A Gévaudan-i Bestia

Első észlelés: 1764

Hely: Franciaország, Gévaudan

Gévaudan egy franciaországi terület Lozére megyében. Körülbelül hat éven keresztül egy ismeretlen állat terrorizálta az itt élő embereket 1764 és 1770 között. Az ügyről számos korabeli irat tudósít, és különböző fametszeteken, rajzokon is megörökítették az állatot. Az ügy nagyon komoly volt, mert számtalan ember halt meg az állat miatt és a francia kormány pénzt, embert nem kímélve próbálta elkapni az állatot. Sok vadász is eredt a nyomába, az egyszerű embereken keresztül a királyi vadászokon át. Az áldozatok  száma eltérnek a források miatt: az egyik azt mondja, hogy a 210 támadásból 113 végződött halálesettel, 49 sérüléssel, 98 áldozatot pedig részben "elfogyasztott" a vadállat...Egy másik forrás szerint azonban  60-100 ember esett áldozatul végzetesen, míg több mint 30-an megsérültek.

Na de hogy is néz ki a vadállat? A következő leírást kapjuk róla a beszámolók alapján: olyan, mint egy farkas, de a teste akkora mint egy tehéné vagy lóé. Kutya szerű feje volt, kis hegyes fülekkel és a szájában óriási fogak sorakoztak. A mellkasát szélesnek mondják el és igen izmosnak. A talpáról megoszlanak a leírások: egyesek patának nézik, míg mások karmoknak. Ami nagyon érdekes, hogy a szőrét piroshoz hasonló színnek gondolták, de a háta fekete csíkos. A szaga igen kellemetlen.

Az első feljegyzett támadás 1764-ben történt egy nővel, aki a szarvasmarháit legeltette a terület Mercoire nevű erdejében. Ekkor azt látta, hogy egy óriási farkas szerű állat rohan felé, hogy leterítse. Azonban annyi bika volt a nő körül, hogy végül nem jutott át hozzá, így megmenekült. Az első áldozat azonban szintén egy nő volt, név szerint Emmet Marden, Les Hubacs falu küzelében.

Az ezt következő hónapokban szaporodtak a támadások és a területen élők egyre jobban pánikba estek. Az erdőkbe nem merték kivinni az állatokat legelni, vagy átmenni az egyik faluból/városból a másikba az erdőn keresztül, mert féltek az ismeretlen ragadozótól.

Egy érdekesség is kiolvasható a jegyzetekből: a fenevad folyton az áldozat torkának vagy fejének esett, nem pedig a lábának, karjának stb. ami a farkasok és ismert ragadozókra jellemző.

Ugyanezen év decemberében már elterjedt az a szóbeszéd, hogy az állat nem egyedül van, hanem legalább párban vadásznak. Túl sok volt a bejelentett támadás ilyen rövid idő alatt, ráadásul egyesek fiatal egyednek írták le a lényt, míg megint mások inkább idősebbnek látták. 

1765 január 12.-én Jacques Portefaix és hét barátja éppen együtt voltak, amikor megtámadta őket a szörnyeteg, de sikerült elmenekülniük a helyszínről. A találkozás híre eljutott XV Louis fülébe is, aki akkoriban a Bourbon-ház uralkodója volt. Megbízta Portefaixet és barátait, pénzjutalom fejében, hogy fogják el vagy öljék meg a vadállatot. Mivel a környék lakosai már lassan terrorban éltek, a francia állam elrendelte a fenevad felkeresését és megölését, és ezt mindennel támogatta.

Három héttel később két farkas vadász szakértőt küldött a területre a király, mégpedig Jean Charles Marc Antoine Vaumesle d' Enneval-t és fiát, Jean-Francois-t. Február 17.-én érkeztek a területre, méghozzá nyolc képzett farkasvadász vérebbel együtt. A következő négy hónapban több eurázsiai farkast is levadásztak, amire azt hitték, hogy a keresendő vadállat. Azonban a támadások folytatódtak ezek után is, és a leírások sem hasonlítottak ezekre az állatokra. Júniusban leváltotta a két vadászt a király puskahordozója és vadásza, hadnagya, Francois Antonie, aki 22.-én érkezett meg Le Malzieu területére. Két évvel később, 1767. szeptember 21.-én az úr lőtt egy óriási farkast, ami 60kg súlyú volt, 80 cm magas és 1,7 méter hosszú. Antonie hivatalosan kijelentette: " Kijelenthetjük, hogy a leírások alapján ez a fenevad volt a tettes, ekkora farkast még soha sem láttam. " Az állatot kitömték, majd Versaillesben úgy fogadták Antoniet, mint egy hőst, és pénzt, jutalmat, kitüntetéseket kapott.

Azonban 1769. december 2.-án egy állat súlyosan megsebesített két embert, majd ezek után egy tucat halálesetet jelentettek a La Besseyre-Saint-Mary közösség területéről. Mégsem azt az állatot lőtte le Antonie amelyiket kellett volna?

A gyilkos lényt egy helyi vadász Jean Chastel ölte meg végül, egészen pontosan 1770. június 19.-én Sogne d'Auvers közelében. Azonban elég nagy vita övezte Chastelt. Családi hagyomány úgy tartotta, hogy sokszor a Bibliát olvasta a vadászati partykon. Egy ilyen alkalommal a fenevad elé lépett, egy ideig bámulta őt, de nem támadta meg, ami eléggé aberrált viselkedés a fenevad részéről. Bár a kutatók úgy gondolták, hogy ez csak egyszerű vallási motívum. Míg mások úgy vélekedtek, hogy az állat nem másé, mint magáé Chastelé volt, ugyanis a pletyka szerint még hiénákat is tartott magának. Egy másik megtámadott azt mondta, hogy a lény közelében egy embert is látott, akit nem támadt meg. Nem tudni, de minden esetre a történet úgy végződött, hogy Chastel lelőtte az állatot, majd az emberi maradványokat megtalálták az állat gyomrában.

