Ahool

 Első észlelés: 1925

Hely: Ázsia, Indonézia, Jáva

Az Ahool egy repülő kriptid, állítólag egy óriás denevér vagy egy repülő főemlős. Sajnos semmilyen bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre, ami bizonyítaná a létezését, csak elbeszélések vannak. Itt még semmiféle tárgyi bizonyíték sincsen, gondolok itt szőrre, fotóra vagy valamilyen nyomra.

Élőhelye Java, ami egy Indonéz sziget körülbelül 135 millió lakossal Délkelet- Ázsiában. Az egyik legsűrűbben lakott sziget a maga 139 négyzetkilométerével. Ezért is furcsa, hogy az állatot eddig nem sokszor észlelték, bár az őserdő mélyén él.

Mindenesetre a lény leírása a következő: nagy sötét szemek, óriási karmok vannak az alkarján ( ami kb. akkora mint egy csecsemőé ) és a testét szürke szőr borítja. A legérdekesebb, hogy a szárnyfesztávolsága 3 méter lehet. Ez majdnem kétszer olyan hosszú, mint a világon ismert legnagyobb denevér faj szárnyai. Nevét a hangjáról kapta, mert "A-Hool" vagy" ahOOooool" hangot ad ki magából. Egyesek szerint a feje majoméhoz hasonlít. Inkább éjszakai életmódot folytat.

Először Jerome Clark ír róla, aki kutató volt, valamint Loren Coleman aki szintén író és kriptozoológus. Hamarosan spekulációba bonyolódott Ivan T. Anderson kriptozoológus is, aki szerint az Ahool lehet, hogy a Kongamoto egyik rokona. A Kongamoto egy hasonló szárnyas kriptid, ami egy Pteroszaurusz. A legtöbb ilyen állat rendelkezett ilyen szárnyakkal, valamint azokon pihepuha rövidke szőrsálakat, hogy elkerüljék a hőveszteséget.

1925-ben figyelte meg legelőször egy ornitológus, Dr. Ernest Bartels egy vízesés lejtőjén a Salek-hegységnél és a feje fölött suhant el. Két évvel később ismét észlelte éjjel a teremtményt, amikor a nádkunyhójában feküdt az ágyban a Tjidjenkol folyó közelében. Egy furcsa hangot hallott, amit nem tudott felismerni mi volt az. Fogott egy fáklyát és kiment körbenézni a hang irányába, aztán hamarosan újra látta az állatot. Mivel ornitológus, tehát madarakkal foglalkozik, nem keverhette össze semmilyen állattal sem. Ennek ellenére kollégái nem hittek neki és szerintük csak egy nagyobb baglyot látott.

Akik nem a dínós elmélet mellett állnak, két gyanúsítottat is találtak az Ahoolra. Ezek nem mások mint baglyok, mégpedig a jávai Wood-bagoly valamint a Pettyes erdei bagoly. Ezek szárnyfesztávolsága elérheti a 1,20 métert. Szerintük az Ahool nem éri el a 3-om métert és csak a rémült szemtanúk eltúlozták a méreteket. A baglyok hangja is hasonló, mint az állítólagos Ahool lényé, mégpedig "Hooool" hangot adnak ki magukból szakaszosan. A színük is hasonló, a sötétben ugyanúgy néz ki a szemük, mint a leírások az Ahoolnak. Az ornitológusok szerint nem ritka, de nem sűrűn mutatja magát, ugyanis a hegyekben él nagy magasságban és területe egyre kisebbre szorul a folyamatos erdőirtásoknak köszönhetően.

Mapinguari

 Első észlelés: - ismeretlen, de már az 1930-as évek óta
Hely: Brazília, Bolívia

A Mapinguari egy legendás kriptid, amit az Amazonasi őserdőkben észleltek Brazíliában, Bolívia területén. A neve "dübörgő állatot" vagy "büdös állatot" jelent.

A brazil mitológiában számos furcsa teremtmény létezik, ezek közül egy a Mapinguari. Szőrös, büdös és karmos vadállatnak írják le, feje közepén egy szemmel és hasán van a szája. Nem lehet megsebezni nyilakkal és dárdákkal sem, mert megvédi a kemény bőre. Sikolya felveri az éjszaka csendjét. Lehet, hogy a mitológiának van alapja?

Számos szemtanú látni vélte a lényt, de egyértelmű bizonyíték még nincs rá.
Mindenki ugyanúgy írja le, azaz hasonlóan a mitológiához, de eltérésekkel: a hangja sikolyhoz hasonló, óriási és hatalmas karmai vannak, barnás vöröses szőrös állat. Teste olyan, mint egy majomé, de a feje és az arca teljesen más a szemei oldalt helyezkednek el. Tehát itt már nem egyezik a mitológiával és természetesen a szája is a fején található, nem pedig a hasán. Egyes szemtanúk áldozatok is voltak egyben, ugyanis ez az állat rájuk támadott. A támadásokból ítélve a lény inkább félelemből és védekezés miatt támadt az emberekre és nem azért, hogy táplálékául szolgáljanak a számára.

