Chessie

 Első észlelés: 1943

Hely: Egyesült Államok, Chesapeake öböl

A Chesapeake öböl az egyik legnagyobb torkolat az Egyesült Államokban. Az Atlanti óceánba torkollik, Maryland és Virginia veszi körbe. Hossza 200 kilométer, szélessége némely helyen pedig elérheti a 48 kilométert is. 14 és 63 méter között lehet a mélysége.

Állítólag itt él a Chessie nevű lény és már évek óta tesznek bejelentést arról, hogy látták az öbölben. A leírások szerint kígyószerű teste van egy furcsa fejjel. A testét használja úszásra és olyan hullámzó a mozgása, mint egy szinusz görbe ábra. Méreteit 7,6-12 méter közöttire becsülik. A legtöbb észlelés 1977 és 1981 közöttre becsülik, ekkor feltűnően sokan látták az állatot. Bár készült pár fénykép a lényről, egyiket sem fogadták még el bizonyítékként. Hogy mi is lehet ez az állat? Természetesen a szkeptikusok hoax és csalás válaszán kívül a hívők több lehetőséget is felvetettek, mégpedig, hogy ez egy nagyobb folyami vidra, dél-amerikai anakonda, valamint hogy őskori Basiloszaurusz, esetleg nagyobb tengeri kígyó. Személy szerint az őskori állatokat kizárnám, ugyanis nem lenne képes túlélni az állat a hideg vizet, mert számtalanszor befagy a hideg folyamán az öböl.

Az első észlelés 1943-ban történt Baltimore közelében. Két sügér halász, név szerint Francis Klarrman és Edward J. Ward észrevettek egy furcsa teremtményt a vízben:

" A mi csónakunktól láttuk meg vízszintesen úgy 75 méterre és úgy nézett ki eleinte, mintha lebegne a vízen. A színe fekete volt és 12 éter hosszúságúra becsültük, a feje pedig mint egy focilabda és hasonlított a lóéhoz." Hogy a továbbiakban mi történt, az nem derül ki.

Mindenesetre egy ismeretlen állatot fényképezett le Trudy Guthrie 1980-ban, azonban többek szerint is csak egy egyszerű lamantin volt, ami Floridában él. Bár a lamantinok nem fordulnak itt elő, túl messze van Florida, hacsak nem elkószált el egy példány ilyen messzire. 2010-ben ismét lencsevégre kapták az állatot a Patapsco folyóban, majd 2011 július 12.-én Calvert megyében. Hogy mik láthatók a fényképeken azt nem tudni, de a lamtinok nem úsznak hullámzó mozgással egyik oldalról a másikra, mint ahogy Chessiet megfigyelték. Az viszont tény, hogy az utolsó években tényleg valamilyen lamantin félével tévesztették össze színe miatt,bár a kígyó test továbbra sem illik a lamantinra. Bár néha betévedhet 1-2 lamantin az öbölbe, de hogy minden évben visszatérne egy és ugyanaz az állat, hogy Chessienek nézzék, annak nagyon kicsi a valószínűsége.

1982-ben elkészült az első videófelvétel. Nem bizonyíték erejű, de lehet látni, hogy egy barnás lény úszik oldalirányban rajta. A felvételt Robert és Karen Frew házaspár készítette Kent Island közelében, 200 méterre a házuktól, mikor éppen a családdal szórakoztak. A férfi elővette kameráját és lefilmezte az állatot. Mivel a vízben sok az úszó így azok is észrevették, hogy valami van a vízben. A felvétel nem túl jó minőségű, de az elemzések kizárták a csalást, de nem állapítható meg mégis mi látható a felvételen.

Hogy mi történt az állattal az évek során sajnos nem lehet tudni, de az utolsó figyelemreméltó észlelés 1997-ben volt Fort Smallwood Parkjában közel a partokhoz, ekkor többen is látták.Többen is azt feltételezték, hogy az állat "elköltözött" vagy elpusztult az évek során.

Az viszont tény, hogy a szörny igen népszerű lett és egyesek Chessienek öltöznek be a Maryland-i Faerie Fesztiválon is. Hogy esetleg egy valódi tengeri kriptiddel álltunk-e szembe, vagy egy egyszerű ismert állattal, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de az is lehet, hogy ezt a tengeri kígyót csak a Loch-Nessie szörny ihlette meg.

