek tökéletesen írják le az állat kinézetét, anélkül hogy valaha láttak volna dinoszauruszokról szóló könyvet vagy esetleg képet, illusztrációt. Remélem tényleg létezik.

A Mongol halálféreg ( Mongolian death worm)

Első észlelés: - ismeretlen
Hely: Ázsia, Mongólia, Góbi sivatag

A góbi sivatag mindössze 3%-át képezik homoksivatagok. A többi területet homokdűnék, kanyonok, sziklák és sós tavak határozzák meg. Ez az egész hely mintegy 1 295 000 km, szóval elég nagy területről beszélünk. Mérges kígyók, skorpiók és nomádok élnek egymás mellett..a sivatagi homok állítólag egy ismeretlen élőlénynek is ad otthont. Ez nem más állítólag, mint egy féreg. Megkapta a mongol halálféreg nevet, mongolul "Alighoi khorkhoi"-nak mondják, ugyanis több emberi áldozat is írható a számlájára az elhullott állatokon kívül. Senki sem tudja megmondani hogyan végez zsákmányával, de egyesek szerint valamilyen méreganyagot bocsát ki, esetleg savat spriccel ki és volt olyan aki áramütésre tippelt.
Az őslakosok és a helyiek már elég régóta beszélnek róla, de a lény hírére az 1920-as évekig várni kellett. 1922-ben egy amerikai kalandor, név szerint Anrews Roy hallott a szörnyről a helybéliektől. Egy 1926-os könyvében ezt írja: " Meglepett az összhang a szemtanúk beszámolói között és ha nem írja le mindenki ugyanúgy az állatot, azt hittem volna, hogy egy helyi mítosz csupán."
A kinézete többek szerint olyan mint egy óriási féreg, egy tehénbél, mely olyan vastag mint egy emberi comb és hossza a fél métertől a 2m-ig is terjedhet. Színe sötétvörös néha barna foltokkal, szeme nincs ( legalábbis nem láttak rajta) így nem tudják megkülönböztetni a fejét a farkától. Néhány leírás azt említi hogy a két végén kis tüskék helyezkednek el. Mozgása érdekes és furcsa, kígyóhoz hasonló, lendületesen kisiklik oldalra és így halad. A föld alatt , belsejében él és úgy gondolják, hogy többnyire hibernálva él és csak akkor jön a felszínre, mikor a talaj nedvesebb.
Számos expedíció indult a lény felkutatására és számos zoológus próbált a nyomára akadni, de mindhiába..A brit származású Karl Shuker zoológus úgy gondolja, hogy az élőlény nem más mint az "Amphisbaenid" nevű élőlény. Ivan Mackerle - aki tanulmányozta a Loch Ness-i szörnyet is - szemtanúk kihallgatása után úgy hiszi, hogy a féreg nem több puszta kitalációnál.
Tudósok és szakértők szerint nem lehet igazi féreg, mert nem tudna megélni ezen az éghajlaton, túl forró a talaj és a levegő is. Felmerült az a gondolat, hogy az állat nem más mint egy Szkink, bár a féregnek egyszer sem tulajdonítottak lábakat. A legtöbb esély egy mérges kígyóra van, ami tényleg megölhet embereket ha elég óvatlanok.
A szörny belopta magát a köztudatba, számos dokumentum filmben és TV-showban is szerepelt, film is készült róla ( Ahová lépek ott szörny terem) és könyvek íródtak róla.
Még ha a féreg gondolata ki is zárható, egy ismeretlen élőlénynek simán adhat otthont a hely, a sivatag nagy része lakatlan, a határok mentél elvannak kerítve kisebb tartományok stb. így megbújhat egy állat, főleg ha a felszín alatt éli az életét.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Nos a zoológusok szerint nem lehet féreg. Akkor én egy mérges kígyót sejtek az állat mögött. A szkinket és a Amphisbaenid-et kizárom, mert ezek nem képesek megölni embereket, de mivel halálesetek voltak ez a két állat kizárható a listából. Ha nem csupán mítosz a lény akkor ez egy a.) mérges kígyó b.) egy hibrid féreg, mely képes ezen az éghajalton életben maradni

Sucuriju, az óriáskígyó

Első észlelés: 1800-as évek vége
Hely: Afrika, Kongó, Amazonas, Rio Negro- Orinoco- Katanga folyók