A 18. század végén számos elmélet látott napvilágot, hogy mi is lehetett az állat. Nézzük őket sorjában!

1.) Ez sosem létezett, valójában csak egy farkasember mítosz. Egy időben nagy divatja volt az ilyen történeteknek. - Szerintem a történet valódi, bár a Chastel féle Bibliai rész túlzás benne. Ott a sok áldozat is természetesen, akik tényleg valóban élő emberek voltak.

2.) 2001-ben egy francia természettudós úgy gondolta, hogy az élőlény egy nagyméretű masztiff volt, akire a gazdája vaddisznó bőrét tette rá "páncélként", ezért is volt pirosas színe és sokszor ezért fogta fel a golyót az állat

-Erre csak azt mondom,hogy what the fuck?? Nagyon erőltetettnek tűnik...de lehet csak nekem.

3.) Hiéna. 

-Azonban ezt is kizárhatjuk. A jelentésekben azt állítják 42 fognyom volt az áldozatokon, a hiénának azonban csak 34 foga van.

4.) Valamilyen nagy méretű kutya, esetleg kutya-farkas hibrid, ez megmagyarázná a furcsa színét.

-Lehetséges, eddig a 4 felvázolt lehetőség közül, ez a legvalószínűbb.

5.) Oroszlán.

-Szerintem az emberek felismernének egy oroszlánt, ellenben bizonyos fennmaradt ábrázolások tényleg nagyon hasonlítanak az oroszlán kinézetére. Ellenben a szín nem passzol.

6.) Andrewsarchus 

- Talán hihetetlennek hangzik, de a leírás erre az állatra illik a legtökéletesebben. Ez egy kihalt ragadozó patás emlős, ami elérhette a 4 méter hosszt is. A kriptozoológiában több olyan állatról is tudunk, amiket láttak és egy kihalt emlősre emlékeztetnek leginkább pl.a Mapinguari. 

Az állatra jellemző a nagy és izmos mellkas. A nagy és kutyaszerű fej az apró fülekkel is tökéletesen olyan, mint ami az iratokból ránk maradt. Egyes fajtái hátán megtalálható volt a fekete szőrcsík - ugye ez is szerepel a leírásban!-, valamint egyes egyedek teste csíkos volt, míg színük elég változó: barnás, narancsos is lehetett.  Hát ez is jobban ráillik a Bestiára, mint a szürkés színű farkas. Még valami! A bestiának az ábrázolásokon, hosszú párducszerű farka van, nem pedig kutyaszerű. Az Andrewsarchus -nak is párduczerű farka volt!!!

Hogy hogyan lehetne egy ilyet megszelídíteni az jó kérdés, de nem találom lehetetlennek. Az ember megtette ezt a farkassal, a kutyával is, míg nem finom eszközökkel a cirkuszban a nagyobb fenevadakat is jámbor állattá változtatják.

Összességében nem lehetett pontosan tudni mi is lehetett ez a vadállat és valószínűleg örök rejtély marad. A tetemét kitömték, azonban nem maradt fent az utókor számára sajnos. A lehetőségek közül, mindenki kiválaszthatja magának azt, ami a legszimpatikusabb.

A kultúrára is hatással volt e történet: számos film, könyv és megannyi feldolgozás készült róla. Emlékművet is készítettek a megörökítésére.

Fanyűvő a Bors magazinban+ egy kis érdekesség

A napokban megkeresett egy újságíró a Bors magazintól, hogy átvehet-e információkat a blogomból a Fanyűvőről a cikkéhez. Mivel feltűntette a forrást én igent mondtam. Megkereste Istvánt is, a másik kriptid blogírót. Bár lehet számotokra nem szolgál újdonsággal az írás, de itt elolvashatjátok:

Link: Rejtélyes erdei lény kísért Magyarországon

És egy kis kiegészítés: Vélemény

És bár ezek online olvashatók, a cikk megjelent az újságban is, mégpedig ma (2013.09.26. lapszámban):

A cikk író egy expedíció keretében is akar foglalkozni majd a témával állítólag, de ez még a jövő zenéje.

Addig is leírnék egy érdekességet, aminek lehet, hogy semmi alapja nincs:

A barátom Mátranovákon dolgozik, mint biztonsági őr. Egy sörös korsóktól nem megvetett estén azt mesélte, hogy a gyárban, ahol biztonsági őr, hallott/látott egy fiúról, aki kicsit torz testi adottságokkal rendelkezik és ott él a községben. Görnyedten jár, így a kezei a térdéig is lelógnak. A kézfeje alapból elég nagy, tehát az ujjai is elég hosszúak. Így lehet valaki őt nézte fanyűvőnek, ha éppen az erdőben, a domboknak sétált. Azonban a leírásokkal ellentétben nem szőrös és nem is magas. Így viszont sok történetet is ki kell húznunk a Fanyűvő "történelemből", hogy csalások. Akkor hát mi az igazság? Lehet csak ittas állapotban megakart viccelni ezzel a történettel, de majd egyszer úgyis kiderül minden...

Jenny Haniver

Első észlelés: -

Hely: bárhol a tengeren, de főként Antwerp-i dokkok (Európa)

A Jenny Haniver már nem kriptozoológiai, de nem is zoológiai lény egy bizonyos értelemben.

Régebben ezt egy valódi állatnak vélték, olyat ami mára már bebizonyosodott, hogy nem is létezik és csak egy átverés. Ez az élőlény nem másból "készült", mint egy elhullott porcos halból, annak különböző fajtájából, mint például rája vagy ördög hal. A tetemet módosítják, majd pedig kiszárítják, azaz tartós lesz, így olyan groteszk és bizarr élőlényt kapunk, amit az évszázadok során egyesek nem ismertek fel, hogy valójában micsoda így egy bizarr valódi élőlénynek tekintették.