A Dartmoori ragadozó

Első észlelés: - ismeretlen

Hely: Egyesült Királyság, Anglia, Devon megye, Dartmoor lápvidék

A dartmoori lápvidék területe Devon megye központjában található Angliában. A terület védett nemzeti park, 954 négyzetkilométernyi területen fekszik. A gránitfelföld a földtani történelem karbon időszakából származik. A lápvidék sok gránithegytetővel nyújt élőhelyet Dartmoor állatvilágának.

Dartmoor ismert a sziklacsúcsairól és nagy dombjairól. Több mint 160 sziklacsúcs található itt, valamint tele van mocsárral, ugyanis rengeteg csapadék esik így mocsarak is kialakulhatnak, ahol a víz felhalmozódik.

Ez a hely otthont nyújthat egy olyan állatnak, amit mi még nem is ismerünk teljesen. Az életfeltételek adottak, van élelem, víz, búvóhely.

Helyi legendák maradtak fent óriási fekete kutyákról a folklórban, amiket legtöbbször a pokol kutyáinak hívnak. Hol egyedül, hol falkákban vannak és szemük vörösen izzik. Ez a legenda már úgy az 1600-as évek óta tartja magát, de a mai napig látnak hasonló állatokat egyesek. Sir Arthur Conan Doyle is ihletet merített a folklórból, ez alapján írta meg a "A sátán kutyája" c. könyvét.

A kétezres év folyamán elkészült egy hiteles felvétel egy ismeretlen, nagy testű állatról, ami nagy port kavart fel az interneten. Népszerűségre tett szert és számtalan műsor foglalkozott vele. A történet szerint egy turista vette fel a lápvidéken - aki elhallgatta a nevét - a lényt, amint éppen átrohan a kamera előtt, bár a szemtanú azt mondta, hogy ő csak a tájat és a háttérben lévő tavat filmezte. Egyébként számtalan turistacsoportot indítanak kirándulásra a vidéken. Sajnos a videó nem túl jó minőségű, de íme az ominózus felvétel:

Érdekes módon még a szkeptikusok is azt mondják, hogy a felvétel valódi és nem hamisítvány. A kérdés már csak az, hogy mi is látható rajta. A következőek vetődtek fel: vaddisznó,póni, nagy fekete kutya, hiéna, fekete oroszlán, ismeretlen állat.

Nézzük meg jobban a felvételt: látjuk, hogy az állat nagyon gyors, és enyhén szökken. Elől mintha izmos lenne és nagy, majd úgy karcsúsodik hátrafelé, mígnem egy hosszú vékony farokban végződik. Lábai nem egyformák, a hátsók valamivel kisebbek. Fejénél talán sörény látható.

Összevetették a felvételt több állat mozgásával és az eredmény meglepő. Először is a vaddisznó. Bár fekete, de egyáltalán nem ilyen a mozgása, úgyhogy ezt egyértelműen kizárták. Hiéna nem él ezen a területen, ráadásul ezek pöttyösek, ám a videón látható állat egyértelműen fekete.  A hiéna teste sokkal kisebb és "cingárabb", mint a felvételen lévő állaté. Ezután jött a póniló, ami igencsak elterjedt a környéken. Bár az állat gyors volt és sörénye is van, de a testfelépítése egyáltalán nem hasonlít a videón látottakhoz, még a lábai sem, a futást is összevetették, de az sem stimmelt.

Sok kutyával összevetették a felvételt. Volt rá példa - nem ennél a videónál -, hogy valaki azt hitte, a dartmoori ragadozót látja és lefotózta, aztán pedig kiderült, hogy a képen szereplő állat nem más, mint egy új fullandi.

 Ez a fajta kutya nagy darab, fekete szőrű és megadhatta a kezdőlökést a legendához, mert hasonlít a "pokol kutyáihoz". Azonban a videón szereplő állathoz szintén nem hasonlít a kutyák mozgása és felépítése.