A világ két leghosszabb kígyója a piton és az anakonda.
A piton 1923-as rekordja a 10 méter hosszúság, míg az anakondáé 12 méter hosszú. Ezek a hivatalos adatok. A föld korai időszakában éltek óriásibb méretű kígyók, melyek elérhették a 15 méter hosszúságot is, melyek már mára kihaltak természetesen.
Azonban legendák kaptak szárnyra nagyobb kígyókról. Az amazóniai területeken a törzsek Sucurijunak hívják ezeket az állatokat. Az európai felfedezők a dzsungelben óriás kígyóra leltek, és a helyiek matorának, azaz bikaevőnek hívták. Mérete legalább 25 méter volt!
Percy Fawcett alezredes és kalandor, felfedező állítólag 1907-ben találkozott egy óriási anakondával az amazonasnál, a Rio Negro torkolatánál. Az állat épp a partra mászott és rá is lőtt a fegyverével, de sikerült meglógnia. A mérete körülbelül 19 méter volt, de hallott már 23 métert meghaladó példányról is.
Az 1925-ös évből sem hiányzott az óriáskígyók észlelése. Egy Victor Heinz nevezetű atya látott kb.25 méter hosszúságú anakonda szerű kígyót Obidos nevű Portugál hely közelében.
1933-as években a brazil-kolumbiai határbizottság egy 30 méteres egyedről számolt be, amelyet géppuskával lőttek agyon, majd le is fotózták. A közel 7 méteres fejét is csak négyen tudták megemelni.
1944-ben egy 11,5 méteres anakondát lőttek agyon az Orinoco partjánál. A geológiai expedíció résztvevői otthagyták a döglöttnek vélt állatot, de mire visszatértek, annak hűlt helyét találták. Az adat hitelességét ezért vitatják és sokan szkeptikusak a történetet illetően.
1948-ban fényképes bizonyítók jelent meg egy óriási kígyóról. A brazil Diario január 24-i számában közölték a fotót és azt írták, hogy a kígyó 5 tonna súlyú, 80 cm átmérőjű és kb~40 méter hosszú volt! Többen szkeptikusan álltak a fotóhoz illetően, azt feltételezték, hogy az állat nincs ilyen hosszúságú és csak jó szögből fotózták le, mintha hosszabb lenne eredeti méreténél.
1959 Rene van Lierde belga ezredes épp a Kongón átfolyó Katanga felett repült el egy helikopterrel. Hirtelen egy hatalmas kígyó emelkedett ki a vízből és akart rátámadni a helikopterre, de Lierde meglógott. Képet is tudott csinálni az állatról. A teremtményt 15-18 méteresnek mondták a fotót megvizsgáló zoológusok.
Továbbá az 1970'es és 90'-es években is láttak óriási kígyókat ezeken a környékeken.
Mik lehetnek ezek? Kitalációk? Szenzációhajhász történetek? Egy új kígyófaj? Vagy csak egyszerűen nagyra nőtt kígyók? Netán pár őshüllő maradt meg a dzsungel és őserdők vidékein?
Y. Daleth Denonomicon c. könyvében ezt olvashatjuk:
"Hatalmas, gyilkos kígyódémon az Amazonasz-medence indiánjainak hitvilágában. Leginkább egy túlméretezett anakondára hasonlít. A folyókban úszkál és folyton zsákmány után kutat. Egyetlen nagyobb élőlény sincs biztonságban. Általában éjszaka bukkan fel, ilyenkor szemei lámpásként világítanak a sötétben. Néha egy folyami bárka alakját ölti magára, és így közelíti meg áldozatait. A helyiek szerint azok az óriásanakondák, amelyekről a felfedezők és az utazók tesznek említést naplóikban és könyveikben, a Boiunával azonosak."
Tehát az őslakosok is említést tesznek ezekről az óriási hüllőkről.
És hogy miért nem változtatták még meg a hivatalos adatokat a maximális méretet illetően? Több bizonyíték kell. Nincs csontváz, nincs levedlett bőr, nincs videófelvétel. Ezek hiányában a kriptozoológia témakörébe illenek ezek a teremtmények.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Simán létezhetnek. Bár az első fotó meggyőzőbb valamiért nekem, mint a második. Egy kígyó óriásira megtud nőni, ha nem zavarják élőhelyén és a adottak a körülmények. A dzsungel mélyén, az embertől távol sokáig élhetnek ezek a dögök és nagyra is nőhetnek az évek során.