Hogy a név kifejezése honnan ered nem tudjuk pontosan, de többen is a francia "jeune d'Anvers" kifejezésre gyanakodnak, amibe belehallották a Jenny Haniver személynevet, s annyit jelent: "fiatal ember/lány". A Brit tengerészek "cockneyed"-nek hívták, amit  a földrajzi, társadalmi és nyelvi egyesületekre használják. Ebben az esetben azonban Jenny Haniver a szó jelentése, de néhány helyen Jenny Haviers-ként terjedt el igen széles körben.

Évszázadokon keresztül a tengerészek leültek az Antwerp-i dokkoknál és itt készítették, faragták ezeket a "sellőket", majd kiszárították. Mikor ez megtörtént egy réteg lakkot kentek rá, hogy szebben, fényesebben nézzen ki a lény. Mivel volt rá kereslet, így sok tengerésznek és turistának adták el ezeket a kis "szuveníreket" a dokkok mentén, igazán nagy sikere volt egy időben.

A készítők különböző kinézetű lényekre készítették őket; hasonlítottak az angyalokra, démonokra, sárkányokra és hableányokra. Arcokat, kezeket és lábakat készítettek a kiszáradt tetemre, hogy minél életszerűbb legyen. Létezik egy furcsa kriptid - amiről majd szó lesz a blogban egy külön bejegyzésben - , aminek a neve Tengeri Szerzetes, és úgy vélik egyes kutatók, hogy talán ez is egy Jenny Haniver példány lehetett. Többen is el hitték, hogy ez egy valódi sellő volt, mert történetek is kapcsolódtak hozzá: állományokban és csoportokban utaznak a tengerben, felugranak a hajóra és tömegesen zaklatják, harapdálják a legénységet.

Az első publikációk között található, amiben megemlítik ezeket a kis figurákat az 1558-as megjelenésű Historia Animalium vol. IV, amit Konrad Gesner írt. Az író botanikus és zoológus volt, ebben a könyvében a különböző élőlényeket ismerteti. E kötetben több különböző valódi kriptid is helyet kapott, amik máig rejtélyesek. Gesner azonban tudatában volt, hogy ezek a kis sellők csak preparációk és olvasóit erre figyelmeztetni is, ugyanis abban az időben mint írtam egy népszerű tévhit volt. A 16. és 17.-ik századi állattani könyvekben is helyet kapott különböző írók munkáiban, mint pl. Ambroise Pare - "On Monsters and Marvels (1573)" vagy Ulisse Aldrovandi "Monstrorum historia" c. művekben.

Természetesen ezek a preparációk befolyással voltak a populáris kultúrára is. Philip Reeve  " Mortal Enginers Quartet" c. művében szereplő léghajó azonos nevet kapott a lénnyel. Az 1978-ban sugárzott "Bermuda Depths" fantasy televíziós sorozatban egy titokzatos karakter neve Jennie Haniver volt. Mivel igen népszerű az állat még most is, több helyen is megtalálhatóak kiállított preparációk, köztük a Kanadai Természettudományi Múzeumban is.

Cadborosaurus Willsi - Caddy

Észlelés: nincs pontos adat, talán 1734, majd 1930-as évek

Hely: Amerikai Egyesült Államok, USA, Kanada, Cadboro öböl valamint Alaszka

A Caddy becenévre keresztelt lényt már többször is látták az évtizedek folyamán, sőt már tetem is került elő. Tengeri kígyóként írják le. A neve az öböl nevéből és a "saurus" szóból áll össze, melynek jelentése hüllő vagy gyík.

A legtöbb esetben hosszú kígyószerű testtel, ló szerű fejjel rendelkezik, de néhány beszámolóban látni véltek kis úszóhártyás "lábakat" is rajta, esetleg legyezőszerű farkat amivel hajtja magát a vízben.

Az Alaszkai népek mitológiájában él egy hasonló lény különböző neveken : " hiyjitl'iik", "Zchain-ko", "Numkse lee Kwala".

Hogy mikor volt az első észlelés  arról sajnos nincs pontos információ, de érdekességként megemlíteném, hogy a leírások ráillenek bizonyos középkori hajózási térképeken is feltüntetett tengeri szörnyekre. Lehet már ekkor is láttak néhány fennmaradt példányt?

Hans Egede , a nemzeti szent a Grönland ad egy 18. századi leírását egy tengeri kígyóról. 1734. július 6,-án Grönland partjainál hajózott, amikor megláttak a fedélzetről valamit a vízben:

"Látott legszörnyűbb teremtmény, hasonlít semmi láttak korábban. A szörny felemelte a fejét, olyan nagy, hogy úgy tűnt, hogy magasabb, mint a varjú fészke a főárboc . A fej kicsi volt, és a test rövid és ráncos. Az ismeretlen lény a hatalmas uszony ami hajtott át a víz. Később a matrózok látták a farkát is. A szörny hosszabb volt, mint az egész hajó ", írta Egede. ( Mareš , 1997)

*kössz Orosz István az Infót.

1936-ban egy Viktoria nevű ügyvéd és felesége éppen yachtjával volt az öbölben, amikor megláttak egy tengeri kígyót, elmondásuk szerint " teve fejjel". Egy évvel később, a tartományi kormány két tagja is látta az állatot, ugyanezt a leírást adta róla. Még ebben az évben két halász látta és szerintük 60 méter hosszú volt. Sajnos ennél konkrétabb adatok nincsenek.

1937-ben történt az, hogy a Vancoverben lévő bálnavadász állomás kifogott egy ámbráscetet az októberi hónapban. Az üzemben feldarabolták a tetemet amikor is a gyomrából egy furcsa maradvány került elő. A Tartományi Múzeum kurátora, azaz Francis Kermode, arra a következtetésre jutott a látottak alapján, hogy ez egy szilás cet embriója. Ez a kijelentés elég vitatott, volt aki elfogadta és volt aki nem. Főleg, hogy a maradványból vett minták, amiket a múzeumba küldtek egyszerűen eltűntek. James Wakellen szemtanú pedig azt állította, hogy már sokszor látott olyan maradványt, amit Francis is említ, de biztos volt benne, hogy ez nem az.