Ezután elővették az oroszlánt. Anatómiailag szinte tökéletesen megfelelt a videón látottakhoz. Az izmos és karcsúsodó test, a farok, a sörény, mind-mind passzol. A bökkenő, hogy oroszlán nem él a vidéken, legalábbis a feltételezések szerint. A másik, hogy a mozgás hasonló, de nem teljesen egyezik, ámbár ez hasonlít a legjobban a kutyához és egyéb feltételezésekhez képest. Az oroszlán nem fekete, de léteznek nagyon-nagyon ritka fekete oroszlánok is.

Fantasztikus felfedezés lenne, ha ez egy oroszlán lenne, egy olyan területen ahol állítólag nem is él, ráadásul a színe fekete.

Maradtak a macskák, nagymacskák. Élhetnek elszabadult példányok a területen, de minden beszámolóért nem ők lehetnek a felelősek. Volt amiket szabadon engedtek, esetleg ezek keveredtek és kisebb fajta hibridizáció jöhetett létre a fajok között. Számtalan birka, juh és kos tetemeket találtak, amiket szó szerint széttéptek.

Egy szó mint száz, az állatra nem jöttek rá hogy valójában micsoda is, így továbbra is ismeretlen a kiléte. Egyesek már azt is felvetették, hogy nem csak macska hibrid, hanem vaddisznó és nagymacska keverékéből áll. Én ezt igencsak nehezen tudom elképzelni a két faj között. Számomra még mindig a legmeggyőzőbb,hogy ez egy nagytestű,izmos fekete macska vagy esetleg:
kihaltnak hitt ősemlős!
Az Entelodon egy párosujjú patás volt, ami mára már kihalt.

A Lake Worth-i szörny

Első észlelés: 1969 június

Hely: Amerika, Texas, Lake Worth

A Lake Worth egy Texasban épült víztározó, ami 1914-ben épült, hogy ellenőrizze a környező tavat és élővilágát, valamint a belőle kiáramló folyót, például a Trinityt. A víztározó Fort Worth határában található, ami az egyik legnépesebb város Texasban. Itt vette kezdetét egy furcsa eseménysorozat 1969 júniusán, mely szerint feltűnt egy részben kecske-részben hal- és részben emberszerű 3 láb magas lény. A helybéliek elnevezték "Lake Worth Monster(szörny)"-nek, de hívják "The Lake Worth Goatman(kecskeember)"-nak is. 

Többen is észlelték a lényt, amire a sajtó is felkapta a fejét. Egy Terry Deckard nevű riporter írt egy cikket a sajtónak és az ügy azonnal a címlapra került. Többnyire a folyóhoz, parkba látogató párok találkoztak a szörnyeteggel. Nemsokkal rá ezek után egy magát Tommy Burson-nak nevezett személy elmondta, hogy épp a kocsijában volt, amikor a lény egy fa mögül ráugrott az autójára. A férfi padlógázzal fejvesztve elmenekült a helyszínről. Bizonyítékként az autója oldalán türemkedő 18 centiméteres heget hozta fel. Bár nem tudni, hogy ezt ő maga okozta-e avagy tényleg az ismeretlen állat, mindenesetre ennél a pontnál a rendőrség úgy döntött, hogy megvizsgálja az ügyet, ugyanis eddig csak nevettek a hírek hallatán, mondván, hogy ez egy egyszerű átverés.

A következő éjszakákon is észlelték a lényt és volt olyan eset is, amikor gumiabroncsot dobott 10 járókelő közé, amit többen is láttak.1969 októberében készült egy kép a lényről, ami talán az egyetlen fotó róla ( lásd a bejegyzés első fényképe ). Ezt Debrah Grabee hozta a nyilvánosságra, mondván, hogy egy Allen Gipsz nevű úrtól kapta, aki ott volt a korábbi ominózus gumiabroncs dobáló eseménynél. A képen látszik egy fehér szőrű/gyapjas magas alak, amint a sűrű növényzetben áll. Hogy a szörny látható-e rajta vagy csak egy beöltözött figura, az nem állapítható meg a képről.Egyesek nem kecske-emberhez, hanem a Nagylábúhoz hasonlították, de a szkeptikusok csak legyintettek és túlexponált képnek vélték.