Számos zoológus és kriptozoológus próbálta elkülöníteni a tényeket a misztikumtól. Ezekből az a kép alakult ki, hogy ez nem egy majom, hanem valamiféle óriás hangyász, egy furcsa Myrmecophaga tridactyla vagy pedig egy túlélő Mylodon.

A Mylodon az óriás lajhárok egy kihalt nemzetsége, amik kb. 10 ezer évvel ezelőtt éltek többek között Patagóniában és itt Brazíliában is, ahol a Mapinguarit látták.  Súlya kb. 200 kiló, ha két lábra állt elérhette a 3 métert is.
Mivel azt lehet mondani, hogy 10 ezer év azért nem volt olyan régen, azt is felvetették, hogy szájról-szájra hagyományozták a Mylodonról szóló történeteket és találkozásokat, az akkor élt törzsek akik találkoztak ezekkel az állatokkal és úgy adták tovább nemzettségről-nemzettségre így a mai napig fennmaradhattak a történetek.
Ez azonban nem magyarázza a modern találkozásokat és beszámolókat. Egyszer megtámadott egy vadászt a Mapinguari, miközben a férfi vaddisznókra vadászott. A vadász elmondta, hogy többször is rálőtt a lényre, de annak alig kottyant meg a golyó. Elmondta, hogy mikor meglátta az állat egy helyben állt két lábon, ám mikor nekiszaladt már négy lábon rohant felé. Ezek a leírások pontosan illenek a Mylodonra. Ennek az állítólagos kihalt állatnak olyan vastag volt a páncélja, ami akkoriban még megvédték az aligátorok harapásától is, tehát kibírhatja a nyilakat, dárdákat és talán még a golyó is lepattanhat róla. A Mylodon szintén négykézláb közlekedett, de ha kellett két lábra is felegyenesedett. A külső jegyek; azaz a szőr, az óriási karmok is pontosan megegyeznek a Mylodon kinézetével.

A zoológusok a csontleletekből, már tudják rekonstruálni, hogy pontosan hogy is nézett ki ez az állat. Mikor ezeket az illusztrációkat megmutatták pár szemtanúnak, azonnal rámutattak, hogy igen; ezt a lényt látták, pontosan így nézett ki!
Nem elhanyagolható az a dolog sem, hogy sok friss ürüléket és bőrt is találtak barlangokban a Mylodontól, amik lehetnek 10 ezer évesek is, de olyanok, mintha csak tegnapiak lennének.
Ha mégsem pusztultak ki ezek az állatok, akkor még élhetnek az őserdőben, távol az embertől akár egy kis csapatuk is.

SAJÁT VÉLEMÉNY:  Ennél az állatnál nemcsak a kinézet leírása tökéletesen egyezik, egy egyszer élt állatnál, hanem még a viselkedése és a mozgása is. Kevés kriptidben vagyok biztos annyira, mint ennél, hogy létezik, ráadásul ez tényleg egy túlélő  Mylodon!

Minhocão

Első észlelés: - nincs adat,de már 1840-es években beszéltek róla
Hely: Dél-Amerika

A Minhocão azt jelenti, hogy "nagy földigiliszta" és portugál nyelven van. Nem hiába ez a neve, ugyanis azt sejteti, hogy milyen kriptid is lehet. Nekem egyből a mongol halálféreg ugrott be róla. Egyébként állítólag Dél-Amerikában él.

Először Auguste de Saint Hilaire zoológus írt róla az " American Jorunal of Science" lapban 1847-ben. 1877-ben pedig a német zoológus Dr. Fritz Müller írt róla a "Zoologische Garten" folyóiratban.

Kinézetben hasonlít egy hatalmas féregre, aminek a bőre fekete pikkelyes és pár csáp-szerű testrész áll ki a fejéből, amin egyértelműen látható a száj is. Kevés szemtanú még dinoszaurusz szerű orrot is látott a fején. Már a pikkelyek és a száj miatt nem gondolják, hogy féreg lenne, inkább valami óriás kígyó. Feltételezett élőhelye a föld alatti üregek és óriási árkok, de észlelték már vízben is. Húsevőnek gondolják, alulról környékezi be az áldozatait, például szarvasmarhákat és lovakat.

Méreteit 4-10 méter hosszúra teszik,de elérheti a 75-100 métert is, szélességét pedig 10 méterre. Valljuk be, ekkora állatot azért könnyen észre lehetne venni, de arra is hivatkoznak, hogy a föld alatt él, így ritkán jön fel a felszínre, szinte csak táplálkozni. Bár erős a gyanú hogy ez az óriási mérethossz túlzás.

Egyesek úgy gondolják, hogy jobban az esős időszakban tevékenykedik leginkább, míg a száraz időszakban a föld alatt tartózkodik, ráadásul páran megvannak győződve róla, hogy e miatt a lény miatt dőlt és omlott össze a házuk, mert a Minhocão vájt magának az épület alatt alagutat és meglazult a talaj. Persze ezt is lehet cáfolni, főleg az esős időszak miatt, ilyenkor sokkal jobban meglazulhat a talaj és puhább.