A maradvány a következőképpen nézett ki: a feje egy lóéhoz hasonlított, teste kígyószerű és farka bordázott, tüskés. Egyesek hüllő és emlős vonásokat láttak keveredni rajta. Érdekes módon sajnos a maradvány eltűnt! Az hogy valóban létezett, csak a még most is létező fotók bizonyítják.

Itt fontos megjegyezni azt, hogy 1845-ben találtak egy hasonló maradványt Alabama földjeiben, ami egyébként tényleg Basilosaurus volt és ki is állították. A korabeli metszetek, folyóiratok alapján nagyon szembetűnő a hasonlóság. Sajnos pár évvel a múzeum, ahol a csontvázakat meglehetett tekinteni leégett.

1939-ben Paul Sowerby kapitány írta le hajónaplójában: " Északon voltunk harminc tengeri mérföldre, amikor láttam egy élőlényt a vízben aminek ki volt a négy lába a vízből. Elhaladtunk mellette és rá tudtam vetni egy pillantást, azt hittem jegesmedve lesz az. A víz kristálytiszta volt és mikor odaértünk azt láttam, hogy ez a dolog 40 méter hosszú, oszlopszerű és hatalmas szemei vannak. A szeme fentről lefelé nyitódott."

2009-ben sikerült készíteni egy rövidke filmfelvételt a szörnyről. Természetesen voltak akiket ez nem győzött meg és egyszerű hullámnak tudta be a jelenséget, míg mások felhívják a figyelmet a hirtelen előbukkanó fejre. A filmet Kelly Nash készítette a Nushaga öbölben, Alaszkában. Még a hívők körében is megoszlik a videó, szerintük ez nem Caddy, legalábbis nem az, akit a kanadai öbölben látni vélnek.

Sajnos nem engedte beágyazni a videót, de a következő linken megtekinthető:

http://www.youtube.com/watch?v=bO0Zohwp65A

Az évtizedek folyamán a méretek változtak, de a leírások nem. Hamarosan ritkultak a beszámolók a lénnyel kapcsolatban és már leszűkült a számuk a '80-as évekre. Azt feltételezték hogy a lény elköltözött melegebb vizekre, ahol több mennyiségű hallal táplálkozhat. A többi feltételezték az volt még, hogy a kisebb egyedeket esetleg megették a bálnák ( lásd a megtalált csontváz ), persze el is pusztulhatott pár példány. A több 100 beszámolóból egyébként arra következtethetünk, hogy a lény észak Vancouverbe vándorol, amikor meleg a víz.

Az igazi kérdés nem az, hogy hova tűntek, hanem hogy mik ezek az élőlények. Több lehetőség is van az azonosításra!

1.) Ismeretlen tengeri állat: Egy tényleg felfedezetlen faj! Lehet emlős szerű, lehet hogy hüllő. Nem tudhatjuk! Esetleg kétéltű is lehet, óriási méretekkel.

2.) Kihaltnak hitt állat, azaz Basilosaurus/Zeuglodon: a mozgás, a méret és a lapátoló farok megegyezik egy életben maradott Zeuglodon kinézetével. Ez a lény 30-40 millió évvel ezelőtt élt az eocén korban. Először úgy hitték hüllő, de elemzések során kiderítették, hogy egy tengeri emlős. Élt azon a területen ahol Caddy-t is látták. Netán egy ékő őskövülettel van dolgunk, mint a bojtosúszójú hal esetében?

3.) Királyhering. Kígyószerű hosszú testük van, amik akár elérhetik a 17 méter hosszt is. A szkeptikusokat ez is meggyőzte az egész témával kapcsolatban. Ám ez még mindig nem éri el Caddy hosszát, valamint, ami fontosabb, hogy mivel ez hal, így vízszintesen, azonban a legtöbb beszámoló azt mondja, hogy Caddy csapkod a farkával fel és le, hogy haladni tudjon. Ez nem mondható el a királyheringről.

4. Oroszlánfóka. Ez nem okolható minden Caddy észlelésre, ebben biztos vagyok. Azonban tényleg volt olyan, hogy ezzel keverték össze az állatot. 1943-ban csapatosban figyeltek meg egy lófejű, uszonyos tengeri állatot a Georgiai-szorosnál. Miután egy valaki, pontosabban Sgt. Russell távcsővel is megfigyelte a lényt, látta, hogy az csak egy nagy méretű bika oroszlánfóka és vele együtt hat kisebb oroszlánfóka úszott. A hullámok és a fel-le bukkanó testek érzékcsalódást okoztak, ugyanis távcső nélkül, mint elmondta tényleg megformáltak az "összetevők" egy tengeri szörnyet.

5.Óriáscápa és bálna élve vagy maradványaik. Ezt gondolom nem kell részleteznem. Még a '30-as évek előtt néhány partra vetett tetemet Caddynak véltek, valójában csak cápa és bálna maradványok voltak.

Az olvasóra bízom, hogy melyik lehetőséget választja! Sajnos még mindig nem derült ki az egyértelmű igazság erről az állatról.

SAJÁT VÉLEMÉNY: Sajnos jó pár észlelésért és tetemért tényleg csak bálna és cápa okolható. Azonban szerintem nem süthető rá ez mindegyikre. A királyheringet is teljességgel kizárnám a dologból. Még mindig megadom az esélyt egy őskövület létezésére, hisz az óceánok és tengerek nagy része még felfedezetlen és könnyebben elbújhatnak ott ilyen bestiák, mint egy ártatlan "kis" tavacskában. A videót pedig nem gondolom, hogy tényleg Caddy látható rajta.

A Honey Island-i mocsári szörny

Első észlelés: 1963

Utolsó észlelés: 1974

Hely: Amerika, Egyesült Államok, Illinois, Honey Island Swamp

Ez a mocsaras terület Amerika keleti részén található, Louisiana közelében. Ez az egyik legérintetlenebb hely, 70 000 hektár - azaz 280 négyzetkilométer - a terület nagysága. Állítólag itt él egy furcsa teremtmény amelynek több neve is akad. Az indiánok Letichének hívják, míg a Cejun nevezetű etnikai csoport a Tainted Keitre nevet adta neki.