1999 novemberében a KDFW texasi televíziós csatorna, ami a FOX TV fennhatósága alatt áll, készített egy műsort a szörnyről. A riporter Richard Ray számos helybélit és szemtanút kérdezett ki, többet között Jim Marrs újságírót és Sally Ann Clarke szemtanút, aki meggyőzően mondta el történetét. Azonban néhány középiskolás beismerte, hogy ők húznak néha gorilla jelmezt és csínyből parádéznak a tó körül. 

Az nem derült ki, hogy ez történt-e 1969 évében is, de az biztos, hogy nem ezek a diákok lehettek, ráadásul a leírás kecskés és fehér lényt mond el, nem pedig barna szőrzetű gorilláét.

Mindenesetre a szörnyről még könyvet is írtak, mégpedig Sawe Ann Clarke ( azóta elhunyt 2009.november 03.-án ), számos fotóval publikálva. Saját maga háromszor látta a lényt és felháborítónak tartotta, hogy egybevegyítik a tizenévesek csínytevéseit a valódi észlelésekkel. Számos szemtanú is kiállt mellette, hogy ők nem egy maskarás embert láttak. Egyesek repülő csészealjakat is láttak a környéken. Érdekesség, hogy hasonló szörny a Goatman Beltsville-ben. 

A szörny -már ha létezik és nem egy óriási átverés- nem tudni mi lehet. A rémült szemtanúk torzíthattak a lény leírását illetően. Mivel abban megegyeznek a leírások, hogy fehér volt, így vagy egy ritka albínó állattal van dolgunk, de az is lehet, hogy egy új fajjal. Esetleg egy földönkívüli, aki azóta már nincs is itt? A kérdés nyitott és azóta is rejtély mi is lehetett ez a lény...

Ahool

 Első észlelés: 1925

Hely: Ázsia, Indonézia, Jáva

Az Ahool egy repülő kriptid, állítólag egy óriás denevér vagy egy repülő főemlős. Sajnos semmilyen bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre, ami bizonyítaná a létezését, csak elbeszélések vannak. Itt még semmiféle tárgyi bizonyíték sincsen, gondolok itt szőrre, fotóra vagy valamilyen nyomra.

Élőhelye Java, ami egy Indonéz sziget körülbelül 135 millió lakossal Délkelet- Ázsiában. Az egyik legsűrűbben lakott sziget a maga 139 négyzetkilométerével. Ezért is furcsa, hogy az állatot eddig nem sokszor észlelték, bár az őserdő mélyén él.

Mindenesetre a lény leírása a következő: nagy sötét szemek, óriási karmok vannak az alkarján ( ami kb. akkora mint egy csecsemőé ) és a testét szürke szőr borítja. A legérdekesebb, hogy a szárnyfesztávolsága 3 méter lehet. Ez majdnem kétszer olyan hosszú, mint a világon ismert legnagyobb denevér faj szárnyai. Nevét a hangjáról kapta, mert "A-Hool" vagy" ahOOooool" hangot ad ki magából. Egyesek szerint a feje majoméhoz hasonlít. Inkább éjszakai életmódot folytat.

Először Jerome Clark ír róla, aki kutató volt, valamint Loren Coleman aki szintén író és kriptozoológus. Hamarosan spekulációba bonyolódott Ivan T. Anderson kriptozoológus is, aki szerint az Ahool lehet, hogy a Kongamoto egyik rokona. A Kongamoto egy hasonló szárnyas kriptid, ami egy Pteroszaurusz. A legtöbb ilyen állat rendelkezett ilyen szárnyakkal, valamint azokon pihepuha rövidke szőrsálakat, hogy elkerüljék a hőveszteséget.

1925-ben figyelte meg legelőször egy ornitológus, Dr. Ernest Bartels egy vízesés lejtőjén a Salek-hegységnél és a feje fölött suhant el. Két évvel később ismét észlelte éjjel a teremtményt, amikor a nádkunyhójában feküdt az ágyban a Tjidjenkol folyó közelében. Egy furcsa hangot hallott, amit nem tudott felismerni mi volt az. Fogott egy fáklyát és kiment körbenézni a hang irányába, aztán hamarosan újra látta az állatot. Mivel ornitológus, tehát madarakkal foglalkozik, nem keverhette össze semmilyen állattal sem. Ennek ellenére kollégái nem hittek neki és szerintük csak egy nagyobb baglyot látott.