De létezik ezzel kapcsolatban beszámoló is az 1940-es évekből:

Egy fekete nő a házában reggeli tornagyakorlatot tartott, hátul pedig volt neki egy medencéje. Azonban mikor kiment, látta, hogy az egész medence szét van rombolva és nem messze egy állatot látott, ami a föld alatt, a ház mentén kezdett távolodni. Egy férfi pedig arról számolt be, hogy egy hatalmas fenyő felborult, pedig senki sem vágta éppen ki a fát és a szél sem fújt. Odasietett, hogy megnézze mi történt és látta hogy a környező föld mozog, és tőle 25 méterre egy fekete féreg szerű állat volt a "tettes", aminek a fején két szarvat látott.

1849-ben a gazdag Lebino José des Santos épp Arapehy Uruguayba utazott, ahol azt hallotta, hogy egy halott Minhocão tetemét tekintheti meg egy keskeny hasadéknál, mert az állat oda szorult be és nem tudott kijutni. A pletyka szerint olyan vastag volt mint egy fenyőfa kérge és olyan kemény, mint egy tatu páncélja.

Több kriptozoológus megpróbálta kideríteni mi is lehet ez az állat. Karl Shuker azt gondolta, hogy ez egy óriási Caecilian, mert a leírása és élőhelye tökéletesen illik rá - mind a kígyóra, mind a földigilisztára - kivéve azt a tényt, hogy ezek az állatok nem értek el soha ekkora méretet, hacsak nem ez egy új faja.

Más, kevésbé népszerű hipotézisek szerint ez egy Lungfish - ami egy édesvízi hal-, az óriáskígyó és óriás meztelen csiga. A lungfish egy fajtája a Lepidosiren, ami szintén nagyon hasonló a Minhocãohoz, mert a feje környékén kis "csápjai" vannak. Bernard Heuvelmans azt vetette fel, hogy ez egy túlélő Glyptodon, de hamarosan elvetette az elméletet és átpártolt arra, hogy ez inkább tényleg egy Caecilian lehet.

Azt sem felejtsük el, hogy hasonló állatokról érkeztek hírek Ausztáliából és Afrikából is. Viszont itt Dél-Amerikában él az őslakosok között egy legenda, egy víziszörnyről, ami 50 méter hosszú és az Amazonas mentén és valamint a lagúnákban. A lényt Yacumamának hívják, és a leírása megegyezik az óriás anakondával és Minhocão-val is, hacsak nem ugyanarról az állatról beszélnek. Úgy védekeznek a szörny ellen, hogy kagyló kürtöket fújnak meg, amit talán az állat nem bír elviselni és nem jön a felszínre.

Észak-Amerikában pedig a cherokee (cseroki) indiánoknak van egy hasonló legendájuk, csak ők Tlanusinak hívják a lényt, ami akkora, mint egy ház és a Hiwassee folyó közelében élt Murphy-nél, Nyugat Karolinában.

Persze nem jelenthetjük ki, hogy ezek az állatok ugyanazok lennének.

Összességében, engem aggaszt ez az óriási méret, szerintem már rég észre kellett volna vennünk ezt az állatot, vagy valamilyen bizonyítékot szerezni a létezésére, de eddig ez nem sikerült. Azonban elgondolkodtató az egymástól távol eső népek legendája, amik tökéletesen hasonlítanak egymásra valamint a beszámolók is. Egyes kriptozoológusok szerint ez az állat valóban létezett, de mára már szinte biztos, hogy kihalt.

Muhuru

Első észlelés: ismeretlen ( még 1960 előtti )
Hely: Afrika, Kenya

Ez az óriási teremtény állítólag Nyugat-Afrika szinte áthatolhatatlan dzsungeleiben él. Külseje alapján a kriptozoológusok egy dinoszaurusz óriás hüllőnek gondolják: úgy írják le, mint egy nagy hüllőt, vastag csonklemezekkel a hátán, farka végén pedig tüskék vannak. Ezt az állatot a Sztegoszaurusz egy leszármazottjának vélik. A farkáról megoszlanak a beszámolók, ugyanis míg egyesek arról adtak jelentést, hogy 4 tüske van rajta, valamely beszámoló pedig arról, hogy egy nagy csonk, egy buzogányféleségben végződik a farka. Így már azonban a leírások az Ankyloszauruszra illik, ami a páncélosok egy másik csoportja. Ámbár találtak olyan Sztegó leleteket, amikből arra a következtetésre jutottak a paleontológusok, hogy 150 millió évvel ezelőtt ezek az állatok új "funkciókat" fejlesztettek ki, mint például egy könnyedebb páncélzat vagy kisebb bunkóban végződő farok.

Ellenben a Mokele-mbembével, ami elég agresszív állat és folyamatosan védi a területét, nem ismerünk történeteket, hogy agresszívan viselkedett volna.