ex- kriptid #3. : Bojtosúszó hal

"Eredetileg" 400 millió évvel ezelőtt élt, majd kipusztult
Első észlelés: 1938
Hely: Afrika és Indonézia

A bojtosúszó őshalak már 350-400 millió évvel ezelőtt a tengerben úszkáltak. Az állatról egészen 1938-ig úgy gondolták, hogy 70 millió évvel ezelőtt kihalt, akkor azonban Dél-Afrika partjainál hálóba akadt egy élő példány. Azóta Madagaszkártól északra, a Comore-szigetek környékén több mint 300 példányát kifogták a fajnak amit a tudósok Latimeria chalumnae-nek neveztek el.

1998. Indonézia. Ezen belül is a helyszín Celebesz, mely a föld 11. legnagyobb szigete. Egy halásznak furcsa teremtmény akadt a hálójába a partok mentén. Az állat nem volt más, mint a Latimeria menadoensis, azaz a bojtosúszó hal egy példánya. A fantasztikus az egészben, hogy ez az őshal elméletileg már kihalt. A halász a BBC-nek interjút adott, melyben így nyilatkozott : " Hatalmas volt, foszforeszkáló zöld szemekkel. ha éjszaka fogom ki, biztosan visszadobom félelmemben. " A boncolás és a DNS-vizsgálatok után kiderült, hogy az állat génkészlete 3,5 százalékban különbözik az Afrika mellett fogott példányokétól, ezért új fajként írták le, ezért másabb egy picivel a neve.

A Lahama által kifogott hal még 17 órán át élt egy parti étterem medencéjében. Az 1,3 méteres, 50 kilós állatot ezután jégre tették, és a tudósok most azt vizsgálják, hogy valóban az 1998-ban kifogott Latimeria menadoensis-szel van dolguk. Peter Forey a londoni természettudományi múzeum őshalszakértője szerint a lelet megerősítheti azt a feltételezést, hogy egy nagyobb populáció él Indonézia vizein. Talán kiderül az is, hogy mikor és miért vált ketté az ázsiai és az afrikai bojtosúszó őshalak fejlődése, és hogyan kerültek egymástól több ezer kilométerre.

A bojtosúszó őshalak megnyúlt, apró lábra emlékeztető uszonyukról kapták a nevüket. Az állatok több százmillió éve is hasonlóképpen néztek ki, mint a ma élő őskövületek, a Chicagói Egyetem tudósai éppen szerdán jelentették be, hogy találtak egy 400 millió éves bojtosúszó fosszíliát. A bojtosúszó halakat a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) a veszélyeztetett fajok között tartja számon.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Már ez bizonyítja, hogy kihaltnak hitt fajok még mindig létezhetnek. Bár egy hal nem egyenrangú egy dinoszaurusszal, de Kongó dzsungeléből számos jelentés érkezik óriási hüllőkről. Ilyen alapon ezek is létezhetnek.

Kongamato

Első észlelés: - nincs sajnos adat
Hely: Afrika: Zambia, Angola, A Kongói Demokratikus Köztársaságban