Akik nem a dínós elmélet mellett állnak, két gyanúsítottat is találtak az Ahoolra. Ezek nem mások mint baglyok, mégpedig a jávai Wood-bagoly valamint a Pettyes erdei bagoly. Ezek szárnyfesztávolsága elérheti a 1,20 métert. Szerintük az Ahool nem éri el a 3-om métert és csak a rémült szemtanúk eltúlozták a méreteket. A baglyok hangja is hasonló, mint az állítólagos Ahool lényé, mégpedig "Hooool" hangot adnak ki magukból szakaszosan. A színük is hasonló, a sötétben ugyanúgy néz ki a szemük, mint a leírások az Ahoolnak. Az ornitológusok szerint nem ritka, de nem sűrűn mutatja magát, ugyanis a hegyekben él nagy magasságban és területe egyre kisebbre szorul a folyamatos erdőirtásoknak köszönhetően.

Mapinguari

 Első észlelés: - ismeretlen, de már az 1930-as évek óta
Hely: Brazília, Bolívia

A Mapinguari egy legendás kriptid, amit az Amazonasi őserdőkben észleltek Brazíliában, Bolívia területén. A neve "dübörgő állatot" vagy "büdös állatot" jelent.

A brazil mitológiában számos furcsa teremtmény létezik, ezek közül egy a Mapinguari. Szőrös, büdös és karmos vadállatnak írják le, feje közepén egy szemmel és hasán van a szája. Nem lehet megsebezni nyilakkal és dárdákkal sem, mert megvédi a kemény bőre. Sikolya felveri az éjszaka csendjét. Lehet, hogy a mitológiának van alapja?

Számos szemtanú látni vélte a lényt, de egyértelmű bizonyíték még nincs rá.
Mindenki ugyanúgy írja le, azaz hasonlóan a mitológiához, de eltérésekkel: a hangja sikolyhoz hasonló, óriási és hatalmas karmai vannak, barnás vöröses szőrös állat. Teste olyan, mint egy majomé, de a feje és az arca teljesen más a szemei oldalt helyezkednek el. Tehát itt már nem egyezik a mitológiával és természetesen a szája is a fején található, nem pedig a hasán. Egyes szemtanúk áldozatok is voltak egyben, ugyanis ez az állat rájuk támadott. A támadásokból ítélve a lény inkább félelemből és védekezés miatt támadt az emberekre és nem azért, hogy táplálékául szolgáljanak a számára.

Számos zoológus és kriptozoológus próbálta elkülöníteni a tényeket a misztikumtól. Ezekből az a kép alakult ki, hogy ez nem egy majom, hanem valamiféle óriás hangyász, egy furcsa Myrmecophaga tridactyla vagy pedig egy túlélő Mylodon.

A Mylodon az óriás lajhárok egy kihalt nemzetsége, amik kb. 10 ezer évvel ezelőtt éltek többek között Patagóniában és itt Brazíliában is, ahol a Mapinguarit látták.  Súlya kb. 200 kiló, ha két lábra állt elérhette a 3 métert is.
Mivel azt lehet mondani, hogy 10 ezer év azért nem volt olyan régen, azt is felvetették, hogy szájról-szájra hagyományozták a Mylodonról szóló történeteket és találkozásokat, az akkor élt törzsek akik találkoztak ezekkel az állatokkal és úgy adták tovább nemzettségről-nemzettségre így a mai napig fennmaradhattak a történetek.
Ez azonban nem magyarázza a modern találkozásokat és beszámolókat. Egyszer megtámadott egy vadászt a Mapinguari, miközben a férfi vaddisznókra vadászott. A vadász elmondta, hogy többször is rálőtt a lényre, de annak alig kottyant meg a golyó. Elmondta, hogy mikor meglátta az állat egy helyben állt két lábon, ám mikor nekiszaladt már négy lábon rohant felé. Ezek a leírások pontosan illenek a Mylodonra. Ennek az állítólagos kihalt állatnak olyan vastag volt a páncélja, ami akkoriban még megvédték az aligátorok harapásától is, tehát kibírhatja a nyilakat, dárdákat és talán még a golyó is lepattanhat róla. A Mylodon szintén négykézláb közlekedett, de ha kellett két lábra is felegyenesedett. A külső jegyek; azaz a szőr, az óriási karmok is pontosan megegyeznek a Mylodon kinézetével.