A Sztegoszauruszok állítólag kihaltak 150 millió évvel ezelőtt, testméretük kb. akár egy busz. Négylábú, növényevő állat volt, zömök mozgással és óriási csonkokkal a hátán. Az Ankyloszaurusz szintén hasonló állat volt, azonban terjedelmes tüskéi és páncélokkal volt felszerelve a háta. Ezeket elsőnek Kínából jelentették, hogy megtalálták a csontvázaikat és kb. a jura korban élhettek.

 Bár sokan gondolják, hogy ezek a hüllők túl nagyok ahoz, hogy ha élnének már rég felfedezték volna őket, Afrika tele van őserdővel, aminek nagy része még feltáratlan. Itt számos kriptidet fedeztek már fel, ilyen volt például a gorilla is. Azonban a dinoszauruszok korából számos faj fennmaradt, pl. a krokodilok is. Kinézetük semmit sem változott, pusztán a méretük csökkent. Lehet ha fennmaradtak bizonyos dinófajok, ezeknek is csökkent valamelyest a mérete és "környezetvédelmi szempontból megfelelően" átalakultak, hogy jobban alkalmazkodjanak a környezethez. Lehet nem pont Sztegoszauruszról vagy Ankyloszauruszról van szó, hanem az egyik testileg elváltozott leszármazottjaikról. Egyeseknek az az ötlet is felötlött, hogy ez egy 3 méter körüli Gliptodon emlős, aminek szintén van páncél a hátán, de a többi leírás nem egyezik meg vele.

Felvetődött még az is, hogy nem dinoszaurusz, hanem egy óriásira nőtt gyík, ez esetben egy Tuatara vagy egy Leguán, ezeknél is megtalálható a "tüske" a hátukon, ellenben a páncél itt nem, de lehet óriási krokodil is.

Az állatról a helyi törzsek adnak bejelentéseket és szerepel a helyi legendájukban. Míg egyesek ugyebár csak mítosznak tartják az állat létezését, addig mások hiszik hogy egy élő dinoszauruszok csoportja maradt meg a civilizációtól távol eső dzsungel áthatolhatatlan növényzetei között. Máskülönben honnan tudnák a törzsek, hogy néz ki egy Sztegoszaurusz?

A szkeptikusok megjegyzik, hogy "kultúrafertőzés" történhetett. Azaz a fehér ember találkozott a bennszülött törzsekkel, könyveket mutatott nekik, amelyben dinoszauruszok voltak, majd pedig átvették a törzsek a mítoszaikba és a helyi legendákba ezeket a lényeket.

Ellenben például a Mokele mbembe legendája már évszázadok óta ismert - ami szintén egy élő dinoszaurusz ugyanitt, Afrikában - és akkoriban még nem volt meg a kellő ismerete a paleontológusoknak ahoz, hogy tudják, hogyan is néz ki egy ilyen állat, sőt eleinte ezeknek az óriáshüllőknek a csontvázait még óriások maradványainak hitték.

 

 Végezetül egy Kanadai olvasó levele:

" Szeretném megköszönni, hogy kiteszed ezt a levelet. 1988-ban apám és én nyaralni voltunk Afrikában, ahol turnéztunk a kontinens számos részén.Mi elmentünk túrázni Kenyába, a Mount Elgon nevű Nemzeti Parkba. A Nairobi területen tartottunk az autóutunk során, ami egy igazán kemény terep és a legszokatlanabb terület, ahol jártunk utunk során. Vannak itt barlangok is, amit elefánt találkozó helynek hívnak a helyiek, mert sok elefántcsont van itt. Mi éjszaka is a parkba maradtunk és az este folyamán egy furcsa beszélgetés zajlott le. A park vezetője megemlített egy furcsa állatot, amit az erdőben észleltek. A helyiek itt találtak egy elhunyt elefántot, aminek nyaka és hasa furcsamód szét volt szakadva. Az elméletük az volt, hogy ez nem egy másik elefánt műve és nem is vadászoké( ugyanis nem hiányzott az agyar és semmi sem), hanem a Muhuru támadta meg. A parkvezető elmagyarázta, hogy ez egy dinoszaurusz szerű állat. Apámat és engemet nagyon lenyűgözött ez a történet, mert a vezető nagyon komoly volt miközben beszélt. Egy másik úriember hallgatta a beszélgetést és mondta, hogy korábban látott egy rajzot amin a Muhurut ábrázolták és hasonlított egy páncélos dinóra.Később mutattak egy képet, mely hasonlított egy Sztegoszauruszra."

A Lambton féreg

Észlelés: a középkorban
Hely: Északkelet-Anglia

Nos, kezdjük azzal, hogy ezt az élőlényt sokszor nem kriptidként tartják nyilván, hanem pusztán legenda és folklór, amit a keresztény egyház talált ki. Azonban ha az ember jobban bele ássa magát a dolgokba, rájöhetünk, hogy ez lehetett egy valós állat, egy igazi vízi enigma, aminek lehet némi valóság alapja. A lény híres volt Északkelet-Angliában az Egyesült Királyságban, az egyik leghíresebb ránk maradt sárkány legenda.