A kongamato-t (breaker of boats angolra fordítva) számos bennszülött törzs és felfedezők látták Mwinilunga területén -ez egy város Zambia Észak-Nyugati tartományában - a Jiundu mocsarak közelében, valamint feltűnt még Kongóban, Zambiában és Angolában. A lény leírása egy őskori repülő sárkánygyíkhoz hasonlítható, leginkább a már kihalt Rhamphorhynchus-hoz.
Sajnos semmilyen fényképes vagy videófelvétel nem áll rendelkezésre, hogy bebizonyítsák a lény létezését, így csak a szemtanúk beszámolóira támaszkodhatunk. A szkeptikusok máris azt mondják, hogy a lény már rég kihalt ez csak egy denevér, vagy egy nagyobb gólya lehet az állat valódi kiléte mögött. Még azt is feltételezték, hogy ez egy rája ami a vízben él. A lény ha jól bele gondolunk tényleg hasonlít a gólyára, bár az tollas és nem támad meg embereket és hajókat...Egyébként ez az őshüllő annak idején ezen a területen élt.
Találkozások:
Frank Melland az 1923-as könyvében, melynek címe "Witchbound Africa" írja le a lényt, hogy egyes folyók mentén támadott meg hajókat, ha a területére tolakodtak be. A szárnyfesztávolsága úgy kb.4-7 méter széles. A helyi Kaonde törzs Frank könyvgyűjteményéből azonosították egy fényképről az állatot és a repülő ősgyík dinoszauruszra mutattak rá.
1933-ban T. Sanderson zoológus találkozott a lénnyel. A Kameruni hegységbe indított expedíciót. A folyó mentén észrevett egy "nagy denevért" amire rálőtt és a folyóba zuhant. A férfi kiakarta fogni zsákmányát, de a sodrás olyan erős volt, hogy elesett a vízben és a tetemet nem találta meg. Mikor segítséggel feltápászkodott társai felkiáltottak és egy óriási sas méretű árnyékot pillantott meg a folyó tükröződésében és a lény elsuhant. A szárnyai denevérszerűek voltak.
1956-ban egy mérnök, név szerint JPf. Brown látta a lényt Fort Rosebery, Zambia közelében a Bangweulu folyónál. Körülbelül kora reggel 6 órakor látott két repülő állatot a feje fölött, amik leginkább őshüllőhöz hasonlítottak és lassan, halkan repültek. Úgy becsülte, hogy a szárnyfesztávolság kb. 1 méter, a teste a csőrétől egészen a farka végéig 1,5 méter lehetett. A farkát nagyon hússzúnak és vékonynak mondta el, a fejét pedig keskenynek akár egy megnyolt orrú kutyáé.
1957-ben hirtelen a helyi kórházban egy beteg toppant be súlyos sebbel a mellkasán és azt állította, hogy egy madárszerű lény támadta meg a mocsár közelében. megkérték, hogy rajzolja le mit látott és egy repülő sárkánygyíkot rajzolt. Sajnos a rajz már nem maradt fenn napjainkig.
Szintén ebben az évben beszámol könyvében egy hegymászó és felfedező -név szerint B. Heuvelmans- hogy látott egy furcsa állatot a Ruwenzori régióban.
" Éppen hátat fordítottam a csúcsoknak amikor hallottam egy éles hangot. Felnéztem az égre és lenyűgözött két óriási madárszerű lény körvonalai. Sajnos a hegyekben a köd miatt nem láttam élesen őket."
1988-ban Roy P. Mackal indított expedíciót az állat felkutatására, sajnos Ő nem látta, de az expedíció egy tagja azt mondta, hogy látott egy nagy fekete madárszerű alakot siklani a levegőben, de nem tudja, hogy a Kongamato volt-e avagy sem.
A furcsa, hogy ezeken a területeken számos szabadidős madármegfigyelő tevékenykedik, de ők egyszer sem láttak ilyen állatot. Ez vagy átverésre ad indokot vagy hogy ritka fajjal van dolgunk.
Vannak beszámolók hasonló lényekről Kongóból, Tanzániából, Namíbiából is. Legutóbbiban repülő kígyónak nevezik az állatot.

A leírása:
A számos törzs, bennszülött és európai felfedező egyértelműen azt állítja, hogy a lény vöröses fekete színű és repülő gyíkhoz hasonlítható. Szárnyai bőrszerűek, csőre hosszú és éles, melyben fogak találhatóak, szárnyain kis karmok vannak. Néhány brit tudós a helyi törzseknek bemutatták a Pteroszaurusz illusztrációját könyveikből, ami rémült reakciót váltott ki az emberekből. Filmfelvételt nehéz készíteni a lényről. A dzsungel sűrű és párás, tönkremennek a filmszalagok. A helybéliek szegények, nincsenek ilyen eszközeik, még ha fel is tűnne előttük az állat akkor sem tudnának bizonyítékot készíteni róla. Ám ha a Kongamato valós nagy valószínűséggel több is létezik belőle, nemcsak egy példány.

Ne feledjük hogy ezekről a területekről - főleg Kongó dzsungeléből - számos kriptidet jelentettek és mind dinoszaurusz szerű állat. Lehetséges, hogy Kongó dzsungele egy Elveszett Világot rejteget? A dzsungel nagy része járhatatlan és még alig van felfedezve. Számos ex-kriptid is sorolható Kongóhoz, így ezek a lények is valósak lehetnek? Lehet egyszer bebizonyítják létezésüket..