A lény 2 méter magasságú, szeme sárga vagy vörös és őszes haja van. Leginkább emberszerű, azaz hominida. Lába karcsú, de deréktől felfelé egyre szélesedik, legfőként a vállánál és mellkasánál. Külön megjegyzik róla hogy undorító szaga van. Úgy gondolják úszóhártyás lába van, ezt a földön megtalált lábmintákból következtették ki.

Az első észlelés 1964-ben történt, mégpedig Ford Haylan nyugdíjas légiforgalmi irányító látta, aki később idősödő korára hobbi természetfotós lett. Halála után -1980-ban - megtalálták a lény felvételét a holmijai között. Itt megtekinthető az eredeti felvétel:

 1974-ben országos hírnevet kapott a szörny, amikor az említett úr és barátja, Billy Mills szokatlan lábnyomokat talált a területeken kacsavadászat közben, valamint egy elhullott vaddisznót, aminek a torka szokatlan módon ki volt tépve. Nem gondoltak aligátorra, mert a dög túl messze volt az aligátor mocsártól, emberre sem gondolt, mert akkor miért hagyták volna ott? Fordék nem adták fel és haláláig többször is próbálta felkutatni a lényt - mindhiába. Azonban lábnyomait megtalálták amiből öntvény is készült. Ezt készségesen leadták a helyi Vadvédelmi Bizottságnak és az egyetem zoológusainak. Ők érdekes módon valódinak találták. Összevetették a krokodil és aligátorok lábnyomaival, de az eltérés nyilvánvaló.

A keresés megkezdődött, bizonyítékot senki nem talált, de többen is állították hogy látták a lényt. Több TV-s társaság és kutató csoport is tevékenykedett évekig, de szintén nem találtak semmit. A helyi ökológus Paul Wagner és felesége Sue több természeti túrát is vezet a térségben, de még ők sem láttak soha egyetlen ismeretlen állatot sem. A szkeptikusok úgy vélik, hogy a lábnyom is csalás, a hátsó fele a két férfi cipősarkának lenyomata, míg az elülső fele valamilyen faragvány, amit a cipőhöz rögzítettek. Azonban mindenki szavahihetőnek ismerte a Fordot egész életében.

A helyi legenda folklórja tud egy olyan esetről, amikor vonatszerencsétlenség történt a közelben a XX. század elején. Egy utazó cirkusz volt a vonaton és a baleset bekövetkezte után egy csoport majom megszökött és végleg eltűnt a sűrű erdőbe és mocsárban. Egyesek úgy vélik, hogy ezek keveredtek az aligátorokkal, ami mint tudjuk biológiailag lehetetlen.

A mítosz hatással volt a populáris kultúrára is: hasonló témájú filmek és képregények jelentek meg, mint például a Swamp Thing. De volt aki komolyan gondolta és interjúkat készített a szemtanúkkal, bejárta a helyet és könyvet írt a lényről.

 

SAJÁT VÉLEMÉNY:

Én személy szerint igen kevés esélyt látok ennek a lénynek a létezésére. Ford halála után a lény már soha többé nem volt aktív, szóval erősen feltételezhető, hogy csak ő és a barátja találta ki az egészet. Főként hogy gyanúsan szerencsés lehetett, ha többször is megpillantotta a lényt, míg más egyszer sem. A cirkuszi majmok legendája lehetséges, de a krokival való keresztezés inkább nevetséges, ott helyben széttépték volna a majmokat a hüllők, szóval ez csak a legenda "kicsavarása". Bár nem értem, hogy akkor a helyi indiánok és csoportok mi a fenét neveztek el a bejegyzés elején említett nevekkel? Csak dezinformáció vagy a folklórjukban található hasonló lény?

Mátranováki Fanyűvő - Egy olvasó teóriája

Már jó párszor írtam a mi kis nyűvinkről, lehet egyeseknek már "lejárt lemez", esetleg csalás vagy csak sima urbanlegends. Én még valamennyi esélyt mindig adok neki, hogy van alapja a dolognak. A lényeg most az, hogy megkeresett egy olvasó, V. Zsolt és leírta nekem az ő kis teóriáját az észlelésekkel kapcsolatban. Igazán érdekesnek, összefüggőnek és megalapozottnak találtam, így gondoltam közzé teszem az oldalon is, az ő engedélyével. Íme:

" Tudom, hogy valamennyire elült már ez a Fanyűvős eset, de lenne egy teóriám a megjelenésére, az észlelésekre. Ha esetleg jónak látod, akkor majd kirakhatod az oldaladra.

• Először az időpontok, aztán a teória
  2001. június: jún. 21. - 28.
  2007. ősz eleje: valószínűleg október, mivel legtöbbször ekkor köszönt be az ősz (okt. 11. - 19.)
  2008. tavasz közepe: én itt áprilisra gondolok...be is másolom a napokat - ápr. 6. - 11.
  és a legfontosabb időpont nap szerint, ami nem tud eltéríteni ettől a teóriától
  2011. okt. 31.: okt. 26. - nov. 2.

  
  

  És a teóriám: ahogy egyszer hazafelé menet kocsiból láttam a Teliholdat, az jutott eszembe, hogy valamilyen köze lehet a lény életéhez. És ezen időpontokat megnézve a holdnaptárban, mindegyik közel esik az újhold és az első negyed közötti állapotokba. Ebből leszűrve a Fanyűvő talán ekkor mozoghat és ekkor a legaktívabb.
  Utána néztem, hogy az élővilágra milyen hatással lehet az újhold és az első negyed közötti állapot, és néhány helyen azt találtam, hogy a nőstények tüszőérése újholdkor indul meg ----> lehetséges, hogy párt keres magának a hormontermelődése miatt (tehát mondjuk nőstény). De ha hím, akkor lehetséges, hogy éppen párt keres magának, mert érzi a nőstény feromonokat. Ebből kifolyólag lehet, hogy többen vannak.(?)
  Másrészt a növényekre is hat, és lehetséges, hogy a növényi tápláléka ekkor a legjobb számára.
  Viszont ha húsevő is, arra nem találtam megfelelő magyarázatot. Talán a többi állatra is hat valamiféleképpen a holdállás, és ezért mozdul ki ebben az időszakban.
  Vagy éppen roppant mód rosszul lát, és ebben az időszakban látja át a területét a holdvilágnak köszönhetően.
  Nos... lehetnek hibák az ötletben. Csak így átfutott ez az egész az agyamon, és gondoltam bejöhet.