Történetünk egy bizonyos John Lambton körül forog, aki megörökölte a Lambton Estate birtokot Durham városban és ő harcol a féreggel/sárkánnyal, ami folyamatosan terrorizálja a környező helyi falvakat.
John eléggé lázadó karakter és egyszer kihagyta a vasárnapi misét, inkább elment horgászni a közeli Wear tóhoz. Számos változata a történetnek megemlíti, hogy a férfi kapott pár figyelmeztetést egy ismeretlen öreg úrtól, hogy semmi jó nem fog abból származni ha hiányzik majd a templomból. Ennek ellenére mégis ellógott.

Már jó ideje horgászott és még nem fogott semmit, amikor egyszer csak megrándult a kötél és nagy viaskodás kezdődött, mire Johnak sikerült kirántania a fogását úgy, hogy hátraesett a földre.

Mikor felkapta a fejét meglepődött: egy apró, hüvelykujjnál nem nagyobb lény volt a parton, mely úgy nézett ki, mint egy kis fekete szalamandra és kb. 3 méter hosszú volt. ( Itt a történet több változata írja, hogy van lába, míg valamelyik kígyónak írja le. ) A lény vonaglott a parton és hősünk megfigyelhette jobban külsejét: feje akár egy szalamandráé, tű éles fogai voltak. A fején két oldalt kilenc lyuk volt, ami valamiféle kezdetleges kopoltyú lehetett.

Ekkor ismét találkozott a korábbi öregemberrel, aki figyelmeztette, hogy ne engedje vissza a fenevadat a folyóba, mert nagy csapás sújtja ha nem hallgat a tanácsára. John szívére vette a szavakat, majd egy kosárba tette az apró fenevadat és hazafelé otthagyta egy ősi helyen, mely egyesek szerint Penshaw Hill volt. Ez egy kisebb hegy, domb melyen fák is találhatók, valamint egy kút is. Most egy emlékmű is található rajta.

John elfelejti a történteket, felnő és csatlakozik évek múltán a keresztes hadjáratokhoz és a Szentföldre igyekezett. Míg ő távol volt, a féreg addigra már óriásira nőtt, a kútban bújt meg, nem pusztult el és elkezdi tizedelni a helyi lakosok állatállományait. A szemtanúk akik látták úgy írták le, mint egy lábatlan és szárnyatlan sárkány borotvaéles fogakkal. Ahogy kúszik a földön látni a vastag izomszöveteit is. Bőre színe ébenfekete volt. Élőhelyét hamarosan Worm Hillnek kezdték el hívni és sokszor már a távolból lehetett látni az élőlényt a dombon, annyira kitűnt a színével a zöld fűből és a nyomait is meglehetett látni amerre járt.

A féreg juhokat fal fel, tehenek tejét issza és később kisgyermekeket is elkapott. Kis idő múltán a Lambton kastély felé indult, ahol a kastély ura, az Atya elkapta és sikerült ott tartania sok tejjel, tehénnel, de a lény újra elszabadult. Számos bátor falusi próbálta megölni a szörnyet, de mind hiába, sosem sikerült nekik. Ha sikerült is kivágni belőle egy darabot, mindig visszanőtt neki, regenerálódott. Lovagok is próbálták megölni, nekik sem sikerült. Az állat egyre agresszívabb lett, már fatörzseket is összemorzsolt ha rátekeredett és gyökerestül is kitépte őket. Sokan meghaltak, vagy a folyóba találták meg a hullájukat, vagy szét lettek tépve.

John Lambton visszatér hazájába és hall a féreg tetteiről. Úgy dönt harcol a féreg ellen, de előtte beszélnie kell egy boszorkánnyal. Ez meg is történik és a boszorkány elmondja neki, hogy felelősséget kell vállalnia a féregért, ölje meg minél hamarabb. Vegye fel páncélját, helyezzen rá valahogy éles tárgyakat. Most annál a folyónál találja meg, ahol kifogta és épp egy nagy szikla köré van tekeredve. A boszorkány azzal folytatja, hogy miután megölte a szörnyet ölje meg az első dolgot amit ezután látni fog, különben a családja 9 generáción át átkozott lesz és saját maga sem tud majd nyugodtan meghalni halálos ágyában.

John előkészül, felveszi páncélját és az apját hívja segítségül. Elmondja, hogy ha megöli a szörnyet háromszor belefúj a vadászkürtjébe. Ekkora eresszen el az egyik szó fogadó kutyát, ami majd az ő nyomába szegődik és így majd azt kell megölnie, azaz elkerüli az átkot.

John útra kél ,meg is találja a szörnyet. Harc veszi kezdetét és a féreg megpróbálja őt összetörni, ugyanis rátekeredik. Azonban a páncél és az abból kiálló éles tüskék és dárdák megvédik a férfit és szétvágják az állatot, nem tudja összezúzni Johnt. A féreg darabjait elmossa a folyó így nem tud regenerálódni és sikerül megölni. A szörnyeteg halott, John pedig megfújja kürtjét háromszor.