Az Új Delhi-i Majom-ember ( Monkey Man of Delhi )

Első észlelés: 2001
Hely: Delhi, India

Ez a lény új Delhiben tűnt fel először és utoljára is a 2001- 2002-es év folyamán.
Májusban kezdtek el terjedni olyan hírek a városban, hogy valamiféle majom szerű élőlény tűnik fel éjszakánként és megtámadja az embereket. A leírása alapján 120 centi magas, szőre fekete, de ami a legfurcsább hogy valamiféle sisak volt a fején, fém karmai voltak, izzó vörös szemei és a mellkasán három gombféleség volt látható. Sokan hasonló majom/emberszerű kriptidekkel hozták kapcsolatba és azt állították, hogy minden bizonnyal ez is az a sok közül.
Az emberek annyira megrémültek tőle, hogy már a rendőrség is foglalkozott az üggyel és rajzokat készítettek róla, ami beborította Delhi utcáit, hogy hátha valaki felismeri és elkapják a lényt. A rendőrség azért foglalkozott az üggyel, mert számos ember sebesült meg és halt meg.
2001. május 13.-án 15 fő szenvedett tőle sérüléseket, zúzódásokat és karcolásokat.
2001. május 15.-én egy terhes nő esett le a lépcsőn, miután a szomszédai kiabálták hogy látták a Majom-embert.
Egy hindu szadhu embert vert el egy dühös csőcselék, mert összetévesztették a lénnyel. A szadhuk erős arcszőrzettel rendelkeznek, valamint számos helyen festik az arcukat és testüket, így keverhették össze a lény egyes tulajdonságaival, bár ettől függetlenül nem értem hogy nem vették észre a különbséget...
2001. május 18.-án egy férfit szállítottak kórházba. Több helyen is eltört a csontja, szintén a Majom-emberrel keverték össze...
Számos ember sérült még meg. Akkoriban óriási hőség tombolt az országban. Az emberek szó szerint a tetőkön aludtak, mert a lakásokban nem lehetett megmaradni. Ilyenkor történtek olyan esetek, hogy a majmot látták vagy hallották, hogy kiabálják hogy "Itt van!" és ijedtükben leestek a tetőről, ahogy menekülni próbáltak. A lépcsőházakban is összetörték magukat az emberek mikor menekültek, legurultak a lépcsőkön.
2002 februárjában további jelentések érkeztek Kanpur-ból, valamint Delhiből júlisban. Itt az érdekesség, hogy a beszámoló alapján gépszerű volt a lény és csillogó vörös és kék fény vette körül.
Mindezek után a lény egyszerűen eltűnt és soha többé nem érkezett róla jelentés.
Ezek után számos magyarázat született a Majom-emberrel kapcsolatban.
1. Pusztán tömeghisztéria. Ezért is tűnt el olyan gyorsan, azaz sosem létezett
2. Ismeretlen állat
3. Egy Avatár, hindu istenség, azaz név szerint Hanuman
4. Titkos génmutáció eredménye. Egy állat nem rendelkezhet gépkarmokkal, sisakkal és villódzó fényekkel a mellkasán. Minden bizonnyal megszökött valahonnan, de később elkapták

Erre a rejtélyre sosem derül fény. Én vagy az első vagy a negyedik dologra tippelnék.

A Fidzsi hableány ( Fiji mermaid )