  A legtöbb szemtanú leírásában nagyjából mindig meg van említve, hogy a Hold bevilágította a területet, vagy éppen telihold volt.(!)

  Még annyit hozzátennék, hogy ha esetleg valaki elindulna a lény felkutatására, talán ebben az időpontban kellene tennie. Hátha bejön, és sikerrel jár majd.
  Itt pedig az oldal, ahol meg lehet nézni a Hold állásait:

  http://kalender-365.de/holdnaptar.php  "

  
  
  Mi a véleményetek? Szerintetek is van köze a Hold állásának a Fanyűvő életmódjához vagy észlelési időpontjaihoz?
  
  
  

A Loch Ness-i szörny - Nessie

 

Első észlelés: 565, majd 1933

Hely: Egyesült Királyság, Skócia, Loch Ness tó

Loch Ness

 A Loch Ness (skót és ír nyelven Loch Nis) Skócia második legnagyobb tava. Inverness városától 16 km-re délnyugatra található. Hossza 40 kilométer, maximális szélessége 2,4 kilométer, legnagyobb mélysége pedig 230 méter. Az ország legnagyobb térfogatú tavával van dolgunk.

Ebben a tóban él az állítólagos szörny, akit korunkban Nessie-nek neveztek el és a világ egyik leghíresebb kriptidje lett. Lássuk a történetet. 

Az 565-os történet

Létezéséről(?) az első beszámolót egy ír szerzetes VI. Szent Kolumba életrajzában olvashatjuk el. 

Amikor az adott helyszínre ért a szerzetes, megtudta, hogy azon a helyen egy férfit halálra marta egy vízi szörny. A kíséretéből az egyik szerzetes arra vállalkozott, hogy a vízben lebegő csónakot visszahozza, amiben még a megsebesült férfi volt. Azonban úszás közben a szörny kiemelkedett a vízből és rátámadt az úszó férfira, de Szent Kolumba megmentette: felemelte kezét, keresztet vetett és megparancsolta a szörnynek Isten nevében, hogy távozzék és ezzel a szörny eltűnt a mélyben.

Az első korabeli észlelések

Ezután sehol sem lehet hallani, olvasni a szörnyről egészen 1933-ig. Ekkor, május 2.-án két szállodatulajdonos észlelte a lényt, akik beszámoltak róla egy lapnak is, az Inverness Couriernek. Óriási médiaszenzáció lett belőle és hamarosan újabb észlelések kezdődtek. A tó melletti újonnan épült műúton is számtalan autó közlekedett és jó néhányan beszámoltak a szörnyről, hogy látták. Ugyanezen év júliusában a Spicer házaspár azt mondta, hogy csupán 50 méterre volt az autójuktól a szörny, majd a sűrű bokrok között tűnt el. Ekkor újságírók tömege környékezte meg a tavat és sorozatosan jelentek meg a cikkek az állítólagos Nessieről. 

 A világhírű fotó

 1934-ben ért a csúcspontjára a dolog, ugyanis ekkor egy köztiszteletben álló személy lefotózta a lényt. A fotót Robert Kenneth Wilson ezredes, egy londoni nőgyógyász készítette, amúgy a Királyi Sebészeti Társaság tagja. 1934. április 19-ének kora reggelén a tó északi partján fotózta le Nessie-t. Elmondása szerint a kocsijában ült, amikor figyelmes lett rá, hogy valami mozog a vízben, a parttól majd 200 méterre. Megállt és lefotózta a vastag nyakon ülő kis kígyófejet, mely lassan süllyedni kezdett, majd eltűnt a szeme elől. A Daily Mail 1934. április 21-i számában jelent meg a fotó a "Sebész fotója" néven, mivel Wilson megtagadta, hogy a nevét feltüntessék.

Lábnyomok

 A Daily Mail még 1933 végén megbízta a vadász Marmaduke Wetherell-t, hogy egy expedíció élén kutassa fel nekik a szörnyet. Bár szörnyet nem találtak, de ráleltek Nessie lábnyomaira, melyek a partról a vízbe vezettek.

A szörnyről kialakult kép

 Úgy gondolták, hogy ez egy életben maradt kihaltnak hitt tengeri hüllő lehet a leírások alapján. A legtöbb beszámoló egy hosszú nyakú élőlényről számolt be, akinek leginkább teknősre emlékeztető feje van. Ez a leírás tökéletesen megfelel a vízi életmódot folytatott, ám mára már kihalt Pleszioszauruszról. 

Expedíciók, kutatások és további észlelések

 Hamarosan rengeteg kriptozoológus és szörnyvadász lepte el a környéket. A lény mindenkit izgalomba és ámulatba ejtett. Megkezdődtek az expedíciók és a szonárral való kutatások. Érdeklődtek a tudományos akadémiák, a tv társaságok, a kalandorok is iránta.

1976-ban az Amerikai Tudomány Akadémia készített néhány furcsa fényképet, amin uszonyok, test és hosszú nyak látható. Óriási szenzációt keltettek ezek a képek is, de természetesen még most is voltak kétkedők.

Volt aki azt mondta, hogy ez újabb bizonyíték a szörny létezésére, de volt aki szerint ez csak faág, fatönk vagy esetleg egy vidra. A képek érdekesek, de nem bizonyíték erejűek voltak így tovább folyt a kutatás.