Sajnos, John apja annyira izgatott lesz a kürt hallatán és annyira örül, hogy nem a kutyát engedi el, hanem előre siet gratulálni a fiának. John döbbenten látja, hogy az apja fut feléje, azonban nem öli meg őt így az átok beteljesül. Szóval történetünk végül rosszul végződik, a szörny elpusztul de John és generáció átkozottak lettek.

A történet annak is köszönheti népszerűségét, hogy John pár generációjának következő tagjait erőszakos halált haltak vagy megfulladtak.

Sokak szerint a történet nem más mint egy metafora, amely megtanítsa arra a gyerekeket, hogy ne hagyjanak ki egy misét sem és folyton hűségesek legyenek az egyházhoz. Azonban az állat leírása olyan részletességgel van megadva, hogy ez szinte fölösleges lett volna, ha csak egy metaforai történetről lenne szó, amely leírja, hogy a gazember pórul jár. Sokan úgy vélik, hogy ez az állat lehetett egy gigantikus piton vagy egy óriási boa, amely valahogy átjutott az angliai földekre esetleg valamilyen kereskedelmi hajó miatt vagy akár egy visszatérő keresztes hadjárat csomagjai által. Bár ezzel még mindig nincs megmagyarázva a regenerációja, esetleg az is lehet hogy lehetett akkoriban valamiféle mutáns fajta, még ha csak pár egyed is.

A történetről és a féregről számos dal, film, opera és könyv is készült.

Akárhogyan is, biztos hogy érdekes és népszerű a történet a folklóristák és kriptozoológusok körében.

Óriásmadarak

Első észlelés: XIX. század közepe óta
Hely: A világon mindenhol

A XIX. sz. közepet óta észlelik ezeket a gigantikus bestiákat. Embereket és állatokat egyaránt elragadó fenevadak rendszerint a semmiből bukkannak elő és a legváratlanabb pillanatban csapnak le az áldozataikra.
Észak-amerikai, uráli, nepáli és svájci legendák szólnak óriás madarakról, melyek súlyos sebeket ejtettek áldozataikon a karmaikkal.

Az 1821-es évben, James Burton nevű tudós három hatalmas kúp alakú madárfészket talált a Vörös-tenger partján. magasságuk 4 és fél méter volt, csúcsuk 80-150 centiméter, az alapjuk pedig 4 méter széles volt. Különféle anyagokból épültek: rőzséből, algákból, halcsontokból és gyapjúrongyokból. Az egyik fészekbe egy régi cipő és egy XVIII. századi óra is bevolt építve, a másikba pedig egy emberi mellcsont. A környékbeli arabok elmondták, hogy ezek óriásmadarak fészkei, akik nemrég hagyták el törzshelyüket. A helybéliek a hatalmas madarat a Kr.e. II. évezredben épült piramisokban található ábrázolásokhoz hasonlították, melyről azt feltételezték, hogy évszázadokkal ezelőtt kihaltak.

Az 1850-es években történ egy indián törzs tagjával, Fehér Medvével a következő eset. Ez év telén elhagyta törzsét és az albertai Banfftól északkeletre fekvő Devil's Head hegységben próbált élelmet szerezni. Sikerült elejtenie egy szarvast, amit aztán a hátára kötött. Hamarosan egy óriási árnyat vett észre feje fölött és óriási karmok ragadták meg a hátára kötözött szarvast és vele együtt az égbe emelte. A gigantikus madár egy szirtre vitte és beleejtette a fészkébe, amiben két fióka is volt. Az anyaállat továbbrepült más élelemért. A férfi ismerte a legendáikból az állatot, melyet nyelvükön "Omaxsapitau"-nak hívtak vagy Viharmadárnak. Fehér Medve kitépett pár tollat a fiókák testéből, kiugrott a fészekből, majd hazaindult, hogy elmesélje történetét népének és megmutassa a tollakat.
Az egyik legtragikusabb eset Missouriban történt, Tippah megyéjének egy iskolájában 1878-ban. Az egyik tanár szerint egy óriási sas mindig visszatért a környékre már évek óta. Egy tavaszi napon azonban az iskola épületétől kicsit távolabb játszó gyerekek közül felkapta a 8 éves Jemmie Kennedyt, majd felrepült vele. A gyerekek elkezdtek kiabálni, mire pár tanár is észrevette a szörnyű esetet. Megkongatták a vészharangot mire a madár megzavarodott és elengedte a magasból a gyereket. Sajnos olyan magasból esett le, hogy a kisfiú meghalt.
1895 február 22.-én a 10 éves Landy Junkist rabolta el egy madárszörnyeteg a nyugat-virginiai Webster megyében. A kislányt ezek után sosem találták meg...Néhány nappal később hasonló tragédia történt a környéken, amikor Peter Swadley medvevadászt is megragadta egy tollas óriásmadár, ami a karmait a hátába mélyesztette, majd elszállt vele a messzeségbe. Néhány nappal később két vadász látott egy 5 méteres szárnyfesztávolságú madarat, melynek a teste akkora volt mint egy emberé.
1913-ban a svájci Alpokban egy csapzott tollú madár elrabolta a testvérével játszó 5 éves Marie Delexet. A rendőrség azonnal elkezdte keresni a kislányt. Egy hatalmas fa tetején megtalálták a madár fészkét, de ott csak kecske és birkacsontokat találtak, a kislányt nem. Két hónappal később azonban egy helybéli juhász megtalálta a lány holttestét egy meredek sziklán.
1940-ben Robert Lynn író éppen a Duna forrásvidékén, a Fekete-erdőben sétált, amikor az út közepén észrevett egy kb. másfél méter magas barnás madarat, mely rövid lábakkal és vékony nyakkal rendelkezett. Az állat felröppent és az író kb. 7 méterre saccolta a szárnyak fesztávolságát!