A zoológusok a csontleletekből, már tudják rekonstruálni, hogy pontosan hogy is nézett ki ez az állat. Mikor ezeket az illusztrációkat megmutatták pár szemtanúnak, azonnal rámutattak, hogy igen; ezt a lényt látták, pontosan így nézett ki!
Nem elhanyagolható az a dolog sem, hogy sok friss ürüléket és bőrt is találtak barlangokban a Mylodontól, amik lehetnek 10 ezer évesek is, de olyanok, mintha csak tegnapiak lennének.
Ha mégsem pusztultak ki ezek az állatok, akkor még élhetnek az őserdőben, távol az embertől akár egy kis csapatuk is.

SAJÁT VÉLEMÉNY:  Ennél az állatnál nemcsak a kinézet leírása tökéletesen egyezik, egy egyszer élt állatnál, hanem még a viselkedése és a mozgása is. Kevés kriptidben vagyok biztos annyira, mint ennél, hogy létezik, ráadásul ez tényleg egy túlélő  Mylodon!

Minhocão

Első észlelés: - nincs adat,de már 1840-es években beszéltek róla
Hely: Dél-Amerika

A Minhocão azt jelenti, hogy "nagy földigiliszta" és portugál nyelven van. Nem hiába ez a neve, ugyanis azt sejteti, hogy milyen kriptid is lehet. Nekem egyből a mongol halálféreg ugrott be róla. Egyébként állítólag Dél-Amerikában él.

Először Auguste de Saint Hilaire zoológus írt róla az " American Jorunal of Science" lapban 1847-ben. 1877-ben pedig a német zoológus Dr. Fritz Müller írt róla a "Zoologische Garten" folyóiratban.

Kinézetben hasonlít egy hatalmas féregre, aminek a bőre fekete pikkelyes és pár csáp-szerű testrész áll ki a fejéből, amin egyértelműen látható a száj is. Kevés szemtanú még dinoszaurusz szerű orrot is látott a fején. Már a pikkelyek és a száj miatt nem gondolják, hogy féreg lenne, inkább valami óriás kígyó. Feltételezett élőhelye a föld alatti üregek és óriási árkok, de észlelték már vízben is. Húsevőnek gondolják, alulról környékezi be az áldozatait, például szarvasmarhákat és lovakat.

Méreteit 4-10 méter hosszúra teszik,de elérheti a 75-100 métert is, szélességét pedig 10 méterre. Valljuk be, ekkora állatot azért könnyen észre lehetne venni, de arra is hivatkoznak, hogy a föld alatt él, így ritkán jön fel a felszínre, szinte csak táplálkozni. Bár erős a gyanú hogy ez az óriási mérethossz túlzás.

Egyesek úgy gondolják, hogy jobban az esős időszakban tevékenykedik leginkább, míg a száraz időszakban a föld alatt tartózkodik, ráadásul páran megvannak győződve róla, hogy e miatt a lény miatt dőlt és omlott össze a házuk, mert a Minhocão vájt magának az épület alatt alagutat és meglazult a talaj. Persze ezt is lehet cáfolni, főleg az esős időszak miatt, ilyenkor sokkal jobban meglazulhat a talaj és puhább.

De létezik ezzel kapcsolatban beszámoló is az 1940-es évekből:

Egy fekete nő a házában reggeli tornagyakorlatot tartott, hátul pedig volt neki egy medencéje. Azonban mikor kiment, látta, hogy az egész medence szét van rombolva és nem messze egy állatot látott, ami a föld alatt, a ház mentén kezdett távolodni. Egy férfi pedig arról számolt be, hogy egy hatalmas fenyő felborult, pedig senki sem vágta éppen ki a fát és a szél sem fújt. Odasietett, hogy megnézze mi történt és látta hogy a környező föld mozog, és tőle 25 méterre egy fekete féreg szerű állat volt a "tettes", aminek a fején két szarvat látott.

1849-ben a gazdag Lebino José des Santos épp Arapehy Uruguayba utazott, ahol azt hallotta, hogy egy halott Minhocão tetemét tekintheti meg egy keskeny hasadéknál, mert az állat oda szorult be és nem tudott kijutni. A pletyka szerint olyan vastag volt mint egy fenyőfa kérge és olyan kemény, mint egy tatu páncélja.