Természetesen az észlelések is tovább folytatódtak és egyre több fotó és videó felvétel látott napvilágot. Azonban ezek túl rossz minőségűek vagy alig látható valami rajtuk. Minden kutatást és észlelést nem sorolok fel, ugyanis ezek száma több százra tehető! Sajnos az ügyre elég rossz hatással vannak a beugratások és a hoax észlelések, valamint hamis fotók is.

Aki szeretne sok észlelést olvasni, az megteheti itt angolul:

http://www.nessie.co.uk/htm/searching_for_nessie/search3.html

Napjainkban...

 A szörny "őrület" most sem ért véget, minden évben jön valamilyen bejelentés, hogy látták Nessiet. Azonban hála az évek alatt fejlődő technikának már átkutatták a tavat sikeresen és.... érdekes módon egyik cikk, bejelentés azt állítja, hogy valami nagy testű dolgot érzékeltek a tóban a műszerek, míg aztán nem sokkal rá egy újabb jelentés és kutatás azt mondja, hogy semmi nagytestű élőlényt nem találtak a tóban. Természetesen a turizmusnak is jót tesz ez, számtalan érdeklődő utazik a vidékre, csak hogy lássa a tavat vagy szerencsés esetben a szörnyet. Az újdonságok közé tartozik az is, hogy a tó mellett több millió éve megkövült dinoszaurusz maradványt is találtak már ( tehát ez nem Nessie ) és igencsak hasonlít a Pleszioszauruszra. Hála az internetnek és a legjobb programoknak, már mi magunk is vizslathatjuk a tavat a Google Föld segítségével. Néha felröppennek hírek, hogy valakinek sikerült a program segítségével a szörnyet lefotóznia. Ezek a fotók tényleg érdekesek és nagy "objektumról" tesznek bizonyságot, de nem bizonyító erejűek.

A Loch Nessi szörny cáfolatai

A szkeptikusok érvelései: hullámok, ismert állatok, tólengések

Szerintük a lény nem létezik és sok dologgal próbálták megmagyarázni a jelenséget: szó volt hódokról, nagy méretű halakról, farönkökről és törzsekről, hallucinációról. Az egyik, amiben én is igazat adok nekik, látván a szörnyes videókat, hogy sokszor a szemtanú csak a víz, a hullám fodrozódását veszi fel ami olyan érzést keltet, mintha úszna valami a vízben, de ez nem így van és a szemünket becsapjuk, így a szemtanú azt hiszi, hogy a szörnyet látja. A hajók is olyan hullámokat is hozhatnak létre, hogy szinte önállóan fodrozódhatnak tovább akár órákon keresztül is. Persze a szemtanú tényleg összekeverheti az állatokat és szörnynek vélheti, pl. ha egy hód kidugja a fejét a messzi távolban, vagy ha valami csapkod a vízben önkénytelenül is a szörnyre fog gondolni. Persze nem gondolom ezt mindegyik szemtanúról, biztos vagyok benne, hogy egészséges, nem elfogult emberek is láthattak valamit. A másik, dolog, hogy a mellékágakon sok élőlény beúszhat a tóba. Vidrák és tokhalak is, egyes tokhalak elérhetik a 3 métert is és könnyen nézhetik úszó Nessienek. A vízen sikló helyi madárrajok is kelthetnek olyan benyomást, mintha egy kígyózó test úszna a víz felszínén. Az egyik leghíresebb fotóról - ami 1955-ben készült - is kiderült rekonstruálás utána, hogy csak egy nagyobb hullám, amit valószínűleg egy hajó keltett, nem pedig valamiféle szörnynek a púpjai.

A legtöbb híres Nessie fotóról és videóról ugyanezek derültek ki. Volt aki bevallotta a csalást és elmondta, hogy pár ponyva és szalmából készített szörnyet. Voltak akik úszó fatörzset fényképeztek le, aztán egyesek szerint a korábban említett híres '76-ban készült szonáros képek is számtalan retusáláson estek át, ugyanis a modern számítógépes képprogramokkal már könnyen utána lehet járni ezeknek. A világhírű Tim Dinsdale rövid film is annak idején nagy szenzáció volt. Csak pár évtizeddel később a képjavítás, nagyítás és digitális munkálatai után jöttek rá, hogy csak egy csónakázó férfit sikerült lencsevégre kapni. Volt olyan, aki a kutyáját fényképezte le miközben a vízben úszik bottal a szájában és úgy adta el a sajtónak a képet, hogy a szörnyet fotózta le. Nem másról van szó, mint az 1933-as Hugh Gray fotóról.

A korabeli észlelések között még olyan is volt elvétve, hogy a szörny kijött a partra és az útra. Érdekes módon egy ilyen beszámoló sincs már. Valószínűleg ezek feltűnési viszketegségben szenvedő emberek beszámolói voltak.

Még egy megoldás lehet bizonyos észlelésekre: a tó a Glen törésvonalon fekszik. Azaz kisebb földrengések esetén olyan nagy kavarodások jöhetnek létre, amikről azt hihetnénk, hogy egy óriási kígyószerű lény úszik a vízen. Hasonló víziókat hozhat létre a "tólengés". Ha egy vékony farönköt a szél és a tó úgy mozgat, mintha egy hosszú nyakú test fel-le mozogna a vízen.

Érdekességként megjegyzem, hogy itt akartak forgatni egy Sherlock Holmes film jelenetet az 1970-es évben, de a dróvázból és egyéb anyagokból készült "mű Nessie" a forgatás alatt kikerült a vontatóhorog és az emberek kezei közül így a speciális effektusok, valamint a producer nagy bánatára örökre a Loch Ness vizének mélységébe süllyedt el. Talán néha ezt is láthatták később fel fel bukkanni a vízben hánykolódva, majd elsüllyedve.