1948. április 4.-én Walter Siegmend ezredes figyelt meg a St. Louis város közelében egy 1200 méter magasságban szálló madarat. Később katonáitól megtudta, hogy a helyiek közül már több százan látták.
1977.július 25.-én az Illionois állambeli Lawndale-ben két óriási, keselyűhöz hasonló madarat láttak horgas csőrrel, fehér gyűrűs nyakkal. A szárnyfesztávolság itt is meghaladta a három métert. Az egyik madár a 10 éves Marlon Lowet felkapta a házuk előtt, majd 10-12 méter repülés után ledobta a sivalkodó, kapálódzó gyereket.
2001 karácsonyán Rio Grandéban Joé Suárez kecskéjét érte egy támadás. Az állatot darabokra tépték, úgy találta meg gazdája. Nyomok azonban nem voltak a talajon így azt feltételezték, hogy a támadás csak az égből jöhetett.
A legutóbbi támadás tudtommal 2003. március 12.-én történt. Frank Wilkes anyósa házának kertjében üldögélt a texasi Raymond-villeben. Elmesélte a férfi, hogy amint a ház másik oldalához akart sétálni óriási karmok ragadták meg hátulról. Az óriásmadár 170 centiméter körüli lehetett és a szárnyfesztávolsága 10-12 láb. Bőre barnásfekete volt, de nem borították tollak. A férfi futni kezdett és végül egy fa alatt talált menedéket, mire az állat továbbszállt. A férfit a megyei kórházba szállították.

Az ornitológusok szerint egyetlen ma élő madár sem elég nagy és elég erős ahoz, hogy egy 27 kg-nál nagyobb súlyt eltudjon viselni és felragadjon a levegőbe. Az amerikai székhelyű Nemzetközi Kriptozoológiai Társaság kutatásai szerint a világ azon pontjain ahol legtöbb emberrabló fenevadat megfigyeltek, több ezer évvel ezelőtt valóban éltek hatalmas termetű ragadozó madarak. Ezek a "teratorn"-nak nevezett állatok a mai keselyűkre hasonlítanak, de jóval aktívabbak voltak, mint a ma élő utódaik. A kontinenseken talált kövületek alapján ezen madarak szárnyfesztávolsága elérte az 5 métert. A mára már kihalt Argentavis is ilyen volt.
Tehát ezek megmaradt, korábbi fajhoz tartozó óriásmadarak? Vagy esetleg egy új faj? A kérdés nyitott mind a mai napig.

Chupacabra II. rész

Első észlelés: 1987
Hely: Amerika, Mexikó, Puerto Rico

A Chupacabráról már írtam egyszer régebben, mely ITT olvasható, de gondoltam készítek egy folytatást, mert nem minden lehetőséget írtam le ezzel a lénnyel kapcsolatban. Most következnek a vadabb teóriák.

Tehát összességében leírva ez az állat Mexikóban tűnt fel 87' körül. A leggyakoribb leírása hogy kb.1,2 méter magas, két karmos lába van, és olyan ívben hajolnak, mint egy kengurué és nagyokat szökdécsel, ugrik velük. Két keze is szintén karmos. Az állatok vérét szívja ki, sebészeti pontosságú sebeket hagyva.

Már volt egy feltevés, mely szerint megtalálták az igazi Chupacabrát, mely egy hibrid kutyaféle volt. Erről fotók is készültek és a leírás is hasonlít, arra vonatkozóan ahogy a szemtanúk elmondták hogy is néz ki az állat.
De nagyon sok szemtanú szerint ez nem az amit ők láttak.
A legtöbben ez mellett a kinézet mellett voksolnak, tehát így néz ki. Ez az illusztráció számtalan témával foglalkozó könyvben megjelent. Akik eddig nem tudták lerajzolni, mit is láttak és megmutatták a könyveket az illetőnek, rögtön ráismert, hogy "igen,ezt láttam, pontosan ilyen volt!".
Nagyon sok szemtanú összehozásba hozza az UFO-kal a lényt. És valóban: Puerto Ricoban nagyon nagy az UFO aktivitás és többen is arról számoltak be, hogy mikor a Chupacabrát észlelték akkor láttak repülő csészealjakat is. Sőt, volt olyan beszámoló is hogy látták a lényt az UFO alatt majd hirtelen eltűnt. Mások arról számoltak be, hogy látták a lényt lebegni. A szárnyak nélkül. Egy állat mint tudjuk, nem tud szárny nélkül repülni vagy egy helyben lebegni. Ez a lény viszont tud. Hogy hogyan, azt nem tudjuk, de arra tippelnek az emberek, hogy ehez a hátán lévő "tüskéket" használja. Ezek a "tüskék" elkezdenek rezegni és ekkor szokott az állat felemelkedni a földről. Valószínűleg kapcsolat van tehát a két dolog között.