Több kriptozoológus megpróbálta kideríteni mi is lehet ez az állat. Karl Shuker azt gondolta, hogy ez egy óriási Caecilian, mert a leírása és élőhelye tökéletesen illik rá - mind a kígyóra, mind a földigilisztára - kivéve azt a tényt, hogy ezek az állatok nem értek el soha ekkora méretet, hacsak nem ez egy új faja.

Más, kevésbé népszerű hipotézisek szerint ez egy Lungfish - ami egy édesvízi hal-, az óriáskígyó és óriás meztelen csiga. A lungfish egy fajtája a Lepidosiren, ami szintén nagyon hasonló a Minhocãohoz, mert a feje környékén kis "csápjai" vannak. Bernard Heuvelmans azt vetette fel, hogy ez egy túlélő Glyptodon, de hamarosan elvetette az elméletet és átpártolt arra, hogy ez inkább tényleg egy Caecilian lehet.

Azt sem felejtsük el, hogy hasonló állatokról érkeztek hírek Ausztáliából és Afrikából is. Viszont itt Dél-Amerikában él az őslakosok között egy legenda, egy víziszörnyről, ami 50 méter hosszú és az Amazonas mentén és valamint a lagúnákban. A lényt Yacumamának hívják, és a leírása megegyezik az óriás anakondával és Minhocão-val is, hacsak nem ugyanarról az állatról beszélnek. Úgy védekeznek a szörny ellen, hogy kagyló kürtöket fújnak meg, amit talán az állat nem bír elviselni és nem jön a felszínre.

Észak-Amerikában pedig a cherokee (cseroki) indiánoknak van egy hasonló legendájuk, csak ők Tlanusinak hívják a lényt, ami akkora, mint egy ház és a Hiwassee folyó közelében élt Murphy-nél, Nyugat Karolinában.

Persze nem jelenthetjük ki, hogy ezek az állatok ugyanazok lennének.

Összességében, engem aggaszt ez az óriási méret, szerintem már rég észre kellett volna vennünk ezt az állatot, vagy valamilyen bizonyítékot szerezni a létezésére, de eddig ez nem sikerült. Azonban elgondolkodtató az egymástól távol eső népek legendája, amik tökéletesen hasonlítanak egymásra valamint a beszámolók is. Egyes kriptozoológusok szerint ez az állat valóban létezett, de mára már szinte biztos, hogy kihalt.

Muhuru

Első észlelés: ismeretlen ( még 1960 előtti )
Hely: Afrika, Kenya

Ez az óriási teremtény állítólag Nyugat-Afrika szinte áthatolhatatlan dzsungeleiben él. Külseje alapján a kriptozoológusok egy dinoszaurusz óriás hüllőnek gondolják: úgy írják le, mint egy nagy hüllőt, vastag csonklemezekkel a hátán, farka végén pedig tüskék vannak. Ezt az állatot a Sztegoszaurusz egy leszármazottjának vélik. A farkáról megoszlanak a beszámolók, ugyanis míg egyesek arról adtak jelentést, hogy 4 tüske van rajta, valamely beszámoló pedig arról, hogy egy nagy csonk, egy buzogányféleségben végződik a farka. Így már azonban a leírások az Ankyloszauruszra illik, ami a páncélosok egy másik csoportja. Ámbár találtak olyan Sztegó leleteket, amikből arra a következtetésre jutottak a paleontológusok, hogy 150 millió évvel ezelőtt ezek az állatok új "funkciókat" fejlesztettek ki, mint például egy könnyedebb páncélzat vagy kisebb bunkóban végződő farok.

Ellenben a Mokele-mbembével, ami elég agresszív állat és folyamatosan védi a területét, nem ismerünk történeteket, hogy agresszívan viselkedett volna.

A Sztegoszauruszok állítólag kihaltak 150 millió évvel ezelőtt, testméretük kb. akár egy busz. Négylábú, növényevő állat volt, zömök mozgással és óriási csonkokkal a hátán. Az Ankyloszaurusz szintén hasonló állat volt, azonban terjedelmes tüskéi és páncélokkal volt felszerelve a háta. Ezeket elsőnek Kínából jelentették, hogy megtalálták a csontvázaikat és kb. a jura korban élhettek.