A kihalt tengeri hüllő elmélet

Sokan mint írtam, úgy gondolják, hogy egy életben maradt Pleszioszaurusz él a tóban, mert a leírások és a fotók ennek felelnek meg. Nos ha végig gondoljuk ezt logikusan, erre az esély szinte semmi. Ugyanis a tó csak a legutolsó jégkorszak alatt alakult ki - azaz úgy kb. 10-12 ezer éve - nem pedig a dinoszauruszok korában, azaz több millió éve. Erre jöttek olyan elméletek, hogy a szörny, nem a tóban él, csak visszajáró "vendég" oda, hanem a tengerben lakik és a mellékfolyókon vagy esetleg barlangi járatokon keresztül jut a tóba. A probléma ezzel is az, hogy akkor az állatnak át kellene térnie a sós vízi életmódról az édes vízi életmódra, de ha folyamatosan visszatér a tengerbe akkor ez nem lehetséges. A másik probléma, hogy ugye ekkora állatnak rengeteg táplálékra van szüksége. Zoológusok és felmérők szerint a tó igencsak kevés táplálékot tartalmaz, legyen akár szó algákról vagy halakról, így érthetetlen miért térne vissza mindig a lény. Természetesen nem egy, hanem több, sőt, egy kész populációnyi szörnynek kellene léteznie, hogy időközben - ennyi évezred alatt - ne halljon ki. Ráadásul, ha Pleszioszauruszról van szó, az a száján át lélegzett, így gyakran kellene felbukkannia a tó felszínén, nem csak hébe-hóba. Így már könnyen megfigyelhetnénk őket, főleg ha minimum 10-20 családról is van szó. A gyengesége az elméletnek még az is, hogy még sehol sem találtak egyetlen egy elhullott tetemet sem.

A hiteles fotó hamisítvány és a lábnyomok szintén

Szó volt a sebész fotójáról, majd hogy később lábnyomokat is találtak a tó közelében, amik a szörnyé lehettek. A British Museum of Natural History szakértői azonban megvizsgálták a nyomokat és kiderült, hogy nyilvánvaló hamisítványok: egy preparált víziló lábnyomairól van szó (akkoriban divat volt a víziló lábából készült esernyőtartó, illetve hamutartó). Wetherell megszégyenült, a Daily Mail kirúgta. A sebész Nessie fotója végső soron Wetherell bosszúja volt. Marmaduke Wetherell, a fia Ian Wetherell és Christian Spurling készítették a tengeralattjáró Nessie-t. Állítólag Wetherell "Mi odaadjuk nekik a szörnyüket" mondattal kereste fel mostohafiát, Spurling-et, aki profi modellkészítő volt akkoriban. Nessie egy elképzelt tengeri kígyóra hajazott és végül kb. 45 cm hosszú és 30 cm magas lett. Hárman állították be a jelenetet és Ian készítette a fotókat, majd Marmaduke Wetherell meggyőzte a szavahihető Wilsont, hogy adja el a fotót a Daily Mail-nek. A sebész belement a dologba, mert szerette a tréfákat. Minderre 40 éven keresztül senki sem jött rá. Az átverés készítői közül Christian Spurling vallott a halálos ágyán, 90 éves korában. Most azonban a legnagyobb bizonyítéknak tartott fotó szertefoszlik...és ezekre épülnek az utána lévő észlelések is részben. A hívők azonban felhozzák, hogy ha Wetherell bosszúra készült a Daily Mail ellen, akkor miért nem hozták nyilvánosságra a csalást és járatták le az újságot? Nincs válasz, de ha a teljes eredeti képet nézzük meg, láthatjuk a tetején a tó másik oldalát. Tehát a fénykép a parttól nem messze készült, valamint a körülötte lévő hullámokhoz képest a nyak és a fej igen aprónak látszik.

És az 565-ös feljegyzett történet?

Kevesen tudják, de a történet még csak nem is a tóban játszódik. A hivatalos, eredeti iratok alapján az Ness folyóban, egy mellékágon űzi el a gonosz szörnyet az apát. Tehát szó sincs a Loch Ness taváról, csak egy mellékágáról. Szent Kolumba abban az időszakban tevékenykedett, amikor a helyi pogány skótok áttértek a kereszténységre. Ez az új vallás próbálta kiszorítani a természetfölötti lényekbe vetett hiedelmeket. A pogányok szerint a vizek átjárók voltak a túlvilágra, az istenek és a szellemek világába. Ezeket a kapukat szörnyek őrizték. Hogy is volt a szövegben? Az apát felemeli a kezét, keresztet vet és elűzi a szörnyet. Ez valójában egy metafóra, mely szerint a keresztény vallás elűzi a régi hit természetfölötti lényeit, tehát nem szó szerint kell értelmezni az iratot. Kolumba életrajzából kiderül, hogy hasonló módon űzött el több szörnyet, vaddisznót is. A pogány kelta, skót mitológiából pedig kiderül, hogy minden tóban, folyóban élt valamiféle szörny, tündér vagy démon.

Összességében

Elmondható, hogy ha az összes cáfolatot végigvesszük, szinte semmiféle bizonyíték nem marad arra, hogy a tóban valamiféle szörny él vagy visszajár. A turizmusnak természetesen jót tesz, számtalan Nessie emlékmű, szobor és fogadó épült. Még az is lehet, hogy az első jelentés is hamis, lévén hogy két szállodatulajdonos számolt be róla. Minden bizonnyal ezek után a szálloda összes szobáját kivették a kíváncsiskodók. Ma ritkábban látják a szörnyet, és még csak nem is a teljes testét. Mindig csak nyakat vagy fejet, amit a leírt cáfolatban könnyen be lehet azonosítani.

Saját vélemény:

Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy Nessie nem él, bármennyire is szeretnénk, bármennyire is a leghíresebb kriptozoológiai rejtély. És sajnos igaz ez a tavi szörnyek nagy részére is. Az összes más tavi szörnyről csak Nessie után jöttek az észlelések, előtte sosem voltak. Nem állítom, hogy mindegyik kamu lenne, de gondolom sok mindenki akart magának egy valódi tavi szörnyet vagy egy kis hírverést csapni a helynek. Sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy a tengerekben, óceánokban éljenek még kriptidek, felfedezetlen tengeri szörnyek.