Többen azt mondják és hiszik is, hogy maga az állat valójában egy földönkívüli. Egy állat nem tud csak úgy eltűnni egy szempillantás alatt. Ha jól megnézzük a Chupacabrát, akkor olyan mintha egy hüllőt kereszteztek volna egy kis szürkével. A kis Szürkék jól ismertek az ufológia területén, ők az állítólagos egyik faj, akik rendszeresen látogatják a földet. Nekik is pontosan olyan arcuk van mint a Chupacabrának, kerek fej, vékony száj, pici lyuk orr és nagy rovarszerű szemek. A test azonban nem illik a Szürkék leírására. Azért is jöhettek ide és annyi van ufó élmény itt, mert itt Mexikóban található az egyik legnagyobb űrteleszkóp a világon.
A test egy másik fajra illik, ami már az eléggé szélsőséges kategóriába esik még az ufó hívők között is, sokan kételkednek a létezésükben és nincs annyi kontakt és elrablásos beszámoló róluk, mint a szürkéknél. Ezeknek a neve Reptiliánok, egy hüllőszerű faj. Hivatalos tudósok megállapították, hogy ha a dinoszauruszok nem pusztulnak ki és tovább fejlődnek, elvesztik a farkukat, ezáltal nincs szükségük rájuk és felegyenesedve tudnak járni és végül humanoid szerűek lesznek.

Itt muszáj megemlítenem még egy elméletet: Ugyebár számos helyről érkeznek dinoszaurusz szerű kriptid jelentések. Nézzük meg a Chupacabra illusztrációit és leírásait. Zöld szerű bőr, óriási karmok a kéz végeken és a kenguruszerű lábakon. Majd valami kisebb fajta "tüskék" sorakoznak végig a háton. Ez nagyon de nagyon is hasonlít a már kihalt Raptorra.
Néhány Chupacabra leírásban megemlítik, hogy az állat keverék lehet, se nem hüllő, de se nem emlős, mert bár a bőre zöldes és pikkelyszerű, mégis van rajta valamiféle pár milliméteres szőrcsomó. Lehet ezek nem is szőrök, hanem egy kezdetleges, kialakulóban lévő tollazat, ami megfigyelhető volt pár raptornál pontosan ott ahol a Chupacabrán látják, azaz a feje tetején és a hátán egyvonalban. Ha tovább fejlődik pár faj, biztos hogy tollak alakulnak ki, mint a madaraknál.
Sok beszámoló még azt is kifejti, hogy nem is a fogaival hanem a nyelvével szúrja ki a sebeket. Ez akkor azonban elveti a raptor elméletet. Sok tetemet megvizsgáltak, amiket a Chupacabra ölt meg. A testszövetekben ismeretlen fehérjéket és enzineket találtak, melyek teljesen ismeretlenek a Földön, teljesen besorolhatatlanok. Ezek olyan hatást váltottak ki, hogy az állatok vére nem alvadt meg és folyékony maradt, valamint a testeken nem állt be a hullamerevség.
Így könnyebben kitudják szívni az összes vért az állatokból.

A találgatások száma még itt sem ér véget, van aki úgy hiszi ezek egyike sem a jó megoldás, az élőlény egyszerűen csak egy elszabadult kísérleti szörnyeteg(ek), melyeket géntechnológiával állítottak elő. A katonaság egy bázisa is megtalálható Puerto Rico területén itt végezhettek kísérleteket, majd egy balsors következtében az állat kiszökött a laborokból és az erdőben talált menedéket. A másik lehetőség az, hogy szánt szándékkal engedték ki, hogy teszteljék hogyan viselkedik a környezetében. Érdekes módon a katonaság és a kormány némaságba burkolódzik és nem akarják megcáfolni az ilyen elméleteket, semmit sem mondanak ezzel kapcsolatban. A köznép megnyugtatására ki jelenthetnék, hogy " Nyugodjanak meg, mi nem tettük semmit, nem tudjuk mi ez, lehet csak tömeghisztéria, de nem a mi lényünk!"....de semmi ilyesmi nem történt.
Bár ha kijelentenék ezeket a dolgokat óriási pánik alakulna ki.

Ellenvetés ez ellen is, hogy ilyen lényeket nem tudnak az emberek előállítani, kivéve ha a katonaság és egyéb szervezetek nem tartanak legalább 20 évvel előrébb a géntechnológiában, mint ahogy az állampolgárok tudják. Erre is megvan az esély természetesen.

Mint láthatjuk a Chupacabra kérdés még egyáltalán nem oldódott meg. Rendőrök, polgárok, nyomozók kutatják a lényt. Világhírű lett ez az állat, nemhiába a leghíresebb kriptid és egyben a legtitokzatosabb is...