Hely: Amerika
Első észlelés: - nincs, de első "feltűnése" 1842-re

A Fidzsi szigeteki hableány egy talált maradvány volt, amely az élőlény fejét és törzsét. Feje egy majoméhoz volt hasonló, míg teste halszerű uszony volt. Egy cirkusz mutatta be a kezdetekben, mint mumifikálódott lényt. Félig emlősnek és félig halnak mondták, mely alapot adott a hableány történeteknek.
A sellők már évszázadokon keresztül szerepeltek az emberiség történelmében. Tengerészek látták őket, beszámoltak róla vagy a hajónaplóikba írták le tapasztalataikat. Gyakran a dugongokat nézték sellőnek vagy a rendellenesen született gyermekeket, akik sirenomelia szindrómában szenvedtek. Ezek olyan gyerekek akiknek lábai összenőttek és erősen emlékeztet a sellők farkára.
A barokk és a reneszánsz korában is díszítették épületeiket és egyéb dolgaikat az emberek.
Visszatérve a mumifikált tetemre 1842-től PT Barnum nevű showman, üzeletember és cirkuszi igazgató népszerűsítette az Egyesült Államokban, mígnem 1860-ban a Barnum Múzeum kigyulladt, ahol éppen ki volt állítva.
Később valahogyan Bostonba érkezett a tetem, amikor is egy Mózes Kimball nevű férfihez került. 1842 június 18.-án megállapodást kötöttek, hogy Barnum bérbeadja a tetemet heti 12,50 dollárért Mózesnek. Barnum elkeresztelte a lényt "Feejee Mermaid"-nak. Állítólag 1842-ben fogta ki a lényt, egy Dr. J. Griffin nevű úriember, aki valójában Levi Lyman volt, Barnum egy közeli munkatársa.
Közel 10 000 szórólapot osztottak szét a városokban, hogy népszerűsítsék a lényt és hogy megtekinthetik majd a múzeumban. Az egész város erről beszélt, mert óriási szenzáció volt. Hamarosan egy héten keresztül megtekinthető volt a Concert Hall Broadwayben. Hatalmas érdeklődés övezte, még a New York Sun egyik számában is írtak róla 1942 augusztus 5.-i lapjukban. Miután letelt az egy hét Griffin engedélyezte hogy kiállítsák a Barnum Múzeumba, így a sellő New Yorkban maradt. Fizetséget most nem kértek érte, azonban a múzeum jegybevétele megháromszorozódott.
Sokan azonban úgy gondolták, hogy valójában összevartak két tetemet és csalás az egész ügy. Egy baba majom fejét és egy halat "egyesítettek", hogy mutogassák és ezáltal meggazdagodjanak, ugyanis Griffin és Barnum ráadásul nagy csalók hírében is álltak és cinkostársak voltak. Mivel Griffin nagy természettudós volt, így a sellőt egyből hitelesnek fogadták el, így már nem jelentett nehézséget hogy mindenki bedőljön a csalásnak.
Ráadásul a plakátokon gyönyörű hableányok képeit adták körbe, miközben a tetem egy undorító kinézetű élőlény volt.
A múzeum után egy "túrára" küldték el a déli államokba a tetemet. Itt már többen gyanakodtak csalásra, nagy viszályok alakultak ki és az újságok is próbálták leleplezni a csalást. 20 évvel később ismét visszatért a New York-i múzeumba. 1859-ben Barnum elvitte magával egy Londoni turnéra. Ez év júniusában visszatért vele és a Kimball múzeumba helyezte el. Ez volt az utolsó hely amiről biztosan tudjuk, hogy megtalálható volt a sellő. Ezután már nem tudjuk hova lett. Egyesek szerint elpusztult a tűzben, amikor is leégett a múzeum 1865-ben, bár van olyan aki úgy feltételezi, hogy az 1880-as tűzvészben égett porrá a hableány teteme.
Na de valójában honnan szerezte Barnum a tetemet? Állítólag japán halászok varrták össze 1810-ben és holland kereskedők vásárolták meg. Hamarosan egy értékesítésen 6 ezer dollárért adták el egy Samuel Barrett Eades nevű hajóskapitánynak. A kapitánynak viszont el kellett adnia a hajóját, hogy megtudja vásárolni az állatot. Ő azt tervezze, hogy majd kiállítja egy múzeumban s ezáltal visszaszerzi a pénzét. Ez nem jött össze. Miután az adósságot nem tudta fizetni, a férfi egy rokonára hagyta rá a sellőt: Griffinre! Így már teljesen kerek a történet.
Napjainkban is vannak hasonló történetek: preparálnak sellőket mindenféle anyagból. Például hajat is ragasztanak a koponyára. Vannak külön ilyenekre specializálódott emberek, akik mindenféle sellő preparációt készítenek el, majd eBayen adják el művüket. A 2000-es évtized folyamán is felröppent egy hasonló hír az interneten, hogy sellőt találtak. Szenzáció volt, de hamar kiderült, hogy ismét csak egy preparált sellőről van szó.
Bár a fidzsi hableány szinte biztosan egy hoax, átverés, számos legenda és leírás maradt a sellőkkel kapcsolatban ami még most sincs megmagyarázva. Hasonló történet Steller tengeri majma. Számos tengerész figyelt meg sellőket, így nyitva marad a kérdés: Létezhettek valaha?