 Bár sokan gondolják, hogy ezek a hüllők túl nagyok ahoz, hogy ha élnének már rég felfedezték volna őket, Afrika tele van őserdővel, aminek nagy része még feltáratlan. Itt számos kriptidet fedeztek már fel, ilyen volt például a gorilla is. Azonban a dinoszauruszok korából számos faj fennmaradt, pl. a krokodilok is. Kinézetük semmit sem változott, pusztán a méretük csökkent. Lehet ha fennmaradtak bizonyos dinófajok, ezeknek is csökkent valamelyest a mérete és "környezetvédelmi szempontból megfelelően" átalakultak, hogy jobban alkalmazkodjanak a környezethez. Lehet nem pont Sztegoszauruszról vagy Ankyloszauruszról van szó, hanem az egyik testileg elváltozott leszármazottjaikról. Egyeseknek az az ötlet is felötlött, hogy ez egy 3 méter körüli Gliptodon emlős, aminek szintén van páncél a hátán, de a többi leírás nem egyezik meg vele.

Felvetődött még az is, hogy nem dinoszaurusz, hanem egy óriásira nőtt gyík, ez esetben egy Tuatara vagy egy Leguán, ezeknél is megtalálható a "tüske" a hátukon, ellenben a páncél itt nem, de lehet óriási krokodil is.

Az állatról a helyi törzsek adnak bejelentéseket és szerepel a helyi legendájukban. Míg egyesek ugyebár csak mítosznak tartják az állat létezését, addig mások hiszik hogy egy élő dinoszauruszok csoportja maradt meg a civilizációtól távol eső dzsungel áthatolhatatlan növényzetei között. Máskülönben honnan tudnák a törzsek, hogy néz ki egy Sztegoszaurusz?

A szkeptikusok megjegyzik, hogy "kultúrafertőzés" történhetett. Azaz a fehér ember találkozott a bennszülött törzsekkel, könyveket mutatott nekik, amelyben dinoszauruszok voltak, majd pedig átvették a törzsek a mítoszaikba és a helyi legendákba ezeket a lényeket.

Ellenben például a Mokele mbembe legendája már évszázadok óta ismert - ami szintén egy élő dinoszaurusz ugyanitt, Afrikában - és akkoriban még nem volt meg a kellő ismerete a paleontológusoknak ahoz, hogy tudják, hogyan is néz ki egy ilyen állat, sőt eleinte ezeknek az óriáshüllőknek a csontvázait még óriások maradványainak hitték.

 

 Végezetül egy Kanadai olvasó levele:

" Szeretném megköszönni, hogy kiteszed ezt a levelet. 1988-ban apám és én nyaralni voltunk Afrikában, ahol turnéztunk a kontinens számos részén.Mi elmentünk túrázni Kenyába, a Mount Elgon nevű Nemzeti Parkba. A Nairobi területen tartottunk az autóutunk során, ami egy igazán kemény terep és a legszokatlanabb terület, ahol jártunk utunk során. Vannak itt barlangok is, amit elefánt találkozó helynek hívnak a helyiek, mert sok elefántcsont van itt. Mi éjszaka is a parkba maradtunk és az este folyamán egy furcsa beszélgetés zajlott le. A park vezetője megemlített egy furcsa állatot, amit az erdőben észleltek. A helyiek itt találtak egy elhunyt elefántot, aminek nyaka és hasa furcsamód szét volt szakadva. Az elméletük az volt, hogy ez nem egy másik elefánt műve és nem is vadászoké( ugyanis nem hiányzott az agyar és semmi sem), hanem a Muhuru támadta meg. A parkvezető elmagyarázta, hogy ez egy dinoszaurusz szerű állat. Apámat és engemet nagyon lenyűgözött ez a történet, mert a vezető nagyon komoly volt miközben beszélt. Egy másik úriember hallgatta a beszélgetést és mondta, hogy korábban látott egy rajzot amin a Muhurut ábrázolták és hasonlított egy páncélos dinóra.Később mutattak egy képet, mely hasonlított egy Sztegoszauruszra."